Új Dunántúli Napló, 1994. február (5. évfolyam, 31-58. szám)
1994-02-01 / 31. szám
6 üj Dunántúli napló Közélet 1994. február 1., kedd Sorban állnak a törvényjavaslatok 11 hét - fél évre való tennivaló A közérdek mindenhatósága alá kellene rendelni az államérdekeket Gondolatok az ügyészség jogállásáról A kormány a legutóbbi ülésén elfogadta a következő hónapok cselekvési programját. Ebben szerepel a kormány által már korábban beterjesztett 28 törvényjavaslat, amelyek közül kettőt még 1991-ben, négyet még 1992-ben nyújtottak be. A 28 beteijesztett törvényjavaslat között 8 olyan is akad amelyet sürgősséggel fogadtak el tárgyalásra, de még mindig nincs az ügyben határozat. Az igazsághoz tartozik, hogy valamennyi eddig beterjesztett törvényjavaslat elindult már a tárgyalások hivatalos útján: tizenhatot a bizottságok tárgyalnak, kettő az általános vitára vár. Három ügy az általános vita szakaszában van, további hét ezen is túljutott már, de még nem kezdődött meg a részletes vitájuk. Ezzel azonban még mindig nem teljes a T. Ház adósságainak sora. A képviselők előtt 35 országgyűlési határozati javaslat fekszik, tárgyalniok kell a bizottságok által benyújtott 12 indítványról és nem kevesebb mint 115 képviselői önálló indítványt kell elfogadniok, vagy elvetniök. A Budapesten működő diplomáciai testületek vezetői közül, az országjárásban vélhetően leginkább az izraeli nagykövet jeleskedik. Igaz, anyanyelvi szinten beszél magyarul, ami megkönnyíti számára, hogy az ország bármely részében jó kapcsolatot építhessen ki. Esetében többről is szó van: vonzalmat érez a vidéki Magyarország iránt. Találkozásunk során erről is beszélgettünk David Kraus- szál, Izrael budapesti nagykövetével.- Valóban sokat utazunk a feleségemmel együtt az országban - igazolja az állítást. - Nemcsak a szép tájak vonzanak, hanem - és főleg - az emberek. Az ország minden nagyvárosában jártam már, megfordultam a különböző tájegységeken, a legszebb élményeim mégis a beszélgetések, találkozások az ott élőkkel. Mélyen érint, amikor tapasztalom, érzem a zsidóság iránti megbecsülést, amikor találkozom a mártíroknak járó tisztelettel, kegyelettel. Megrendítő, hogy azonban a településen is, ahol már nem élnek zsidó családok, a lakosság ápolja a zsidó temetőt és őrzik a közösségért dolgozó, áldozatot hozó zsidó honfitársuk emlékét.- Nagykövet úr! Ön az izraeli rendőrség egykori országos főkapitányaként váltott pályát és lett dipolomata. Hol és mikor Nyilvánvaló, hogy ennyi ügyet - amelyekhez 31 újabb törvényjavaslat is társul - nem lehet a hátralévő 11 hét alatt befejezni. Ezért a kormány úgy döntött, hogy számbaveszi az eddigi le nem tárgyalt, valamint az új törvényjavaslatokat és fontossági sorrendet állapít meg. Kézenfekvőnek tűnik az a javaslat, hogy a hátralevő időben háromnapos ülésszakokat tartson a Parlament. Ez esetben viszont kevesebb idő jutna a bizottságok munkájára, amelyek minden parlamenti vita és döntés alapjául szolgálnak. Figyelembe kell venni azt is, hogy a választások közeledtével egyre több feladatuk lesz a képviselőknek saját választó körzetükben is, tehát nem biztos, hogy a háromnapos üléseket egyáltalán fel tudják vállalni a honatyák. Volt aki azt javasolta, változtassanak a tárgyalások rendjén, minden héten egy bizonyos napra essenek a határozathozatalok, így a képviselők is jobban gazdálkodhatnak idejükkel, jobban be tudják osztani elfoglaltságukat. A javaslatokról a Házbizottság mondja ki a végső szót. Koós Tamás tanulta meg ilyen szépen és választékosán beszélni a nyelvünket?-A válasz egyszerűbb, mint sokan hinnék: Dunaszerdahe- lyen születtem és a harmincas évek végén, második elemistaként magyar iskolába Írattak be. A háború után hosszú ideig nem beszéltünk magyarul, később is csak inkább otthon, ugyanis a feleségem is földim. így, amikor Budapestre érkeztünk, bizony össze kellett szedni minden tudásunkat, hogy jól, pontosan fejezzük ki magunkat. így abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy tolmács nélkül járunk-kelünk az országban.- Milyen emlékeket idézne föl az útjairól?- Nagyra becsülöm azt, ahogyan városok, kisebb települések magukénak vallják, a szű- kebb pátria kulturális öröksége részének tekintik a zsidó értékeket, hagyományokat: őrzik, ápolják azokat. Soha nem felejtem el azt a negyven kunszentmártoni parasztasszonyt, akik saját kezükkel tették rendbe az elhanyagolt zsidó temetőt. Megtiszteltetésnek veszem, hogy találkozhattam velük. A temető egyébként is sokat elárul az ott élő emberekről: a Talmud szerint, ha meg akarod tudni, hogy milyen emberek élnek egy városban, először a temetőt nézd meg! Maris János Az utóbbi hetekben a hírközlő szervek ismét, a már megszokott mértéken túlmenően foglalkoznak az ügyészség jogosítványaival, jelenével és jövőjével. Visszatérő jelenség ez, hisz az elmúlt években számtalan nyilatkozat, elemzés, értékelés és ’’jóslás” is tág teret kapott a sajtóban, ha az ügyészség alkotmányos helyzetéről esett szó, amikor ki ki a saját „szája-íze” szerint vélekedett a testület helyét, szerepét és feladatait illetően a megújuló intézmény-rendszer keretén belül. Hosszúra nyúlt folyamat Tulajdonképpen 1988 óta tart ez a szervezeti és hatásköri bizonytalanság, amelynek közepette végezte és végzi az ügyészség a törvények által számára előírt feladatokat, és amelyeknek ellátását a jogalkotási - néha jogalkalmazási - viták alapvetően nem tudták befolyásolni. Indokolatlan tehát minden olyan bizalmatlanság, amely szerint az ügyészség ilyen körülmények között netán nem, vagy nem megfelelően tenne eleget a számára előírt feladatoknak és ennek negatív következményei hozzájárulhatnak nemkívánatos tendenciák kialakulásához. Mi tökéletesen tisztában vagyunk azzal, hogy a rendszer- váltás folyamatában elengedhetetlen az intézmény-rendszer átalakítása is, amelynek során a feladatokat újra osztják, új feladatokat határoznak meg, vagy a régi feladatok csak korszerűsített formában élhetnek tovább. Egy azonban bizonyos: jó lenne, ha a folyamatok legalább az államélet legfontosabb területein gyorsabban haladtak volna, vagy haladnának előre. Ugyanis sokszor a kompromisszum-készség hiánya a végrehajtó és a törvényhozó hatalom részéről egyránt - sajnos - az elviselhető mértéken túl lassítja - vagy lassította - a jogalkotói folyamatokat. „Túlpoliti- zálás” van olyan területeken is, amelyek esetében a közérdek mindenhatóságának alá kellene rendelni az egyéb érdekeket, jelenjen meg azok bármely politikai színezetben. Több más törvény mellett - amelyeket most nem kívánok nevesíteni - ilyennek tartom az ügyészséggel kapcsolatos törvénytervezetek sorsát - amelynek jó néhány változatát elkészítette már az elmúlt években a Legfőbb Ügyészség - míg végre sor kerülhetett arra, hogy a kormány 1993. áprilisában az Országgyűlés elé terjesztette három törvényjavaslatát az ügyészség alkotmányos helyzete, az ügyészek jogállása és az ügyészség egyes feladatai tárgyában. Amikor e sorok megjelennek, még nem lehet biztosan tudni, hogy e törvényjavaslatok tárgyalásának legújabb fordulójára sor kerül-e és mikor, arról nem is szólva - kétharmados törvényről lévén szó - milyen eredménnyel. A megegyezési készséget a szűkre szabott idő vajon befolyásolja-e és menynyiben? Véget ér-e majd egy olyan sajnálatosn hosszúra nyúlt folyamat, amelynek hatásai a törvényalkotásban és a jogélet más területén is már nyomot hagytak ... Sajnálatos ellentmondások Miről van itt szó: az ügyészség szerepének túl vagy alábe- sülése körül folyó politikai és szakmai viták közepette kiderült, hogy ugyan változatlanul szükség van egy állami törvényességi felügyeletre, amelyet az ügyészég, de akár más szerv is elláthat a közérdek érvényesítése céljából, de a továbbiakról nincs még kiforrott, a törvény- alkotás folyamatát is kiállni képes jogalkotói elképzelés. Mivel magyarázható mással - ha nem ezzel - hogy az elmúlt években hozott új jogszabályok jelentős számban ruházták fel az ügyészséget a büntetőjogi területen kívül eső olyan jogosultságokkal, amelyekkel azelőtt nem rendelkezett. Ezek az új törvényekben rögzített ügyészi jogosítványok ma is élnek, ezekkel dolgozunk és olyan fel- datokat látunk el, amelyeknek ellátására más hatóság jelenleg nincsen a magyar jogban. Ugyanezekkel a folyamatokkal egyidejűleg olyan vélemények, nyilatkozatok hangzottak és hangzanak el, amelyek alapjaiban kérdőjelezik meg az ügyészségnek minden, a büntetőjogi területen kívül eső tevékenységét. Nem kell tehát a jogéletben különösebb jártasság ahhoz, hogy valaki felismerje az ebben rejlő sajnálatos ellentmondásokat. Tévedések elkerülése végett szükségesnek tartom leszögezni, hogy az ügyészség azt teszi, amire a törvények felhatla- mazzák és ezt kívánja tenni a jövőben büntetőjogon belül és azon kívül is. Nem akar jogokat „maga alá kaparni” csak azért, hogy létét bizonyítsa, mert erre nincsen szükség. Ha holnaptól kezdve csak és kizárólag büntetőjogi tevékenységet látnának el az ügyészségek, még akkor sem lenne elegendő ügyész az ezen a területen mutatkozó gondok és problémák teljes körű megoldásához. A helyzet ellentmondásos voltát azonban érezzük. Ezeknek a feloldása csak megnyugtató törvényi szabályozásai lett volna - vagy lenne - lehetséges, amely végre elhelyezi az ügyészséget a magyar jogrendszeren belül, mégpedig vitathatatlan jogokkal és kötelezettségekkel. Az AB. határozata E meglehetősen furcsa és nemkívánatos jogi állapotban gyökerezik tulajdonképpen az Alkotmánybíróság 1/1994. (I. 7.) AB.számú határozata is az ügyésznek a polgári eljárásban rögzített általános perindítási, fellépési, fellebbezési és jogerős ítélet felülvizsgálatára irányuló jogával kapcsolatosan. Ez a határozat - többek között - korlátozza az ügyész szerepét a polgári peres eljárásban azokban az esetekben, amikor azt az ügyész eddig „fontos állami, vagy társadalmi érdekből” szükségesnek tartotta. A Polgári perrendtartás ko- rekcióját mi vártuk - ebből a szempontból nem ért bennünket meglepetés - de nem az Alkotmánybíróságtól - amely viszont meglepett bennnünket - hanem az Országgyűléstől, mivel az ügyész szerepét és annak terjedelmét a polgári perben nem alkotmányossági, hanem olyan jogpolitikai vitakérdésnek tartottuk, amelyet mindenre kiterjedő alapos előkészítés után a törvényhozónak kellett volna eldönteni. így, az Alkotmánybíróság, amikor határozott, lényegében az Országgyűlés helyett járt el. Az ügyészség természetesen tiszteletben tartja ezt a döntést és azt is tudomásul veszi, hogy az Alkotmánybíróság - ha jól értelmezzük - az önrendelkezési jogot adott esetben még a törvényességnek is fölérendelte. Megnyugtatóbbnak tartottuk volna azonban, ha ez a kérdés valamennyi összefüggésében és hatásában megvizsgálva a törvényhozók elé kerül. Készséggel és minden fenntartás nélkül teszünk eleget annak az Alkotmánybíróság által számunkra változatlanul meghagyott jogosultságnak is, amelynek értelmében: „Az ügyész keresetet indíthat, ha a jogosult jogainak védelmére bármely okból nem képes.” A kapunk ezek után még inkább nyitva áll a rászorultak előtt! A félreértések elkerülése és a jogkereső közönség tájékoztatása végett azonban meg kell mondani, hogy az ügyésznek a Polgári perrendtartáson kívül is változatlanul számtalan más jogszabály biztosít jogosítványokat és ír elő kötelezettségeket a polgári peres és nemperes eljárásokban, amelynek - természetesen - továbbra is eleget teszünk. Egyébként az AB. határozat kizárólag az ügyészség polgári jogi tevékenységét érinti. Téves tehát minden olyan - a sajtóban is megjelent - értelmezés, amely az ún. ügyészi „általános felügyelet” megszüntetéséről beszél. Jószándék a végrehajtásban Talán sikerült az olvasó számára - e szűkre szabott keretek között is - megvilágítanom, hogy ez a kérdés mennyire nem egyszerű. A jószándékot azonban ennek ellenére a végrehajtás során - remélem - tőlünk nem vitatja el senki. Dr. Tamási János megyei főügyész Az országjáró nagykövet „Dunaszerdahelyen születtem... ” A rendőrségi vizsgálatoknál is szükség van egy állami törvényességi felügyeletre, amelyet az ügyészség láthat el. Fotó: Läufer L. Szálkák Pénznyerő A forgalmas üzletközpont bejárati részén újabban már pénznyerő automata is bővíti a kínálatot. Ha bedobsz egy régi húszast, s ha a szerencse is pártodon áll, a két hatalmas tepsin tornyosuló fémpénzhegy akár mind az öledbe hullhat. Próbálgatja is szerencséjét kicsi és nagy. Van,aki beéri egy fémpénze elvesztésével, vannak konokok, akik egymás után ejtik be a nyíláson húszasaikat, s sehogy sem értik, hogy az üveglap mögött, az ő pénzükkel tovább gyarapodó, ki tudja hány száz (ezer?) pénzérmével miért nem nyeklik alá a tepsi, hogy csörömpölve hulljon ölükbe a nagy nyeremény. (Ennek épp az ellenkezőjéért szorít magában a táskás felügyelő, hisz a pénzelnyelő automata lényegében munkahelyteremtő beruházás.)-Megkockáztassam? - kérdem iparos barátomat, aki napjában több öngerjesztő és elpukkanó remény akaratlan szemtanúja.-Minek, amióta itt a gép, még senki sem nyert. Két húszasodért meg már vehetsz a boltban egy üveg sört. Az legalább biztos! s Áralku Dőlök a nevetéstől, ahogy a cégvezető felidézi legutóbbi áralkuját a német partnerével. Egy bizonyos bérmunkában végzett varrási művelethez a magyar fél 52, míg a német 48 pfennig értékű cérnát tartott elfogadhatónak.- Ha láttad volna, milyen pantomim műsort dobott be a megrendelőm. Fejéhez kapott, elfordult, elővette a menedzserkalkulátorát és hosszasan osz- tott-szorzott, felállt, fel-alá járkált az irodámban, mint ha ezen múlna az élete, a világ sora. Először megijedtem, hogy bedi- lizett, aztán már attól féltem, nehogy hangosan elröhögjem magam. A vége az lett, hogy kénytelen voltam engedni, a 48 pfennigen ugyan nem gazdagszunk meg, de épp hogy a pénzünknél vagyunk. Igaz, partnerem az olaszos magánszám után is megmaradt németnek, mindig pontosan, precízen fizet. Viszont az olasz megrendelőnk nem csinált cirkuszt, mindenbe beleegyezett, de azóta se láttunk tőle egy megveszekedett vasat sem. Tv-szponzorok- Manapság már alig van műsor még a közszolgálati tv-ben sem, amelynek végén (netán közben is) ne lenne ott a műsor létrejöttét, sugárzását támogató szponzorok rövi- debb-hosszabb listája. Most, hogy jócskán megemelték az előfizetési díjat, a helyzet mit sem fog változni - jósolja barátom.- Csak nincs valami világ- megváltó ötleted? — kérdem gyanútlanul.- Már miért ne lenne? Ha ezek után is csak külön anyagi támogatókkal tudja fenntartani magát a mind alulnézettebb közszolgálati tv, javasolom, vezessék be a kötelező szponzorálási rendszert. A vértől csöpögő, hullákkal teli filmeket a gombamód szaporodó temetkezési vállalkozásoknak és az igazságügyi kórboncnokoknak, a füty- työgős pontos időjelzést az órásoknak.-És ha ezek után se jönne anyagilag egyenesbe a közszolgálati tv?-Hát szüntessék be! Lennének, akik ezt is önként, örömmel szponzorálnák. Kezelési utasítás- Sok mindenhez értek, de a számítógép, meg az ilyesmi nekem olyan magas, akár az árszínvonal. Vettem egy képmagnót a gyerekek miatt, s bárhogy is bújom a kezelési utasítását, képtelen vagyok vele mit kezdeni. Nem lehetne az ilyen szövegeket úgy fogalmazni, hogy azt az ilyesmihez analfabéta, magamfajta is megértse? - fakad ki ismerősöm. Búcsúbeszéd Bokáig sárban és már-már vacogva álljuk körbe a megroggyant sírok között az imént elhantoltat. A hivatásos búcsúztató végre szóhoz jut. Sorolja az elhunyt érdemeit, búcsúzik a halott nevében a rokonoktól, barátoktól, gyászolóktól. S kezdi elölről az érdemekkel, mint amikor a lemezjátszón fennakad a tű. Húsz percen át ömlik szájából a csupa üres, semmitmondó frázis. A kö- rülállók apránként kezdenek elszállingózni, nem bírják hallgatni a giccs-tirádákat. A maradók egyre mélyebbre süppednek a latyakban, s a mellettük állóknak tesznek halk megjegyzést. A beszélő bezzeg nem zavartatja magát. Most ő a világ közepe, mindenki köteles rá figyelni, az ő szavait hallgatni, s jól tudja, a friss sír mellől még csak el sem zavarhatják, amíg bírja szusszal, elvégre övé az utolsó szó. B. Murányi László
