Új Dunántúli Napló, 1994. április (5. évfolyam, 90-118. szám)
1994-04-09 / 97. szám
új Dunántúli napló 11 Háttér 1994. április 9., szombat EU-tagfelvételi kérelem A várható menetrend célzó - átfogó megállapodás kidolgozása, és így a Bízott- ság (főként gazdasági vonat- kozásban) lényegében napra készen máris ״minden tudott” a jelentkezőkről. Ciprus vagy Málta esetében ez a véleményalkotás már több évre elhúzódott. A bizottsági értékelés fon- tos következménye, vajon ja- vasolja-e annak nyomán a tes- tület a tagfelvételi tárgyalások azonnali megkezdését, avagy - miként az utóbb említett két ország esetében is történt - bizonyos további feltételek teljesülését tartja előbb kívá- natosnak. Arra sincs garancia, hogy ha a Bizottság zöld jel- zést kér a tárgyalások meg- kezdésére, a miniszteri tanács azt feltétlen azonnal meg is fogja adni. A magyar kérelmet illetően: a külügyminiszteri tanács kö- vetkező rendes ülése április 18-19-én lesz Luxembourg- bán, de azt sohasem lehet ki- zárni, hogy ha nagyon túlter- helt a napirend, akkor a ״ma- gyar-pont” (lévén utólag ér- kező. ..) esetleg most nem fér bele. Szakértők ugyanakkor arra számítanak, hogy mivel itt csak rövid, formális tudomá- sulvételről van szó, érdemi vita nélkül, azért esetleg már áprilisban sor kerülhet a görög jelentéstételre és a bizottsági megbízatás kiadására. A bizottsági értékelés álta- lános vélemények szerint mintegy két évet vesz majd igénybe. Igaz, éppen a társu- lási szerződés miatt Magyar- ország esetében sem kell majd a nulla pontról indulni, de például a jogrend és különö- sen a mezőgazdasági rendsze- rek egybevetése minden bi- zonnyal aprólékos és hosszan- tartó munkát igényel majd. Brüsszelben ennek kapcsán utalnak rá, hogy mindez nem is baj, mivel az már eleve el- döntött, hogy az EU intézmé- nyék reformjának szentelt 1996-os, tagországok közötti konferencia előtt amúgy sem kezdenének újabb tagjelöltek- kel tárgyalásokat. így a legoptimálisabb eset- ben is - ha a bizottsági jelen- tés addigra elkészül és persze ha következtetése kedvező, valamint ha az említett konfe- rencia addigra eredményesen befejeződik - 1997-ben kezr dődhetnek meg a tagfelvételi tárgyalások. Április 1-én valamennyi brüsszeli sajtó-előrejelzés kü- lön feltüntette a nap esemé- nyei között, hogy Magyaror- szág Athénban hivatalosan benyújtja tagfelvételi kérel- mét az Európai Unióba. A lé- pés várható folytatása kapcsán bizottsági források röviden vázolták a kérelem beadását követő további eseményeket. Eszerint: mindenekelőtt a félév - ez esetben görög - el- nöksége az EU külügyminisz- terek valamelyik soron követ- kező ülésén hivatalosan is tá- jékoztatja majd a tagországok képviselőit a magyar kérelem tényéről. A külügyminiszterek ebben a fázisban a magyar lé- pést még semmilyen formában nem értékelik, csupán tudó- másul veszik azt és általában ezzel egy időben hivatalosan megbízzák az EK Bizottságát, hogy kezdjen hozzá a tagfel- vételi kérelem értékeléséhez. Hogy a Bizottság mennyi időn át végzi ezt a munkát, arra vonatkozóan nincs lefek- tetett menetrend vagy határ- idő. A testület ilyenkor apróra ״átvilágítja” a jelentkező gaz- daságát, intézményrendszerét, jogrendjét, megvizsgálja an- nak fejlettségét és működőké- pességét, de főként illeszke- dését a közösségi szabvá- ny okhoz. Brüsszelben ennek kapcsán politikusok és bizottsági munkatársak - maga Jacques Delors elnök is - visszatérő módon hangsúlyozták, hogy nincsenek előre rögzített ״mu- tatók” (például a társadalmi össztermék nagysága), ame- lyeknek ״meg kellene fe- lelni”. Nem abszolút értékkel mérik ilyenkor az adott orszá- got, hanem a ״relatív műkő- dőképességet” vizsgálják. Az viszont többé kevésbé ״abszo- lút mérce” mindenkivel szem- ben, hogy emberi jogi és de- mokratikus elvárásoknak meg kell felelnie - de persze ez már szempont volt a társulási szerződés megkötésekor is. Az EFTA-országok jelent- kezése kapcsán átlagosan másfél év alatt megszületett a hivatalos vélemény, de ezek viszonylag egyszerű ügyek voltak, részint mert még az úniós átlagnál is fejlettebb, többnyire ״problémamentes” országokról volt szó, de fő- ként azért, mert éppen azok- bán a napokban fejeződött be az EK-EFTA - Európai Gaz- dasági Tér megteremtését Most kezdődik Olaszországban az igazi hajrá Merre tart Itália, s kikkel? Berlusconi Politikai pályája érdekében kész vállalatbirodalmától is megsza- badulni. A Lombard Liga mostani si- kerét kiindulópontnak tekinti a nagyobb befolyás irányában, tehát taktikázni fog s adott eset- ben egy újabb választástól sem riad vissza. ״Kezdő tétje” is ezt jelezte: ellenzi Berlusconi kor- mányfőségét (mást viszont ne- héz elképzelni), s helyteleníti az újfasiszták kormánybeli részvé- telét. Azok viszont politikai sza- lonképességüket szeretnék biz- tosítani a kormánytagsággal. Különösen akkor, amikor az idén Itália lesz házigazdája és soros elnöke a G-7-nek, a leg- fejlettebb tőkés országok ta- nácskozásának. A Hajrá Itália tehát győzött. S most kezdődik Olaszország- bán az igazi hajrá. Réti Ervin hitte és médiabirodalma fel- használásával másokkal is elhi- tette, hogy ״én vagyok a legna- gyobb és csak én tudom meg- menteni ezt az országot”. A Hajrá Itália párt így lett a szava- zatok 21.1 %-ával az első, sző- vetségeseivel - a Gianfranco Fini vezette újfasiszta Nemzeti Szövetséggel /13.4/, valamint Umberto Rossinak az északi te- rületek nagyobb önállóságáért sikraszálló Lombard Ligájával /8.4/- pedig ha a szavazatokban nem, de a képviselői helyeket il- letően abszolút többségre tett szert. A koalíciós alkudozások ke- ménynek ígérkeznek. Berlus- coni hárompárti, stabil kabiné- tét akar saját miniszterelnök- sége alatt: gyorsan kell lépnie, miután egymillió új munkahe- lyet, maximálisan 30 százalékos adót, jelentős kis- és középvál- lalkozói kedvezményeket ígért. Olaszország a háború utáni 49. kormányának megalakítá- sára készül. Mégsem egyszerű kabinetváltásról van szó, ami- bői a statisztika szerint átlago- san minden esztendőre jutott egy, hanem a második köztársa- ság első kormá- nyáról. A poli- tikai színpad és annak főszerep- lői gyökeresen különböznek az eddigiektől, s eltérnek a külön- ben mindinkább egységesülő Európai Unióban megszokott képletektől. A legutóbbi parlamenti vá- lasztások nyomán - részben az új választási törvény, részben a korábbi, hagyományos kor- mányalakító tényezőkkel szem- ben érzett ellenszenv követkéz- tében - az addigi 12 párt helyett csupán 7 foglalhat helyet a pár- lamentben. Miután az eddigi legbefolyásosabb politikai irányzatnak, a keresztényde- moláráciának két utódpártja van, valójában hat párt maradt ki a törvényhozásból. A névsor ön- magáért beszél: a republikánu- sok, a liberálisok, a szociális- ták,a szociáldemokraták, a zöl- dek és a Rete (Hálózat), amelyet Leoluce Orlando, a híres maf- fiaellenes politikus alapított, s aki jóllehet néhány hónapja 75 %-os támogatottsággal lett Pa- lermo polgármestere, most vá- rosában is vesztett. A parlamentbe jutottak kö- zött leggyengébben a centrum erők szerepeltek. Nino Marti- nazzoli Néppártja 11, Mario Segni Paktumja (Patto) 4.6 %- ot kapott, tehát a korábbi ke- reszténydemokrata voksoknak csak töredékét voltak képesek megszerezni. A baloldal tiszte- sen szerepelt, noha a Haladók elnevezésű nyolc párti válasz- tási szövetségből - a négy szá- zalékos megszorítás miatt - csak az Achille Ochetto vezette PDS reformkommunistái (20.1) s az ortodox kommunista Ri- fondazione (6 százalék) jutha- tott mandátumhoz. A legutóbbi helyi választásokon aratott siker után többre számítottak. A vi- szonylagos kudarc okai között a középre orientálódás helyett a túlságosan balra nyitást, a ko- rábbi eredmények miatti önelé- gültséget s leginkább azt emlí- tik, hogy egy kiábrándult társa- dalmat nem sikerült igazán fel- rázniok. Ez viszont sikerült Silvio Berlusconinak, aki maga is elFelejtsük el? A két epizód egyazon na- pon, talán egyazon időben történt. Az Országházban a parlamenti díszpáholyba in- vitáit magasrangú külföldi vendéget üdvözlő udvarias szavak után egy fiatal képvi- selő hangja harsant: ״Menje- tek haza... A holocausttal foglalkozó nemzetközi kon- ferencián pedig a külügymi- niszter a náci emberirtás té- májához kapcsoltan a kom- munizmus bűneinek taglalá- sába fogott - ám a hallgató- ság felzúdulása okán fölszó- lalása befejezetlen maradt. Magánvélemények? A két epizód merőben más kör- nyezetben játszódott le, s nyilván mindkettőnek eltérő lehet az indítéka,a konzek- venciája és a megítélése is. Közös azonban az, hogy rangos politikai fórumon váltott ki ez is, az is negatív hatást. Természetesen hona- tyának, külügyminiszternek s általában minden rendű-rangú közéleti ember- nek lehet, nyilván van is személyes értékítélete sok mindenről. A politikusként kinyilvánított vélemény azonban óhatatlanul önálló életet él s annak a csoport- osulásnak, politikai vagy kormányzati szervezetnek a véleményeként jelentkezik, amelyhez a szóban forgó po- litikus neve kötődik. A szó elrepül? Nehéz volna lemérni, hogy az idé- zett két kellemetlen közjá- téknak lesznek-e követkéz- ményei, s ha igen, milyenek. A szó valóban elröpül, de felelős tisztségviselők sza- vai általában nem maradnak nyomtalanok. Akár meg- gondolatlanság, akár a hall- gatóság, a helyszín és az al- kálóm hibás megítélése ma- gyarázza a botrányt kavaró megnyilatkozást - komoly károkat okozhat. Nemzet- közi kapcsolataink alakulá- sában csakúgy, mint például politikai kultúránk szinvona- Iának megítélésében. Felejtsük el? Gondjaink sokasága közt legjobb volna az ilyen és hasonló kellemet- len közjátékok fölött gyorsan napirendre térni. A közélet szereplői azonban ezt nem tehetik meg. Mert ők nemcsak magukat képvi- selik. S ez alól nem ad föl- mentést sem meggondolat- lanság, sem személyes indu- lat. Bajnok Zsolt megérkeztek a tengelicek. Is- merősök már: hangoskodó, nyugtalan népség. A madáré- tetőtől csakhamar elkergetik a cinegéket. Ők igen rendes kis társaságot képviselnek a ma- darak társadalmában. Egymás zavarása nélkül egyenként re- pülnek az etetőhöz. A cső- rükbe fogott napraforgómag- gal aztán a szomszéd faágra telepszenek, hogy kihámozzák a héjából az ehető belsőt. Egymással szemben tanúsított türelmük jutalmául mindegyi- kük elegendő élelemhez jut- hat. Nem így a tengelicek. Ők mind ' egyszerre akarnak a magvakhoz férni. Idejük, energiájuk nagyobb részét te- hát veszekedéssel és vereke- déssel töltik, miközben renge- teg magot szórnak ki az etető- bői. Oktalan torzsalkodásuk miatt aztán csak kévésük jut- hat elegendő táplálékhoz. . . A madarak viselkedése az emberi társadalmak lehetséges változatait, tapasztalható je- lenségeit idézi föl. Ám az álla- tok világa fölött az ösztöneik uralkodnak. Csak az ember képes arra, hogy az eszét, az értelmét használja, még ha gyakran sikerrel bizonyítja ennek ellenkezőjét is. Most az egyszer, hinni kell, nem ezt fogja tenni. Bűsbarna László el lehet viselni egymást - és az életet. Mindez kevéssé vi- gasztaló. Ám adott helyzetben ez a legtöbb. Mert itt lehet egymással beszélgetni, lehet kiabálni, üvöltözi is akár. De sosem lehet kezet emelni. Le- hét a másikra haragudni, a po- kolba kívánni. De nem lehet, sohasem lehet a másikat nem embernek tartani, emberi mél- tóságában megalázni. Sem egyes személynek, sem esz- metársulásoknak, sem hata- lomnak. Eljutni ide, ne áltassuk^ma- gunkat, még túl távoli. Évti- zedek hordalékától kell elébb megszabadítani a lelkeket, s kimenteni a fejeket a tévédé- sek, hazugságok iszamlós szövedékének kábító ölelésé- bői. S meg kell szabadítani a nemzetet a minduntalan bű- neit emlegető hamis múltké- pétől. Mert a történelmietlen mult-tudat futóhomok. Építeni arra nem lehet. S kell, úgy kell, mint egy falat kenyér az éhezőnek, a tisztességesek jó erkölcse. Mert nélküle a világ legdrágább kincse is csak si- lány kacat. .. Érről kell hát szóljon a kö- vetkező felvonás. Változza- nak bár a szereplők, jöjjön akárki rendező.. . A . magára figyelmem. A kertbe kell adni, nem választhatta volna jobban meg szavait, hogy ködöt kavarjon, s lelki zűrzavart teremtsen.” A második felvonás ettől is, és ezért is lesz súlyosabb, fe- szültebb. Most nem arról dönt majd a kakasülők és a páholyok Nagyérdeműje, hogy mit nem akar. Most arról kell majd döntenie, hogy mi az, amit akar. És ez a döntés ne- hezebb. Meglehet végzetesebb is. Mert érdemes megje- gyezni: a jó döntéstől nem le- hét számottevően jobbat várni. Annál inkább a hibástól sokkal rosszabbat. Most nem arról lesz tehát szó, hogy sze- repek cserélődnek föl vagy más rendezői felfogás uralja a játékteret. Vagyis nem a vál- tozás látszatának változatlan- sága következik. A pantomin sietős helyben topogásának az ideje lejárt. Kérlelhetetlenül el kell indulni azon az úton, amelyen a világ értelmesebb fele eljutott, ameddig eljutott. Nem biztos, hogy ez a legjobb megoldás -, de ezt lehet jól csinálni. Ebben a világképben Akkorra tán egy nyelvet be- szél mindenki. S értik egy- mást Szereplők, Rendezők és a Nagyérdemű. Emezek meg- tanulják, hogy a hatalom csak akkor elfogadható, ha szolgá- lat. S tudni fogják amazok, kiket szolgálnak, hogy nemcsak jog van, hanem köteles- ség is. És ez utóbbiból lesz mindig, mindig a több. S addig? Zajong a karzat: heccelik őket orvrende- zők, gonosz eszméken képzett hivatásos felbujtók. Miként mostanság épp a szegénység nevében szítanak irigy gyű- lőlködést, s ígérnek meg vál- tást azoknak, akiket tévtanaik taszítottak a kárhozatba. . . S azoknak már oly mindegy, hogy minek hívják a lyukas fazekat, amelyből a számukra való minduntalan kicsorog. Hamu alatt parazsat fújnak hát a tegnapok ködlovagjai, re- mélve, ismét föllobban szá- mukra a hatalom lángja. .. S lám, mily könnyen bedőlnek nekik, lám, mily megnyerő egy ilyen szemfényvesztő Cippola szerep. Mert: ״Meg valami emberfeletti, tehát em- bertelen. Ez más, mindig más, mint amikor egy törzsközös- ség a felemelkedésért küzd. Abban van valami embersza- bású. Van benne távlat. S van benne remény; és még a re- ménytelenségében is van, ami vigasztaló... E tájon még a remények is holtan születtek. S apró kon- cért árult gaz becstelenek ke- vese milliónyi tisztes nemest. Be kellett érni hát a puszta lé- tezéssel, csak remélve a bol- dogabb jövőt, amely valahogy mindig oly irgalmatlan tá- volba szökött. . . Valahogy így. S valahogy mégis: nem élni igazán. Csak túlélni. Miként a szikla hasa- dékába hullott mag, amely gyümölcsöt termő fákról ál- módik. . . Mindazonáltal e mostani dráma első felvoná- sában mégis van valami más: nem idegen szerző tollából született, s nem hívatlan ren- dező utasított a színfalak mö- gül. S ugyanaz mégis, mint volt tegnap. . . tegnapelőtt? Mert nem lehet másként. Még soká nem lehet. Tán amikor oldódik majd a lelkek mélyén a félelem görcse, s nem lesz már élő, kit meggyötört, meg- alázott a más-más álarc alatt is mindig ugyanaz, az ezerszer elátkozott embertelen rög- eszme. N éhány hét még, s a füg- göny összezárul. A né- zőtér felett fények gyúlnak majd, jelezvén: vége az első felvonásnak. A Nagyérdemű tapsolhat, fütyülhet, ítélkez- hét. Kedve szerint. Alkothat majd véleményt szakszerű tárgyilagossággal vagy elfő- gult tévedéstől vezérelve. Arathatnak hát zajos sikert kóklerek, szemfényvesztők, jelentős jelentéktelenek. S kaphatnak füttyöt, kiket tisz- tűk és tisztességük egy ke- gyeden igazság kimondására szerződtetett. . . Ámde ez egy ilyen színház: itt nem kötelező az ütemes taps, a főszereplő éljenzése. A darabot sem valami híres, vagy hírhedt szerző írta, ha- nem a nézők maguk. Bár róluk a Történelmi Kritikustól tudni lehet, sosem jeleskedtek a drámaírásban. Lévén, hogy jobbadán csak statisztáltak annál. Rendezőnek is gya- korta választottak fantaszta hazudozókat, kiknek rendre bedőltek, hogy aztán játéksze- révé váljanak egy becstelenül mohó hatalomvágynak. . . De miről is szól most, ez a dráma? Természetesen arról, amiről évszázadok óta min- dig: egy nemzet küzdelméről. A harcról a létéért, a fennma- radásáért. És ebben a küzde- lemben mindig volt, és van Két felvonás között t k
