Új Dunántúli Napló, 1994. május (5. évfolyam, 120-148. szám)
1994-05-09 / 127. szám
1994. május 9., hétfő A mai nap új Dunántúli napló 3 Kórustalálkozó az Egyesülő Európáért A pécsi Széchenyi fiúkar sikere Belgiumban Képünk az antwerpeni Szent Pál Templom szoborparkjában készült a Széchenyi fiúkórusról Az önálló településként a 12. századból ismert belgiumi Ne- erpelt városa 1951 óta immár 42. alkalommal adott otthont május eeljén az Európai Ifjúsági Zenei Fesztiválnak, melyet az egyik évben a kórusok, a másikban a hangszeres együttesek számára rendeztek meg. A 15 ezres lélekszámú és a holland határhoz közeli kisváros zenei fesztiválja - egy augusztusi színházi találkozó mellett - nem csak a belga, de az európai ifjúsági kórusmozgalom életében is az egyik legjelentősebb minősítő verseny, melynek szintjeit mindenütt igen nagyra értékelik, bár laikus és néha még szakmai körökben is pontatlanul értelmezik. A kórusok ugyanis szó szerint véve első, második és harmadik díjat kapnak, ez azonban nem jelent helyezést, hiszen a 4 kategóriában egymással versenyezteti az együtteseket, hanem egy képzeletbeli abszolút mérce szerint, százalékos teljesítményszint alapján minősítik őket. A mostani találkozón résztvevő 22 országból érkezett 103 kórusnak először saját korábbi eredményei, repertoáijának színvonala és nehézség, valamint egy hangzó dokumentum alapján kellett neveznie, és a csaknem félévszázados találkozó rangját mutatja, hogy 60 együttest, közte 16-ból 10 magyart is el kellett utasítani a szervezőknek. Az eredmény A Pécsi Széchenyi István Gimnázium és Szakközépiskola Nagy Ernő karnagy vezette fiúkara - egyetlen fiúkórusként - a kiemelt ifjúsági kórusok 20-as létszámú mezőnyében indult. Ennek magas színvonalára jellemző, hogy a 70 és 80%-os teljesítményt jelző második díjat mindössze 2 kórusnak adtak, a 80 és 90 közöttiért járó elsőt 9-nek, „cum laude”, azaz dicséretes első díjat heten kaptak - köztük a pécsiek -, s csak két kórus, a belga mamuri és a szlovák libereci ért el a 98 és 100% közötti teljesítményért járó „minden szempontból dicséretes”, azaz summa cum laude első díjat. A széchenyisták teljesítményének értékét növeli, hogy egyrészt egy igen színes és épp ezért is nehéz, magas színvonalú műsorral érték el - melyben középkori gregoriántól a kortárs zenéig mindent nagy tökéletességgel szólaltattak meg -, másrészt az összes résztvevő kórus közül a legtöbb fellépést kellett teljesíteniük, természetesen nagy örömükre a fesztivál három napja alatt. A „bemutatkozó”, pénteki ■ diákhangverseny mellett, szombat délutáni zsűri előtti szereplésük után, - vélhetőleg az őszi pécsi Bordalfesztiválról küldött és meghívásukat eredményező kazettájuk hatására, már előre felkérték őket a fesztivál gálakoncertjén való részvételre, sőt a fesztivál díszelnökének, Martin Volleberg atyának kifejezett kérésére egy a hollandia Borkel En Schaft katolikus templomában tartott misén való közreműködésre is. A másik dicséretes dolog, hogy a - kiírásnak megfelelően - egykori diákokkal megerősített Széchenyi Fiú- karnak egy olyan kötelező művet kellene megtanulnia, mely elsősorban a női, illetve vegyeskarok számára szólaltathat meg viszonylag könnyebben, s nem egy már a férfikari hangzáshoz közelálló fiúkamak. Az eredményt egyébként, maga a zsűritag zeneszerző, az idén 65 éves Petr Eben is elismerte, amikor a fiúk talpraesett megszólaltatására elmondta, hogy még nem hallotta művét férfi kórus előadásában - s elnézésüket kérve az előadói nehézségekért - köszönetét mondott a magas színvonalú produkcióért. Ami a többi magyar kórus szereplését illeti, a már említett kiemelt ifjúsági kategóriában a Sárospataki Református Kollégium együttese első díj kapott - azaz a pécsieknél csak egy fokkal végzett „gyengébben” -, a kiemelt gyermek kórusok között nem indult magyar együttes, míg a „sima” gyermekkari kategóriában a Mohácsi Park utcai Általános Iskola Pro Musica kórusa 2. díjas lett Kiss Miklós karnagy vezetésével és ugyancsak 2. díjat kapott a budapesti Liszt Ferenc Általános Iskola együttese. Cum laude első díjat lett a jászberényi Székely Mihály Kórus és Sumúia cum laude első díjas lett a zalaegerszegi Kilián Általános Iskola Kéméndiné Kövecs Edit vezette kórusa. Európaiság A neerpelti fesztivál európaiságát nemcsak a résztvevő országok sokszínűsége biztosította. A házigazdák magas színvonalú szervezése éppúgy ezt erősítette, miként az is, hogy érezhetően tudatosan lehetőséget biztosítottak a nemrég függetlenségüket visszanyert államok - Lettország, Litvánia, Oroszország, Csehország, Szlovákia stb. - önállóan is magas színvonalú kóruskultúrájának és európai módon vállalt nemzeti érzéseik látható-hallható megnyilatkozásának. Ennek az összetettségnek legragyogóbb példája a két verseny napot követő eredményhirdetés volt, melyek közül az elsőn 3 ezer fiatal tett tanúbizonyságot az „Egyesült Európa” jövőjébe vetett hitéről. A franciaországi Chelles-i multimediális fesztiválon ifjúsági díjat nyert dias- how-ban éppúgy helyet kapott a délszláv háború gyermekeinek jövőjéért érzett aggodalom, mint a Beethoven Örömóda feldolgozásának közös eléneklé- sével és a Queen együttes Bohemian rhapsody-ját happe- ninggé váló, a testvériség jegyében búcsúzó előadásával egy békésen együtt élni tudó Európa reményének „kollektív szívdobbanása”. Ez a szavakkal alig leírható esemény az idei Európai Ifjúsági Zenei Fesztivál legfelejthetetlenebb pillanata volt. Hangulat, légkör, élmények Három nap általában nagyon rövid időnek számít Neerpelt- ben azonban szinte felsorolha- tatlanul sok maradandó élménnyel és érzéssel lehettünk gazdagabbak. Az elsők egyike az a légkör, amellyel házigazdáink, a vendéglátó családok fogadtak minket. Nemcsak a látványos, az egész várost átölelő felvonulást végigkísérő lelkes ünneplés marad felejthetetlen, hanem az az összefogás és sze- retetmegnyilatkozások sora, melyben az énekeseket családot való elkísérés éppúgy helyet kapott, mint a „másik ember” megismerésének és segítésének öröme. Házigazdánk Joe Bergmann egyébként is nagyon szereti a magyarokat, a fesztiválon szerzett kapcsolatok révén magyar barátaihoz, akárcsak a más országbeliekhez is szívesen ellátogat, s a sok magyar relikvia mellett az egyik legnagyobb hatást azzal tette ránk, hogy az angol, az olasz, a francia és a spanyol után egy 56-os honfitársunktól magyarul tanul, közel a 70. évéhez. A belga-magyar kapcsolatok személyességét és bensőséges- ségét illetően még egy kedves momentum: Nagy Ernő karnagy találkozott egykori komlói „Kun Bélás” énekkaros tanítványával, Czanik Györggyel, aki 1976-ban még általános iskolásként volt kint először Tóth Feri bácsi komlói gyermekkórusával s néhány éve Neerpeltben él, mivel egy fesztiválon megismert belga kislányt vett feleségül. Kovács Attila Ismeretlen ismerős Mostanában az Ismeretlen Katonával szeretnék találkozni. Elbeszélgetnénk a világ dolgairól, és a végén úgy is érezhetnénk, örülünk egymásnak. Ő, mint az örök halott, én pedig, mint a most élők egyike. Tényleg, de jó is lenne találkozni az Ismeretlen Katonával. Megkérdezni tőle, hol harcolt, és, hogy megérte-e egyáltalán. Látni félszeg tekintetét, amint puskájával bíbelődik, és megkérdezni barátnőjéről. A hajáról, a szájáról, a mosolyáról, és úgy, egyáltalán mindenről, amiről egy barátnő árulkodhat. Ha találkoznék az Ismeretlen Katonával, megkérdezném a nevét. Végül is mindegy, hogy hívják, de had mondhassa meg a nevét. Ahogy őt szólították akkoriban barátai, ismerősei. Annak idején, amikor még nem volt Ismeretlen Katona. A nevét tehát, ahogy szülei hívták kis korában, amikor nem tudhatták róla, hogy ő lesz, akár ő is lehet az Ismeretlen Katona. Ha találkoznék az Ismeretlen Katonával, megkérdezném, milyen a háború. Lehet-e ott egyezkedni, érdemes-e tárgyalni, vagy csak úgy megy, hogy minden ismertből ismeretlen lehet?! Megnyugodnék a válaszán, legyen az akármilyen. Elgondolkoznék, miért nyugodtam meg. Az Ismeretlen Katonával sohasem fogok találkozni. Ő meghalt. Ki tudja, talán szíven lőtték vagy csupán egy átkos fénysugár nemléte világítja be huszonéves létét. Tényleg, hány éves is az Ismeretlen Katona? Elszállhat-e felette is az idő? Szereti-e, ha beszélgetni kívánnak vele, hervadt lángú gyertyákat téve sírjára, és közben mindenkire gondolva, csak éppen reá nem. Pedig ő, lehet, hogy nem is kívánt ismeretlen lenni, katona pedig talán egyáltalán nem. így vagyunk mindannyian. Nevünk van, foglalkozásunk. Aztán egy idő után ismeretlen lesz nevünk, betűhalmaz mások számára, hiszen, okkal, mások veszik át helyünket. Mindannyian ismeretlen katonák vagyunk, és legfeljebb annak Örülhetünk, hogy „fegyvereinket” magunk választhatjuk meg. Amíg magunk választhatjuk meg. Bozsik László A Pro Pannónia Kiadói Alapítvány pályázati eredményhirdetése A pécsi székhelyű Pro Pannónia Kiadói Alapítvány 1993 novemberében meghirdetett és a helyi valamint az országos sajtóban közzétett felhívására több mint félszáz pályamű (kézirat, szinopszis) érkezett a legkülönbözőbb műfajokban. A pályázók közül a kuratórium 1994 május 3-i döntésével az alábbiakat tartotta érdemesnek arra, hogy 1994-ben vagy 1995-ben a Pannónia Könyvek sorozatban megjelenjenek:- Fehér Péter: Einstein és a magyarok (Eötvös Lorándtól Teller Edéig) - egyéb külső forrás biztosítása esetén,- Kézdi Balázs: A negatív kód (Kultúra, kommunikáció, mentálhygiéne),- Marafkó László: Helyben a világ - egyéb külső forrás biztosítása esetén,- Nagy Imre: Bertók László (Beszélgetések, elemzések),- Nádor Tamás: Pécs zenei életének krónikája (válogatott dokumentumgyűjtemény) - egyéb külső forrás biztosítása esetén,- Páva István: Trianon - Belvedere - Hadbalépés,- Tüskés Tibor: Kedves Professzor Úr! (írások Fülep Lajosról),- Várkonyi György: Mar- tinszky János. Az alapítvány - korlátozott lehetőségei ellenére - a jövőben is mindent megtesz annak érdekében, hogy a szellemi értékek a helyi könyvkiadás révén minél szélesebb körben hozzáférhetővé váljanak. Ehhez és a pályázaton nyertes munkák megjelentetésének elősegítéséhez várja mindazok erkölcsi és anyagi támogatását, akik a Pro Pannónia Alapítvány céljaival egyetértenek. (Áz alapítvány kezelője a Konzumbank Rt. Pécsi Fiókja, számlaszáma: 249-98934 (K 02 16641). A Pro Pannónia Kiadói Alapítvány Kuratóriuma Somlókoncert Pécsett A zalaegerszegi nyitókoncert után országos turnéja második állomásaként ma Pécsett, a Nevelési Központban lép közönség elé Somló Tamás. A legendás Lokomotív Gt. egykori egyik vezéregyéniségének fellépés-sorozatát Bencze Attila szigetvári műsorszervező irodája készítette elő, és az iroda vesz részt a lebonyolításban is. A régi dalokat és új szerzeményeket egyaránt felvonultató koncertprogramban közreműködik a MEX együttes, Auth Csilla, az ex XL Sisters-es Demeter György, és amint a rendezvényújság írja, néha Somló Tamás is. A pécsi koncert este 8 órakor kezdődik az Apáczai Nevelési központ színháztermében. Együtt a szülők és a gyermekek „Az év családja Sásdon”-díj nyertesei A Földi-család sásdi otthonukban Fotó: Szundi György A május 1-jei tavaszi fesztiválon adták át Sásdon a Nemzetközi Család Év jegyében a Művelődési Központ és Könyvtár által meghirdetett „Az év családja Sásdon” címet. A lakosság szavazatai alapján a FöWí-család vehette át Kovács Sándorné polgár- mestertől a hatalmas virágcsokrot és Perhács Eszter és Ungvári Károly baranyajenői kerámikusok erre az alkalomra készített, Sásd címerével díszített serlegét. Földi József és felesége, Eszter 1971 óta élnek Sásdon. A férj a Mecseki Szénbányák kutatási osztályán dolgozott, jelenleg nyugdíjas, Eszter pedig a Sásdi Körzeti Általános Iskolában magyar és ének szakos pedagógus. Két gyermeket nevelnek igen nagy gondoskodással és figyelemmel. Virág 17 éves, jelenleg a Leöwey Klára Gimnázium nemzetiségi tagozatán másodikos, a kis Eszter pedig nyolcadikos Sásdon, s túl a sikeres felvételin szintén a Leöwey Gimnáziumba készül. E megtisztelő cím és elismerés boldog tulajdonosait otthonukban kerestem fel. Eszter a gőzölgő kávé mellé egy Sütő András idézetet tett elém, mely így szól: „E földi vándorúton ama bizonyos hamuban sült pogácsa: a család. Jó szava, Szelleme, Védőszentje a mesebeli hősnek. Aki enélkül indul: nagyobb veszedelmek közé kerül, sebezhetőbb minden tekintetben.” Tehát ez az ő titkuk. A jó szó, az egymás iránt tanúsított tisztelet, a gyerekek pozitív értelem vett menedzselése, a távolról mindig látható szülői kontroll. így aztán két sokoldalú, érdeklődő és tisztelettudó gyerekkel büszkélkedhetnek, s a szülők számára a legfontosabb, hogy nekik nyugodt és kiegyensúlyozott hátteret biztosítsanak. A tanulás, a sport, a zene, a nyelvek és az ésszerűen eltöltött szabadidő náluk jól megfér egymással. Mindannyian aktívan részt vesznek a falu kulturális életében, az énekkarban, német nemzetiségi tánccsoportban stb. S a rosszkedv elűzésére pedig ott áll a szobában a zongora, amin olyankor hangosabban szólnak a dallamok, így élnek ők, akik köszönik szavazóknak azt, hogy rájuk gondoltak. Megyeri Tiborné
