Új Dunántúli Napló, 1994. április (5. évfolyam, 90-118. szám)
1994-04-22 / 110. szám
1994. április 22״ péntek Riport 12 aj Dunántúli napló Szépség luxuskivitelben A nya és lánya ugyanazzal az égszínkék szemmel pillant rám. Futó vizsgálódásuk suga- rában arcom minden hibája bi- zseregni kezd. Rákérdezek, ősz- szenevetnek, egyet gondoltak. Azt, milyen jót tenne a ״vízhiá- nyos bőrömnek a kétórás Blue Line kezelés, ami a dekoltázsra, karra, kézre is kiteljed. Ara ugyan négyszámjegyű, de mel- lette az ״étlapon” olvashatom, mi minden jár érte: liposzóma ampulla, korpás-élesztős pako- lás, kollagén, lecitin, oxi- gén-maszk, ilyen krém, olyan krém, fittyfene. Elnyúlhatnék az ágyon, a halk zenétől kilazul- nék, sürgölődnének körülöttem nesztelenül, közben finoman kipuhatolnák, mi nyomja a lel- kernet. Újjászülethetnék egy időre. Sóváran nézem a vendéget, aki éppen ezt csinálja a Tettye utcai öreg házban. Ki sejtené, hogy a •szűk kis udvarról tágas luxuskozmetikába léphet? A fa- lakon ״Ibolya”-lila textilborítás, elegáns a berendezés. Magas színvonalon korszerűsítették Szentklárainé Göttli Ibolya tíz éve itt megnyílt üzletét. A sa- rokban egy pulton tubusok, té- gelyek. Egyetlen termék-család: - Mi a Rosa Graf cég mellett tettük le a garast végül. Főként, mert képzéshez kötik a készít- ményeik használatát. Vegyész- mérnökök, bőrgyógyászok tar- tották a tanfolyamokat és vizs- gáztattak a végén, megütjük-e a mértéket - szerénykedik a vi- lágotjárt Ibolya mama, aki nyolcadik éve elnököl Pécsett a mestervizsga-bizottságban és szaktekintélynek számít. - Már a szövetkezetnél sem fértem a bőrömbe. Kipróbáltam minden újdonságot. Önállósulásom ide- jén jó anyagokra ״pocsékoltam” a valutakeretemet Bécsben. Be kell látni, hogy a házilag koty- vasztott olcsó krémek ideje le- járt. A fiatal generáció már más módszerekkel dolgozik, - néz a lányára, akivel hivatalosan is megosztotta a tulajdonosi jogo- kát és kötelességeket. Szentklárai Gabriella össze- állított egy tenyérnyi füzetkét, az ״étlapot”. Ez minden fonto- sat tartalmaz: hány perc egy-egy ápolás, milyen anya- gokat használnak hozzá, és mi mennyibe kerül. Ötszáztól ötFotók: Vincze Barbara szakad le a nemzetközi élboly- tói - érvel Rendeczky Lajos. Bizonyítékul, hogy mekkora a tét, országos egyesületük szak- lapjának példányait teregeti elém pártatlan, mérvadó pesti fodrászmesterek nyilatkozatai- val: ״Állandó baj van a zsűri- vei. Egyes tagjai évek óta nem láttak nemzetközi versenyt, csak Magyar Bajnokságot. Ha így leragadunk, konzerválunk egy szintet”. Aztán: ״A pesti kollégák szuperjónak képzelik magukat, pedig a vidékiek job- bán reagálnak az újra. Mintha több lenne bennük a szakmai alázat.” A folyóirat legutolsó száma véleménycserére buzdít. Vitaindító: idősebb Szél István ״odamondogatós” levele, meg a női-fodrász válogatott edzőjé- nek magyarázkodása, amiért tíz év szünet után ismét verseny- zőként szállt ringbe és - nyert. Hogy azért-e, mert tényleg ő a legjobb, vagy mert közvetlen munkatársaiból állt a bírálóbi- zottság, ez valóban magyará- zatra szorul. Egy elfogulatlan osztrák zsűri például elejét ve- hette volna a szóbeszédnek. Talán rendeződnek a sorok hamarosan, ifjú Szél István azonban kedvetlen. Igaz, hogy a vb-felkészülés jegyében rende- zett grazi versenyen most már- dúsban ő fésülte a legszebb mű- yészi frizurát, összetett pont- számai alapján pedig a második helyen végzett, de a világbaj- noksgára nem ő utazik. Egye- lőre. Rezes Zsuzsa szemem előtt, ahol egyszer majd a Nóra...” A harminc éves Gabi szigorú szeme állítja meg, hogy messzenéző terveibe belevonja a hároméves unoká- ját. Azért a témától nem tágít.- Van valami ebben a dinasz- tia dologban. Hogy egy szakma családon belül öröklődve töké- letesedik. * A pa és fia egy kisebb va- gyónt költött már eddig utazásra, modellekre, nevezési díjakra. Mi sarkallja a két pécsi hajvágósztárt? Reklám? A bolt- juk jól megy, de a pénzkeresés nem elég, hajtja őket a szakmai becsvágy: bekerülni a legjob- bak közé nemzetközi színvona- Ion. Pavilon-üzlet a Megyeri és Mártírok útja sarkán. Lent idő- sebb Szél István fogadja ven- dégeit, fönt a galérián ifjabb Szél egy őszülő úr haján mun- kálkodik éppen. Fürkészi, mi- lyen az eredmény, közben könnyedén pörgeti az ollót. Új- jai hosszúak, hajlékonyak - művészkéz. Szabadidejében képeket festeget. - Hogy miért versenyeznek? Az apu miatt. . - állítja fel némi tűnődés után az egyszerű képletet. Az apa - nemzetközi női-férfi fodrász- mester, a maga idejében tizedik helyen végzett csapatával a vi- lágbajnokságon. A fia sem ad- hatja alább. Érthető. venézerig. Vajon mit lehet kapni egy kozmetikában ennyi pénzért? Természetesen fiatalí- tókúrát. A nők ״kibújhatnak a bőrükből”. Mármint a régiből. Gabi fejében még friss a bonyo- lult eljárásról szerzett tudó- mány. Elemében van. A bőr öregedési folyamata meg a hydroxy-savak közötti össze- függésről tart kiselőadást. Nyolc hét kell a csodához. Meg némi pénz. Hogy ezt ki enged- heti meg magának? Ajaj! Egyre több nő keres havonta százezre- két. Abból már már futja egy ״Szuperhatásos üzletasszony kezelés”-re. És hát a feleségek! Akinek milliomos férj fizeti a számláit. Nem maradtak el azért a vékonyabb pénztárcájú, régi vendégek sem - a kartotékrend- szer tanúsága szerint. Gabi ve- zeti gondosan, ki mikor járt itt, mekkora eredménnyel. Nyuga- tón ez régóta természetes, ná- lünk - egyelőre - ritkaság. Képzettség szempontjából viszont miénk az előny. Ameri- kában három, Németorszgában nyolc hónap alatt ״készül” egy kozmetikus. Nálunk két év a képzési idő - anatómiai, vegy- tani ismeretekkel. Hogyan húz- zunk hasznot ebből? Idegenfor- galmi szakemberek pedzik: mi- ért ne lehetne a gulyás-partik mellé szépségnapokat is beik- tatni? Olyan helyeken persze, amilyenről Ibolya álmodozik: ״Egy szépség-farm lebeg a Szentklárai Gabriella édesanyjától örökölte a szakma szeretetét Apa és fia, mester és tanítvány a Szél hajvágószalonban tunk. Úgy gondoltuk, lehetet- len, hogy a jelentősebb nem- zetközi versenyeken szerzett babérokat itthon figyelmen ki- vül hagyják. Pedig ez történik. Az utóbbi két évben a Pisti sorra dobogós helyeket fésült össze magának ott, ahol a ma- gyár válogatott tagjai többnyire az első tíz között sem szerepel- tek. Hiába, a férfifodrász Ma- gyár Bajnokságon ő az örökös negyedik.-Botrány - dörmögi Hesz János, a fodrász-közélet elis- mert tagja. - Pár évvel ezelőtt hatvan-nyolcvan induló állt a tükör elé egy-egy férfi-fodrász Magyar Bajnokságon. Tavaly kilencen, az idén már csak ha- tan jelentkeztek. Érthető. Miért strapálják magukat, ha eleve tudni lehet, ki az a három, aki állampénzen utazik májusban a londoni világbajnokságra?! Tudom én, hogy a pontozást az egyéni ízlés is befolyásolja. Bi- zonyos mértékig. De itt a ver- seny tisztasága került ve- szélybe. Tűrhetetlen. Miért nem lehet tisztességgel áthi- dalni ezt az állandó vidék-fővá- ros ellentétet? Latolgatom, mennyit von le az ügy súlyából az esetleges apai, vagy lokálpatiróta elfő- gultság. Az Ipartestület föd- rász-szakbizottságának elnöke azonban meggyőz:- Itt egy nagymúltú szakma ígéretes jövője forog kockán. Magyarországnak van keresni- valója a szépségiparban, hanem-Egy tanulóversenyen vet- tem észre, hogy Pisti milyen ki- tűnő formaérzékkel csinált re- meket egy mogyorófejű mo- deliből. Aki ennyire rátermett, annak érdemes komolyan esi- nálnia - indokolja, miért ״fut- tatja” a fiát és miért harcol az érvényesüléséért. - Amikor lát- tűk, hogy itthon, ha megfeszül, sem rúghat labdába, elkezdtünk kijárni a saját költségünkön Linzbe, Grazba, Bécsbe. Fi- gyeltük, hogyan dolgoznak a franciák, angolok, olaszok, mi- lyen anyagokkal, technikával és mi a legújabb divatirányzat. Négy évbe telt, mire felzárkózlűnek teljesen magyartalan szó- használat. Habár tudja ördög, talán mégsem minden lehetsé- ges rosszak közül a legrosz- szabb, mert hogy őszinte le- gyek, az életem során többször voltam úgy, hogy nem én állí- tottam elő magamat, hanem mások, de ezeknek az előállító- soknak az utóhatásait még ma is érzem nemcsak az ízületeim- ben, hanem még a nyugdíjamon is... Manapság divat a bemutat- kozás, a bemutatás, mivel vá- lasztás előtt állunk, s most kö- vetkezik a selejt bosszúja. Sza- vazni könnyű volt, de választani nehéz, s ez nem is csoda. Az új- ságok pénzért annyi jót monda- nak a jelöltekről, s ők maguk annyi rosszat ingyen egymásról, hogy az egyszerű polgár nem tud dönteni: a rossznak vélt je- lent vagy a jó ígéretekbe cső- magolt esetleg még rosszabb jövőt válassza-e, mert kezdi magát felelősnek érezni a dön- tésért. Közben a sok bába kö- zött elvész a gyerek, megfeled- kezünk a gőzszabályozó regulá- torról, elidegenedünk egymás- tói, elembertelenedünk a nagy poros menetelésben valahová Európába, valamikor sokára... Pedig hát itt vagyunk, eddig is itt voltunk s ezután is itt le- szünk - mind, akik megérik a képzelt menetelés végét, mi vagy a gyerekeink, unokáink, egymás mellett, s ehhez ismer- nünk kell egymást! Ezért voltam bátor bemutat- kozni, amiért nem kérek élné- zést. Alanyi jogon. Rittinger Engelbert ״h”-val vagy ״h” nélkül, nekem a Nachname az utánvétet jut- tatja eszembe. így lettem úr első hivatalos NDK-beli eltérülésem idején, mikor itthon minden méltatlanságom ellenére állam- polgári jogon még javában fix címzetes elvtárs voltam. Az alanyi jogot abban az időben még nem firtatták, mindenki egyenlő jogon arra szavazott, akit neki kijelöltek. A megurasodásom meg úgy történt, hogy a szállodai recep- ción a csinos fiatal hölgy ״Name?” kérdésére nyugodt lelkiismerettel bemondtam, hogy Wastl vagyok, mivel né- metül azt mondják először. A ״Vomame”-ra meg rávágtam, hogy Schwungrad, mivel nem akartam mutatni az elbizonyta- lanodásomat. Mire fölértem a szobámba, már ott volt fehé- ren-feketén a bizonyság az asz- talon, hogy én itt most már Wastl úr vagyok, akár tetszik, akár nem. Nekem abban a pilla- natban teljesen mindegy volt, de rájöttem, hogy megint tanul- tam valamit, s örültem, hogy a pénzemért úr vagyok még ebben az elvtársi környezetben is. A ־ ־ . mutatkozom be úgy, mint a Gfállig néni, vagyis hátulról. De van itt még egy nyelvi bőkké- nőm a bemutatkozással. A ma- gyár azt mondja: ״Bemutatko- zom”, a magamfajta kettősségű egyén ennek megfelelően: ״Ich zeich mich ei”, az a szegény egykulturás német meg egyene- sen azt mondja: ״Ich stelle mich vor”, vagyishát hogy előállítom magam, ami ugyebár a vájtfütámadt és az iránya is éppen el- lenkező volt, tehát fordított, s így a névhasználat is fordítottan testálódott rám, mivelhogy sváb vagyok, s a becsületes nevem igazándiból Wastl Schwungrad. Ebben a sorrendben, ha német nyelvterületen vagyok. Csakhogy nem egynyelvű német iskolába jártam, hanem kétnyelvű magyarba, s ez a két kultúra emlőjén való szopás néha bizony visszaüt és nya- konvág. Mert vegyük csak a nevet. Még boldog emlékezetű Törvényhozó István urunk (nem a Werbőczy II. István, sem a Balsai III. István, hanem amaz első törvényhozó István urunk, minden magyarok királya) ve- zette be a keresztnév fogalmát, mikor az ugyancsak első rend- szerváltással kapcsolatos Eu- rópa felé menetelés idején ez volt az új módi. Ez a magam- fajta kettős műveltségű egyén- nek is világos és közérthető be- széd, keresztnév egyenlő Tauf- name, vagyis az én esetemben Wastl, azaz magyarul Sebő. Ugyanígy a családnév Famili- enname, tehát Lendkerék, va- gyishát Schwungrad. De bi- zony, ha az áll a lapomon, hogy Vorname, akkor a műveltsé- geim keverednek és bizonyta- lanná tesznek, mert én mindjárt valami nemesi előnévre gondo- lók és nem az utónévre, mert nem mások is mondják, mint- hogy egyke vagyok. A mi vidé- künkön szocialista gondolko- dású emberek éltek már akkor is, mert míg az Ormányságban azért voltak egykék, mert nem akarták egyenlőtlenül elosztani a gazdaságot, nálunk éppen elég volt az egyke a szegénység egyenlő átörökítéséhez. A szépség tehát nem játszik szerepet a hátulról való bemutatkozásomban, sokkal inkább a nevem, vagyishát a nációm. A nevem Lendkerék Sebő, s eb- ben az egyszerűségben már benne rejlik a nagyszerűség is: se bő, se szűk, hanem éppen testreszabott, vagyis nekem való. A Lendkerék névhez meg nem is kellene magyarázat, azt még cséplőmunkás koromban választottam magamnak, s min- den valamirevaló parasztember tudja, hogy a cséplőgépnél a lendkerék biztosítja a nyugodt tempójú, egyenletes járást mindaddig, amíg a regulátor szabályozza a gőzellátást. Ha azonban ennek a szíja elszakad, akkor bizony baj van, mert el- szabadul a pokol... H át ennyit a nevemről. Ez a magyar név azonban min- den jóhangzása ellenére sántít egy kicsit: hiányzik előle a puszták poros ősisége, mivel őseim vándorlási láza később amúgy csinos arcához, viszont jó alakja van, ezért igyekezett mindig úgy fordulni, hogy a szebbik oldala felől lehessen látni, neki meg a hátsó oldala volt a szebbik . .. S az igyekezetnek meg is lett a haszna, mert Gfálligék mindig egy fél fillérrel olcsóbban kap- ták a nyalókát meg az egyebet, mint amennyit a Spitzer eredeti- leg kért. Fél fillér ugyan nem volt, de ha az ember kettőt vett valamiből, akkor ez a haszon már érzékelhetővé vált. A Spitzer mint hithű zsidó óvakodott minden disznóságtól, de szerette a halat. Érdekes mó- dón főleg a kishalakért rajon- gott. ״Kleine Fische gute Fi- sehe!” mondta mindig, s esze- rint is élt. A sok fél fillérből, ami neki megmaradt, még li- bamájra is futotta időnként. Apám egyszer két tömött libát vitt a pécsi piacra, s az egyik, a kövérebbik útközben beleful- ladt a saját zsírjába, ahogy mondani szokták, de az is lehet, hogy valamilyen oknál fogva nem kapott levegőt. A lényeg az, hogy megfulladt. Apám nagy gondban volt, s hát nem éppen a Spitzer szakácsnőjével hozta össze a jósorsa ebben a válságos helyzetben? Kisült, hogy a Spitzerék pont az ilyen kövér fulladtat szeretik, szeren- cséré. Ami pedig a bemutatkozást illeti, szépség szempontjából az én esetemben teljesen mindegy volna a helyezkedés, mert a metszőfogaim már kihullottak, s egyébként is én vagyok anyám legszebb gyereke. Mi több, ezt nemcsak ő állította mindig, haI genis, bemutatkozom. Egy- szerűen azért,^ hogy ne lehes- sen félreértés. Éppen ezért úgy mutatkozom be, mint a néhai Gfállig néni, vagyis a szebbik oldalam felől, mert ez nekem előnyösebb. A kölcsönös elő- nyök elve alapján ennyi joga mindenkinek van. Hogy ki volt Gfállig néni? Hát nem akárki, hanem az én gyerekkoromban ő egy foga- lom, egy vágyálom volt a fa- lunkban. Akárhány magamkorú 5-6 éves fiúgyereket megkér- dezett valaki, mi szeretne lenni, ha nagy lesz, mind azt felelte, hogy ő bizony Gfállig néni sze- retne majd lenni. Ennek a nagy lelkesedésnek egyébként igen nyomós oka volt. A Gfállig néni meg az élete pátja szatócsüzlet-tulajdo- nosok voltak, s így ő akár éjjel, akár nappal, bármikor elszopo- gathatott egy kakaósnyalőkát vagy egy stollwercket, ha kedve szottyant rá, mert nekik ingyen volt, sose láttuk, hogy fizetett volna érte. Ezzel összefüggésben került sor a bemutatkozására is, amit ő maga mesélt el nekem. No nem azon melegében, hanem úgy nyolcvan éves korában, amikor sem szatócsboltja, sem férje nem volt már, nem is beszélve szegény Spitzerről, aki egyedüli hiteles ellentanú lehetett volna, tehát nyugodtan mondhatott igazat is. Az igazság pedig az volt, hogy mint afféle fiatalasz- szony észrevette, hogy tetszik a Spitzer zsidónak, aki a szállító- juk volt. Tudta magáról, hogy a metszőfogai nagyobbak a kelle- ténél, nem valami jól illenek Bemutatkozom
