Új Dunántúli Napló, 1994. március (5. évfolyam, 59-89. szám)

1994-03-15 / 73. szám

Készülődve az ünnepre Megyeszerte megemlékeznek az 1848-as márciusi forra­dalomról. Képünkön: kicsinosították a himesházai Pe­tőfi-szobor környezetét a gyerekek Fotó: Löffler G. Ma, március tizenötödiken 100 000 fölötti példányban Lapunk ünnepi száma minden háztartásban Tájékoztatjuk a Tisztelt Ol­vasókat, hogy 1994. március 15-én az Új Dunántúli Napló ünnepi száma jelenik meg. Ezen a napon az országos napilapok nem jelennek meg. Az ünnepi számot Baranya megye csak­nem valamennyi háztartásába kézbesítjük, így azok is, akik nem előfizetői lapunknak, kap­nak 15-én Új Dunántúli Naplót, természetesen térítésmentesen. A nagy példányszámra tekintet­tel a köznapi megszokott kézbe­sítői idő eltolódik, de a déli órá­kig, valamennyi helyre kikéz­besítjük lapunkat. Új Dunántúli Napló Kiadóhivatala Kitüntetett művészeink A Magyar Köztársaság mű­velődési és közoktatási minisz­tere március 15. alkalmából művészeti díjakat adott át. A ki­tüntetettek között van Sólymos Pál, a Pécsi Balett magántán­cosa, aki Harangozó Gyula-dí­jat kapott és Jegenyés János pé­csi üvegtervező iparművész, a Ferenczy Noémi-díj tulajdo­nosa. Hajókatasztrófa a Boszporuszon Hétfőre virradóra a keskeny Boszporusz-szorosban összeüt­között egy olajszállító tankhajó és egy teherhajó. A baleset kö­vetkeztében több robbanás tör­tént, és mindkét hajón tűz ütött ki. Jelentések szerint legkeve­sebb 24 ember életét veszítette, húsznál több tengerész megsé­rült. A mentőalakulatoknak si­került eloltaniuk a teherhajón pusztító tüzet, de a tankhajó lángokban állt. A katasztrófa a fekete-tengeri torkolathoz közel történt, a tűz a török hadsereg több lőszer- és benzinraktárát fenyegette. A tűzoltóság habszőnyeggel meg­akadályozta meg, hogy a lángok átcsapjanak a szárazföldre. Az összeütközés következtében a tankhajó két darabra törött, a belőle a tengerbe folyó olaj akadályozza a tűzoltást. Pécsi fúvószenekar sikerei A Pécsi Ércbányász Fúvós- zenekar március 20-án a Ma­gyar Rádióban nyilvános kon­certet ad Handel, Hidas Frigyes, Dittrich és Pécsi József művei­ből, amelyet a Rádió rögzít és későbbi időpontban műsorára tűzi. A pécsi zenekart jelölte ki a Magyar Fúvószenekari Szö­vetség, hogy képviselje Ma­gyarországot a júniusi Bécsi Fúvóshetek nemzetközi mező­nyében. Ünnepélyes kampány-indító összejövetelt tartott a Magyar Demokrata Fórum tegnap Pé­csett, a Leőwey Klára Gimnázi­umban. Dr. Andrásfalvy Berta­lan megyei elnök szerint a ta­vasz-ünnepre és az elkövetkező munkára koncentrálva, mely alól nem bújhat ki senki, aki felelősséget érez Magyarország jövője, sorsa iránt. Az összejövetelen természe­tesen részt vettek a párt pécsi és baranyai képviselőjelöltjei és Kádár Béla, a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok minisz­tere, az MDF baranyai listave­zetője. A lista - melynek to­vábbi posztjain dr. Wéber János és dr. Kapronczay József álla­nak - még nem „teljes”, ugyanis a további helyek jelölt­jeinek még igent mondva föl kell vállalniuk a posztokat. Kádár Béla miniszter megkö­szönve a lehetőséget, a lista megtisztelő vezető helyét, mint egykori pécsi - aki itt érettségi­zett a cisztereknél - az ország és a megye gazdasági lehetőségei­ről szólt. Utalva a vádakra kije­lentette: azt, hogy Magyaror­szág ma a keleti térség legstabi­labb állama, nem a magyar kormány találta ki. Azt sem, hogy az infláció növekedését sikerült megállítani, hogy nőt­tek belső tartalékaink, s hogy a magyar gazdaság fejlődést mu­tat. Bizakodva lehet a jövőt várni, hiszen az út nehezén túl­jutottunk, s biztos esély van arra, hogy néhány éven belül fellendülés következik be. A gyűlést követően sajtótájé­koztatóra került sor, majd Ká­dár Béla Szentlőrincen falufó­rumon vett részt. K. F. Választási kampány-nyitó megyegyűlés Pécsett Kádár Béla külgazdasági miniszter az MDF baranyai listavezetője Délután a fáklyás felvonulás a Kossuth térre vezet Fotó: Löffler Ünnepségek Baranyában március 15-én A baranyai megyeszékhe­lyen, Pécsett több helyszínen adóznak az 1848-49-es polgári forradalom és szabadságharc emlékének. A Petőfi szobornál 17 órakor trombitaszóval veszi kezdetét az ünnepség, majd Németh Balázs pécsi egyetemi hallgató mond ünnepi szónokla­tot. Az Ércbányász Fúvószene­kart követően a Pécsi Nemzeti Színház művészei, egyetemis­ták, valamint a pécsi Janus Pan­nonius Gimnázium kórusa ad műsort. A fáklyás felvonulás a koszorúzást követően indul a Kossuth térre. Szigetváron már pénteken megkezdődött az ünnepi prog­ramsorozat, az ünnep tisztele­tére rendezett belvárosi utcai fu­tóversennyel, majd hétfőn a Persona Non Grata együttes Zrínyi várbéli koncertjével. Március 15-én Pichler Imre, az 509. számú Szakmunkásképző Intézet igazgatója mond beszé­det a város önkormányzatának a művelődési központjának kö­zös, a Kossuth téren 10 órakor kezdődő ünnepségén, amelyen a Tinódi Vegyeskar és a Zrínyi Miklós Gimnázium irodalmi színpada is közreműködik. (Folytatás a 3. oldalon) Világháborús emlékművet avattak Lakiteleken Kossuth Lajos- emlékkiállítás A Kossuth-emlékkiálítás elsőrendű fontosságú azért, hogy megelevenedjék a ha­talmas politikai-társadalmi életmű a maga teljes valósá­gában. Az az életmű, amelyet a történelem folyamán oly sokszor akartak kisajátítani. A tárlat segítségével meg­ismerhetjük Kossuth minden­napjait, a környezetet amely­ben élt, és láthatjuk személyes tárgyait. Szükséges a bemutató azért is, mert a nagy történelmi személyiségeket sokan olyan embereknek hiszik, akikhez a köznap polgárának nincsen semmi köze. A történelem je­les alakjai is a mindennapok köréből emelkedtek ki: tehet­ségük, odaadásuk révén. A kossuthi eszmények szolgá­lata kötelessége mindenkinek: (Folytatás a 2. oldalon) Közel ötven év után végre megadatott nekünk, hogy méltó módon elsirassuk halottainkat és szembenézzünk múltunkkal. Igazán erős csak az a nemzet lehet, amely képes vállalni saját múltját, emlékeiben megőrizni az ősök hősiességét és áldozat- készségét - hangsúlyozta Für Lajos honvédelmi miniszter, az MDF elnöke hétfőn Lakitele­ken, a Templomtéren felállított világháborús emlékmű avatásá­nak ünnepségén. A község cent­rumában közadakozásból és a Lakitelek Alapítvány támogatá­sával elkészült emlékmű, ame­lyet a helyi katolikus és refor­mátus lelkész is felszentelt, jel­képes sírja a két világháború, valamint 1956 lakiteleki áldoza­tainak. A három földhalomból kiemelkedő kettős fakeresztre felhelyezett 101 bronz falevél az ismert, a 102. pedig a még ismeretlen halottak emlékét örökítette meg. Az avatóünnep­ségen egykori katonatársai, a magyar hazafiság, kötelesség­teljesítés példáját mutató hősök és áldozatok előtt tisztelgett Kéri Kálmán vezérezredes is. Jelen volt az ünnepségen - egyebek között - az Oroszor­szági Föderáció budapesti kö­vettanácsosa és Otto-Raban He­imchen, a Német Szövetségi Köztársaság budapesti nagykö­vete. Für Lajos az avatóünnepség szónokaként hangsúlyozta: pon­tosan ma sem tudjuk, hány ma­gyar esett el a második világhá­ború iszonyatos pusztításában a csatamezőkön, hányán hunytak el a fogolytáborokban. Tudjuk azonban, hogy a halottak (Folytatás a 2. oldalon) Kisbefektetők nagy lehetősége (8. oldal) KÖZÉLETI NAPILAP UJ Dunántúli napló V. évfolyam, 73. szám 1994. március 15., kedd Egy szóra Furcsa gondolatsor. Talán Tisztelt Olvasóink tudatában is él a négy-öt esztendő óta csak­nem kötelező, az ellenállást, a forradalmiságot, az egyéni sza­badságot kifejező mondat: „... én azt gondolom ...” Mint gyónás után, felszabadultunk a kollektív munka, a panelekben való gondolkodás - szocialista brigádmozgalom, termelőszö­vetkezet, a sportban a „B”-kö- zép, a többit Önökre bízom - mentalitása alól, amikor e kifeje­zést használtuk. E gyónás után azt hittük, amit közösen tettünk, amit közösen hibáztunk és ez alól felmentettük önmagunkat. Ha az elmúlt években egyet- len-egyszer is kimondtuk volna - most nem ülnék a szövegszer­kesztő számítógép m^llé, hogy 1994. március tizenötödikéi gondolataimat leírjam. Én ma mire gondolok? Vasas-bányán * En ma mire gondolok több száz méterre a föld alatt, több száz óráig a külvilágtól el­zárva tüntettek a bányászok ön­magukért, családjukért. Hisznek abban, hogy ha a kormánytól 300 millió forintot kap a vállal­kozó, sorsuk biztosított. Én azt gondoltam: kiszámí­tom, hogy az egy havi bérköltség mennyi, hogy a bányaszellőz­tető, a szállítókas, a fejtőkalapá­csok, a szállítási költségek mennyibe kerülnek, s megkér­dem a tulajdonost, kinek tudja eladani a szenet - akkor jót te­szek egykori munkatársaimmal. Úgy éreztem, nem kell még egy Segesvár, s nem szabad Va­sas-bányán Aradra gondolni. A levegőről, amit nagytelje­sítményű és megbízható, kivá­lóan konstruált alkotások biztosí­tanak a bányában, itt a felszínen érdemes gondolkodni, nem a a föld alatt és nem a fellegekben. (1994. március 15.) Akkor 1848. március 15-én borús, esős nap volt. Az írók, új­ságírók, nyomdászok, tudósok, diákok és a nép azt gondolták, hogy a sajtószabadság az, ami szabadságunkat, élniakarásunkat biztosítja, ehhez lehetőséget, se­gítséget nyújt. Jól gondolták! Most éppen a Magyar Rádióban, a Magyar Televízióban és né­hány újságnál zajló események mintha azt bizonyítanák, hogy hajlandóak vagyunk megfeled­kezni a nyilvánosságról, a közvé­leményről, a közakaratról, a kö­zérzésről, melyek az emberi sza­badság és szabadságérzet alap­vető fogalmai. (Hát, ez másként hangzik, mint az, hogy „én azt gondolom”.) De én azt gondo­lom, hogy az Új Dunántúli Napló ma a vidéki napilapok tör­ténetében szinte példátlanul, 100 ezer fölötti példányban jelent meg és szolgálni kívánja azokat, akiknek a szabadság, a demok­rácia a megélhetést jelenti. Per­sze unokáinknak is! Ismét választhatunk! Választ­hatunk, mint 146 évvel ezelőtt: ... esküszünk, esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk ...” a XX. században sem, s remélhe­tőleg, ha még a Csillagok Hábo­rúja bekövetkeznék, akkor sem! Mai forradalmiságunk értelme, hogy ne csak a szabadságról, demokráciáról beszéljünk. Az álmodozásainkban, ábrándja­inkban létező szabad világ far­kastörvényei közül csak azokat fogadjuk el, amelyek méltók a Tízparancsolathoz, az 1848-as 12 ponthoz! A szabadság nem szabados­ság, a polgári, a civil életforma nem a bűnözők szabadsága, a demokrácia képviselete 1848-ban nem volt jurátusi ki­váltság, („... még kér a nép, ad­jatok neki...) Több tucatnyian fordulnak meg a szerkesztőségben na­ponta: pártok és független képvi­selőjelöltek, Tiborcok és vállal­kozók ... Valamennyien, úgy tűnik, jót akarunk. Választások következnek. Az Új Dunántúli Napló a vi­déki sajtó történetében legna­gyobb példányszámú megjele­néséhez, magam is tudom, fura gondolatsort társítottam hazánk történetének egyik legjelentő­sebb évfordulója alkalmával. Én azt gondolom: hazánk ál­lampolgárai oly sok viszály után élni szeremének e Hazában ... Lombosi Jenő Lépéselőnyben a PVSK-Dália Lépéselőnybe került a PVSK-Dália NB I-es női kosár­labda csapata a Diósgyőrrel szemben, miután tegnap este Pécsett 57-56-ra nyert ellene. (Fotó: Löffler Gábor.) (Tudósítás a 16. oldalon).

Next

/
Oldalképek
Tartalom