Új Dunántúli Napló, 1994. március (5. évfolyam, 59-89. szám)

1994-03-16 / 74. szám

1994. március 16., szerda Kultúra - Oktatás üj Dunűntüli napló 7 Sohasem találtak otthonra, mindig más népek sodrában vonultak Cigány fiatalok a nagyvilágban Beszélgetés dr. Várnagy Elemérrel Jelentkezés március 30-ig T ehetséggondozás informatikából A napokban jelent meg a Lámpás Kiadó gondozásában Vámagy Elemér Cigány fiata­lok a nagyvilágban című kötete, amely a JPTE Pedagógia Tan­székén e témával több, mint húsz éve foglalkozó oktató-ku­tató, a szakirodalomban hézag­pótló munkájának tekinthető. Cigánysors-Mióta foglalkozik a cigá­nyokkal?- 1969-ben írtam meg böl­csészdoktori disszertációmat, abban volt olyan rész, amely érintette a cigány gyermekek nevelésének kérdését.- Miért éppen a cigányok­kal?-Témám a hátrányos hely­zetű gyerekek voltak, kikerülhe- tetlenek tehát a cigánygyerekek. Gyakorlati oldala pedig az volt, hogy amikor végeztem, cigány- gyerekeket is tanítottam, rögtön az első héten.-A könyvből kiderül, hogy Ön végigjárta Európát és ta­nulmányozta a cigányság, ezen belül a fiatalság helyzetét. Megállapítható valamilyen, az európai diaszpórákban élt zsi­dósághoz hasonló cigánysors ?- Az egyik talán a szétszóra- tás, amely analógiát von a kettő közé. A szenvedésben is analó­gia vonható a két csoport kö­zött, hiszen a II. világháború so­rán a hitlerizmus mindkét népet üldözte. Annak ellenére, s ez furcsa, hogy a cigányság nem sémita nép, hanem árja, mégis, mint alantas, vagy degradált fajt üldözték, közös sorsuk volt a koncentrációs táborokban.- Túl ezen a korszakon, a ko­rábbi és a későbbi időkben is sok hasonlóság fedezhető fel, talán zárt közösségeik, sajátos kultúrájuk miatt, amiatt, hogy nem asszimilálódtak a külön­böző befogadó társadalmakban.- A közösségeik kohéziós ereje miatt nem tudtak kifelé mozogni, másrészt pedig az elő­ítéletek mind a két csoportot sújtották történelmük folyamán. A zsidóság bibliai történetéből tudjuk, hogy vándorló nép volt, aztán letelepedtek; a mai Izrael állam területét tekinthetjük ős­hazájuknak. A cigányságnak még ez sem adatott meg, hiszen sohasem találtak otthonra, min­dig más népek sodrában vonul­tak, és nem tekintették őket egyenrangúaknak az adott né­pek, amelyekhez csapódtak. Ez nyelvükben is érződik, hiszen sok a jövevényszó az ősi ci­gánynyelv alapszavaihoz ké­pest. Ebből tudjuk a vándorlási nyomvonalukat is követni, tud­juk például, hogy Iránban, Ör­ményországban vagy Görögor­szágban is tartózkodtak hosz- szabb-rövidebb ideig.- Vannak-e olyan nyugat-eu­rópai minták vagy módszerek, amelyeket átvehetnénk a ci­gánygyerekek nevelésével kap­csolatban?- A körülmények mások, ezért nehéz egy az egyben át­venni módszereket. A Nyuga­ton élő cigányok többsége ván­doréletet folytat. Tehát ott az óvodáztatás vagy az iskolázta­tás is kötődik a vándorláshoz. Megállnak egy-egy területen, ahol letelepszenek két-három hónapra vagy akár egy évre is, ott járnak iskolába, az ottani óvónő, óvóbácsi, tanító foglal­kozik velük, az anyagról valami dokumentációt rögzít, amit visz magával tovább a gyerek. Aztán egy újabb, ilyen camping-szerű állomáshelyen megállnak, és az ottani iskola átveszi azt az anyagot, amelyet már feltételez, hogy a gyerek tud. E tekintet­ben nagyon sokat értek el, mert korábban nem voltak ilyen kié­pített letelepedhető helyek. Az analfabétizmus terén igen pozi­tív változások tapasztalhatók az iskoláztatásnak ezzel a modell­jével. Ez persze azzal is jár, hogy a gyerekek homogén osz­tályokba járnak, nem teremt­hetnek kapcsolatot nem cigány társakkal, mert azok normál is­kolában tanulnak.-A könyvből kiderül, hogy léteznek vándoriskolák is.- Igen, ezekben az esetekben az oktató is megy a cigányok után, együtt közlekedik a lakó­kocsis csoporttal. De találkoz­tam kint apácákkal is, akik együtt vándorolnak a cigányok­kal, és nemcsak a lelki életüket gondozzák a gyerekeknek és felnőtteknek, hanem szociális munkát is végeznek.- Magyarországon is történ­nek a nevelés terén jó kezdemé­nyezések, mint például a Ghandi Gimnázium létreho­zása. De nem kellene-e korábbi életszakaszban kezdeni?- Nagyon jónak tartom, hogy a Ghandi ebben a korban lép be. Voltak kísérletek, például Zala megyében, ahol már kisgyer­mek korban kollégiumba tették a gyerekeket. Cigányoknál ez nem vált be, egyébként sem jó tíz-tizenkét éves kor előtt kollé­giumba tenni a gyerekeket, mert a hospitalizálódás veszélye fennáll. Érzelmi kontaktus és a család közelségének hiánya ci­gányoknál hatványozottan je­lentkezik. Tizenkét éves korban a gyerek már önállósodni kezd, lassan leszakad a családról. Mindenképpen a család legyen az elsődleges, még akkor is, ha a mi szemünkben nem olyan pozitív, mert például nincsenek meg a kellő higiénés viszonyok. Kétnyelvű oktatás- Van-e esély a kétnyelvű, te­hát cigány-magyar nyelvű okta­tás bevezetésére?- Könyvek már itt-ott vannak - olvasókönyv és cigány nyelv­könyv -, de oktatókat kellene képezni. Kialakítani a felsőok­tatásban ciganológiai vagy ro- mológiai tanszékeket, ahol spe­ciális képzést kapnának azok, akik erre vállalkoznának. Egy tanítóképzőben például minden tanítónak legalább heti egy-két órában kellene hallgatni cigano­lógiai alapismereteket, ha van ehhez affinitása, ha nem, mert mindenképpen találkozni fog cigányokkal. Biztosítani kel­lene, hogy a ciganológia egyes ágai - cigány irodalom, zene, képzőművészet - iránt érdeklő­dőknek speciál kollégiumok áll­janak rendelkezésükre. A legin­tenzívebb az lenne, ha a tanító szakos a tanító szak mellett, második szakként felvenné a romológiát, ahol a fő tárgy a nyelv lenne. Ciganológia- Úgy tudom, hogy szó volt korábban arról, hogy a JPTE-n létrejön ciganológia tanszék.- Néhány éve volt egy kor­mányhatározat erre vonatko­zóan, de ehelyett, úgy tudom, dokumentációs és módszertani központ jön létre, ahol kutató­munka fog folyni. Tudomásom szerint a Zsámbéki Tanítóképző Főiskolán kezdődik szeptem­bertől egy az előbb fölvázolt jel­legű képzés.- Elképzelhető, hogy egy ilyen képzésre nemcsak cigá­nyok jelentkeznek?- Élképzelhető, de nagyon kellene, hogy cigányok is je­lentkezzenek.- A gyerekek elfogadják a nem cigány tanítót?- Igen, ha olyan empatikus egyéniség, aki rendkívül nagy szeretettel, és nem is feltétlenül intellektuálisan, hanem érzelmi­leg közelít feléjük.- Kiknek szól a könyv?- Elsősorban a cigányoknak, bár nem tudom mennyire jut el hozzájuk. Én azon leszek, hogy eljusson, legalábbis a cigány ér­telmiséghez, és természetesen a nem cigány pedagógusokhoz, hogy megismerjék a cigányok életét, egy kicsit tágabb hori­zontban. Cseri László-Még kevesen tudják, hogy a Janus Pannonius Tudománye­gyetem Állam- és Jogtudomá­nyi Karán működik egy Haladó Informatika Szakkör - mondja Fehér Péter, számítástechnikai tanácsadó. A szakkör egyik előzményének tekinthető az a nyári tábor, amelyet tavaly jú­niusban rendeztek meg a Janus Pannonius Múzeum támogatá­sával. Annak ellenére, hogy a nyári szünetben nem túlzottan lelkesednek a diákok a tanulás­ért, telt ház volt a táborban. A résztvevők többségéből alakult meg szeptemberben a szakkör, a tagok általában kö­zépiskolások, azonban vannak főiskolások is közöttük. Hetente két alkalommal 2 órát foglal­koznak gyakorlatban is a számí­tástechnikával, illetve előadá­sokon ismerkednek a legújabb programokkal, témákkal: mul­timédia CD-k, helyi hálózatok, hypertext-ek. A szakkör tagjai részt vehetnek a rendszeresen megjelenő ACCENT-NEWS mágneslemezújság szerkeszté­A nyolcadikosok többsége az elmúlt napokban választ kapott az iskolától, ahová továbbtanu­lásra jelentkezett. Természetes, hogy az elutasítás némi keserű­séget és tanácstalanságot oko­zott szülőknek is, gyerekeknek is. Enyhítse csalódásukat a tény, hogy ebben az évben különösen a gimnáziumi helyekért jobban meg kell harcolni, mint koráb­ban. A hat és nyolc évfolyamos gimnáziumok számszerű növe­kedésével arányban ugyanis csökkent azoknak a négy évfo­lyamos gimnáziumi osztályok­nak a száma, amelyekben az ál­talánosból kikerülő diákok to­vább tanulhatnak. Igazán nehéz kérdéssel első­sorban azok a szülők szembe­sülnek, akiknek gyereke sem az első, sem a második helyen megjelölt iskolába nem jutott be. A hogyan tovább latolgatá­sakor mindenképp hasznos, ha megpróbálnak képet kapni ar­ról, hogy mi volt a fiaskó oka. Ehhez annyit, hogy a beiskolá­zásért minden gimnáziumban, szakközépiskolában és szak­munkástanuló intézményben az igazgató a felelős. Más szóval ő dönt a tanulók felvételéről - a döntést tehát indokolni is tudja. Következő lépésként gondol­ják át újra - akár családilag is - a pálya-, azaz iskolaválasztást. sében is. A legcsábítóbb lehető­ség mégis talán az, hogy az IN­TERNET hálózaton keresztül az egész világgal kapcsolatba kerülhetnek a diákok. Ez gya­korlatilag elektronikus levele­zést jelent, az egyetem támoga­tása révén pedig a legkorsze­rűbb számítástechnikai eszkö­zöket használhatják a szakkör tagjai. Az eddigi munka elismerését jelenti, hogy a napokban el­nyerte a szakkör a világhírű MICROSOFT cég áltaf magyar oktatási intézményeknek fel­ajánlott ingyenes szoftvercso­magot, amely a Windows, Word, Excel programok ma­gyar verzióit tartalmazza. A szakkör felvételt hirdet az 1994-95-ös tanévre, 14-17 éves, matematika és informna- tika után érdeklődő, tehetséges tanulók részére. Jelentkezési ha­táridő: 1994. március 30., rész­letes információ és jelentkezési lap a JPTE ÁJK Informatikai Csoportjánál és Fehér Péternél szerezhető be. Mérlegeljék, hogy a továbbta­nulással kapcsolatos elképzelé­seket nem volna-e indokolt mó­dosítani, esetleg szélesíteni a választandó szakmák, foglalko­zások körét. Érdemes szemé­lyesen is fölkeresni néhány számba jöhető iskolát, s közvet­lenül megtudakolni, hogy van-e még betöltetlen helyük. Megte­hetik azt is, hogy a jelentkezési lapot - saját felelősségre - elké­rik a felvételtől elzárkózott is­kolától és személyesen viszik el abba a tanintézetbe, ahol esetleg fogadják a gyereket. Akik pedig ragaszkodnak a második helyen jelölt iskolához, feltétlenül ér­deklődjék meg, hogy érdemes-e várniuk? Tudni kell, hogy ha nem je­löltek 2., 3. iskolát, akkor az el­sőként pályázott tanintézet 15 napig köteles megőrizni a je­lentkezési lapot. Ez idő alatt a szülő fellebbezhet a döntés el­len, de csak akkor, ha jogi kifo­gással él. Az őrzési idő eltelté­vel az iskola a területileg illeté­kes önkormányzat jegyzőjéhez továbbítja a jelentkezési lapot. Mivel pedig az oktatási törvény értelmében a gyerekek 16 éves korukig tankötelesek, az ön- kormányzatok kötelessége, hogy - a szülőkkel történő megbeszélés alapján - segítsék a gyerekek iskolai elhelyezését. Dr. Kecsmár Ilona A Ghandi Gimnáziumba már 12 éves kortól tanulhatnak a gyerekek Fotó: Löffler G. A szülő fellebbezhet Hogyan tovább, ha az iskola nemet mondott? Ismét úton a „napút” festője Csontváry újra elindul I smét útrakeltek hát a ké­pek, a két óriásvászon ki­vételével - a Baalbek és a Mária kútja Nazaretben méretei miatt nem szállítható a „na­pút” festőjének művei, hogy rö­vid, májusig tartó budapesti vendégeskedés után Stockholm, Rotterdam és München laikus és remélhetőleg a szakértő kö­zönségét is meghódítsák. Csontváry Kosztka Tivadar­ról van szó természetesen, aki maga is halhatatlan utat jár be, amíg skizofrén víziói, halluci- nációi nyomán elindult, először éppen a mostani út egyik állo­mására, Münchenbe, hogy ál­mai megelevenítéséhez a festé­szet technikáját is megtanulja. Előbb azonban gyógysze­részként türelmesen gyűjtögette a pénzt, hogy 14 év után útra­keljen, először tanulni, majd a „nagy motívumot” megkeresni. Utjai egyes állomásait és nyo­mait a képeken is követhetjük: Boszniában Mosztar, aztán Ba­albek, Tarpatak, Hortobágy, Taormina, Nazaret, Libanon. Valahol Jeruzsálem és Jerikó között fedezte fel a maga „na- pútját”, ami körülbelül azt je­lentette: ezen a tájon, az akkor még tiszta levegőben, a fények és a színek a hazaiaktól eltérő erővel tündököltek, erre mife­lénk soha nem látható erővel je­lentek meg a motívumot kereső festő előtt. Csontváry ezt min­den erejével, technikai tudásá­val és tehetségével igyekezett e leghűségesebben megjeleníteni. S mert kínzó lelki gyötrelme­itől sem tudott szabadulni, eze­ken a képeken mindig jelen volt önmaga is, akár a szó szoros ér­telmében, mint híres önarcké­pén, akár a cédrusok képében a két nagyszerű libanoni képen, akár egy „üres” festményen a taorminai romszínház szétszó­ródott köveiben. Végül is az óriásvásznak, a kisebb képek, a grafikák egy olyan sajátos festészeti stílust teremtettek a századfordulón, amely csak nagyon távolian em­lékeztetett az akkor már divatba jött impresszionistákra, s nem hasonlított a későbbi izmusok egyikére sem. Olyan jelensége ez az európai festészetnek, ami szellemi rokonok nélkül áll egyedül, mint emlékezetes ké­pén a libanoni cédrus. Most már csak az a kérdés, hogy ezt a vitathatatlan tényt Európa mikor ismeri fel. Csont- várynak még életében (1907-ben) volt egy kiállítása Párizsban, de akkor a festészet Mekkájában tucatszámba állí­tottak ki olyan fiatal - és nem fiatal - művészek, akik ma a képaukciók legkeresettebb klasszikusai, s közöttük nem nagyon tűnt fel Csontváry ere­deti tehetsége. Aztán a képek - mint ismere­tes - majdnem megsemmisül­tek. Gerlóczy Gedeon a kofák keze közül mentette ki a pony­vának használt óriási vásznakat és vásárolta fel egyenként az életmű fellelhető darabjait. Hosszas restaurálási munkák után az első nagy hazai kiállí­tása a képeknek Székesfehérvá­rott volt, majd Budapest követ­kezett, ezután a gyűjtemény el­költözött Pécsre és jórészt ma is csak ott tekinthető meg. Közben azonban néhány festményt el­vittek 1958-ban a brüsszeli vi­lágkiállításra, ahol a válogatás Nagydíjat kapott. A most Budapesten látható ismét gondosan restaurált teljes életmű nagy utazásától azt várja a hazai szakközvélemény, hogy ez a furcsa patikusból lett auto­didakta zseni megkapja azt a he­lyet, amit méltán megérdemel Éurópában. Bernáth László A panaszfal bejáratánál Jeruzsálemben Fotó: Nádor Katalin

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom