Új Dunántúli Napló, 1994. február (5. évfolyam, 31-58. szám)

1994-02-27 / 57. szám

A svéd Évente több, mint 3000 lo­pott személyautót csempésznek át a svéd határon az Estline va­lamelyik Tallinnba tartó járatán vagy a Finnországba menő kompokon. A svéd vámhatóság szerint közülük ötszázat-ezret meg tudnának állítani, ha széle­sebb körben lenne módjuk el­lenőrizni a hajókra felhajtó au­tókat. A jelenleg érvényben lévő svéd törvények szerint a vámo­sok nyomosabb ok nélkül nem nyithatják fel az autók motor­háztetejét és nem azonosíthatják a motor vagy alvázszámokat a kocsipapírokkal. Ha ezt tennék, házkutatásnak minősülne és eh­hez külön engedély kell. A vá­mosok csupán arra kell ügyelje­Van-e okunk félni? Aki fél az öregedéstől, nincs oka a kétségbeesésre. Igaz ugyan, hogy az ifjúság varázs­italát még tudósok sem találták fel, de helyette egész sor recept­tel és jótanáccsal szolgálnak az élemedett korúak részére. Ez derült ki - mint a dpa jelentette - biológusok, orvosok és pszi­chológusok San Franciscóban tartott tanácskozásán. Az egybegyűltek véleménye szerint négy tényező segítheti elő az egészséges és produktív öregedést: a helyes táplálkozás, a fizikai és szellemi tevékeny­ség és a szoros kapcsolat a bő­vebb értelemben vett családdal. Ami a táplálkozást illeti - vé­lekednek a biológusok - a leg­fontosabb a kalóriaszegény ét­kezés. Kísérletek szerint azok az állatok, amelyek csupán 60 százalékát kapják szokásos éte­ladagjuknak, egyharmaddal to­vább élnek az átlagnál. Jóllehet a szakértők még nem vizsgálták meg a folyamat pon­tos mechanizmusát, de a meg­oldás már látóközeibe került: a kalória-bevitel révén lefékező­dik az oxigén és glukóz anyag­csere. Ezeknek a termékei a testben „ellenőrizhetetlen vegyi reakciókat” indíthatnak el. Egyre több kutató vélekedik úgy, hogy az aktivizálódott oxi­gén, vagyis a „biológiai rozsda” nem csak az öregedés szem­pontjából, hanem a szív és ér­rendszeri megbetegedések, sőt a rák szempontjából is kulcsfon­tosságú. Éz ellen ható anyagnak tekintik sokan a vitaminokat, köztük a béta karotint, a C és az E vitamint. Nem volt elég szívós Péter egész életében nem dohányzott, mégis a cigaret­tafüst végzett vele, pontosab­ban a tüdőrák. A halál okát állatorvosok állapították meg, mert az el­hunyt egy törpepapagáj volt, s jóllehet, sohasem gyújtott rá, gazdája azonban annál többször - napi 40 szálat szív. A madár tulajdonosa vi­szont 81 évesen is kiváló egészségnek örvend, s bár nagyon szerette Pétert, annak elhalálozása sem készteti arra, hogy felhagyjon 64 év óta tartó szenvedélyével. Ei­leen Wilsonnak ráadásul el­lenérve is van: korábbi törpe- papagája is naponta ugyan­annyi füstöt szívott mellette, mégis jól bírta, 12 éves kort ért meg. Nagy-Britanniában a tör­pepapagájok a kutyák és macskák után a harmadikak az állatkedvencek népszerű­ségi listáján. A brit Állator­vosok Társaságának szóvi­vője az eset kapcsán felhívta a törpepapagáj-tulajdonosok figyelmét arra, hogy kedven­ceik nagyon érzékenyek, és a passzív dohányzás könnyen végezhet velük. A szóvivő a füsti fecskékre nem tért ki. S’ lopott autók útiránya: Észtország nek, hogy tiltott árukat ne hoz­zanak be vagy vigyenek ki Svédországból, és hogy min­denki kifizesse az esetleges vá­mot. A nehézségek ellenére az ősszel mégis sikerült megállí­tani 40 keletre irányított autót. Kik is ülnek ezekben a Svédor­szágban ellopott autókban? Oroszok, balti államokból valók és svédek, mindegyikük jól öl­tözött, úgyhogy senki sem gon­dolná, hogy lopott autóval köz­lekednek. Az észt vámosok csupán a „zöld” kártyát ellenőr­zik és véletlenszerűen a kocsi­papírokat. Az is tény, hogy nem sok Svédországban ellopott autót ta­láltak meg Észtországban sem, az ottani vámos'ok szerint 1993-ban csak tizet sikerült. A legnagyobb probléma az, hogy a lopott autók visszaszolgáltatá­sáról még nincsen megállapo­dás a két ország között. A megtalált kocsikat egysze­rűen feltették egy Stockholmba tartó kompra. A kocsilopások Észtország­ban is komoly problémát jelen­tenek. Évente csak az országon belül 3000 autó tűnik el. Az észt hatóságok most azt feltételezik, hogy az ellopott luxuskocsik va­lószínűleg az orosz katonák ha­zaköltöztetésére használatos le­zárt konténerekben hagyják el az országot. Ezek a konténerek vonaton Narván keresztül men­nek Oroszországba. Az észt vámosoknak nincsen joguk ki­nyitni azokat és ellenőrizni a tartalmukat. Az orosz katonaság arra hi­vatkozik, hogy a konténerek tit­kos katonai felszereléseket tar­talmaznak. A legvakmerőbb kocsicsem­pészés azonban a repülőgépes megoldás. Az észtországi Amari környékéről minden hé­ten több nagy teherszállító ka­tonai repülőgép indul, amelye­ket az észt vámosoknak - a kon­ténerekhez hasonlóan - szintén nincsen joguk ellenőrizni. Az észt rendőrség arra gyanakszik, hogy az a luxusautó, amelyet egyik nap Tallinnban ellopnak, másnap Kijevben már fellel­hető. A pedagógia hétköznapjai Diszkóba, házibuliba engedéllyel, vagy...? A szülői türelem és pedagó­giai érzék igazi „vizsgaidő- szaka” a gyerekek kamaszodá- sának periódusa. A sok-sok di­lemma és nehezen megvála­szolható kérdés egyike: elen- gedjük-e a tizenéves kor küszö­bét még alig átlépett fiúnkat, lá­nyunkat az ’’éjszakai életbe”, táncos szórakozóhelyre, házibu­liba, diszkóba? Ne siessünk a felelettel, s kivált ne a tiltó szó­val. Mérlegeljük például, hogy a mai generáció korábban érik, mint a mi korosztályunk. Foko­zatosan csökkennek tehát a bio­lógiai és a - mondjuk így - il­lemtani korhatárok. Azt se fe­lejtsük, hogy gyerekeinknek a kor- és osztálytársakkal való együttlét nemcsak természetes igény, hanem hasznos is. Ha engedünk a kérő szónak, ha nem - azok a „bulizó” fiúk és lányok alkotják gyerekeink mai és holnapi ismerősi körét, baráti társaságát. Közöttük kell megta­lálnia helyét, készülnie a hiva­tásra, a felnőttségre. Gondoljunk arra is, hogy az erővel otthon fogott gyereknek ilyen esetben a "szobafogság" lényegében az iskolai, tanulási és egyéb kötöttségek meghosz- szabbítása. Nincs az a tévéfilm vagy társasjáték, amely a remélt vagy tervezett házon kívüli szó­rakozást pótolhatná. A késői órákba nyúló prog­ramokról ne „egyszemélyes” igen vagy nem hangozzék el. Néhány percet mindig érdemes szánni az anyai-apai vélemény egyeztetésére. Attól se sajnáljuk az időt, hogy indokoljuk a hoz­zájárulást is, a tiltást is. Végül még valamit: ha pusz­tán az esti, éjszakai közlekedés­től való féltésből ellenezzük a gyerek elmenetelét, vállalhatjuk azt is, hogy adott helyre, adott időre érte megyünk... Ha jól érzi magát, érdemes ennyi ké­nyelmetlenséget vállalni. A Szent István Társulat és a Püski Kiadó gondozásában magyar és angol nyelven 2000-2000 pél­dányban megjelent a gróf Teleki Pál Tudományos Intézet 1945-ös atlaszának digitális fakszimile kiadása. Divat-tanacs moletteknek Csipkeblézer - ami takar is. öltöztet is Szerencsés változása a módi­nak, hogy ismét divatba jöttek a csipkék és általában az áttört anyagok. Ezekkel a legegysze­rűbb ruhák is „megbolondítha- tók”, s akár díszítésként, akár kiegészítésként felhasználva ki­tűnő alkalmi öltözékre tehetünk szert. Az egyszerű, szép csip­keblézer (1. rajz) az év minden szakában hordható. Tegyük hozzá: a moletteknek kimondot­tan előnyös - takar is, öltöztet is. Bélelni nem kell, mert épp az az érdekes benne, hogy átlátszó és érvényesül a csipkehatás. El- dolgozása: körben, 4 cm széles selyem pánttal. ELKÉSZÍTÉSE: A szabás­minta (2. rajz) 168 cm-es test- magasságra, 118-as mell- és 122-es csípőbőségre való. Az anyagszükséglet: duplaszéles­ből egyszer a kabátka hossza és egyszer az ujja hossza. A sze- géshez elég 50 cm selyem, ha szimplán használjuk. A csipke és a selyem azonos színű, leg­feljebb árnyalatban térhet el. A szabásmintát 10xl0-es négyzetháló segítségével na­gyítsuk fel csomagolópapírra. Szabásnál a hosszanti varrá­sokra 2, a többire 1 cm-t hagy­junk rá. A mellvarrást kis hajtás helyettesíti, ami a vállvarrásból indul. Próbánál ennek irányát korrigálhatjuk. A varrások összegépelése után vágjuk keskenyre a széle­ket és úgy tisztázzuk el, mert át­látszik. A szegőpántot kézzel varrjuk le, szintén láthatatlan öl­téssel. Ne feledkezzünk meg a válltömőről — ezt is selyemmel kell bevonni. A szabásmintát felhasznál­hatjuk szövet vagy selyem kis- kabát kiszabásához is. A rajzon levő fazon bő, háromnegyedes ujjú, derékban vendéggombbal gombolódik. A csipkemaradé­kot felhasználhatjuk ruha díszí­tésére. Záhonyi Lujza Titokzatos madárpusztulás Titokzatos körülmények kö­zött több mint 50 ezer tengeri madár pusztult éhen az elmúlt hetekben az angol partoknál - közölte Martin Hoybeck, az aberdeeni egyetem ornitoló­gusa. A Shetland-szigetek part­jainál talált tetemek főként a pingvinek családjából valók. A vizsgálatok szerint a nagyará­nyú madárpusztulás nem vezet­hető vissza arra, hogy 1993. ja­nuárban 85 ezer tonnányi olaj ömlött a tengerbe a Shet­land-szigeteknél. Nagy-Britan- niában 1983-ban észleltek ha­sonlóan nagy madárpusztulást - akkor 30 ezer tengeri madár pusztult el tisztázatlan körül­mények között. Tél víz idején bizonyos számú fiatal madár rendszeresen elpusztul, most azonban főként kifejlett mada­rak tetemére bukkantak. Ez azért megmagyarázhatatlan, mert rendes körülmények kö­zött ezek a felnőtt madarak problémamentesen áttelelnek. A betyárvilág alkonya Somogybán A csendőrség felállítása A nemesi vármegyék rend- fenntartó fegyverese a XVII. századtól kezdve 1948-ig a pandúr volt. A pandúrság in­tézményét az osztrák abszolu­tizmus szüntette meg, s helyébe 1849-ben a csendőrséget állí­totta, amit Magyarországon zsandárságnak nevezték a fran­cia „gens d’ armes = fegyveres emberek” magyarításával. A zsandárság kétségkívül az ön­kényuralom leggyűlöltebb jel­képei közé számított, s 1967-ben el is törölték, hogy ismét a pandúrok vegyék át a személy- és vagyonbiztonság őrzésének feladatát. 1867 áprilisában mindössze 90 pandúr - vagy ahogyan sok­szor nevezték: foglár - volt egész Somogy vármegyében. Ez rendkívül kevésnek számí­tott egy ekkora területen, ráadá­sul a csendőrség feloszlatásának hírére máris bemutatkoztak „a közbiztonság megháborításának kétségbe vonhatalan jelei”. A belügyminiszter a foglárok számának 80-nal való szaporí­tását engedélyezte, a megye te­hát 1868-ban 170 pandúrt tudott csatasorba állítani Juhász And­rás betyárbandája ellen. Bár a rablókat végül a katonákkal együttműködő bátor pandúrok tették ártalmatlanná vagy szorí­tották ki a megyéből, a törvény- hatósági gyűlésterem hosszú hónapokig a foglárok gyámolta­lanságát ostorozó felszólalások­tól volt hangos. Úgy tűnt, hogy a pandúrok néhány kivételtől el­tekintve ,jobban félnek a lőpor szagától, mint az ördög a töm­jéntől”. A bírálat általában megállta a helyét: a pandúr-intézmény va­lóban igen gyenge hatásfokkal működött. A rosszul fizetett pandúrok, akik közé gyakran idősebb, családos embereket is felvettek, nem is lehettek külö­nösebben elszánt harcosok. Fegyvereik is rosszabbak vol­tak, mint a begyárok birtokában lévők, hiszen ezek rablásaik al­kalmával a legmodernebb pus­kákhoz és pisztolyokhoz jutot­tak hozzá. Égy 1868-ban szüle­tett népdal pl. így énekli meg Juhász Andrást: „A hány golyót lő a pandúr feléje, Elteszi azt mind szépen a zsebébe.” Egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a pandúrszervezet lega­lábbis jelentős változtatásra szorul. A kérdésről 1988 elején a Somogy megyei Szabadelvű Párt is tárgyalt, majd a törvény- hatósági nagygyűésen elhatá­rozták, hogy - a régi jó várme­gyei szellemre jellemzően - egy küldöttséget állítanak fel az ügy tanulmányozására... A megoldás útja azonban nem a polgári berendezkedés számára idegen pandúrság meg­reformálás volt, hanem az „or­szágos rendőrség”, azaz a csendőrség megszervezése. A magyar királyi csendőrsé­get végül az 1881. évi III. te. hívta életre, és 3 év alatt fokoza­tosan vezették be az ország vi­déki területein. A Dunántúl nagy részét - többek közt Bara­nya, Tolna, Somogy és Zala megyéket - a VI. számú csend­őrkerületbe osztották be, ame­lyet Székesfehérvár központtal 1884. január 1-jén állítottak fel. A csendőrség katonailag szer­vezett és a Honvédelmi, vala­mint a Belügyminisztérium által központilag irányított testület volt. Felállításával természete­sen a megye karhatalmát, a pandúrszervezetet megszüntet­ték. Kaposvárra 1883 végén ér­keztek meg az első csendőrök, hogy a helyi viszonyokat ta­nulmányozzák, s az új intéz­ményjanuár 1-jén 114 csendőr­rel kezdte meg működését So­mogybán. Létszámuk növelését a kö­vetkező években állandóan szorgalmazta a vármegye. A sajtó általában kedvezően fo­gadta megjelenésüket. „Az anyag, a szervezet sokkal jobb, mint a volt foglárságnál” - ír­ták, bár pl. a Csurgóra tervezett 5 csendőr közül februárig még csak 4 érkezett meg, és „ezek közül is egynek nincs kard­szíja”. Lakócsa vidékén koráb­ban igen sok volt a tolvajlás, s a duhajkodó legények olykor még a pandúrokat is „eldögönyöz- ték”, de a négy szál csendőr megjelenése óta egy csapásra megjavult a közbiztonság, írta a tudósító. A csendőrség fegyelme azért láthatóan még hagyott kívánni­valót maga után. Az év végén két, őijáratra küldött csendőr egymásra kezdett lövöldözni a Kaposvár melletti Cser-erdő­ben; egyikük meg is halt. A csendőrök közti viszályról sokat beszéltek, de biztosat senki sem tudott. A testület hatalmaskodá­sai, „fegyveres visszaélései” is hamar viszatetszést keltettek. 1886-ban pl. - egy tudósítás szerint - két ittas csendőr jelent meg a csornai búcsúban. Meg­támadták a békés polgárokat, fegyvert fogtak az elősiető éjje­liőrökre, végül megszúrták a községi bírót és rá is lőttek. Nem találták el, de a lakosság kiabálásától úgy megijedtek, hogy felszerelésüket elhányva elfutottak. (A két szuronyt más­nap meg is találták.) Amikor viszont 1887-ben tűz ütött ki Babócsán, öt csendőr egész éjjel hordta a vizet a fecs­kendőkbe, 1890-ben pedig Tánczos Mihály csendőr őrsve­zető az égő házba hatolt be Ber- zencén, hogy kimentse a gyer­mekeket. A csendőrség első igazi pró­batételét Somogybán Oroszlán Pál betyárbandájának feltűnése jelentette. Nagy Zoltán 1994. FEBRUÁR 27., VASÁRNAP 8 Új VDN

Next

/
Oldalképek
Tartalom