Új Dunántúli Napló, 1994. február (5. évfolyam, 31-58. szám)

1994-02-23 / 53. szám

10 új Dunántúli napló Választási fórum 1994. február 23., szerda Azok számára, akik abban reménykedtek, hogy a demok­rácia kapunyitása új lendületet ad a mezőgazdaság és a falu fej­lődésének, az elmúlt négy esz­tendő keserű csalódást okozott. Ugyanis a szakmai felkészült­ség, a felelősségteljes feladat- vállalás helyett a demagógia, az önző politikai célok hajszolása jellemzi a nép által megválasz­tott vezetők intézkedéseit. Míg a kommunistáknak 20-25 év kellett a magyar tele­pülésrendszer szétzilálásához, az új vezetésnek alig négy esz­tendő is elég volt ahhoz, hogy tönkretegye a falu termelési struktúráját. Ilyen körülmények között a tavaszi választások felelőssége még az 1990-esnélis nagyobb. Mert, ha az új kormány nem ta­lálja meg a padlóra küldött me­zőgazdaság talpraállításának receptjét, a következő eszten­dők visszafordíthatatlan káros folyamatokat indíthatnak el. A nemzeti demokraták sze­rint, nem tamáskodni kell a vi­Fórumok Győri József, Baranya me­gye 5. sz. választókerületé­nek MDF-es képviselője­löltje február 24-én 18 órakor a babarci kultúrházban ismer­teti programját. Mozsgón február 25-én, pénteken 18 órakor a Műve­lődési Házban lakossági fó­rumot tartanak. Témája: Szociális biztonság az SZDSZ programjában. A nyugdíjjal, a szociális ellátá­sokkal kapcsolatos szabad demokrata koncepció. Ven­dég: Havas Gábor ország- gyűlési képviselőjelölt. Há­zigazda: Veszprémi Zoltán országgyűlési képviselője­lölt. * Az SZDSZ Pécs Városi Szervezete február 26-án 15 órakor a Dozsó Művelődési Házban (Pécs, Felsővámház u. 72.) rendez beszélgetést Szociálpolitika, szociális biz­tonság az SZDSZ program­jában címmel. Vendégek: Havas Gábor szociológus, országgyűlési képviselő és Faragó László közgazdász, a pécsi l.sz. választási körzet képviselőjelöltje. Házigazda: Derdák Tibor országgyűlési képviselő. * Az SZDSZ Pécs Városi Szervezete február 26-án, szombaton 17,30-kor a Mű­vészetek Házában (Pécs, Széchenyi tér) rendez szoci­álpolitikai fórumot. „Liberá­lis alternatíva a szociális problémák kezelésében” címmel. Vendégek: Havas Gábor szociológus, ország- gyűlési képviselő, Balikó Zoltán evangélikus lelkész, önkormányzati képviselő, Faragó László közgazdász, a pécsi 1. sz. választási körzet képviselőjelöltje, és a prog­ram kidolgozásában résztvett szakértők. Házigazda: Pörös Béla ügyvivő. A mezőgazdaság helyzeté­ről, az MSZP agrárprogram­járól tart lakossági fórumot a Szocialista Párt 24-én 17 órakor Nagyharsányban a polgármesteri hivatalban, és Kisharsányban a könyvtár­ban 19 órai kezdettel. Ven­dégek: Orosz Sándor, orszá­gos agrárügyvívő és Kocsi László a körzet képviselője­löltje, az MSZP Országos Elnökségének tagja. Február 23-án 18,30-kor Nagypeterden a rendezvény- teremben találkozik Gráf Jó­zsef, a Szocialista Párt vá­lasztókerületi képviselője­löltje a körjegyzőséghez tar­tozó községek polgármeste­reivel, képviselőtestületi tag­jaival, helyi intézmények ve­zetőivel, gazdasági vezetők­kel, vállalkozókkal. Nemzeti Demokrata Szövetség Ki figyel a paraszt szavára? dék felett, hanem olyan feltéte­leket kell teremteni az ott élők számára, hogy kedvük legyen a munkához, a vállalkozáshoz. Persze előbb meg kell ismemi a falusi ember gondjait, és meg kellene kérdezni tőle: mire van szükség ahhoz, hogy eredmé­nyesen dolgozhasson. Az el­múlt ciklus alatt a kormányzat erről megfeledkezett. Hagyta, hogy a mezőgazdaság, a nosz­talgiázó és demagóg politika prédájává váljon. Amikor kárpótlás ürügyén, és a közös gazdaságokkal szem­beni határtalan ellenszenv miatt - szétszabdalták a gazdagon termő táblákat, és elherdálták a nagyüzemekben felhalmozott hatalmas értékű technikát, a fa­lun élők ezreinek a létét tették bizonytalanná. Vagyis a kis­gazdák által beígért kánaánból elszegényedésre ítélt magyar valóság lett. Csak körültekintő, nagy szakmai hozzáértéssel ki­dolgozott program lesz képes arra, hogy a mezőgazdaságot, a magyar falut kiemelje mostani nehéz helyzetéből. Olyan felté­teleket kell kialakítani, amely­ben egyaránt életteret kap a nagyüzem és a farmergazdaság. Meg kell adni a falun élők szá­mára a választás lehetőségét. Lesznek, akik a közösben igye­keznek hasznosítani tudásukat, megvalósítani önmagukat, má­sok - a bátrabbak - önállóan próbálják megteremteni a léte­zés, a termelőmunka feltételeit. Tudomásul kell venni, hogy egy induló, még kevésbé hatékony gazdaság nem képes az uzsora­kamatokat ellensúlyozó ha­szonnal dolgozni. Ezért nem szabad megengedni, hogy egyetlen mezőgazdasági vállal­kozót is a lét perifériájára sodor­jon az eredménytelenség. A le­endő kormánynak olyan támo­gatási gyakorlatot kell kialakí­tani, amellyel a csődbe jutott farmereket is képes felszínen tartani, illetve hozzásegíteni őket az újrakezdéshez. A nemzeti demokraták meg­győződése: amennyiben sikerül gyakorlattá tenni Magyarorszá­gon, hogy csak az kaphasson földet, aki azt megműveli, s ha a farmerek, a nagyüzemek nem a nyakra tekert kötél állandó szo­rítását érzik, hanem a kormány segítőszándékával találkoznak a kölcsönfelvételnél, a gépvásár­lásnál, a terményértékesítésnél, akkor arra is lesz erejük, hogy hozzájáruljanak a falu fejlődé­sét szolgáló körülmények kiala­kításához. Ilymódon a legkisebb telepü­lésen is emberibb feltételeket lehet majd teremteni a minden­napi élethez. NDSZ Baranya Megyei Szervezete Varga Pál József ügyvivő Magyar Szocialista Párt Három rendező elv Él még a hatpárti megegye­zés - mondotta Kovács László, az Országgyűlés külügyi bizott­ságának elnöke, aki a múlt hé­ten Baranyába látogatott és Szi­getváron lakossági fórumon is­mertette a szocialista párt kül­politikájának fő irányvonalait. Az utóbbi időben felerősödtek azok a vélemények, miszerint a konszenzus felbomlóban van, az ellenzék soraiban néhányan kifogásolják külföldi kapcsola­taink egyes gyakorlati lépését. Ezt főleg a FIDESZ-es vezetők hangoztatják, de hallatszanak ilyen vélemények a szabad de­mokraták köréből is. A hat parlamenti párt ugyanis abban egyezett meg, hogy a külpolitikai orientációnkban első helyen kell hogy szerepel­jen a Nyugathoz való integráció megvalósítása, így többek kö­zött arra kell törekedni, hogy minél előbb tagjai lehessünk az Európai Közösségnek, valamint az Észak-Atlanti Szövetségnek, közismert nevén a NATO-nak. Az is a külpolitika fő irányvona­lának számít, hogy kiegyensú­lyozott kapcsolatokat kell kiépí­teni a szomszédos országokkal, s a lehetőség szerint ki kell állni a határainkon túl élő magyar la­kosság jogainak megvédéséért. Mindezekben továbbra is egyetértés van a hat parlamenti párt között - mondotta Kovács László -, s a szocialisták úgy gondolják, hogy a három ren­dező elv szoros kapcsolatából eredően egységes külpolitikai vezérfonalként kell hogy megje­lenjen az ország külügyeinek in­tézésében. Az viszont igaz, a kormány egyes külpolitikai lé­pései nem minden esetben fe­lelnek meg a konszenzussal el­ért követelményeknek, ám ez semmiképpen sem jelenti azt, hogy a megállapodáson törés­vonal keletkezett. A szocialista külpolitikus azt is kifejtette, egyes konkrét esetben valóban vannak vitáik más politikai pár­tokkal. Nem értenek egyet a FIDESZ-el például abban, hogy Magyarországot, Csehországot és Lengyelországot azonnal tel­jes jogú tagként fel kellene venni a NATO-ba. Ebben az esetben ugyanis a megerősödne a kívülrekedt országok kire- kesztettségi érzése, feszültségek keletkeznének a szomszédokkal való kapcsolattartásban. A szo­cialisták tehát azt szeretnék, ha a NATO a térség valamennyi országának egyenlő biztonságot nyújtana. B. G. Női nyugdíjkorhatár-emelés A munkanélküliség alakulásának függvényében A többször módosított 1975. évi II. tv. 39. §. (2) bekezdése kimondja, hogy a nő nyugdíj- korhatára 1994. december 31-ét követően kétévenként egy-egy évvel emelkedik és 2003. január 1-jétől a hatvanadik életévét be­töltött nő jogosult öregségi tel­jes nyugdíjra, ha annak egyéb - jogszabályi - feltételei fennáll­nak. A törvény végrehajtásáról gondoskodni a kormány fel­adata. A szocialisták nem a nyug­díjkorhatár emelésének szüksé­gességét vitatják, hanem a be­vezetés módszerét vetik el. A jelenlegi társadalombiztosítási törvény vonatkozó rendelkezé­seit még a rugalmas korhatár- emelés szabályainak kidolgo­zása mellett sem szabad 1995-ben életbe léptetni, külö­nösen a munkanélküliség magas aránya, a foglalkoztatásba be­lépő fiatalok nagy létszáma mi­att. A rugalmas nyugdíjbavonu- lás szabályait előre meg kell hirdetni, s a korhatár emelésére a munkanélküliség alakulásá­nak függvényében kerülhet sor. Ennek megfelelően a korked­vezmény, az előnyugdíj és a korengedményes nyugdíj szabá­lyokat is módosítani kell. Mindezek következetes fi­gyelembe vétele és korrekt sza­bályozása, nem pedig a Nyugat majmolása kell, hogy meghatá­rozza a magyar dolgozó nő nyugalomba vonulásának ren­dező elveit. Dr. Szili Katalin a pécsi 2. számú választókerület képviselő jelöltje A szólamok csődje Marad a 38 százalék? A közvéleménykutatások rajzos ábráin hosszú ideje a legnagyobb körszelet vagy a legmagasabbra nyúló oszlop a „nem tudja” választóké. Azoké, akik nem döntötték el, hogy egyáltalán elmennek-e szavazni, s ha igen, melyik pártra voksolnak. A legutóbbi felmérés szerint a választásra jogosultak 38 százaléka ebbe a körbe tartozik. Miért ez a magas arány? Nincs pontos kép arról, hogy ennek a roppant széles társa­dalmi rétegnek miért kialaku­latlan az álláspontja. Feltéte­lezhető, hogy egy részüket a rossz személyes tapasztalatok, a csalódások fordították el a politikától. Más részük a pár­tok ígérgetései, riválisokra szórt szidalmai közepette nyíl­ván nem tud rátalálni arra a szerveződésre, amelyet hite­lesnek, érdekei valódi képvise­lőjének tart. Megint mások - s bizonyára ez a legszűkebb kör - a kör­nyezet, a külvilág ügyei iránti érdektelenség miatt vonják ki magukat a politika hatóköré­ből. Szólamok csődje? A „nem tudomok” 38 százalékos ará­nyát a választási kampány ed­digi szakasza nem csökken­tette. Bizonytalanságaikat, fenntartásaikat a pártközi cse­tepaték, az öndicséretek, a múltat, jelent torzító propa­gandaakciók nem tudták ol­dani. Ha viszont mást mondanak a szólamok, mint a bolti pénz­táraknál, a fizetési boríték fel­nyitásakor vagy a munkaköz­vetítőnél szerzett személyes tapasztalatok, akkor ez utóbbi­aknak hisznek. A szavazásig hátralevő bő két hónap egyik fő kérdése: meg tudják-e őket szólítani az egymással versengő pártok? Egyáltalán: tudnak-e ezekért a csöndes, nehezen élő, a botrá­nyokkal, rágalmakkal teli poli­tikától megcsömörlött embe­rekért politizálni? Vagy marad az eszközökben nem válogató, durvuló „kampányolás”? És marad a 38 százalék? Bajnok Zsolt Az Állampolgárok Érdekképviseleti Szövetsége Továbbítani a politikát, a gazdaságot A társadalom égető problé­mái a munkanélküliség, ala­csony munkabér és nyugdíj, rosszul ellátott egészségügy és oktatás, de még lehetne sorolni bajainkat. Fejetlen kapkodás, kézi vezérlés jellemzi a tünetek kezelését, mert a lényegről, vagyis a gazdaság átalakító ha­tékony stratégiáról csak jelsza­vakban van szó. A Nyugattól most sem várhatunk érdemi se­gítséget, miközben százmilliár- dok fecsérlődnek el kézen kö­zön, amiből önmagunk is meg­oldhattuk volna bajaink nagy részét. Az ideológia azonban fontosabb volt mindennél. Új választás, új ideológia, új költekezés? Pártpolitikától, ide­ológiáktól mentes független képviselők kényszeríthetnék egyedül a mindenkori kormányt arra, hogy kizárólag a gazda­sággal foglalkozzon, nemet mondjon minden fölösleges és gyanús kiadásra, érvényesítse a gazdasági törvénykezésben is a választói akaratot. Az átalakulással járó nehéz­ségekkel mindenki számolt, de ha közben egy szűk réteg gátlás­talanul harácsol, akkor a türe­lem véges. A működő gazdaság mielőbbi megteremtése a társa­dalmi béke alapja. Csak tisztes­séges gazdasági környezetben alakulhat ki a vállalkozók széles rétege, vagyis a polgári közép- osztály, amivel megszüntethető a munkanélküliség, jövedelmé­ből eltartja a kultúrát, sportot és még csökkentett adók esetén is több jutna az egészségügyre, oktatásra, nyugdíjra. Ha a pénz irányít - az kegyet­len, ha a politika - az ostobaság. Most egyszerre irányít mind a kettő és ez kegyetlenül ostoba helyzeteket teremt. Az állam­szocializmus után az államkapi­talizmusban sem lesz sok kö­szönet, ezért az állam egyre ter­jedő gőgös hatalmát vissza kell szorítani, távoltartani a politikát a gazdaságtól, a pénz uralmát pedig a bankoknak csúfolt uzso­rapénztárak radikális átalakítá­sával lehet csökkenteni. Az ér­téktelen értékpapírok helyett vállalkozói hiteleket szervezni a beruházásoknak és nem a „gi- lisztás” ügyeskedők zsebét tömni. Csak így van remény egy szebb jövőre. Választási lehetőség az Önök kezében, erre várják szavazata­ikat az Állampolgárok Érdek- képviseleti Szövetségének füg­getlen baranyai országgyűlési képviselőjelöltjei. Somlai Ferenc Független Kisgazda Párt A Szentkorona állameszme A jelenleg is érvényben lévő sztálinista alkotmány teszi szükségessé, hogy újra megis­merjük az ezeréves magyar ál­lamiság alapját képező Szentko­rona tant. Ä modem Magyaror­szág felépítéséhez nem szabad külföldi állameszméket és pil­lanatnyi politikai divatokat fel­használni, mert a magyar álla­miság több mint ezer éves al­kotmány jogi múltja gazdag tárháza a modem világunkban is felhasználható alkotmányjogi eszközöknek. A magyar alkotmány, mint történelmi alkotmány a messzi múltba nyúlik vissza és az or­szágos szokásjogon alapszik. A magyar közjog nem ismer külön tételesen megfogalmazott al­kotmánytörvényt, amely össze­foglalná az alkotmányos jellegű törvényeinket. Ilyen szempont­ból az Egyesült Királyság (Nagy Britania) alkotmányának fejlődéséhez lehet hasonlítani a magyar alkotmányjog fejlődé­sét. A nemzet szervezet alapját a krónikák szerint vérszerződés vetette meg. Hogy a különösen Béla király névtelen jegyzője nyomán, pontokba foglalt vér­szerződés valóban létezett-e, vagy sem, nem bír fontossággal. Annyi bizonyos, hogy a keleti népeknél, így a kínaiak törté­nelmében is előfordul. Az is kétségtelen, hogy ezek a pontok az ősi államszervezet korában fennállott alkotmányjogi viszo­nyoknak megfelelnek. Szent István II. Szilveszter pápától kapta a koronát, amely a minden világi hatalomtól füg­getlen magyar királyságot és ugyanakkor a királyi jogokat és hatalmat stabilizálta. A magyar koronához fűződő hagyományos tisztelet a Szent Koronát a XIII. századtól fogva a magyar nemzeti élet alkotmá­nyos fejlődésének döntő ténye­zőjévé avatta, és ezt a jelentősé­gét egészen 1945-ig töretlenül megtartotta. A Szent Korona, mint az al­kotmányos királynak és mint a teljes magyar államiságnak a szimbóluma, jelenti a királyt és a nemzetet harmónikusan egy­befogó közhatalmi szervezetet. A Szent Korona nem egy királyi családnak, dinasztiának a koro­nája. Ahogy nem jelenti a ki­rályt nemzet nélkül, azonkép- pen nem jelenti az országot sem király nélkül. Az teszi érthetővé a magyar nemzet erőteljes mo­narchikus érzéseit egészen a XX. század derekáig. A Szent Korona minden hata­lom forrása és a magyar szuve­renitás alapja, 1401-ben az or- szágnagyok kijelentették, hogy az „államhatalom” kizárólago­san a Szentkoronáé. A Szent Koronát viselő király egyfelől és a nemzet összessége másfelől együttesen alkotják a Szent Korona testét, a mai érte­lembe vett államot. Az állam és az állami élet minden tényezője közvetlen kapcsolatban kell le­gyen a Szent Koronával. így az állam területe a Szent Korona területe. A felségjogok nem ki­rályi jogok többé, hanem a Szent Korona, vagyis az állam jogai, amelynek gyakorlása a koronázással ruháztatik a ki­rályra. Az elmúlt öt év politikai vitái meggyőztek arról, hogy a „rendszerváltás” egyik legalap­vetőbb hibája az volt, hogy nem törölte el a sztálinista alkot­mányt. Remélem, a választások megnyerése után az új nemzeti többségű parlament első fel­adata az lesz, hogy önmagát Alkotmámyozó Nemzetgyű­léssé átalakítva visszatér az ősi tradíciókhoz. Véleményem szerint a leg­fontosabb annak kinyilvánítása lenne, hogy Magyaroszágon minden államhatalmi és politi­kai jog és kötelesség a Szent Koronából ered, és az ország vezetőinek a Szent Koronára kellene felesküdniük, mint a népfelség hordozójára és szim­bólumára. Ezzel kapcsolatban egy nagyon súlyos történelmi hamisítást kell kiiktatni a ma­gyar köztudatból, azt, hogy 1848-ban „eltörölték” a job­bágyságot, a valóság az volt, hogy ,jogkiterjesztést” alkal­maztak és hivatalosan is a ne­mes magyar nemzet soraiba emelték a Magyar Királyság és a Szent Korona tagjainak min­den polgárát, nemre, vallásra való tekintet nélkül. Andrássy Gyula gróf írt erről a legszeb­ben a magyar alkotmányról ké­szített angol nyelvű tanulmá­nyában. Tanulmányában Andrássy gróf olyan katona nemzetnek nevezte a magyart, amely végre eljutott fejlődése azon pontjára, ahol büszkén őrizve harcos múltját, most már a kardokból ekét kovácsolva a munkájával bizonyíthatja ismét, hogy Eu­rópa egyik legnagyobb múltú és jövőjű nemzete, melynek Szent Koronája még évszázadokig felülmúlhatatlan fénnyel fogja megvilágítani az utódok és' egész Európa életét. Fórizs Béla

Next

/
Oldalképek
Tartalom