Új Dunántúli Napló, 1994. március (5. évfolyam, 59-89. szám)

1994-03-05 / 63. szám

6 aj Dunántúli napló A hét napjai 1994. március 5., szombat Levél Németországból Választások Nemcsak Magyarországon, Németországban is tartanak parla­menti választásokat az idén, mégpedig október 16-án. Ami a helyzetet Németországban a magyarországitól megkülönbözteti, az a sok tartományi szintű választás, amelyekre az év folyamán sor kerül, kezdve márciusban Alsószászországban. Ha még a köz­ségi választásokat és a júniusi európa-parlamenti választásokat is hozzávesszük, tizenkilencszer szólítják a polgárokat az urnákhoz március és október között. Ez nemcsak az egyes választókat, ha­nem a politikusokat is túlterheli, akik állandóan választási küzde­lemben találják magukat,és kevesebb idejük lesz a sürgető politi­kai feladatok megoldására. A problémák viszont, amelyekről szó van, nem igen térnek el a magyarországiaktól. Első helyen a munkanélküliség, - amely gyorsabban nőtt kereken 6 millióra, mint ahogy várták - s ezzel összekötve a gazdasági problémák állnak. Mivel sok egyszerűbb munkát olyan országokba helyeznek ki, ahol alacsonyabbak a bé­rek, még több munkahelyet kell teremteni a csúcstechnológiák te­rületén és a szolgáltató szektorban. Hogy ez sikerül-e, az nem csupán Németországtól, hanem a világgazdaságtól is függ. A következő, ami a polgárokat nyomasztja, az a növekvő bű­nözés. Az ínséghelyzet Kelet-Európábán és a nyitott határok arra­felé a szervezett bűnözés új formáit hozták, amelyek a sajtó által talán túlzottan tálalva megijesztik a polgárokat. Ezek a védőpén­zektől, amit a vendéglősöknek kell fizetniük, a tömeges autólopá­son át a radioaktív anyagok csempészéséig teijednek. Milyen jo­gosítványokat adjunk a rendőrségnek úgy, hogy az ne veszélyez­tesse a jogállamot? Kelet- és Nyugat-Németország összenövése sem sikerült még. Néha az a benyomásunk, hogy az emberek ma Németország két részében távolabb állnak egymástól, mint régebben. Nyugaton, ahol lassanként az egység költségei magasabb árak, magasabb díj­tételek és nagyobb eladósodottság formájában érzékelhetők, a ke­letnémeteket hálátlannak tartják. Keleten viszont felpanaszolják, hogy elvették tőlük teljes múltjukat és kiskorúsították őket. S így minden utcanévváltoztatás politikummá változik, amit tiltakozás és ellentüntetés kisér. S itt mindkét fél igazságtalan. Nyugaton elfeledkeznek arról, hogy a Kelet 40 évig hátrányos helyzetben volt és gyakorlatilag a háború főterhét kellett viselnie. A Kelet túl gyorsan felejti el, mi­lyen hatalmas előnyökhöz jutott azóta: vélemény-, jog-, utazási szabadság, jobb utak, telefonösszeköttetés és vonzó árukínálat, amiben mindenkinek része van, ha bizonyos korlátok között is. S talán nem is teljesen tisztességes az, ha a polgárok sok prob­lémát a mostani kormány rovására írnak. Az, hogy a szövetségi kancellár nagy érdemeket szerzett a német egyesítésnél, már majdnem feledésbe merült. Rokonszenvértékei a közvéleményku­tatásnál drasztikusan csökkentek, és szociáldemokrata vetély- társa, Rudolf Scharping értékei ennek megfelelően nőttek. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a választások már eldőltek. Az egy dolog, mit mondanak a polgárok a közvélemény kutatásnál, ahol a válasznak nincsenek következményei, s más az, amit aztán a sza­vazófülke zártságában tesznek. A két nagy választási párt között, amelyek rendszerint a szava­zatok 35-45 százalékát kapták, állt eddig a kis liberális párt, az FDP, a Szabad Demokrata Párt, amely az egyik vagy másik oldal­lal létesített koalícióval eldöntötte azt, ki kormányozza Németor­szágot. Nagy vetélytársa támadt a Zöldekben, amelyek időközben az egykori NDK polgárjogi harcosaival figyelmet érdemlő párttá fejlődtek, s gyakran több szavazatot kapnak, mint az FDP. így a választás kimenetele teljesen nyitott. Jóllehet vannak szélsőséges, bizonyára nem is megbízható de­mokratikus pártok balról is, jobbról is, ezek tiltakozáson kívül soha semmi pozitívumot nem hoztak létre. Ilyen egyszer a kom­munisták utódpártja az NDK-ban a PDS, amelyet a népnyelv hu­morosan „Vörös Zokniknak” nevez. Nyugat-Németországban úgyszólván semmi vonzása nincs, s ha Keleten 20%-ot is érne el, az egész országra átszámítva aligha lépné át az 5%-ot, amit egy pártnak minimum kapnia kell ahhoz, hogy a parlamentben képvi­selve legyen. Veszélyesebbek a jobboldali szélsőségesek, akik válságidőszakban 10%-ot is szerezhetnek maguknak. De megosz­tottak, úgyhogy remélni lehet ők sem ülnek majd a szövetségi par­lamentben. v A külpolitika alig játszik majd szerepet a választási harcban. Ezen a területen egységesek Németországban. Azt szeretnénk, hogy keleti határainkon stabil és biztonságos viszonyok uralkod­janak, s ezekhez a keleti szomszédainkhoz számítjuk Magyaror­szágot is. Ez konkréten azt jelenti, hogy a Szövetségi Köztársa­ság, mihelyt a feltételek meglesznek hozzá, egyértelműen támo­gatni fogja a közép-európai országok felvételét az Európai Uni­óba és a NATO-ba . Hanns Rehfeld Aki a lehetetlent nem próbálja, a lehetségest sem tudja Beszélgetés Szabó István professzorral A pécsi szülészeti klinika kétarcú Janusként meglehető­sen kettős képet nyújt a betérő­nek. Ez a kétarcúság kizárólag a küllemére értendő. Ugyanis a régi, századeleji épület - ame­lyik évtizedekig különösebb bővítés nélkül látta el a közben többszörösére növekedett fel­adatot - és a pár éve hozzáépí­tett új szárny között meglehető­sen nagy a különbség. Itt a be­lépőt kellemes környezet fo­gadja, világos, tágas folyosók, sok-sok virág mindenütt, s jó öt­let, hogy a gyermekágyas és új­szülött osztály folyosójának a falát olyan gyermekek rajzai dí­szítik, akik egykor a klinika fa­lai között látták meg a napvilá­got. Ugyanakkor az öreg épü­letre ráférne egy alapos felújí­tás, falain itt-ott beázások nyo­mai éktelenkednek, a lepattog- zott festékű ablakkeretek is ecset után kiáltanak. Dr. Szabó István egyetemi tanár, a klinika igazgatója el­mondta, még 1986-ban elfogad­tak egy 3 lépcsőben végrehaj­tandó rekonstrukciós tervet, hogy miért nem került rá sor, nem tudja. A régi szárny felújí­tása pedig ugyancsak sürgető lenne, hiszen ebben a főépület­ben maradtak továbbra is a mű­tők, az intenzív osztály, a szülő­szobák, vagyis azok a részle­gek, amelyek a klinika műkö­dése szempontjából döntő fon­tosságúak.-Az a vágyam - mondja a klinika professzora - hogy a klinikát otthonosabbá tegyem, hisz vannak betegek, akik hosz- szú heteket töltenek nálunk és nem mindegy, hogy milyen kö­rülmények között. Ezt a célt szolgálja az új szárnyban a ren­geteg virág, amellyel a MO­NACO Kft. díszítette fel aján­dékként a klinikát. Szabó István professzor nyolc hónapja látja el a klinika vezetői feladatait. Minden új igazgató új tervekkel startol, mindenkiben elképzelések kör­vonalazódnak, milyen vezető szeretne lenni. Az eltelt idő, tán már elég ahhoz, hogy fel lehes­sen tenni a kérdést: sikerült-e a tervekből valamit megvalósí­tani, bejöttek-e az elképzelé­sek?- Először is el kell mondjam, nagy megtiszteltetésnek érzem, hogy annak a klinikának lehetek a vezetője, ahová annak idején 1966-ban az egyetem elvégzése után kerültem. Szerencsém volt, mert olyan nagy egyéniség mel­lett nőhettem fel, mint amilyen Lajos László professzor volt, akitől a betegek szeretetét, a szülészet iránti alázatot tanul­tam. Olyan gárda vette körül, akiknek köszönhetően ebben az időben a pécsi klinika volt a leg­jobb az országban. Hallatlan nagy felelősség ilyen elődök nyomába lépni.-Az induláskor azt hittem, sokkal nehezebb dolgom lesz. Nem állítom, hogy nincsenek nehézségek, de örömmel dolgo­zom, mert csodálatos munkatár­saim vannak. Az elején ismer­tettem, mik a terveim, s azt is, keményen megkövetelem, hogy mindenki a munkája legjavát adja, mindenki mindent tegyen meg a betegekért. S meg kell mondjam, szinte kivétel nélkül mindenki, nővéreket, szülész­nőket, takarítónőket is bele­értve, ezt természetesnek veszi és eszerint dolgozik. Olvastam egyszer egy Mar­low nevű pszichológus tanul­mányát, aki az emberi lét alap­vető szükségleteiről gúlát épí­tett fel. A gúla csúcsára tette a szeretetet, mint az embertől el­idegeníthetetlen szükségletet és az érvényesülési igényt. Ki­mondja, mindenki valahol ér­vényesülni akar azon a helyen, azon a szinten, ahol éppen dol­gozik, s hogy mindenki ren­delkezik önbecsüléssel és önérzettel. Ezt vallom én is, mert nagyon sok dologban igaza van. Véleményem szerint az a jó vezető, aki nem tiporja sárba ezt az önbecsülést, tiszte­letben tartja az emberek önér­zetét, érvényesülési igényüket. El kell ismerni azt, ha az embe­rek feladataikat jól látják el, hisz ez az elismerés további teljesítményekre ösztönöz. Soha nem fogja tudása legjavát adni az, akit önérzetében ok nélkül megsértettek, megaláz­tak. Bízni kell az emberekben mindaddig, amíg ezzel a biza­lommal nem élnek vissza. Természetesen ez nem zárja ki a mulasztásokért a számonké­rés szükségszerűségét. Ahhoz, hogy mindenki a maximumot hozza ki magából, nyugodt légkör szükséges. Úgy érzem, hogy ezt a klinikán sikerült Tágas kórtermekbe kerülnek az újszülöttek az öreg klinikán megteremteni, ami főleg a be­tegek érdekét szolgálja.- Ön beszélt a régi klinika színvonaláról. Hová helyezné most a pécsi klinikát?- Talán szerénytelenségnek hangzik, de ez a klinika most is az élen van. Mi kezdtük először az országban a laparoszkópos műtéteket, (száloptikai rend­szer, amivel hasfelnyitás nélkül végeznek műtéteket) mi lettünk az országos referencia köz­pontja a hysteroscopos vizsgá­lati módszernek (a laparoszkóp méhbe vezethető változata), az országból hozzánk jöttek ezt megtanulni, s minden későbbi negatív történések ellenére itt születtek a országban az első lombik bébik. A klinika olyan speciális területi feladatot lát el, hogy a régióból a veszélyezte­tett szülések jelentős hányadát hozzánk irányítják, ezért a kora­Dr. Szabó István a szülészeti klinika igazgatója Fotók: Löffler És mégis mozog a Föld. Ezt állítólag Galilei mondta inkvi- zíciós pere végén, de e mondat volt századokon át azok jel­szava is, akik felismert igaz­ságukkal meghátrálni voltak kénytelenek a maradi hatalom előtt. És mégis mozog. Ennek igazságát ismerte el 350 esz­tendő múltán, 1992-ben a kato­likus egyház is, amikor II. Já­nos Pál pápa rehabilitálta az itáliai tudóst. Galileo Galilei 430 évvel ezelőtt, 1564. február 15-én született Pisa városában. Egyik legnagyobb felismerése is szü­lővárosához kötődik, hisz a hagyomány szerint a már akkor is Ferde Torony tetejéről do­bálta le különböző súlyú tár­gyait, s állapította meg, hogy azok egyszerre értek földet. Ebbéli tapasztalatai nyomán dolgozta ki a szabadesés törvé­nyét. Később híres kísérleteket végzett a hajítás és az inga­mozgás területén is, ő találta fel a hidrosztatikai mérleget, s Eppur si muove amíg a figyelmét a földi dol­gokra fordította, nem is volt semmi baj. A baj akkor kezdődött, ami­kor tudós tekintetét az égre függesztette. Először is csilla­gászati távcsövet szerkesztett, amellyel ő fedezte fel a Jupiter holdjait és a Hold hegyeit, va­lamint azt, hogy a Tejút csilla­gok halmaza. Vizsgálatai során menthetetlenül rá kellett jön­nie: Kopemikusznak igaza van, az égitestek keringenek a Nap körül. Galilei mélyen hívő ember volt, de a Bibliát nem mindenben tekintette szentí­rásnak. Amint maga fogalma­zott: „s mert a Biblia sok he­lyütt nemcsak megengedi a szavak betű szerinti értelmétől eltérő magyarázatot, hanem egyenesen meg is követeli azt, ezért matematikai vitákban, úgy vélem, a Bibliát az utolsó hely illeti meg”. Élete legna­gyobb tévedése volt ez. VIII. Orbán pápa ugyanis úgy vélte, hogy a Föld forgásáról szóló tan eretnek, és ellentmond a Szentírásnak. Hasonló véle­ményen voltak bizonyos firen­zei domonkosok is, akik felje­lentették Galileit az inkvizíci­ónál, amely 1633-ban perbe fogta a tudóst. Galilei hamar megtört, és kijelentette: .... megtagadom, elátkozom é s megvetem a Föld forgásá­nak eretnek és téves tanát”. Be­ismerését méltányolták, így azután a majd 70 esztendős, beteg és félszemére vak tudós megúszta életfogytiglani sza­badságvesztéssel. Galilei még csaknem tíz évig élt háziőrizetben, élete utolsó évében teljesen vakon, 1642-ben halt meg arcetri vil­lájában. Az Egyház csak majd 350 év múltán, 1992-ben szol­gáltatott igazságot Galileinek. II. János Pál pápa nem kevés bátorságról tanúságot téve is­merte be, hogy az Egyház hibát követett el a tudós elítélésével. Mint mondta: „az akkori teoló­gusok tévedtek, amikor a Szentírásra hivatkozva azt ál­lították, hogy a Föld áll a vi­lágegyetem középpontjában”. Galilei rehabilitálása persze messze túlmutat a tudós utóla­gos igazságának elismerésén. Galilei rehabilitálása végleg elválasztotta egymástól a hitet és az „ész által felfedezendő” dolgokat, azaz a tudományt. Bízvást nevezhető korszakal­kotó jelentőségűnek II. János Pál pápa azon kijelentése, mi­szerint az Egyháznak - külde­téséhez híven - mindig az igazságot kell hirdetnie. Ezért a teológusok kötelessége, hogy a tudományos ismeretek fejlő­déséről rendszeresen tájéko­zódjanak, és az új eredmények figyelembevételével vizsgálják felül - amennyiben szükséges - saját tanításaikat. Kovács Tamás szülések száma igen magas. Épp ezért nagyon büszkék vagyunk, hogy nálunk az 1000 gr alatti ko­raszülöttek túlélése több, mint 50 százalék, az 1000-1500 gramm közöttieké 83-85 százalék. Ez országosan kiemelkedő ered­mény. Azzal értük el, hogy létre­hoztunk egy olyan terhespatoló­giai osztályt, ahol a veszélyezte­tett terheseket állandóan megfi­gyelés alatt tartjuk, s ha a vizsgá­latok azt mutatják, a magzat ál­lapotában kedvezőtlen változás kezdődött el, azonnal megindít­juk a szülést.- A klinika szakmai tevékeny­ségei, valamint az újdonságok közül melyekről beszélne szíve­sen?-Talán az általános szülé­szeti- nőgyógyászati feladato­kon túl a speciális szolgáltatá­sokról. Létrehoztunk egy med­dőséggel foglalkozó teamet. Akik ilyen problémával jelent­keznek, azok először vizsgála­tokon esnek át, a nők mellett a férfiak is. A vizsgálatok után dönti el az orvos, milyen be­avatkozást tart célravezetőnek az adott pár esetében. Ezek kö­zül csak egy a lombik bébi program. Most alakítunk ki minden igénynek megfelelő két kórtermet, ahová ezeket a nőket fektetjük. A pénzt erre az Orga­non gyógyszergyártól, mint szponzortól kaptuk. Ugyanis je­lenleg a TB nem finanszírozza a lombik-bébi programot, ugyan­akkor ez a beavatkozás megle­hetősen költséges. Hangsú­lyozni szeretném, hogy a bete­geknek ez a beavatkozás nem kerül pénzbe. Nekünk kell ki­gazdálkodni, viszont nem me­het a többi beteg ellátása szín­vonalának rovására. Sokkal jobb helyzetben lennénk, ha igénybe vehetnénk azt a pénzt, ami a Gyermekáldás Alapítvány számláján van. Ezt még kineve­zésem előtt hozták létre, és a régi kuratórium nem szabadí­totta fel. Nem tudunk hozzá­jutni, így egy valóban nemes célból hozott alapítvány nem tölti be funkcióját. Pedig az eredményeink jók, a sikeres be­avatkozások aránya 25-30 szá­zalék. Feltétlenül megemlíteném, hogy átszerveztük a beutalásra jelentkező betegek felvételét, amivel megszüntettük, hogy a beteg esetenként fél napokat várjon, hogy kórterembe kerül­hessen. Büszke vagyok rá, hogy az országban elsőként vezettünk be olyan ismertető lapokat, amelyekből a betegek pontos felvilágosítást kapnak az elvég­zendő műtétekről, azok meneté­ről. Véleményem, hogy a be­tegnek joga van tudni, mi törté­nik vele. Új szolgáltatás a kli­max ambulancia. A klinikák feladata az orvos­képzés is. Mi változtattunk az eddig megszokott oktatási rend­szeren. Eddig a medikusok meg­határozott napokon, általában délelőtt jártak klinikai gyakor­latra. A szülések legtöbbje vi­szont este, éjszaka történik. Vol­tak olyan hallgatók, akik úgy vé­gezték el az egyetemet, hogy egy szülést sem láttak. Az új rend­szerben a hallgatókat ?>-A fős csoportokban felosztottuk az or­vosok között, aki a kevesebb hallgatóval hatékonyabban tud foglalkozni, s biztosítottuk, hogy aa hallgatók akkor jöhetnek be a klinikára, amikor ténylegesen valamilyen esemény van. Úgy érzem hogy ez a rendszer való­ban a gyakorlati ismeretek meg­szerzésében segít a hallgatóknak.- Ön elégedett ember és ve­zető?-Ha az elmúlt időszak alatt megvalósított dolgokra tekintek vissza, akkor igent kell monda­nom. Azt vallom, az ember ne adja fel soha azt, amit élete céljául tűzött ki. Az általam nagyon tisz­telt egykori tanárom, Flerkó Béla professzor mondta egyszer: ha va­laki a lehetetlent nem próbálja magvalósítani, a lehetségest se tudja megcsinálni. Mi most itt a klinikán ezzel a jól képzett csapat­tal megpróbáljuk a lehetetlent. Sarok Zsuzsa

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom