Új Dunántúli Napló, 1994. március (5. évfolyam, 59-89. szám)

1994-03-04 / 62. szám

>94. március 4., péntek Társadalom üj Dunántúli napló 9 A könyörületességre egyre többen rászorulnak lette lévő asztalon kenyérszele­tek sorakoznak. Aki már túl van a tisztálkodáson, jön a csészé­nyi levesért, az egy szelet ke­nyérért. A szemetes edény fölé ha­jolva, félig háttal a többieknek egy középkorú férfi hagymát tisztít. Egy fejet, amit a leves mellé készít, de úgy forgatja, mintha kincset talált volna. Társa már kortyolgatja az üres zöldséglevest, vágyódva nézi a hagymát, de nem szól semmit. Talán az jár az eszében, amiről az imént beszélgettünk: ez a helyzet számára ezerszer jobb, mint amilyenben ő létezett hetekkel ezelőtt. Egy vállalko­zónál dolgozott kosztért, kvárté­lyért és havi párezer forintért. A fedél, amit kapott, alig volt na­gyobb a tyúkólnál és deszkák­ból rakták össze. Reggelenként mozdítani sem tudta a tagjait. A mellette ülő valamivel sze­rencsésebb. Neki van albérlete - a rokkantsági nyugdíjából fi­zeti - de lavórban, hideg vízben tud mosakodni. Fürdeni és va­csorázni jár minden nap az éjjeli menedékhelyre, ha végzett, el­köszön. Köves Ferenc, az éppen ügyeletes szociális munkás már szinte mindegyiküket ismeri. A leengedett redőnyök mögül ny szivárog. A réseken át ínyit látni, hogy már sokan innak a szobákban. Odabent :onnal pontos létszámot mon- tnak: tizenkilencen. Már csak ;y embernek jut itt éjszakai állás. Este fél hét van, s ha a iszadik is megérkezik, kite­ák a megtelt táblát, így van ez szinte minden ,te, amióta Pécsett, a Hársfa cában megnyílt az éjjeli me- ’dékhely. Éjjeli menedékhely A folyosón még ott a falnak masztott létra, mutatva, hogy tényleg nem rég fejeződött be legszükségesebb munka. Az őszobában lévő nagy asztal írül férfiak ülnek. Cigarettáz­ik, beszélgetnek. Kézről-kézre r egy walkman, mindenki a fe­re teszi, belehallgat, aztán to- ibb adja. Tulajdonosa, egy fia- lember elégedett mosollyal mgtázza az útját: lám, a többi­nek is tetszik a zene. Ebből az előszobából a két Jószobába és a több funkciós lyiségbe lehet jutni. Hangta­nul dolgozik a mosógép, fő­tte a szárító. Mindenki aki be- n, a fürdőben vetkőzik, onnét ja ki a szennyesét, amit az jyeletes szociális munkás rak mosógépbe. A tűzhelyen egy tízliteres fá­kban leves gőzölög, a mel­menedékhelyre érkező rászorulók ruhákat is kaphatnak a jciális Információs Szolgálattól Végpontok Éjjeli menedékhely Pécsett, a Hársfa utcában Fotók: Löffler Miközben felírja az érkezettek nevét, tölti a mosógépet, töröl­közőt, takarót és levest oszt, mindenkivel vált néhány szót. A hosszabb beszélgetések nem itt zajlanak, arra a Szociális In­formációs Szolgálat, a nappali melegedő, az átmeneti otthonok a megfelelő helyek. Átmeneti otthonok Mindegyiket a Támasz ala­pítvány működteti. Közülük az éjjeli menedékhely a legújabb. Azokra gondolva nyitották, akiknek végképp nincs hova menniük, akik addig éjszakáz­nak a szabad ég alatt, vagy ka­pualjakba, üres, romos épületré­szek zugaiba húzódva, papírral, nylonzacskókkal takarózva, amíg a mínuszok be nem űzik őket. Eddig mindenkit a Gomba utcai férfi és a borbálatelepi női átmeneti otthonban helyeztek el, ha szükség volt a gyors se­gítségre. Márpedig erre - külö­nösen télen - gyakran volt példa.- Legutóbb egy combnyaktö- réses idős emberre hívták fel a figyelmünket - mondja Lőcsei Attila, az alapítvány munka­társa. - Annyira rossz állapot­ban volt, hogy sem a menedék­helyre, sem a Gomba utcába nem vihettük, mindenekelőtt orvosi kezelésre, ápolásra volt szüksége. Ilyenkor kezdődik a telefonálgatás, szervezkedés. Most is - mint már annyiszor - a pécsbányatelepi kórház fo­gadta azonnal a bácsit, akit né­hány nap alatt olyan állapotba hoztak, hogy kiadhatták ne­künk. A könyörületességre - akár hivatásból, akár humanitásból ered - egyre többen rászorul­nak. Mint azok az idősek, akiket a kórházból haza szállító men­tősöktől „nem vett át” a család­juk. A mentők - akik nyilván nem hagyják a bezárt ajtók előtt a kölöncként számontartott idős hozzátartozót - jobb híján az átmeneti otthonba vitték. A Támasz alapítvány által működtetett népkonyhán tavaly 447 személyt étkeztettek. A Gomba utcai átmeneti férfi szál­lásra 151, a borbálatelepi nőire 40 személyt vettek fel. Ä Szoci­ális Információs Szolgálat 3440 üggyel foglalkozott. A legtöb­ben segélyért, szállásért keres­ték meg őket, de voltak akik tár­sadalombiztosítási kártya, rok­kantsági nyugdíj, jövedelem- pótló támogatás intézése ügyé­ben kopogtak be hozzájuk. A különböző kérésekkel érkezők több, mint negyven százaléka 30-45 év közötti. A háló formálódik Az életkor arra figyelmeztet, hogy ezeknek az embereknek nem jelenthet célt menedékhe­lyen, vagy az átmeneti otthon­ban lakás, az ingyen konyhán étkezés. Saját érdekükben is el kell fogadniuk bizonyos feltéte­leket, amelyek a közösségben élésre, a talpraállás akarására vonatkoznak. Abban a hálóban, amely Pécsett a periférára szo­rultak érdekében fonódik, a Hársfa utcai éjjeli menedékhely a legalacsonyabb fokozat. Ide bárki betérhet, ha van hely. A csésze leves, a szelet kenyér az éhezés, a melegvíz az ágy a megbetegedés, vagy a súlyo­sabb állapot ellen véd. De ez egy végpont. Az agresszív, öszj szeférhetetlen embereknek ott nincs helyük. De ez nem elég a megváltozásukhoz. Rendszeres munka és saját otthon kellene ahhoz, hogy kikerüljenek az ör­vényből. Am ebben - az erejét már most meghaladó feladatok­kal miatt - a Támasz alapítvány nem tud segíteni. T. É. Hagyd abba és nyersz! Nemzetközi dohányzás elleni program - nyereményekkel C sak közhellyel lehet kezdeni a dohányzás ártalmairól szóló írást. Hiszen annyiszor, annyiféle­képp és főleg oly sok fóru­mon hangzott már el, hogy az egészséget veszélyeztető té­nyezők közül a dohányzás dobogós helyen áll. Régóta tudott, hogy a tüdőrák jelen­tős hányadát a cigaretta okozza, s a szív és érbetegsé­gek, infarktusok többségénél is a dohányzás áll a háttér­ben. Az újabb kutatások bi­zonyítékai szerint egyre több olyan betegség kialakulásáért is a dohányfüst okolható, amelyekre korábban nem go- noltak. Veszélyeztetettnek tekintik a dohányzó szülői környezetben felnövő gyer­mekeket. Bebizonyosodott, hogy azok között a gyermekek kö­zött, akik szülei .jóvoltából” passzív dohányosként rend­szeresen szívják be a füstöt, gyakoribb az asztmatikus megbetegedés, s hajlamo­sabbak a különböző légúti betegségekre. Még nagyobb ártalomnak van kitéve az a gyermek, akit anyja már magzatkorban mérgez a ciga­rettafüstből a vérben megkö­tődő káros anyagokkal. Az is tudott, hogy aki egy­szer rászokott, az vagy nem, vagy csak nehezen, kínok árán tud megszabadulni. (Híradásokból tudhatjuk, hogy Amerikában azt terve­zik, kábítószernek minősítik a nikotint.) Van, aki szívesen leszokna, ha kapna ehhez va­lami erős késztetést, vagy se­gítséget. Az Egészségügyi Világ- szervezet (WHO) most szé­leskörű nemzetközi kam­pányt indít, amelyhez Ma­gyarország is csatlakozott. A hazai program központja Ba­ranya megye, ugyanis szer­vezésével az ÁNTSZ megyei tisztifőorvosát, Dr. Morava Endrét bízták meg. E megbí­zatásnak az az előzménye, hogy ugyancsak a WHO által indított CINDI program (a halálozásban szerepet játszó, nem fertőző betegségek meg­előzésének a programja, az elnevezés a program idegen nevének rövidítése) magyar­országi igazgatója. Tőle kap­tunk tájékoztatást arról, mi­lyen is lesz ez az új dohány­zás elleni hadüzenet? A program egyfajta játék, vetélkedő. A jelszava: Hagyd abba és nyersz! Tulajdon­képpen azoknak szeretne sa­játos módon segítséget adni, akik szeretnének leszokni, de szükségük lenne ehhez vala­milyen erős késztetésre. A program lényege: mindenki jelentkezhet a játékba, aki elmúlt 18 éves és dohányos, és vállalja, hogy április 7-től 1 hónapig nem gyújt rá. Most valószínű többen vélekednek úgy, ez nem nagy dolog, és ez az egy hónap nem is elég ahhoz, hogy valaki igazán abbahagyja a dohányzást. A WHO szakemberei pedig úgy gondolták, hogy akik való­ban meg tudják állni, hogy ennyi ideig nem gyújtanak rá, közülük sokan fogják vég­leg eldobni. A programra jelentkezési lapokon lehet benevezni - legkésőbb április 7-ig, ez az Egészségügyi Világnap dá­tuma - amelyekhez gyógy­szertárakban és lapunk révén lehet hozzájutni. Ezen a na­pon van a start, ekkor kell el­dobni a cigarettát. A hónap végén, a jelentkezési lapok­kal sorsolást tartanak, ame­lyen több értékes ajándék lel gazdára. A fődíj 300 ezer fo­rint értékű családos külföldi üdülés. Mielőtt azonban átadnák a díjakat, laboratóriumi vizsgá­latot végeznek el, amivel megállapítják, hogy az illető valóban nem dohányzott egy hónapig (a vérből kimutat­ható). A programba 12 ország nevezett, s a nemzeti győztesek között nemzetközi fődíjat sorsolnak ki: 5000 dollárt! A sorsolás Finnországban lesz, s aki megnyerte, annak a Finnpr- szágba utazását is fizetik. Ér­demes jelentkezni, mert ki tudja, hátha magyar lesz ez a szerencsés nyertes, de ha nem akkor is nyer az, aki el­dobta a cigarettát, mégpedig a legértékesebbet: az egész­ségét! Sarok Zsuzsa Házi feladatra számítógépek A házi feladatokkal küzdő holland nebulók ezentúl forró dróton, számítógépes hálózaton keresztül kaphatnak „szakmai segítséget” - közölte a minap a holland gazdasági miniszter. A dél-hollandiai Limburg tartomány általános és középis­kolai tanulói otthoni számító­gépeik segítségével juttathatják el kérdéseiket egy tanárokból álló csoporthoz, akik rávezetik őket a feladat megoldására ■Hí A gazdasági minisztérium és az Európai Területfejlesztési Alap 255 ezer dollárnak megfe­lelő összeggel támogatja a házi- feladat-megoldó hálózatot - írta a holland televízió nyomán a Reuter. A hiszékenység hullámlovasai Itt vannak a kés nélkül operálok, a rákot röntgenszemmel felfedezők \z előre egyeztetett időpont- í a beteg kényelmesen elhe- zkedett a fotelben. Tudta, iy a mester most vele foglal­óik. Negyedóra múlva már r másik beteg telepedett a fo- te, s ez így ment órákon át. A csaság pusztán annyi, hogy egyik beteg Győrben, a má- Karcagon, a harmadik Mis- con várta a kezelést a Buda­ién tartózkodó „doktortól”, nét távgyógyított negyedórás mezésben. A paciensek utó- , csekken fízettek.Akinek g ez a negyedórás otthoni fő­ien ülés is soknak tűnik a igyuláshoz, az odaadhatja, ;y elküldheti a fényképét egy úk csodadoktomak, mert napság már így is „gyógyíta- néhányan. Cét-három év óta hajme- ítő történeteket lehet hallani, olvasni arról, hogy a gyógyulá­sukért mindenre képes emberek gátlástalan kóklerek csapdáiba esnek. Olyan csodatévők csal­ják lépre őket, akik nem csak a pénztárcájukon könnyítenek, hanem sokszor még rontanak is az állapotukon. Ez a legna­gyobb baj. A másik - ugyancsak súlyos gond - hogy ezek a főként kül­földről érkező csodatévők meg­jelenése hozzávetőlegesen egy­beesett a természetes gyógyítás - a természetgyógyászat - újra­éledésével. Sokan azonosítják a kettőt, pedig a különbség óriási. A természetből nyert hatóanya­gok felhasználása, a különböző kúrák alkalmazása, nem csak hogy nem tilos, hanem kívána­tos és szükséges. A szelíd gyó­gyításként világszerte ismert és elfogadott természetgyógyászat pont a „minden szíre-szóra an­tibiotikumot” magatartásból igyekszik kimozdítani bennün­ket. Csakhogy a szálak eléggé össze kuszálódtak. Nagy sze­repe van a pénznek, hiszen az anyagi haszonszerzés, ezen a te­rületen a fő mozgatórugó.Sokan vannak, akik veleszületett rend­kívüli képességeikre, vagy a ke­leti országokban elsajátított is­mereteikre hivatkozva itt és így akarnak boldogulni. Akik pedig tíz év tanulással szakorvosi dip­lomát szereztek időről időre megkérdezik: meddig mehet még ez így, mi lesz a követ­kezmény, kié a felelősség? Az Égészségügyi Tudomá­nyos Tanács két évvel ezelőtt már állást foglalt a természet- gyógyászat, illetve a kuruzslás- sal kapcsolatban. Ennek lényege a következő: amíg a hivatalos orvoslás szá­mára fehér foltok, azaz, gyó­gyíthatatlan betegségek és ki­elégítetlen igények vannak és lesznek, amíg az emberköz­pontú orvoslás maradéktalanul meg nem valósul, s amíg a hiva­talosnak és hatékonynak elfo­gadott gyógyításnak van alter­natívája, addig a betegeknek a tradicionális eljárások felé for­dulása érthető és magyarázható. Lehetővé kell tenni ezek elérhe­tőségét, szabályozottan és el­lenőrzötten. Gátat kell ugyanakkor szabni a lakosság és a beteg ember bi­zalmával, hiszékenységével visszaélő, a nem megfelelő in­formáltságot kihasználó kuruzs- lásnak, s valamennyi tisztesség­telen, nyerészkedő, demagóg törekvésnek. Nagyjából ma is itt tartunk. Ennyiben maradt e terület sza­bályozása, miközben egyre-másra hirdetik magukat és eljárásaikat a különböző or­szágokból érkező csodatévők. Szemben a külföldön munkát vállalni akaró magyar orvosok­kal - akik addig, amíg nem ho­nosították a diplomájukat, a nyugati országokban legfeljebb csak segédorvosi munkát vé­gezhetnek - nálunk még erre sincs szükség. Ellenőrizni persze lehet őket. Meg is teszik ezt a tisztiorvosi szolgálatok, de kérdés, hogy miként lehet valakit, vagy va­lamit úgy ellenőrizni, hogy a tevékenység engedélyezésének, működésének feltételei nincse­nek meghatározva? Természe­tesen csak úgy, hogy valami más, egyébként kifogásolható dologért tiltják el az adott tevé­kenységtől. Mint például azt a talpmasz- százst végző férfit, aki húsz ember talpát masszírozta végig, miközben nem fertőtlenítette sem a vizet, sem a kezét. Ha­sonló címen szüntették be egy másik „doktor” működését, aki tűket is használt a kezeléshez, (AIDS!) sterilizálási lehetőség nélkül. És a helyzet - ahogy szoktuk mondani - „fokozódik”. Már hazánkban is megjelentek a „kés nélkül operál”, a „rönt­gen-szemével látja a rákos sej­teket és elpusztítja őket” vezér- szavú hirdetések és a beteg em­berek tucatszám jelentkeznek a „rendeléseken”. Nos, pont e riasztó jelenség terjedésének megelőzése érde­kében sürgetően szükség lenne arra, hogy mielőbb megfogal­mazzák: melyek azok az egész­ségügyi tevékenységek, ame­lyeket folytatni lehet, amelyek mérhetően, bizonyítottan jó ha­tású eljárások, készítmények. Meg azt is, hogy kik és milyen felkészültséggel gyakorolhatják ezeket. Mindezt pont azok ér­dekében, akik nem az emberek hiszékenységére alapoznak, akik nem a pénztárcájukra utaz­nak. De méginkább a betegek védelmében. T. E.

Next

/
Oldalképek
Tartalom