Új Dunántúli Napló, 1994. április (5. évfolyam, 90-118. szám)
1994-04-23 / 111. szám
üj Dunántúli napló 17 Háttér 1994. április 23., szombat Itt még minden megtörténhet Abszurd kombinációk nelmileg tiszta lappal politi- zálhat. Ezekben a napokban a fiatal demokraták fergeteges erejű kampányt folytatnak vi- déken. A heti eseménynaptár ismerői tudják, hogy a Fi- desz-vezetők egy napon csak- nem ugyanannyi helyen képe- sek megfordulni, mint a többi párt vezetői együttvéve, s most már nem restellnek elmenni a legkisebb falvakba sem, hogy megtalálják maguknak azokat a hajszálgyökereket, melyek olyannyira hiányoztak a siker- hez négy évvel ezelőtt. És még nem is beszéltünk arról, hogy a februárban létrejött liberális választási koalíció hány aján- dék szavazatot ad a második fordulóban egy egyébként di- namikus pártnak. MDF Az MDF a mai adatok alap- ján az 1990 évi szavazatainak akár a felét is elveszítheti. De mit kezdjünk a mai adatokkal, amelyeket hetekkel ezelőtt rögzítettek? Jobboldali közép- pártra az országnak a politikai egyensúlyhoz szüksége van, s ezt a szerepet eddig sem a ke- reszténydemokraták, sem a kisgazdák nem voltak képesek betölteni. Azt tehát senki meg nem mondhatja április köze- pén, hányán döntenek a közel 30 százalékos hatalmas szava- zói tömböt alkotó habozok, továbbá a kereszténydemokra- ták, a kisgazdák, a MIÉP-esek és a piacpártiak közül az utolsó pillanatban Boross és a hatalom megtartásának egyet- len tényleges lehetősége mel- lett. A választói hangulatok nemhogy egy hónappal, de még egy héttel a választások előtt is különbözhetnek a sza- vazás előtti napok pragmatikus elhatározásaitól. Aki nem hi- szi, hogy a hétköznapok és a rendkívüli napok között létez- hét ilyen különbség, az gon- doljon Antall József temeté- sére. És arra, hogy egziszten- ciális érdekek, politikai állá- sok, fizetés-ígéretek, alapítvá- nyi érdekeltségek bonyolult rendszere jött létre azzal a cél- lal, hogy az utolsó pillanatban ״összekapja” az MDF több ti- zezer habozó kliensét, hogy megkíséreljék a lehetetlent, a kormányalakítás lehetőségé- nek kierőszakolását egy akár- milyen csekély arányú győze- lemmel. S ha... ? Mégkevésbé lehet kizárni azt, hogy a fórum az utolsó pil- lanatban szorosan felzárkózik az MSZP mögé. És itt egy igazi abszurd kombináció kö- vetkezik: mi történik, ha a li- berális SZDSZ, melynek anti- kommunizmusa egykor mar- kánsabb volt a Fidesz-énél is, a várakozásnál gyengébben szerepel, s pozícióinak megőr- zése végett az ellenzékben ma- radás mellett dönt, miközben a szocialisták a tartós berendez- kedés lehetőségét keresik? Le- hetséges-e, hogy ez a két párt, mely annak idején megosztó- zott a volt MSZMP tagjain, egy kivételes és valószínűleg múló történelmi pillanatra egymásra talál? Ennek a kom- binációnak a lehetőségét ma mind az MDF, mind az MSZP vezetői (legutóbb Gál Zoltán a Magyar Nemzet kerekaszta- Ián) kategorikusan elutasítják. A példa tehát inkább annak il- lusztrálására alkalmas, hogy itt még minden megtörténhet, mert a politikai rendszer, melyben a választások meg- rendezésére kerülnek, a ki- számíthatatlanságig gyenge és kiforratlan. Bokor Pál Vége hát az utolsó előtti felvonásnak is, a pártok bemu- tatták az OVB-nek hogy mire voltak képesek az ajánlószel- vényes erőpróbán, s máris el- hullni látszanak a gyengék vagy politikailag életképtele- nek. Meglepetések? Azt még nem lehet tudni, ki lesz a győztes a májusi parla- menti választásokon, de azt már igen, hogy kik nem lesz- nek képesek meglepetést okozni azok közül, akik meg- lepetést Ígértek. Hogyan lenne képes ilyesmire az Egyesült Kisgazdapárt a maga 48 jelölt- jével, vagy akár a MIEP 55 próbálkozóval? Mire képes az MSZDP budapesti lista nélkül, félszáz jelölttel? A Köztársa- ság Párt vajon 75 jelöltre szá- mított? A kis pártok nem egymással vetekednek majd, hanem a na- gyobbakkal, s emiatt a meg- emelt küszöb átlépésére csak a Munkáspártnak és az Agrár- szövetségnek, legfeljebb még Palotáséknak lehet esélye. Egyébként a jelöltállítás a közvéleménykutatások által mégiscsak pontosan jelzett erőviszonyokat tükrözte. Hi- szén ezek a kérdezőjátékok már azt is régebben kimutat- ták, hogy az FKGP az erősza- kos és kitartó, establish- ment-ellenes Torgyán József vezetésével lassan visszaszerzi elvesztett állásait, s még az sem biztos, hogy nem az el- lenzék legerősebb pártjaként kerül a következő parla- mentbe. MSZP Az MSZP fölénye tartósnak látszik, s a hazai politológu- sok, valamint a külföldi meg- figyelők Lengyelországra mu- togatnak, ki kíváncsian, ki két- ségbeesetten. A baloldal kivé- telével általánosnak látszik az aggodalom a visszarendeződés lehetősége miatt. Debreczeni József ״Magyarországon rés- tauráció lesz” felkiáltással MSZP-s abszolút többséget. jósol a parlamentben. A listás rendszer miatt ez sem elkép- zelhetetlen. De a lengyel példa az ellenkezőjét bizonyítja an- nak, amire használni próbál- ják. Lengyelországban nincs visszarendeződés, s a demok- rácia nyugati cerberusai az is- mert okokból inkább Magyar- ország jobboldali kormányza- tára morognak. Fidesz A jelölések kiegyensúlyo- zott eredménye alapján is az a legvalószínűbb, hogy a válasz- tások eremdényeként szó- ciál-liberális koalíció, vagy nagykoalíció jön létre az or- szágban. Csakhogy a valószí- nűségek mellett nem szabad kizárni a lehetőségeket és az esetlegességeket sem. Egy év- vei ezelőtt senki nem mert volna megesküdni arra, hogy az 1994-es választások győz- tese nem a Fidesz lesz. ״Ab- szúrd” kombinációinkat kezd- jük tehát azzal, hogy meg- nyerhetik-e még a fiatal de- mokraták a választásokat. Jelenleg 10-12 százalékos támogatottságuk alapján aligha, de aki körülnéz az ut- cákon, a választási plakátok versenyében éppen őket lát- hatja élretömi. Az ״Érik a na- rancs” jelszó inkább önbuzdí- tásnak hat, mint reális politikai időjárásjelentésnek, s mégis azt kell mondani: a Fidesz a mai magyar palettán az egyet- len élénk szín, s az egyetlen befolyásos párt, mely törtéMilánóban temetik Rómát? Az egységes köztársaságból laza föderáció lesz? Irene Pivetti Scognamiglio nem milánói, ha- nem annál is északabbra, Varé- sebe való. Dúsgazdag genovai hajósok voltak ősei, ő maga fia- talkorában aranyifjú volt, de a kivételek közül való: briliáns elme, aki nagyon gyorsan tekin- télyt szerzett magának a köz- gazdaságtan viharos tudomá- nyában. Minden sikerét annak kö- szönheti, hogy amibe belekez- dett, azt jól csinálta. Elismert egyetemi professzor, amikor a gazdasági világ szemet vetett rá: nevesebbnél nevesebb olasz vállalatok kérték fel gazdasági tanácsadónak, igazgatónak. A menedzservilágban azzal ala- pozta meg hírnevét, hogy 1983-ban, amikor őt nevezték ki a tönk szélére került Corriere della Sera című lap kiadójának csődgondnokává, mindenki meglepetésére megmentette a ma a legnagyobb példány- számmal büszkélkedhető olasz újságot. Dúsgazdag arisztokrata A most 50 éves Scognomig- lio magánéletében is arisztok- rata: feleségeit a legjobb csalá- dókból válogatta. Egy Barassi- lány volt az első, őt követte egy Agnelli leszármazott, jelenlegi, harmadik, felesége Leopoldo Pirelli Cecilia nevű lánya. A gazdag Észak, Lombardia és Milánó lassan mindent elhó- dít Rómától. A pénzügyi hata- lom Milánóban van. Most a po- litikai hatalom is oda került. Szegény Firenze, hiába volt a divat ״feltalálója”, a divatot is át kellett adnia Milánónak. így abban sincs semmi meglepő, hogy a futballban lassan örökös bajnokká válik a Milan, mely- nek elnöke természetesen Silvio Berlusconi. került, ő az olasz köztársaság történetének legfiatalabb képvi- selőházi elnöke. ״Egy babysit- tér az újszülöttek mellé” - mondogatják az olasz belpoli- tika mindent megtapasztalt ״vén rókái” utalva arra, hogy a 630 képviselő döntő többsége, 452 törvényhozó életében most lé- pett először munkahelyeként a Montecitorio palotába. De a vén rókákból, már csak ״múzeumi tárgynak” maradt egy-kettő, s ráadásul Pivetti asszony - bár, amikor bejelen- tették, hogy ő lett a ház elnöke, ahogy az illik, becsületesen sírva fakadt - nem olyan hölgy, aki bárkitől is megijedne. Mély- ségesen katolikus, egy szenve- délyes, már-már elvakult hitté- rítő szelleme lakik benne. Nem véletlenül írta róla a Corriere della Sera című lap: ha élne, ra- gyogna a boldogsától az öreg Francois Marcel Lefebvre fran- cia püspök, hogy a katolikus hit milyen elszánt harcosa került az általa puhányoknak tartott pá- pák megvetett Rómájába. Az ifjú Pivetti ״szakmai élet- rajza” - már a kora miatt is - meglehetősen rövid. Katolikus művészcsaládba született, kato- likus iskolákat végzett. Egy ka- tolikus rádióadónál, a ״Radio A״-ban volt egyházi zenei mű- sora. Néhány éve fedezték fel egymást kölcsönösen az Északi Ligával, ahol szinte azonnal a párt katolikus bizottságának ve- zetője lett. Semmilyen tekin- télyt nem ismer el, olyan el- szántsággal száll mindenkivel vitába, hogy a rendkívül csípős nyelvéről hírhedt Umberto Bossi megjegyezte róla: ״mint minden katolikus, Irene is gyak- ran olyan fundamentalista ál- láspontra helyezkedik, hogy az még Khomeininek is dicsősé- gére válna”. A szenátus új elnöke, Carlo A március végén tartott olasz parlamenti választások után a minden vártnál nagyobb sikert elért jobboldali választási sző- vétség egyik vezetője, Umberto Bossi, az Északi Liga feje gya- korta mondogatta: a koalíciós tárgyalások színhelye csak Mi- lánó, az ország ״szellemi köz- pontja” lehet. Az északiak így is történt. A büszke Róma csak kívülállóként szem- lélhette a győztesek gyakorta ölremenő osztozkodását, s az el- len is csak tehetetlenül tiltakoz- hatott, hogy a kormányalakítási tárgyalások megrekedése után a holtpontról való elmozdulást az Északi Liga és a déli, szélső- jobboldali Nemzeti Szövetség arról született megegyezése je- lentette, hogy Olaszország új kormánya első legfontosabb te- endőjeként a mostani Itália tel- jes megváltoztatását, az egysé- ges köztársaság laza föderáci- óvá történő átalakítását fogja előkészíteni. Feldarabolni az alig valami- vei több mint 130 éve született egységes Olaszországot minden bizonnyal nem lesz egyszerű feladat, de az tény, hogy egyet- len első számú állami poszton nincs római politikus: az első köztársaságból ״megmaradt” ál- lamfő, Oscar Luigi Scalfaro a Milánó melletti Novara szü- lőttje, a kormányfő minden bi- zonnyal a milánói Silvio Bér- lusconi lesz, s a parlament két házának - a képviselőháznak és a szenátusnak - az új elnöke szintén Északról származik. Egy bébiszitter A képviselőház élére egy tőzsgyökeres milánói fiatalasz- szony, a 31 éves Irene Pivetti Silvio Berlusconi és Umberto Bossi Emlékeztető Nacionalizmus dást, egy országot örvényeinek tiszteletét, ugyanakkor adott esetben kritikáját jelenti, a na- cionalizmus általában túlmegy ezen, amikor megköveteli egy ország polgáraitól, hogy na- ponta tegyenek feltétlen val- lomást nemzeti hovatartozá- sukról (a nacionalizmus egyik alapszövege Ernest Renan, Mi egy nemzet? című írása például úgy fogalmaz, hogy egy nem- zethez tartozni minden nap népszvazást kell, hogy jelent- sen). Végül, Lord Acton, múlt századi neves keresztény-libe- rális történész szavaival pró- bálhatunk válaszolni arra a fe- szító kérdésre, hogy miért tör fel oly elemi erővel a naciona- lizmus a közép- és kelet-euró- pai országokban: ״egy olyan tömeget, amelyik sok és külön- féle panaszra keres gyógyírt, csak egy elvont eszme, egy ideális állapot vonzereje egye- síthet a közöscselekvés ide- jére.” rendelkezésről szól kiáltványa, a nevezetes 14״ pont”. A nemzetállam mindmáig a nacionalizmus ideológiájának központi témája. Ahol a magú- kát egy kultúrához tartozók sa- ját államban élnek, ott a náció- nalisták a kulturális egynemű- sítést tűzik ki célul, ahol ilyen állam nincs, ott annak létreho- zása a feladat. Ezért a nacionalizmus kevert ideológia. Épp úgy társulhat a nemzet szabadságát hirdető li- berális eszmékhez, mint a ha- gyományok mindenekfölötti- ségét állító konzervativizmus- hoz, vagy - ahogy tapasztalata- ink is mutatták - a kommu- nizmushoz is. A köznapi szóhasználat gyakorta téveszti össze a náci- onalizmust a hazaszeretettel. De míg a hazaszeretet odaaés munkások ugyanazt az egy- séges, iskolázott nyelvet beszé- lik - ezért is alakulhat ki a kor- szerű munkamegosztás és a gazdaság igényeit szolgáló mozgékony munkaerőpiac - a védővámok pedig a hazai tér- melést szolgálják. A 19. századi nemzeti fel- szabadító mozgalmak, orszá- gegyesítő erőfeszítések kap- csolják össze az előzőeket. A létező államok legjobbika az, amelyik az ״egy kultúra-egy ál- lám” alapjain nyugszik. A folyamat tetőzéseképpen, az első Világháborút követő békeszerződések a nemzetközi rendezés elsőrangú elveként ismerik el a nemzetállami tö- rekvéseket. A sok ország szá- mára kegyetlen új rend elvi megalapozása Woodrow Wil- són, akkori amerikai elnök, önEgymásra utalt Hetek? A pompás, középkori kas- télyban, Éitomyslban, ahol a minap a cseh, a lengyel,a ma- ' gyár, a német,az osztrák, a szlo- vák és a szlovén államfő talál- kozott, sikerült folytatni a két- és többoldalú eszmecserék la- zább, de annál jobb hangulatú sorozatát. Remélhetőleg pár éven belül dicséretes hagyó- mány válik majd a szűkebb kö- zép-európai régiónk határain átnyúló eszmecserékből. Miért volt sikeres a talál- kozó? Mert az együttműködés szükségességét fejezi ki? Vagy pedig egyenesen a kor kény- szere, hogy keressük azt, ami összeköti a térség egymással sokat vitázó államait és népeit? Göncz Árpád - aki a jövő évi ta- lálkozó színhelyeként hazánkat javasolta - mindkét tényezőre kiemelten utalt litomysli nyilat- kozataiban. S mi volt a ráadás? Szá- munkra külön öröm, hogy több, a szlovákiai magyar kisebbség helyzetét érintő, kedvező hírről is értesülhettünk a hetes csúcs révén, s elhangzott a kölcsönös kívánalom: egyik, egyaránt vá- lasztásokra készülő országban se játsszák ki a magyar, illetve szlovák kártyát a kampányban. Más résztvevőknek persze más témák voltak igazán fontosak. Lengyel részről a gazdasági ko- operáció, a szlovénoknál az immár teljes értékű diplomáciai szereplés, osztrák-cseh vi- szonylatban pedig az atomerő- művek ügye volt elsődleges. Mindez együtt támasztotta alá a tényt: egy találkozó sikerét a jó- szándék és a nyitottság bizto- sítja. Annak felismerése, hogy egymásra utaltságunknak nincs alternatívája, s hogy épp a regi- onális megértés és együttműkö- dés révén kerülhetünk közelebb a tágabb, távlati, európai integ- rációhoz. Sz. G. Tíz hónapja töretlenül Csaknem öt év óta a legki- használtabbak az Egyesült Ál- lamok vállalatainak kapacitásai, a feldolgozó ipar termelése im- már tíz hónapja töretlenül nő - jelentette a Reuter az Egyesült Államokban központi banksze- repet játszó FED adataira hivat- kozva. Márciusban 0,5 száza- lékkai nőtt az ipari termelés, a bányák és a közüzemek 83,6 százalékos kapacitás kihasz- náltsággal működtek. Ennél magasabb arányra legutóbb 1989 júniusában volt példa. Az AP szerint számos elemző úgy véli, hogy - mivel a gazdasági ütemmel nincs baj - a FED is- mét kamatlábat emel, az inflá- ció gyorsulását megelőzendő. A FED az idén már kétszer drágí- tóttá a rövid lejáratú hitelek dí- ját, és május közepére ezek - je- lenleg 3,5 százalékos - kamata 4 százalékra emelkedhet. Miután a létező szocializ- mus megbukott, erejének teljé- ben tör előre ismét a naciona- lizmus. Sem keletkezésének pillanataiban, és kiváltképp a liberális demokráciák és a kommunista rendszerek vetél- kedésének közepette nem lehe- tett előre látni szerepének ily- mértékű növekedését. A múlt század elején alakul ki a nacionalizmus mai fór- mája, melynek három fő fór- rása van. A német romantika, különösen Johann Gottfried Herder fejtette ki, hogy minden népet elsősorban saját kultú- rája határoz meg: a népi kul- túra, a népzene, a népköltészet, a hagyományok jelentik az igazi gyökereket - ezekből kell táplálkoznia minden népfinak. Az alkotók - írók, költők, ze- nészek - feladata, hogy a gyö- kereket feltárják és kifejezzék. A francia forradalom megmu- tatta milyen egy központosí- tott, erős állam. Bürokráciája jól szervezett, az alkalmazottak h i 1 A ________________________A
