Új Dunántúli Napló, 1994. április (5. évfolyam, 90-118. szám)

1994-04-09 / 97. szám

1994. április 9., szombat

Tudomány

16 új Dunántúli napló

A bennfentesek otthonosságával

Isteni lábnyomok

Bányai Sándor, a JPTE-n tanít kínai nyelvet, a ״mandarin-kínait” Fotó: Szundi György

Kínaiul soha sem lehet megtanulni

Sinológiai kurzus a JPTE-en

teget kutatott és publikált, pá- lyatársai számára megterem- tette a szervezeti kereteket e tevékenységükhöz. Nagyrészt Castiglione László érdeme, hogy megalakult az MTA Ré- gészeti Intézete. Az általa szerkesztett szakmai kiadvá- nyok szemléltették, hogy a magyar archeológia nemzet- közi viszonylatban is figye- lemre méltó munkát végez. Több idegen nyelven napvilá- got látó közvéleményein kívül jó hírverést jelentettek tudó- mányunknak az előadóutak is a két Németországban, Francia- országban, Olaszországban, Egyiptomban, Görögországban és Törökországban. Személyé- ben olyan tudóst tiszteltek a kollégák, aki kivételes érzék- kel tapintott rá az antik görög és római művészet meg a kései Egyiptom, illetve Kis-Azsia kultúrájának kölcsönhatásában szunnyadó összefüggésekre, és aki régészeti, valamint művé- szét- és vallástörténeti vizsgá- lódásait tágas táradalom- és gazdaságtörténeti keretbe il- lesztette. Neki is köszönhető, hogy a jelentős állami támoga- tásban részesülő magyar régé- szetben nem uralkodtak el kon- junkturális szempontok s a po- litikum nem szorította háttérbe a tudományosságot.

Az ókor nagyjai- Mai szemmel mi látszik legmaradandóbbnak a Görög művészet, A római császárkor művészete, Az ókor nagyjai, a Pompeji, Herculaneum és más könyvek sokoldalú írójának életművéből?- Közhasznú köteteinek

időtállóságáról már esett szó, tudományos közleményeit és kiadatlan műveit félezernyi té- telben sorolja fel egy bibliog- ráfia. Szakterülete, a elás- sica-archeológia kiváltképpen nagyra értékeli azokat a vizs- gálódásait, amelyeket az ale- xandriai főisten, Saparis kultu- szának feltárása körül végzett, illetve azokat a kutatásait, ame- lyek során felderítette, hogy milyen eredetűek egy másik egyiptomi isten kultuszához kapcsolódó, bizonyos

templomépületekben fennma- radt lábnyom-alakzatok.- Van-e remény arra, hogy megtörjön a különös csend Castiglione László életműve körül?- Egy budapesti kiadó mos- tanában kérte el tőlem Saparis tárgyú testes kéziratát. Elkép- zelhető, hogy hosszabb szünet után Castiglione László újabb műve kerül a közönség elé.

Szilágyi Péter

Tíz éve, 1984. április 2-án húnyt el az ókori görög és ró- mai kultúra kiváló kutatója, a hazai ismeretterjesztés egyik vezéralakja, Castiglione

László. Az Atlantic Sajtószol- gálát munkatársa az évforduló alkalmából a tudós özvegyé- vei, dr. Varga Edit egyiptoló- gussal beszélget.

Görög

művészet- Régebben a könyvpiac rangos újdonságai közé tartóz- tak művei, jó ideje inkább csak könyvtárakban bukkanunk rá- juk. Kiment volna a divatból Castiglione László?-Jóllehet halála óta egyet- len művét sem adták ki, a kér- désre azt hiszem önáltatás nél- kül nemmel felelhetünk. Az ismételt kiadásokat beszámítva eddig megjelent másfél tucat- nyi Castiglione-könyv nem- csak a bibliotékákban található meg, hanem rengeteg magyar otthonában is. Több jelből ítélve ezeket a köteteket annak idején nemcsak az értelmiség vásárolta - az érdeklődő embe- rek széles rétegei igyekeztek beszerezni őket. E gazdagon il- lusztrált kiadványok ugyanis hézagpótlóak voltak mind- azoknak, akik az antik kultúrá- ról magas színvonalon, ugyan- akkor közérthetően akartak tá- jékozódni. Elég arra emlékez- tetni, hogy a hazai könyvkíná- lat egyik ilyen ritkasága, Hek- ler Antal Görög és római arc- képszobrászat című munkája még a század elején jelent meg. A Castiglione-műveket az is vonzóvá tette, hogy fe- gyelmezett stílusban kifejtett, de túláradó mondanivalójuk- ból, az eligazodást segítő ki- egészítéseikből és bő forrás- jegyzékükből az érzékenyebb olvasó megsejthette: a szerző a bennfentes otthonosságával fo- rog az érintett kérdésekben.

Tágas keretbe illesztve- Vagyis kilétét szemérme- sen elrejtve egy alkotó tudós tette közzé a sokaság számára kivételes ismereteit?- Férjem a második világhá- ború utáni első években kezdte el régészi pályáját. Akkoriban rendkívüli mértékben felien- dűlt az oktatás, az ismeretter- jesztés, a közművelődés. Már egytemistaként a Szépművé- szeti Múzeumban dolgozott, innen, az antik osztályról ke- rült később a Magyar Tudomá- nyos Akadémiára, s ő vezette az első 1945 utáni egyiptomi expedíciónkat A nubiai Abdái- lah Nirquibe. Miközben rengeAhogy az országon belül el- térnek egymástól a beszélt nyelvek, úgy Kínának a kultú- rája sem homogén. Egészen nagy különbségek vannak észak és dél között. Csak példaként: a Jangce északi partján még fűtik a házakat, a délin már nem szó- kás. Egy holland tudós szerint az emberiség 1000 találmányt köszönhet a kínaik fejlett tech- nikájának, kutató szellemének, az iránytűtől a puskaporig, a földrengés-előrejelzéstől a könyvnyomtatásig.

Kérdés persze: mi a ráció a roppant távoli ország nyelvé- nek, történelmének ismereté- ben? Mi az, ami miatt fiatalok tanulni szeretnék?- Részben valóban az a titok- zatosság, ami a Kínához kötődő ismereteket körbelengi. De oka a távol-keleti harcművészetek közismertsége is. Végül a ki- váncsiság, azaz: a tanulni vá- gyás - mondja Bányai Sándor. - Az egymás közötti kommuni- kációhoz egyébként elég 2-3 évig tanulni, de mi többet sze- retnénk. A gazdasági életben sem közömbös a nyelvismeret. Kína mozdul Európa felé, ne- künk is mozdulnunk kell fe- léjük. Lassan összeáll Pécsett egy ״sinológus-gárda”, s azon gondolkodunk, hogy üzletem- bereket segítünk a kínai gon- dolkodás, viselkedés, magatar- tási szabályok megismerésében. Ehhez azonban tudni kell: ha valaki sinológus akar lenni, egyszerűen el kell felejtenie, hogy európaiak vagyunk. Kü- lönben semmit nem ért meg eb- bői a hatalmas országból, népe leikéből, sokezer éves kultúrá- jából.

Mészáros Attila

A fő hangsúly azonban az egyetemi színtű oktatáson van. Ez év februárjában a lektorátus kurzust indított ״Kínai kultúra és történelem” címmel. Az ELTE kivételével hazánkban ilyen formában és szinten a si- nológiát még nem oktatták. Ma már a nyelv a kötelezően vá- laszthatók közé tartozik. A szeptemberi egyetemi évkez- déskor 16-an vették fel, azóta négyen lemorzsolódtak, de a megmaradtak között olyan is van, aki még a gimnáziumban kezdte, vagyis 5-6 éve foglal- kozik a kínai nyelvvel.-A heti 2x2 óra arra nem elegendő, hogy tolmácsokat ké- pezzünk - mondja Bányai Sán- dór. - Ilyen, hogy kínai nyelv, egyszerűen nincs is. Amilyen értelemben használjuk a kifeje- zést: germán nyelvek, szláv nyelvek, csak ilyen formában lehet kínait is mondani. A ha- talmas országban 5-7 olyan nyelvjárás van, amelyek az ért- hetetlenségig eltérnek egymás- tói. Vagyis magában Kínában is szükség van tolmácsra egy pe- kingi és egy kantoni ember kö- zött.

Pécsett az úgynevezett man- darin-kínait tanítják, az ország hivatalos nyelvét. A tanár úr azonban felhívja a figyelmet arra, hogy kínaiul sohasem le- hét megtanulni. Úgynevezett izoláló nyelv, mindent elkülö- nítve fejez ki, nincs például ige- ragozása, többesszáma, múlt ideje. Gondoljuk csak meg: a kínai írásnak 80 000 jele van, ebből 40 000 használatos, de csak a nyelvet leggazdagabban beszélők-írók rétegében, s öté- zerrel már például újságot lehet olvasni.

Valamiféle titokzatos tar- talma is van a kifejezésnek: ki- nai civilizáció. Bányai Sándor, a JPTE bölcsészettudományi kara idegennyelvi lektorátusá- nak fiatal tanára azonban jelzi: tulajdonképpen nem is lehet tömören ״értelmezni”, mit gon- dőljünk civilizáció alatt. Annyi azonban tény - s ezt a pécsi ta- pasztalatok igazolják -, hogy komoly érdeklődés van a tá- vol-keleti ország nyelve, kultú- rája, történelme iránt.

Az előzményekért messze kell visszamennünk, mert - mondja a tanár úr - ״nem va- gyünk mi magyarok e téren annyira elvarázsolt lelkek, hi- szén már a múlt században ma- gyár kutató ért el világra szóló eredményeket Kína múltjának feltárásában: az angol szolgá- latban expedíciót vezető Stein Aurél.” Jeles és pécsi kötődésű követői között elsősorban Bárdy Lászlót kell említeni, ő szorgalmazta a legújabb korban a kínai kultúra, történelem ta- nulmányozását.

Már 7-8 éve, hogy 15 kínai diák jött Pécsre tanulni. Vezető- jük egy korábban az ELTE-én végzett tanár volt, aki a JPTE-en előadásokat is tartott. Az 1986-87-es tanévben Bányai Sándor ösztöndíjas volt a pe- kingi egyetemen. Mikor haza- tért, úgy vélte, valakinek fel kell vennie az időközben eltávozott kínaiak által szőni kezdett fona- lat. 1991-ben - valószínűleg el- sóként Európában, de Magyar- országon mindenképpen - már érettségizett egy diák Pécsett a kínai nyelvből, méghozzá ki- váló eredménnyel. Most is nyolcán tanulják az Apáczai Csere János gimnáziumban.

A genetika új eredménye

Meghatározható 24 rákbetegség

Az orvostudomány a ge- netika korának küszöbén áll. Az örökléstan az orvostu- domány számos problémá- ját elvileg már megoldotta. A géntechnológia most a gyakorlatban ígér alapvető változásokat. Ennek bizo- nyítékaként az American Medical Association

(AMA) most nyilvános- ságra hozta a genetika 150 új eredményét.

Eszerint genetikai tesztek- kel már 24 rákféleséget lehet felismerni. Elegendő egy vérminta, hogy a leukémia és lymphoma különböző formáit diagnosztizálják. A daganat- ból vett szövetmintából pon- tosan meg lehet határozni a rákféleség alfaját.

A géntechnika lehetővé teszi olyan öröklött beteg- ségek diagnosztizálását is, melyek csak évtizedek múlva törhetnek ki, mint például egy súlyos idegbe- tegség, a Huntington Chorea esetében. A prognózis egy génhibán alapszik. így lehe- tővé válik annak előrejel- zése, hogy a gyermekek mi- kor és milyen súlyosan be- tegszenek meg.

Az USA-ban a diagnosz- tikánál is gyorsabb változás megy végbe a gyógyítás te- rületén: 1988 óta 52 génterá- piát engedélyeztek. Európa etekintetben eléggé elma- radt: a Közös Piac országá- bán eddig csupán három ge- netikai gyógyeljárást vezet- hettek be.

Az életért

II. János Pál pápa rendkí- vül keményen elítélte azo- kát a demokratikus parla- menteket, amelyek ״bitorol- ják” az életről és halálról való döntés jogát, azaz va- lamilyen formában törvé- nyesítették a magzatelhaj- tást. A pápa szerint ma már az élet elleni ״megtervezett fenyegetéssel” kell szá- molni, s ez a fenyegetés ki- terjed ״a betegekre és az öregekre is”. II. János Pál bírálatát abban a levélben fogalmazta meg, amelyet Jean-Marie Lustiger bíbo- rosnak, Párizs érsekének küldött Jerome Lejeune francia genetikus halála al- kalmából. A húsvétkor el- hunyt Lejeune professzort az ״élet apostolának” tar- tóttá a pápa és a közelmúlt- bán nevezte ki a ״Pro vita” akadémia elnökévé.

Fáklyák, rókák és barlangok

Faggyúfáklyával az ősember nyomában

szerveit és magára hagyták a barlangban. A róka, mintha ra- darja lenne, mindig a barlang- folyosó közepén haladva végül kijutott a föld alól. Aztán jöt- tünk mi. Olyan embernek kel- lett végigjárni a Baradlát fagy- gyúfáklya fényénél, aki koráb- bán még soha nem járt ott. Ez a kísérleti személy lettem én, nyomomban hat barlangász, akik szó nélkül követtek, bár- hova is csúsztam-másztam, há- tamon egy megrakott krumplis- zsákkal. (Élelem, fa és fáklya volt benne). A kísérlet sikerült, de hogy a régészek mit szólnak hozzá, máig nem tudom.

Azt tudom csak, hogy Ja- kucs László utóbb Szegedre került az egyetem földrajz-tan- székének élére és most Sze- relmetes barlangjaim címmel gyönyörű kötetet adott ki az Akadémiai Kiadó gondozásá- bán. Könnyen előfordulhat, hogy a szép könyv és e furcsa ember nyomán újabb százak indulnak Magyarországon, hogy kipróbálják, igaz-e: a bar- langász az az ember, aki (majdnem) minden földalatti lyukba belefér.

Bernáth László

társ ״ölelte” a követ, hogy egyenként a felszínre hozzák - végül 1952 augusztusában be- jutottak egy mellékágba, majd kisvártatva a csodálatos csepp- kövekben gazdag főágba. (A Békebarlang azóta is zárt a tu- risták elől, viszont eredménye- sen hasznosítják asztmás bete- gek gyógyítására.)

Egy újabb ״felfedezésnek” e sorok írója is véletlenül aktív részese lehetett. Az előzmé- nyék messzire vezettek. Elő- szőr egy rókacsontvázat talál- tak az aggteleki bejárattól mintegy 6 kilométerre. Később a hallstadti (kb. 3000 évvel ez- előtt élt) ősember maradványa- ira bukkantak, egyebek között cserépedényekre és kanniba- lizmust mutató gyermek- csont-maradványokra. A lele- tek a korábban egyetlen aggte- leki bejárattól távoli pontokon bukkantak elő, de a régészek szerint az ősember ilyen távol- Ságokra nem tudott bejutni, mert félt is, világító szerszámja sem volt. Jakucsék viszont faggyúból és gyantából készült fáklyamaradványokat is talál- tak. Előbb egy rókával kísérle- teztek: tönkretették szaglógondolták, hogy mind a két fór- rás a barlangból kifolyó Styx-nek nevezett patak vizét hozza a felszínre.

Jakucs kételkedni kezdett és a már korábban is ismert és ál- tala is használt vízfestési mód- szerrel előbb a Styx-et festette meg zöldre és lám csupán az egyik forrásból bukkant elő a megfestett víz. Ezután felhasz- nálva a tavaszi hóolvadásokat, a hegy egyik úgynevezett víznye- lőjénél öntött vegyszert a föld alatt eltűnő hólébe és néhány nap múlva valóban a másik, a Komlós forrás vize zöldült meg. Bizonyosra vette hát, hogy léte- zik Aggteleken egy másik, méghozzá nagy kiterjedésű bar- langrendszer. Amit természete- sen senki nem akart elhinni. így aztán szinte fillérekből gazdái- kodva, jószerivel ifjú barlang- kutatók ingyenkedésére építve, elkezdte előbb az egyik, majd a másik víznyelőrendszert felül- ről, szikláról sziklára kibontani, de kezdetleges eszközeikkel rendre elakadtak. Végül egy harmadik víznyelővel próbál- koztak és embertelen körűimé- nyék között - volt hogy a kötél végén fejjel lefelé lógó munkaEz az árvízi élmény viszont arra terelte a fiatal tudósjelölt érdeklődését, hogy utánagon- doljon és megvizsgálja a Barad- Iához hasonló ״vizes” barlan- gok geológiai keletkezéstörté- netét és a barlangi árvizekről szóló tudományos munkájával komoly tekintélyt szerzett. Ta- Ián ennek is volt köszönhető, hogy 1952 tavaszán megbízást kapott egy B aradia képes-könyv megírására. Ez a nagyon köny- nyűnek mutatkozó - bár nehe- zen vállalt - munka hozta az- után Európa, sőt világszerte nagy visszhangot kiváltó felfe- dezését, amikor feltárta az agg- teleki karsztvidék másik, ember még soha nem látta, hatalmas föld alatti rendszerét, a Béke- barlangot. A kiindulási ötletet egy korábbi tudományos munka bizonytalansága adta. Jósvafő- nél, a Baradla barlang - mester- ségesen készített - kijárata kö- zelében két forrás táplál egy lengerszemnek nevezett kis ta- vat, s addig a tudósok is úgy

életre a barlangkutatással. Pedig a halál később is ott lopakodott mögötte a barlangok sötét fo- lyósóin. Már felkészült barlan- gásznak gondolta magát, ami- kor 1947-ben egy nagyszerű antropológussal, Nemeskéri Já- nossal, egy ifjú hölggyel, meg két gyerekkel csak egy sima tú- rát terveztek az aggteleki Ba- radla barlangban, de mire a kö- zepére értek a mintegy 7 kilo- méteres útnak, a márciusi hirte- len hóolvadás és egy kiadós eső nyomán olyan barlangi árvíz érte utói őket, hogy valameny- nyiüket magával ragadta, s ami ilyenkor a legsúlyosabb ve- szély, azonnal odavesztek a lámpáik is. Végül a két gyereket valahogy mégis sikerült kikötni egy vízben ázó dombocskán egy cseppkőhöz, aztán előbb a két férfit, majd a hölgyet egy magasabb partra vetette a víz. Szerencséjükre a két gyermek apja maga a barlangigazgató volt, aki néhány óra múlva csó- nakkal kimentett mindenkit.

A barlangász olyan, mint a kisegér: (majdnem) minden lyukba belefér. Igaz, néha csak az orra, szája, szeme van leve- gőn, mert a többi víz alatt, ott felül pedig néhány centire a bar- lang mennyezete. Néha csak araszolva tudnak átbújni két szoros szikla között, néha meg mint egy lelkes barlangász hölggyel történt - a lábára húr- költ kötéllel húzzák felfelé (ruha nélkül) a szoros kürtőn át, s hogy jobban csússzon: olajat öntenek az eleven dugóra, hogy könnyebben szabaduljon.

Jakucs László minden esetre már hét évesen próbát tett, ha nem is barlangban, de egy kút- bán, ahol egy vízisiklót szeretett volna magáénak mondani. Megmentették. Mint ahogy egyetemistaként is megmentet- ték első könnyelmű barlangi ki- rándulása végén a Hétlyuk zsombolyban. Ezek a halállal is fenyegető kísérletek nemhogy elvették volna a kedvét, hanem éppen hogy eljegyezték egy