Új Dunántúli Napló, 1994. március (5. évfolyam, 59-89. szám)

1994-03-26 / 84. szám

8 uj Dunántúli napló Riport 1994. március 26., szombat Rövidesen vezetékes víz érkezik az Ormánság harminchat házas falujába Jó pár éve, hogy egy kelle­mes délutánt töltöttem az urba- nizált világból időnként vidékre szökő, kedves ismerősöm meg­hívására Kemsén. Talán a leg­kisebb baranyai községben az önálló önkormányzatokkal ren­delkezők között. Hiszen har­minchat házában mindösszesen 98 lakója van. (Igaz kijárnak már többen is mint egykori vendéglátóm, pécsiek, hétvégi jelleggel, kikapcsolódni. S fel­szívni mindazt, amit a városi embernek a falu jelent.) Erről is beszélgettünk akko­riban is, most is. Megkapott az a szeretet, amivel akár a városiak, akár a helybéliek szóltak e vi­dékről. Megőrződött bennem az a sok cél és szándék, melyről órákig beszélgettünk a szabad­téri tűz mellett, a fortyogó bog­rácsra is rátekintve időnként. Miként lehetne feltámasztani e halódó községeket, életet víve, célt adva az ott élőknek? Jó pár éve, a falusi levegő utáni kívánkozások idején, a vá­rosiak a megvásárolt házak és udvarok rendbetételével, dísz­fák ültetésével és fűnyírógéppel kezdték a bemutatkozást. Sike­redett rátalálni a helybéliekben meglévő, szunnyadó szándékra, s aztán mindenütt kezdtek szé­pülni a porták, s a község főte­rén arborétumi környezet ala­kult ki. Ahogy múltak az évek, eléggé felnőttek, „besűrüsöd- tek” a különféle díszcserjék és fák-fenyők, ágaikkal itt-ott ösz- szekapaszkodva. Erről mondta a kisközség életének motorja, Tömös Mihó László, hogy itt az ideje rendbetenni e szép rende­zetlenséget. S valami hozzáértő tájrendezővel, kertésszel föl­venni a kapcsolatot. Szinte hihetetlen, hogy mi­ként értek el odáig a kemseiek, hogy tájépítészről álmodnak. Talán kissé sértő a fogalmazás, de nem is olyan régen, még örültek, hogy élnek, s örülhet­tünk mi is, az apró baranyai községekért aggódók, hogy nem jutott e dél-baranyai ősi te­lepülés Kán, Gorica, Gyűrűfű vagy éppen Pusztakisfalu sor­sára. Még néhány év, vagy évti­zed elegendő lett volna mind­ehhez. Hiszen ez a vidék az, ahol az elmúlást és a szegény­séget a mohával kivirágzott, negyven-ötven éve át nem ra­kott, beroskadó háztetők mutat­ják, s az utcák foghíjai, be- dőlt-falu hajdan vályogházzal, udvarokban feltörő gazzal. Ezen a vidéken, az Ormánságot átszelő utak mentén, megannyi frissen tarolt, többnyire gyorsan vágható, vékonytörzsű fiatal fa csonkja jelzi, hogy kemény volt a tél, s talán a szokásosnál több tüzelő kellett. (A helyi önkor­mányzatok szociális segélyei mellett talán a legtöbb támoga­tást e környék lakóinak a ligetes kis erdők, bokros facsoportok adják.) Kemse kivétel, kivétel lehet. Szép kivétel néhány éledő szomszéd községgel. Kemse harminchat házában kilencvennyolc lakos él Fotók: Löffler Gábor Kemse község diófái Itt négy év alatt sok minden változott, rá se ismerne a mára az, aki régen járt errefelé. Per­sze az elmúlt négy év nem tudta regenerálni mindazt, amit az elmúlt negyven okozott. Hiszen a kisközség történetét ismerő­nek tudnia kell, hogy valaha a pécsi káptalané volt, s Kemse- falu néven illették. A fáma sze­rint a török időkben a kemseiek építették-erősítették a szigeti várat. Egyébként színtiszta ma­gyar és református falu. (Egy­kori szép fatemplomának kazet­tás mennyezetét valamikor a harmincas években a Népművé­szeti Múzeum vásárolta meg mint védeni illő, örök értéket.) Júniustól vezetékes ivóvíz váltja fel a mostani nitrátos kutakat Fotó: Löffler A háború előtt 370 lélek élt itt, Pósa Márton községi bíró osz­totta az igazságot és a reformá­tus népiskolában Sárközi Sán­dor néptanító oktatta a gyerme­keket. Negyvennyolc iparossal büszkélkedett, s lakóinak több­sége őstermelő. Volt klubja, le­vente köre, énekkara, tánccso­portja. Éltek itt, mint másutt is, míg a nagy politikába ágyazott hazai falurombolás el nem érte őket. Sajátos falurombolás volt ez: nem buldózerek gyalulták el a portákat. A helyi megélhetés alól kellett kihúzni a talajt, a vá­ros és az ipar felé terelve az embereket. És lássunk csodát: Kemse újra kezd talpra állani. ,A pol­gármester 13 közmunkára fo­gott embert alkalmaz, nagyon okosan, inkább munkabért fizet, mint segélyt. A porták megszé- pültek-megszépülnek. (Tervük, hogy a lakóházak külső rendbe­tételét, tatarozását, szépítését az önkormányzat vezényli majd, pénzügyi támogatással.) igény szerint több portán már sertés­sel, szarvasmarhával foglalkoz­nak, számosállatot tartanak, s ehhez szintén az önkormányzat két tíz hektáros legelőt bérel. Ahogy mondták: beindult az élet. Rövidesen 32 telefont kap­nak az Ormányság Alapítvány támogatásával, s amiről koráb­ban még álmodni sem mertek: ha igaz, júniusban vezetékes ivóvíz váltja föl a nitrátos kutak vizét. Vezetékes víz! Ezt a lehe­tőséget is pályázat útján szerez­ték meg: 80 méter mélyről tör fel, s annyit, ami három köz­ségnek is elég lenne. Visszatért az élet Kemsére. l.m 2.K] 3.Q] 4.(3 5.00 6.QD 7.3] 8.3] 9.® 10.(3 11.(3 12.(3 Kuncze Gábor, az SZDSZ miniszterelnök-jelöltje: , A Szabad Demokraták a sanyarú helyzet ellenére bíz­nak a magyar ipar jobb jövőjében. Programunk ered­ményeként megállhat a piacvesztés, a termelés csök­kenése, a vagyon elherdálása. A kialakult válságot úgy kell kezelni, hogy az ipar szerkezeti átalakulása is meg­történjen. Jobban fogjuk segíteni a magyar áruk kül­földi piacra jutását, de óvni is kell iparunkat a ma­gyar vámkedvezmények megadásakor. Mindezt a több munkahely, a gazdasági fellendülés érdekében!” N. SZDSZ^ Megannyi közös rendezvényt, ünnepséget szerveztek, leg­utóbb a nőnapot. Az együttlét öröméért, kedvéért. Életígénylésük legfőbb jele: gazdálkodnak, dolgoznak, s mostanában egyre többet hang­zik a szó, sokaktól, hogy bár csak néhány évvel fiatalabb lennék! Mindenesetre az ősszel diófákat ültettek közösen a kemseiek, a jövőben való biza­kodásuk nyomatékaként. Kozma Ferenc Magyarul magyarán Az állapothatározó igealak Előző heti írásomban azt igyekeztem bizonyítani, hogy a szenvedő igei tartalom kifejezé­sére, a körülírt szenvedő szer­kezet, azaz a létige {van, volt, lesz) és a -va, -ve, -ván, -vén képzős határozói igenév a leg­alkalmasabb. Ugyanígy nélkülözhetetlen az állapot jelölésére is: ki van sütve (a szalonna); föl van for­ralva (a víz); meg vagyunk elé­gedve (a teljesítménnyel); ha­lálra volt rémülve (a látványtól). Az állapot mellett kifejezheti a cselekvés intenzitásának fo­kozását. „Amit én csinálok, az meg van csinálva". Színezheti, tömörítheti a mondanivalót: „A szeme vörösre volt sírva”. A vörös állapotban létei mellett közli ennek az okát is: a sírástól volt vörös. Jelölheti a mozgás befejezettségét: „feje a vállára van billenve”. Közkeletű ál­landó nyelvi kifejezésekben: ,Adva van egy derékszögű há­romszög”; „Napjai meg vannak számlálva”. Formailag minden igével al­kothatunk ilyen szerkezetet, bi­zonyos esetekben mégsem tesz- szük. Ha valaki felől érdeklőd­nek, illetve ha valakit keresnek, nem szoktuk azt mondani, hogy: el van utazva, le van fekve, el van aludva, bár mind­egyik állapotot fejez ki. Ez ugyanis sokkal egyszerűbben jelölhető a megfelelő igével, il­letve állapotot jelölő más szó­val, vagyis így: elutazott, lefe­küdt, elaludt. Szinte elképzelhe­tetlen az ismert népdal: „Fel­másztam az eperfára, /Beakadt a gatyám szára” - igeneves szerkezetekkel, így: Fel voltam mászva az eperfára,/Be lett akadva a gatyám szára. Áthidaló megoldásként a kö­vetkező „szabályt” ajánlották: Ha nem vagyunk biztosak a -va, -ve igeneves szerkezetek he­lyességében, akkor használjunk helyette ragozott, cselekvő igea­lakot: elintézték, megoldották, elhatározták stb. Ez bizony nyelvszegényítő tanács, amely nem mindig kö­vethető, mert meghamisítja a mondanivaló lényegét, ugyanis túlzott hangsúlyt ad a cselekvő személynek a cselekvés tényé­vel szemben, vagy éppen bi­zonytalanságban marad a cse­lekvőik) személye, „napjai meg vannak számlálva” - nem mondhatjuk így: megszámlálták a napjait. Vagy: „ne verjetek itt sátrat, mert ki lesztek téve a szélnek” - nem szólhat így: .. . kitesznek titeket a szélnek. - Sokszor nem a mesterkélt sza­bályozás, hanem az élő nyelv- használat ad útbaigazítást. A szinte jelentéktelen formai elté­réssel is lényeges jelentésválto­zás jár együtt: ,fioláira voltak szánva" - nem azonos az: El voltak szánva a halálra - szer­kezet tartalmával. A szerkezet használatára vo­natkozó általános tilalom, il­letve az esetenkénti bizonyta­lanság több kényszermegoldás­hoz vezetett. Az egyik ezek kö­zül a terjengős kifejezések el­burjánzása. Ilyenek: befejezést nyert (a be van fejezve helyett); felvételt nyert (fel van véve); el­intézésre került (elvan intézve) A másik a -t, -tt képzővel alko­tott befejezett melléknévi ige­név. gátlástalan használata ál­lítmányként: „Az ellátás biztosí­tott”; „A probléma még nem megoldott” - ez az ún. tötö nyelv. Rónai Béla Keresztrejtvény Beküldendő a helyes megfejtés április 5-én (kedd) déli 12 óráig beérkezőleg, LEVELEZŐ­LAPON 7601 Pf: 134. Új Dunántúli Napló Szer­kesztősége, Pécs, Rákóczi u. 34. VIII. em. A március 12-i lapban közölt rejtvény helyes megfejtése: „Papa ha hozol egy vodkát és egy ci­git, többet nem ébresztelek fel.” A helyes megfejtők közül utalványt nyertek: Bíró Sándor, 7782 Ivándárda, Kossuth u. 20., Bitó Erzsébet, 7900 Szigetvár, Kerecsényi u. 9., Dürvanger Antal, BM. Hőr. Igazgatóság, 7601 Pécs, Pf: 252/T., Gerőfy Csaba, Pécs, 7627 Bokor u. 8/1., Pálinkó Mihály, 7370 Sásd, Pozsonyi u. 1. Az utalványokat postán küldjük el.

Next

/
Oldalképek
Tartalom