Új Dunántúli Napló, 1994. március (5. évfolyam, 59-89. szám)

1994-03-07 / 65. szám

1994. március 7., hétfő A mai nap üj Dunántúli napló 3 Thaiföld szerelmese Földi paradicsom a thaiföldi táj, az egész év turistaszezonnak számít Hatodszor járt Thaiföldön Aubrecht Ferenc, a pécsi Tiborc utcai általános iskola olaszta­nára. De volt már Kínában, Mongóliában, Izraelben, Indiá­ban, Egyiptomban, Hong— Kongban, eljutott Dél-Koreába és Szibériába is. A legjobban mégis Thaiföld’tetszik neki:-Földi paradicsom az a táj. Ott érzem magamat igazán em­bernek - vall vonzódásáról. Ha már ott van az ember, nem kell összehúzódnia, nem érzi azt, hogy szegény. Ugyanolyan ud­variasan bánnak ott egy ma­gyarral, mint egy nyugat-euró­paival. Olyan természetesen ha­joldoznak a vendég előtt, hogy az nem zavaró, hiszen az udva­riasság náluk nem megalázko­dás. Sőt büszke népnek lehet nevezni őket. Gyerekeket nem látni koldulni, üzletelni. A ki­csiket általában" az édesapák hordozzák testükre erősítve, és vigyáznak arra, nehogy az ide­genek megsimogassák a baba fejét. Úgy gondolják, egy ilyen mozdulat hátráltatná a gyerme­ket a szellemi fejlődésben. Thaiföld a szexturizmus egyik központja, talán azért, mert a prostitúciót nem úgy fog­ják fel, mint Európában. Azt szeretnék, ha mindenki jól érezné magát náluk. Nem hal­lani ott mérges szót, morgoló- dást, nem látni tülekedést. Még a kutyák sem ugatnak az ide­genre, ugyanolyan szelídek, mint gazdáik. Thaiföldön ez egész év turis­taszezonnak számít. Állandóan érkeznek az angol, a német, a francia, izraeli látogatók. Ke- let-Európából lengyelekkel le­het találkozni. Itt aztán lovagol­hatnak elefánton, nyakukba ve­hetnek kobrákat, tutajozhatnak őserdei folyókon. A merészeb­bek látogatást tehetnek az ópi­umot termelő vidékeken.- A karácsonyt sikerült az egyetlen keresztény törzsnél el- töltenünk - mesélt Aubrecht Fe­renc. Fenyőfát ők nem állítanak, és nem is ajándékozzák meg egymást. A családi együttléttel ünnepelnek. Angliában még nem járt a vi­lágjáró utazó, de ha választ­hatna London és Thaiföld kö­zött, biztosan az utóbbi felé húzná a szíve. Újvári Gábor Ki nem követelheti a sajtóban való - ingyenes - megjelenést? Jelöltek és önjelöltek Miután a köztársasági elnök május 8-ikára kiírta az országgyű­lési választások első fordulóját, megkezdődött választási kam­pány. Bár jelenleg nyolcvanöt be­jegyzett párt működik Magyaror­szágon, közülük csupán húsz-hu- szonkét szervezet tevékenységé­ről kap folyamatosan információt a választó. A többiek éppen e napokban ébredeznek Csipkerózsika-ál- mukból, s a tájékoztatással fog­lalkozók, illetve az arra kötelezet­tek számára „a helyzetet tovább bonyolítja” a független képvi­selő-jelöltek egyre gyakoribb fel­bukkanása is. Törhetik hát a fejü­ket a szerkesztők, és műsorkészí­tők, miként és milyen teijedelem- ben adjanak helyet a kampányba benevező leendő jelöltek és önje­löltek számára. Felelősségük ugyanis nem csak abban áll, hogy az esélyegyenlőséget biztosítsák, hanem abban is, hogy az olyan önjelölteket, akik kizárólag a hecc kedvéért keresik fel e napokban a szerkesztőségeket - s mivel je­lölt-jelöltnek kell tekinteni őket, ugyanolyan elbírálás alá kell, hogy essenek, mint például a ve­zető pártok frontemberei - kiszűr­jék, a választás komolyságának biztosítása érdekében. Csak hát megtehetik-e ezt? Nyugodt szívvel eldöntheti-e egy szerkesztőség, ki az aki ko­molyan veendő? A fenti sorokban leendő jelöl­tekről írtunk, hiszen jelöltnek a választójogi törvény szerint csak azok tekinthetők, akik 750 sza­bályszerűen kitöltött, érvényes ajánlási szelvényt átadnak a vá­lasztási bizottságnak - legkésőbb a választás előtt harminc nappal, tehát április 8-ikáig. Aki ezt megteszi, immár való­ban képviselő-jelöltként léphet fel - akinek viszont nem sikerül ösz- szeszednie a szükséges számú „kopogtató cédulát”, automatiku­san kihullik a rostán. Ez azonban, mint említettük majd csak egy hónap múlva dől el. Addig tehát elvileg bárki, bár­hol és bármikor „kampányolhat” - de csak a 750 ajánló szelvény összegyűjtése lehet a célja. Lega­lábbis ezt kell, ezt logikus a céljá­nak tekinteni. Kérdés viszont - s talán így oldható meg a szerkesztőségek di­lemmája is -, hogy az az (önje­lölt, aki a választókerületében 750 ajánló szelvény összegyűjtésére ismertsége, elfogadottsága révén saját erejéből nem képes, köve­telheti-e, hogy a nyomtatott és elektronikus sajtóban ingyen meg­jelenjen. A válasz - miután egy-egy vá­lasztókerületben 60-70 ezer pol­gár szavazhat, s ha ebből 750 sincs, aki az (önjelölt mellé a ko­pogtató cédulájával odaálljon -, szóval a válasz a nem kell, hogy legyen. Kérdezheti persze az olvasó, van-e különbség e tekintetben egy párt jelöltje, illetve a független je­löltek között? Nos, jogilag nincs - legitimitását tekintve azonban annál inkább. Míg ugyanis a füg­getlen (önjelölt mögött a szüksé­ges számú ajánló szelvény össze­gyűjtéséig senki sem áll (azaz még ez is feltételezhető), addig a párt által indítandó, de egyelőre, április 8-ikáig ugyancsak (önje­lölt párt-jelölt esetében feltéte­lezni kell egy törvényesen be­jegyzett párt támogatását. (Más kérdés, a pártok ill. egyéb szervezetek területi és országos listáján indulók bemutatása, ők ugyanis máris jelölteknek tekin­tendők - és megint más, hogy Magyarországon tíz ember is ala­píthat pártot - ez azonban mára már nem igazán jellemző.) Összefoglalva a fentieket: az egyéni képviselő-jelöltek esély- egyenlősége - logikusan - csak az ajánló szelvényekkel legitimált és attól kezdve valóban képvi­selő-jelöltnek tekintendőek eseté­ben biztosítható, illetve biztosí­tandó - a választók tisztánlátása és korrekt tájékoztatása érdeké­ben. Pauska Zsolt MEGRENDELŐLAP Alulírott megrendelem az Új Dunántúli Naplót 1994. április 1-jétől. Vállalom, hogy az esedékes előfizetési díjat a kézbesítőnek készpénzben, számla ellenében kifizetem. név lakcím (ir. szám) ,év..................hó ............nap a láírás Előfizethető: 1 hónapra 375 Ft 2 hónapra 750 Ft 3 hónapra 1125 Ft 6 hónapra 2250 Ft A megrendelőlapot zárt borítékban, bélyeg felragasztása nélkül küldje a kiadó címére. (7623 Pécs, Rákóczi út 34.) A képek varázsáért Kameramanni tanfolyam kezdődött a hét végén a Ma­gyar Televízió Oktatási és Humánpolitikai Főosztálya, il­letve a Pécsi Körzeti Televízió közös szervezésében a Körzeti TV stúdiójában. A kurzust Békés Sándor stú­dióvezető nyitotta meg. A két féléves tanfolyam célja, hogy a környező megyékből is jelent­kezett csaknem 50 leendő ka- meramann „profi képeket ké­szítsen majd”, foglalta össze röviden Szondi Imre operatőr, a tanfolyam létrehívója. Szondi Imre elmondta, hogy mostanában számtalan kritika éri a kameramannok, operatő­rök munkáját: kevés szimbó­lumot használnak, a képek megkomponálatlanok, zene és képiség gyakran nincs össz­hangban, nem használják fel a modem technika kínálta lehe­tőségeket. A kurzus szervezői szeret­nék, ha a résztvevőkben kifej­lődne e munkához oly nélkü­lözhetetlen vizuális látásmód: a képesség, mely lehetővé te­szi, hogy amit az operatőr az adott helyszínen, szituációban átél, a néző is ugyanazon az ér­telmi, hangulati szinten fogad­hassa be. A sikerhez jelentős előadók járulnak hozzá: művészettörté­netről, a művészi alkotások képi elemzéséről dr. Pandur József, a JPTE Rajz- és Vizuá­lis Nevelés tanszékének tanára beszél, a kompozíció helyes megválasztására, a képpé komponálásra Bükkösdi László rendező okítja a megjelenteket, filmesztétika órákat dr. Nagy Imre, a JPTE Irodalomtörténeti Tanszékének tanára tart. A sokféle szín, az alkonyi fény, a verőfény vagy a hajnali pirkadatkor felsejlő látóhatár különböző hangulatokat közve­títenek. A zene a legközvetlenebbül hat a lélekre. A jelképek úgy továbbítják a tartalmat, a mon­danivalót, hogy a felvétel rendkívül tömör, s ugyanakkor művészi lehet. Az operatőrök munkáját azonban sajnos egye­lőre számtalan hiányosság jel­lemzi. A tanfolyam elvégzése után középfokú kameramanni bizo­nyítványt kapnak a résztvevők, valamint egy ajánlólevelet, mellyel a szakmában talán könnyebben elhelyezkedhet­nek. A tehetségesebbek természe­tesen számíthatnak arra, hogy a Magyar Televízió vagy a pécsi stúdió igényt tart további mun­kájukra. Szondi Imre tervezi, hogy a kurzus idővel magasabb szinten folytatódik, illetve hogy jövőre újra indítják e tan­folyamot. Katona G. Kerül, amibe kerül? A 129 rádiós munkatárs - köztük ofszágos népszerűség­nek örvendő szerkesztők, ripor­terek - pénteki elbocsátása, mi­ként várható volt, belpolitikai vihart kavart. Megszólaltak a végrehajtók, a támogatók és az ellenzők is. Csúcs László alelnök szakmai és etikai szempontokkal indo­kolta a felmondásokat, de nyi­latkozata elején mégis politikai motívumot említett: „Magyar- országon a rendszerváltozás fo­lyamatban van, és ez alól nem vonhatja ki magát a Magyar Rádió sem.” A kormány köz­vetve hatással volt az esemé­nyek mene­tére. Biztosí­totta ugyanis - 105 milliós céltámogatás­sal - a felmon­dások anyagi fedezetét. Bo- ross Péter mi­niszterelnök szükségesnek tartotta leszö­gezni: alkot­mánysértő magatartást ta­núsít az, aki a mai napig még nem mentette fel Hankiss Elemért és Gombár Csa­bát a televízió és a rádió el­nöki tisztéből. A kormányfő utalása egyér­telműen Göncz Árpád köztár­sasági elnökre vonatkozik. „1991-ben éppen a parlament kulturális bizottsága követelte: a rádiónál és a televíziónál drasztikus létszámcsökkentések legyenek, így a mostani rádiós elbocsátásokat teljesen termé­szetesnek tartjuk. Ügyanakkor a névsor engem is meglepetés­ként ért” - jelentette ki Kulin Ferenc, az MDF frakcióveze­tője. „Nem értek egyet azzal, hogy a Rádióban és a Televízióban kialakult helyzetet túldramati­zálják. A teljesen törvényes ve­zetésrendelkezései jogszerűek, éppen ezért nincs ok a hisztéri­ára" - mondotta Csépe Béla, a KDNP frakcióvezetője. Torgyán József, az FKGP el­nöke elítélte, hogy a rádió belső ügyeibe kívülről szólnak bele, fontosnak tartotta viszont a belső megtisztulást. „Elszomo­rító, hogy az elbocsátásokra csak most került sor” - hangoz­tatta a Magyar Újságírók Kö­zösségének elnökségi tagja. Üdvözölte és támogatta Csúcs László ihtézkedéseit a Közaka­rat Egyesület. Az SZDSZ tiltakozó levelé­ben Kuncze Gábor és Pető Iván megállapította: „A Magyar Rá­dióban történtek politikai indít­tatású tisztogatások, amelyekre az 1956-os forradalom leverése óta nem volt példa.” A pártve­zetők felszólították a miniszter- elnököt, hogy kezdeményezze a rádiós és televíziós alelnökök felmentését. „Az MSZP a sajtószabadság és a demokrácia durva megsér­tésének tekinti a Magyar Rádió vezető munkatársainak elbocsá­tását. Ezért a történtekért a kormányt teszi felelőssé” - mondotta Horn Gyula pártel­nök. Deutsch Tamás, a FIDESZ alelnöke szerint „az elbocsátá­sok politikai motivációját kár lenne tagadni. Ez az intézkedés azon kívül, hogy veszélyezteti az intézmény működőképessé­gét, nagyban befolyással lesz a választási kampányra.” Tiltakozott az elbocsátások ellen több ismert televíziós személyiség - Vitray Tamás, Antal Imre, Szegváry Katalin és mások - csoportja, valamint a Magyar Újságírók Országos Szövetsége és a Nyilvánosság Klub. „A budapesti konzervatív kormány átlépte a Rubicont” - írja a Le Monde. „Ezzel lehul­lottak a maszkok, s a kormány megmutatta: immár a formalitá­sokkal sem törődik, csak hogy elérhesse a célját, az állami rá­dió és tévé teljes alávetését.” Nagy feltűnést keltett ország­szerte, hogy szombaton a Kos­suth Rádió Déli Krónikájában elhangzott bejelentés ellenére váratlanul elmaradt a 168 óra adása. A Rádió közleménye szerint két műsor is előkészü­letben volt. A Mester Ákos által összeállí­tott adást azért nem sugároz­hatták, mert az eddigi felelős szerkesztőt és a közremű­ködő riporte­rek egy részét egy nappal ko­rábban felmen­tették a mun­kavégzés alól. A Rapcsányi László felelős szerkesztésé­ben készült műsor pedig azért nem han­gozhatott el, mert a szer­kesztést állító­lag megzavar­ták az épületbe jogellenesen behatolt sze­mélyek. Emi­att mindkét adón a Petőfi Rádió Szívküldi műsorát sugározták. Mester Ákos kijelentette: „Abból, hogy megzavartuk őket, egy árva szó sem igaz. Normáli­san készültünk az adásra, mivel előzőleg velünk senki sem kö­zölte, hogy nem lesz ma műso­runk. Nem akartuk azt, ami a tv Egyenleg műsorának megszün­tetésekor új, sorsdöntő érvként elhangzott, tudniillik, hogy meg­tagadtuk a munkát. Az újságból értsültünk arról, hogy Rapcsányi vállalta az új 168 óra elkészíté­sét. Vártam legalább egy telefont a főnökeimtől, de mivel az sem volt, a rendes időben a stúdióba indultunk az elkészített műsor­ral. A rendészek azonban nem engedtek be bennünket”. A Va­sárnapi Hírek értesülése szerint az „ellen 168 Óra” számára nem adták át anyagaikat. Egyetlen in- teíjú készült el, Fikár László be­szélgetett Csoóri Sándorral, ők azonban - írta a Vasárnapi Hírek - amikor megtudták, hogy mi­lyen célra akarják felhasználni, letiltották a közlést. Rossz jósnak bizonyult, aki hitte, hogy a választási kampány megmarad a közéleti morál tisz­tes határai között. A hatalmi szempontból fontosnak ítélt gaz­dasági, politikai, tájékoztatási és egyéb posztok körül immár nyílt háború dúl - látszatát sem őrizve a demokratikus játékszabályok betartásának. A rádiósok derék­hadának eltávolítása azt sejteti, hogy a választási harc a fenntar­tások nélküli, „kerül, amibe ke­rül” jellegű veszélyes szakaszba lépett. Minden csoda három napig tart? Lehet, hogy a rádióbeli drasztikus "rendcsinálás" egyik motívuma ez a meggondolás volt. Csakhogy a közéletben azok a bizonyos három napig tartó csodák mély lenyomatot hagy­nak. Gondoljunk az utóbbi idők - magas beosztású tisztviselőket sem elkerülő - korrupciós ügye­ire. A választópolgár gondolatvi­lágában a botrány-csodák mú­lásának három napja három hó­nap is lehet. Pont annyi, amennyi még hátra van a szavazóumák megnyitásáig. Bajnok Zsolt Ferenczy Europress E fehér folt szerkesztőségünk tiltakozása rádiós kollégáink elbocsátása ellen

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom