Új Dunántúli Napló, 1994. március (5. évfolyam, 59-89. szám)

1994-03-31 / 89. szám

10 uj Dunántúli napló Társadalom 1994. március 31., csütörtök Április 18.! Közgyűlés és fórum Pécsett A Nyugdíjasok Pécsi Egyesülete április 18-án, hét­főn délután 2 órai kezdettel tartja soron következő köz­gyűlését, melyen értékelik az elmúlt évi tevékenységüket és megbeszélik az idei tenni­valókat. A közgyűlés helye a POTE aulája. (Szigeti út). Az ülést követően a pártok képviselőivel rendeznek fó­rumot, amelyen elsősorban a nyugdíjasok helyzetéről, il­letve szociális kérdésekről lesz szó. Várják az egyesület és a hoz­zájuk csatlakozott klubok tagjait, képviselőit, a fórumra minden érdeklődőt. Adósságok a nyugdíjasokkal szemben A Magyar Nyugdíjasok Egyesületeinek Országos Szö­vetsége a legutóbbi elnökségi ülésén határozatban foglalko­zott a nyugdíjasok helyzeté­vel. A leglényegesebb megálla­pításokról Bleyer Jenő, az or­szágos szövetség elnöke tájé­koztatta a Nyárutó-t. Véleményük szerint a nyug­díjasok közvetlen, rövidtávú anyagi érdekei most sokkal ki­sebb súlyt és nyilvánosságot kapnak, mint az előző évek ha­sonló időszakában. Jóllehet a nyugdíjasok jelentős része napi megélhetési gondokkal küzd. Ezzel együtt az elnökség megelégedéssel nyugtázta, hogy a tíz százalékos nyugdíj- emelés az év elejétől érvényes. Bár elismeri más ügyek és fel­adatok fontosságát, felhívja az Országgyűlés és a Kormány fi­gyelmét néhány, a nyugdíja­sokkal szembeni kötelezettségei késedelmére. Ilyenek: az özve­gyi nyugdíjak, a mezőgazdasági nyugdíjasok helyzete, a régi nyugdíjak értékvesztésének korrekciója. Ezeken túl fontosnak tartják, hogy az 1993. novemberi intéz­kedést ne egyszeri juttatásnak és kiegészítésnek tekintsék, ha­nem kilenc hónapra visszame­nőleg emelésnek, amely a nyugdíj színvonalat az elmúlt év egészére vonatkozóan meg­emelte és így az idei emelések bázisába be kell építeni. A négy százalék januári beépítése az idei emelési keretbe nem szá­mítható be. A novemberi intéz­kedés sem töltötte ki a múlt év­ben az aktív keresők nettó át­lagkeresetének emelkedése által nyújtott törvényes keretet. A tényszámok ismeretében utóla­gos korrekciót kérnek. A sze­mélyi jövedelemadó számítási módjának változása folytán az aktív keresők nettó átlaga ez év januárjában 1993. decemberé­hez képest kb. 6 százalékkal emelkedett. Ez az emelés az elnökség ál­láspontja szerint a nyugdíjasok­nak is jár, mégpedig a költség- vetésben tervezett kb. 18 száza­lékon felül. Az új pécsi lakásrendeletről - nyugdíjasoknak A Pécsi Önkormámyzat köz­gyűlése a közelmúltban fogadta el „Az Önkormányzat tulajdo­nában lévő lakások bérletéről és lakbéréről” szóló rendeletét, s annak is a 30 paragrafusból álló, a lakásbérlettel foglalkozó részét. Az alábbiakban az új rendeletnek a nyugdíjasokat érintő részeit ismertetjük. A szociális bérlakásra jogo­sultság körében megállapítja a rendelet, hogy a „szociális helyzet alapján a bérbeadható lakás szobaszámának felső ha­tára 1-3 fő esetén 2 szoba, 4-6 fő esetén 3 szoba, minden to­vábbi (költöző estében további fél szoba.(4.§.5.).” E meghatá­rozás szó szerinti figyelembevé­tele sok nyugdíjas családot érin­tene, hiszen a nagyobb lakásban - vállalva annak a terheit - a gyerekek kiröppenése után egyedül marad a házaspár, an­nak .jogosulatlan” használója­ként. A rendelet természetesen nem vonatkozik rájuk (sem) e tekintetben, hiszen az április 1 -jétől érvényes rendeletnek nincs az érvényes bérleti szer­ződéseket illetően visszamenő- leges hatálya. Nem kell tehát a nyugdíjasoknak attól tartaniuk, hogy az említett passzusra hi­vatkozva felmondanák a lakás­bérletüket. Viszont a rendelet 14-15.§-ában rögzített lehető­ségekkel élve kérhetnek cserét kisebb lakásra. A lakásbérleti jogviszony folytatására megkötött tartási szerződések létét a 9.§. 6. be­kezdésében elismeri a rendelet, de „csak akkor járul hozzá, ha az eltartó nagykorú magyar ál­lampolgár, aki jövedelemmel rendelkezik és a lakás fenntar­tásához semmiféle önkormány­zati támogatást nem vesz igénybe; az eltartott jövedelmi, vagyoni és egészségi állapota a tartást indokolttá tesz;, az együttlakás feltételei biztosítot­tak.”. Viszont kizáró ok, ha „az el­tartásra vállalkozó Pécsett la­kástulajdonnal, önálló lakás­bérleménnyel, illetve már meg­kötött, a lakásbérleti jog folyta­tására irányuló tartási szerző­déssel rendelkezik.” A lakáscserékről szóló rende­let részben viszont rögzítették: „a csereszerződés csak akkor érvényes, ha ahhoz tartási szer­ződés esetén az eltartó is hozzá­járul.” A rendelet az ötödik bekez­désnyi 12.§-ban és a harmadik bekezdésnyi 21.§-ban foglalko­zik a nyugdíjasházi ügyekkel. Ezeket szó szerint idézzük. A 12.§ „ a nyugdíjasházi la­kások bérbeadásának különös szabályai”-ról szól imigyen (1) A Nyugdíjasok Házában lévő lakások a nyugdíjasok, ille­tőleg az öregségi nyugdíj korha­tárt elért személyek határozat­lan idejű elhelyezésére szolgál­nak. (2) Nyugdíjasházi lakás bér­lője az a magyar állampolgár lehet, aki nyilvántartott kére­lemmel rendelkezik, legalább öt éve pécsi lakos, önmaga ellátá­sára képes, pécsi önkormány­zati lakás bérlője és az arra megkötött szerződést közös megegyezéssel megszünteti, a lakással kapcsolatos fizetési kö­telezettségének a teljesítését maga vállalja, a bérlővé jelölé­sével egészségügyi szempontból a Népjóléti Iroda egyetért. (3.§) A (2.) bekezdésben fog­laltakon felül, az ott leírt feltéte­lek mellett nyugdíjasházi elhe­lyezést kaphat az a jogosult, aki nem rendelkezik önkormányzati bérlakással, de a tulajdonában lévő lakását értékesítette és az ingatlan elidegenítéskori for­galmi értékének 50 %-át, de le­galább 500 000forintot (melyet az éves infláció értékével nö­velni kell) az önkormányzattal kötött megaállapodás alapján használati értékként megfizeti. (4) A Nyugdíjasok Házában lévő lakásba a bérlő a bérbeadó írásbeli hozzájárulásával csak olyan házas társát fogadhatja be, aki nyugdíjas, illetőleg az öregségi nyugdíjkorhatárt el­érte és önmaga ellátására ké­pes. (5) A Nyugdíjasok Házában lévő lakás bérlője lakását csak abban az esetben cserélheti el, ha a leendő bérlő megfelel e rendelet 12. § j-2. bekezdésében foglaltaknak. A (4.) bekezdésben foglalta­kat úgy is lehet értelmezni, hogy a Nyugdíjasok Házában nem helyezhető el pl. az a nyugdíjas férfi, akinek fiata­labb, vagyis még nem nyugdí­jaskorú a házas- vagy élettársa. Ilyen esetben tehát a nyugdíjas- házi elhelyezés nem jöhet szá­mításba, s enúek rugalmas megoldására sem kínál lehető­séget a rendelet. A 21 .§ „a nyugdíjasházból, valamint szociális intézményből távozó személyek elhelyezésével foglalkozik: (1) Ha a Nyugdíjasok Házá­ban lévő lakásra fennálló bér­leti szerződést a bérlő fel­mondja és nem tart igényt csere lakásra, akkor pénzbeli térítés­ként részére megállapodás alapján a korábbi bérlakás lea­dása idején érvényes elszámo­lási szabályok szerint kell a visszatérítés összegét meghatá­rozni. (2) Amennyiben a bérlő a 12.§ (3.) bekezdésében foglaltak szerint nyugdíjasházi elhelye­zést nyert, az általa befizetett használati érték törvényes ka­mattal növelt összegét részére a bérbeadó visszatéríti. (3) Amennyiben a szociális intézményből elbocsátott bérlő az intézménybe utalásakor la­kásbérleti jogviszonyáról pénz­beli térítés ellenében mondott le és elhelyezést kér, a korábban térítésként felvett összeget visz- sza kell fizetnie. Ennek megtörténte után a bérlő egyszobás, a leadottal azonos komfortfokozatú lakásra tarthat igényt. Vigyázz magadra, kisfiam! Mindig beteg gyerekek között dolgoztak Nyugdíjasként is belátogatnak a kórház osztályaira Ha nem is könnyű és nem is pihentető, a gyerekekhez kö­tődő hivatás bizony egyike a legszebbeknek. Bank Tibomé vezető műtősnőt és Bogyó Fri- gyesné asszisztenst évtizedeken át fűzte munkája a legifjabb korosztály apróságaihoz, még­pedig beteg gyerekekhez. A pé­csi Gyermekkórháztól azonban most búcsúzik a két jó kedélyű, csinos hölgy, akikkel nyugdíja­zásuk kapcsán beszélgettünk.- 1960-ban vidékről kerül­tem Pécsre, s a kezdetektől gye­rekekkel dolgoztam - emlék­szik vissza 34 évi pályafutásá­nak kezdeteire Bogyó Fri- gyesné. - Nem hiszem, hogy valaha is át tudtam volna állni a felnőtt-beteg ellátásra. A leg­szebb élményeim olyan pillana­tokhoz kötődnek, amikor meg­érkeztek a szülők gyógyult gye­rekeikért. Bár a gyerekek rend­kívül hálásak, fogadják a nyug­tató szót, simogatást - azért vol­tak nehéz pillanatok. Régebben általában mindig nagyobb volt a betegforgalom. Járványos he­tekben sokszor hetvenen is megfordultak egy rendelési idő alatt. Másfelől pedig akkor még szigorúbbak voltak a főnővérek, ami így utólag, nem is volt baj. És azt hiszem, mi sem voltunk annyira elégedetlenek, mint mostanában. Pedig most keve­sebb a beteg és jobb a technikai felszereltség. Amikor 23 évesen két gyerekkel, két műszakban kisnővérként kezdtem, még be­teghordók sem voltak. Muszáj volt nekünk hordanunk a bete­geket. Aki maradni akart, ezt is elviselte. Érdekes, hogy akkor az egészségügyben mégsem volt jellemző ekkora vándorlás, mint ma.- Bizony, nemcsak pénzt, az időt is nagyon meg kellett ta­nulnunk beosztani. Sokszor „távirányítással”, telefonálással neveltük a lányainkat - veszi át a szót Bank Tamásné, aki, 35 éven át a műtőasztal mellett, nem kevés 32 órás ügyeletet tudhat maga mögött. Az ünne­pet sokszor egy nappal előbb ül­ték Bankáknál, miután az anyu­kára várt a műtő és a beteg gye­rekek. - Sokkal hálásabbak és gyorsabban is gyógyulnak, vál­tozatosabb velük foglalkozni. Tragédiaként éltünk meg vi­szont minden egyes égési sérül­tet.-Miután elláttuk, csend lett az osztályon, mindenki szótla­nul tette a dolgát. A szülők mindig azt mondják, csak egy pillanatra engedtem el... Csakhogy a balesetek mindig egy pillanat alatt következnek be. A balesetet megelőzni kell.-A kaposvári egészségügyi szakiskolában végeztem, majd egy évfolyamtársnőm helyett önként vállaltam, hogy a járási kórházba Mohácsra jöjjek, amit akkor még csak térképről ismer­tem. Szerencse folytán rövide­sen a műtőbe kerültem, így egy év után már diplomás műtős­ként folytathattam. Aztán a fér­jem miatt Pécsre költöztünk, és a Gyermekkórházba kerültem.- A műtő egy külön világ. Bármiféle baleset fogadására ál­landó készenlétben kellett len­nünk. Nemcsak a fegyelem el­engedhetetlen, a feszült pillana­tokban hatalmas az egymásrau­taltság. Nálunk az a szemlélet uralkodott, hogy a csapóajtón belépve minden magánéleti problémánkat kívül hagytuk. Le kell kösse annyira az ember fi­gyelmét a munkája, hogy erre képes legyen. Anyagilag persze semennyire se érte meg. Más­ként viszont igen, amihez elkö­telezettség kell.-Az új, kiválóan felszerelt sebészet átadása hatalmas könnyebbséget hozott. Addig a város több pontja között kellett ingáznunk. Éveken át nap mint nap „batyuztunk”, hiszen ma­gunkat kellett ellátnunk kötsze­rekkel, segédeszközökkel, min­dennel.- A műtőt persze sokan el­hagyják, éppen az ügyeletek, az állandó készenlét miatt, hiszen nem minden félj hoz a családjá­ért ekkora áldozatot. A gyereke­imnek viszont mégis előny, mert nagyobb önállóságra kel­lett szert tenniük. A hosszú, szolgálat után a műtős- és az asszisztensnő a családnak, az unokáknak sze­retne élni. Végre moziba, szín­házba járni, olvasni, kertész­kedni is.- Nem fogunk unatkozni - vágják rá szinte egyszerre, majd megjegyezik, azért a kórház osztályaira is be-belátogatnak majd. Tröszt Éva A szemek már fáradtak, de a szeretet éppúgy sugárzik belő­lük, mint régen, amikor még nagyon szépek voltak és csillog­tak. A kéz, amelyet megcsó­kolni nemcsak a szív parancsa volt és amely lágyan, biztatóan simogatott oly sok éven át, ma ezer ránctól barázdált, eres, az ujjak is megcsontosodtak. Ve­lük integet nekem, amikor eljö­vök Tőle. Kilométereken át hallom el- cémavékonyult hangját: „vi­gyázz magadra, kisfiam!”. Hányszor, milyen sokszor hallhattam megszámolhatatlan éveken át ezt az intelmet. Elő­ször tán akkor, amikor Magos­földi plébános úrhoz mentünk, hogy beiratkozzam a róm. kát. elemi népiskola első osztályába. Hátamon a kopott vulkánfíber táska, benne szédeleg a pala­tábla és a palavessző. És benne a jóféle uzsonna, talán vajaske­nyér, talán frissen sütött töpör­tyű, egy-egy szem alma vagy aszaltszilva-csomag. Meg az elmaradhatatlan intelem elindu­láskor: „vigyázz magadra, kis­fiam!”. Évek múlnak és én interná­tusba megyek. Szigorú rendben a fehérneműk, úgy, ahogy csak otthon csomagolják be az életbe indulónak. Frissen vasalva minden. És ismét hangzik a szívből jövő utasítás: „vigyázz magadra, kisfiam!”. Újabb évek múlnak s hozza a postás a behívóparancsot. Bar­nára pácolt katonaládában a szükséges holmik. A ládában már kisebb a rend, mint volt an­nakidején a bőröndben. Aligha csoda, magam pakoltam. Csak az elbocsátó szavak a régiek, az ismertek: „vigyázz magadra, kisfiam!”. Levél jön, később telefon: gyere haza, kisfiam, aranysárga húslevest készítek, meg rántott csirkecombot, friss uborkasalá­tával, és lesz, persze, hogy lesz aranygaluska is. Megyek! S amikor eljövök a két kezem is kevés, hogy a „maradékot” el­hozhassam. A kapunál hangza­nak el az ismerős szavak: „vi­gyázz magadra, kisfiam!”. Viszem haza a srácokat. Az unokákat. Harsány az öröm, né­zem, mint dédelgetik őket, mint örülnek neki az öregek. Én csendesen járok-kelek az udva­ron, amelynek diófája születé­semtől kísér, s amelynek felső ágairól olyan szépen látszik a Mecsek. Ha felfelé kapaszkod­tam, már az indulásnál hallot­tam az óvó szavakat: „vigyázz magadra, kisfiam!”. Már mennünk kell. Az uno­kák csatakosak a játéktól, látha­tóan fáradtak. Lehet, hogy a rá­juk ömlő szeretettől. Mosoly ölel bennünket és ragyogó szempárok. És a szavak újra felhangzanak: „vigyázz ma­gadra, kisfiam!”. A szemek már fáradtak, de a szeretet éppúgy sugárzik belő­lük, mint régen. A kezek ma is integetnek nekem és én még midig hosszú kilométereken át hallom a vágyott szavakat. Mit is válaszolhatnék? „Vigyázz magadra, Édes­anyám!”. Bokrétás András Kártyás telefon az Alkotmány utcai Szociális Otthonban Reggel 7-től este 9-ig hívhatók a lakók A levelet, amit a MA- TAV-nak küldtek január 31-én írták. Bemutatva a pécsi, Al­kotmány utcai Szociális Ott­hont, részletezték azokat a gondjaikat, amelyek részben az épület adottságaiból, de főként abból erednek, hogy a bent lévő idős emberek többsége kora és egészségi állapota miatt nehe­zen tud mozogni. A 62 személy kétharmada fekvőbeteg, akiket az kétszintes épület felső szintjén gondoznak. A lakók átlagéletkora 77 év, akik ünnepnek tartják, ha láto­gatóik érkeznek. De annak is örülnek, ha telefonon beszél­hetnek a rokonaikkal, ismerőse­ikkel. A gondozó nővérek ta­pasztalati szerint egy-egy láto­gatás, beszélgetés után sokkal kiegyensúlyozottabbak, derű­sebbek. Eddig erre nem nagyon volt lehetőségük, mivel az intéz­ménynek egyetlen telefon vo­nala volt, azt használták hivata­los ügyek intézésére, mentő hí­vásra. Ezt írták meg a MA- TAV-nak, hozzá téve, hogy le­hetőleg kártyás rendszerű, visz- sza hívható telefont kémének, hogy az otthon lakói is tudjanak telefonálni, illetve őket is hív­hassák a hozzátartozók. Hu­szonegyezer forintba került volna ez a vonal és készülék, de a MATÁV ajándékba adta a szociális otthonnak, fel is sze­relték és már működik. Reggel 7 órától este 9-ig a 326-018-as számon érhetők el az otthonban lakó idősek. Már működik az ajándék-telefon az otthonban Fotó: Szundi György

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom