Új Dunántúli Napló, 1994. február (5. évfolyam, 31-58. szám)
1994-02-18 / 48. szám
1994. február 18., péntek Közélet aj Dunántúli napló 9 A hídfőállás - Bécs A kelet-európai gazdasági kapcsolatokra épült bécsi cégek Prágába vagy Budapestre településétől nem kell tartani, ismerve a kelet-közép-európai országok egymás közötti súrlódásait - idéz a Die Presse egy szakértői véleményt. Ki akaija a szlovákiai vagy romániai piacot Magyarországról meghódítani? - teszi fel a kérdést a lap, és hozzáfűzi: marad Bécs, amely semleges terület. A lap egy nemrégiben készült tanulmányt ismertet, amely szerint ma 800 nyugati és távol-keleti cég foglalkozik bécsi székhelyéről keleti kereskedelemmel. Sokuknak van keleti kirendeltsége is, de a hídfőállást Bécsben rendezték be Gyalog az Északi-sarkra A maga nemében egyedülálló vállalkozásba kezd a héten két belga hegymászó: gyalog nekivágnak az Észak-sarknak. Kanada északnyugati pereméről indulva a sarkpontig vezető, 1200 kilométeres utat 70 nap alatt tervezik legyűrni, méghozzá (Scott-tól vagy Amund- sentől eltérően) gépi és állati segítség nélkül. Az egyenként valamivel több mint 140 kilós szánjuk elé saját magukat kötik. Az egyaránt 40 éves Alain Hubert és Didier Goethgebeurs hazájukban idáig alpinistaként volt ismert. Most, a terepviszonyoktól függően részben sítalpon, részben bakancsban haladnak majd előre, méghozzá napközben várhatóan 35-45 fokos hidegben. Éjszakánként 50-60 fokos fagy vár majd rájuk. Olaj A hamburgi „Kőolaj-Információs Szolgálat” kimutatása szerint a volt Szovjetunió, már csak a harmadik a legfontosabb kőolajtermelők sorában. Vezet Szaúd-Arábia évi 407,6' millió tonnával, a második helyen az Egyesült Államok áll 402,9 millióval, míg a valamikor mintegy 600 millió tonnát is felszínre hozó Független Államok Közössége 389,5 millió tonnával a harmadik helyre került. Tőkebefektetés Szlovákiában A Szlovák Statisztikai Hivatal közlése szerint a múlt év második felétől fokozatosan csökkent a külföldi tőkeberuházások reálértéke. Továbbra is az osztrák tőke a meghatározó. A német tőke a második, az amerikai pedig a harmadik helyen áll. A cseh tőke a negyedik, s a francia követi. Magyarország a tizenkettedik a külföldi beruházók között. Félúton három otthon között Mindjárt a csúcsokra? Új igazgató Helesfa-Rigópuszta élén Helesfa-Rigópuszta ilyen nevű település nincs Baranyában. Akik a helesfai szociális otthont emlegetik, tudják, hogy a Nádassy-telepi otthon van mögötte, amelyhez még egy intézmény tartozik: a Szentlőrinc közelében lévő Rigópuszta. Évekig főnővérként dolgozott az utóbbi intézményben Villantné Kuhn Anna, akit nemrég a két - területileg különálló de összetartozó - intézmény igazgatójává neveztek ki. Az értelmi fogyatékosok, pszichiátriai és szenvedélybetegek he- lesfa - rigópusztai otthona a megye legnagyobb szociális gondoskodást nyújtó intézménye. Több, mint háromszáz lakója van. Száz Rigópusztán, kétszázhúsz pedig Helesfán. Aligha gondolta volna az a fiatal lány, aki nem sokkal az általános iskola befejezése után segédnővérnek szegődött a Tolna megyei Bamahátpuszta szociális otthonába, hogy egy életre elkötelezte magát. Á mindössze ötven személyes, akkor még a telefont és a villanyt is nélkülöző, de nagyon takaros otthon olyan sokat jelentett számára, hogy nem is gondolt más pályára. Elvégezte a szociális otthoni nővér tanfolyamot és 1962-től 67-ig itt dolgozott. Szeretett volna tovább tanulni, de ehhez változtatnia kellett. Pécsett kínáltak neki munkahelyet, el is jött megnézte, de úgy gondolta, hogy neki ez a város túl nagy. „Hát akkor menjen Rigópusztára”- mondták neki, s ő nem volt rest elmenni, hogy megnézze, hol dolgozhatna. Ott is maradt. Akkoriban még eléggé ritkaságszámba ment, hogy valaki szakképzett nővér, így hamarosan főnővér lett belőle, rövidesen pedig a Nádassy telepre került ugyanilyen beosztásba.-Egészen mást jelentett ez akkoriban - emlékezik a hatvanas évekre a nagyon határozott fellépésű, megnyerő modorú és kellemes megjelenésű Villantné. -A napi teendőink mellett mi takarítottunk, s amikor eljött az ideje meszeltünk. Akkoriban kezdtük a bentlakók rendszeres foglalkoztatását, a kastély körüli kerti munkát. Közben tanultam. Szigetvárra jártam gimnáziumba, 1975-ben érettségiztem, aztán férjhez mentem. Három év múlva született a fiam, és 1979 októberéig otthon voltam vele. Közben Helesfát és Rigópusztát összevonták. A helesfai intézményből Rigópusztára kerültek az értelmi fogyatékos idősek, az intézmény létszáma 80-ra nőtt, ő pedig a két intézmény főnővéreként dolgozott tovább. Kezdetben hetente megfordult Helesfán is, de az igazgatóval, Kras- sovich Tiborral kialakult munkamegosztásuk szerint egyre önállóbban felelt Rigópusztáért. A nyolcvanas évek elején újabb jelentős változást élt meg a két intézmény. A szakosítás jegyében Rigópuszta lett a szenvedélybetegek, elsősorban az alkoholizálok otthona, s a létszámot százra növelték. Villantné talán ekkor határozta el, hogy a Gyógypedagógia Főiskola szociális szervező szakát követően elvégzi a mentálhygi- énés szakot is. Hét évig járt Budapestre tanulni, nehézvolt. Az igazgatónő Villantné Kuhn Anna szeretné közelebb hozni egymáshoz a két otthon lakóit, dolgozóit-Akkor négy hely között ingáztam. A legtöbb időt természetesen Rigópusztán töltöttem, de sokszor megfordultam Helesfán, utaztam a fővárosba, miközben mi Szentlőrincen lakunk. A férjem bíztatott, ő állt mindenben mellettem, s ha nagyon fáradtan, vagy kedvetlenül mentem haza, kicserélt, regenerált az otthoni légkör. A főiskola után nyugodtabb évek következhettek volna, de mindig volt cél, feladat, ami hajtotta. Sokszor „csak annyi” hogy meglegyen az a pavilon, ahol kétágyas szobákban élettársak lakhatnak együtt, hogy ésszerűsítsék a betegápolást, s hogy felújítsák a központi épületet. Ennek elérése egyszer már olyan közelinek mutatkozott, hogy voltak, akik azt mondták: idén ne is festessünk, kidobott pénznek számít, ha elkezdődik a felújítás. Aztán még többször festettek... A rigópusztai központi épület felújítása még most is terv, de Villantnénak nincsenek illúziói.- Kevés esélyt látok arra, hogy ez hamarosan megtörténjen. De addig is szeretném a két intézményt közelebb hozni egymáshoz. Az az elképzelésem, hogy az otthonok dolgozói kölcsönösen megismerjék a másik intézményt, közösen tervezünk, s a lakókat pedig csere látogatások keretében szeretném közelebb hozni egymáshoz. Helesfán nemrég a rigópusztai mintára egy épületbe helyeztük azokat a lakókat, akik már kevésbé tudnak mozogni. Közelebb vannak az ebédlőhöz, az orvosi rendelőhöz, s a nővéreknek is köny- nyebb, ha nem kell mindegyikükhöz külön-külön épületbe futni. Rigópusztán meg azt szeretném, ha a napi foglalkoztatás menne jobban, mert ez hasznos időtöltés lenne. A helesfaiak fóliáznak, csomagolnak, pillanatnyilag hetven lakót foglalkoztat több vállalkozó. T, É. A Rigópusztán élők közül jónéhánynak állandó munkalehetőséget is biztosít az intézmény Fotó: Szundi György Ismét hírbe került egy olyan állami tisztviselő, akit a kormány külföldről hívott haza és helyezett azonnal igen felelős beosztásba. Lehet, hogy a róla terjesztettek nem bizonyulnak igaznak, de ezúttal nem is a konkrét személy és az ügy az igazán érdekes. Mert nem ez az első példa arra, hogy az importált főhivatalnokok körül nincs mindig minden rendben. Közülük van, aki levonta a konzekvenciákat: hazament, az állami szolgálatot magáncégre cserélte fel. Tulajdonképpen miért esett rájuk a választás? A kinevezők érveit ismerve főként azért, mert semmi közük sem lehetett a rendszerváltás előtti dolgokhoz. Mert egy-egy szakterületen jelentős külföldi tapasztalatokkal rendelkeznek. Kiteijedt a nemzetközi kapcsolatrendszerük. Ismerik a nyugati marketing-módszereket. Jól beszélnek nyelveket. Akkor miért ütköztek itthon falakba ? Mert nincsenek tapasztalataik sem az elmúlt évtizedek, sem a közelmúlt hazai történéseiről. Nem ismerik az országot, eltévednek a magyar államigazgatás és vállalati szféra szövevényében, s jórészt idegenek számukra a hazai életviszonyok. S ha nem is mindegyiknél, de tapasztalhattuk, hogy több idegen nyelv ismerete nem párosul elég magas szintű magyar nyelvtudással. Nem lehet hazai magyarokat találni a helyükre? Lehet, bár olyanokat aligha, akik - képletesen szólva - a rendszerváltás óta születtek, vagyis garantáltan mentesek minden „átkos” fertőzéstől. De a szaktudás, a döntés- és vezetőképesség egyébként sem ideológiai kérdés. Olyanokat, akik szaktudásban, s főleg magyar intézmények vezetésében felveszik velük a versenyt, vitathatatlanul lehet itthon találni, s nekik még nagy előnyük a hazai élet- és munka- tapasztalat is. Nem az a kérdés tehát, hogy szükségünk van-e felkészült külföldi szakértőkre. Erre a válasz: igen. De vajon sokezer kilométer távolságból mindjárt a csúcsokra kell érkezniük? Toplisták A „toplisták” készítése, publikálása szerte a világon divat. Rendszeres rovatok jelennek meg többmilliós magazinokban, melyek kínos pontossággal rangsorolják az üzleti teljesítményeket, a felhalmozott vagyonok mértékét is. A Fortune magazin például évente kimutatja, melyik a világ 500 legnagyobb vállalkozása, más lapok megírják, ki a Föld tíz vagy száz leggazdagabb embere, kinek volt a legtöbb felesége, stb. Ezek a top listák rendszerint sok kárt nem okoznak. Más körülmények között azonban a top-ból akár tipp is lehet. Erre jött rá a Délmagyarország munkatársa, amikor elővette a Cash-Flow című gazdasági magazin 1993. áprilisi számát, melyben Csongrád megyei újságírókat kérdeztek meg árról, hogy szerintük kik a legjobb ügyvédek, a legjobb menedzserek, becslésük szerint kik fizetik a legtöbb adót, mely vállalkozásokban forog a legtöbb pénz. A szavazatok alapján állt össze a sorrend. A szegedi lap e listákból csak a legjobb iparosokét közölte január 26-án, pár nappal a Z. Nagy család lemészárlása után, abból is csak ötöt, diszkrét ABC-sorrendben, hogy mindenki előtt nyilvánvalóvá váljék, a bűnözök éppenséggel az áprilisi toplistából is kaphattak ötletet. A meglepő azonban az, hogy a Délmagyarország ötös listáján szereplő nevek közül nem egy, hanem két név került rövid időn belül kapcsolatba bűncselekménnyel. Az egyik név, mint említettük Z. Nagy Bálinté, a cukrászé, akit feleségével és két gyermekével együtt brutálisan megöltek. Ismeretes, hogy a gyanúsítottak egyikét, Magda Marinko jugoszláv útlevéllel rendelkező férfit őizetbe is vették. A vizsgálat során nyilván felteszik neki azt a kérdést is, hogyan választotta ki - ha egyáltalán ő jelölte ki saját célpontját - éppen a Z. Nagy családot. Magda Marinkéról már tudott dolog, hogy otthonosan mozgott Szeged és Szolnok éjszakai életében, s így elképzelhető, hogy az éjszakában több információt szerzett, mint a Cash-Flow a maga útján. Ettől függetlenül bizonyos, hogy a vagyoni helyzetre vonatkozó információk ötleteket adhatnak a zsarolónak, a védelmi pénzt követelőnek, a gyilkosnak és a betörőnek is. A szegedi ötös toplistán található egy másik név is, amelynek alapján esetleg arra lehet következtetni, hogy a top-listákat nemcsak bűnözök, hanem bűnüldözők is szíveen olvassák. Czinner István bőrdíszműves neve február elején kapott újból nyilvánosságot, s ezúttal már nem azért, mert ő is a város leggazdagabb polgárai közé tartozik. Ekkor derült ki, hogy ő volt orgazdája annak a 23 éves fiatalembernek, Gyenge Gábornak, aki tavaly április 26-án több mint 15 millió forint értékű műkincset vitt el a szegedi szerb templomból. Az elsőfokú, tehát még nem jogerős ítéletet február másodikán hozta meg ügyében a Szegedi Városi Bíróság. Némethy Gyula Lépésenként Az iskola mindig fontos szerepet vállalt a környék társadalmi életében Fotó: Szundi György Pécsbányatelep kulturházá- nak falai közt sok minden elhangzott és történt fennállása óta. Volt a bánya vezetőinek kaszinója, mozi és kultúrterem, bányászbálok színhelye. Jelenleg iskola, amelynek tornaterme helyt ad alkalmi lakógyűléseknek is. Az itt elhangzott beszédek, viták jellemzőek a korra, a helyre és az itt lakó emberekre. Ä múlt év novemberében megtartott lakógyűlésen az Ifjúságért Egyesület kinyilvánította, hogy felelősséget vállal a telep gazdájaként és hosszútávú programot dolgozott ki Pécs város e sorvadó külterülete életkörülményeinek javítására és lakásokat hozott létre fiatal családok számára. Pörös Béla, az Egyesület titkára tapasztalt szakértőket hivott össze. Szász János építészmérnök a pécsi Műszaki Éő- iskoláról, dr. Faragó László közgazdász a Regionális Kutatások Központjából, dr. Balipap Ferenc a pécsi Tudományegyetem szociálpolitikai tanszékéről és Molnár József általános iskolai igazgató személyében, akik a tervet gazdasági és településpolitikai szempontból megvilágítva közölték, a távlati terv első és legfontosabb pontja, hogy népfőiskolát alakítanak ki, amelynek épülete fél év alatt elkészülne, és újabb lakások is épülnek, ami a saját pénztőkével nem rendelkező fiatalok lakáshoz juttatását segíti. A kérdés nagyfontosságú, mert az elmúlt években radikálisan csökkent az állam által épített lakások száma. A tervben bizonyosfokú együttműködés lesz a „Kerek Világ” Alapítvánnyal, amely a „Békepark”-ban létrehozott intézményével bebizonyította, élni tud lehetőségeivel. A gazdasági alapot 28 milliós pályázat jelenti, amely azonban konkrét terveket igényel. A február 3-án megtartott lakógyűlésen a hozzászólások bizonyos fokban eltértek a tárgytól és főleg a napi problémákat tárták fel. így Rész László panaszai rávilágítottak a telep mostoha körülményeire. Hiányolta, hogy nincs húsbolt, zöldséges, patika, fodrász, kulturált szórakozási lehetőség. Hasonlóan gyakorlati problémákat sorolt fel Berhauer Tibor botanikus, aki a rosszminőségű s mégis drága ivóvizet és az elhanyagolt utakat és környezet kifogásolta. A telep életképességére, a közösségi összetartás fontosságára az iskola tanárnői hívták fel a figyelmet, köztük Szobi Mária testnevelő, aki felnőtt, ill. asszonytoma bevezetését javasolta. Takács István a saját erőből építkező réteg és az építési telkek ügyének rendezését, fontosságát hangoztatta. A szakemberek állták az ostromot, bár a vita időnkét két síkon folyt: számukra a telep ügye izgalmas, fontos feladat, az itt élők számára életkérdés. Fokozott, kitartó együttműködésre van szükség a telepen élők és a telep sorsán javítani kívánó hivatalos szervek között, - s javulhat a Pécsbányatelepen élők életkörülménye. Konkoly Thege Aladár
