Új Dunántúli Napló, 1994. február (5. évfolyam, 31-58. szám)
1994-02-20 / 50. szám
Fellini szomorú utolsó évei Mekkora a teve heve? Szaddám és Költő hatalmas porfelhőt kavarva ismét egymásnak rontott, hogy véglegesen eldőljön valamelyikük, és az is, hogy melyiküké legyen a tüzes teve(ehén. A küzdelmet több ezer néző ujjongása kísérte: Szaddám és Költő az idei török Teveviadal Fesztivál „nagyágyúi” voltak. Törökországban igen kedveltek a tevepárbajok, az idén húszezer néző sereglett Ephesos ősi városába, hogy megtekintse az összecsapásokat. 120 különlegesen kiképzett teve mérte össze harci tudását a kétezer esztendős stadionban, amelyben hajdanán még oroszlánok és tigrisek voltak a főszereplők. Mára a teve a sztár, s közülük kiemelkedik Szaddám. Az első helyen végzett ugyan, mégsem jutalmazták a tevehajadonnal, amellyel, és amelyért felcsigázták harci kedvét. A viadal előtt ugyanis rövid „bemelegítést” tartanak: mindkét hímtevének kfilön-külön bemutatják a tevehölgyet. zetnek. A két egypupú legény erre egymásnak ront. (Hogy „Miss Teve” szívének melyikük kedvesebb, azzal a rendezők nem törődnek). A tevepankráción természetesen a tevetenyésztők pénzt is keresnek. A „sztárgázsi” - a fellépti díj - eléri a 2 millió török lírát is (120 amerikai dollárnak megfelelő összeget). A fődíj ehhez mérten szinte csekélynek mondható: egy szőnyeg, egymillió líra, plusz a dicsőség. Ehhez képest meglehetősen borsosak a teveárak, egy harci dromedár csaknem 6 ezer dollárba kerül. Törökországban jelenleg 1200-ra tehető a viadalra kiképzett tevék száma, s nagyrészüket egyetlen tevekereskedő, egy kurd nemzetiségű csempészi be Iránból és Irakból. Neki - török tevebennfentesek szerint - mindössze 3 millió lírájába kerül egy teve, s har- minc-hatvanszoros haszonnal adja tovább. Bár a teveviadalok messze nem olyan véresek, mint a kutyákkal, kakasokkal vívottak, és a vesztésre álló teve mellől húsz ember vonszolja el a győzelmi mámorban égőt, mégis előfordul, hogy a küzdelemnek tevevég vet véget. A kutyaviadalok veszteseiből nem lesz szalonna, de a tevékből sem: a dromedá- rokból sucuk készül, fűszeres török tevekolbász. Federico Fellinit a háború utáni filmművészet legendás alakjának tartja az egész világ. Most azonban új kép tárul a rajongók elé egy emberről, aki életének utolsó éveiben magányos és szomorú, volt, s akit magára hagyott a filmvilág. Fellini forgatókönyveinek írója és közeli barátja, Bernardino Zapponi szerint a rendező életének vége felé depresszióssá vált és halálfélelemben élt. - Türelmetlen, és szétszórt volt. Számos ismerősének telefonált csak azért, hogy megtudja, mit csinálnak. Megkérdeztem tőle: mik a terveid? „Semmi, senki sem ajánl fel munkát.” - válaszolta. Zapponi könyvet készül írni Egy képviselő szerint a bérgyilkosoknak van a legbiztosabb állásuk Brazíliában. Ed- mundo Galdino törvényhozó, aki egy bérgyilkos támadása következtében deréktól lefelé megbénult, kijelentette: a brazíliaiak, akiket az infláció, a munkanélküliség, a tehetetlen kormány és a korrupt rendőrség kétségbe ejt, mind nagyobb számban alkamaznak bérgyilkosokat, hogy saját igazságszolgáltatásukat gyakorolják.- Brazíliában ma könnyebb és sikeresebb dolog bérgyilkost alkalmazni, mint ügyvédet - mondta Galdino a Reuter brit hírügynökség munkatársának. - Könnyebb, olcsóbb és biztosabb. A gyilkosság ára változó, egyhavi minimál bérnek megfelelő 70 dollártól 20 ezer dollárig terjed. Ez utóbbi összeget kormányzók vagy szenátorok agyonlövéséért kell megfizetni. Galdino kijelentette, a rosz- szul fizetett rendőrök és a létszámhiánnyal küzdő bíróságok képtelenek megbirkózni a körmönfont és mozgékony bérgyilkosokkal. - így a bűntettek 99 százaléka felderítetlen marad - fűzte hozzá. Nincs biztosabb üzlet Brazíliában, mint a bérgyilkosoké. arról az időszakról, amelyet együtt töltött Fellinivel. 1967-ben találkoztak először. Zapponi számos Fellini film forgatókönyvét írta, mint például a Satyricont 1969-ben, a Rómát 1972-ben, és A nők városát 1980-ban. - Valahányszor új munkába kezdett, Fellini mindig görcsös félelmet érzett. Boldog volt, amikor aláírta a szerződést az előlegről. Amikor azonban elkezdett dolgozni, félelem töltötte el, mintha valami megakadályozná a film forgatásában - mondta Zapponi a Reuter brit hírügynökség tudósítójának. Fellini sokat követelt a színészektől, de képes volt meggyőzni őket utasításai betartásáról. Képes volt olyan alakíSao Pauloban, Brazília legnagyobb városában a napi 20 gyilkosság felét^ felbérelt gonosztevők követik el. A gyilko- lási szerződések a következőképpen köttetnek: akinek bérgyilkosra van szüksége, kapcsolatot létesít egy közvetítővel, aki gyakran nyugalmazott rendőr, büntetőügyekkel foglalkozó ügyvéd vagy magánnyomozó. A közvetítő aztán alkalmazza a bérgyilkost. Az esetek többségében az ügyfél nem ismeri a bérgyilkost, az nem ismeri az ügyfelet és azt sem tudja, mi a célja a gyilkosságnak. A Galdino ellen elkövetett merénylet tipikus volt. Galdi- not, aki akkor városi tanácsnok volt, 1985-ben egy földbirtokos parancsára támadták meg. Egy bérgyilkos két lövést adott le, egyet a fejére és egyet a gerincére. 1991-ben egy ember jelentkezett az áldozatnál és felajánlotta, hogy 700 dollárért megöli a támadót. Galdino visz- szautasította az ajánlatot. - Mindent elkövettem - mondotta a Reuter tudósítójának -, hogy meggyőzzem a jelentkezőt, 'szolgáltassa ki a gyilkost a rendőrségnek. A bérgyilkos személye még ma is ismeretlen. tásokat kihozni színészekből, mint Marcello Mastroianniból az Édes élet című filmben és Donald Sutherlandból a Casanovában - Fellini ügyesen tudta a színészeket „munkára csábítani” , de azoknak dühkitöréseivel is kellett számolniuk, kiabált, káromkodott. Utolsó éveiben a fokozatosan depresszióssá váló Fellini nehezen talált producert, aki hajlandó lett volna finanszírozni elgondolásait, öt Oscar-díja ellenére. Zapponi utoljára egy római kórházban látta Fellinit, egy nappal azelőtt, hogy a rendező elveszítette eszméletét. - Gyere vissza megint - mondta neki Fellini. - Gyere egyedül, hogy munkáról beszélgethessünk. Válások Oroszország újabb kétes dicsőségre tett szert az elmúlt években: a válások számát tekintve a világelsők közé került. Az ezer emberre számított adatok szerint Oroszországban többen válnak el mint a volt szovjet köztársaságok bármelyikében, s a nyugati országokkal összehasonlítva ez a mutató riasztó. Az orosz munkaügyi minisztérium adatai szerint 1992-ben minden ezer házasságra 468 válás, 1993 első felében pedig minden ezer emberre számítva 6,5 házasság és 4,5 válás jutott. Ennél mindössze az Egyesült Államok statisztikája rosszabb. Mint a minisztérium szakértői megjegyezték, a válások következtében elsősorban a gyermekes családok esnek szét. Az 1989-es népszámlálási adatok szerint a családok 13 százalékában az egyik fél egyedül neveli a gyerekeket. A csonka családok több mint felében a gyerekek még kiskorúak. A család intézményének válságára utalnak az olyan jelek, mint a házasságkötések számának visszaesése, a házasulok életkorának csökkenése, az élettársi kapcsolatok számának növekedése és az egygyermekes családok számának növekedése - írta az ITAR-TASZSZ. Az elkövetkező években Oroszországban a házasságkötések számának további csökkenése várható. Ez nemcsak a család szerepének és értékének az ipari országokra általában jellemző csökkenésével magyarázható, hanem a lakossági élet- színvonal esésével. Egy brazil képviselő nyilatkozata A legbiztosabb állás a bérgyilkosoké Az ok: a tehetetlenség, az infláció a korrupt rendőrség A betyárvilág alkonya Somogybán Séta Pista és bandája Juhász András halálát követően csak Séta Pista felléptével indult újabb virágzásnak a betyárélet. 1876. november 4-én este 4 rabló támadta meg a né- metladi plébánialakot. Míg ketten kint őrködtek, két fegyveres társuk betört a házba, ahol megkínozták és kirabolták Os- vald Péter plébánost. December 19-én délután Kutason már 5 haramia rabolta ki egy öreg birtokos lakását. Ketten emgint őrt álltak, mialatt a többiek az egész családot ösz- szeverték. A rablás csak negyedóráig tartott, s mire egy kiszö- köt szolgáló hírt adott a pandúroknak, Séta Pista már eltűnt társaival. Csépán Antal alispán 300 forint jutalmat tűzött ki a rablók kézre kerítésére, de eredmény nem mutatkozott. 1876 végén a közbiztonság „a legrosszabb lábon állt” Somogybán. Csak kevés pandúrt tudtak bevetni, és fegyvereik is hibásak voltak: „alig lehet beléjök töltést találni, míg a haramia 10-et lő, addig a pandúrpuskája egyszer - csütörtököt mond” - panaszolta az újság. Az alispán - akinek cselédjeitől szintén megpróbáltak sertéseket lopni - végül statáriumért folyamodott 8 Új VDN és katonaságot kért a megyébe. 1877. január elején rendkívüli törvényhatósági gyűlést tartottak a rablások ügyében. Elkeseredett szónoklatok után elhatározták, hogy 500 forintra emelik fel a zsiványok fejére kitűzött jutalmat. Január 4-én a Belügyminisztérium elrendelte a statáriumot a somogyi rablókra, rablógyilkosokra és ezek bűnrészeseire. Az elítéltek kötél általi halálra számíthattak, de több vidéken továbbra is arról panaszkodtak, hogy „a közbiztonsági állapot a legrémítőbb képet viseli”. Gyékényes környékén az utazók nem mertek elkésni, a boltok 6 órakor bezártak, Tab vidékén a lakosok egész éjjel talpon voltak, hogy vagyonukat megmenthessék. Rémhírek sűrűn teremtek Somogybán. Az alispán katonaságot hozatott a megyébe, s a katonák a hozzájuk „útmutatónak” beosztott pandúrokkal együtt őijára- toztak a rablók által fenyegetett járásokban. Séta Pista bandáját mégsem sikerült elfogni, csak néhány orgazdát tartóztattak le. ,1877 tavaszán a vezér Baranya megyébe látogatott embereivel, ahol a kisasszonyfai plébánost rabolták ki. Amikor a baranyai pandúrok rajtuk ütöttek, Sétáék agyonlőtték egyik üldözőjüket, majd elmenekültek. Egy részük Szlavóniába futott. A banda Eszéken elfogott tagja, Esze Ferkó „valószínűleg a pandúrok bosszúálló brutális bánásmódja következtében” meghalt. Ezen a tavaszon azonban nemcsak Séta Pista betyárjai riogatták Somogy és Baranya megyék lakosságát. Április 13-án a Baranya megyei pandúrok egészen a Somogy megyében levő tótvárosi kocsmáig üldöztek 3 fegyveres csavargót, majd a Gálosfán állomásozó katonai őrjárattal együt bekerítették az épületet. Az egyik haramia a háztetőn át akart menekülni, de egy katona 300 lépésről keresztüllőtte a lábát, mire társai visszahúzták a padlásra. Miután a pandúrok az ajtónál agyonlőttek egy vigyázatlan rablót, s a ház felgyújtását is kilátásba helyezték, a sebesült megadta magát. Harmadik társa a kéménybe bújt; onnét húzták elő. Mindkettőjüket megkötözve szállították be Kaposvárra. Séta Pista azonban továbbra is veszélyt jelentett a közbiz- tonsgára, vele mindenáron le akart számolni Somogy várm- gye. 1877.május 6-án Igmándy Benedek szigetvári szolgabíró hírt kapott arról, hogy Sétáék egy szlavóniai puszta istállójában tartózkodnak. Pandúrjaival együtt személyesen sietett a helyszínre. Miután kávéjukba kevert „mákonnyal” sikertelenül próbálta meg elaltatni a haramiákat, „formális csata” fejlődött ki az éjszakában. A pandúrok támogatására Verőcéről csendőrök, majd katonák érkeztek; végül már 31-en lövöldöztek az épületbe szorult betyárokra. Ezek csak akkor adták emg magukat, amikor hajnalban az egyik csendőr felmászott a padlásra, s onnan vette őket tűz alá. A rablóknak levetkőzve kellet kijönniük az ajtóhoz - de már csak hárman voltak: a vezér, Séta Pista a harc végén agyonlőtte magát. A király még abban az évben kitüntette Igmándy szolgabírót „a közbiztonság helyreállítása körültett jeles szolgálatai elismeréséül”, ám a banda utolsó két tagjátcsupán 1878. január végén fogták el Somogy megyében, ill. Szlavóniában. Most már úgy tűnt, hogy végleg leáldozott a somogyi betyárvilágnak. A megyét vasút szelte át, s hamarosan megkez- dődöt a csendőrség szervezése is. Volt azonban még néhány zsivány, aki nem akarta a változásokat tudomásul venni. Nagy Zoltán F arsangbúcsúztató világszerte A világ minden tájáról érkeztek a szerkesztőségi képtávírón tudósítások arról, hogy az elmúlt héten hol, hogyan búcsúztatták az idei farsangot. Nagy sikert arattak a szambaiskolák tanulói a rioi karneváli felvonuláson. A farsang második éjszakáján 160 ezer ember tekintette meg a parádét. A düsseldorfi farsangi felvonuláson „Kohl kannibált” mutatták be pártonbelüli bírálóinak Heiner Geissler és Rita Süss- muth zsugorított fejével. Vietnamban, Hanoiban keleti színpompával rendezték meg a farsangi felvonulást. Többfordulós jelmezversenyt rendeztek a szombathelyi Kaszinóban. A verseny győztese (képünkön a döntő résztvevői) egy hetet tölthet a Kanári szigeteken. 1994. FEBRUÁR 20., VASÁRNAP