Új Dunántúli Napló, 1994. március (5. évfolyam, 59-89. szám)

1994-03-29 / 87. szám

1994. március 29., kedd Közélet üj Dunántúli napló 9 A legkisebbek is élvezik a vásárlást az önkiszolgáló boltokban Boltról boltra . . . Fotó: Vineze Barbara Az önkiszolgálás fél évszázada Húsbolt-búcsúztató - láthatatlan árak A legtisztább energiaforrás Nem szabad lemondani a vízienergiáról Továbbképzés Pakson A Paksi Atomerőmű nem­zetközileg elismert biztonságá­nak megtartása, illetve fokozása érdekében a Nemzetközi Atom­energia Ügynökség (NAÜ) tá­mogatásával négy éven át tartó szakmai képzés, illetve tovább­képzés kezdődött Pakson. A NAÜ szakemberei a sajtótájé­koztatón bejelentették: 1,6 mil­lió dollár értékű segítséget kap Paks ahhoz, hogy az atomener­getika használatában élenjáró országok képzési rendszerével tökéletesíthessék a magyar szakemberek tudását. Siemens-Italtel házasság A német Siemens távközlési vállalattal lépett házasságra az olasz Italtel távközlési berende­zéseket gyártó vállalat. A két cég által létrehozott, fele-fele arányban birtokolt új vállalat megszületéséről szombaton ír­ták alá a megállapodást Rómá­ban. Az Ital telért folytatott ver­senyfutásban a Siemens olyan cégeket előzött meg, mint a svéd Ericcson, a francia Alcatel és az amerikai ATT. Az új olasz-német közös vállalat lét­rehozásáért a Siemens több mint 1,7 milliárd márkát fog fi­zetni az olasz Stet távközlési holdingnak, mely az IRI olasz állami konszernhez tartozik. A Stet holdingnak viszont vissza kell szereznie az amerikai ATT társaságtól az amerikaiak Ital- telben szerzett 20 százalékos ré­szesedését. Harminc méteres lángnyelvek Észak-Olaszországban szombaton eltört egy olajveze­ték és a kiáramló nyersolaj lángra lobbant. A harminc mé­teres lángnyelvek miatt lezárták a Torinót Aostával összekötő autósztrádát és a forgalmat más útvonalra terelték. A vezeték a Snam olasz cég tulajdona, és Paviából szállít olajat a svájci Martignyba Piemonte és Valle d,Aosta tartományon keresztül. A tűz Borgofranconál ütött ki a Torino közelében fekvő Ivrea mellett. Napi 24,5 millió hordó olaj A Kőolajtermelő és Expor­táló Országok Szervezete (OPEC) szombaton úgy döntött, hogy április 1-től az év végéig változatlan szinten, napi 24,5 millió hordón tartja a nyersolaj kitermelését, azzal együtt is, hogy további árcsökkenés vár­ható. Egy hordó olaj ára jelen­leg átlagosan 13-14 dollárnyi, tavaly ugyanebben az időszak­ban 18 dollár körül mozgott. Bocsánat... Igen, ezúton kérek bocsána­tot a magam és sok-sok vásárló­társam nevében a pénztá­ros-hölgyektől,akik - mitagadás - a nagy hajtásban bizony oly­kor-olykor tévednek a kárunkra, s mi reklamálni sem tudunk, hi­szen húsz másik vásárlóval a hátunk mögött nemigen szá­molgatunk, a pénztártól való tá­vozás után pedig, ugyebár... De miért is a bocsánatkérés? Egyszerű ennek az oka. Az em­ber sok-sok éven át megszokta az árakat; amit a kosárba rakott, annak az árát egy-kettőre közel pontosan kiszámította, hozzá­mérte a bukszájához, s ha némi többlet mutatkozott, valamit visszarakott a polcra, és mit tesz isten, csaknem fillérre pontosan számolt. Ma viszont szinte vá­sárlásonként új árakkal talál­kozni, reménytelen tehát előre számolgatni. És lehetetlen is, hiszen vagy nem közük az árat az áru helyén, vagy olvashatat­lanul halvány az árcédulán a szám, s a letaglózó meglepetés a pénztárnál éri az embert. Hi­ába van a bukszában egy még ma is soknak hitt 500-as (pedig könnyebben elkölthető egy ki­sebb vásárláskor, mint nemrég egy 100-as), ha 600-650 forint áru portéka van a kosárban. Hát ezért a bocsánatkérés! Mert ott, a sor élén állva pironkodva kell kiválasztani a „fölöslegeset”, s röstellkedve várni, míg a pénz­táros-hölgy annak árát levonja, s fizetni lehet az éppen elég pénzzel. Kényelmetlen.. . x // . . . 1ZU Már többször szóvátettem e jelenséget. Egyszer kezdtem gyűjtögetni is, hová bökik az árcédulákat, s ezekkel miféle információkat takarnak le, mi­közben hatalmas üres felületek kínálgatják magukat ilyen célra. A kis gyűjtemény időközben elkallódott, viszont itt egy mi­nap talált gyöngyszem, valami­lyen élelmiszeráruházban lel­tem meg. Zacskós cukorka volt, viszonylag kis betűkkel ráírva a cellofánra a tartalom neve. Nos, nem fogja elhinni a Kedves Ol­vasó, de valamennyi zacskón csak az „ízű” szócska volt ol­vasható, a milyent mindegyiken elfödte az árcédula. Tisztelt Boltvezető Urak! Nem lehetne végre már figyelmeztetni az árazókat, hová is bökjék az ár­cédulákat? Ja és még egyet! Nem lehetne annak is utána­nézni: mit kellene csinálni az árazógépekkel, hogy jól látható számokat produkáljanak? Boltkerengő Soha ilyen rövidéletű üzlete­ket nem lehetett látni, mint ma­napság. Nagy fürüfüttyel luxus berendezéssel megnyílik egy üzlet, aztán mire kettőt fordul a pécsi polgár, már egészen mást lát a helyén. Emlékszik a Ked­ves Olvasó, amikor a Király ut­cában a valamikori „Del-ka” üz­letben megnyílt (jaj, de szép magyaros név!) a Quick Schuh, még a bejárat elé a járdára is ju­tott egy nagy „beépített” Q-betű, amiből joggal hihettük: még az unokáink is itt veszik majd a méregdrága cipőket. De hol van már a tavalyi hó, és hol a Quick Schuh, a kertvárosi pár­jával együtt!... Az Irgalmasok utcai elegáns ruházati bolt cipő­bolttá lényegült át, a szomszé­dos delikátbolt - milyen szép berendezést is kapott e célra a helyiség! - valami tükrös, csil- logó-villogó, galériás bolttá alakul, és se szeri, se száma a hasonló változásoknak. Vajon hány év szükségeltetik ahhoz, míg stabilizálódik az újjáala­kuló kereskedelmi hálózat? Itt azért még megemlítendő, talán csak nekrológként, hogy újabb húsbolttól kellett megválnunk a belvárosban. Pár éve az akkor még Kossuth Lajos utcában a „zaci” mellett az épület felújí­tása okán szűnt meg a nagyfor­galmú hentesüzlet, most pedig az Irgalmasok utcai boltot csuk­ták be, amit akkoriban újítottak fel, amikor az előbbit megszűn­tették. Lehet, hogy a statisztikák mást mutatnak, de mintha ez is egy forgalmas üzlet lett volna. Mindenesetre most már erről is múlt időben beszélhetünk. Mintegy ötvenéves A mi tudatunban legalábbis annyi. Ötven esztendeje volt ugyanis március 3-án, hogy a Dunántúl című pécsi újság hírül adta: egy bizonyos Eklöh neve­zetű svéd úr úgy alakította át az üzleteit, hogy majdnem sze­mélyzet nélkül bonyolódik az árusítás, az árucikkek előrecso- magoltan kerülnek a polcokra, a vevő kosarába szedi a kívánt árukat, majd a pénztárhoz megy fizetni. Hát ez bizony az önki­szolgálás születéséről szóló hír volt, amit az akkori olvasók fel­tehetően olyasvalami habókos ötletnek tarthattak, amiről semmi jövője nincsen. És mi lett? 1956. május 17-én a Kossuth Lajos ut­cában az egykori Meinl-bolt he­lyén megnyílt az első pécsi önki- szolgáló élelmiszerbolt, ponto­san az Eklöh-féle módszerek al­kalmazásával. Majd a 60-as, 70-es években egyre több ilyen üzlet nyílt (más szakmákban is!), a lakótelepi új üzletek pedig már e szisztéma befogadására épültek. Szóval Eklöh úr zseniális találmánya vi­lágszerte fél évszázadot megélt már, és - míg ennél jobbat ki nem talál valaki - bőven van még jövője is. Hársfai István Hetek óta borzolja a kedélye­ket a bősi vízlépcső zsilipkam­rájában „felakadt” uszály ügye, meg a napokban bekövetkezett újabb baleset híre. Az erőmű veszélyes üzemnek tűnik. Bős- Nagymaros ügyében - számos környezetvédővel és politikus­sal szemben - az eredeti tervek megvalósítását támogatja Mo- sonyi Emil professzor, a világ egyik legelismertebb vízierőmű szakértője. A tudóstól arra kér­tünk választ: érdemes-e szor­galmazni a vízerőművek építé­sét akkor, amikor Magyaror­szág energiaszükségletének csupán töredékét képesek meg­termelni a folyók?- A vízerőkészleteket csak annyira szabad kihasználni, ameddig az nem rombolja a környezetet. Vizsgálataim sze­rint, ha a Nagymaros fölötti Duna-szakasz szennyvizét meg­felelően tisztítanák, gondos­kodnának a járulékos létesítmé­nyek megépítéséről, akkor a vízműnek semmiféle káros ha­tása nem lenne a környezetre. Más a helyzet Bős esetében, bár a környezetet károsító hatásokat bizonyos járulékos létesítmé­nyek megépítésével és megfe­lelő üzemeltetési móddal ott is egyensúlyban lehetne tartani.-Sokan úgy vélekednek, az energiahordozókban szegény országoknak az atomerőművek építése jelenthet tartós megol­dást.- Nem vagyok atome­rőmű-ellenes, ha egy országnak más energiaforrása nincs, akkor kénytelen atomerőművet épí­teni. De a vízenergiáról nem Közeledik a nyár és egyre többször esik szó a télen kissé elfeledett ózonlyukról. A túlzott napozástól már az elmúlt évek­ben is óvtak bennünket az orvo­sok, mondván, hogy bőrrák lesz a vége. Az utcán a napszem­üveg viselése javallt, hiszen a károsító sugárzás nem csak a strandokon fenyegethet. A passzív védekezés mellett azonban egyre több ország, köz­tük Magyarország is lépéseket tesz annak érdekében, hogy a földünket övező légtérbe ne ke­rülhessenek káros, vegyi anya­gok. < . A magyar kormány nemré­gen hagyta jóvá az ózonréteget károsító anyagokkal kapcsola­tos montreáli jegyzőkönyv Koppenhágában módosított vál­tozatát, s ennek szellemében hazánkban az ózonkárosító anyagok felhasználásának teljes tilalmát korábbi határidőhöz kö­tik, mint ahogy Montreálban a világ országai ebben megálla­podtak. 1987-ben a freontartalmú ve­szabad lemondani! Németor­szág évi villamosenergia terme­lésének csupán 5 százalékát fe­dezik vízienergiából, ennek el­lenére minden hasznosítható vízcseppet kihasználnak. Az Amerikai Egyesült Államok­ban, Franciaországban, Svájc­ban és több más országban ma már államilag támogatják a törpe vízművek építését. Meggyőződésem, hogy Ma­gyarországon is szükség van vízművekre. Egyrészt, mert nem szennyezik a környezetet, csökkentik az atmoszféra és a környezet káros kémiai és bio­lógiai megterhelését, másrészt biztonságot nyújtanak. Ugyanis bármilyen kis hányadát képvise­lik is egy ország energiaellátá­sában, a kritikus helyzetekben rendkívüli jelentőségük lehet. Nem kell ehhez háborúnak ki­törnie, elég csupán ha megsza­kad az energiahordozók im­portja - mint történt az nemré­giben, amikor az ukránok le­kapcsolták a magyar hálózatról a villamosenergia szolgáltatást, - és máris hiány keletkezhet. Az ilyen és hasonló, rövi- debb-hosszabb átmeneti zava­rokban is ki kell elégíteni a mi­nimális igényeket, a kórházakat, az iskolákat nem lehet áram nélkül hagyni. Nem győzőm elégszer hang­súlyozni: minden államnak tö­rekednie kell arra, hogy - ha kismértékben is - legyen olyan energiatermelése, amely függet­leníti az importtól és nem fo­gyasztja a véges, fosszilis ener­giakészleteket. (újvári) gyületek előállításának és fel- használásának csökkentését ha­tározták el Kanada fővárosában. Ezek az anyagok a hajtógázai például több, rendkívül elterjedt kozmetikai spray-nek és háztar­tási tisztítószemek. A korábbi egyezmény keretében 1993-ig 20 százalékos, 1998-ig 50 szá­zalékos „visszalépésről” döntöt­tek. De az ózonréteg egyre na­gyobb mértékű károsodása, az emberiséget fenyegető foko­zódó veszély miatt újabb lépé­sek váltak szükségessé. A kop­penhágai egyezmény az ózon­károsító anyagok felhasználá­sának tiltását 1996-ra, ezen be­lül a halonokét már 1994. ja­nuár 1-re hozta előre. Magyarországon ennek be­tartása érdekében sürgős intéz­kedéseket tett a kormány. Az ózonkárosító anyagok kiváltá­sának programja április elejére elkészül s a végrehajtásához vissza nem térítendő anyagi tá­mogatást nyújtanak majd a fel- használóipamak, az érintett vál­lalatoknak. N. Zs. Foltozzuk az ózonlyukat? „Különleges kapcsolatok?” Kéretlen lakótárs Lassan tucatnyi ország első számú vezetője írta már alá a NATO békepartnerség prog­ramját, anélkül, hogy a kor­mányfői szignók különösebb vi­lágpolitikai viharokat kavartak volna. Ám az a bejelentés, hogy Oroszország is csatlakozik az atlanti szervezet együttműkö­dési keretmegállapodásához, annál nagyobb figyelmet váltott ki. Nagyhatalmi státusz? Ez emeli ki Oroszhont a békepart­nerséget következetesen NATO-előszobaként kezelő többi ország közül? S mi rejlik a kissé ködös „különleges kap­csolatok” megfogalmazása mö­gött? Akad hírelemző, aki messzemenő, stratégiai követ­keztetéseket vont le a fejlemé­nyekből, arra célozva, hogy az USA számára hosszútávon Oroszország NATO-közeledése egyfajta „ellensúlyt” képezhet az európai német dominanciá­val szemben. Mások inkább azt emelik ki, hogy a Fehér Ház számára önmagában is meg­könnyebbülést jelenthet Moszkva készsége a békepart­nerség alapelveinek elfogadá­sára. És mi lesz azzal az orosz tö­rekvéssel, amely a brüsszeli vé­dőernyőt igénylő kelet-kö­zép-európai „kicsik” bevonását akarja „blokkolni”? Az, hogy Moszkva beáll az aláírók so­rába, vélhetőleg a térség orszá­gainak NATO-csatlakozási igé­nyét épp úgy nem fogja megvál­toztatni, mint az Atlanti Szövet­ség megszokott óvatosságát. Minden „békepartner” azonos helyzetbe kerül. Kivéve Moszkvát, amelynek a pozíci­ója alighanem privilegizálttá vá­lik. SZ. G. A minap szokatlan időben jött haza iskolából a fiam. Dél­előtt tízkor. Hátán az iskola­táska, kezében cédula, rajta ennyi: Nittyfor.-Hazaküldtek mama, sörte van a hajamban - mondja.- Csak nem serke? - javítom ki rémülten. Ő így válaszolt.- De igen. Most már tudom, ez a tetű testvére.- A gyerekek semmit sem tudnak a tetvességről, a szülők tanácstalanok, eltitkolják. Újra terjed a tetű? Hogyan fedezhető fel időben? - kérdeztük dr. Er­dős Gyulától, az Országos Köz­egészségügyi Intézet osztályve­zető főorvosától.- A tisztálkodási lehetősé­gek, a szaporodó modern tisz­tálkodószerek ellenére a hetve­nes évektől kezdődően, különö­sen a gyermekközönségekben, világszerte egyre gyakrabban fordul elő fejtetű. Nálunk főleg az általános iskolák alsó osztá­lyaiban, az óvodákban, tábo­rokban jelentkezik. Elterjedését segíti, hogy az idősebb korosz­tály már elfelejtette milyen, a fiatalabb pedig még nem talál­kozott vele; az anyák nem ve­szik észre, ha a gyermekük az óvodából v^gy a táborból tetve­sen érkezik haza. Fel kell fi­gyelni arra, ha a gyerek a fülei környékét és a tarkóját vakarja, ugyanis a tetű petéit (serke) a hajszálak tövéhez, közel a fej­bőrhöz rakja. A tetű karmai bicskaszerűen csukódnak vissza a lábszárra, így szinte letéphe- tetlenül rögzíti magát a hajszá­lakra. A fejbőrön keresztül szívja a vért. Nagyon gyorsan elszaporodhat; egy tetűtől akár kétszáz utód is származik. Te­hát elég egyet beszerezni ahhoz, hogy két hét múlva a tetvek százai nyüzsögjenek a fejen, és a hajszál tele lesz serkével. így egy személy is kiinduló forrás lehet az egész közösség fertőzé­sének. (Fésű, sapka is terjeszt­heti.) Sorban álltunk a gyógyszer- tárban. Előttünk idős hölgy ko­torász a szatyrában. A pult mö­gül kiszólt a gyógyszerésznő:- Kérem, tovább!- Nittyfor tetűírtót kérek - mondom. Mire az előttem lévő:-Én is azt kérek, és maga előtt vagyok! Elmesélem az esetet a főor­vos úrnak.- Látja, mennyire szégyen­nek tartják ezt az emberek? Ez a megelőzés legfőbb akadálya. Régi hiedelem, hogy csak elha­nyagolt, piszkos családokban fordul elő. A tetű azonban „de­mokrata”, korra, beosztásra és vagyonra nincs tekintettel, egy­szerűen a táplálékát, a vért ke­resi. Az sem hagyható figyelmen kívül, hogy sok szülő megveszi gyerekeinek a divatos ruhane­műt, a drága játékot, és azt hi­szi, hogy ezzel kötelességeinek eleget tett. Nem figyel fel a gye­rek vakarózására, és így a tetű szétszóródik.- Mi a teendő, ha észrevettük a tetvességet?- Először is nem kell kétség­beesni. A kellemetlen „lakótárs­tól” könnyen meg lehet szaba­dulni. Igaz, hogy a víz nem árt a tetűnek és a serkének, de a for­galomban lévő oldatok: a Nitty­for és a legújabb Pedex hajszesz rövid időn belül elpusztítják. Egy-két alkalommal alaposan be kell dörzsölni az előzőleg samponnal vagy szappannal megmosott hajat és fejbőrt, órák múlva le lehet öblíteni. (A ha­jon akár napokig is rajtahagy­ható, így megelőzésre is alkal­mas.) Az így elpusztult serkéket sűrű fogazatú, ecetbe mártott fésűvel kifésülhetjük.

Next

/
Oldalképek
Tartalom