Új Dunántúli Napló, 1994. március (5. évfolyam, 59-89. szám)
1994-03-06 / 64. szám
Tisztábban fogható a Dráva Rádió Állandó nehézségekkel járó, szinte lehetetlen viszonyok után: féléves születésnap a fennmaradás megnyugtató örömével Az intézmények, cégek, szervezetek általában a kerek évfordulókat, az egy-, öt-, tízéves születésnapjukat ünnepük nagy csinnadrattával. A múlt év augusztus 1 -jén működését megkezdett, magyar, elsősorban pécsi stábbal dolgozó Dráva Rádió (amely a 91,2 Mhz-en Eszékről sugározza műsorát) viszont a féléves szünnapjára is büszke lehet. Mindezt Balogh Zoltán, a Dráva Rádió főszerkesztője fejtette ki találkozásunkkor, megjegyezve, hogy a féléves születésnap kapcsán örömüket elsősorban a fennmaradás ténye okozza. Megalakulásukkor ugyanis nem számítottak azokra a nehézségekre, melyekkel szembe kell nézniük, nem gondolták volna akkor, hogy a frekvenciamoratórium következtében ilyen huzamos ideig kell „vendégmunkásként” külföldön dolgozniuk.- A 48 órás eszéki szolgálat, az állandó utazgatás fizikailag és idegileg rendkívül megterhelő mindannyiunknak, így aztán nem is csodálkozom, hogy a stáb tagjainak egy része, ha időlegesen is, de megvált tőlünk. Most a technikusokkal, a műsorvezetőkkel, hírszerkesztőkkel és az itthoni gazdasági menedzsmenttel együtt harmincán dolgozunk a csapatban. A műsorkészítés tulajdonképpen Eszéken történik úgy, hogy percre kész kapcsolatban állnak a határon innen és túl dolgozók. Ha például Pécsett felcsípünk és elkészítünk egy témát, az perceken belül adásba kerülhet. A kereskedelmi műsorban egyébként félóránként magyar, kétóránként pedig horvát nyelvű hírblokkokkal jelentkeznek. Zenével gazdagon fűszerezett programjukat több horvát rádió is átveszi azon időszakokban, amikor nincs saját műsoruk. Az eszékiekkel kapcsolataik kiválóak, az ottani Baranya Rádió közreműködésével igen nehéz technikai körülmények, szinte lehetetlen viszonyok között tudták a sugárzási lehetőséget megteremteni. A nehézségek némiképp „beárnyékolták” a múltban adásuk vételi lehetőségét, ám a féléves születésnappal egy időben örömmel tájékoztattak, hogy bizonyos technikai módosításoknak köszönhetően most már jóval tisztábban foghatóak adásaik. Igen fontosnak tartják azt, hogy végre a pécsi kábelrendszereken is jó minőségben hallgathatóak műsoraik. Éppen a napokban folytatnak tárgyalásokat arról, hogy a Pécs és Eszék közötti testvérvárosi kapcsolatból adódó lehetőségeket miként építhetnék be „határtalan” rádiójukba. Remélhetően ezen lehetőségeiknek a volt Jugoszlávia területén egy mindinkább stabilizálódó, békés időszak jelenthet a jövőben gazdag táptalajt. B. N. 30 éves a tüdőszanatórium A korszerű intézetek közé tartozik Éppen 30 éve, 1964. március 7-én csak gyalog tudott feljutni a Mecsekre egy népes társaság: akkora hó volt, hogy a kocsik, buszok nem jártak. Délben 12 órakor dr. Doleschall Frigyes egészségügyi miniszter adta át rendeltetésének a három osztállyal, összesen 300 ággyal megnyíló Pécsi Megyei TBC Gyógyintézetet. Dr. Balikó Zoltán, az intézet mai ügyvezető igazgatója elmondta: korábban a megyei kórház fertőző osztályán mindössze 48 ágy állt a tüdőbetegek gyógyításának szolgálatában. A mecseki intézet önállóan kezdett el működni, ma szerves része a Megyei Kórháznak. A nyitás és az azt követő néhány évben a 300 beteg 80 százaléka volt tébécés, ma az arány 5-10 százalék. Az ágyak száma azóta mindössze hárommal szaporodott, negyedikként viszont új osztály nyílt meg: a kardiológiai rehabilitációt szolgáló. Dr. Balikó Zoltán a korszerűség képzeletbeli 10-es listáján az intézetet a 7-8-ik fokozatra helyezi, kiváló röntgen-, ultrahang-, bronchológiai-, kémiai-, légzésfunkciós, illetve TBC és általános bakteriológiai laboratóriumaik alapján is. Mégis: van, ami hiányzik. Például a tüdőbetegségek korai felismerését és a rehabilitációt segítő technikai háttér, egy lézer, amely a megyei kórház sebészetén lenne, természetesen a tüdő- gyógyászat szolgálatában is és az alvás közbeni zavarok kiszűrését, diagnosztizálását segítő komplex laboratórium. Utóbbinak stratégiai jelentősége van: nagyon sok ember szenved alvászavarban, s a labor segítségével az ezzel összefüggő betegségeik is felismerhetőek, könnyebben gyógyíthatók lehetnének. Az 1992-ben mért TBC-be- tegek száma a következő évben csaknem a duplájára nőtt. Jóllehet, nagy részük az alkoholisták, a hajléktalanok közül került ki, de a ténnyel számolni kell. Mészáros A. Tízszer többet kell fizetni a védőoltásért! Kullancs-csípés ellen nincs biztosítás Három évvel ezelőtt nem tudtunk hova lenni az örömtől. Végre! Végre nálunk is hozzáférhető lesz az a védőoltás, amely a rettegett betegségtől, a kullancs okozta agyvelőgyulla- dástól védheti meg az embert. Ez a betegség súlyos változatban beláthatatlan következményekkel járhat, s csak nagyon kevesen képesek arra, amire Monspart Sarolta tájfutó: fantasztikus akarással szó szerint újra talpra állt. Nem arról van szó, hogy hazánkban ez a betegség tömeges méretekben fordul elő, s ezért kell ellene védekezni. Sokkal inkább arról - s ez is nyomós indok - hogy ha valaki olyan szerencsétlen, hogy ő lesz a „kivétel”, aki egy kellemes kiránduláskor összeszedett kullancs csípése után megbetegszik, az nem tudhatja, ez számára milyen következményekkel járhat. így gondolkodhatott a magyar egészségügy is, amikor 1991-ben Ausztriából behozatta az FSME injekciót. Az oltás akkor ad védettséget, ha három alkalommal adták be a szérumot. Az első után rövid idő múlva adják a másodikat, egy év múlva a harmadikat. Ezután három évig tekinthető védettnek az ember, majd az évenkénti „emlékeztető” oltás aktivizálja ■ a szervezetet, a védekezésre. Kezdetben még idegenkedtek tőle az emberek, de később a saját és a gyermekeik jól felfogott érdekében sokan felíratták az FSME-t. Baranyában - csak a Pannonmedicína gyógyszertáraiban - 1991-ben 7700, 1992-ben 13 400, 1993-ban 20 800 ampulla fogyott. Az elmúlt évben még 60,50 Ft-ot kellett fizetni egy adagért. Januártól változott a tb-támogatás. Ez a védőoltás korábban 95 százalékos támogatásban részesült, amit ötven százalékra csökkentettek, s most 635 Ft-ba kerül egy injekció! A társadalombiztosítási támogatás tehát nem szűnt meg, „csak” ötven százalékra csökkent, ami sokak számára egyet jelent azzal, hogy elérhetetlenné vált az injekció. Jó, de itt van az FSME Bulin nevű passzív védőoltás, mondhatják a tb-támogatás csökkentését elfogadók - ami magát az ellenanyagot tartalmazza, s ha valaki megbetegszik ezt kaphatja. Ám, aki komolyan veszi az egészsége megőrzését, az eleve kételkedik abban, hogy egy kialakult betegségnél ez tényleg hathatósan segít. Szívesebben maradna ez esetben is az oly gyakran propagált megelőzés lehetőségénél, amit - az FSME árát tekintve - ez esetben sokaktól elvettek! Török Éva A videózás története Megmenteni az elavult berendezéseket Kamerákat és képmagnókat is látunk a gyűjteményben Fotó: Läufer Gombosi Attila videotechnikai gyűjteményének talán legértékesebb darabja két, első, sorozatban gyártott szalagos, fekete-fehér Sony képmagnó, ezekkel készítették megszállott társaival együtt az első pécsi kábeltévés adást a Nevelési Központban. Szakmaszeretetének és hozzáértésének köszönhetően ezek ma is üzemképesek, akár az 1 collos szalaggal üzemelő színes stúdiómagnó, a különböző típusú VHS és Beta rendszerű képrögzítő berendezések, a különféle amatőr és stúdió kamerák. Igaz, ezek technikai megoldásaiban ma már igencsak elavultnak tűnnek, akár az 1932-es Philips és Siemens rádiók, a hazai magnógyártás hőskorát idéző Mambo, Terta és más készülékek. Másnak, ha még nem dobta ki, mind ócska kacat, porfogó, neki mind-mind komoly szellemiséget hordozó, technikatörténetileg felbecsülhetetlen érték. Amiket meg kell menteni. A Pécsi Regionális Munkaerőfejlesztő- és Képző Központ szórakoztató elektronikai instruktora, a híradástechnikus végzettségű, megszállott gyűjtő vallja: ha már a rádió- és televíziókészülékek kikerültek a muzeális értékek közül, legalább a videotechnikai berendezéseket meg kell menteni a jövőnek, hisz a szakmát is csak úgy lehet tanítani és megszerettetni, ha annak múltját, fejlődésének lépcsőfokait is bemutatja. A PRMKK szórakoztatóelektronikai kabinetjében bőven akad még hely a saját tulajdonát képező és a kölcsönbe kapott videoeszközök bemutatására. Örül, hogy gyűjteménye egyre szaporodik, s reméli, mindez egyszer technika-történeti múzeum részeként, akár önálló gyűjteményként is közkinccsé válhat. Minderre csak akkor kerülhet sor, ha megszerzi és üzemképes állapotba hozza a még hiányzó berendezéseket.- A Video-2000 Grundig, a 1/4 collos szalagos Philips és a legelső amerikai VCR kazettás képmagnó, valamint az első magyar Vörös Szikla és a Terta 811-es magnó még nagyon hiányzik, hogy a kezdetektől meglegyen minden. Ezekhez talán még hozzá lehet valahogy jutni - reménykedik a gyűjtő, hiszen ígéreteket már kapott. Az eredeti alkatrészek beszerzéséhez is szerencse kell, vagy legalábbis sok pénz, hogy a német gyártótól beszerezhessék a rádiócsöveket. B. M. L. Szilágyi Domokosra emlékeznek Pécsett Az' elhunyt erdélyi költőre, Szilágyi Domokosra emlékeznek ma 15 órától Pécsett a Kiss Attila-Magánmúzeumban (Törekvés u. 3.). A rendezvényen a költő műveit Sebők Klára és Héjjá Sándor, a Pécsi Nemzeti Színház művészei tolmácsolják, népdalokat énekel Kiss Bernadett. A rendezvény bevételét a házigazda Várnay Dea-Kiss Attila művészházaspár az elhunyt Nagy László költő iszkázi szülőházának helyreállítására ajánlja fel. Baja bőgős bárkája Az utolsó vízi jármű a lóvontatású idó'kbó'l Kívül is belül is szép és korszerű az épület a Mecsek-oldalban Fotó: Läufer László Agrár-nők Szövetsége Keszthelyen Önkéntes kezdeményezés alapján március 9-én, szerdán délelőtt 10 órakor tartják meg Keszthelyen, a Pannon Agrártudományi Egyetem tanácstermében (a Deák Ferenc utca 16. szám alatt) az Agrár-nők Szövetségének alakuló ülését. Ez a szervezet a többi európai ország ilyen szervezeteinek gyakorlatához hasonlóan a falvakban, vidéki városokban élő nők társadalmi, közéleti kérdéseivel foglalkozva, szakmai továbbképzéseket és kulturális programokat kínálva, környezetvédelmi akciókat szervezve a vidéki élet minőségének javítását, bizonyos értelemben érdekképviseleti feladatok ellátását tartja legfontosabb feladatának. Megrohamozták a monori bordélyt Előzetes letartóztatásba helyezték a monori Betérő Panzió tulajdonosnőjét, annak férjét, és további három alkalmazottját, akik alaposan gyanúsíthatok, hogy a panziót bordélyházként működtették. Ehhez az illegális tevékenységhez főként Erdélyből toboroztak fiatal lányokat, akiknek konyhai munkát ígértek, ám nyilvánosházakra jellemző szolgáltatásokra kényszerítették őket. Útlevelüket elvették, és a házat is csupán erős felügyelet alatt hagyhatták el rövidebb időre. Végülis három lánynak egyik éjszaka az ablakon át sikerült megszöknie. Ezután rohamozták meg a rendőrök meglepetésszerűen a panziót, ahonnan csaknem tucatnyi kényszerrel itt tartott lányt szabadítottak ki. Ők jelenleg a rendőrség oltalma alatt állnak, félő ugyanis, hogy a tanúként beidézhető vendégek megpróbálják őket hamis tanúzásra bírni. A panziósokat üzletszerű kéjelgés elősegítése, a személyes szabadság megsértése és gazdasági visszaélések alapos gyanújával vették őrizetbe. Most a téli kikötőben pihen a bárka Fotó: Läufer László Nyilván egyszerűbb lett volna a sorsára hagyni. Nem figyelni arra, hogy a halászoknak már nincs szükségük rá, hogy nem tudják rendbe hozni, fenntartani, s hogy egy idő óta főként a külföldről érkező vásározók tanyája lett. Csak hát ez a bárka már Bu- zeczky Győző gyermekkorában is ott ringatózott a Sugovicán, és a természet elkötelezett védelmezője, illetve a kultúrtörténeti értékeket hordozó egyes tárgyak gyűjtője - aki vízügyi mérnök -, képtelen volt ebbe a helyzetbe beletörődni.-Nagyon kevés tárgyi emlékünk van azokból az időkből, amikor még a partokon bandukoló lovakkal vontatták a különböző vízi „járműveket” - mondja. - Ez a bárka egy ilyen emlék. Ráadásul úgynevezett bőgős bárka, amiből kevés volt, s ami azt jelenti, hogy az orrdísze a bőgőre hasonlít. Ebben a több, mint tíz méter hosszú bárkában élve szállították a halakat. Hogy pontosan hány éves, azt nem tudom, de azt igen, hogy már sok tíz éve annak, hogy nem vontatják lovakkal. A közelmúltban rocsót „fogtak” eléje, így vontatták be a téli kikötőbe. Buzeczky Győző kitartó utánjárásának eredményeként ugyanis a város önkormányzata megvette a halászoktól a bárkát. Ötvenezer forintot fizettek érte. A bárka most arra vár, hogy egy újabb közös nekirugaszkodással partra tegyék és egy alapos felújítás után ismét visszakerülhessen a Sugovicára. Most már csak pihenni. Ott, ahol egykor annyit dolgozott. _ 1994. MÁRCIUS 6., VASÁRNAP Új VDN 3 k I i 1 1
