Új Dunántúli Napló, 1994. március (5. évfolyam, 59-89. szám)
1994-03-29 / 87. szám
1994. március 29., kedd Közélet üj Dunántúli napló 9 A legkisebbek is élvezik a vásárlást az önkiszolgáló boltokban Boltról boltra . . . Fotó: Vineze Barbara Az önkiszolgálás fél évszázada Húsbolt-búcsúztató - láthatatlan árak A legtisztább energiaforrás Nem szabad lemondani a vízienergiáról Továbbképzés Pakson A Paksi Atomerőmű nemzetközileg elismert biztonságának megtartása, illetve fokozása érdekében a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (NAÜ) támogatásával négy éven át tartó szakmai képzés, illetve továbbképzés kezdődött Pakson. A NAÜ szakemberei a sajtótájékoztatón bejelentették: 1,6 millió dollár értékű segítséget kap Paks ahhoz, hogy az atomenergetika használatában élenjáró országok képzési rendszerével tökéletesíthessék a magyar szakemberek tudását. Siemens-Italtel házasság A német Siemens távközlési vállalattal lépett házasságra az olasz Italtel távközlési berendezéseket gyártó vállalat. A két cég által létrehozott, fele-fele arányban birtokolt új vállalat megszületéséről szombaton írták alá a megállapodást Rómában. Az Ital telért folytatott versenyfutásban a Siemens olyan cégeket előzött meg, mint a svéd Ericcson, a francia Alcatel és az amerikai ATT. Az új olasz-német közös vállalat létrehozásáért a Siemens több mint 1,7 milliárd márkát fog fizetni az olasz Stet távközlési holdingnak, mely az IRI olasz állami konszernhez tartozik. A Stet holdingnak viszont vissza kell szereznie az amerikai ATT társaságtól az amerikaiak Ital- telben szerzett 20 százalékos részesedését. Harminc méteres lángnyelvek Észak-Olaszországban szombaton eltört egy olajvezeték és a kiáramló nyersolaj lángra lobbant. A harminc méteres lángnyelvek miatt lezárták a Torinót Aostával összekötő autósztrádát és a forgalmat más útvonalra terelték. A vezeték a Snam olasz cég tulajdona, és Paviából szállít olajat a svájci Martignyba Piemonte és Valle d,Aosta tartományon keresztül. A tűz Borgofranconál ütött ki a Torino közelében fekvő Ivrea mellett. Napi 24,5 millió hordó olaj A Kőolajtermelő és Exportáló Országok Szervezete (OPEC) szombaton úgy döntött, hogy április 1-től az év végéig változatlan szinten, napi 24,5 millió hordón tartja a nyersolaj kitermelését, azzal együtt is, hogy további árcsökkenés várható. Egy hordó olaj ára jelenleg átlagosan 13-14 dollárnyi, tavaly ugyanebben az időszakban 18 dollár körül mozgott. Bocsánat... Igen, ezúton kérek bocsánatot a magam és sok-sok vásárlótársam nevében a pénztáros-hölgyektől,akik - mitagadás - a nagy hajtásban bizony olykor-olykor tévednek a kárunkra, s mi reklamálni sem tudunk, hiszen húsz másik vásárlóval a hátunk mögött nemigen számolgatunk, a pénztártól való távozás után pedig, ugyebár... De miért is a bocsánatkérés? Egyszerű ennek az oka. Az ember sok-sok éven át megszokta az árakat; amit a kosárba rakott, annak az árát egy-kettőre közel pontosan kiszámította, hozzámérte a bukszájához, s ha némi többlet mutatkozott, valamit visszarakott a polcra, és mit tesz isten, csaknem fillérre pontosan számolt. Ma viszont szinte vásárlásonként új árakkal találkozni, reménytelen tehát előre számolgatni. És lehetetlen is, hiszen vagy nem közük az árat az áru helyén, vagy olvashatatlanul halvány az árcédulán a szám, s a letaglózó meglepetés a pénztárnál éri az embert. Hiába van a bukszában egy még ma is soknak hitt 500-as (pedig könnyebben elkölthető egy kisebb vásárláskor, mint nemrég egy 100-as), ha 600-650 forint áru portéka van a kosárban. Hát ezért a bocsánatkérés! Mert ott, a sor élén állva pironkodva kell kiválasztani a „fölöslegeset”, s röstellkedve várni, míg a pénztáros-hölgy annak árát levonja, s fizetni lehet az éppen elég pénzzel. Kényelmetlen.. . x // . . . 1ZU Már többször szóvátettem e jelenséget. Egyszer kezdtem gyűjtögetni is, hová bökik az árcédulákat, s ezekkel miféle információkat takarnak le, miközben hatalmas üres felületek kínálgatják magukat ilyen célra. A kis gyűjtemény időközben elkallódott, viszont itt egy minap talált gyöngyszem, valamilyen élelmiszeráruházban leltem meg. Zacskós cukorka volt, viszonylag kis betűkkel ráírva a cellofánra a tartalom neve. Nos, nem fogja elhinni a Kedves Olvasó, de valamennyi zacskón csak az „ízű” szócska volt olvasható, a milyent mindegyiken elfödte az árcédula. Tisztelt Boltvezető Urak! Nem lehetne végre már figyelmeztetni az árazókat, hová is bökjék az árcédulákat? Ja és még egyet! Nem lehetne annak is utánanézni: mit kellene csinálni az árazógépekkel, hogy jól látható számokat produkáljanak? Boltkerengő Soha ilyen rövidéletű üzleteket nem lehetett látni, mint manapság. Nagy fürüfüttyel luxus berendezéssel megnyílik egy üzlet, aztán mire kettőt fordul a pécsi polgár, már egészen mást lát a helyén. Emlékszik a Kedves Olvasó, amikor a Király utcában a valamikori „Del-ka” üzletben megnyílt (jaj, de szép magyaros név!) a Quick Schuh, még a bejárat elé a járdára is jutott egy nagy „beépített” Q-betű, amiből joggal hihettük: még az unokáink is itt veszik majd a méregdrága cipőket. De hol van már a tavalyi hó, és hol a Quick Schuh, a kertvárosi párjával együtt!... Az Irgalmasok utcai elegáns ruházati bolt cipőbolttá lényegült át, a szomszédos delikátbolt - milyen szép berendezést is kapott e célra a helyiség! - valami tükrös, csil- logó-villogó, galériás bolttá alakul, és se szeri, se száma a hasonló változásoknak. Vajon hány év szükségeltetik ahhoz, míg stabilizálódik az újjáalakuló kereskedelmi hálózat? Itt azért még megemlítendő, talán csak nekrológként, hogy újabb húsbolttól kellett megválnunk a belvárosban. Pár éve az akkor még Kossuth Lajos utcában a „zaci” mellett az épület felújítása okán szűnt meg a nagyforgalmú hentesüzlet, most pedig az Irgalmasok utcai boltot csukták be, amit akkoriban újítottak fel, amikor az előbbit megszűntették. Lehet, hogy a statisztikák mást mutatnak, de mintha ez is egy forgalmas üzlet lett volna. Mindenesetre most már erről is múlt időben beszélhetünk. Mintegy ötvenéves A mi tudatunban legalábbis annyi. Ötven esztendeje volt ugyanis március 3-án, hogy a Dunántúl című pécsi újság hírül adta: egy bizonyos Eklöh nevezetű svéd úr úgy alakította át az üzleteit, hogy majdnem személyzet nélkül bonyolódik az árusítás, az árucikkek előrecso- magoltan kerülnek a polcokra, a vevő kosarába szedi a kívánt árukat, majd a pénztárhoz megy fizetni. Hát ez bizony az önkiszolgálás születéséről szóló hír volt, amit az akkori olvasók feltehetően olyasvalami habókos ötletnek tarthattak, amiről semmi jövője nincsen. És mi lett? 1956. május 17-én a Kossuth Lajos utcában az egykori Meinl-bolt helyén megnyílt az első pécsi önki- szolgáló élelmiszerbolt, pontosan az Eklöh-féle módszerek alkalmazásával. Majd a 60-as, 70-es években egyre több ilyen üzlet nyílt (más szakmákban is!), a lakótelepi új üzletek pedig már e szisztéma befogadására épültek. Szóval Eklöh úr zseniális találmánya világszerte fél évszázadot megélt már, és - míg ennél jobbat ki nem talál valaki - bőven van még jövője is. Hársfai István Hetek óta borzolja a kedélyeket a bősi vízlépcső zsilipkamrájában „felakadt” uszály ügye, meg a napokban bekövetkezett újabb baleset híre. Az erőmű veszélyes üzemnek tűnik. Bős- Nagymaros ügyében - számos környezetvédővel és politikussal szemben - az eredeti tervek megvalósítását támogatja Mo- sonyi Emil professzor, a világ egyik legelismertebb vízierőmű szakértője. A tudóstól arra kértünk választ: érdemes-e szorgalmazni a vízerőművek építését akkor, amikor Magyarország energiaszükségletének csupán töredékét képesek megtermelni a folyók?- A vízerőkészleteket csak annyira szabad kihasználni, ameddig az nem rombolja a környezetet. Vizsgálataim szerint, ha a Nagymaros fölötti Duna-szakasz szennyvizét megfelelően tisztítanák, gondoskodnának a járulékos létesítmények megépítéséről, akkor a vízműnek semmiféle káros hatása nem lenne a környezetre. Más a helyzet Bős esetében, bár a környezetet károsító hatásokat bizonyos járulékos létesítmények megépítésével és megfelelő üzemeltetési móddal ott is egyensúlyban lehetne tartani.-Sokan úgy vélekednek, az energiahordozókban szegény országoknak az atomerőművek építése jelenthet tartós megoldást.- Nem vagyok atomerőmű-ellenes, ha egy országnak más energiaforrása nincs, akkor kénytelen atomerőművet építeni. De a vízenergiáról nem Közeledik a nyár és egyre többször esik szó a télen kissé elfeledett ózonlyukról. A túlzott napozástól már az elmúlt években is óvtak bennünket az orvosok, mondván, hogy bőrrák lesz a vége. Az utcán a napszemüveg viselése javallt, hiszen a károsító sugárzás nem csak a strandokon fenyegethet. A passzív védekezés mellett azonban egyre több ország, köztük Magyarország is lépéseket tesz annak érdekében, hogy a földünket övező légtérbe ne kerülhessenek káros, vegyi anyagok. < . A magyar kormány nemrégen hagyta jóvá az ózonréteget károsító anyagokkal kapcsolatos montreáli jegyzőkönyv Koppenhágában módosított változatát, s ennek szellemében hazánkban az ózonkárosító anyagok felhasználásának teljes tilalmát korábbi határidőhöz kötik, mint ahogy Montreálban a világ országai ebben megállapodtak. 1987-ben a freontartalmú veszabad lemondani! Németország évi villamosenergia termelésének csupán 5 százalékát fedezik vízienergiából, ennek ellenére minden hasznosítható vízcseppet kihasználnak. Az Amerikai Egyesült Államokban, Franciaországban, Svájcban és több más országban ma már államilag támogatják a törpe vízművek építését. Meggyőződésem, hogy Magyarországon is szükség van vízművekre. Egyrészt, mert nem szennyezik a környezetet, csökkentik az atmoszféra és a környezet káros kémiai és biológiai megterhelését, másrészt biztonságot nyújtanak. Ugyanis bármilyen kis hányadát képviselik is egy ország energiaellátásában, a kritikus helyzetekben rendkívüli jelentőségük lehet. Nem kell ehhez háborúnak kitörnie, elég csupán ha megszakad az energiahordozók importja - mint történt az nemrégiben, amikor az ukránok lekapcsolták a magyar hálózatról a villamosenergia szolgáltatást, - és máris hiány keletkezhet. Az ilyen és hasonló, rövi- debb-hosszabb átmeneti zavarokban is ki kell elégíteni a minimális igényeket, a kórházakat, az iskolákat nem lehet áram nélkül hagyni. Nem győzőm elégszer hangsúlyozni: minden államnak törekednie kell arra, hogy - ha kismértékben is - legyen olyan energiatermelése, amely függetleníti az importtól és nem fogyasztja a véges, fosszilis energiakészleteket. (újvári) gyületek előállításának és fel- használásának csökkentését határozták el Kanada fővárosában. Ezek az anyagok a hajtógázai például több, rendkívül elterjedt kozmetikai spray-nek és háztartási tisztítószemek. A korábbi egyezmény keretében 1993-ig 20 százalékos, 1998-ig 50 százalékos „visszalépésről” döntöttek. De az ózonréteg egyre nagyobb mértékű károsodása, az emberiséget fenyegető fokozódó veszély miatt újabb lépések váltak szükségessé. A koppenhágai egyezmény az ózonkárosító anyagok felhasználásának tiltását 1996-ra, ezen belül a halonokét már 1994. január 1-re hozta előre. Magyarországon ennek betartása érdekében sürgős intézkedéseket tett a kormány. Az ózonkárosító anyagok kiváltásának programja április elejére elkészül s a végrehajtásához vissza nem térítendő anyagi támogatást nyújtanak majd a fel- használóipamak, az érintett vállalatoknak. N. Zs. Foltozzuk az ózonlyukat? „Különleges kapcsolatok?” Kéretlen lakótárs Lassan tucatnyi ország első számú vezetője írta már alá a NATO békepartnerség programját, anélkül, hogy a kormányfői szignók különösebb világpolitikai viharokat kavartak volna. Ám az a bejelentés, hogy Oroszország is csatlakozik az atlanti szervezet együttműködési keretmegállapodásához, annál nagyobb figyelmet váltott ki. Nagyhatalmi státusz? Ez emeli ki Oroszhont a békepartnerséget következetesen NATO-előszobaként kezelő többi ország közül? S mi rejlik a kissé ködös „különleges kapcsolatok” megfogalmazása mögött? Akad hírelemző, aki messzemenő, stratégiai következtetéseket vont le a fejleményekből, arra célozva, hogy az USA számára hosszútávon Oroszország NATO-közeledése egyfajta „ellensúlyt” képezhet az európai német dominanciával szemben. Mások inkább azt emelik ki, hogy a Fehér Ház számára önmagában is megkönnyebbülést jelenthet Moszkva készsége a békepartnerség alapelveinek elfogadására. És mi lesz azzal az orosz törekvéssel, amely a brüsszeli védőernyőt igénylő kelet-közép-európai „kicsik” bevonását akarja „blokkolni”? Az, hogy Moszkva beáll az aláírók sorába, vélhetőleg a térség országainak NATO-csatlakozási igényét épp úgy nem fogja megváltoztatni, mint az Atlanti Szövetség megszokott óvatosságát. Minden „békepartner” azonos helyzetbe kerül. Kivéve Moszkvát, amelynek a pozíciója alighanem privilegizálttá válik. SZ. G. A minap szokatlan időben jött haza iskolából a fiam. Délelőtt tízkor. Hátán az iskolatáska, kezében cédula, rajta ennyi: Nittyfor.-Hazaküldtek mama, sörte van a hajamban - mondja.- Csak nem serke? - javítom ki rémülten. Ő így válaszolt.- De igen. Most már tudom, ez a tetű testvére.- A gyerekek semmit sem tudnak a tetvességről, a szülők tanácstalanok, eltitkolják. Újra terjed a tetű? Hogyan fedezhető fel időben? - kérdeztük dr. Erdős Gyulától, az Országos Közegészségügyi Intézet osztályvezető főorvosától.- A tisztálkodási lehetőségek, a szaporodó modern tisztálkodószerek ellenére a hetvenes évektől kezdődően, különösen a gyermekközönségekben, világszerte egyre gyakrabban fordul elő fejtetű. Nálunk főleg az általános iskolák alsó osztályaiban, az óvodákban, táborokban jelentkezik. Elterjedését segíti, hogy az idősebb korosztály már elfelejtette milyen, a fiatalabb pedig még nem találkozott vele; az anyák nem veszik észre, ha a gyermekük az óvodából v^gy a táborból tetvesen érkezik haza. Fel kell figyelni arra, ha a gyerek a fülei környékét és a tarkóját vakarja, ugyanis a tetű petéit (serke) a hajszálak tövéhez, közel a fejbőrhöz rakja. A tetű karmai bicskaszerűen csukódnak vissza a lábszárra, így szinte letéphe- tetlenül rögzíti magát a hajszálakra. A fejbőrön keresztül szívja a vért. Nagyon gyorsan elszaporodhat; egy tetűtől akár kétszáz utód is származik. Tehát elég egyet beszerezni ahhoz, hogy két hét múlva a tetvek százai nyüzsögjenek a fejen, és a hajszál tele lesz serkével. így egy személy is kiinduló forrás lehet az egész közösség fertőzésének. (Fésű, sapka is terjesztheti.) Sorban álltunk a gyógyszer- tárban. Előttünk idős hölgy kotorász a szatyrában. A pult mögül kiszólt a gyógyszerésznő:- Kérem, tovább!- Nittyfor tetűírtót kérek - mondom. Mire az előttem lévő:-Én is azt kérek, és maga előtt vagyok! Elmesélem az esetet a főorvos úrnak.- Látja, mennyire szégyennek tartják ezt az emberek? Ez a megelőzés legfőbb akadálya. Régi hiedelem, hogy csak elhanyagolt, piszkos családokban fordul elő. A tetű azonban „demokrata”, korra, beosztásra és vagyonra nincs tekintettel, egyszerűen a táplálékát, a vért keresi. Az sem hagyható figyelmen kívül, hogy sok szülő megveszi gyerekeinek a divatos ruhaneműt, a drága játékot, és azt hiszi, hogy ezzel kötelességeinek eleget tett. Nem figyel fel a gyerek vakarózására, és így a tetű szétszóródik.- Mi a teendő, ha észrevettük a tetvességet?- Először is nem kell kétségbeesni. A kellemetlen „lakótárstól” könnyen meg lehet szabadulni. Igaz, hogy a víz nem árt a tetűnek és a serkének, de a forgalomban lévő oldatok: a Nittyfor és a legújabb Pedex hajszesz rövid időn belül elpusztítják. Egy-két alkalommal alaposan be kell dörzsölni az előzőleg samponnal vagy szappannal megmosott hajat és fejbőrt, órák múlva le lehet öblíteni. (A hajon akár napokig is rajtahagyható, így megelőzésre is alkalmas.) Az így elpusztult serkéket sűrű fogazatú, ecetbe mártott fésűvel kifésülhetjük.
