Új Dunántúli Napló, 1994. április (5. évfolyam, 90-118. szám)
1994-04-07 / 95. szám
uj Dunántúli napló 7 Kultúra - Oktatás 1994. április 7., csütörtök Finnország első evangélikus püspöke A finn irodalom atyja Fraller Ildikó és Somos Ákos már színdarabot próbálnak az új kamarateremben Fotó: Läufer L. Vitaklubok, szakkollégiumok, előadássorozatok Kollégium, mint kultúrotthon mény. Tevékenysége folytán Turku város a reformáció ide- jén a finn nemzeti kultúra böl- csőjévé vált. Mint ismeretes Finnország- bán az evangélikus egyház a hivatalos államvallás és a tár- sadalmi életben nagy szerepet tölt be. A finn népi műveltség egyetlen írásos forrása az egy- házi irodalom olvasása volt, különösen az 1686-os törvény életbelépése után, mely előírta, hogy azok köthetnek csak há- zasságot, akik írni, olvasni tudnak és ismerik az előírt egyházi irodalmat. A papok, mint az egyház szolgáinak fel- adata volt az olvasás és írástu- dásnak, egyházi irodalomnak ismertetése, ellenőrzése és nem ritkán az igazságszolgál- tatás és a gyógyítás is. Mikael Agricola szobra a turkui székesegyház déli olda- Ián áll, - Oskari Jauhiainen al- kotása (1952). A székesegyház - TUOMIOKIRKKO - a fin- nek ősi nemzeti emlékhelye. A finn irodalom fejlődésé- ben két korszakot kell döntő- nek tekinteni: A reformáció korszakát, azaz Mikael Agri- cola életművét és a XVIII-XIX. század fordulóján kibontakozott nemzeti ébredés korszakát. A MH| _ vában előszámlálja a pogány finn isteneket, majd így fejezi be versét: ״Még a pápa hitén is nemrég nyíltan és titokban tiszetlték a teremtett természetet, szentség gyanánt, Isten he- lyett: a földet, vizet és a szelet, ágakat, fákat, holt tetemet, sót, tojást, húst és füveket, az Úr helyett uralták ezeket. Ki tudná szerbe-számba venni kiket imádtak, számuk ezernyi. De most Atya, Fiú, Szent Lélek előtt hajolj meg, őt tiszteld, csak őt. E háromság Krisztusban va- gyón, ő nékünk biztos oltalom. A teljes Biblia rá a bizonyság, Dávid zsoltárai is bizonyítják. Ha ki ezt veszi s megolvassa, szereti és szívébe fogadja, megtenni az ott gyümölcseit s Krisztus bennük gyönyörkö- dik. És emlékezz meg róla, kérlek, Ki ezt finnül tolmácsolta tené- ked. Történt ez Turku városában, a Szent Lőrinc-lakta szobában, hol fiam Krisztián született: ott tette azúr általunk ezeket. Légyin néki hála, dicséret! Amen! - kiáltsa minden lélek. (Ford. Képes Géza) Sütő László a Finn-Magyar Társaság tiszteletbeli tagja * ricola turkui püspököt, a finn irodalom atyját, az irodalmi nyelv megteremtőjét, egyházi írót. Ő volt Finnország első evangélikus püspöke, a finn reformáció vezetője. Mikael Agricola 1510 körül született Pemajában, édesapja a Sarkilahti-ház szolgálatában álló szegény halász. A hagyomány szerint egy nap édesapja elvitte őt a temp- lomba. Mikaelnek szeget ütött a fejébe a gondolat: miként le- hét az, hogy a mindenható és mindenütt jelenvaló Isten nem tud finnül? Ekkor látott köny- vet is először és a pap fülehal- latára így szólt apjához: Isko- lába akarok járni és ha megta- nulok latinul, megmondom a Jóistennek, hogy ״kedves Úr- isten, tanulj meg finnül, hogy megérthessük egymást!” Tanulmányait Viipuriban végezte és a diákévek után a turkui püspök írnoka, később titkára lett. Tanulmányait Wit- tenbergben fejezte be. Pályá- jának alakulását Luther és Me- lanchton és a svéd király is fi- gyelemmel kísérte. Minden Agricola életrajz igen valószí- nünek tartja, hogy Witten- bergben Agricolának voltak magyar ismerősei, mivel egy- időben ott tanult Erdősi Sylvester János, az első ma- gyár nyelvtan írója és Dévai Bíró Mátyás. Hazatérte után a turkui teo- lógia rektora, majd 1550-től turkui püspök. Agricola volt a finn nyelvű könyvkiadás, a finn nyelvű irodalom megte- remtője, aki egész sor egyházi művel gazdagította hazáját. Ezek közül három alapvető munkája emelkedik ki. 1543-ban megírta a finn ábé- céskönyvet, mely az első nyomtatásban megjelent finn könyv. 1544-ben svéd nyomdákban készült el a zsoltároskönyve és imádságos könyv a bibliáról. 1548-ban készült el a fő- műve a teljes Újtestámentum fordításával. Az Újtestámentumot Stock- hóimban nyomták és megjele- nésében is méltó a finn nyelvű könyvkiadás kezdetéhez. A mű 718 oldalas, a fejezetkezdő iniciálékon kívül 48 nagyobb és 48 kisebb fametszet díszíti. Agricola szerette volna a teljes bibliát az Ószövetséget lefordítani, sajnos csak Dávid zsoltáraival készült el, az 1557-ben bekövetkezett korai, váratlan halála a munka folyta- tásában megakadályozta. Agricola életműve kb. 2400 nyomtatott oldal és mind tér- jedelmét, mind formáját te- kintve korszakalkotó teljesítgyenesek!), járt náluk Bródy, Zorán, Eperjes Károly, Faludy György, Eles István - úgyhogy akit végképp semmi nem érdé- kel, még az is talál magának szórakozási lehetőséget. A pa- lettát persze színesítik a ha- gyományos diák-blődlik, a gó- lyasimogató, a farsang. Generációk Természetes, hogy egy kol- légium lakói évről évre változ- nak, még az is, aki egyetemista éveit végig itt tölti, négy-öt év múlva eltűnik a közösség életé- bői, s jönnek helyettük újak, új szemlélettel, új ötletekkel.-Fontos, hogy az egymást követő generációk átadják egymásnak a stafétabotot - mondja Bókay Endre -, ezért minden tanév ismerkedési estek sorozatával kezdődik, mert az a lényeg, hogy tudjanak egymás- ról az ittlakók. Kérdésemre, hogy vajon egy kollégium-igazgató mennyire tudja megőrizni fiatalságát és rugalmasságát, amire egy ilyen társaságban mindig nagy szűk- ség van, a következőképp felelt:- Bízom a fiatalokban, bízom a közösségben, a józanságuk- bán és ízlésükben. Nem erősza- koskodom, mert már megtanul- tam, ha nagyon erőltetek vala- mit, akkor rendszerint befürdök vele, s ott maradok egyedül. Nem ez a cél. Igyekszem nem érzelmileg dönteni, és lehetőleg elsiklani az apró-cseprő dolgok fölött. Nyitottak vagyunk, foga- dókészek - ebben látom a to- vábbiak zálogát is. M. K.- Folyamatosan indulnak, zajlanak vitaklubok, szakkollé- gimok, előadássorozatok, és meg kell mondjam, a legtöbb- jük épp azért jöhet létre, mert igény van rá - mondja az igaz- gató. - Velem természetesen konzultálnak, tudok a terveik- ről, elképzeléseikről. Ám ők is tudják azt, hogy én még ebből a kollégiumból semmiféle prog- ramot nem tiltottam ki, nem mondtam azt, hogy nahát, erről szó sem lehet! Igaz, olyan fiata- lókról van szó, akik nem is na- gyón tűrik meg környezetükben a nívótlanságot és ordenárésá- got. Az ötletek valóra válthatók Az egyetemista ifjúság krea- tívitása valóban szinte határta- lan. Tavaly nagyon szerény se- gítséggel beindították a Happy End Színházat, volt egy Cse- hov-bemutatójuk. Azóta folya- matosan fejlődnek, kft-kkel, cé- gekkel vették fel a kapcsolatot, kaptak padlószőnyeget, festé- két, és egészen egyszerűen esi- náltak maguknak egy kis kama- raszínházat. Egy olyan színhá- zat, ahová már más előadások és társulatok is szívesen ellátó- gatnak! Sok olyan program van, mely tán csak egy szűk kis körnek szól, mégis fontos, hogy meg- van rá a lehetőség. így indult be az idén az indiai filozófiát be- mutató kurzus, ami hirtelen na- gyón népszerű lett. Gyakran vannak előadói estek (ezek inValóban élvezetes ״olvas- mány” az egyetemek folyosói- nak falára, faliújságjaira kira- gasztott-akasztott-rajzszögelt hirdetés, programajánlat, üze- net. Akit érdekel, hogy mi tör- ténik Pécsett, a város kulturális és öntevékeny életében, az itt biztos jó támpontokat talál. Föltűnő, hogy az egyik na- gyón biztos támpont a Janus Pannonius Tudományegyetem Szántó Kovács utcai B. Kollé- giuma, ahol - legalábbis a ״ta- cepaók” tanúsága szerint - mindig történik valami. Ám ki- derült, hogy nem csak a puszta papír, a valóság is ezt mutatja. Együtt a hallgatókkal Bókay Endre hat éve igaz- gatja a kollégium életét, mint mondja, következetesen épít- gette egymás után a köröket. Szerinte egy ilyen intézmény- ben első és legfőbb parancsolat, hogy minden tevékenységbe be kell vonni a hallgatókat, hiszen alapjában véve őértük történik itt minden - csak az nem mind- egy, hogy miképp. A B. Kollégium programkí- nálatát végigböngészve akár kultúrháznak is bediene, annyi mindent kínálnak. Persze, ez kell és szükséges is, hiszen a 345 férőhely ellenére 373 egye- temista lakik az épületben (a mai viszonyok között már való- bán ״potom” pénzért, mindösz- sze 600 forintba kerül egy hó- napra), csupa ifjú, információra, tudásra, tartalmas szórakozásra éhes ember. Bukásra áll a gyerek Ahogy közeledik a tanév vége, úgy növekszenek a szülői aggodalmak, hogy az osztály- könyvbe elégtelen jegyek ke- rülnek. Hiba lenne a tanárok túlzott szigorúságának, vagy a gyerek tavaszi fáradtságának rovására írni a rossz kalkuluso- kát - valóban figyelni kell fi- únk, lányunk esetleges gyönge iskolai szereplésére. Ha több tárgyból is fenyeget a bukás veszélye feltétlenül szembesülni kell a kérdéssel: az adott iskolában helyén van-e a gyerek, szabad, érdemes-e ot- tani tanulását erőltetni? Ha szakmai képesítést adó iskoláról van szó, testhezálló, a képessé- geknek megfelelő volt-e a szakmaválasztás? A válasza- dásban azonban ne hagyatkoz- zanak önmagukra: keressék meg kételyeikkel a gyerek ősz- tályfőnökét és szaktanárait is - a véleményekből bizonyára hi- teles kép kerekedik ki. Pedagógiai alapigazság, hogy - ritka kivételtől eltekintve - egyetlen gyerek sem rajong a tanulásért. Csak a tudás élveze- tes - az oda vezető utat sokan fáradságosnak, keservesnek vagy unalmasnak érzik. Ha te- hát a gyatra osztályzatok a szorgalom, az érdeklődés hiá- nyának rovására írhatók, nem elegendő a szemrehányás vagy a fegyelmezés. Tanárnak, szü- lőnek együttesen kell megtalál- nia a kritikus tárgy iránti érdek- lődés felkeltésének módját. A közhiedelemmel ellentétben erre családi körben is van lehe- tőség - már azzal is, ha a szülők az adott tárgy anyagáról meg-megkérdezik a gyereket, esetleg ismeretteijesztő írást, könyvet ajánlanak olvasmány- ként, stb. Az osztályfőnökkel, szakta- nárokkal konzultálva kialakul- hat olyan kép is, hogy a gyerek képességbeli, készségbeli hát- rányok miatt került kritikus helyzetbe. Az SOS, a késede- lem nélküli közbelépés kivált akkor indokolt, ha több tárgyból is várható a bukás. A tapasztala- tok szerint ugyanabban az isko- Iában, ugyanazon a tagozaton nem jó folytatni a tanulást, ahol a gyerek nem tudott helytállni. Ha sikeres is a pótvizsga, a problémák később kiújulnak. Ilyenkor csak a radikális gyógymód, az iskolaváltás se- gíthet. Erre lehetőleg 16 éves korig kell sort keríteni. Eddig tudniillik az iskolák maguk is kötelesek segíteni a gyerekek tanintézeti helyének megtalálá- sát, s 16 éves korig az új helyen a gyerekek az első évfolyamra is jelentkezhetnek. Ebben az esetben az egykori általános is- kólában továbbtanulási lapot kell beszerezni és ennek révén a rendes felvételi menetrendben történik az újra jelentkezés. Fenyvesi József naív festő magyarmecskei otthonában kell, beszélgetni a tájjal, az él- ménnyel. Sokszor meg kell áll- nőm a festésben és megkérdez- nem, mért ilyen ez a kép, mit viccel itt velem, nem ilyet akar- tam! Győzködjük egymást - én meg az egész világ. M. K. pattant egy szikra . .. Nekem az feladatom, valóban, most már én is tudom, hogy a cigányság vándorlását, sorsát, életét meg- fessem. Ebben benne vannak a tájképek, portrék, életképek - jószerével minden. Dolgozni hogy ennek a zseniális ember- nek így kellett elmúlnia! Sok- szór arra gondolok, a végén még rám is ez a sors vár ...- Van-e valamiféle művészi hitvallása?-Valaha régen Indiából kiIndiából kipattant egy szikra Fenyvesi József festőművész írott portréja kapja, el tudja fogadni a közön- ség”.-Nagyon lassan alakult ki bennem az érzés, hogy tán festő lehet belőlem is. Nem éreztem még annak magamat.. . Mikor úgy másfél év múlva kezdett ál- landósulni a stílusom, nem téve- lyegtem ide-oda, akkor a ke- zembe nyomott Lantos Ferenc művész úr egy jegyet, amely a Csontváry Múzeumba szólt...-Mit jelent az ön életében Csontváry?-Én mikor abba a múze- umba beléptem, egyszerűen meghökkentem! Hogy lehet az, mondom, hogy itt ekkora ablak van, s mögötte ilyen szép, isme- rétién táj? Amint közelebb mén- tem, láttam csak, hogy dehogy is ablak az, hanem festmény! Atyaúristen! Hol vannak az én képeim ettől, kérdeztem ma- gamtól? Utána elolvastam Csontváry élettörténetét is, s borzasztóan elcsodálkoztam, kenykedett. Alapjában véve se ideje, se pénze nem volt a festé- szetre, mégse adta fel. Végül is Lantos Ferenc fes- tőművész keze alá került ta- nulni, három esztendőre.-Egy este megyek haza - emlékszik vissza Lantos Ferenc -, hát egy ember alszik a lábtör- lömön, s körben a folyosón festmények szerteszét a falhoz támasztva. így találkoztam elő- szőr Fenyvesi Józseffel, ezzel a különös, igen tehetséges cigá- nyemberrel.-Én addig se festményt, se élő festőt nem láttam sohase - mondja Fenyvesi József. - Ne- kém a mesterem mindig azt ta- nácsolta, hogy a saját kömyeze- temet, világomat ragadjam meg, mert az is vászonra kívánkozik, a cigány élet. És ez az, ami iga- zán az enyém, csak én ismerem, és csak én tudom visszaadni. ״Ez a maga reszortja, - kaptam meg a feladatot, - ha magától Fenyvesi József, Magyar- mecskén élő cigány származású naív festőművészt március 15-én a Baranya Megyei Köz- gyűlés Művészeti Díjával tűn- tették ki, az indoklás szerint ״életművéért, valamint képző- és népművészeti munkásságé- ért”. Fenyvesi József 1935-ben született a gilvánfai cigánytele- pen, ott is nőtt fel s járt isko- lába, igaz, mindössze három elemit. Saját maga és főleg gyermekei szórakoztatására kezdett el festeni ״vizes ecset- tel”, mint mondja, míg a helyi tanító, Szekula Éerenc egy csa- ládlátogatás alkalmával 1958-ban ״fel nem fedezte”. A megyei tanács művelődési ősz- tályán is tudomást szereztek működéséről, odafigyeltek rá, bátorították. Azidőtájt Fenyvesi József az erdészetnél dolgozott, társadalmi munkában pedig vö- röskeresztes titkárként tévé-
