Új Dunántúli Napló, 1994. február (5. évfolyam, 31-58. szám)

1994-02-25 / 55. szám

1994. február 25., péntek Városaink aj Dunámon napló 7 Mohácsi körkép Néhányan még jönnek Hónapok óta alig változik a Mohácson élő menekültek száma. Ezen a héten 722 fő vette föl a menekültügy által biztosított heti 1000 forintot, két héttel korábban a megélhe­tésükhöz nyújtott támogatásban 704-en részesültek. Az egykori Jugoszláviából több mint két éve elmenekült emberek a vá­rosban rokonoknál, ismerősök­nél, illetve albérletben laknak. Hetenként átlagosan 10-20 fő­vel változik a regisztrált lét­szám, páran elköltöznek, akik találnak befogadót a határ túlol­dalán Horvátországban, de né­hányan változatlanul jönnek is. Drága a malac A februári mohácsi vásárba az elmúlt hét végén alig pár tu­catnyi eladó és még náluk is ke­vesebb vevő ment ki. Néhány gazda, akik már a januári havi­vásárról is visszavitték az el­adásra szánt malacokat, azért próbálkoztak megint, de a ko­ruktól, súlyuktól függően 2-3000 forintért kínált jószágo­kat tulajdonképen ki se tették közszemlére, mert mustráló sem akadt. Lovat, szarvasmar­hát nem is kínált senki, a sátra­sok placca szintén üres maradt, csak hárman vállalták a fagyos­kodást a kereskedők közül. Az oldalt írta: Berta Mária MAYER NYOMDA Árok u. 17. Tel.: 69 / 31 1-047 ÁLOM Bt. Széchenyi tér 9. Tel.: 69 / 322-847 SPITCZ JÁNOSNÉ Dózsa Gy. u. 40. (Temető Iroda) Változik a menetrend Ismét félóránként érkezik a komp a szigetről Fotó: Läufer L. Zárszámadás a Halászati Szövetkezetnél Egyre kevesebb a minőségi hal A Révhajózási Vállalatnál március elsejétől vége a télnek - legalább is a téli menetrend­nek. A takarékossági szempontok miatt néhány éve december-ja- nuár-februárban alkalmazott, többnyire óránkénti fordulót je­lentő menetrend keddtől válto­zik, és ismét reggel 5,20 órától este 6-ig a megszokott szerint, félóránként indulva a városi ol­dalról teszi meg a két part kö­zötti távolságot a komp Mo­hácsnál. Dunaszekcső és Dunafalva között szintén az elmúlt hóna­pokhoz képest sűrűbben jár majd a komp, bár ott a vizi- jármű üzemeltetője minden év­szakban az igényekhez iga­zodva mindenkor átkel, ha né­hány várakozó járművet lát a parton. Ahogy a mezőgazdaság ter­melőinek, úgy a halászati szö­vetkezetnek sem kedvezett az elmúlt év időjárása. Köpeti Magdolna ágazatvezető megíté­lése szerint legalább is a hosz- szantartó hideg, majd az átme­net nélkül jött hirtelen felmele­gedés okozta a haltermelésük hozamkiesését, miután a tavak­ban tárolt halállomány egy ré­szét elvitte a hasvízkór. Az évi közel 22 vagon el­adásra szánt halból 17 vagon pontyot, három vagon busát, va­lamivel több mint egy vagon amúrt és szinte minimális me- nyiségü csukát, süllőt értékesí­tettek. Az ívás időszakában a Duna alacsony vízállása már évek óta lehetetlenné teszi, hogy a hal az elvárt mennyiségben szaporod­jon. A csekély számú ivadék megmaradásának az esélyét ugyanakkor tovább rontotta, hogy az elmaradt, lassú tavaszi felmelegedés hiányában a víz­ben nem tudott a planktonállo­mány, az aprócska halak táplá­léka kialakulni. A természetes halszaporula­tot némileg pótolják a vásárolt ivadék kihelyezésével. Tavaly 700 ezer forintot költöttek visz- szapótlás címén az egy vagon halra, amelynek 80 százaléka ponty volt, a többi amúr, busa és előnevelt csuka - ám ez a mennyiség csak annyi, mint csöpp a tengerben. A Duna és holtágai hozama tíz évre visszamenően szinte változatlan. A halászok tavaly is 270 mázsát fogtak, hasonló mennyiséget, mint a korábbi években, és még abban sincs változás, hogy a kifogott hal túlnyomó többsége keszegféle, az úgynevezett fehér hal. A huzamosabb ideje kedve­zőtlen ívási körülmények főleg a csuka szaporodását gátolják. A keresett, ízletes halból már olyan kevés téved a hálókba, hogy Köpeti Magdolna meglá­tása szerint lassan védetté kell nyilvánítani, ha az életfeltételei nem változnak és pár év múlva is szeretnének legalább egyet-egyet látni. A március elsejére meghirde­tett közgyűlésen a 42 fős szö­vetkezeti tagságnak összessé­gében eredményes évről adhat számot az elnökasszony, Tófei Károlyné. Bár, mint megje­gyezte, a néhány milliós nyere­ség elmegy az idei forgóeszköz alap pótlására és szinte biztos, hogy az év közepétől a tógazda­sági ágazatukhoz hitel felvéte­lével tudják csak az áruhal ter­melésüket folyamatosan bizto­sítani. Védnöki tábla a Halászcsárdának A vendéglátóiparban szakte­kintélynek számító emberek, az idegenforgalommal hivatalból foglalkozók, továbbá szakható­ságok dolgozói alkotta bizottság látogatta végig a közelmúltban a megye több szórakozóhelyét. Alaposan körülnéztek kivül-be- lül mindenütt és a kifogástalan tisztaság csak egyik szempont volt a vizsgálódásuknál. A be­rendezés összhangjára, a teríté­kek minőségére is kiterjedt a fi­gyelmük, hiszen a tapasztala­taik összegzésének a tétje nem csekély: ahol mindent rendben találnak, akik az elvárásnak megfelelnek, jogosultak lesznek az Alpok-Adria védnöki tábla viselésére. Mátis István, Bükkösd pol­gármestere, a megyei közgyűlés tagja, ezúttal mint a megye ide­genforgalmi bizottságának el­nöke vett részt a védnöki tábla odaítélését elbíráló bizottság munkájában, s tőle e rangot je­lentő cím lényegéről az alábbi­akat tudtuk meg:- Az Alpok-Adria Munka- közösség idegenforgalmi cso­portja decemberben Velencé­ben tartott ülésén határozott úgy, hogy a turizmus és vendég­látás elismert nemzetközi lánco­latához kapcsolódjon Magyar- ország is. Elsőre megyénként tíz egység felvételéről határoz­tak, majd várhatóan ez a kör évente bővíthető lesz.- Mit jelent a kapcsolat? Nos, a védnöki táblával rendelkező vendéglátó egység szolgáltatá­sait, specialitásait az eddig hat országban és 18 tartományban rendszeresen megjelenő kataló­gusban ismertetik. Vagyis, re­mek reklámot!- De vannak elvárások és igen szigorú követelmények. A védnöki tábla egyúttal a túrista számára azt is jelenti, hogy az adott helyen mindig a legszín­vonalasabb ellátásban részesül, bármikor érkezik, ízléses kör­nyezetet, tisztaságot, rendet ta­lál és udvarias kiszolgálók ve­szik körül.- A mohácsi csárda már ko­rábban is majdnem megfelelt ezeknek a feltételeknek. Egyet­len pont viszont kifogásolható lett volna, mert a toalettje, hogy úgy mondja nem volt igazán „európai”. De már az, és így nincs is akadálya, hogy Bara­nyában a kilenc védnöki tábla egyikét ide adjuk! A Halászcsárda bérlője, Nagy Tibor több 100 ezer forin­tot költött januárban a felújí­tásra. A szokásos festések, má­zolások, parkette lakkozás mel­lett a legtöbbet a teljesen átala­kított, a lehető legmodernebb és legkorszerűbb berendezési tár­gyakkal és eszközökkel felsze­relt mellékhelyiségért fizették. Ismét eltűnt, lebontottak egy régi, belvárosi házat Mohácson a sétáló utcában. Az idős, rossz ál­lapotú épület helyén már megkezdődött egy korszerű bevásárlóközpont alapozása, amennyiben az időjárás engedi felgyorsul az építkezés üteme. Fotó: Läufer László Egy szép kapcsolat figyelmet érdemel A bulgáriai Lom, elsősor­ban mint Duna-menti kikötő­város kereste az ismeretséget Moháccsal. A dániai Slagel- sevel néhány oda-vissza uta­záson túl a levelezés jelenti a kapcsolattartást. Pélmonostor volt lakói a lehetőségeikhez mérten ápolják a barátságot, de az ismert körülmények be­határolják még a találkozások lehetőségeit is. Aranyosgyé- resről, a romániai városból egy küldöttség hosszú vára­kozás, többszöri meghívás I után a közelmúltban járt ná- ' lünk, s falán idén már gazda- . gabb programot is tervezhe- I tünk velük. A franciaországi Wattrelos több bemutatkozási lehetőséget nyújtott a másfél éves kapcsolatfelvétel óta a mohácsiaknak, s kialakulóban van velük több gazdasági ágon futó beruházás a kultúrá- lis és sport téren élővé vált ] együttműködés mellett. Ám valamennyi közül a legy- gyümölcsözőbb partnervárosi kapcsolata mindmáig Mo­hácsnak a németországi Bensheimmel alakult ki. Bensheim az elmúlt évek­ben olyan sok segítséget nyúj­tott a városnak, hogy feltehe­tően pontosan nem is lehetne számba venni, pénzben kife­jezni mindent. Főleg az egészségügy látta nagy hasz­nát a támogatásuknak. Leg­utóbb ugyan csak közremű­ködőkként vettek részt az or­szágos pénzadományból vett orvosi műszerek eljuttatásá­nál, de a szerepük ezúttal is meghatározó volt. Elsősorban a bensheimieknek köszönhet­jük, hogy a lehetőségekhez mérten minél több életet mentő műszert megkapott a város kórháza — és mégsem érezhették az adományt hoz­zánk eljuttatok a város veze­tése részéről az őket megillető tiszteletet. Lehet, apróságon múlott, valamelyik dolgozó figyelmetlenségén, talán mu­lasztásán, de akik már annyi mindent elhoztak, legalább azt elvárhatnák, hogy a né­metországi indulás előtt tud­ják: hol lesz a szállásuk, ki, mikor fogadja őket, melyik nap, hány órakör, milyen program részesei lesznek. Roppant kínos volt hallani, hogy hóviharban, sűrű köd­ben, csúszós utakon elindul­nak négyen Németországból, mert megígérték. Hajnalban érnek Mohácsra, fogalmuk sincs hol a szállásuk. 14-15 órai autózás után végre bees­nek a szőlőhegyi panzióba, de még mindig nem tudják, másnap kivel kell találkoz­niuk, a városházára, vagy egyenesen a kórházba menje­nek? Mohács tavaly nem kis költséggel, reprezentatív ün­nepségek egész sorát rendezte a 900 éves évforduló jegyé­ben. Tehát tud megfelelő vendéglátó lenni. És tudott korábban is, nem egyszer. Eddig senki nem távozott még innen rossz emlékeket őrizve - kivéve a mostani de­legációt. Nagyon kár, hogy éppen a bensheimiek érkezését meg­előzően maradt ki valahol egy láncszem a szervezésben! Ismét termel a mohácsi téglagyár A kereslet növekedésére számítanak A szokásos éves nagykarban­tartásra szánt időre, a december végi leállás után februárban ép­pen akkor gyújtották be ismét a téglaégető kemencék gázlángját Mohácson, amikor visszatért a tél.- Másfél milliót költöttünk a gépek, berendezések javítására. A legtöbbet, mint minden évben megint a présgépre szántunk, valamennyi kicsit is kopott csapágyat, fogaskereket, láncot kicseréltük, hogy a termékeink minőségét a gyártásnak e fontos fázisában biztosíthassuk - tájé­koztatott Till János igazgató. Az időjárás egyébként csöppet sem kedvez a számunkra, - je­gyezte meg - hiszen a vártnál korábban, már novemberben a havat taposva dolgoztunk és most megint a hideg, a sok hó nehezíti a munkánkat. A gond­jainkat tovább szaporítja, ami­kor a kelleténél nedvesebb az agyag. Vizet mindig egysze­rűbb az alapanyaghoz hozzá­adni, a fölösleget meg nem le­het kivenni, hanem kompenzál­nunk kell. Adalékanyagnak ilyenkor az átlagostól több fű­részport, továbbá mészhidrátot keverünk bele az előkészítésnél, ami önmagában nem rontja, sőt inkább javítja a tégla minősé­gét, de már a költségek növeke­dését hozza magával. Tavaly 23 millió kisméretű téglaegységnek megfelelő mennyiségű terméket gyártot­tunk, többet, mint a korábbi két évben és mind el is adtunk. Az előzetes felméréseink szerint további 10-12 százalékos keres­let növekedésre számíthatunk idén, így a terveinkben 27 mil­liós egységnek megfelelő kis­méretű, B 30-as, B 38-as falazó­téglát, két méretben válasz­fal-lapot és födémbélés-testet készítünk. Ezen túl természete­sen, ha lesz rá igény, egyedi ké­réseknek is eleget teszünk. Ta­valy például külön megrende­lésre az egyik pécsi egészség- ügyi intézmény homlokzatához égettünk speciális falazóanya­got. Már korábban is vállalkoz­tunk főleg a műemlék házak felújítását, illetve a megszokot­tól eltérőre tervezett épületek kivitelezését segítő különleges termékek készítésére. Egyelőre tartjuk a két műsza­kos munkarendet, a délelőttö­sök reggel 7-től 3 óráig, az éj­szakások pedig este 10-től reg­gel 6-ig dolgoznak. Az energia­felhasználás szempontjából a délutáni csúcsidőszaknak szá­mító órákban áll a termelés, ki­véve a szárítót és a kemencét, mert ezek folyamatosan üze­melnek. Viszont a nyári hónapokban, amikor a tégla a legnagyobb mennyiségben fogy, számolunk a harmadik műszak beindításá­val. Akkor, előre láthatóan öt hónapra a meglévő 75 fős lét­számot mintegy 10 szerződéses munkaviszonyú dolgozóval bő­vítjük. Gyárunk profilja, a termé­kösszetétel nem módosult, de a korábbihoz képest a gazdálko­dásunkban történt változás. E hét elejétől a nevünk hivatalo­san: Baranya Tégla Ipari és Ke­reskedelmi Kft. Az építési szezon kezdetére jelentősek a készletek Fotó: Läufer L.

Next

/
Oldalképek
Tartalom