Új Dunántúli Napló, 1994. május (5. évfolyam, 120-148. szám)

1994-05-09 / 127. szám

1994. május 9., hétfő A mai nap új Dunántúli napló 3 Kórustalálkozó az Egyesülő Európáért A pécsi Széchenyi fiúkar sikere Belgiumban Képünk az antwerpeni Szent Pál Templom szoborparkjában készült a Széchenyi fiúkórusról Az önálló településként a 12. századból ismert belgiumi Ne- erpelt városa 1951 óta immár 42. alkalommal adott otthont május eeljén az Európai Ifjúsági Zenei Fesztiválnak, melyet az egyik évben a kórusok, a má­sikban a hangszeres együttesek számára rendeztek meg. A 15 ezres lélekszámú és a holland határhoz közeli kisváros zenei fesztiválja - egy augusztusi színházi találkozó mellett - nem csak a belga, de az európai ifjú­sági kórusmozgalom életében is az egyik legjelentősebb minő­sítő verseny, melynek szintjeit mindenütt igen nagyra értéke­lik, bár laikus és néha még szakmai körökben is pontatla­nul értelmezik. A kórusok ugyanis szó szerint véve első, második és harmadik díjat kap­nak, ez azonban nem jelent he­lyezést, hiszen a 4 kategóriában egymással versenyezteti az együtteseket, hanem egy képze­letbeli abszolút mérce szerint, százalékos teljesítményszint alapján minősítik őket. A mos­tani találkozón résztvevő 22 or­szágból érkezett 103 kórusnak először saját korábbi eredmé­nyei, repertoáijának színvonala és nehézség, valamint egy hangzó dokumentum alapján kellett neveznie, és a csaknem félévszázados találkozó rangját mutatja, hogy 60 együttest, közte 16-ból 10 magyart is el kellett utasítani a szervezőknek. Az eredmény A Pécsi Széchenyi István Gimnázium és Szakközépiskola Nagy Ernő karnagy vezette fiú­kara - egyetlen fiúkórusként - a kiemelt ifjúsági kórusok 20-as létszámú mezőnyében indult. Ennek magas színvonalára jel­lemző, hogy a 70 és 80%-os tel­jesítményt jelző második díjat mindössze 2 kórusnak adtak, a 80 és 90 közöttiért járó elsőt 9-nek, „cum laude”, azaz dicsé­retes első díjat heten kaptak - köztük a pécsiek -, s csak két kórus, a belga mamuri és a szlovák libereci ért el a 98 és 100% közötti teljesítményért járó „minden szempontból di­cséretes”, azaz summa cum la­ude első díjat. A széchenyisták teljesítményének értékét növeli, hogy egyrészt egy igen színes és épp ezért is nehéz, magas színvonalú műsorral érték el - melyben középkori gregoriántól a kortárs zenéig mindent nagy tökéletességgel szólaltattak meg -, másrészt az összes résztvevő kórus közül a legtöbb fellépést kellett teljesíteniük, természetesen nagy örömükre a fesztivál három napja alatt. A „bemutatkozó”, pénteki ■ diák­hangverseny mellett, szombat délutáni zsűri előtti szereplésük után, - vélhetőleg az őszi pécsi Bordalfesztiválról küldött és meghívásukat eredményező ka­zettájuk hatására, már előre fel­kérték őket a fesztivál gálakon­certjén való részvételre, sőt a fesztivál díszelnökének, Martin Volleberg atyának kifejezett ké­résére egy a hollandia Borkel En Schaft katolikus templomá­ban tartott misén való közremű­ködésre is. A másik dicsére­tes dolog, hogy a - kiírásnak megfelelően - egykori diákok­kal megerősített Széchenyi Fiú- karnak egy olyan kötelező mű­vet kellene megtanulnia, mely elsősorban a női, illetve ve­gyeskarok számára szólaltathat meg viszonylag könnyebben, s nem egy már a férfikari hang­záshoz közelálló fiúkamak. Az eredményt egyébként, maga a zsűritag zeneszerző, az idén 65 éves Petr Eben is elismerte, amikor a fiúk talpraesett meg­szólaltatására elmondta, hogy még nem hallotta művét férfi kórus előadásában - s elnézésü­ket kérve az előadói nehézsége­kért - köszönetét mondott a magas színvonalú produkcióért. Ami a többi magyar kórus szereplését illeti, a már említett kiemelt ifjúsági kategóriában a Sárospataki Református Kollé­gium együttese első díj kapott - azaz a pécsieknél csak egy fok­kal végzett „gyengébben” -, a kiemelt gyermek kórusok kö­zött nem indult magyar együttes, míg a „sima” gyer­mekkari kategóriában a Mohá­csi Park utcai Általános Iskola Pro Musica kórusa 2. díjas lett Kiss Miklós karnagy vezetésé­vel és ugyancsak 2. díjat kapott a budapesti Liszt Ferenc Általá­nos Iskola együttese. Cum la­ude első díjat lett a jászberényi Székely Mihály Kórus és Sumúia cum laude első díjas lett a zalaegerszegi Kilián Általános Iskola Kéméndiné Kövecs Edit vezette kórusa. Európaiság A neerpelti fesztivál európai­ságát nemcsak a résztvevő or­szágok sokszínűsége biztosí­totta. A házigazdák magas szín­vonalú szervezése éppúgy ezt erősítette, miként az is, hogy érezhetően tudatosan lehetősé­get biztosítottak a nemrég füg­getlenségüket visszanyert álla­mok - Lettország, Litvánia, Oroszország, Csehország, Szlovákia stb. - önállóan is ma­gas színvonalú kóruskultúrájá­nak és európai módon vállalt nemzeti érzéseik látható-hall­ható megnyilatkozásának. En­nek az összetettségnek legra­gyogóbb példája a két verseny napot követő eredményhirdetés volt, melyek közül az elsőn 3 ezer fiatal tett tanúbizonyságot az „Egyesült Európa” jövőjébe vetett hitéről. A franciaországi Chelles-i multimediális feszti­válon ifjúsági díjat nyert dias- how-ban éppúgy helyet kapott a délszláv háború gyermekeinek jövőjéért érzett aggodalom, mint a Beethoven Örömóda fel­dolgozásának közös eléneklé- sével és a Queen együttes Bo­hemian rhapsody-ját happe- ninggé váló, a testvériség je­gyében búcsúzó előadásával egy békésen együtt élni tudó Európa reményének „kollektív szívdobbanása”. Ez a szavakkal alig leírható esemény az idei Európai Ifjúsági Zenei Fesztivál legfelejthetetlenebb pillanata volt. Hangulat, légkör, élmények Három nap általában nagyon rövid időnek számít Neerpelt- ben azonban szinte felsorolha- tatlanul sok maradandó él­ménnyel és érzéssel lehettünk gazdagabbak. Az elsők egyike az a légkör, amellyel házigazdá­ink, a vendéglátó családok fo­gadtak minket. Nemcsak a lát­ványos, az egész várost átölelő felvonulást végigkísérő lelkes ünneplés marad felejthetetlen, hanem az az összefogás és sze- retetmegnyilatkozások sora, melyben az énekeseket családot való elkísérés éppúgy helyet kapott, mint a „másik ember” megismerésének és segítésének öröme. Házigazdánk Joe Bergmann egyébként is nagyon szereti a magyarokat, a fesztiválon szer­zett kapcsolatok révén magyar barátaihoz, akárcsak a más or­szágbeliekhez is szívesen elláto­gat, s a sok magyar relikvia mel­lett az egyik legnagyobb hatást azzal tette ránk, hogy az angol, az olasz, a francia és a spanyol után egy 56-os honfitársunktól magyarul tanul, közel a 70. évé­hez. A belga-magyar kapcsolatok személyességét és bensőséges- ségét illetően még egy kedves momentum: Nagy Ernő karnagy találkozott egykori komlói „Kun Bélás” énekkaros tanítványával, Czanik Györggyel, aki 1976-ban még általános iskolásként volt kint először Tóth Feri bácsi kom­lói gyermekkórusával s néhány éve Neerpeltben él, mivel egy fesztiválon megismert belga kis­lányt vett feleségül. Kovács Attila Ismeretlen ismerős Mostanában az Ismeretlen Katonával szeretnék talál­kozni. Elbeszélgetnénk a világ dolgairól, és a végén úgy is érezhetnénk, örülünk egymás­nak. Ő, mint az örök halott, én pedig, mint a most élők egyike. Tényleg, de jó is lenne ta­lálkozni az Ismeretlen Kato­nával. Megkérdezni tőle, hol harcolt, és, hogy megérte-e egyáltalán. Látni félszeg te­kintetét, amint puskájával bí­belődik, és megkérdezni ba­rátnőjéről. A hajáról, a szájá­ról, a mosolyáról, és úgy, egyáltalán mindenről, amiről egy barátnő árulkodhat. Ha találkoznék az Ismeret­len Katonával, megkérdezném a nevét. Végül is mindegy, hogy hívják, de had mond­hassa meg a nevét. Ahogy őt szólították akkoriban barátai, ismerősei. Annak idején, ami­kor még nem volt Ismeretlen Katona. A nevét tehát, ahogy szülei hívták kis korában, amikor nem tudhatták róla, hogy ő lesz, akár ő is lehet az Ismeretlen Katona. Ha találkoznék az Ismeret­len Katonával, megkérdez­ném, milyen a háború. Lehet-e ott egyezkedni, érdemes-e tár­gyalni, vagy csak úgy megy, hogy minden ismertből isme­retlen lehet?! Megnyugodnék a válaszán, legyen az akármi­lyen. Elgondolkoznék, miért nyugodtam meg. Az Ismeretlen Katonával sohasem fogok találkozni. Ő meghalt. Ki tudja, talán szíven lőtték vagy csupán egy átkos fénysugár nemléte világítja be huszonéves létét. Tényleg, hány éves is az Ismeretlen Ka­tona? Elszállhat-e felette is az idő? Szereti-e, ha beszélgetni kívánnak vele, hervadt lángú gyertyákat téve sírjára, és közben mindenkire gondolva, csak éppen reá nem. Pedig ő, lehet, hogy nem is kívánt is­meretlen lenni, katona pedig talán egyáltalán nem. így vagyunk mindannyian. Nevünk van, foglalkozásunk. Aztán egy idő után ismeretlen lesz nevünk, betűhalmaz má­sok számára, hiszen, okkal, mások veszik át helyünket. Mindannyian ismeretlen kato­nák vagyunk, és legfeljebb annak Örülhetünk, hogy „fegyvereinket” magunk vá­laszthatjuk meg. Amíg magunk választhat­juk meg. Bozsik László A Pro Pannónia Kiadói Alapítvány pályázati eredményhirdetése A pécsi székhelyű Pro Pan­nónia Kiadói Alapítvány 1993 novemberében meghirdetett és a helyi valamint az orszá­gos sajtóban közzétett felhí­vására több mint félszáz pá­lyamű (kézirat, szinopszis) érkezett a legkülönbözőbb műfajokban. A pályázók közül a kurató­rium 1994 május 3-i döntésé­vel az alábbiakat tartotta ér­demesnek arra, hogy 1994-ben vagy 1995-ben a Pannónia Könyvek sorozatban megjelenjenek:- Fehér Péter: Einstein és a magyarok (Eötvös Lorándtól Teller Edéig) - egyéb külső forrás biztosítása esetén,- Kézdi Balázs: A negatív kód (Kultúra, kommunikáció, mentálhygiéne),- Marafkó László: Helyben a világ - egyéb külső forrás biztosítása esetén,- Nagy Imre: Bertók László (Beszélgetések, elemzések),- Nádor Tamás: Pécs zenei életének krónikája (válogatott dokumentumgyűjtemény) - egyéb külső forrás biztosítása esetén,- Páva István: Trianon - Belvedere - Hadbalépés,- Tüskés Tibor: Kedves Professzor Úr! (írások Fülep Lajosról),- Várkonyi György: Mar- tinszky János. Az alapítvány - korlátozott lehetőségei ellenére - a jövő­ben is mindent megtesz annak érdekében, hogy a szellemi ér­tékek a helyi könyvkiadás ré­vén minél szélesebb körben hozzáférhetővé váljanak. Ehhez és a pályázaton nyer­tes munkák megjelentetésének elősegítéséhez várja mindazok erkölcsi és anyagi támogatá­sát, akik a Pro Pannónia Ala­pítvány céljaival egyetérte­nek. (Áz alapítvány kezelője a Konzumbank Rt. Pécsi Fiókja, számlaszáma: 249-98934 (K 02 16641). A Pro Pannónia Kiadói Alapítvány Kuratóriuma Somló­koncert Pécsett A zalaegerszegi nyitó­koncert után országos tur­néja második állomásaként ma Pécsett, a Nevelési Központban lép közönség elé Somló Tamás. A legendás Lokomotív Gt. egykori egyik vezére­gyéniségének fellépés-so­rozatát Bencze Attila szi­getvári műsorszervező iro­dája készítette elő, és az iroda vesz részt a lebonyo­lításban is. A régi dalokat és új szer­zeményeket egyaránt fel­vonultató koncertprogram­ban közreműködik a MEX együttes, Auth Csilla, az ex XL Sisters-es Demeter György, és amint a rendez­vényújság írja, néha Somló Tamás is. A pécsi koncert este 8 órakor kezdődik az Apác­zai Nevelési központ szín­háztermében. Együtt a szülők és a gyermekek „Az év családja Sásdon”-díj nyertesei A Földi-család sásdi otthonukban Fotó: Szundi György A május 1-jei tavaszi fesz­tiválon adták át Sásdon a Nemzetközi Család Év jegyé­ben a Művelődési Központ és Könyvtár által meghirdetett „Az év családja Sásdon” címet. A lakosság szavazatai alapján a FöWí-család vehette át Kovács Sándorné polgár- mestertől a hatalmas virág­csokrot és Perhács Eszter és Ungvári Károly baranyajenői kerámikusok erre az alka­lomra készített, Sásd cí­merével díszített serlegét. Földi József és felesége, Eszter 1971 óta élnek Sásdon. A férj a Mecseki Szénbányák kutatási osztályán dolgozott, jelenleg nyugdíjas, Eszter pe­dig a Sásdi Körzeti Általános Iskolában magyar és ének szakos pedagógus. Két gyer­meket nevelnek igen nagy gondoskodással és figyelem­mel. Virág 17 éves, jelenleg a Leöwey Klára Gimnázium nemzetiségi tagozatán máso­dikos, a kis Eszter pedig nyol­cadikos Sásdon, s túl a sikeres felvételin szintén a Leöwey Gimnáziumba készül. E megtisztelő cím és elis­merés boldog tulajdonosait otthonukban kerestem fel. Eszter a gőzölgő kávé mellé egy Sütő András idézetet tett elém, mely így szól: „E földi vándorúton ama bizonyos ha­muban sült pogácsa: a család. Jó szava, Szelleme, Védő­szentje a mesebeli hősnek. Aki enélkül indul: nagyobb veszedelmek közé kerül, se­bezhetőbb minden tekintet­ben.” Tehát ez az ő titkuk. A jó szó, az egymás iránt tanúsí­tott tisztelet, a gyerekek pozi­tív értelem vett menedzselése, a távolról mindig látható szü­lői kontroll. így aztán két sok­oldalú, érdeklődő és tisztelet­tudó gyerekkel büszkélked­hetnek, s a szülők számára a legfontosabb, hogy nekik nyugodt és kiegyensúlyozott hátteret biztosítsanak. A tanulás, a sport, a zene, a nyelvek és az ésszerűen eltöl­tött szabadidő náluk jól meg­fér egymással. Mindannyian aktívan részt vesznek a falu kulturális életében, az ének­karban, német nemzetiségi tánccsoportban stb. S a rosszkedv elűzésére pe­dig ott áll a szobában a zon­gora, amin olyankor hango­sabban szólnak a dallamok, így élnek ők, akik köszönik szavazóknak azt, hogy rájuk gondoltak. Megyeri Tiborné

Next

/
Oldalképek
Tartalom