Új Dunántúli Napló, 1994. március (5. évfolyam, 59-89. szám)

1994-03-25 / 83. szám

1994. március 25., péntek Közélet aj Dunántúli napló 9 Könyv Bartókról A londoni könyvpiac egyik újdonsága a „The Bartók Com­panion” című kötet, amelyet Bartók fia, valamint tizennégy Bartók-szakértő írt és Malcolm Gillies szerkesztő állított össze Bartók Béláról. A könyv, amely a Faber kiadónál jelent meg, át­fogóan ismerteti Bartók zene­szerzői módszereit, népzeneku­tatói tevékenységét, előadói és tanári munkásságát, és részlete­sen elemzi zenei alkotásainak különböző területeit. A The Times című brit lap kritikusa „a Bartókról szóló tudás teljes és olvasmányos aranybányájának” minősítette az új könyvet. Zsákutca Hivatalosan meg nem erősí­tett értesülések szerint zsákut­cába jutottak a Nemzetközi Va­lutaalap és Oroszország tárgya­lásai, emiatt kérdésessé válhat az IMF által Oroszország szá­mára biztosított hárommilliárd dolláros hitel második, 1,5 mil­liárdos részletének folyósítása. Orosz illetékesektől származó értesülések szerint valószínűleg azért nem folyósítja a Valutaa­lap a másfél milliárd dolláros hitelrészletet, mivel a költség- vetési hiány a kormány által jó­váhagyott tervezetben megkö­zelíti a GDP 10 százalékát, s ez csak növekedhet a költségvetés parlamenti vitája során. Egyedül maradt gyerekek Az elkövetkező hónapokban a jugoszláviai háborúk zűrzava­rában egyedül maradt gyerme­kek tízezrei után indul meg a kutatás - jelentette a dpa. A csa­ládegyesítésről kidolgozott programot az ENSZ Menekült- ügyi Főbiztossága terjesztette elő Genfben. Az elhagyatott gyermekek felkutatását a főbiz­tosság és az „Egyedül maradt gyermekek száműzetésben” nevű csoport irányítja. - Úgy véljük, hogy csupán Horvátor­szágban 20 000 magára hagyott kiskorú él, a többieket iszlám országokban, Törökországban, Svédországban Olaszországban vagy Szlovéniában sejtik - han­goztatta Genfben Sylvana Foa, a menekültügyi főbiztosság szóvivője. Összesen 60 000-re becsülik a hozzátartozók nélkül maradt gyermekek számát. Lopás a Palotából A brit királyi udvar bizton­sági felügyeletének újabb kínos fogyatékosságára derült fény amidőn a Scotland Yard kö­zölte: letartóztatták a Bucking­ham palota egyik volt alkalma­zottját, mert egy százezer fontot érő XVII. századi olajfestmény ellopásával gyanúsítják, amely­nek hiánya hónapokon át senki­nek sem tűnt föl. Adrian Van Ostade németalföldi festő 23 centiméter hosszú és 19 centi­méter széles képének ellopására akkor derült fény, amikor egy jóhiszemű közvetítő értékbecs­lés végett megmutatta a fest­ményt Phillips londoni műke­reskedőnek. íbisz Az Íbisz madarakról is „tár­gyalt” Hoszokova Morihiro ja­pán kormányfő, amikor a hét végén Li Peng kínai kormány­fővel találkozott. A szigetor­szágban ugyan él még egy Íbisz pár, de már túl idősek ahhoz, hogy utódokat nemzenek és a mesterséges megtermékenyítést sem lehet alkalmazni. Az Íbisz Kínában is kihalóban van, de még 40 él fogságban. Hoszo- kava Kínából való hazatértekor tájékoztatta az újságírókat, megjegyezve azt is, hogy Csen Dzsin-huától, a Kínai Tervezési Bizottság elnökétől kapott biz­tató választ a kérésére, hogy né­hány madarat kölcsönöznek. Kormányváltás Pozsonyban A politikai realizmus alternatívája Foglalkozás a Komlói Drogközpontban Fotó: Kóródi Gábor Ötezer középiskolást kérdeztek meg a megyében névtelenül Mennyire ismerik a kábítószereket? Kilószám foglalják le a hero­int. A többtíz kilónyi mennyi­ség láttán a vámosoknak lassan már a szemük se rebben. Eddig sem az „áru”, legfeljebb a mennyisége az, ami meghök­kentette őket. Őket és mindenkit, aki vala­mivel többet tud e pusztító ha­tású szerek fogyasztásának kö­vetkezményeiről és arról, hogy mi mindenre képesek azok, akik ezekből, vagy ezekkel élnek. Mert ma már Magyarorszá­gon szinte minden fajta kábító­szert lehet kapni, ami a világon ismert, s a cél már messze nem az, hogy ezek ide jussanak, ha­nem, hogy bővüljön a fogyasz­tók köre. (Az apa Kecskemétről hozta ide a fiát. Szándékosan Pécsre, hogy minél messzebb kerüljön attól a környezettől, amelyben először a különböző gyógysze­rekre ivás, később a „füvek” keltette kábulatot ismerte meg. Aztán kipróbált mindent, ami­hez hozzáfért. Kezdetben „ba­ráti" alapon kapta, aztán pén­zért. Tanuló lévén csak annyi pénze volt, amennyit szerezni tudott. Kezdetben a szüleitől kért, aztán lopott, később már a boltokat járta éjszaka. Amit elemeit, azt eladta. A rendőrök fogták el. A szülei egy éve tud­ják, hogy drogos. Saját maguk próbálták kéz­ben tartani, leszoktatni. Titkol­ták a szenvedélyét. Arra is ké­pesek voltak, hogy igazolják a mulasztott napokat, csak ne de­rüljön ki, hogy miért nem volt képes iskolába menni. Akkor kezdtek gondolkodni a módsze­rük célravezetőségén, amikor a rendőrség kopogtatott náluk.) Legalább tizenöt éve, hogy a külföldet járt szakemberek, az általuk meghívottak riasztó ké­pet festettek a kábítószerfo­gyasztás mértékének növekedé­séről, következményeinek sú­lyosságáról. Azt is megmondták, hogy ne áltassuk magunkat: hozzánk is elér majd ez az őrület, ha nem tudunk vele mit kezdeni, egyé­nek, családok ezrei fognak tönkre menni. A szavaikat segítő szándékú információként értelmezők kö­zött sokan akadtak, akik valami­lyen módon és formában el­kezdték a kábítószerfogyasztás elleni tevékenységet. Megindult a felvilágosító munka, létrejöttek az első befo­gadó és leszoktatni szándékozó helyek. Szenvedély-betegség­ként kezelve részben egészség- ügyi szakemberek, részben val­lási alapon szerveződött alapít­ványokban tevékenykedők igyekeznek segítséget nyújtani a drogfogyasztóknak. (-Azt mi tudtuk P. 1.-ről, hogy iszik, méghozzá rendsze­resen, de a fáradtságát, sápadt­ságát és soványságát ezzel ma­gyaráztuk - mondja az egyik ta­nára, aki azóta is rendszeresen látogatja. 0 ment vele a mentőben is, amikor a fiatalember leugrott a második emeleti erkélyről. Albérletben lakott Pécsett, mint egyetemista. Kiváló képes­ségű hallgató volt, sok minden­ben szervezője, hangadója a többieknek. Aztán jött az ital, a kábítószer, az öngyilkossági kí­sérlet, s most Budapesten él, egy alapítvány által fenntartott közösségben. Tolókocsiban tölti a napjait. Rengeteget olvas, nyelvet tanul, s időnként nagyon keserűen jegyzi meg: ezt korábban is megtehettem volna. Csak nem tolókocsiból, s nem azért, mert nem találhattam volna értelme­sebb célt.) Hogy pontosan hányán van­nak ma Magyarországon, akik rendszeresen fogyasztanak ká­bítószert, azt valószínűleg senki sem tudja. Valami kiinduló­pontra e tekintetben is szükség lenne, ha másért nem, hát ezért, hogy néhány év után, ha ismét csinálnak ilyesmit, akkor ösz- szevetve az első eredményeivel valamilyen következtetést le­hessen levonni: csökkent, vagy nőtt a számuk, ami arra is vá­laszt ad, hogy megfelelő-e a vé­dekezés, óvás, felvilágosítás, vagy sem? Különösen a fiatalok esetében, a megelőzés miatt lenne nagyon fontos tudni, hogy mennyire fogékony és „fertő­zött” ez a korosztály. Úgy tűnik, hogy most valami elkezdődött, mert a Budapesti Közgazdaság- tudományi Egyetem szocioló­giai tanszékén összeállították azt a kérdőívet, amely az Eu­rópa Tanács ajánlása alapján készült. Elsőként fővárosi középisko­lásokat kérdeztek meg az élet­módjukról, elsősorban a cigaret- tázásról, alkohol és kábítószer­fogyasztásról. A felmérés névtelen, még az iskolájukat sem jelölik a kérdő­íven. Ugyanezt a felmérést el­készítették Zalaegerszegen is, s most Baranyában. A megye kiválasztott 29 isko­lájában 187 osztály több, mint ötezer tanulóját kérdezték meg a Megyei Drog Központ megbí­zásából. A felméréshez jelentős támo­gatást adott a Nemzeti Egész­ségvédelmi Intézet, a Megyei Közgyűlés, az Egyesített Egészségügyi Intézet és a Me­gyei Pedagógiai Intézet. Az adatokat a Tolna Megyei Tisztiorvosi Szolgálat dolgozza fel számítógépen annak fejében, hogy a baranyaiak segítenek nekik ugyanezt a felmérést el­készíteni. Értékelhető adatok a nyár elején várhatók. T. E. Amikor februárban Meciar szlovák miniszterelnök szinte kiűzte a kormány üléséről Jozef Moravcik külügyminisztert, ke­vesen gondolták volna, hogy három héttel később ugyanő, kormányfőként tér vissza a poli­tikai élvonalba. S akiket akkor vele együtt a kizártak a kor­mánypártból, most lehetőséget kaptak arra, hogy megvalósít­sák az akkor elnevezett prog­ramjukat, a „Politikai Realiz­mus Alternatíváját”. 1992 nyarán a függetlenné vált Szlovákiában lezajlott vá­lasztásokon Meciar pártja, a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom csaknem abszolút többséget szerzett: a 150 man­dátumból 74-et. A szélsősége­sen nacionalista Szlovák Nem­zeti Párt 15 képviselőjének tá­mogatásával könnyen kormányt alakíthatott. Ez a nyerő helyzet foszlott szét nem egészen két év alatt, a kormánypártból 18, tá­mogatójából, az SzNP-ből 7 képviselő távozott. A belső fe­szültségek mindinkább növe­kedtek: a gazdaság nem fejlő­dött, súlyos privatizációs visz- szaélések történtek, hosszan le­hetne szólni az egészségügy és oktatásügy fiaskóiról, nem egy­szer sértették meg a demokrácia szabályait s végül, de nem utol­sósorban, amit mi különösen érezhettünk, az Európa Tanács­nak tett fogadkozások ellenébe, nem biztosították a kisebbségek több alapvető jogát. Meciar miniszterelnök mind­ezt dübörgő sikerpropagandá­val, személyes befolyásá- nak-hatalmának fokozásával próbálta ellensúlyozni. így ke­rült viszályba Michal Kovac köztársasági elnökkel, korábbi helyettesével, akit azzal a re­ménnyel segített az államfői tisztségbe, hogy engedelmes bábja lesz. Végül az elnök két­órás beszéde, amelyben felszó­lította honfitársait - nyilván a sikerpropagandára utalva hogy „tegyék le a rózsaszín szemüveget” volt az utolsó csepp a kicsorduló pohárba. Meciar elvérzett a bizalmatlan- sági szavazás során és szeptem­ber utolsó napjára kiírták az időelőtti választásokat. Jan Moravcik, a 49 eszten­dős, ocsovai születésű jogász- professzor, pozsonyi dékán, majd Csehszlovákia utolsó és Szlovákia második külügymi­nisztere szinte órák alatt képes volt megalakítani új kormányát. Az új miniszterelnök 19 tagú kabinetjébe a volt kormánypárt 7 kivált tagját, a baloldal 7 és a kereszténydemokraták 5 képvi­selőjét válogatta be, többségük­ben nagytekintélyű szakembe­reket. A magyar pártok nem ju­tottak képviselethez. A kor­mány megbízatása a választá­sokig, tehát fél évre szól, de ha a politikai realizmus minden ol­dalon felülkerekedik, akkor egy ilyen, viszonylag széles alapo­kon nyugvó formáció segíthet kiútat találni az ország nehéz helyzetéből. Vonatkozhat ez a kisebbségeket - főként a ma­gyarokat - ért sérelmek felül­vizsgálatára (például a sokat vi­tatott nyelvtörvény visszavoná­sára vagy módosítására), a kül­politikában pedig egy beígért stílusváltásra, ami megkönnyít- hetné a párbeszédet például Szlovákia és Magyarország kö­zött. Bízunk benne: a tavaszi re­mények nem hervadnak el az őszig s azon túl sem. Réti Ervin Új Jalta? A boszniai alkotmány parag­rafusai megszülettek - lega­lábbis papíron. A leendő föde­ráció működésének alapelveit részletesen kidolgozták - elmé­letileg. Amint a fanyar-rezignált kiegészítő szócskák is mutatják, a hírelemzők zöme meglehetős kétkedéssel követi a diplomá­ciai rohammunkával tető alá hozott horvát-muzulmán megál­lapodást. Viszonylag szoros fö­deráció, nemzetiségi alapon lét­rehozandó kantonok, gondosan elhatárolt szövetségi, illetve he­lyi jogkörök, a menekültek visszatérési lehetősége, kártérí­tés, az adriai tengerpart közös használata: elvileg csakugyan szépen fest a hathatós washing­toni közreműködéssel megszö­vegezett uniós alaptörvény. Hol hát a bökkenő? Szokás szerint a részletekben. Hol hú­zódjanak a kantonhatárok? Mi­ként valósítható meg a gyilkos testvérháború évei után a kü­lönböző nemzetiségűek békés együttélése? Mi lesz Szarajevó­val? S ami a lényeg: hogyan törhető le a boszniai szerbek, s persze a mögöttük álló belgrádi vezetés ellenállása? Azoknak a területeknek jó részét ugyanis, amit a horvát-muzulmán föde­rációhoz számítanak, jelenleg még szerb erők ellenőrzik, s kü­lönösebb területi engedmé­nyekre nem is mutatnak hajlan­dóságot. Vagy mégis? Segít­het-e ismét a külső nyomás, mint néhány hete, a NATO-ul- timátum körüli napokban segí­tett? Tényleg körvonalazódik egy „új Jalta”, vagyis egy friss orosz-amerikai diplomáciai ér­dekegyeztetés Jugoszlávia ügyében? Az elképzelés vilá­gos: a Fehér Háznak Zágrábot, Moszkvának viszont Belgrádot kellene kompromisszumokra ösztökélni. Sz. G. Szivárog a tározó tavakból a szennyezett csurgalékvíz Már csak egy kilométer az első kútig Pécs ivóvízellátása forog kockán - pénz viszont alig Ha a helyzet nem rendező­dik, hosszútávon veszélybe kerülhet a pécsi ivóvízellátás - derül ki abból a tanulmány­ból, mely a héten került szer­kesztőségünk birtokába, s me­lyet a közelmúltban egy német szakember készített. Két újabb, a környezetvéde­lem témakörébe tartozó téma foglalkoztatja a megye e téren érzékenyebb polgárait. Lapunk február közepén foglalkozott a Paksi Atomerőmű Rt. (PA Rt.) és két baranyai község szerző­désével, melyben a felek abban állapodtak meg, hogy az ön- kormányzatok folyamatosan tá­jékoztatni fogják a helyben élő­ket az Atomerőmű által esetleg később ott végzendő kutatófú­rásokról, mely vizsgálatok az erőműben keletkező hulladékok hosszútávú elhelyezésének le­hetőségét mérnék fel. (Azóta a Baranya megyei Közgyűlés ille­tékes bizottsága is foglalkozott az üggyel. Jelentésük konklúzi­ója: „Függetlenül az ilyen tá­roló sugárhatásának szakmai megítélésétől, amelyre a Bizott­ság nem rendelkezik megfelelő ismeretekkel, úgy ítéli, hogy a tárolók helyének kijelölése már azzal a hatással járna - ismerve a külföldi vásárlók ez irányú ér­zékenységét -, hogy a megye mezőgazdasági terményei elad­hatatlanokká válnak és ez a me­zőgazdasági jellegű megyét gazdaságilag tönkre tenné! ”) Bár a PA Rt. és az érintett önkormányzatok vezetői azóta több alkalommal is kijelentet­ték, hogy a tároló baranyai elhe­lyezéséről egyelőre nincs szó, s a szerződés - 1 millió forint el­lenében - csupán az önkor­mányzatok tájékoztatási kötele­zettségét írja elő, a környezet­védők rosszat sejtenek. Egyes megfogalmazások szerint előbb-utóbb akár egy újabb Ófalu-ügy is kerekedhet a do­logból —a félelmek érthetők, hi­szen az atomhulladékot sehol a világon nem látják szívesen. Ugyancsak jónéhány környe­zetvédőt foglalkoztat az az írá­sunk bevezetőjében már emlí­tett, s a német Peter Diehl által elkészített tanulmány, mely az urán-csurgalékvíz és a pécsi víznyerő terület összefüggéseit taglalja. A német szakember vizsgálatai szerint a pécsi urán­bánya meddőhányóiból szár­mazó szennyezett csurgalékvíz azon víznyerő terület irányába mozog, melyből a megyeszék­hely ivóvízellátásának a felét biztosítják jelenleg is. „Miután gát nincs, csak idő kérdése, mi­kor éri el a szennyeződés a víz­nyerő területet" - állapítja meg Peter Diehl. A szakember szerint a talaj­vízbe szivárgó szennyezett csurgalékvíz ugyan nem jutott még el a mélyen fekvő víztároló rétegig, az e fölött lévő - egyébként kicsiny áteresztő ké­pességű - vízzáró réteg azonban sajnos nem jelent áthatolhatat­lan akadályt. Bár a szennyező­dés csupán 30-50 méter/év se­bességgel terjed, így húsz esz­tendő kell ahhoz, hogy 1 kilo­métert megtegyen, a szivárgás frontja máris csak ezer méter távolságban van az első ivóvíz­szivattyúzó kúttól. A tanulmány szerint a szivárgásból eredő ve­szély csak két feladat megol­dása esetén kiküszöbölhető. Az egyik a szennyeződött csurga- léknak a tárolókból való kijutá­sának mielőbbi megszüntetése, a másik pedig a már szennyező­dött rétegek megtisztítása, ké­sőbbi helyreállítása lenne. Hazai környezetvédő szak­emberek szerint azonban - elő- sorban anyagi problémák miatt - az e munkálatok elvégzésére készült tervek egyelőre csak te­ória szintjén fogalmaznak. A csurgalékvíz szivárgása je­len pillanatban is tény, veszélyt jelent. Minnél tovább halogat­ják a helyreállítást, annál több pénzbe kerül - előbb-utóbb pe­dig mindenképpen lépni kell. A pécsi Zöld Kör a közeljö­vőben fórumot rendez e témák­kal kapcsolatban, melynek idő­pontjáról olvasóinkat tájékoz­tatni fogjuk. Pauska

Next

/
Oldalképek
Tartalom