Új Dunántúli Napló, 1994. április (5. évfolyam, 90-118. szám)
1994-04-16 / 104. szám
uj Dunántúli napló 15 Irodalom - Művészet 1994. április 16., szombat ׳• ״A muzsika hozott össze bennünket” Látogatóban egy művész-házaspárnál Böröndi Lajos: Két vers Sóhajtások a krétafehér csöndben ölelésed emléke ég tenyerem még emlékezik bőröd érintésére. az összegyűrt ég alatt vacogó fűszálakon világgá ment a szívem utánad Szívem fordítottja ne vetkőzz le csak add a kezed! tenyered formázza arcom meztelenebb már úgysem lehetsz szívem fordítja lélegzésedet sóhajtásodban alszom A kávéfőző Egy kétbalkezes irodalmár vallomásai- Nagy szerencsénk - szöge- zik le mindketten. - Lakókö- zösségünk megértő, számontart- ják sikereiket, szomszédainkról pedig csak a legjobbakat mond- hatjuk el, ami nagy szó a Littke József utca he- tedik emele- tén, a mai pa- neles világban.- Milyen he- lyet foglal el a pécsi zenekar az ország zenei életében?- Nincs szégyenkezni- valónk - álla- pítja meg Er- délyi Zoltán. - A pécsi együttes fölve- szi bármelyik- kel a versenyt, amit a számos külföldi út is bizonyít. Ahol eddig föllép- tünk, mindig sikert arattunk, számos' helyre visszavárnak bennünket. A zenészek fize- tése terén azonban van még javítanivaló, muzsikustár- saimmal számos mellékállást kell vállalnunk a megélhetésért.- De, hogy ne legyen mara- déktalan az örömünk, tavaly ka- rácsonykor - önhibánkon kívül - balesetet szenvedtünk a kül- földi turnéra igyekezvén, s en- nek lélektani hatása ma sem múlt el bennem — említi meg Janzsó Ildikó.-Ne fejezzük be rossz em- lékkel a beszélgetést! - mondja Erdélyi Zoltán. - Szép terveink vannak. Pécsre jövetelünk után vonósnégyest alakítottunk, amelynek a működését folytatni kívánjuk. Romantikus stílusú hangversenyt tervezünk ősszel a Dvorzsák-évfordulóra, régi és mai pécsi szerzők műveit is be kívánjuk mutatni. A pécsi muzsikus-házaspár hétfőn vette át a Martyn Fe- renc-díjat. Dr. Vargha Dezső kurváim. Fürdetnek, törölhet- nek, meggyúrják a hájamat, be- kenik a hónom alját ámbrával. Zenélnek, énekelnek, táncol- nak. Az ablakon néha becsap egy hullám a tengerből. Szerdán a Csendes-óceán, a hét többi nap- ján a Földközi-tenger. Néha egy gondolát is hoz, üvöltő olasszal a hátán.- Aha - mondtam, végképp kiérve a borókaerdőből.- Reggel rajnai borok, délben francia vörös pezsgő, délután savanyú lótej, este import to- kaji. Páva, pulyka, homárba ol- tott languszta, articsóka, főtt alga, bálnatej rántva, gyöngy- őszem ecetben.- Ühüm ...- Hétfőn lovaglás, kedden Urgeöntés, szerdán jachtkirán- dulás, csütörtökön futás a ten- gerparti fövenyen, kézen fogva az ügyeletes hölggyel, pénteken kisfiúk üldözése a parkban, szombaton síelés, után meleg bor és esti napozás, vasárnap homokfürdő, szauna, golf, este héttől fél nyolcig orgonaszó.- Hm.- Szóval? Gyere velem, test- vérem. Gyere, gyere, gyere, gyere, hidd el, nem bánod meg. Gyermekem. Fiam. Apám . . . A . . dőt, a dagadt arcot, és hátrapil- lantva a borókaerdő felé, befor- dúltam a sarkon. Az utolsó belvárosi talpon- állóban fröccsöt vettem, és a sarokba húzódtam. Nekifogtam, hogy az elcsépelt ötletből új öt- leteket csiholjak elő, és a po- hárba kevertem néhány finoman hullámzó csak-magyarul-ért- hető mondatot. ményt őrzünk ebből az időszak- ból. Turnéztunk a Fesztivál Ze- nekarral is.-Milyen volt a pécsi beil- leszkedés?- Szerencsénk volt - mondja Janzsó Ildikó -, mert a muzsi- kustársak segítettek bennünket. Nem panaszkodhatunk: sokat dolgozunk. Tanítunk a szakkö- zépiskolában, a főiskolán órát adunk,- Közben pedig családot ala- pítottak...-Nagy örömünkre 1988-ban Dániel, 1992-ben Dorottya szü- letett meg, s bár ez átalakította az egész életem - jelenleg is GYED-en vagyok -, az anyaság mindenért kárpótol.- A gyermekek nevelését kö- zösen vállaljuk - egészíti ki Er- délyi Zoltán. - Nekem sem je- lent nehézséget a segítés, tér- mészetesnek veszem. Amikor pedig közös elfoglaltságunk van, a pótmama vagy családunk valamelyik tagja vállalja a gyermekek őrzését.- Mit szólnak a szomszédok, amikor önök gyakorolnak? öngyújtóval tüzet adott. A fűízű füst körbekeringett a fejemben, aztán sértődötten, a meg nem értett barátnő szomorúságával surrant ki a szájam sarkán.- Felebarátom. Gyermekem. Apám. Hát mégis találkoztunk? Gyere, gyere, gyere, most azonnal belülünk valahov, és megünnepeljük ezt a találko- zást. Bevonszolt egy eszpreszszóba; a felszolgálónőtől két borókapálinkát kért, hanyatt dőlt a széken, és előredugta a pocakját.- Van egy ötletem. Megisz- szűk, aztán elmegyünk hozzám, jó? Persze hogy jó. Sietve lehajtottam a fenyő- szagú pálinkát, hogy minél ha- marabb túl legyek a borókaié- nyők erdején, és kiérjek a fák között világító szagtalan tisz- tásra.- Nem érek rá - mondtam.- Nem érsz rá?Ne gyerekes- kedj. Nem szakíthatsz néhány percet régi barátodnak? Nagyon megbánnád.- Lehet.- A lakásom olyan, mint egy álom. Tündérálom. Bársony, csipke, brokát, selyem. Apró rabszolgáim is vannak, legye- zőpálmával. Déligyümölcs, aszú szőlő, nargilé. Mia, Maja és Icsiko, a japán, az ügyeletes noha maga a város akkor szá- munkra teljesen ismeretlen volt.- A muzsika hozott össze bennünket - veszi át a szót a férj. - Nyíregyházán születtem, ahol először a Szabó Dénes által vezetett gyermekkarban énekel- tem. Zeneiskolába szülőváro- somba, szakközépiskolába Deb- recenben jártam. A Zeneaka- démián a hegedű- és a karveze- tés főtanszakot egyszerre kíván- tam fölvenni, de mivel válasz- tanom kellett, az állandó kama- razenélés miatt az előbbit vá- lasztottam.-Kóté László volt a főtan- szaki professzorom, közös taná- runk volt Devich Sándor, de Mihály András óráira is élmény volt járni. Én egy évvel később, 1983-ban kezdtem a konzerva- tóriumot, de amikor 1987-ben megkaptuk a közös fölkérést, a szerződést én is aláírtam, mivel az utolsó évben már félállást le- hetett vállalni. A zeneakadémiai kamaratrióval számos föllépést vállaltunk itthon és külföldön. Jártunk többek közt Moszkvá- bán és Belgiumban, számos élpelt ötletből egy homályos, lelki vérhányással átszőtt elbeszélést írni? így talán újnak hat. Talán így újnak hat. így újnak hat ta- Ián. Talán újnak hat így. Talán, talán, talán egyszer birtokom- bán lesz az a csodálatos nyelv, amelyiknek még csak a tőmön- datait is egyszerűbb igéit isme- rém. A? utolsó saroknál - mintha már éreztem volna az utolsó belvárosi talponálló sűrű bűzét -ismerős arc libbent el mellet- tem. Ki lehet? Iskolatárs? Ked- vés halott? Cimbora? Vagy ta- Ián magamat láttam?- Naháááááááát! - hallottam a hátam mögül a kiáltást. Nagy has, elálló fülek, kék, hosszú gallérú ing, tarka-színes nyakkendő, borotvált pofa. Ki lehet ez?- Hát nem ismersz meg? Öreg cimborám. Egyetlen bará- tóm. Testvérem. Felebarátom. Ölelj meg. Azonnal ölelj meg! Belém karolt, húzott magá- val, közben előretolt, utat fi- gyelő arccal beszélt.- Nagyon-nagyon-nagyon ré- gén találkoztunk, már nem is tudom, mikor. Jól vagy? Hát persze hogy nem vagy jól. Csa- Iád, gyerek? Hát persze hogy nincs. Aranydobozos cigarettát vett elő, és kék lángú, halk susogó Egy hangulatos pécs-kertvá- rosi panel-lakásban él az Érdé- lyi Zoltán - Janzsó Ildikó mu- zsikus-házaspár. Mindketten a Pécsi Szimfonikus Zenekar művészei. Erdélyi Zoltán he- gedűs, koncertmester, Janzsó Ildikó szóló csellista. A feleség kezdi a bemu- tatkozást.- Szombat- helyen szülét- tem, a zeneis- kólában Hor- váth Mária volt a tanárom, a szakközépis- kólában Pál- kövi Antalnál érettségiztem. A Zeneakadé- miát 1982-ben kezdtem el, ahol a főtan- szakon Mező László volt a professzorom. Már zeneaka- démiai éveim alatt kamarezenéltem, 1987-ben dip- lomáztam. Ké- sőbbi férjemmel a konzervató- riumban ismerkedtem meg, ahol az utolsó két évben már együtt muzsikáltunk. Almási Zoltánnal kiegészülve - aki első hegedűs volt, s ma Berlini Fii- harmónikusok tagja - megnyer- tűk a Weiner Leó kamarazenei versenyt, a Popper gór- donka-versenyen pedig meg- osztott első díjat értem el. 1987-ben házasodtunk össze, ekkor már megkaptuk az ajánla- tot a pécsi zenekartól.- Hogyan kerültek Pécsre?- Gál Tamás volt akkor a ze- nekar másodkarmestere, ő kere- sett meg bennünket. Bár több meghívásunk is volt, úgy érez- tűk, hogy zeneileg önállóan úgy fejlődhetünk a legtöbbet, ha Pécsre szerződünk. A közösség támogatása is sokat jelentett ne- künk. így lettünk a Pécsi Fii- harmonikus Zenekar tagjai, rök csoda, hogy az utolsó i A belvárosi talponálló még mindig tartja magát a kö- ^rülőtte felnövő bisztrók, grillek, vendéglők között. Szomszédai már átalakultak szelíd és unalmas büfékké, ahol kétszer annyiba kerül a sör, és lángos helyett fél pofára való meleg ételeket ajánl az ártábla - de az utolsó belvárosi talponálló változatlan. Tíz évvel ezelőtt, a vendégek nagy ijedlemére le- húzták a rendőnyt, és ráfestették az akkoriban olyan gyakori fel- iratot: ״Átalakítás miatt zárva s talán az utolsó belvárosi tál- ponálló volt az egyetlen, ame- lyik átalakítás után is éppen olyan maradt, mint volt. A törzsvendégek szeretettel néze- gették a fehérre meszelt falakat, az új kőpadlót, gyalult söntés- pultot, és ünnepélyesen ledön- tött fröccsökkel dicsérték a megértő illetékest, aki változat- lanul hagyta az ő negyedosztá- lyú világukat. Azóta a falak újra megfeke- tedtek; az ablak mellett apró fel- iratok hirdetik a kocsmai üzene- teket, a padlón felmoshatatlan lábnyomok látszanak - talán néhány közös halottunk is ott hagyta a magáét -, de a kellékek még mindig ugyanazok. Lán- gos, kocsisbor, gatyaszaggató műpálinka, rossz kávé, az ősz- szeaszott arcú pénztárosnő, és a feje felett lógó felirat: ״Éne- kelni és lármázni szigorúan ti- los!” Egy szabadnapos reggelen - sok ilyen van az én reggeleim között - gondolatnövelő szán- dákkal lépdeltem az utolsó bel- városi talponálló felé. Egy rövid és mindenféleképpen rossz írás gondolatai jártak a fejemben: Hogyan lehetne ebből az éleséAzonnal föltettem egy friss ká- vét, s míg kijött, eltöprengtem: hol is van Európa? Hogyan is akarunk mi (ilyen iparral, netán busásan honorált újabb meg újabb ״újításokkal”) odajutni? Mert nem csak e kávéfőzőről van szó - ezer eszközünkkel, használati tárgyunkkal tapasz- talhatjuk ugyanezt. De végülis megnyugodtam: amíg gemka- pocs van, ez is megoldható .. . Dróttal sok minden megoldható ... De mit csináljak a fölösleg- ben maradt csapszögekkel? Az sem gond: ha majd egyszer lesz magyar Suzukim, abban bizto- san találok olyan furatot, ahová szükség esetén beillik. Egyelőre nem lesz ilyen kocsim. De mit lehet tudni? Ezért hát félretet- tem... Persze, erről jut eszembe, csináltam én már más, nagyobb marhaságot is életemben. Ha már eszembe jutott, elmondom. Több mint 20 éve, fiatal házas- ként, két kisgyerekkel egy más- fél szobás lakásban laktunk. (Ennyire tellett a szülők erejé- bői - s jó, hogy ennyire is tel- lett.) Gázkonvektor-fűtésünk volt. Szép is volt, jó is volt, praktikus is volt, de szinte min- den hónapban szerelőt kellett hívatnunk a gyújtóláng rézcső- vének kitisztítására. Súlyos szá- zások ... Kinek van erre (fiata- Ion, 2 gyerekkel) tehetsége? De ésszel él a magyar. Kifigyeltem, hogyan is szerelik szét a kon- vektort, mit csinálnak vele, és hogyan szerelik vissza. Na, ezt én ingyen is utánuk csinálom! - fogadkoztam. Csináltam is, ha- vonta-két havonta, szükség sze- rint. Mígnem egyszer a vékony rézcső a sok hajlítgatások miatt félig eltört. Csak félig ... Ez az! Ez még megmenthető - gondoltam, és celluxszal jól kö- rülpólyáztam . S aztán vissza az egészet. Működött is - gyufával is megnéztem, nincs-e szivár- gás, ahogy a mesterektől láttam. Nem volt. Működött! Míg aztán újra fújtatni nem kellett. Mert akkor már nem mertem hozzá- nyúlni. Újra szerelőhívás .. . Mikor aztán az meglátt az én celluxomat, maga is megrémült. ״Ki csinálta ezt?” - kérdezte felháborodottan, joggal. Be kel- lett vallanom, hogy én. ״És a gyerekei? A felesége? Ha maga földobja is a pacskert, annyi. De egy egész család?!” - Bűntudat- tál húztam be a nyakam, ám legközelebb megint én tisztítót- tam a csövet. Egy kicsit na- gyobb lelkiismeretfurdalással - de ingyen. Szóval, hogy is vagyunk Eu- rópával? Semmi gond: ők is csak megvannak valahogyan a maguk kávéfőzőikkel, gázkon- vektoraikkal, fizetéseikkel. Nem kell irigyelniük bennün- két, hogy nálunk gemkapocsból hajlított drót és cellux (és hozzá kreatív elme is!) akad ... Kiss Benedek Letörött a kávéfőzőnk baké- lit-füle. (Lehet, hogy nem baké- ütnek nevezik hivatalosan, de nekem már minden ilyen mű- anyag izé bakelit marad.) Szó- val, letört. Én is letörtem, mégis azt gondoltam: Istenem, haszná- lódott, fáradt anyag, hőhatások érték - hiszen kávét főztünk benne. Ilyen megértő voltam. Mindaddig, míg eszembe nem ötlött, hogy ez már a harmadik. A harmadik ilyen kávéfőző, aminek letörik a füle. A többit félreraktuk. Egy ideig ugyan konyharuhával, vizesronggyal körbecsavarva vettük le a gáz- ról, mikor kifőtt a kávé. De hát ezt megúnja az ember - drága pénzért előbb-utóbb mindig újat vettünk. És ilyen típust, mert sok kávét fogyasztunk, és ez négy személyre főz, meg kü- lönben is hagyománytisztelők vagyunk. De a fül megint letört. Mit lehet tenni, kávét főzni kell - elő a konyharuhát, hogy meg lehessen fogni. S így kerülget- tűk a forró kását - akarom mondani: a kávéfőzőt, míg eszembe nem villant az is, hogy láttam én már itt-ott, vasboltok- bán, pótalkatrészként ilyen fü- let. Nosza, neki a városnak! Há- rom letörött fülű kávéfőzőnk van - negyediket csak nem ve- szék, ha a csapszögek kiütése után új fület illeszthetek a ré- giek helyére. Végre kaptam ... Ötven fo- rintért darabját, mert persze örömömben hármat is vette. Mégsem utolsó dolog ez az ipari forradalom - gondoltam (vagyis: ami nyugaton sok-sok évvel ezelőtt lezajlott). Ha én ezt előbb tudom! Sebaj, most lesz egyszerre három ugyan- olyan kávéfőzőm, minden ven- dégemnek másikba főzhetek kávét! Örömöm nem soká tartott. Mire kiügyeskedtem a csapszö- geket, megizzadtam. No, most jön a sikerélmény, már ezért is megérte - gondoltam. De hamar le kellett hervadnom: az új fülek furatai jóval kisebb átmérőjűek voltak, mint a régi csapszögek. Egyébként minden stimmel, a fül szépen belesimult a helyére. Tehát nem rossz méretet vettem ... Most mit csináljak? Hogy rögzítsem szerencsétlent? Vé- kony szög jutott persze előbb is eszembe - nem ment át rajta. Drót! - mondta hirtelen hango- san bennem ezermester hírében holt nagyapám szelleme. De hol vegyek drótot? Egy budai literá- tor-lakásban? Nem is találtam. De megoldás kell hogy legyen - erősködtem. S lön! .. . Szép számmal találhatók ugyanis el- szórva az iratösszetartó gem-kapcsok ... Heuréka! 20. század vége! ... Párat kiegye- nesítgettem, s azok már átbújtak a gyári (szabvány?) furaton. Jól összedrótoztam velük masinái- mát. Sikerélmény, az aztán volt. Janzsó Ildikó és Erdélyi Zoltán gyermekeikkel Fotó: Löffler Gábor Bolya Péter Tisztás * 4 í 1
