Új Dunántúli Napló, 1994. április (5. évfolyam, 90-118. szám)
1994-04-29 / 117. szám
uj Dunántúli napló 25 Közélet 1994. április 29., péntek Expohíd és kabala puli Döntés, sokadik nekifutásra amelyen a világkiállítás kabala- figuráját keresték. Több száz öt- let, makett, és másfajta javaslat érkezett az expóirodához, de a pályázat nem hozott általánosan elfogadott eredményt. Tavaly júliusban Bánzai István expó- csibéje vitte el a pálmát. Is- mértté lett a figura, de nem vált közkedveltté. Ezután grafikusok, grafikai stúdiók több száz rajza, vázlata, az újságolvasók, rádióhallgatók és tévénézők javaslata alapján körvonalazódott, hogy a legal- kalmasabb kabalafigura talán a pulikutya lenne. Ezt a figurát azonban meg kellett formálni, olyanná kellett tenni, hogy az Expo alkalmas jelképe legyen. LJjabb két és fél hónap s mintegy 100 grafika tanulmá- nyozása után, Eszes Etelka gra- fikus pulija mellett döntött a zsűri. Több változat is született. Egyiken négy lábon, a másikon két lábon áll, huncut szemével, piros nyelvével, csillogó or- rocskájával kedves ajándék- tárgy, bélyegrajz és minden egyéb lehet, ami a világkiállí- táshoz kapcsolódik, és ami még évekkel később is egy sikeres expó emlékét idézi tulajdonosaA közelmúltban két fontos kérdésben is döntés született az 1996-os budapesti Világkiállí- tás előkészületei során: a szer- vezésért felelős programiroda jóváhagyta egy új, kizárólag gyalogosok számára épülő, ide- iglenes dunai híd tervét és rábó- lintott a kiállítás kabala-babájá- nak ötlettervére is.-Mekkora lesz a gyalogos híd, és mi lesz a sorsa?- kérdez- tűk Schamschula György, köz- lekedési minisztert.- A közeljövőben nemcsak egyetlen híd épül a világkiállí- tási előkészületek kapcsán. El- készül a lágymányosi híd, és jövőre megkezdjük az MO-ás északi szakaszán a Duna-híd építését is. Ezekkel egyidőben látunk hozzá a most elfogadott gyalogos híd munkálataihoz is. A híd teljes hossza 370 méter lesz.- Már két évvel ezelőtt kiírták a pályázatot, tavaly nyáron a beérkezett 27 tervből hatot dí- jaztak. Miért csak most került sor a döntésre?- A főváros nem igényelt ál- landó hidat a kijelölt helyen. Tudtuk az első perctől kezdve, hogy valamilyen módon meg kell oldani a Világkiállítás megközelíthetőségét és az is egyértelmű volt, hogy a két part összekapcsolására a dunai hajó- zás egymagában nem megoldás. Ekkor került előtérbe egy utó- hasznosítható gyalogos-híd el- képzelése. A Mérnöki Kamara szakértőinek bevonásával újra megkezdődtek a tárgyalások, melynek eredményeként az UVATERV dr. Sigray Tibor és Renzolcz Péter vezette kollektí- vája kapott megbízást a gyalo- gos híd megtervezésére. Ezt a változatot fogadta el most a programiroda. Egy esztendővel ezelőtt zá- rult az a nyilvános pályázat, A tornyai kapu őszre megnyílhat, a másik két helyen pedig másfél éven belül fejeződik be a bővítés - jelen- tette be Aida Gheorghe aradi vámigazgató a battonyai Vá- rosházán. Huszonötmilliárd lejt biztosít Románia a nagylaki és a gyű- lavarsándi határátkelő fejlesz- tésére és a tornyai kapu meg- építésére. A tornyai-battonyai új állandó átkelő remélhetőleg Már nem a pénz - a rang a vonzó A legújabb magyar városok A rendszerváltás előtt a településeknek fontos érdekük fűző- dött ahhoz, hogy városi státust élvezhessenek: az akkori elosz- tási rendszer számos területen elsőbbséget kínált számukra. Ez az ösztönzés ma gyakorlatilag nem létezik, mégis felgyorsult a várossá nyilvánítások üteme az utóbbi négy évben. Hiszen az 1990-es kiinduló helyzetet alapul véve, amikor 166 várost számláltunk, ma már 194 településen élők mondhatják magú- kát városlakóknak. hoz, de egyes új városokban mint például Aszódon, Baktaló- rántházán, Máriapócson, Len- gyeltótiban, Jászárokszálláson, Lajosmizsén ennél jóval maga- sabb összegű, néhol a 80 száza- lékot is megközelítő volt a la- kossági hozzájárulás a fejlesz- tési forrásokhoz. 240 városunk is lehet Az új városok természetesen megnövekedett térségi szerep- kört is ellátnak. Részben erő- södő intézményhálózatukkal, helyenként pedig álláskínála- tukkal vonzzák a környék la- kosságát. Nem csoda, hogy pél- dájukon felbuzdulva további te- lepülések áhítoznak a városi címre. Mint egy kérdésünkre a közigazgatási államtitkár vála- szólta: újabb városok létének nincs sem elvi, sem gyakorlati akadálya, ám az ésszerű határt valahol a 240 város körül kell majd meghúzni, mert a magyar települési és közigazgatási rendszer ismeretében ennél több város léte nem látszik indokolt- nak. És hogy mikor fogadnak el újabb várossá nyilvánítási ké- relmeket? Erre sem a hivatal kénye-kedve, hanem az éssze- rűség és a társadalmi folyama- tok számításba vétele szab idő- pontot, hiszen a küszöbön álló önkormányzati választások előtt már - mindenki által be- látható módon - nem volna ér- telme a magyar település-szer- kezetet újabb városokkal, s en- nek minden hivatalos követ- kezményével terhelni. szerűsítésében léptek nagyot előre. Az új városokban 106 in- tézmény létesült, vagy alaposan megújult. Ezek között iskolák, szakrendelő-egységek, kulturá- lis létesítmények, rendőrőrsök és szociális létesítmények egyaránt találhatók, Kiemelkedő szerepet játszottak a fejlődésben a térség vállalkozói, akik első- sorban kereskedelmi, vendég- látó és szolgáltató egységekkel, de ahol mód nyílt rá, ipari üze- mek létesítésével, munkaalkal- mák kínálatával is hozzájárultak mind a lakosság színvonalasabb ellátásához, mind pedig a né- pesség helyben tartásához. A szakemberek és a települé- sek vezetői egyetértettek abban, hogy a várossá lett eddigi köz- ségekben, nagyközségekben a helyi lakosság és az önkor- mányzatok anyagi téren is az át- lagosnál nagyobb áldozatot hoz- tak. Országosan 18, ez az új vá- rosokban viszont 23 százalék a települési kiadásokból például az önkormányzatok részesedési aránya. Szinte pontosan ugyan- annyi, mint amennyi állami tá- mogatáshoz juthattak fejlesztési céljaik valóra váltásához. A he- lyi lakosság e településeken át- lagosan további 20 százaléknyi részesedéssel járult a forrásokAz új városok életében bekö- vetkezett fordulatról, a ma is rangot jelentő titulusnak megfe- lelni akarók erőfesztéseiről be- szélgettek nemrég a Belügymi- nisztériumban a 28 legújabb magyar várost képviselő pol- gármesterek, szakemberek és a BM illetékes vezetői. Több a városlakó Több mint 200 ezer, új városi polgár létével számolhatnak a statisztikák - hangzott el a ta- nácskozáson, ám ez nemcsak a ״huszonnyolcak” lakosságából adódik, hanem abból, hogy egyes megyeszékhelyek, vala- mint az üdülő- és agglomerá- ciós városok népessége is sza- porodott, szemben az egész magyar társadalmat jellemző, már-már vészesnek mondható népesség-fogyással. Verebélyi Imre, a BM közigazgatási ál- lamtitkára az új városok polgá- rainak példamutató kezdemé- nyezéseit méltatta.- E településeknek több mint a fele korábban mezővárosként már jelentős szerepet töltött be a térség életében. Aztán - az idők változásával - vagy elvették tő- lük ezt a szerepkört, vagy pedig önmaguk fejlődtek vissza nagy- községgé. Ez a negatív tenden- cia persze kétségtelenül hát- rányt jelentett az ott élőknek, hiszen a települési kategóriák .alsóbb egységeinek alig jutott pénz a múltbéli elosztási rend- szerben. Azt rendszerint elvitte a térség politikai, vagy egyéb okból laemelten kezelt egy-két fejlesztendő települése. Az új- donsült városok másik csoportja viszont a magyarországi ide- genforgalom fellendülésének, pontosabban a hozzá való tuda- tos és célravezető alkalmazko- dúsnak köszönheti előrelépését. Nem felejthető az önkor- mányzati rendszer belépésének ösztönző hatása sem - sum- mázta az előzményeket az ál- lamtitkár, a helyi lakosság aktív szerepét külön is kiemelve és példaértékűnek minősítve. A rangért áldozatot is hoznak Az új városok dinamikus fej- lődésük során kiemelkedő tele- pülésfejlesztési feladatokat tud- tak megoldani. Elsősorban az intézményhálózatuk szélesíté- sében és közműhálózatuk korKözügy A mecseki létesítmények megóvása Aligha akad a megyében olyan mecseki barangoló - legyen az szervezett termé- szetjáró vagy alkalmi túrista -, aki Kiss Lajost, a helyi természetbarát mozgalom nagy öregjét, a mecseki kul- csosházak ״atyját” ne is- merné és ne tisztelné. Ő tartotta a ״Mecsek múltja és jövője” című kiál- lításhoz kapcsolódó program soron következő előadását a turistamozgalom helyzeté- ről. 40 ezer szervezett termé- szetjáró van ma Magyaror- szágon, ebből 1300-an bara- nyaiak. Ám ennek többszö- röse látogatja az év minden szakában - egyénileg vagy szervezetten - a Mecsek szép tájait. Ezért a helyi természetbarát bizottságnak nemcsak a nyílt túrák szer- vezése, túraversenyek és tel- jesítménytúrák rendezése a feladata, hanem a turizmus fogadására, a technikai félté- telek folyamatos javítására is nagy gondot kell fordíta- nia. 300 foglalt forrás, 640 km jelzett turistaút és 15 kulcsosház biztosítja a túra- kedvelők eligazodását, ké- nyelmét. Talán kevesen tudják, hogy a menedékházak fel- számolása idején éppen a Mecsekben (Kövestetőn) épült fel társadalmi összefo- gással az első kulcsosház 1958-63 között. Ezután vált országos mozgalommá ez az újfajta szálláshely kialakí- tási forma. Bár a társadalmi összefo- gást ma már egyre nehezebb megszervezni (többnyire csak nyugdíjasok, vállalják), napjainkban is készülnek új létesítmények társadalmi munkában: a Jakabhegy déli oldalán egy hét km-es pano- rámaút és Koszonyatetőn pedig egy új kulcsosház ke- rül átadásra az év folyamán. A legnagyobb gondot az okozza, hogy ezeket a léte- sítményeket meg is kell óvni. Folyamatos karbantar- tást igényelnek azok is, ame- lyeket a nagy előd - a Me- esek Egyesület - hozott létre, és azok is, amelyek az elmúlt fél évszázadban épül- tek. Ehhez pedig egy széle- sebb körű társadalmi össze- fogás kellene. Hiszen a me- cseki létesítmények meg- óvása nem korlátozódhat csupán egyetlen szervezetre. Az mindannyiunk ügye, kö- zügy. Varga Ferenc Az elmúlt év augusztus 20-a óta a Baranya megyei nagyköz- ségből, Pécsvárad is város lett Fotó: Läufer László Orvosi Kamarai Törvény diplomával rendelkező képvi- selő vett részt a Szavazáson? A közel 30 képviselő közül há- nyan tisztelték meg jelenlétük- kel saját szakmájukat? Van tehát törvényünk, melyet az Orvosi Kamara elnöke véle- ménye szerint is módosítani kell. Van-e erre remény, van-e mód? Közismerté vált, hogy kö- telező lesz a kamarai tagság. Minden jogérzéke tiltakozik az embernek egy olyan kényszer- tagság ellen, ahol a tagok saját érdekük képviseleténél a döntő kérdésekben nem rendelkeznek egyetértési joggal. Bár éppen ebben a kényszer-egységben rej- lik a megoldás reménye. Ha mindenki kamarai tag lesz, a több tízezer orvosnak módjában áll egységesen fellépni saját ér- dekében és érvényesíteni mind- azokat a jogokat, amelyek bizto- sítják számunkra azt a tekintélyt, azt az erkölcsi és anyagi megbe- csülést, mely a kifogástalan be- tegellátáshoz szükséges. Dr. Szalai István BÖK érdekvédelmi titkára ménye ettől eltért volna. A le- bonyolítás gyorsasága miatt a parlamenti ülést közvetítő ri- porter felhagyott a paragrafu- sokban foglaltak ismertetésé- vei. Félő, hogy a képviselők - hol eggyel, hol kettővel több mint a fele - ily sebesség mel- lett nem tudott kellően elmé- lyülni a szöveg lényegét ille- tőén. No és hol volt a honatyák másik fele? Végül is százki- lencvenegynéhány személy el- döntötte az Orvosi Kamara ügyét 16000 tag és további ugyanannyi orvos szíve, kedve, várakozása ellenére. Elgondol- kodtató, vajon mit tettek az or- vosi diplomával rendelkező képviselők a 4 évi vajúdás alatt? Hol volt, mit tett ezen 30 képviselő, amikor pártállástól függetlenül az orvosok érdeké- ről kellett volna meggyőzni egymást és az illetékeseket. Ki- nek az érdekét képviselték, mi- kor a szakbizottságban csak 4 (négy) képviselő óhajtott ״erős” Kamarát, - s a négyet természetesen a többség lesza- vazta. Egyáltalán: hány orvosi rözi azt a helyzetet, melyet minden orvos kezdettől fogva felismert, olyannyira, hogy 16 ezres létszám után az orvosok másik fele be sem lépett a Ka- m arába. * Idekívánkozik néhány ész- revétel. Feltétlen meg kell em- líteni, a törvény megszavazá- sának körülményeit. A parla- ment elnöke jó ideig azzal volt elfoglalva, hogy behívjon két embert a folyosóról, ami a ha- tározatképességhez szükséges. Amikor bejöttek, hárman ki- mentek ..., és így tovább. (Kérem visszahallgatni a rá- dióközvetítést.) Amennyire négy évig nem volt sietős a kamarai törvény elfogadása, - annyira felgyorsult az utolsó egy-két óra. Tárgyat, orvostár- sadalmat sértő ledarálása tör- tént a paragrafusokban foglal- tak elfogdtatásának. A szakmi- niszter ״igen” hangjára meg- szavazták a kérdéses paragra- füst, a ״nem” jelzésre nem sza- vazták meg. Egyetlenegyszer sem fordult elő, hogy a jelen- lévő honatyák ״önálló” vélefennáll. A törvény megfogal- mazása közben, végtelen számú tárgyalás során egyér- telműen kiderült, hogy a ka- mara képtelen a tárcát, illetve az illetékes parlamenti bízott- ságot meghatározó módon be- folyásolni, ha a mienktől élté- rőek a politikai szándékok. Sajnos az egészségügy is tulpo- litizált. Ha bízni akarunk a ka- mara ügyében, akkor a jövendő parlament vezetőiben kell el- sősorban bíznunk.- Az. elszegényedő társada- lom egyre ingerültebben veszi tudomásul, hogy a ״kötelező" paraszolvencia miatt milyen drágán jut a szolgáltatásokhoz■- A paraszolvencia addig él, amíg a nővérek és az orvosok ilyen megalázóan és kirívóan alulfizetettek. Az orvostársada- lom az elmúlt évtizedekben szekularizálódott. Az egész- ségügy ez alatt az idő alatt tel- jesen politikai és szemé- lyi-kapcsolat függő volt. S ez sajnos jobbára még ma is így van. Idáig az interjú. Dr. Brooser Gábor nyilatkozata, híven tűkBrooser Gáborral, a Kamara elnökével. Lényeges kitételei az aláb- biak:-A most megszületett tör- vény megegyezik az egykori tervezettel?- Nem egészen. De nem szállunk vitába, mert tisztában vagyunk azzal, hogy olyan mozgás indult meg, amely a jelenlegi törvényt hamarosan módosítja, kiegészíti. Mi le- hetnénk Magyarország legna- gyobb pártja. De hát a kamara szigorúan pártsemleges, s gondjainak nagy része épp eb- bői adódott. A végeláthatatlan viták során a kormány és az el- lenzék közé szorultunk.- A valóban fontos ügyekben csupán véleményezési joggal rendelkezik a testület. Ez azzal a veszéllyel jár, hogy a negyvenezres orvostársada- lom épp úgy kimarad a dönté- sekből, mint korábban.- Ennek a veszélye valóban Négy évvel ezelőtt nagy lel- kesedéssel, bizalommal és re- ménnyel indult útjára az Or- vosi Kamara. Hittek abban, hogy lesz egy törvény, mely döntő fontosságú kérdésekben olyan jogosítványokat ad a pártsemleges, magas szakmai képzettségű, köztiszteletben álló vezetőség kezébe, amely- lyel minden szempontból eredményesen képviselhetik az orvostársadalmat. Olyan ér- dekképviseletet reméltek, amely szükség esetén szembe- száll mindennel és mindenki- vei. Ma már tudjuk, hogy négy évi halogatás után, egy rémé- nyét vesztett orvostagság meg- érte annak a törvénynek a meg- szavazását, mely igen távol áll a kezdeti célkitűzésektől, mely semmilyen egyetértési jogot nem ad az orvostársdalmat érintő, érdekeit védelmező fon- tos kérdésekben. Épp ezért fi- gyelemre méltó az interjú, me- lyet Horváth Judit készített dr.
