Új Dunántúli Napló, 1994. február (5. évfolyam, 31-58. szám)

1994-02-13 / 43. szám

Az AIDS nem csak százezré­vel szedi áldozatait Afrikában, hanem megváltoztat évszázados hagyományokat is. Ezek közé tartozik minde­nekelőtt a többnejűség, amely a kontinens sok országában szo­kásos. Keresztény misszionáriusok százai hiába próbálták meg­szüntetni a poligámiát. Ami azonban nekik nem si­került, sikerült az AIDS vírusá­nak. Ugandában - írja a DPA német hírügynökség -, ahol az AIDS rendkívüli módon elter­jedt, megállapították, hogy a többnejűség megszűnőben van. Kenyában egy más szokást is megszüntetni látszik az AIDS-vírus: az úgynevezett „asszonyöröklést”. Ez a ha­gyomány főleg a Luo törzsben - Kenya második legnagyobb népcsoportjában - általános. Eszerint a férj halála után a fi­vér (vagy egy másik közeli ro­kon) „örökli” az özvegyet, il­letve feleségül veszi akkor is, ha már van felesége. Az utóbbi néhány hónapban erősen megnövekedett az üzem­anyagcsempészek száma a röszkei határátkelőhelyen. A vám szakemberei egy 15 ezer literes tartályba töltik az elkobzott benzint, gázolajat, a göngyölegek pedig az udvaron gyűlnek. Szobor egy tonna WC-papírból Egy tonna WC-papírra - kö­rülbelül 2700 tekercsre - volt szüksége Susan Stockwell brit szobrászművésznek modem al­kotása létrehozásához, amelyet a közelmúltban egy londoni művészeti galériában állítottak ki. A névtelen szobrot a mű­vésznő 10 ezer fontért kínálja megvételre. Bemard Jacobson, a szobornak helyet adó galéria tulajdonosa szerint Charles Sa- atchi reklámszakember és Da­vid Bowie popénekes már ér­deklődött az alkotás iránt. A 4 és fél méter magas „pa- pírzuhatag” alapanyagát egy papírzsebkendő-gyártó cég szállította, amely egyben a mű­alkotás szponzora is. Kritikusok a mű kapcsán em­lékeztetnek, hogy két modem kreáció - az „Equivalent VII” címet viselő téglarakás, amelyet a hetvenes években szintén Londonban, a Taté Galleryben állítottak ki, valamint a nem sokkal később látható „Docu­ment post-natal” című, amely tulajdonképpen egy halom használt babapelenka volt - óri­ási felháborodást keltett akkor a közvéleményben. Nemrégiben Anya Gallaccio is adott csámcsognivalót a pletykarovatoknak azzal, hogy a brit fővárosban kiállított egy kizárólag csokoládéból készült szobrot. Hatvanhárom kilo­gramm csokimasszát kent föl a Karsten Schubert műgaléria fa­lára, két méter magasan, de előtte összekeverte azt kókusz­olajjal. Az alapanyagot és a pénzbeni támogatást akkor egy brit cukrászipari cég biztosí­totta. A modem művészetek és a táplálék a múltban már több íz­ben összefonódott. Az olasz Pierro Manzoni 1960-ban készített „Tojás,, című műalkotása - amely egy a művész ujjlenyomatát viselő keménytojás, fadobozba he­lyezve - becslések szerint ma 60 ezer fontot ér. Manzoni odáig merészkedett, hogy saját ürülékét állította ki egy számmal ellátott és légmen­tesen lezárt edényben „Merda d,artista,, elnevezéssel. A mű mai értéke 40 ezer fontra be­csülhető. Az AFP szerint a belga Mar- cél Broodhauers is mutatott be a hatvanas-hetvenes években keménytojás héjából megvaló­sított munkákat, de nagy elősze­retettel viseltetett a kagylóhéjak iránt is. A zsíros koszt Nobel-díjat eredményez? Növekednek a japánok esélyei Egy japán tudós szerint ame­rikaiak és európaiak soraiból azért kerül ki több Nobel-díjas és élsportoló, mint más nemze­tek fiai közül, mert hagyomá­nyosan zsírban és fehéijében gazdagabb ételeket fogyaszta­nak. Szuzuki Maszasike biokémi­kus - az APA jelentése szerint - kísérleteket végzett diákokon elméletének bizonyítására. Ez­zel szemben igaz, hogy a halban és rizsben gazdag koszton élő japánok soványabbak, keveseb­ben kapnak közülök infarktust és hosszabb életre számíthat­nak. Ami viszont a szellemi és fi­zikai fejlődést illeti a 20. és a 30. életév között, ezen a téren azok vannak előnyben, akik minél zsírosabb ételeket fo­gyasztanak - állapította meg Szuzuki professzor, a tokiói Egészségügyi és Sporttudomá­nyi Intézet munkatársa a Maini- csi Simbunban megjelent írásá­ban. Úgy találja, hogy mivel a ja­pánok az utóbbi időben mind jobban átveszik a nyugati étke­zési szokásokat - több sajtot, sült húst, hamburgert és sült krumplit fogyasztanak - ezért valószínűleg növekszik az esé­lye annak, hogy a jövőben több Nobel-díjasa lesz Japánnak. A kenyai politikai vezetők már régóta igyekeznek felszá­molni ezt a hagyományt a Luo törzs körében az ország nyugati részén. Arra hivatkoznak, hogy az „asszonyöröklés” hozzájárul az AIDS elterjedéséhez. Hiszen még egy AIDS-halott özvegyét is feleségül kell ven­nie a fivérnek. Az „asszonyö­röklés” - hangoztatják - hozzá­járul egész családok kiirtásá­hoz. A kenyai vezetés meglepe­tésére néhány tudós védeni igyekszik ezt a hagyományt. Odera Oruka egyetemi profesz- szor például kifejtette, nem ar­ról van szó, hogy az özvegy számára új szexuális partnert ta­láljanak. Az „asszonyöröklés” inkább arra szolgál, hogy az asszony és gyermekei védelmezőre találja­nak, aki a családapa halála után minden tekintetben gondosko­dik róluk. A Luo törzs hagyo­mányai szerint olyan özvegyet, akinek nincs új férje vagy vé­delmezője, még eltemetni sem szabad. Nem kellenek a narkósok! Don Pierino Gelmini. Ezt a nevet néhány héttel ezelőtt csak néhányan ismerték Szlovéniá­ban, leginkább a drogélvezők, jobban mondva a kábítószerről leszokni kívánkozók körében. Olaszországban közel 30 kom- múnában, Comunita Incontro- ban szervezte meg a narkósok gyógyítását, s a szlovén Kari- tásszal összefogva a napokban kívánják megnyitni az első szlovéniai Találkozás Közössé­get. Planina (kis beűvel írva) szlovénul azt jelenti, hegy. Nagy betűvel írva egy kis falu neve. Ott vette meg a Karitasz azt a jókora régi elhagyott épü­letet, amelyet dón Pierino kö­zösségének tagjai felújítottak volna, aztán nyolc elvonókurás fiúnak adott volna otthont. A planinaiak azonban fellázadtak ez ellen, traktorokkal állták el az utakat. Don Pierino ezekután lemondta szlovéniai látogatását és miután az esettel foglalkozott a tévé, a rádió, a lapok, a szlo­vén nyilvánosság zöme meg­döbbenéssel vette tudomásul a falusiak viselkedését. Nyilatko­zott az egészségügyi miniszter, az orvosok, a kábítószerélvezők szülei, sőt még dr. Alojzij Sus- tar szlovén érsek is, valameny- nyien jobb belátásra próbálták ösztönözni Planina lakóit. Ed­dig nem nagy sikerrel. Matjaz Fluchs, aki már több hónapja az egyik olasz kommú- nában él, így nyilatkozott: „Úgy utasítottuk el dón Pierino aján­latát, mint a gyerek, amelynek nem kell a tej, mert nem fehér. Don Pierino segíteni akar, mi pedig traktorokkal, transzparen­sekkel vonultunk ki ellene: Nem kell az olasz maffia! - Persze, mikor nekünk is meg van a sajátunk.,, Legtöbben azt mondják, nem tájékoztatták kellőképpen Pla­nina lakóit arról, milyen közös­ségről van szó. Nem tudják, hogy ez egy zárt, fegyelmezett, dolgozó lakóközösség, nem pe­dig bűnözők társasága. A planinai tapasztalat elle­nére a szlovén Karitasz négy ilyen Találkozás Közösséget kíván létrehozni Szlovéniában. Cirkusz cirkusz Kitiltották Tajvanról az orosz cirkusz állatsztárjait: egy ele­fántot, két lámát és ezek további tizenegy kollégáját. A tajvani hatóságok hivatalos indoklása alapján azért nem tehetik patái­kat a sziget földjére a cirkusz nagyágyúi, mert nem tettek ele­get a karantén-előírásoknak. Az Orosz Nemzetközi Cirkusz a nemzetközi cirkusz miatt kény­telen fellépni a már említett há­rom állaton túl öt lóval, két te­vével, három szamárral és egy zebrával szegényebb társulattal. Maradt azonban még így is elég állat a csapatban: összesen har­minchét. A szereposztás szerint huszonhét kutya, hét medve, egy kengum, egy kígyó, egy párduc lép fel, s mivel ők kel­lően „karantréningeztek”, nem lesz bolhabalhé. A tizenegy ál­latsztár „visszatérítése” több mint százezer amerikai dollár­nyit vitt el a várható bevételből. Tajvan ezt viszont már nem té­ríti vissza. A tavaszias időben márciust idéző színekben virágoznak a díszcserjék barkái Szabadulás a feleségtől Pakisztáni nők börtönben Meg is kövezhetik őket! Pakisztánban a jelenleg ér­vényben lévő, nőkre vonat­kozó törvények alapján veszé­lyes fegyver van a tisztességte­len férfiak kezében. Erről ta­núskodik az a felmérés is, amelyet nemrégiben végeztek helyi újságírók és emberi jogi szervezetek. A pakisztáni lapokban nyil­vánosságra hozott adatok sze­rint évente több ezer pakisztáni nő kerül börtönbe hamis vádak - házasságtörés, különféle bűn- cselekmények, vagy egyszerűen „illetlen viselkedés” - miatt. Ahhoz, hogy valamelyik „igazhitű” férj megszabaduljon a feleségétől, és egy időre hű­vösre tetesse, elegendő, ha a nyilvánosság előtt hűtlenséggel, vagy más hasonlóan súlyos bűncselekménnyel vádolja meg. Az ítéletet azonnal meghozzák: házastársi hűtlenségért tíz év börtön jár, ahol kínozzák és megalázzák a szerencsétlen asz- szonyokat. A bírói döntés értelmében akár meg is kövezhetik a házas­ságtörő asszonyt. Ezzel a gya­korlattal még ma is gyakran él­nek a civilizációtól elzárt fal­vakban, ahol a bírói feladatokat a helyi közösség legidősebb tag­jai látják el. Ahhoz viszont, hogy a nő bi­zonyíthassa ártatlanságát, négy férfinak kell tanúskodnia és a Koránra esküdnie - írta az ITAR-TASZSZ. A betyárvilág alkonya Somogybán Juhász András bukása 1868 júliusát írták. Juhász bandája egy Tolna megyében elkövetett rablás után éppen visszatért Somogybán, amikor nyomába szegődött egy őrjárat, s a Mezőcsokonya melletti Nyíresi-csárdáig követte a ha­ramiákat. Pár óra múlva már 5 őrjárat volt együtt több mint 50 emberrel, a kifejlődött heves tűzharc után a zsiványok mégis ki tudtak tömi az épületből, s elmenekültek. Egyikük meg­sebesült ugyan, a karhatalom viszont keserű és sokak sze­mében nevetséges kudarcot könyvelhetett el ezen a napon. A helyszínre érkező Bogyay Vincét, az önkéntes pandúr­csapat vezetőjét az egyik őrjá­rat vélhetően rablónak nézte, mert tüzelni kezdett rá. Bo­gy aynak a karját lőtték át, ko­csisa pedig azonnal meghalt. „Ez újabb áldozatok árán semmit sem nyert a megye, még csak nyugalmát, biztonsá­gát sem, holott még ezekért is mindig drága ár az élet! - írta az újság. Az augusztusi megyegyűlé­sen Csépán Antal alispánnak el kellett ismernie, hogy a közbiz­tonság helyreállítása intézke­dései ellenére sem sikerült. Az alispán szerint a sorozatos ku­darcok fő okai „a közbizton­sági közegek ügyetlensége és bátortalansága”, a természeti viszonyok, valamint a lakosság magatartása: közömbösségből, megfélemlítve vagy részesség­ből a kitűzött jutalom dacára sem segítik a hatóságot. A gyű­lésen elhatározták, hogy még­sem kémek kormánybiztost Somogyba. Ahogy Inkey Zsigmond megfogal­mazta: „szegénységi bizonyít­vány volna ez a megyére”. Juhászék tehát további hala­dékot kaptak, amivel éltek is. A hatóságnak csak két somo- gyaszalói parasztot sikerült le­tartóztatnia, akik az ott megje­lent haramiavezért kocsin szál­lították Magyaregres felé, vele együtt raboltak, sőt - állítólag - őt magát is meglopták! (Te­hát ezek még Juhásznál is Ju- hászabbbak” - kommentálta a kaposvári újság.) Közben olyan - bár hamarosan megcá­folt - hírek is szárnyra kaptak, hogy a betyárok lefotografíroz- tatták magukat, s most fényké­peiket osztogatják... A vármegye végül szeptem­ber 17-én tette félre büszkesé­gét. Az e napra összehívott rendkívüli nagygyűlésen elha­tározták, hogy a rendelkezésre álló eszközök sikertelensége miatt a belügyminisztert kérik fel további intézkedésekre. Szeptember 26-án gróf For- gách Móric nyug. ezredest ki­nevezték Somogy és Zala me­gyék királyi biztosává. Mielőtt azonban a biztos befolyást gyakorolhatott volna az ese­ményekre, megtörtént a régen várt fordulat. A rablóbanda szeptembe fo­lyamán Zala megyében járt, s csak október elején jelent meg ismét Somogybán. Ekkor egy őrjárat rajtuk ütött, s bár az összecsapás kezdetén egy ka­tona halálosan megsebesült, a Miilei pandúr káplár által veze­tett 5 fős kis csapat gyakorlati­lag felszámolta a bandát. Az ütközet éjjel zajlott le egy Ber- zencéhez tartozó pusztán. Hosszas lövöldözés után a ma­gukat ezúttal „hősileg” viselő pandúrok és a két életben ma­radt katona ostrommal vették be a szobát, ahol a betyárok tartózkodtak. Egy haramiát le­lőttek, egyet elfogtak, csak Ju­hász menekült el sebesülten. A két bátor pandúrt megjutalmaz­ták, s november 2-án maga Jankovich László főispán is fogadta őket. A királyi biztos - akit mégsem hívtak vissza, tartva attól, hogy az egyedül maradt rablóvezér esetleg újra bandát szervez magának - most nagy lendülettel látott munkához. A legutóbb elfogott betyár vallomása alapján egyre több orgazdát, rejtegetőt és bűnrészest fogtak el és kísérték be megvasalva Nagybajomba, ahol a vizsgálóbíróság műkö­dött. November elejéig végül összesen 13 rablót tettek ár­talmatlanná - 4-et agyonlőttek, 9-et elfogtak -, s 57 bűnsegé­det fedeztek fel. Somogy, Zala és Tolna megyében 21 rablásra derült fény, s mintegy 4-5 ezer forint értékben került elő rab- lott holmi. Juhász András, aki még mindig szabadlábon volt, Zala megyében tűnt fel ezekben a napokban, de a katonaság oda is követte. Mivel egy rövid tűzharc után ismét egérutat nyert, a királyi biztos úgy vélte, hogy katonai erő helyett ebben az esetben célszerűbb, ha pénzzel próbálkozik. Háro­mezer forint jutalmat tűzött ki a rabló kézre kerítésére (egy közpandúr akkoriban 200 fo­rint fizetést kapott évente), aminek már egy hét múlva meglett az eredménye. 1868. december 4-én a fo­lyamatosan üldözött Juhász a Zala megyei Karos község egyik pajtájában húzta meg magát, Lakatos János telkes polgár portáján. Megkapta az ételt és italt, amit a háziaktól követelt, de Lakatos egy óvat­lan pillanatban fejszét vágott a mellébe, és három másik hely­beli paraszttal együtt rövid úton agyonverte. A holttestet Nagybajomban, a vizsgálóbíróság .székhelyére szállították, ahol december 8-án eltemették. Másnap a négy zalakarosi lakos jelentke­zett a jutalomért. Nagy Zoltán 8 Új VDN 1994. FEBRUÁR 13., VASÁRNAP Az AIDS évszázados hagyományokat változtat meg Afrikában

Next

/
Oldalképek
Tartalom