Új Dunántúli Napló, 1994. február (5. évfolyam, 31-58. szám)
1994-02-18 / 48. szám
1994. február 18., péntek Riport üj Dunántúli napló 13 Vajon miért kínlódik ma ennyire a magyar egészségügy? Nővérsikoly A bérek rég nem állnak arányban a nővérek áldozatvállalásával I dőnként valami történik, ami aztán minden előzetes várakozás ellenében hat. Lavinát indít. (Indítana.) Ilyen a közelmúlt nővérsikolya. A visszafojtottságból fölszakadva. A megélhetésért, az évek során kialakult éhbérek miatt, hogy senki sem figyel a társadalom e rétegére. Megannyi cikk íródott a mai napig a feketemunkát fölvállalókról, a határ mögül érkező rabszolgamunkásokról, (románokról, ukránokról, erdélyi magyarokról) akiket néhány fillérért dolgoztatnak a tanyákon.Az egészségügyi bérekről, az ott folyó, államilag szentesített lelketlen kizsákmányolásról nem sok szó esett. A napokban a sajtó várható nőrvérsztrájkról adott hírt, illetve a sztrájk okán nem győzte eléggé hangsúlyozni: egyelőre nem óhajtanak az egészségügy alulfizetett középkáderei a munkabeszüntetés eszközeihez nyúlni, mindössze csak azt szeretnék, ha valaki rájuk is figyelne. A POTE tanácskozójában szakszervezeti és egyetemi főemberek jelenlétében közel 600 klinikai nővér képviselői konzultáltak, s megfogalmazták: a megalázó helyzet nem csak az érintettek problémája, de a betegellátás minőségére is hatással van. Mert, tudni illik: ha kevés a pénz, kevés a nővér. Elmenekül a legnehezebb munka elöl, a betegágy mellől. (Aki teheti.) Emiatt aztán akadozik a betegellátás.Be kell zárni osztályokat. A rosszul fizetett nővér elégedetlen. Követelni tőle?Rom- lik a főnök-beosztott viszony, romlik a munkamorál. Ideges az orvos. Nagyobb a hibaszázalék. A gondolatmenet folytatható, más utakra vihető, és kézenfekvő a következtetés: a betegek gyógyítására fölesküdött egészségügy maga is beteg. Sövényt Ferencné országos főnővér. Kérdésemre némi indulattal felel: érti és érzi a gondokat. Summázza: a közalkalmazotti törvényt a honatyák megszavazták, s abban a minimumot alig 8000 forintban állapították meg, s a hozzácsapott szorzókkal se ugrik a kívánatosra a bér. Tehát a társadalom értékelte a különféle munkákat, s jelenleg ilyen szinten honorálja az ápolónőket, nővéreket. Addig, amig akad nővér és ápoló. Magyarázza: ma minden intézet, klinika és kórház megkapja azt a pénzt, amivel gazdálkodhat. Ebből futja eszközre, bérre egyébre. A nővérek bére, bérszínvonala régen beállt, s nem követte azt a változást, ami a társadalom egyéb rétegeinél és szakmáinál bekövetkezett. Az eredmény: a képzett ápoló, ha teheti, fölmond és elmegy zöldséget árulni vagy baby-sit- ternek. Én teszem hozzá: jól teszi. Dr. Tekeres Miklós, a POTE rektorhelyettese:- Katasztrofális a helyzet. A klinika inzenzív osztálya például a nővérhiány miatt csökkentett kapacitással üzemel jóideje. Nehéz kimondani, de kézenfekvő a végkövetkeztetés: vajon hány életmentő műtét marad el nővérhiány miatt, vajon hány ember hal meg, mert nem jut megfelelő kórházi ágyhoz. Egy országos felmérés szerint az intenzív osztályokon minden ötödik nővér hiányzik. Az országban 83 egészség- ügyi intézetben összesen 1021 intenzív ágy van. Egyötöde minek? Veress Pálma, a népjóléti minisztérium szóvivője miniszterének álláspontját fogalmazta meg az Új Dunántúli Napló számára:-A népjóléti miniszter kiemelten fontosnak tartja a nővérek munkáját, az ápolás színvonalát különösen most, hogy megteremtődtek a szabad orvos- és kórházválasztás lehetőségei. Jelenleg a beteg, természetesen az ésszerűség határain belül, maga dönt arról, hogy melyik intézményben gyógyít- tatja magát, s számára meghatározó, hogy milyen ellátást kap, a nővérek mennyire lelki- ismeretesek, készségesek és segítőkészek. A gondunk nem kevés: a nővérek bére évtizedeken át szégyenteljesen alacsony volt, s e miatt a nővérek száma az egészségügyben fokozatosan csökkent. Ma hatvanezer nővér dolgozik az egészségügyben 16-18 000forintos bruttó átlagbér mellett. Az elvándorlás miatt nagyon jellemző, hogy a nővérek átlagéletkora ma 24-25 év között van, ami újabb gond, hiszen ez azt bizonyítja, hogy többségben pályakezdők, s ez kézenfekvőén alacsony fizetést feltételez. A miniszter szerint döntő változást talán az a 35 milliárd forint eredményezhet, amit az egészségügy a kormányzattól az idén többletként kap-kapott, s e 35 milliárdnak egy része a bérekre fordítandó. Az év elején megalkotott közalkalmazotti törvény a bérekben csak alsó határt szab meg. Az intézetek vezetőin, a kórházak igazgatóin, a helyi szakszervezeteken és a jól előkészített kollektív szerződéseken múlik, hogy ezt az összeget hogyan osztják föl, mennyit kapnak belőle a nővérek. Egy másik kitörési pont a képzésben és az oktatásban rejlik: a már megindított diplomás nővérképzésben. A közalkalmazotti törvény szerint ugyanis magasabb fizetési osztályba sorolja eleve a diplomás nővéreket, mint a diploma nélkülieket. Mondom: a nővérek bére pocsék. Tudok olyan szakalkalmazottról, aki 25 éve dolgozik, bizonyos értelemben veszélyes munkahelyen - röntgen s havi öt-hat éjszakai ügyelettel sem keres 16 ezer forint bruttót. (Nettóról ne is beszéljünk.) Láttam a bérlistát: 10 éves munkaviszony, intenzív osztály, s a múlt havi (haza vihető, nettó) bér: 11.094 forint. Ezért kell három műszakban, többször 24 órázva, hétvégeket, szombatot és vasárnapot is föláldozva betegeket ápolni. Már leírtam az elején: a betegek gyógyítására fölesküdött egészségügy maga is beteg. Mert a nővérek csapnivaló bére mindössze a felszín, a jéghegy csúcsa. Ugyanazon az intenzív osztályon, ahol a nővér 11.094 forintot vitt haza, az orvos 19.078 forintig jutott államilag, nettóban. És végig lehetne kutyagolni a hazai egészségügy minden osztályán és meg lehetne kérdezni minden szakma fizetését. Pocsék. Persze az orvos államilag (és lassan már társadalmilag is) elfogadott paraszolvenciából egészíti ki jövedelmét. Megalkottuk az adóköteles hálapénz kategóriáját, amiben a szülész és a sebész a leginkább érintett, s talán a korboncnok a legkevésbé. (Egyébként minden többi a köztes kategória.) Kénytelen aztán ezért, no meg az orvosetika parancsára (?) befogni a száját a szülész és korboncnok és minden köztes kategória. A nővéreket alkalmazó igazgató-főorvost, bár észrevette e tarthatatlan állapotot, szintén elhallgattatta a maga pénzhezju- tási viszonyrendszere. (Fizetés, hálapénz, hálakonyak, hálafris- senvágottcsirke.) Amíg a többi közalkalmazott verte az asztalt, addig az egészségügyiek bekötözve a hálapénz-kiszolgáltatottságba, no meg hivatásszeretetbe és valamiféle félreértelmezett és nya- katekert etikai megfontolásokba - hallgattak. Elhallgatták a béreket, a gondokat, elhallgatták a nővérhiányt, elhallgatták az osztálybezárást, a műtét elmaradást, elhallgatták, ha maga alá pisilt a mozgásképtelen beteg. Recseg-ropog a magyar egészségügy jó negyven éve, rozogán felépített bérháztömbje. Az idei külön-tataro- zásra szánt 35 milliárd forintból sok mindenre kéne futnia: köpenyre, lepedőre, gyógyszerre, korszerű diganosztikai műszerekre, tatarozásra, egyébre. Bérre. De vajon az utóbbira mennyi jut? (Csak hangosan gondolkodom: ha a nővérek jelenlegi fizetését 100 százalékkal emelnék minden rendben volna?) Kozma Ferenc Gambrinus itala A sörélesztő indított el. Megkérdezte valaki, nem tudom-e, hol kapható. Természetgyógyász könyvek magasztalják, de hiába keresi az üzletekben.- Hol máshol, mint a sörgyárban. Kézenfekvő. Rögtön telefonálok. Némi kapcsolgatás után egy férfihang tudni véli:- Valóban árusítjuk időnként a termelés során kiszűrt élesztőpépet. Állattenyésztők veszik a takarmányhoz kiegészítésnek. Emberi fogyasztásra nem alkalmas, szennyezett és különben is, keserű. Mit akar vele? Megmondom.- Ja igaz, - tétovázik az illető - eszik néhányan a sörgyáriak közül, egyesek még nyugdíjas korukban is visszajárnak érte. Ennél többet nem tud, vagy ha igen, nem árulja el. Személyesen próbálom kideríteni. Tímár István élelmiszervegyész jót derül a feltevésemen, hogy náluk sörélesztőt csak úgy... Drága mulatság- Németországból hozatjuk. Egy ottani egyetemen van Európa legnagyobb sörélesztő bankja. Több mint ezerféle táptalajon tenyésztik a gombákat. Minden gyár a magaválasztotta fajtára esküszik. Kisebb meny- nyiségeket veszünk és itthon szaporítjuk tovább, szükség szerint. Az adagolóhelyet megmutathatom, ha érdekli. Átvágunk a palackozó üzem futószalagjain csilingelve sodródó üvegek, zajos töltő és kupaknyomó gépek között. Megcsodálom a főzőház hagymakupolás, rézborítású üstjeit, a cefre-ülepítőt, a korszerű kűtő- falakat. Várom, hogy a tekervé- nyes csőkígyók mentén mikor érünk oda a „tetthelyre”.-Ez az - mutat rá kísérőm egy ezüstszínűk, tölcséralaku tartályra. Semmi sem látszik kívülről. Zárt rendszerű a technológia. A vezetéken idecsurgó sörlé már élesztővel keverve folyik tovább. Vajon hol, melyik formájában jutnak a „csemegéhez” a sörgyáriak? - Talán egy régi sörmester... Sümegi Ferenc 1945-ben kezdte a pályát, mint sörfőző inas. Negyvenkét év után művezetőként ment nyugdíjba. Ha valaki, hát ő biztosan...- Főerjesztéskor a nyitott kádakban három réteg élesztő ülepedik le. Az alsó és a felső szennyezett, a középső azonban tiszta. Leválasztás után újból felhasználható. Hát ebből merítettek egy-egy adagot és fickósörrel higitva itták, - lebben fel a titok fátyla. Közben megüti a fülemet a fickósör. Fickósör Mi az? Lehet, hogy mindenki más tudja, én most hallok róla először. Sümegi Ferenc elanda- lodik az emlékein:-Egyenesen festői látvány, amikor a tekercshab gyűrűzni kezd. Lassan ellepi az egész felületet. Ha összetöppedt, hab- leszedővel eltávolítják. Na ez a kopasz sör a fickósör. A munkások jól bespájzoltak belőle stikában - kacsint egy cinkosát. - Palackokban erjesztették tovább, kinyitáskor akkorát durrant, mint a pezsgő. Innen a neve: pukkanó sör. Feltűnő, sosem mondja azt, hogy „mi”, mindig csak „ők”, a dolgozók. Lehet, hogy nem is szereti a sört?-Nekem elég volt belőle a kötelező kóstolás: lefejthetjük-e már, vagy érleljük-e tovább. Inkább borivó vagyok. Puf neki! A sörhöz nekem se sok közöm volt eddig: egy-egy harmatosra hűtött pohár a kánikulában. Most azonban lassan elkap a gépszíj, miközben az étvágygerjesztő ecsetelést hallgatom arról, milyen a jó sör. Tímár István rendszeres zsűri tag a magyar sörgyárak évenkénti versenyén.- Először a színét nézzük, mennyire tiszta. Aztán szagoljuk; milyen az illata? Ezt a malátamennyiség szabja meg, az üdítő hatást, a hab tartós ságot pedig a széndioxid-tartalom. Végül az ízlelés következik. És itt az eltérés a borversenyek ceremóniájához képest. A borbírálók megforgatják a szájukban az „anyagot”, aztán kiköpik. A sört le kell nyelni. Az íz kialakulása ugyanis a garatban, hátul fejeződik be. Jó pont, ha elöl, a nyelv hegyén is érződik már a komló keserűsége. Ha csak hátul jelentkezik és letapad, az rossz. Ä lenyelési kényszer persze behatárolja a bírálható mennyiséget. Sajttal és nem túl sós péksüteménnyel választjuk el egymástól a különböző zamatokat.- Hányféle sör létezik a világon?- Megszámlálhatatlanul sok. Németországban például majd minden falunak van egy főz- déje, saját jellegzetességgel. Nagyobb csoportok határozhatók meg. Az európaiak közül a vékony, világos sörök gyűjtőneve a „pilseni”. Sűrűbb és sö- tétebb a „bajor” és kettő között helyezkedik el a „bécsi”. Vannak aztán amerikai és angol fajták. Rácáfolni látszik , hogy a Király utcai Arizona-pubban törzsvendég-kört alakított ki magának az ír fekete sör. Pécsett, a Fregatt-Arizona pubban az ír fekete sör mellet más, nyugat-európai világos különlegességeket is csapolnak Fotó: Szundi György- Fele-fele arányban fogy a világosakkal - tájékoztat Timer András, a tulajdonos fia. A vadnyugati sörszalon farmerruhás felszolgálója kévészínű folyadékot rak elém egy zömök, két- decis pohárban. Gyanakodva kóstolok bele. Újsütetű szakértelmemmel megállapítom: nem is rossz! Úgy illenék persze, hogy a hamisítatlan amerikai stílushoz tengerentúli sört kínáljanak.- Annyit nem ér - kapom a felvilágosítást - Európában nincs lerakatuk, így a szállítás nagyon megdrágítaná. Pécsett, az Irgalmasok utcájában, a Napsugár presszóból varázsolt ódon hangulatú sörözőnek nincsenek szállítási gondjai. Mint Gilde-márkabolt a Pannónia Sörgyár termékeit árusítja.- Mi számit ínyencségnek?- A búza sör - Czilják Péter üzletvezetőhelyettes kehelysze- rűen karcsú poharat mutat - Csakis ilyenben szolgálhatjuk fel. Ez kikötés. Van aki üdítővel issza, van aki citromot kér hozzá. Megkóstolja? Fejemben az erős ír feketesör gőzével egyelőre eltekintek a „szakértéstől”. Biztosan jó. Mióta Pécsett is túlsúlyba került a korszerű technológia, amely kizárja, hogy a sör levegővel érintkezzen a gyártás és a töltés folyamán, garantált a minőség. A nyitott kádaknak, vele a fic- kósömek, lassan befellegzik. Orvosság A hozzávalók lényege viszont változatlan, így nem csodálható, hogy a középkorban a sör mint orvosság miért kapott fontos szerepet a pestisjárványok leküzdésében. Öszetevői: az ásványi anyagokban gazdag gabonacsíra, azaz maláta, a B-vitamindus élesztő meg a gyógynövényként is számontar- tott komló, amelynek leve gyomor- és bélpanaszokat enyhít. Az ötletet, hogy a komló mint fűszer jót tesz a sörnek, Gambrinusnak tulajdonítják. A sörivók „védőszentje”, Brabant A középkorban, különösen a pestisjárványok idején gyógyító italként szerepelt uralkodó hercege, I. János, vagyis Jan primus - flamandos ferdítéssel - Gambrinus tehát nem kitalálta, csak javította és lelkesen népszerűsítette a habzó italt a XII. században. Ekkor „Pécsett már működött egy főzde a Rókus dombon, a ferencesek ispotálya mellett, - olvasom dr. Harcos Ottó sörtörténeti kutatásaiban - A gyógyszerrel való nyerészkedő kereskedés azonban erkölcstelen, szigorúan büntetendő cselekménynek számított.” Mi hozott Változást? A törökök. A hódoltság idején Idrisz baba, a tudós török szerzetes még orvosol vele, de egyre jobban terjed, mint élvezeti cikk. Alacsony alkoholtartalma miatt a mohamedán vallás sem tiltja a fogyasztását. Ha most a mértéktelen sörivók igazolva érzik magukat, sietek a kiábrándítással: nagy mennyiségben a sör hizlal és „sörhasat” csinál. Rezes Zsuzsa
