Új Dunántúli Napló, 1994. február (5. évfolyam, 31-58. szám)
1994-02-13 / 43. szám
Az AIDS nem csak százezrével szedi áldozatait Afrikában, hanem megváltoztat évszázados hagyományokat is. Ezek közé tartozik mindenekelőtt a többnejűség, amely a kontinens sok országában szokásos. Keresztény misszionáriusok százai hiába próbálták megszüntetni a poligámiát. Ami azonban nekik nem sikerült, sikerült az AIDS vírusának. Ugandában - írja a DPA német hírügynökség -, ahol az AIDS rendkívüli módon elterjedt, megállapították, hogy a többnejűség megszűnőben van. Kenyában egy más szokást is megszüntetni látszik az AIDS-vírus: az úgynevezett „asszonyöröklést”. Ez a hagyomány főleg a Luo törzsben - Kenya második legnagyobb népcsoportjában - általános. Eszerint a férj halála után a fivér (vagy egy másik közeli rokon) „örökli” az özvegyet, illetve feleségül veszi akkor is, ha már van felesége. Az utóbbi néhány hónapban erősen megnövekedett az üzemanyagcsempészek száma a röszkei határátkelőhelyen. A vám szakemberei egy 15 ezer literes tartályba töltik az elkobzott benzint, gázolajat, a göngyölegek pedig az udvaron gyűlnek. Szobor egy tonna WC-papírból Egy tonna WC-papírra - körülbelül 2700 tekercsre - volt szüksége Susan Stockwell brit szobrászművésznek modem alkotása létrehozásához, amelyet a közelmúltban egy londoni művészeti galériában állítottak ki. A névtelen szobrot a művésznő 10 ezer fontért kínálja megvételre. Bemard Jacobson, a szobornak helyet adó galéria tulajdonosa szerint Charles Sa- atchi reklámszakember és David Bowie popénekes már érdeklődött az alkotás iránt. A 4 és fél méter magas „pa- pírzuhatag” alapanyagát egy papírzsebkendő-gyártó cég szállította, amely egyben a műalkotás szponzora is. Kritikusok a mű kapcsán emlékeztetnek, hogy két modem kreáció - az „Equivalent VII” címet viselő téglarakás, amelyet a hetvenes években szintén Londonban, a Taté Galleryben állítottak ki, valamint a nem sokkal később látható „Document post-natal” című, amely tulajdonképpen egy halom használt babapelenka volt - óriási felháborodást keltett akkor a közvéleményben. Nemrégiben Anya Gallaccio is adott csámcsognivalót a pletykarovatoknak azzal, hogy a brit fővárosban kiállított egy kizárólag csokoládéból készült szobrot. Hatvanhárom kilogramm csokimasszát kent föl a Karsten Schubert műgaléria falára, két méter magasan, de előtte összekeverte azt kókuszolajjal. Az alapanyagot és a pénzbeni támogatást akkor egy brit cukrászipari cég biztosította. A modem művészetek és a táplálék a múltban már több ízben összefonódott. Az olasz Pierro Manzoni 1960-ban készített „Tojás,, című műalkotása - amely egy a művész ujjlenyomatát viselő keménytojás, fadobozba helyezve - becslések szerint ma 60 ezer fontot ér. Manzoni odáig merészkedett, hogy saját ürülékét állította ki egy számmal ellátott és légmentesen lezárt edényben „Merda d,artista,, elnevezéssel. A mű mai értéke 40 ezer fontra becsülhető. Az AFP szerint a belga Mar- cél Broodhauers is mutatott be a hatvanas-hetvenes években keménytojás héjából megvalósított munkákat, de nagy előszeretettel viseltetett a kagylóhéjak iránt is. A zsíros koszt Nobel-díjat eredményez? Növekednek a japánok esélyei Egy japán tudós szerint amerikaiak és európaiak soraiból azért kerül ki több Nobel-díjas és élsportoló, mint más nemzetek fiai közül, mert hagyományosan zsírban és fehéijében gazdagabb ételeket fogyasztanak. Szuzuki Maszasike biokémikus - az APA jelentése szerint - kísérleteket végzett diákokon elméletének bizonyítására. Ezzel szemben igaz, hogy a halban és rizsben gazdag koszton élő japánok soványabbak, kevesebben kapnak közülök infarktust és hosszabb életre számíthatnak. Ami viszont a szellemi és fizikai fejlődést illeti a 20. és a 30. életév között, ezen a téren azok vannak előnyben, akik minél zsírosabb ételeket fogyasztanak - állapította meg Szuzuki professzor, a tokiói Egészségügyi és Sporttudományi Intézet munkatársa a Maini- csi Simbunban megjelent írásában. Úgy találja, hogy mivel a japánok az utóbbi időben mind jobban átveszik a nyugati étkezési szokásokat - több sajtot, sült húst, hamburgert és sült krumplit fogyasztanak - ezért valószínűleg növekszik az esélye annak, hogy a jövőben több Nobel-díjasa lesz Japánnak. A kenyai politikai vezetők már régóta igyekeznek felszámolni ezt a hagyományt a Luo törzs körében az ország nyugati részén. Arra hivatkoznak, hogy az „asszonyöröklés” hozzájárul az AIDS elterjedéséhez. Hiszen még egy AIDS-halott özvegyét is feleségül kell vennie a fivérnek. Az „asszonyöröklés” - hangoztatják - hozzájárul egész családok kiirtásához. A kenyai vezetés meglepetésére néhány tudós védeni igyekszik ezt a hagyományt. Odera Oruka egyetemi profesz- szor például kifejtette, nem arról van szó, hogy az özvegy számára új szexuális partnert találjanak. Az „asszonyöröklés” inkább arra szolgál, hogy az asszony és gyermekei védelmezőre találjanak, aki a családapa halála után minden tekintetben gondoskodik róluk. A Luo törzs hagyományai szerint olyan özvegyet, akinek nincs új férje vagy védelmezője, még eltemetni sem szabad. Nem kellenek a narkósok! Don Pierino Gelmini. Ezt a nevet néhány héttel ezelőtt csak néhányan ismerték Szlovéniában, leginkább a drogélvezők, jobban mondva a kábítószerről leszokni kívánkozók körében. Olaszországban közel 30 kom- múnában, Comunita Incontro- ban szervezte meg a narkósok gyógyítását, s a szlovén Kari- tásszal összefogva a napokban kívánják megnyitni az első szlovéniai Találkozás Közösséget. Planina (kis beűvel írva) szlovénul azt jelenti, hegy. Nagy betűvel írva egy kis falu neve. Ott vette meg a Karitasz azt a jókora régi elhagyott épületet, amelyet dón Pierino közösségének tagjai felújítottak volna, aztán nyolc elvonókurás fiúnak adott volna otthont. A planinaiak azonban fellázadtak ez ellen, traktorokkal állták el az utakat. Don Pierino ezekután lemondta szlovéniai látogatását és miután az esettel foglalkozott a tévé, a rádió, a lapok, a szlovén nyilvánosság zöme megdöbbenéssel vette tudomásul a falusiak viselkedését. Nyilatkozott az egészségügyi miniszter, az orvosok, a kábítószerélvezők szülei, sőt még dr. Alojzij Sus- tar szlovén érsek is, valameny- nyien jobb belátásra próbálták ösztönözni Planina lakóit. Eddig nem nagy sikerrel. Matjaz Fluchs, aki már több hónapja az egyik olasz kommú- nában él, így nyilatkozott: „Úgy utasítottuk el dón Pierino ajánlatát, mint a gyerek, amelynek nem kell a tej, mert nem fehér. Don Pierino segíteni akar, mi pedig traktorokkal, transzparensekkel vonultunk ki ellene: Nem kell az olasz maffia! - Persze, mikor nekünk is meg van a sajátunk.,, Legtöbben azt mondják, nem tájékoztatták kellőképpen Planina lakóit arról, milyen közösségről van szó. Nem tudják, hogy ez egy zárt, fegyelmezett, dolgozó lakóközösség, nem pedig bűnözők társasága. A planinai tapasztalat ellenére a szlovén Karitasz négy ilyen Találkozás Közösséget kíván létrehozni Szlovéniában. Cirkusz cirkusz Kitiltották Tajvanról az orosz cirkusz állatsztárjait: egy elefántot, két lámát és ezek további tizenegy kollégáját. A tajvani hatóságok hivatalos indoklása alapján azért nem tehetik patáikat a sziget földjére a cirkusz nagyágyúi, mert nem tettek eleget a karantén-előírásoknak. Az Orosz Nemzetközi Cirkusz a nemzetközi cirkusz miatt kénytelen fellépni a már említett három állaton túl öt lóval, két tevével, három szamárral és egy zebrával szegényebb társulattal. Maradt azonban még így is elég állat a csapatban: összesen harminchét. A szereposztás szerint huszonhét kutya, hét medve, egy kengum, egy kígyó, egy párduc lép fel, s mivel ők kellően „karantréningeztek”, nem lesz bolhabalhé. A tizenegy állatsztár „visszatérítése” több mint százezer amerikai dollárnyit vitt el a várható bevételből. Tajvan ezt viszont már nem téríti vissza. A tavaszias időben márciust idéző színekben virágoznak a díszcserjék barkái Szabadulás a feleségtől Pakisztáni nők börtönben Meg is kövezhetik őket! Pakisztánban a jelenleg érvényben lévő, nőkre vonatkozó törvények alapján veszélyes fegyver van a tisztességtelen férfiak kezében. Erről tanúskodik az a felmérés is, amelyet nemrégiben végeztek helyi újságírók és emberi jogi szervezetek. A pakisztáni lapokban nyilvánosságra hozott adatok szerint évente több ezer pakisztáni nő kerül börtönbe hamis vádak - házasságtörés, különféle bűn- cselekmények, vagy egyszerűen „illetlen viselkedés” - miatt. Ahhoz, hogy valamelyik „igazhitű” férj megszabaduljon a feleségétől, és egy időre hűvösre tetesse, elegendő, ha a nyilvánosság előtt hűtlenséggel, vagy más hasonlóan súlyos bűncselekménnyel vádolja meg. Az ítéletet azonnal meghozzák: házastársi hűtlenségért tíz év börtön jár, ahol kínozzák és megalázzák a szerencsétlen asz- szonyokat. A bírói döntés értelmében akár meg is kövezhetik a házasságtörő asszonyt. Ezzel a gyakorlattal még ma is gyakran élnek a civilizációtól elzárt falvakban, ahol a bírói feladatokat a helyi közösség legidősebb tagjai látják el. Ahhoz viszont, hogy a nő bizonyíthassa ártatlanságát, négy férfinak kell tanúskodnia és a Koránra esküdnie - írta az ITAR-TASZSZ. A betyárvilág alkonya Somogybán Juhász András bukása 1868 júliusát írták. Juhász bandája egy Tolna megyében elkövetett rablás után éppen visszatért Somogybán, amikor nyomába szegődött egy őrjárat, s a Mezőcsokonya melletti Nyíresi-csárdáig követte a haramiákat. Pár óra múlva már 5 őrjárat volt együtt több mint 50 emberrel, a kifejlődött heves tűzharc után a zsiványok mégis ki tudtak tömi az épületből, s elmenekültek. Egyikük megsebesült ugyan, a karhatalom viszont keserű és sokak szemében nevetséges kudarcot könyvelhetett el ezen a napon. A helyszínre érkező Bogyay Vincét, az önkéntes pandúrcsapat vezetőjét az egyik őrjárat vélhetően rablónak nézte, mert tüzelni kezdett rá. Bogy aynak a karját lőtték át, kocsisa pedig azonnal meghalt. „Ez újabb áldozatok árán semmit sem nyert a megye, még csak nyugalmát, biztonságát sem, holott még ezekért is mindig drága ár az élet! - írta az újság. Az augusztusi megyegyűlésen Csépán Antal alispánnak el kellett ismernie, hogy a közbiztonság helyreállítása intézkedései ellenére sem sikerült. Az alispán szerint a sorozatos kudarcok fő okai „a közbiztonsági közegek ügyetlensége és bátortalansága”, a természeti viszonyok, valamint a lakosság magatartása: közömbösségből, megfélemlítve vagy részességből a kitűzött jutalom dacára sem segítik a hatóságot. A gyűlésen elhatározták, hogy mégsem kémek kormánybiztost Somogyba. Ahogy Inkey Zsigmond megfogalmazta: „szegénységi bizonyítvány volna ez a megyére”. Juhászék tehát további haladékot kaptak, amivel éltek is. A hatóságnak csak két somo- gyaszalói parasztot sikerült letartóztatnia, akik az ott megjelent haramiavezért kocsin szállították Magyaregres felé, vele együtt raboltak, sőt - állítólag - őt magát is meglopták! (Tehát ezek még Juhásznál is Ju- hászabbbak” - kommentálta a kaposvári újság.) Közben olyan - bár hamarosan megcáfolt - hírek is szárnyra kaptak, hogy a betyárok lefotografíroz- tatták magukat, s most fényképeiket osztogatják... A vármegye végül szeptember 17-én tette félre büszkeségét. Az e napra összehívott rendkívüli nagygyűlésen elhatározták, hogy a rendelkezésre álló eszközök sikertelensége miatt a belügyminisztert kérik fel további intézkedésekre. Szeptember 26-án gróf For- gách Móric nyug. ezredest kinevezték Somogy és Zala megyék királyi biztosává. Mielőtt azonban a biztos befolyást gyakorolhatott volna az eseményekre, megtörtént a régen várt fordulat. A rablóbanda szeptembe folyamán Zala megyében járt, s csak október elején jelent meg ismét Somogybán. Ekkor egy őrjárat rajtuk ütött, s bár az összecsapás kezdetén egy katona halálosan megsebesült, a Miilei pandúr káplár által vezetett 5 fős kis csapat gyakorlatilag felszámolta a bandát. Az ütközet éjjel zajlott le egy Ber- zencéhez tartozó pusztán. Hosszas lövöldözés után a magukat ezúttal „hősileg” viselő pandúrok és a két életben maradt katona ostrommal vették be a szobát, ahol a betyárok tartózkodtak. Egy haramiát lelőttek, egyet elfogtak, csak Juhász menekült el sebesülten. A két bátor pandúrt megjutalmazták, s november 2-án maga Jankovich László főispán is fogadta őket. A királyi biztos - akit mégsem hívtak vissza, tartva attól, hogy az egyedül maradt rablóvezér esetleg újra bandát szervez magának - most nagy lendülettel látott munkához. A legutóbb elfogott betyár vallomása alapján egyre több orgazdát, rejtegetőt és bűnrészest fogtak el és kísérték be megvasalva Nagybajomba, ahol a vizsgálóbíróság működött. November elejéig végül összesen 13 rablót tettek ártalmatlanná - 4-et agyonlőttek, 9-et elfogtak -, s 57 bűnsegédet fedeztek fel. Somogy, Zala és Tolna megyében 21 rablásra derült fény, s mintegy 4-5 ezer forint értékben került elő rab- lott holmi. Juhász András, aki még mindig szabadlábon volt, Zala megyében tűnt fel ezekben a napokban, de a katonaság oda is követte. Mivel egy rövid tűzharc után ismét egérutat nyert, a királyi biztos úgy vélte, hogy katonai erő helyett ebben az esetben célszerűbb, ha pénzzel próbálkozik. Háromezer forint jutalmat tűzött ki a rabló kézre kerítésére (egy közpandúr akkoriban 200 forint fizetést kapott évente), aminek már egy hét múlva meglett az eredménye. 1868. december 4-én a folyamatosan üldözött Juhász a Zala megyei Karos község egyik pajtájában húzta meg magát, Lakatos János telkes polgár portáján. Megkapta az ételt és italt, amit a háziaktól követelt, de Lakatos egy óvatlan pillanatban fejszét vágott a mellébe, és három másik helybeli paraszttal együtt rövid úton agyonverte. A holttestet Nagybajomban, a vizsgálóbíróság .székhelyére szállították, ahol december 8-án eltemették. Másnap a négy zalakarosi lakos jelentkezett a jutalomért. Nagy Zoltán 8 Új VDN 1994. FEBRUÁR 13., VASÁRNAP Az AIDS évszázados hagyományokat változtat meg Afrikában
