Új Dunántúli Napló, 1994. április (5. évfolyam, 90-118. szám)
1994-04-30 / 118. szám
uj Dunántúli napló 13 A hét témái 1994. április 30., szombat A pécsi szívsebészet kérdőjelei Serédi Jusztinián ment el.” A bíboros október 27-én az Országtanács ülésén figyelmeztette annak tagjait: Szálasi és Beregfy honvédelmi miniszter nem tagja a testület- nek, mert ״mindkettőnek tör- vénytelen a kinevezése”. A töb- biek azonban csak a vállukat vonogatták, és ekkor tett javas- latot a bíboros a nemzetvezető megválasztására: ״Az ülésen csak én szólaltam fel... Mivel úgy láttam, hogy kormányzóválasztás esetén Szá- lasi majdnem biztosan befutna, pedig vele és küldötteivel a bé- ketárgyalásokon szóba sem áll- nának: azt indítványoztam, hogy az Országtanács javasolja a november 3-ra összehívandó országgyűlésnek, hogy ne kor- mányzót, hanem ideiglenes or- szágvezetőt (államvezetőt, nemzetvezetőt) válasszon titkos szavazással, nem pedig közfel- kiáltással. A jelölt semmiféle politikai párt tagja nem lehet, ha pedig eddig az lett volna, pártjából ki kell lépnie. A megválasztottnak csak annyit adjunk át a kor- mányzói jogkörből, amennyi az állam életének folytatásához okvetlen szükséges ...” November 25-én Serédi leve- let írt Szálasinak: ״Az igazság- osság okán én mindig szembe- helyezkedtem minden jogfosz- tással, akár olyan nem zsidó, akár zsidó származású magyar állampolgárokról, akár katoli- kus hittestvéreimről vagy híve- imről volt szó, akikre jogerős bírói ítélettel nem lehetett rájuk bizonyítani, hogy az őket ért jogfosztás súlyosságával arány- bán álló vagy egyáltalán vala- milyen egyéni bűntettet követ- tek volna el! Azt is hangsúlyoztam, hogy mikor ezeket a most említett magyar állampolgárokat min- den egyéni bűntett rábízonyí- tása nélkül még megfosztják ve- lük született vagy törvényes úton szerzett jogaiktól, éssze- rűen nem lehet arra hivatkozni, hogy ezeket a zsidó származású magyar állampolgárokat azo- kért a súlyos bűntettekért kell megbüntetni, amelyeket a ma- gyár nemzet ellen más zsidó származású polgárok követtek el, mert ez olyan represszália volna, amelyet mint az egyéni felelősség elvének súlyos meg- sértését, az Isten ide vonatkozó íratlan törvényét kifejező római jog, írott törvények kifejező szentírás és mindkettőt össze- foglaló egyházi törvények mindig elítéltek ...” T “ mételten súlyosbodott egész- ségi állapota, s 1945 március 29-én, jó keresztényként, a szentségek magához vétele után örökre behunyta szemét. Menczel János .......................... király, ajándékozta a pannon- halmi bencés főapátságnak. Száz éve, 1884. április 23-án ebben a kis faluban született a szegény parasztfiú, Szapucse- kék Gyurka fia, Magyarország majdani egyházfője, aki Serédi Jusztinián néven került az év- könyvekbe. Tehetséges lévén és szegény, csak az egyház segítségével ta- nulhatott. Bencésrendi szerzetes lett, ekkor választotta a Justi- nian nevet s a kor szokása sze- rint Serédire változtatta szlávos hangzású nevét. 1908-ban szén- telték pappá, majd Rómába küldték, ahol egyházjogot ta- nult. A San Anselmo Egyete- mén a kánonjog tanára lett, majd kinevezték a kánonjogi kódexet szerkesztő pápai bizott- ság tagjává. Az első világháború után rö- vid időre hazajött, katonalel- kész volt az esztergomi tábor- bán, majd visszament római tanszékére. 1927 júliusában el- hunyt Csemoch János bíboros, esztergomi érsek, hercegprí- más. Novemberben a pápa ki- nevezte Serédi Jusztiniánt esz- tergomi érsekké, s december 10-én bíbomokká avatta. Mint hercegprímásnak nem- csak egyházjogi, hanem közjogi funkciója is volt. A református Horthy István kormányzóhe- lyettesi kinevezését nem tudta megakadályozni. Élesebbé vált a helyzet a kormányzóhelyettes halála után 1942. október 6-án a kormányzó fogadta, s a bíboros szemrehányást tett neki, mert egyes politikusok ״olyan terve- két kovácsolnak, amelyek szé- pék lehetnek a Horthy-családra nézve, de végzetesek a nem- zetre: ezek az unokának kor- mányzóhelyettessége, vagy még inkább magyar királysága. A kormánypárt vezetősége a zsidók üldözését is azért szór- galmazza most különösen, hogy ezzel a királykérdésben meg- nyerje és maga mellé állítsa lm- rédyéket és a nyilasokat!.” A német megszállás percében még nehezebb megpróbáltatás elé került. Szálasi október 24-én megjelent Esztergomban. Se- rédi feljegyzéseiből: ״Először is kijelentem, hogy a rádió, a sajtó és a kormány ki- nevezéséről szóló miniszterei- nöki közlés alapján megállapí- tóm, hogy Szálasi a kormányzói hatalmat de facto átvette és gyakorolja. Azonban a hatalom átvétele és gyakorlása alkotmá- nyunk szerint, vagyis de jure, érvénytelen. Érvénytelen pedig azért, mert a kormányzó le- mondása csak akkor hatályos, ha teljesen szabadon történik. Márpedig Szálasiék első közié- sei szerint a kormányzót eltávo- lították, tehát nem szabadon kor vállalja valamelyik felelős ember, hogy ezt kimondja: ide, erre az egyetemre nem kell ez a profil. Az ellenzők között vannak, akik arra is hivatkoznak, itt nincs is olyan kardiológus szak- ember, aki a haemodinamikai vizsgálatokat (szívkatéterezés, stb.) el tudná végezni. Ez meg- int a 22-es csapdája! Miért jönne addig ide ilyen szakem- bér, amíg nem tud mit csinálni? Egyébként tudok róla, hogy lenne jelentkező, amennyiben lenne hova jönnie. Azt is mondták, hogy a zala- egerszegi szívsebészeti centrum miatt mi megint lemaradunk. Igaz, ott nagyon nagy előnnyel startol az ügy, az önkormányzat nagy pénzekkel támogatja. En- gém nem érdekel, csináljanak ott szívsebészetet, ahol tudnak, ezzel csak az ország és a bete- gek járnak jól. Én csak azt tu- dom, hogy egy egyetem, és az orvosképzés nem lehet meg to- vább enélkül. Igen. Pesszimista lettem, mert ahogy halad az idő, egyre elhagyatottabbnak érez- zük magunkat. Jó lenne, ha a közvélemény is ráébredne, hogy nem magunk miatt harco- lünk, s valamilyen megnyilvá- nulással mellénk állna, ne hagy- jón már el bennünket mindenki. Az érveinket lehet kritizálni, de az igazunkat nem. *- Megkérdeztük dr. Kelényi Gábort, a POTE rektorát is, aki bár sokkal optimistább, mint rektorhelyettese, azért a beszél- getés végén úgy fogalmazott, a türelem már elfogyott.- Ez az egész ügy azért szőr- nyű, mert az országban majd- nem hogy Pécsett volt először szívsebészet. (Kudász idejében) Azt hiszem nem lehet kétségbe vonni, hogy ez az egyébként színvonalas képzést nyújtó egyetem nem lehet meg tovább szívsebészet nélkül. Amióta a különböző koszorúér beavatko- zásokkal kiváló eredményeket lehet elérni, emberéleteket mén- teni, különösen megnőtt az ilyen központok jelentősége.- Igen, pletykálták, hogy Za- laegerszeg majd elviszi előlünk a lehetőséget. Én nem akarok semmiféle pletykával foglal- kozni - bár meg kell jegyeznem a zalai törekvés eléggé furcsán indult - de az összes illetékestől azt a megnyugtató választ kap- tűk, hogy erről nincs szó. Hogy az a 200 plusz 100 millió, amit a baranyai képviselők kilobbiztak nekünk, az a miénk. Nekünk most az volt a dolgunk, hogy beadjunk egy elfogadható tér- vet. Ez megtörtént, most a vá- laszt vátjuk, rs remélem, hogy pozitív lesz. Én bízom benne. (Ezen írás elkészülte után volt alkalma e sorok írójának a népjóléti miniszterrel interjút készíteni, s természetes, hogy a pécsi szívsebészet ügyére is rá- kérdeztem. A válasz a 16. olda- Ion lévő miniszteri interjúban olvasható.) Sarok Zsuzsa szimista, amikor a témáról be- szélgettünk.- Most nem akarok arról be- szélni, hány beteg hal meg évente amiatt, hogy Magyaror- szágon nincs elég szívsebészeti kapacitás. Erről már sok fóru- mon, sokan nyilatkoztak. Én csupán azt tudom, hogy 1994-ben, a huszadik század vége felé nem lehetne olyant megengedni, hogy a jövő orvo- sait képező egyetem ne rendel- kezzen azokkal a disciplinák- kai, ami az orvosképzés ge- rince. Hogy még ma is úgy kapjanak itt diplomát orvosok, hogy a magasszintű kardioló- giát - ami a szívsebészet elen- gedhetetlen része - csak hallo- másból ismerjék, s szívsebésze- tét sem látnak. A pécsi egyete- mén külföldi hallgatókat is ok- tatunk. Mennyire akkreditálható az olyan diploma, ahol ilyen csonka képzés folyik? Évtizedek óta, amióta a híres Kudász szívsebész professzor elment Pécsről Budapestre, új- ból és újból felmerül: kellene már végre Pécsre is szívsebé- szét. Mindig mindenki egyetér- tett ezzel, de mindig valami mi- att elmaradt, mindig el lett mismásolva. Most először érez- tűk azt, hogy mellénk álltak, birtokunkban van egy államtit- kán nyilatkozat, azt hittük sínen van az ügy, erre megint azt ta- pasztaljuk, hogy egymásra mu- togatás folyik. Az idő pedig mú- fik. Volt, aki azt mondta nekem, biztosan nem jól tálaltam, s nem ott, ahol kellett volna. Hát kö- nyörgöm, ezen múlik? Ezt a témát mindig az aktuális fény- és látásviszonyok szerint nézik? Ha úgy gondolják, hogy kell ide az egyetemre a fejlett kardioló- giai laboratórium - ahol a szív- katéterezéseket lehetne végezni - és a szívsebészet, akkor lega- lább azt a keveset kapjuk meg, amit ígértek, vagy ha nem, akszét, ígéretet is kapunk, s még- sem jut előbbre az ügy. A kli- nika egyéb sürgős felújítási munkái is emiatt húzódnak, mint például az új röntgengép beépítése, az ambulancia felújí- tása, mert a szívsebészeti és a hozzá kapcsolódó kardiológiai részleg kialakításával együtt le- hét csak ezekhez is hozzá- nyúlni. Sokan mondják, őrültek va- gyünk, hogy egy 400 éves ko- lostorépületben akarunk szívse- bészetet csinálni. Persze, hogy az ideális megoldás egy új épület lenne, de annyi pénzből, amire mi most számíthatunk, csak már meglévő épületen be- lül lehet gondolkodni. Ezzel az összeggel itt tudnánk a leggyor- sabban abba a helyzetbe jutni, hogy elkezdhessük a munkát. Amire pedig égetően szükség lenne, hiszen Magyarországon azok a betegek, akik már átestek a műtét előtti szükséges kivizs- gálásokon, ezután még átlagban 6 hónapot várnak, mire műtő- asztalra kerülnek. Ezek közül pedig sokan már nem érik ezt meg. Amikor idejöttem, azt mond- tam, szeretem a kihívásokat, s minél nagyobb egy feladat, an- nál inkább kihívásnak érzem. Számítottam a nehézségekre, de hogy ekkora lesz, arra nem. S arra sem, hogy az ígéreteket, ki- jelentéseket itt nem kell mindig komolyan venni, s az olyan meglehetősen furcsa ajánlatra sem, amikor egy szívsebész kol- léga azt mondta, a fejlesztési pénzből, kapjanak ők új bérén- dezést, mert ők már régóta ru- tinszerűen műtenek, s a használt legyen a miénk. * Dr. Tekeres Miklós, a POTE gazdasági ügyekért felelős rek- torhelyettese indulatos és peszAmikor a Pécsi Orvostudo- mányi Egyetem tanácsa dr. Ko- rompai Ferenc személyében megválasztotta az új professzort a kettes számú sebészet élére, mindenki azt hitte, végre sínen van a pécsi szívsebészet ügye. Dr. Korompai Ferenc ugyanis szívsebész. Amerikában, Hous- tonban élt és dolgozott, az ot- tani egyik legnagyobb kórház szívsebészeti részlegének volt vezetője. Azért vállalta a pécsi megbízatást, mert kihívásnak érezte, hogy egy új szívsebé- szeti és a hozzá tartozó haemo- dinamikai (kardiológiai) részle- get hozzon létre. Ennek már egy éve, s azóta még mindig úgy áll az ügy, hogy igen, kellene, de konkrét lépés nem sok történt. Pedig a baranyai országgyűlési képviselőknek sikerült egy bi- zonyos pénzösszeget - egyszer 200, másszor 300 millióról hal- lók beszélni - a költségvetésből 1 elkülöníttetni e célra, ám a mai napig nem tudják, mikor kapják meg, mennyit kapnak meg, s egyáltalán megkapják-e. Közben felröppent a hír, Za- laegerszegen szívsebészeti centrum épül, jelentős önkor- mányzati pénzekből és minisz- tériumi támogatással, s valaki valahol kiszivárogtatta, hogy lehet, ez a tény ismét elodázza a pécsi szívsebészet ügyét. Köz- ben az az információ jutott tu- domásunkra, hogy a miniszté- rium által kért pécsi terveket visszaadták, mert nem találták elég részletesnek. Új tervet ké- szítettek, s ezt április közepén beküldték a minisztériumba. * Most Korompai professzort arról kérdeztük, hol is áll tulaj- donképpen az ügy? A professzor némi fanyar iróniával jegyezte meg:- Várólistán vagyunk, mint a műtétre váró szívbetegek. Az első tervet, amit beadtunk, nem találták elég részletesnek, ezért most 38 oldalas szakmai terve- zési programot készítettünk, és már elküldtük a minisztéri- umba. Az első tervvel kapcso- latban azt is mondták, hiányzik belőle a saját forrás megjelö- lése. Ez érthető, hiszen mi nem rendelkezünk saját forrással. Lehet majd szerezni, de csak akkor, ha már elindultunk, ha már konkrétan mutatni tudunk valamit, amihez támogatókat próbálunk szerezni. A megfe- lelő tervkészítéssel kapcsolat- bán is a 22-es csapdájába es- tünk. Nincs 400-500 ezer forin- tunk arra, hogy már most ko- moly kiviteli tervet készítsünk, viszont, ha ez nincs, akkor pénzt sem kapunk. Engem min- denütt azzal nyugtatnak, hogy az a bizonyos 200 millió a mi- énk lesz. Ha ez így van, nem ér- tem, miért kell még újabb és újabb karikákat átugomi érte.-Ezeket a helybenjárásokat sem értem. Amikor elvállaltam ezt a feladatot, számítottam a nehézségekre, de arra nem, hogy elvileg mindenki egyetért azzal, hogy kell ide szívsebéItt van május 1-je...- Megszüntethető-e a dolgo- zók munkahelyi kiszolgáltatott- sága, hiszen a munkanélküli- ségtől való félelem rengeteg sérelmet elfed?- Erre akkor van remény, ha a szakszervezetek szerepe, po- zíciója megerősödik. Ennek egyik feltétele, hogy az ország politikai vezetése ne legyen ar- rogáns és szakszervezet eile- nes.- Persze úrrá kell lennünk a belső gondjainkon is. A szét- forgácsoltság, a szervezetlen- ség gyengíti az erőt. Semmi- lyen politikai vagy egyéb vál- tozás nem helyettesítheti a dől- gozók összefogását, közös fel- lépését, mert valójában ez az igazi záloga annak, hogy meg- szűnjön a munkahelyi kiszol- gáltatottság. Németh Zsuzsa szakszervezet-ellenesség már a hivatalos politika rangjára emelkedett.- Hogyan látja e réteg jövő- jét?- A klasszikus értelemben vett ״kétkezi munkások” száma a magasabb szintű kép- zettséggel, a modernebb tech- nológiák előretörésével csők- ken. Növekedni fog viszont azoknak a száma, akik már in- kább technikusi jellegű munkát végeznek majd és feladataik nem hasonlítanak a régi érte- lemben vett fizikai munkakö- rökéhez. Az átrétegződés már megkezdődött és az MSZOSZ arra törekszik, hogy az érintet- tek jobb helyzetbe kerüljenek, mint korábban. rek, a reáljövedelmek. Az MSZOSZ a legtöbb munkást tömörítő magyarországi szer- vezet, ezért igen fontosnak tart- juk, hogy fellépjünk e réteg ér- dekében. Mindezt persze nem osztályalapon, hanem tényle- ges társadalmi-gazdasági sze- repünknek megfelelően tesz- szűk.-Milyen helyzetben vannak ma a magyar munkások?-Az elmúlt négy évben az átalakulás terheinek legna- gyobb része a fizikai dolgozók, a munkások vállaira neheze- dett. ők voltak a legvédtele- nebbek, a legkiszolgáltatottab- bak. Sajnos ez ellen a szak- szervezet sem tudott sokat tenni. Azért sem, mert olykor a Hol vannak már a régi május elsejék? - nosztalgiáznak mos- tanában azok is, akik régen do- hogva, morogva indultak zász- lókkal, táblákkal felszerel- kezve a ״kötelező” felvonulá- sokra. Ami után persze jól esett a forró virsli, no és a hideg sör.- De hová lett a felvonuló munkásosztály ? - kérdeztük dr. Nagy Sándortól, a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségének elnökétől.- Mindig is a munkások, a munkavállalók ünnepeként tar- tottuk számon május 1-jét. 1990 óta is országszerte meg- rendeztük a szakszervezeti demonstrációkat, amelyeken kiálltunk amellett, hogy a munkavállalók jobb körűimé- nyék közé kerüljenek, mérsék- lődjön a munkanélküliség, s ne csökkenjenek tovább a reálbéDr. Korompai Ferenc pécsi irodájában Fotó: Läufer László
