Új Dunántúli Napló, 1994. március (5. évfolyam, 59-89. szám)

1994-03-14 / 72. szám

1994. március 14., hétfő Gazdaság üj Dunántúli napló 9 Átváltható szakismeretek Gazdaképzés - együttműködőkkel Magánkézbe az állami vagyonnal! Hitelek vállalkozóknak Mecseknádasdi bor A Bm.-i FM Hivatal kezde­ményezésére került sor az el­múlt napokban Mecseknádas- don arra a szakmai bemutatóra, mely a község szőlő-ültetvé­nyeit és borait minősítette. Köztudott, hogy régi Littke-pezsgőgyár alapanyagá­nak nagyrészét ebből a körzet­ből szerezte be. Mára azonban szőlőművelési ágban csak 30 ha található a községben. Igaz, sok fiatal telepítést a telekkönyvben még nem vezettek át. A bemutatón résztvettek a FM illetékesei is, akik elismer­ték, hogy a község termőhelyi potenciálja kielégíti a szőlőterü­letekkel szemben támasztott igényes kategóriák előírásait is. A szakemberek véleményét dr. Eperjesi Imre, a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem bo­rászati tanszékének professzora a kövekezőkben összegezte:- A megismert ültetvények és borok, a szőlőtermelők és a borászattal foglalkozó gazdák szakmai igényessége záloga an­nak a véleményem szerint ala­pos törekvésnek, hogy Mecsek- nádasd újra elfoglalhassa helyét a Bortörvény „borhelyek” köz­ségei között. De nem tartom ki­zártnak azt sem, hogy önálló borvidéként jelenjen meg, hi­szen Franciaországban van mindössze 35 ha-on elterülő borvidék is. Az egyetem részé­ről a kezdeményezést feltétlenül támogatom, hiszen megvalósu­lás esetén találkozhatunk majd a piacon a „Mecseknádasdi” meg­jelölés, és így magasabb áron értékesíthető borral. A törhetetlen rizsestál A kínai állami vállalatok és hivatalok dolgozóinak már több, mint egynegyedét alkal­mazzák munkaszerződéssel az egész életre szóló foglalkozta­tást szavatoló forma helyett, melyet „a törhetetlen rizsestál” rendszerének neveznek Kíná­ban. A China Daily című, angol nyelvű kínai lap szerdai száma szerint a 80 millió állami alkal­mazott közül már 23,3 millió dolgozik szerződéses rendszer­ben. Az a különbség a kétféle alkalmazási forma között, hogy a szerződések körülhatárolják az alkalmazottak kötelességeit, és ha a dolgozó nem teljesíti őket, el lehet bocsátani. „A tör­hetetlen rizsestál” rendszere vi­szont feltétlen jogot biztosít az adott munkahelyhez. Ez a szisz­téma nem engedi meg a hozzá nem értő, fegyelmezetlen dol­gozók elbocsátását, s ha egyszer valaki felelős pozícióba jutott, nem mozdítható el a nyugdíj- korhatár eléréséig. Az 1993-ban jóváhagyott közoktatási-szakképzési tör­vény a Földművelődésügyi Mi­nisztériumnak megadta az okta­tás szakmai irányításának jogát.- Ez a jog egyben kötelezett­séget is jelent, hiszen a működő és az átalakuló nagyüzemek, az alakulófélben levő privatizált mezőgazdasági rendszer telje­sen új képzési feltételeket, kö­vetelményeket támaszt - mondta dr. Wallendums Árpád, a minisztérium osztályvezetője. - Ebben a rendszerben a hazai tapasztalatokon kívül fel kell használnunk szakembereinknek a nyugati, privatizált mezőgaz­daságban szerzett tapasztalatait is. Úgy gondolom, hogy a me­zőgazdasági képzésben ma Ma­gyarországon rendelkezésünkre álló mintegy 170 középfokú ok­tatási intézmény bőségesen megfelel az igényeknek.- Hány szakmai profilt tar­talmaz ez a rendszer? 280 szakmára- A mezőgazdasági profilhoz tartozó élelmiszeripart, erdésze­tet, földmérést is beleszámítva 280 szakképesítés megszerzé­sére van így mód. Ebbe az alap­fokú munkaköri képesítést nyújtó és a specializált szak­technikusi képzés is beletarto­zik. A diákok 12 százaléka ta­nul az FM-ágazataiban. Ez meghaladja az igényeket, hi­szen egy privatizált mezőgazda­ságú országban 6-8 százalék körüli ez a létszám. Ezért most olyan képzési formákat vezet­tünk be, amelyek nem csupán a szűkén vett mezőgazdaságot, hanem a feldolgozást, a piacot, a kereskedelmet és a szolgálta­tást is segíteni fogják.- A gyakorlati oktatás feltéte­lei erősen módosulnak.- A kisüzem és a nagyüzem nem ellentéte egymásnak, ezért a képzésben éppen úgy szerepet kell kapnia az oktatási intézmé­nyekben folyó tanüzemi, tan­műhelyi képzésnek, mint az egyéni, a farmergazdaságban valamint a nagyüzemekben megvalósított képzésnek. Gon­dot jelent, hogy egyidejűleg kell megoldani a meglevő, a meg­maradó nagyüzemi gazdasá­gokban és a most alakuló kis­üzemekben az általános mező- gazdasági gazdaképzést, far­merképzést.- Milyen forrásból származik az átalakításhoz szükséges pénz?- A mezőgazdasági intézmé­nyeket a helyi és megyei ön­kormányzatok, a Földművelé­sügyi Minisztérium, az egyhá­zak valamint különböző alapít­ványok tartják fenn. A szakmai követelmények és a bizonyít­vány azonban mindenütt azo­nos. Szükség van a fönntartók együttműködésére azért is, mert az iskolák mellett működő tan­területeket, tanműhelyeket csak közös beruházással lehet létesí­teni. A Belügyminisztérium és az önkormányzatok - szeren­csére - fölvállalták ezt a terhet, mert belátták, hogy a fiatalok számára ez a képzési forma egy lehetőséget teremt arra, hogy otthon maradjanak és a falu ne pusztuljon tovább, hanem lépni, élni tudjon.-A munkahelyteremtésnél fi­gyelembe veszik-e egy-egy régió speciális helyzetét? Regionális képzés- Működik egy koordinációs rendszerünk és elképzeléseink is vannak arról, hogy miként le­hetne ezt nyomon követni, de a megvalósítás még várat magára. Olyan képzési formákat igyek­szünk meghonosítani egy-egy régióban, amely nyomon követi az adott terület igényeit; támo­gatjuk a helyi intézmények kez­deményezéseit. Sajnos Ma­gyarországon még kevés kis­üzem, családi gazdaság műkö­dik és azok sem vállalják föl szívesen a szakemberképzést. Ezért az iskolák mellett kialakí­tandó kisebb üzemekben kell elsajátítaniuk a diákoknak gya­korlati alapfogásokat és csak ezt követően kerülhetnek ki a ma­gángazdaságokba, üzemekbe. A mezőgazdasági szakközépisko­lák jelentős részében az úgyne­vezett általános képzést valósít­juk meg, ami azt jelenti, hogy a tanuló a negyedik év végén még eldöntheti, hogy egy speciali­zált kisgazdaságba, netán nagy­üzemben kíván tevékenykedni és annak megfelelően kapja meg az ötödik évben a képzést. Ez a rendszer lehetővé teszi az igényekhez igazodó gyorsabb váltást.- Milyen a kapcsolatuk a ha­tárainkon túli intézményekkel? A közös munka mennyiben se­gíti az Európai Közösség stan­dardjához igazodó képzés meg­honosítását?- Európa valamennyi orszá­gával kapcsolatba szeretnénk kerülni. Már eddig is nagyon sok szakközépiskolás jutott el a nyári gyakorlatok során Német­országba, Ausztriába és Fran­ciaországba. Az osztrák gazda­asszonyképzőben nagyon szép eredménnyel tanulnak a fiatalok s az ott szerzett tapasztalatokat hasznosítva m^ már 33 ilyen is­kolatípusban folyik az oktatás hazánkban. A 2-4 hónapos kül­földi, magángazdáknál eltöltött üzemi gyakorlatok mellett egy fél éves, csere alapú részképzést is támogatnánk. Nálunk - hagyományosan - még csak akkor beszélünk szakképzésről, ha a tanuló szakmunkásbizonyítványt kap. Pedig mindennemű szakmai ok­levél, ami valamit tanúsít, szakmai képzettségnek kell, hogy minősüljön. Ezért az új törvény már nem szakmunkás- képzésről, hanem szakmai ké­pesítésről „beszél”. Reményünk van rá, hogy a gazdaasszonyké­pesítést egyenértékűnek ismerik el a határainkon túl is. A közel­jövőben aláírjuk a mezőgazda- sági gépész- és sütőipari képesí­tések egyenértékűségét igazoló okmányokat. Az állami vagyon megvásár­lásához jelenleg 3 féle hitelt igényelhetnek a vállalkozók. Az Egzisztencia hitel egyben részletfizetési kedvezményt is kínál azoknak, akik állami va­gyont, vagyonrészt, részvényt, bérleti jogot, termőföldet kí­vánnak megszerezni. A hitelt magánszemélyekből álló társa­ságok, szövetkezetek és MRP- szervezetek is felvehetik. 5 mil­lió forintig 2 százalék, 5 millió felett 15 százalék saját forrással kell rendelkeznie az igénylő­nek. Részvényvásárlás esetén elengedhetetlen a minimum 15 százaléknyi saját tőke. A hitel futamideje 15 év, s ezen belül 3 éves türelmi időt kaphat a ké­relmező. A hitelt 3 százalékos kamattal, valamint maximum 4 százalékos kereskedelmi banki kamatréssel együtt kell vissza­fizetni. A E-hitelt több alkalommal is igénybe veheti egy-egy társa­ság, illetve magánszemély. A korábban felvett hitelek és rész­letfizetések együttes összegét azonban figyelembe veszik a bankok. A Privatizációs hitelt azok a Hosszú várakozás után végre az Országgyűlés elé került az erdőbirtokosságról szóló tör­vény tervezete. A javaslat a még érvényben levő törvényhez ké­pest számos változást tartalmaz. A legfontosabb, hogy az új tör­vény hatályba lépése után az er­dőtársulások gazdálkodhatnak is. Jelenleg ugyanis csak egye­sületként működhetnek, s mint ilyen nem folytathatnak gazdál­kodó tevékenységet. A gazdálkodással összefüggő kérdések eldöntésében annak ér majd többet a szavazata, akinek nagyobb erdőterület van a bir­tokában. Az úgynevezett erdő­birtokossági társulatok létreho­zása mégis főleg a kistulajdono­sok számára lősz hasznos. Min­denekelőtt azért, mert a gazdál­kodás folyamán a költségek megoszlanak, tehát olcsóbb lesz a fakitermelés, az erdők egész­ségének megóvása, a szakta­nácsadó igénybe vétele. A társulathoz legalább két tu­lajdonos szükséges. Tíznél több tag esetén viszont kötelezővé teszi a törvény, hogy a közös döntéseket minden esetben előzze meg a közgyűlés össze­hívása . A társulatnak kizárólag erdőtulajdonosok lehetnek a tagjai. Akinek tehát nincs erdő­birtoka, nem szólhat bele a kö­zösség ügyeibe. Amennyiben valamelyik tag eladja a birtokát, a társulásnak kell elsőként fel­» társaságok vehetik igénybe,amelyek a devizajog- szabályok szerint belföldinek minősülő magánszemélyek többségi tulajdonában vannak. Állami vagyonrészek, illetve ér­tékpapírok vásárlására fordít­ható ez a pénz. A hitel a vételár maximum 75 százalékát fedezheti, részvény- vásárlásnál a részvények árának legfeljebb 85 százalékát. A hi­telt 10 éven belül kell visszafi­zetni.A fizetendő kamat: az MNB alapkamata plusz a ke­reskedelmi banki kamatrés. A Munkavállalói Résztulaj­donosi Programban (MRP) az eladásra kijelölt vállalat (rt., kft.) dolgozói vehetnek részt. MRP a munkavállalók legalább egynegyedének részvételével indítható. A vásárláshoz igé­nyelt hitelhez 5 millió forintig összesen 2 százalék, 5 millió fo­rint fölötti értéken túl százezer forint plusz 15 százalék saját tőke szükséges.A lejárati idő 15 év, 3 év türelmi idővel. A hitelt 3 százalékos kamattal plusz maximum 4 százalék kereske­delmi banki kamatréssel kell visszafizetni. ajánlania. Az erdőtársulásnak ugyanis elővásárlási joga van a hatáskörébe tartozó erdők ese­tében. Természetesen nem kötelező a közös gazdálkodás, ez csupán az egyik - s a legolcsóbb! - megoldás. Sőt, a társulaton be­lül is folytatható egyéni gazdál­kodás, de csak a közös döntések szellemében. Az eddigi tapasztalatok sze­rint a kárpótlás az erdők sorsát illetően nem a várakozásoknak megfelelően alakult. Az árveré­seken átlagosan aranykoronán­ként 600 forintért keltek el az erdők. Persze, voltak kivételek is: egyes helyeken tízezer fo­rintra is feltornázták az árat a li­citálók! A Földművelésügyi Minisz­térium március tizedikén végleg lezárja a kárpótlásra szánt erdő­területek pótlólagos kijelölését. Ezután megyei bontásban köz­zéteszi a területek helyét, nagy­ságát, hogy a kárpótoltak el- dönthessék, melyik területet kí­vánják megszerezni. Ä kárpótlás befejeztével mintegy 800 ezer hektár erdő kerül magántulajdonba. Ez azt jelenti, hogy 260 ezer új erdő- birtokos lesz Magyarországon. A fennmaradó 900 ezer hektár erdő a kincstár tulajdonában marad, de valószínűleg ezek kezelését is magántársaságokra bízza majd az állam. Szentlőrincen korszerű tangazdaságban sajátíthatják el mező- gazdasági ismereteiket a szakközépiskola tanulói Fotó: Löffler Erdők társulásban Megfontolt korrekciók enyhíthetnének a feszültségen Feje vesztett versenyfutás Napjainkban ismét lezárul egy bonyolult adózási ciklus. Mi tagadás, cseppet sem bizo­nyult könnyűnek. Egyaránt kimerült a kezdő és a gyakor­lott adózó, de még a befogadó személyzet is. Még szerencse, akadtak önkéntes és hivatásos tanácsadók, akik átsegítettek bennünket egy-egy kilátásta­lan problémán. Megnyugodhatunk? Csak részben. Ugyanis vissza van a bevallások feldolgozása, ha jószándékkal maximális figye­lemmel adózunk is, meglepe­tések még sokáig érhetnek. Vajon mi vár ránk 1994-ben? Figyelmünket ugyanis már erre kell összpontosítanunk. Aki ed­dig nem jutott hozzá, hogy az újabb változásokban elmélked­jen, számíthat meghökkentő új­donságokra. Pl. ha valaki kikül­detése során tavalyi szokása szerint számla ellenében ebédel, megkeseredik a szájize, amikor megtudja pénztárosától, hogy mennyivel terhelte saját adó­alapját. De hasonló sors vár a saját gépkocsi hivatalos célú haszná­lójára, a munkaruha igénylő­jére, a természetbeni járandóság élvezőjére is. A változások az önálló tevé­kenységet folytató magánszemé­lyeket sem kényeztetik. Ezek sorában az új törvény hajme­resztőén bánik a lakásukba szo­rult, megélhetésükért vagy an­nak jobbításáért küszködő ma­gánszemélyekkel. Néhány agyafúrt kitaláción magam is berzenkedem, minthogy jócs­kán túllépte „konzervatív” fel­fogásomat. Temesvári Tibor kifakadása és Móczán Zoltán reagálása kapcsán - amiről a közelmúlt­ban olvashattunk e lap hasáb­jain - magam is vallom, hogy a nyugdíj önmagában nem adókö­teles. Viszont, ha valaki kora elle­nére még képes és akar is dol­gozni, annak tudnia kell, hogy az így szerzett jövedelme, il­letve annak adóvonzata már nem független a nyugdíjtól. Ugyanis a nyugdíjösszeg - nagyságától függően - mintegy „geijeszti” az adó mértékét az­zal, hogy mind magasabb adó­sávba görgeti a külön szerzett jövedelmet. így az adólevonás a járulékokkal együtt akár 40-50 %-ot is elérheti. Ez a tény - akárhogy kerülgetjük - nem hat csábítólag legális munkaválla­lásra. A kereset akkor lenne fü­gédén a nyugdíjtól, ha 0-ról in­dulna. Viszont ennyire ne le­gyünk szerénytelenek. Az ará­nyosság elvének tisztelete min­denképpen azt diktálná, hogy ezt a jövedelmet a kiszámított átlagkulccsal adóztassák. Utaltam már a saját gépkocsi használatáért - üzemanyagon kívül - elszámolható költségáta­lány torzulására. Ennek mértéke az elmúlt évek alatt többször változott és mindig követte az árak mozgását. Ha visszapillan­tunk a számsor 3,60; 5,80; 6,50; 7,10; majd 1993-ban 8 Ft/km volt, amely 1994. január 1-től 3 Ft-ra zuhant vissza. Törhetjük a fejünket, mi lehet a magyará­zata a változásnak. Igazában lé­tezhet erre elfogadható észérv? Netán ilyen mértékben csökkent volna az árszínvonal, ennyit ja­vított a legutóbbi forint leérté­kelés, vagy ennyivel takaréko­sabban üzemeltethetők a nyu­gati gépkocsik, illetve ezeknek nem romlik az állaguk? Az SZJA törvény az elmúlt hat év során hétszer változott. Ez alatt a juttatások szerényen kullogtak az árak után, miköz­ben az adóterhek látványosan izmosodtak. Mostanában gom­bamód szaporodnak a mini­mum- és a plafonszabályok. Pl. minimumadó, maximalizált költségszint, kizárólag üzemi célú, stb. korlázozások. Egye­bek mellett ilyen díszes csokor a 4x0,5 %-os-nak titulált test­vémégyes. Jellemzőjük, hogy számlákkal alátámasztva és ilyen-olyan arányszámítással lehet ugyan költséget elszá­molni, de ezek együttes összege jogcímenként és éves szinten nem lehet több a korrigált bevé­tel 0,5 %-ánál. Félreértés ne es­sék: nem 50 %-ról, se nem 25 %-ról, hanem betűvel kiírva ki­zárólag fél százalékról van szó. Ezen belül a csúcs az otthon végzett munka tv. szintű meg­vagy inkább elítélése. Az otthon végzett munkát — bárhonnan is közelítjük a témát - a szükség hozta létre. Vagy azért , mert kiszorultak a régi törzshelyükről vagy azért, mert a mai körülményeink között mind nehezebb a család léte, megélhetése, vagyis nagy szük­ség van a kiegészítő jövede­lemre. Ha ez igaz, akkor az sem vitatható, hogy télen fűteni kell, a munka tárgyát meg kell világí­tani, a munkagép üzemeltetésé­hez technológiai energia szük­séges (barkácsgép, varrógép, könyvelőgép, stb.), továbbá ha van telefon, azzal intézhetők a sürgős ügyek. Kérdezem tehát, lehet-e mindezt 0,5 %-ból (Pl. évi 100 ezer Ft bevétel esetén 500 Ft-ból) fedezni? E néhány kiemelés alighanem önmagáért beszél. Akkor meg miért kell a szabályokat évről-évre újból szabályozni, s ezzel borzolni az idegeket? Rossz az adómorál - mond­ják odafent. Ismét szorítottak az ADÓPRÉS-en - visszhangzik idelentről. Hová vezet ez a feje- vesztett versenyfutás? - kér­dezhetnénk. Baj van az ará­nyokkal teszem hozzá jómagam. Ugyanis a bemutatott torzulá­sok komolytalanná, időnként nevetségessé teszik a törvény­kezés erőlködését, aminek ter­mészetes reakciója a védekezés, aztán az újabb megszorítás, s el­indul, illetve folytatódik a la­vina. A kérdés csupán az, ki és hogyan kívánja vagy tudja en­nek elejét venni? Messze még az év vége, amikor ismét adó­zunk. Néhány esetben megfon­tolt korrekciók enyhíthetnének a jelenlegi feszültségen. Az adó­fizetőknek nemcsak döntési jo­gosultságuk, ők legfeljebb vá­laszthatnak. A döntés joga a vá­lasztott képviselőket illeti. Ha ezzel nem élnek a maiak, meg­teszik az utódaik. Riszt András

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom