Új Dunántúli Napló, 1994. április (5. évfolyam, 90-118. szám)
1994-04-16 / 104. szám
1994. április 16., szombat Riport 12 aj Dunantaii napló Kolozsvár A mostohatestvérváros Kolozsvár. Minden, ami a va- lódi és műemlékeket körbe- veszi, az számít csak. A mai nap és a holnapi. A falansz- terjelenetként elénk tomyo- suló, 1989-ben félbehagyott építkezések, a lyukassá rozs- dásodott villamosok, trolibu- szók, az alacsony oktánszámú benzintől büdöset pöfögő Daciák kígyózó sora. Avram láncú mindenek fölé maga- sodó vadonatúj szobra. A esi- csás, nyugati konzumtermé- kéktől pöffeszkedő méreg- drága boltok, s a kirakatot vásott cipőben, divatjamúlt ruhában bámuló emberek. Coca-cola és sáros feketere- tek egy gyékényen. Ismerős? Valahonnan is- merős. Talán innen Pécsről, a szomszéd utcából. Közép-Ke- let-Európából, ahol nincsenek is oly nagy távolságok, s minden város kicsit testvére a másiknak. Képeink: 1. - Kolozsvár látképe a Fellegvárból, kő- zépütt a Ferences-templom, jobb oldalon a Szent Mi- hály-templom tornyával. 2. - Pillantás a Szamos part- jára. 3. - Mátyás király 10- vasszobra a Főtéren. 4. - Misztótfalusi Kis Miklós sírja a Házsongárdi teme- tőben. 5. - Görögkatolikus istentisztelet a Szent Mi- hály-templom előtti téren. 6. - Vasárnap délelőtti ma- gyár nyelvű mise a Szent Mihály-templomban. 7. - A Bánffy-palota. Méhes Károly Fotók: Szundi György Az ember meglátogatja néha a testvéreit, mégha tá- volságban és tán lélekben is messze kerültek egymástól. Pécs testvérvárosa, Kolozsvár (még a gyengébbek kedvéért sem más néven) csupán 600 kilométer, de mintha nem csupán egy másik országban, hanem egy másik kontinen- sen lenne. Nem azért, mert annyira más, annyira nem-eu- rópai lenne, annyira elszakadt volna, nem - egyszerűen csak vajmi keveset tudunk róla, a mindennapjairól, ott élő ma- gyarokról és románokról. Meg kell néha látogatni a testvéreket. Hogy ne érezzék magukat mostohatestvémek. Kolozsvárra, azt hiszem, visszautazni megyünk. Még az is, aki először indul oda. Keresünk valamit, amit törté- nelem- és irodalomórákon ta- nultunk, keresünk valamit a múltból, amit csak ott találha- tunk meg. Ez rendjén is van, és a turistaként nézelődő va- lóban megleli a Szent Mi- hály-templomot, előtte Fad- rusz János Mátyás-szobrával, egy utcával lejjebb a nagy ki- rály szülőházát, a Sza- mos-partot, a ferenciek kolos- torát és templomát, a Farkas utca ódon házait, végében a református templomot és a Kolozsvári testvérek Szent György-szobrát. Elsétálhat a Házsongárdi temetőbe, és ta- Ián még mindig több magyar nevet talál a sírköveken, mint románt. Azonban ez valóban már csak egy képeskönyvbe illő k i t *
