Új Dunántúli Napló, 1994. március (5. évfolyam, 59-89. szám)
1994-03-02 / 60. szám
1994. március 2., szerda A mai nap új Dunántúli napló 3 Elköszönt a „Katona” A gyakorlóterek igazsága a legkeményebb valóság Lőrincz Kálmán vezérezredes átveszi az Új Dunántúli Napló ajándékát, egy Zsolnay vázát Lombosi Jenő főszerkesztőtől Lőrincz Kálmán vezérezredes, a Magyar Honvédség parancsnoka március 3-tól 55 évesen nyugállományba vonul. Az utolsó munkanapjai egyikén, az elköszönés jegyében hívta meg a tábornok a napilapok közül az Új Dunántúli Napló főszerkesztőjét, és honvédelmi tudósítóját.- Egyszerű gyerekként kerültem a honvédség kötelékébe 14 éves koromban - ekkor írattak be szüleim a katonai középiskolába -, most a pályám végén is ugyanilyen egyszerűen szeretnék elköszönni a kollégáimtól, pályatársaimtól. A 37 éves szolgálatom alatt egyetlen olyan napra nem emlékszem, ami jelentéktelenül, vagy feleslegesen telt volna el. Ehhez hozzásegített, hogy nagyon jó a családi hátterem, illetve remek csapat, tiszttársak, kollégák vettek körül, akik mindig elfogadtak. Sokkal többet jelentett számomra a változtatásra, a megoldások keresésére való törekvés, mint hogy harsány hangon kiabáljak olcsó parancsokat. Meg kell próbálni együtt élni azzal a szervezettel, amelyet vezet az ember, és akkor egy csodálatosan együtt légző, létező rendszerben érzi magát, ami pótolhatatlan, máshol nem tapasztalható élményt jelent. Gyerekkorom óta ebben a szervezetben éltem, összeforrtam azokkal a csodálatos belső törvényekkel, amelyek nincsenek megfogalmazva, de mégis nagyon keményen működnek. Itt nem lehet hazudni, mert rögtön észreveszik, nem lehet félrebeszélni, mert rögtön érződik a tétovázás. Egyetlen igazság működik a honvédségen belül, ez pedig a gyakorlóterek legkeményebb valósága.- Önt elfogadta parancsnoknak a tiszti kar, tekintélye van, vonakodás nélkül teljesítik a parancsait.-Nem az a parancsnok van leírva, akit a politika leír, hanem az, akit a saját állománya nem fogad el. Ő lehet jó az országházban, lehet jó a miniszternél, azonban ha az állománya nem tekinti a parancsnokának, akkor a szava nem ér semmit, a parancsait végrehajtják ugyan, de minek. Ha az ember nem hangolódik rá a szervezetére, ha nem érzi, hogy az állománya menedzseli, hitével, tudásával, tenniakarásával, akkor ez a gyönyörű közös élet nem ér semmit.- Az utolsó néhány napját tölti ebben az épületben, mivel foglalkozik még ebben a néhány órában?- Az utolsó napok is annyi munkával telnek, hogy nem tudom felszámolni az irodámat, lassan össze kellene pakolnom a holmijaimat, irataimat, de egyelőre nem tudok ezzel foglalkozni. A napjaim meg vannak számlálva, de úgy tűnik, mintha senki nem venné tudomásul, hogy hétfőtől nem leszek. Reggel bejövök dolgozni, a titkárnőm mondja a programomat, jönnek a tisztek, tábornokok, kapom a telefonokat, semmi sem utal arra, hogy néhány nap múlva mást csinálok. Nem érek rá azzal foglalkozni, hogy mit csinálok a jövőben, mert még a napi teendőkkel kell törődnöm, illetve ilyen körülmények között képtelen vagyok a nyugdíjas életre hangolódni. Március 4-én elmegyek az épületből, és hétfőn reggel arra ébredek, hogy nem kell bejönnöm dolgozni. Ekkor kezdhetek el gondolkodni azon, hogy mit tegyek. Három éve nem voltam kötelező orvosi vizsgálaton, ennek alá kell magam vetni. Nyelvtanulással foglalkozom majd, illetve több időm jut a családra, többet foglalkozom a gimnazista a fiammal, a nagyobb már kirepült a családi fészekből. Több időm lesz a lakásomra, a fegyvergyűjteményemet teszem rendbe. Kaptam már néhány ajánlatot, de ezek még nem konkrétak. Hajdú Zs. Közgyűlés Pécsett Pécs Megyei Jogú Város Önkormányzatának Közgyűlése formailag két ülést is tart március 3-án, csütörtökön a városháza nagytermében. A 9 órakor kezdődő elsőn az önkormányzat 1994. évi költségvetésének jóváhagyása szerepel, valamint azok az előterjesztések, amelyek ehhez kapcsolódnak. így például a közművelődési és a közoktatási intézmények dolgozóinak pótléka, valamint a pedagógusok átsorolása. Az ezt követő rendes ülés előzetes napirendi javaslatai között szerepel az önkormányzat tulajdonában lévő lakások bérletéről és lakbéréről, valamint az ivóvíz, a szennyvízelvezetés, a szennyvíz- tisztítás és kezelés díjáról szóló rendelet-tervezet. Az ülés nyilvános, azon bármely állampolgár jelen lehet. Útra kelnek a szobrok Pál Zoltán Luxemburgban és Stockholmban állít ki Pál Zoltán pécsi szobrász- művész számára kicsit sűrű lesz a március. 11-én a luxemburgi Galerie de Luxemburgban nyílik immár a második önálló kiállítása. Mint mondta, a galériatulajdonossal rendszeres, korrekt kapcsolatot tart fenn, s számára egy külföldi bemutatkozás nem csupán megtiszteltetést, hanem kihívást is jelent. Összesen 15 szoborral fog szerepelni, egy nagyméretűvel (a Pécsett is bemutatott „Valami égi padlófűtés”-ről van szó), a többi 70-80 cm magasságú alkotás lesz. Hogy a nagy szoborhoz tartozó performance is létrejön-e Luxemburgban, még nem biztos. Bár, Pál szerint, az emberi test szervesen hozzátartozik a szobrászathoz, hiszen olyan formarendet képvisel, amit semmiféle művészettel sem lehet másolni, nem hogy tökéletesebbé tenni. Ezzel a kiállítással szinte egy időben rendezik Stockholmban a Művészeti Vásárt, ahol galériák képviseltetik magukat - nagyjából úgy zajlik, mint, mondjuk, egy ipari vásár, csak épp a művészet az „árucikk” (és ez így van, hiába tagadták ezt nálunk oly sokáig álszeméremmel). A Vásár célja legfőképp a kapcsolatteremtés. Pál Zoltánt a Galerie G. Helsinborg hívta meg Benkt Lingström festőművész társaságában. Pál itt öt szoborral szerepel, a Vásár nagy katalógusába két munkájáról készült fotót vettek fel. A rendezvény gyakorlati haszna az lehet, hogy azonos profilú, érdeklődésű és ízlésű galériások egymásra találhatnak, s művészek, komplett kiállítások cseréjében, vendéglátásában is megegyezhetnek. Kár, mondja Pál Cédrus 1993 Zoltán, hogy bár létezik egy hasonló vásár Budapesten is, a magyar kisgalériák még nem olyan tőkeerősek, hogy efféle nyugati seregszemléken részt vegyenek. Pedig sokuk megállná a helyét, s nagy érdeklődésre tarhatna számot. M. K. Képernyő előtt Aszály, mint kényes kérdés Isten keze mindenkit utolér, mondották A Hétben. Mintegy a hét történéseinek, a hírhedt belügyminiszter halálának lezárásaként. Az aszály, mint kényes kérdés, még nem merült föl, legfeljebb távoli lehetőségként, talán úgy, hogy Isten akár aszállyal is sújthat bennünket. A veszély átélésére nem volt mód és lehetőség, mert előtte még bemutatták, hogyan kongresszuséinak a szocialisták, majd egy neves kisgazda személyiség koszorúzása ürügyén valaki azt mondta, hogy ugyanúgy kormányozta volna az országot, mint elhunyt miniszter- elnökünk, ha nem lett volna kommunista puccs áldozata. Majd az öngyilkos egykori belügyminiszter következett, akiről most kiderítették, hogy csupa szocialista, de még inkább kommunista elvtárs volt a kebelbarátja. Akik most kongresszuséinak és nyerni akarnak. Azaz akad most egy halott, akit éltében-hatalmában nem lehetett szeretni, aki fölött viszont hirtelen-holtában szabadon és nagy nyilvánosság előtt lehet utálkozni, és személyével a múlt valós, egyben-másban felnagyított rémképeit feltámasztani. Hogy a félelem félelmeket szüljön. Igaz, hogy a jóérzésű, netán Istenhívő emberek a legaljasabb, legúrhatnámabb gonosztevőknek is próbálnak megbocsátani, ha azok már eltávoztak az élők sorából. De aki jó okkal képtelen erre, az legalább a megbékélés jegyében inti magát némi önmérsékletre. De az aszályra, noha régóta ott lebeghetett a levegőben, még jóslás formájában sem történt utalás. Pedig, azért az aszálytól is lehet félni kiszámíthatalan- sága miatt. Jobb félni egy természeti csapástól, mint a szellemektől. Mert az aszály is elterebélyesedhet. Ez már hétfőn este következett be Boross Péter miniszterelnökkel készített interjúban. Eleinte még úgy tűnt, mintha az új, kis példányszámú nemzetmentő brosúra, a rendszerváltás négy évének krónikája lenne a Számvetés című előadás apropója, s nem a miniszterelnök vizsgáztatása. A riporter sejtelmesen mosolygott, és időnként még a brossúrába is belelapozott, még nem elárulva, hogy ő tulajdonképpen közgazdász. Csak amikor a nettó adósságállományról vitába keveredtek, jelentette ki, hogy ő bizony nem egyszerű riporter, aki itt csak úgy kérdezget, a válaszokról meg fogalma sincs, hanem bizony végzett közgazdász, vigyázat, mert nagyon tiszteli a tényeket. A két szemüveg egymásba villant, roppanásig. Egyszer csak ott tornyosultak a derék, egymással küzdő tények, a kérdezőkre-kérdezet- tekre hasított felelősség: piacvesztés, csődök, bánat az egyik oldalon; a másikon meg az ország gondjától nyögök: a sok-sok kormányintézkedés, a szociális háló foltozása, a marhák génállománya, a feljavításukra tett vágások, 7 milliárd dollár tartalék súlyos páncél- szekrényekben és a mezőgazdaság támogatása 15 milliárddal növelve. Az aszály azonban 1953 óta kényes kérdés. Bár a szerkesztők felkészültek a kényes kérdéseket megkerülő, régimódi válaszokra is. Hazánk egyik legaszályosabb vidékéről, egyenesen Hódmezővásárhelyről hívtak a stúdióba egy történelemtanárt, hogy a vizsgáztatás jól sikerüljön. Bóka Róbert A mai napon többek között zöldborsófőzelék szerepelt sült hússal a Szabadság úti központi menzán Fotó: Löffler Hol esznek a menzások? Költöznek a Hunyadi úti kollégiumból Eredetileg már március elsején költöztek volna ki a pécsi Hevesi György Műszaki Szak- középiskola (a volt vegyipari) kollégistái Hunyadi út 9. szám alatti otthonukból, műszaki okok miatt azonban néhány nappal később kerül rá sor. Az intézmény a píécsi Püspökségé lett, ami 170 kollégista és közel kétszáz men- zás mindennapjait érinti. Megnéztük, a környező középiskolák diákjai hol ebédelnek ezentúl. Heinek Jánosné, a Hunyadi úti kollégium gazdasági vezetője elmondta, a saját menzásaikon kívül a Janus Pannonius Gimnázium és Szakközépiskola, a Pollack Mihály Építőipari Szakközép-, és az Egészségügyi Szakközép- és Szakiskolából is fogadták az ebédelni kívánó diákokat. A Hevesi Szakközépiskola diákotthona a volt katonai kollégium helyére költözik, így az iskola menzásai is a Puskin térre járnak majd ebédelni. Az Egészségügyi Szakiskola és a Pollack Mihály Szakközépiskola összesen közel 50 tanulója ezentúl a Szabadság úti központi menzára jár. Banna Zoltánné, az Egészségügyi Szakközépiskola élelmezésvezetőjétől megtudtuk, a gyakorlatok legkésőbb 15 óráig tartanak, tehát a diákok még meg tudnak ebédelni a délután fél négyig nyitva tartó menzán. (Más kérdés, mennyire nevezhetjük ebédnek azt, amit délután fél négykor eszünk.) Izsák Margit, a Janus Pannonius Gimnázium és Szakközép- iskola menzafelelőse elmondta, a szülők szabadon döntöttek, és iskolájukból részben a központi menzára, részben a polgármesteri hivatalba járnak ebédelni a diákok. A negyedikesek közül talán senki nem jelentkezett menzára, mert a nagyobb távolság miatt nem mindig érkeznének vissza a délutáni foglalkozásokra. Egy szülő, aki a polgár- mesteri hivatal éttermébe fizetett be, azt kérdezte, ha az önkormányzat támogatja a gyermekétkeztetést, miért nem érvényes ez a kedvezmény a hivatal éttermébe járó diákokra is? A étkezési norma ugyanis ÁFA-val együtt 63 forint, míg a hivatalban 90 forintot fizetnek egy ebédért. A választ a hivatal Középfokú Intézmények Pénzügyi Irodájának egyik munkatársa adta névtelenül: Az ingatlan visszaadásával kényszer- helyzetbe kerültek, de az önkormányzat rendelete csak a gyermekintézményekre vonatkozik, a polgármesteri hivatal viszont munkahely. Akkor sem érvényesek rá a diákkedvezmények, ha az önkormányzat adja azokat. Arról nem sikerült adatokat megtudni, hogy a megváltozott helyzetben hány középiskolás mondott le az ebédjéről. P.E. A Pandúr márciusi ajánlatából A bécsi szexpiactól a varsányi vérfürdőig Hiába is húz gumikesztyűt a gondos betörő, ha rossz szokása, hogy hallgatózik. Ez a túlzott óvatosság lett a veszte annak a férfinak, akit végül is a füle juttatott rendőrkézre. Hogyan? Egyebek közt ez is kiderült a Pandúr márciusi számából, amely szokás szerint a legkülönösebb, legmegdöbbentőbb bűnesetek titkaiba avatja be az olvasót. Egy zalai széplány élménybeszámolójából azt is megtudhatjuk, hogy igencsak telített a bécsi szexpiac. Katinka rövid idő alat fel is hagyott a külhoni próbálkozással. Egy szombathelyi rablóbanda viszont nem a saját jószántából mondott le a kalandozásról. Ők az itthoni akcióik mellett időnként Skandináviába is átrán- dultak. Erre viszont csak akkor derült fény, amikor a magyar rendőrök begyűjtötték a díszes társaságot, akik az áldozataikat legtöbbször brutális módon meg is kínozták. Kommandósok csaptak le nemrégiben egy pénzbehajtó bandára, de esetenként nincs szükség ilyen kemény rendőri fellépésre. Egy nyugat-magyarországi nagyvárosban a szirénázó rendőrautó megjelenése is elég volt, hogy egy diákverekedés résztvevői már nem a leszámolást, hanem a futást választották. Ranga lászló a háromszoros ralli bajnok kiegészítő sportként nem fut, de délelőttönként „elköti” valamelyik fia bringáját. Persze azért többnyire kocsival jár. Főként az autósoknak ajánljuk a vele készült exkluzív interjút, amiből az is kiderül: a kiváló vezetési technika csak megfelelő szemléletmóddal párosulva garantálhatja a balestmentes közlekedést. Nagy Bandó András ezúttal arról vall, mirét nem szeretne feleltető tanár lenni Amerikában. Ennek kapcsán a népszerű humorista a magyar közbiztonságot is a tollhegyére tűzi. Nem tagadja, Kó- nyáéknak szurkol. Miért? Ez is kiderül az írásból. A népszerű bűnügyi magazin mindemellett számos kuriózumszámba menő tudósítást közöl Alcatrastól - minden idők legszigorúbban őrzött börtönétől - a varsányi családi tragédiáig. Az állandó rovatok, a teszt, a horoszkóp, a grafológia ezúttal is tartalmas szórakozást Ígér még azoknak is, akik nem kedvelik a bűnügyeket. A keresztrejtvény fődíja pedig ezúttal is 50 000 forint.