Új Dunántúli Napló, 1994. március (5. évfolyam, 59-89. szám)
1994-03-25 / 83. szám
1994. március 25., péntek Közélet aj Dunántúli napló 9 Könyv Bartókról A londoni könyvpiac egyik újdonsága a „The Bartók Companion” című kötet, amelyet Bartók fia, valamint tizennégy Bartók-szakértő írt és Malcolm Gillies szerkesztő állított össze Bartók Béláról. A könyv, amely a Faber kiadónál jelent meg, átfogóan ismerteti Bartók zeneszerzői módszereit, népzenekutatói tevékenységét, előadói és tanári munkásságát, és részletesen elemzi zenei alkotásainak különböző területeit. A The Times című brit lap kritikusa „a Bartókról szóló tudás teljes és olvasmányos aranybányájának” minősítette az új könyvet. Zsákutca Hivatalosan meg nem erősített értesülések szerint zsákutcába jutottak a Nemzetközi Valutaalap és Oroszország tárgyalásai, emiatt kérdésessé válhat az IMF által Oroszország számára biztosított hárommilliárd dolláros hitel második, 1,5 milliárdos részletének folyósítása. Orosz illetékesektől származó értesülések szerint valószínűleg azért nem folyósítja a Valutaalap a másfél milliárd dolláros hitelrészletet, mivel a költség- vetési hiány a kormány által jóváhagyott tervezetben megközelíti a GDP 10 százalékát, s ez csak növekedhet a költségvetés parlamenti vitája során. Egyedül maradt gyerekek Az elkövetkező hónapokban a jugoszláviai háborúk zűrzavarában egyedül maradt gyermekek tízezrei után indul meg a kutatás - jelentette a dpa. A családegyesítésről kidolgozott programot az ENSZ Menekült- ügyi Főbiztossága terjesztette elő Genfben. Az elhagyatott gyermekek felkutatását a főbiztosság és az „Egyedül maradt gyermekek száműzetésben” nevű csoport irányítja. - Úgy véljük, hogy csupán Horvátországban 20 000 magára hagyott kiskorú él, a többieket iszlám országokban, Törökországban, Svédországban Olaszországban vagy Szlovéniában sejtik - hangoztatta Genfben Sylvana Foa, a menekültügyi főbiztosság szóvivője. Összesen 60 000-re becsülik a hozzátartozók nélkül maradt gyermekek számát. Lopás a Palotából A brit királyi udvar biztonsági felügyeletének újabb kínos fogyatékosságára derült fény amidőn a Scotland Yard közölte: letartóztatták a Buckingham palota egyik volt alkalmazottját, mert egy százezer fontot érő XVII. századi olajfestmény ellopásával gyanúsítják, amelynek hiánya hónapokon át senkinek sem tűnt föl. Adrian Van Ostade németalföldi festő 23 centiméter hosszú és 19 centiméter széles képének ellopására akkor derült fény, amikor egy jóhiszemű közvetítő értékbecslés végett megmutatta a festményt Phillips londoni műkereskedőnek. íbisz Az Íbisz madarakról is „tárgyalt” Hoszokova Morihiro japán kormányfő, amikor a hét végén Li Peng kínai kormányfővel találkozott. A szigetországban ugyan él még egy Íbisz pár, de már túl idősek ahhoz, hogy utódokat nemzenek és a mesterséges megtermékenyítést sem lehet alkalmazni. Az Íbisz Kínában is kihalóban van, de még 40 él fogságban. Hoszo- kava Kínából való hazatértekor tájékoztatta az újságírókat, megjegyezve azt is, hogy Csen Dzsin-huától, a Kínai Tervezési Bizottság elnökétől kapott biztató választ a kérésére, hogy néhány madarat kölcsönöznek. Kormányváltás Pozsonyban A politikai realizmus alternatívája Foglalkozás a Komlói Drogközpontban Fotó: Kóródi Gábor Ötezer középiskolást kérdeztek meg a megyében névtelenül Mennyire ismerik a kábítószereket? Kilószám foglalják le a heroint. A többtíz kilónyi mennyiség láttán a vámosoknak lassan már a szemük se rebben. Eddig sem az „áru”, legfeljebb a mennyisége az, ami meghökkentette őket. Őket és mindenkit, aki valamivel többet tud e pusztító hatású szerek fogyasztásának következményeiről és arról, hogy mi mindenre képesek azok, akik ezekből, vagy ezekkel élnek. Mert ma már Magyarországon szinte minden fajta kábítószert lehet kapni, ami a világon ismert, s a cél már messze nem az, hogy ezek ide jussanak, hanem, hogy bővüljön a fogyasztók köre. (Az apa Kecskemétről hozta ide a fiát. Szándékosan Pécsre, hogy minél messzebb kerüljön attól a környezettől, amelyben először a különböző gyógyszerekre ivás, később a „füvek” keltette kábulatot ismerte meg. Aztán kipróbált mindent, amihez hozzáfért. Kezdetben „baráti" alapon kapta, aztán pénzért. Tanuló lévén csak annyi pénze volt, amennyit szerezni tudott. Kezdetben a szüleitől kért, aztán lopott, később már a boltokat járta éjszaka. Amit elemeit, azt eladta. A rendőrök fogták el. A szülei egy éve tudják, hogy drogos. Saját maguk próbálták kézben tartani, leszoktatni. Titkolták a szenvedélyét. Arra is képesek voltak, hogy igazolják a mulasztott napokat, csak ne derüljön ki, hogy miért nem volt képes iskolába menni. Akkor kezdtek gondolkodni a módszerük célravezetőségén, amikor a rendőrség kopogtatott náluk.) Legalább tizenöt éve, hogy a külföldet járt szakemberek, az általuk meghívottak riasztó képet festettek a kábítószerfogyasztás mértékének növekedéséről, következményeinek súlyosságáról. Azt is megmondták, hogy ne áltassuk magunkat: hozzánk is elér majd ez az őrület, ha nem tudunk vele mit kezdeni, egyének, családok ezrei fognak tönkre menni. A szavaikat segítő szándékú információként értelmezők között sokan akadtak, akik valamilyen módon és formában elkezdték a kábítószerfogyasztás elleni tevékenységet. Megindult a felvilágosító munka, létrejöttek az első befogadó és leszoktatni szándékozó helyek. Szenvedély-betegségként kezelve részben egészség- ügyi szakemberek, részben vallási alapon szerveződött alapítványokban tevékenykedők igyekeznek segítséget nyújtani a drogfogyasztóknak. (-Azt mi tudtuk P. 1.-ről, hogy iszik, méghozzá rendszeresen, de a fáradtságát, sápadtságát és soványságát ezzel magyaráztuk - mondja az egyik tanára, aki azóta is rendszeresen látogatja. 0 ment vele a mentőben is, amikor a fiatalember leugrott a második emeleti erkélyről. Albérletben lakott Pécsett, mint egyetemista. Kiváló képességű hallgató volt, sok mindenben szervezője, hangadója a többieknek. Aztán jött az ital, a kábítószer, az öngyilkossági kísérlet, s most Budapesten él, egy alapítvány által fenntartott közösségben. Tolókocsiban tölti a napjait. Rengeteget olvas, nyelvet tanul, s időnként nagyon keserűen jegyzi meg: ezt korábban is megtehettem volna. Csak nem tolókocsiból, s nem azért, mert nem találhattam volna értelmesebb célt.) Hogy pontosan hányán vannak ma Magyarországon, akik rendszeresen fogyasztanak kábítószert, azt valószínűleg senki sem tudja. Valami kiindulópontra e tekintetben is szükség lenne, ha másért nem, hát ezért, hogy néhány év után, ha ismét csinálnak ilyesmit, akkor ösz- szevetve az első eredményeivel valamilyen következtetést lehessen levonni: csökkent, vagy nőtt a számuk, ami arra is választ ad, hogy megfelelő-e a védekezés, óvás, felvilágosítás, vagy sem? Különösen a fiatalok esetében, a megelőzés miatt lenne nagyon fontos tudni, hogy mennyire fogékony és „fertőzött” ez a korosztály. Úgy tűnik, hogy most valami elkezdődött, mert a Budapesti Közgazdaság- tudományi Egyetem szociológiai tanszékén összeállították azt a kérdőívet, amely az Európa Tanács ajánlása alapján készült. Elsőként fővárosi középiskolásokat kérdeztek meg az életmódjukról, elsősorban a cigaret- tázásról, alkohol és kábítószerfogyasztásról. A felmérés névtelen, még az iskolájukat sem jelölik a kérdőíven. Ugyanezt a felmérést elkészítették Zalaegerszegen is, s most Baranyában. A megye kiválasztott 29 iskolájában 187 osztály több, mint ötezer tanulóját kérdezték meg a Megyei Drog Központ megbízásából. A felméréshez jelentős támogatást adott a Nemzeti Egészségvédelmi Intézet, a Megyei Közgyűlés, az Egyesített Egészségügyi Intézet és a Megyei Pedagógiai Intézet. Az adatokat a Tolna Megyei Tisztiorvosi Szolgálat dolgozza fel számítógépen annak fejében, hogy a baranyaiak segítenek nekik ugyanezt a felmérést elkészíteni. Értékelhető adatok a nyár elején várhatók. T. E. Amikor februárban Meciar szlovák miniszterelnök szinte kiűzte a kormány üléséről Jozef Moravcik külügyminisztert, kevesen gondolták volna, hogy három héttel később ugyanő, kormányfőként tér vissza a politikai élvonalba. S akiket akkor vele együtt a kizártak a kormánypártból, most lehetőséget kaptak arra, hogy megvalósítsák az akkor elnevezett programjukat, a „Politikai Realizmus Alternatíváját”. 1992 nyarán a függetlenné vált Szlovákiában lezajlott választásokon Meciar pártja, a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom csaknem abszolút többséget szerzett: a 150 mandátumból 74-et. A szélsőségesen nacionalista Szlovák Nemzeti Párt 15 képviselőjének támogatásával könnyen kormányt alakíthatott. Ez a nyerő helyzet foszlott szét nem egészen két év alatt, a kormánypártból 18, támogatójából, az SzNP-ből 7 képviselő távozott. A belső feszültségek mindinkább növekedtek: a gazdaság nem fejlődött, súlyos privatizációs visz- szaélések történtek, hosszan lehetne szólni az egészségügy és oktatásügy fiaskóiról, nem egyszer sértették meg a demokrácia szabályait s végül, de nem utolsósorban, amit mi különösen érezhettünk, az Európa Tanácsnak tett fogadkozások ellenébe, nem biztosították a kisebbségek több alapvető jogát. Meciar miniszterelnök mindezt dübörgő sikerpropagandával, személyes befolyásá- nak-hatalmának fokozásával próbálta ellensúlyozni. így került viszályba Michal Kovac köztársasági elnökkel, korábbi helyettesével, akit azzal a reménnyel segített az államfői tisztségbe, hogy engedelmes bábja lesz. Végül az elnök kétórás beszéde, amelyben felszólította honfitársait - nyilván a sikerpropagandára utalva hogy „tegyék le a rózsaszín szemüveget” volt az utolsó csepp a kicsorduló pohárba. Meciar elvérzett a bizalmatlan- sági szavazás során és szeptember utolsó napjára kiírták az időelőtti választásokat. Jan Moravcik, a 49 esztendős, ocsovai születésű jogász- professzor, pozsonyi dékán, majd Csehszlovákia utolsó és Szlovákia második külügyminisztere szinte órák alatt képes volt megalakítani új kormányát. Az új miniszterelnök 19 tagú kabinetjébe a volt kormánypárt 7 kivált tagját, a baloldal 7 és a kereszténydemokraták 5 képviselőjét válogatta be, többségükben nagytekintélyű szakembereket. A magyar pártok nem jutottak képviselethez. A kormány megbízatása a választásokig, tehát fél évre szól, de ha a politikai realizmus minden oldalon felülkerekedik, akkor egy ilyen, viszonylag széles alapokon nyugvó formáció segíthet kiútat találni az ország nehéz helyzetéből. Vonatkozhat ez a kisebbségeket - főként a magyarokat - ért sérelmek felülvizsgálatára (például a sokat vitatott nyelvtörvény visszavonására vagy módosítására), a külpolitikában pedig egy beígért stílusváltásra, ami megkönnyít- hetné a párbeszédet például Szlovákia és Magyarország között. Bízunk benne: a tavaszi remények nem hervadnak el az őszig s azon túl sem. Réti Ervin Új Jalta? A boszniai alkotmány paragrafusai megszülettek - legalábbis papíron. A leendő föderáció működésének alapelveit részletesen kidolgozták - elméletileg. Amint a fanyar-rezignált kiegészítő szócskák is mutatják, a hírelemzők zöme meglehetős kétkedéssel követi a diplomáciai rohammunkával tető alá hozott horvát-muzulmán megállapodást. Viszonylag szoros föderáció, nemzetiségi alapon létrehozandó kantonok, gondosan elhatárolt szövetségi, illetve helyi jogkörök, a menekültek visszatérési lehetősége, kártérítés, az adriai tengerpart közös használata: elvileg csakugyan szépen fest a hathatós washingtoni közreműködéssel megszövegezett uniós alaptörvény. Hol hát a bökkenő? Szokás szerint a részletekben. Hol húzódjanak a kantonhatárok? Miként valósítható meg a gyilkos testvérháború évei után a különböző nemzetiségűek békés együttélése? Mi lesz Szarajevóval? S ami a lényeg: hogyan törhető le a boszniai szerbek, s persze a mögöttük álló belgrádi vezetés ellenállása? Azoknak a területeknek jó részét ugyanis, amit a horvát-muzulmán föderációhoz számítanak, jelenleg még szerb erők ellenőrzik, s különösebb területi engedményekre nem is mutatnak hajlandóságot. Vagy mégis? Segíthet-e ismét a külső nyomás, mint néhány hete, a NATO-ul- timátum körüli napokban segített? Tényleg körvonalazódik egy „új Jalta”, vagyis egy friss orosz-amerikai diplomáciai érdekegyeztetés Jugoszlávia ügyében? Az elképzelés világos: a Fehér Háznak Zágrábot, Moszkvának viszont Belgrádot kellene kompromisszumokra ösztökélni. Sz. G. Szivárog a tározó tavakból a szennyezett csurgalékvíz Már csak egy kilométer az első kútig Pécs ivóvízellátása forog kockán - pénz viszont alig Ha a helyzet nem rendeződik, hosszútávon veszélybe kerülhet a pécsi ivóvízellátás - derül ki abból a tanulmányból, mely a héten került szerkesztőségünk birtokába, s melyet a közelmúltban egy német szakember készített. Két újabb, a környezetvédelem témakörébe tartozó téma foglalkoztatja a megye e téren érzékenyebb polgárait. Lapunk február közepén foglalkozott a Paksi Atomerőmű Rt. (PA Rt.) és két baranyai község szerződésével, melyben a felek abban állapodtak meg, hogy az ön- kormányzatok folyamatosan tájékoztatni fogják a helyben élőket az Atomerőmű által esetleg később ott végzendő kutatófúrásokról, mely vizsgálatok az erőműben keletkező hulladékok hosszútávú elhelyezésének lehetőségét mérnék fel. (Azóta a Baranya megyei Közgyűlés illetékes bizottsága is foglalkozott az üggyel. Jelentésük konklúziója: „Függetlenül az ilyen tároló sugárhatásának szakmai megítélésétől, amelyre a Bizottság nem rendelkezik megfelelő ismeretekkel, úgy ítéli, hogy a tárolók helyének kijelölése már azzal a hatással járna - ismerve a külföldi vásárlók ez irányú érzékenységét -, hogy a megye mezőgazdasági terményei eladhatatlanokká válnak és ez a mezőgazdasági jellegű megyét gazdaságilag tönkre tenné! ”) Bár a PA Rt. és az érintett önkormányzatok vezetői azóta több alkalommal is kijelentették, hogy a tároló baranyai elhelyezéséről egyelőre nincs szó, s a szerződés - 1 millió forint ellenében - csupán az önkormányzatok tájékoztatási kötelezettségét írja elő, a környezetvédők rosszat sejtenek. Egyes megfogalmazások szerint előbb-utóbb akár egy újabb Ófalu-ügy is kerekedhet a dologból —a félelmek érthetők, hiszen az atomhulladékot sehol a világon nem látják szívesen. Ugyancsak jónéhány környezetvédőt foglalkoztat az az írásunk bevezetőjében már említett, s a német Peter Diehl által elkészített tanulmány, mely az urán-csurgalékvíz és a pécsi víznyerő terület összefüggéseit taglalja. A német szakember vizsgálatai szerint a pécsi uránbánya meddőhányóiból származó szennyezett csurgalékvíz azon víznyerő terület irányába mozog, melyből a megyeszékhely ivóvízellátásának a felét biztosítják jelenleg is. „Miután gát nincs, csak idő kérdése, mikor éri el a szennyeződés a víznyerő területet" - állapítja meg Peter Diehl. A szakember szerint a talajvízbe szivárgó szennyezett csurgalékvíz ugyan nem jutott még el a mélyen fekvő víztároló rétegig, az e fölött lévő - egyébként kicsiny áteresztő képességű - vízzáró réteg azonban sajnos nem jelent áthatolhatatlan akadályt. Bár a szennyeződés csupán 30-50 méter/év sebességgel terjed, így húsz esztendő kell ahhoz, hogy 1 kilométert megtegyen, a szivárgás frontja máris csak ezer méter távolságban van az első ivóvízszivattyúzó kúttól. A tanulmány szerint a szivárgásból eredő veszély csak két feladat megoldása esetén kiküszöbölhető. Az egyik a szennyeződött csurga- léknak a tárolókból való kijutásának mielőbbi megszüntetése, a másik pedig a már szennyeződött rétegek megtisztítása, későbbi helyreállítása lenne. Hazai környezetvédő szakemberek szerint azonban - elő- sorban anyagi problémák miatt - az e munkálatok elvégzésére készült tervek egyelőre csak teória szintjén fogalmaznak. A csurgalékvíz szivárgása jelen pillanatban is tény, veszélyt jelent. Minnél tovább halogatják a helyreállítást, annál több pénzbe kerül - előbb-utóbb pedig mindenképpen lépni kell. A pécsi Zöld Kör a közeljövőben fórumot rendez e témákkal kapcsolatban, melynek időpontjáról olvasóinkat tájékoztatni fogjuk. Pauska
