Új Dunántúli Napló, 1994. február (5. évfolyam, 31-58. szám)

1994-02-28 / 58. szám

1994. február 28., hétfő Külföld üj Dunántúli napló 11 1200 éves Frankfurt Fennállásának 1200. évfordu­lóját ünnepli a német bankmet­ropolis, a 600 ezer lakosú Frankfurt. Az ünnepi rendezvé­nyek kedden kezdődtek Richard von Weizsäcker német államfő és Francois Mitterrand francia elnök, Frankfurt díszpolgárának jelenlétében. Az ünnepségekre meghívták a dalai lámát, a tibeti szellemi-vallási vezetőt is, ám látogatásától a diplomáciai bo­nyodalmak elkerülése végett végül is eltekintettek. Az ün­nepségekre ugyanis meghívást kapott Frankfurt kínai partner- városa, Kanton is. Kínába áramlik a tőke Dinamikusan bővül a kül­földi tőke beáramlása Kínába, tavaly 25,75 milliárd dollárnyi érkezett, s a növekedés 1992- höz képest 35 százalékos - je­lentette az AP kínai lapokra hi­vatkozva. A kínai statisztikák szerint nagyjából annyi külföldi tőke áramlott Kínába tavaly, mint a megelőző 14 évben ösz- szesen, a gazdaság korszerűsí­tésének megkezdése óta. Első­sorban az infrastruktúra, az energiatermelés és a nyersanyag előállítás terén ruháztak be kül­földiek. A befektetések átlagér­téke 1,33 millió dollár volt, ta­valyelőtt 1,17 millió. Japán reciklálók Az erősödő nemzetközi bírá­latok hatására Japán úgy dön­tött, hogy módosítja energiapo­litikáját, kevesebb veszélyes plutóniumot von majd ki az el­használt nukleáris fűtőanyag­ból, mint ahogyan azt tervezte. A japán atomenergia-bizottság újabban azt tűzi ki célul, hogy a plutónium kivonására alkalmas létesítmények építése helyett a felesleges nukleáris fűtőanya­gok tárolására építsenek előbb kapacitásokat, mégpedig úgy, hogy a kiégett fűtőanyagot ne is kelljen az atomerőművek hely­színéről elszállítani. A bizottság egyik tagja szerint elhalasztják húsz évvel a tervezett második recikláló - nukleárisanyag-új- rahasznosító - létesítmény fel­építését, azt 2010 helyett csak 2030-ban kezdik majd el. A harmadik létesítmény felépíté­séről pedig a döntést majd csak 2010-ben hozzák meg. González nem pályázik Felipe González spanyol kormányfő a vele kapcsolatos találgatások eloszlatására beje­lentette, hogy nem pályázik az Európai Bizottság elnöki poszt­jára, inkább hazájában szeretne tovább dolgozni. Spanyol elemzők úgy vélik, hogy González jelölését első­sorban Helmut Kohl német kancellár támogatná. González Európa egyik leghosszabb ideje hivatalban lévő vezetője. Ha pártja, a Spanyol Szocialista Munkáspárt is úgy akaija, akkor az 1997-ben esedékes általános választásokon már ötödszörre szerepelne miniszterelnökje­löltként - emlékeztetett a Reu­ter. Palesztin bank Izraeli, spanyol és marok­kói tőkével rövidesen palesz­tin bank kezdi meg működését az Izrael által megszállt pa­lesztin körzetekben. Az International Palestine Bank (IPB) létrehozásáról a Marokkói Kereskedelmi Bank, a Central Hispano spa­nyol pénzintézet valamint pa­lesztin üzletemberek kötöttek megállapodást. Alekszandr Ruckoi tábornoki egyenruhában hagyja el február 26-án a Lefortovo börtönt. Mel­lette felesége Ludmila. Birodalmi és nagyhatalmi hangvétel Olasz választási felmérés Előretör a jobboldal Gázon István, az MTI tudósí­tója jelenti: Töretlenül folytatódik a jobboldali választási szövetség előretörése Olaszországban: a március 27-re és 28-ra kiírt parlamenti választások előtt egy hónappal első alkalommal mu- tatatják azt a közvélemény-ku­tatási adatok, hogy a jobboldal akár az abszolút többséget is megszerezheti az olasz tör­vényhozásban. Az olasz parlament alsóházá­ban 630 képviselői helyért fo­lyik majd a küzdelem. A válasz­tási törvény tavalyi módosításá­nak megfelelően a képviselői helyek 75 százalékának (475) sorsa az egyéni választókerüle­tekben, a további 25 százalék (155) pedig a listákra leadott szavazatok arányában fog el­dőlni. A La Repubblica című tekintélyes olasz napilapban közzétett felmérések szerint a Silvio Berlusconi vezette vá­lasztási szövetség - a Forza Ita­lia, az Északi Liga és a Nemzeti Szövetség - optimális esetben 340, a legrosszabb esetben 310 képviselői helyre számíthat. A második helyen a Baloldal De­mokratikus Pártja által vezetett baloldali blokk áll 240, illetve 200 képviselői hellyel. A ma­gukat „centrumnak” nevező ke­reszténydemokraták - akik majd fél évszázadig álltak Olaszország élén - 75, illetve 55 képviselői helyre számíthat­nak. Jelcinnek feladták Egy hónappal az új parlament megalakulása után igazolódni látszanak azok a jóslatok, ame­lyek szerint nem lesz tartós az elnök és a törvényhozás közötti béke. Mint az várható volt, a szakítópróbát a közkegyelem ügye jelentette. Noha túlzottnak tűnnek a polgárháborús fenye­getésre utaló első nyilatkozatok, az viszont máris biztosnak tű­nik, hogy a társadalmi megbé­kélés helyett a politikai szem­benállás fokozódása várható az elkövetkező hónapokban Moszkvában. Az előző parlament feloszla­tása, majd a moszkvai „Fehér ház” szétlövetése után Jelcin el­nök hívei abban bíztak, hogy a hatalmi pozícióból politizáló, és a választásokra készülő Orosz­ország Választása párt győz a választásokon. A sokáig elnöki pártként aposztrofált, miniszte­rekből és a hatalom bástyáin be­lüli emberekből álló párt azon­ban súlyos választási vereséget szenvedett, és így nem valósult meg a szándék, hogy a parla­ment az elnökhöz közelálló em­berekből áll majd. A Jelcin „zsebparlamentjeként” tervezett törvényhozás csak félig valósult meg. Az alsóház, mint ezt a közkegyelemről tartott szavazás is megmutatta, szemben áll az elnökkel. Aligha helytálló azonban az a beállítás, misze­rint kizárólag az őszi revansra vágyó kommunisták és Zsiri- novszkij szélsőséges nacionalis­táinak akarata érvényesült volna a Jelcin elnök ádáz ellenfelei­nek kiengedésére vonatkozó döntésben. A szavazás azt mu­tatta, hogy az Oroszország Vá­lasztásán kívül az összes párt megszavazta az amnesztiát, vagy legalábbis tartózkodott a voksoláskor. Mindez a társadalmi megbé­kélés szándéka ellenére éles szembenállást vetít előre. A fél év börtönt nem felejti el Rusz- lan Haszbulatov és Alekszandr Ruckoj, s a Lefortovó falai kö­zül kikerülve aligha emlékirata­ikkal lesznek elfoglalva. Az amnesztiára vonatkozó rendele­tet ugyanis Jelcin az alkotmány szerint nem helyezheti hatályon kívül, mint ahogy egy évig nem oszlathatja fel a parlamentet sem. Mindez ismét forró tavaszt vetít előre. Ennek első előjele a Nagyszínház előtti szerdai el­lenzéki tüntetés volt, amely erő­sen emlékeztetett a tavaly szep­temberi gyűlésezésre. Az elnöknek minden esetre alaposan feladta a leckét a par­lament. Amint a felsőház el­nöke, Vlagyimir Sumejko is utalt rá, nem kizárt, hogy az en­gedetlen Dumát sajátos módon próbálja meg megregulázni Jel­cin. Az elharapózott bűnözésre Szibériai légi folyosó Japán és orosz szakemberek tárgyalnak arról, miként lehetne enyhíteni a szibériai légifolyosó használatára elrendelt korláto­zásokat. Moszkva december óta korlá­tozza a repülőgépek átrepülését, arra hivatkozva, hogy megbíz­hatatlanok az orosz Távol-Ke­leten a gépeket irányító távköz­lési berendezések. December óta óránként mindössze hat gép repülhet át Szibéria fölött, ami komoly fennakadásokat okozott a Toki­óhoz közeli Narita nemzetközi a leckét hivatakozva rendkívüli állapo­tot rendelhet el, s ebben az eset­ben esetleg a Felső Ház vehetné át a Duma szerepét. Az utóbbi orosz nyilatkoza­tok, Jelcin legutóbbi, Boszniá­val kapcsolatos megjegyzései, illetve szóvivőjének NATO-el- lenes kirohanásai arra utaltak, hogy a Zsirinovszkij nevével fémjlezett nyomás máris érez­teti hatását az orosz külpolitiká­ban. A birodalmi és nagyha­talmi hangvétel az elnöki nyi­latkozatokban azt jelzi, hogy az államfő maga igyekszik a vá­lasztók részéről a Zsirinovsz- kijra adott szavazatok formájá­ban megnyilvánult társadalmi elvárásokat teljesíteni. A liberális demokraták - meglehetősen ügyesen - ezt is a maguk javára próbálják írni, mondván az ő nyomásukra érte el Moszkva a nyelv- és hitro­kon szerbek megvédését. Az orosz belpolitikai bizonytalan­ság, mitőbb növekevő feszült­ség és az orosz politikában egyre inkább teret kapó nagyha­talmi felhangok együttesen meglehetősen kiszámíthatat­lanná teszik az orosz helyzetet és újabb kataklizmák árnya ve­tődik előre: alighanem állandó jelzővé válik a „forró” az oroszországi évszakok vonat­kozásában. Kóti Lóránt légikikötő forgalmában. A gé­pek napi két-három órás késés­sel érkeztek Naritára, és-bár-az^ óta valamelyest javult a helyzet, a forgalom még most sem za­vartalan. Az orosz hatóságok március végéig akarják fenntar­tani a korlátozásokat. Szibérián át vezet Japán és Európa között a legfontosabb légiközlekedési út. Kiépülőben a Balladur-állam? Kulcsfontosságú posztokon új emberek A jobboldal tavaly tavaszi ha­talomraj utása óta Franciaor­szágban valóban kiépülőben van egy új gazdasági kliens­rendszer, vagy ahogy közkele­tűen nevezik: a „Balladur-ál­lam”? Az egyik legsikeresebb magántévé, a „Canal” elnöké­nek minapi kényszerű lemon­dása, illetve ennek kapcsán hangoztatott vádjai (tudniillik, hogy a kormányfő szisztemati­kusan olyan embereket helyez a legnagyobb francia cégek élére, akiknek legfőbb jellemvonása a Balladur személyéhez való fel­tétlen hűség) ráirányították a reflektort erre a kérdésre, külö­nösen, hogy a témát az ellenzék is továbbvitte. Laurent Fabius, a Szocialista Párt egyik vezetője vasárnap megjelent nyilatkoza­tában úgy vélte, hogy „Francia- országban néhány vállalaton és néhány emberen keresztül a gazdaság, a pénzügyek, a mé­dia, az egész hatalom szoros el­lenőrzés alá kerül”. - Már nem is a Balladur-állam felé hala­dunk, hanem ott vagyunk - je­lentette ki a politikus. A vádak mögött sok igazság van. A jobboldali kormányzás első hat hónapjában Balladur 149 kulcsfontosságú poszton váltotta fel új emberekkel a szo­cialisták által kinevezetteket: ez jóval több, mint amit annak ide­jén Michel Rocard szocialista miniszterelnök megtett - pedig Uraz akkpri jobboldali ellenzék már emiatt is a „szocialista pártállam” kiépítésével vádolta. Ami a gazdaságot illeti: még ha a jobboldal 1993-as hatalomra- jutása után nem is került sor nagyarányú leváltásokra, a pri­vatizálandó állami nagyvállala­tok élére Balladur valóban saját híveit tette. Ráadásul rövid időn belül ez már a második nagy­szabású privatizálás Franciaor­szágban: az elsőt 1986—1988— ban szintén Balladur vezényelte - akkor még gazdasági csúcs­miniszterként -, akkor is saját embereit helyezve a legfonto­sabb helyekre. A közszolgálati médiában (ahol a legfőbb „ha­dállások” elfoglalása általában itt is megkísérti a kormányokat) az elmúlt hónapokban számos, még a baloldal által kinevezett elnök kényszerült távozásra - még ha a legfontsabb posztra, a két állami tv közös elnöki poszt­jára végül sikerült is mindkét tábornak elfogadható jelöltet ta­lálni. Az oktatásért felelős kör­zeti tanfelügyelőségek élén minden második vezetőt újjal váltottak fel, a kulturális mi­nisztériumban egy kivételével az összes részlegvezetőt levál­tották, s a többi minisztérium­ban is jelentős változások tör­téntek. Mindennek láttán inkább az a csodálatos, hogy ez a kérdéskör csak mostanában került a politi­kai elemzők figyelmének előte­rébe. Persze erre is van magya­rázat: a korábbi társbérleti kor­mány vezetőjével, Jacques Chi- rac-kal ellentétben Balladur a fokozatosabb, „lágyabb” mód­szereket kedveli, ő sohasem kérkedik ezekkel a „sikerek­kel”, az új kinevezéseket lassan, időben elnyújtva hozza meg, s ráadásul a fontosabb lépések előtt mindig konzultál az állam­fővel. A jelek azonban azt mu­tatják: ez a módszer sem váltja be teljesen a hozzá fűzött remé­nyeket. Tóth László Nagy kémfogás Amerikában Egy 1993 október 9-i felvétel: Aldrich H. Ames, fia és felesége egy esküvői fogadáson. Óriási az izgalom amerikai politikai körökben, és - mivel egy magasrangú CIA főnökről van szó, aki az oroszoknak kémkedett, - nemcsak politikai körökben. Clinton elnök „na­gyon komolynak” minősítette a helyzetet, amely „érinti a nem­zet biztonságát”. Az atombomba titkának ki­csempészésével vádolt Rosen­berg házaspár és az emlékezetes Abel ezredes tevékenysége óta nem volt ilyen horderejű kém­ügy Amerikában. Hiszen - gondoljuk csak meg! - a CIA szovjet-orosz-ellenes kémke­dést irányító igazgatóságának főnökét vádoljak azzal, hogy immár 1985 óta a KGB ügy­nöke volt! Az 52 éves Aldrich Házén Ames e hét hétfőjén a szokásos módon munkahelyére, a CIA főhadiszállására indult, - de már nem érkezett meg oda. Me­net közben az FBI emberei le­kapcsolták. Feleségét, a 41 éves Maria Del Rosario Casas Ames-t még otthon érték a nyomozók, és ő is börtönbe ke­rült, mert az FBI-nak - a The Washington Post szerint - min­den bizonyítéka megvan arra nézve, hogy az asszonyka nem csak tudott, de részt is vett bi­zonyos manőverekben. A nagy kérdés: mihez jutha­tott hozzá Ames, mennyit árul­hatott el az oroszoknak. Az amerikaiaknak megrökönyödve kellett tudomásul venniük: szinte mindenhez hozzájutha­tott, hiszen 31 év óta a CIA-nak dolgozott, s az idők során való­ságos nagyfőnök lett, éppen a legérzékenyebb terület, a szov­jet-orosz-ellenes kémkedés fő­nöke. A lebukás története a követ­kező: az FBI állítólag már több évvel ezelőtt „szimatot fogott”, a The Washington Post szerint „külső forrásból” kaptak tippet a nyomozók, hogy az Ames há­zaspár körül valami nincs rend­ben. Ettől kezdve az FBI láthatat­lanul bár, de a nyakukon volt. Átvizsgálták levelezésüket, le­hallgatták telefonjaikat, távollé­tükben (Ames-ék sokat utaztak) milliméterre átvizsgálták laká­sukat és Ames irodáját. Otthoni számítógépének az agyát szinte bitről bitre átvizsgálták, és - gyűltek a bizonyítékok! Az egyik legalapvetőbb bizonyí­téknak - de sokszor volt ez már így! - a házaspár pénzügyei bi­zonyultak. Ames, mint a CIA egyik főnöke igazán jól kere­sett, úgy hetvenezer dollárt évente. Mégis a házaspár az el­múlt néhány év során jó másfél millió dollárt költött el! Ames számítógépén megtaláltak egy levelet, amelyben megbízóitól pénzt, még több pénzt kér. Tucatnyi bankszámla, és nemcsak az Államokban, de Svájcban, Itáliában és Kolum­biában (az asszony kolumbiai származású), ugyancsak tekin­télyes birtokok Kolumbiában, kiemelkedő életszínvonal Ame­rikában - ennyit a közvetett bi­zonyítékokról ... A nyomozás folyik tovább, Amerika dúl-fúl és idegesen kérdezi: már vége a hideghábo­rúnak, de a kémkedésnek még mindig nincs vége? A hivatalos moszkvai diplo­mácia hallgat. A The Washing­ton Post moszkvai tudósítójá­nak sikerült egy „moszkvai szakemberhez” eljutnia, aki azt kérdezte, ugyan min csodálkoz­nak Amerikában? "Vajon már nem kell mindent tudnunk egymásról? Vajon a CIA csak az orosz újságokból tájékozódik rólunk. * >

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom