Új Dunántúli Napló, 1994. február (5. évfolyam, 31-58. szám)

1994-02-15 / 45. szám

1994. február 15., kedd Választási fórum üj Dumntüii napló 11 Köztársaság Párt Államszervezet és kormányzat A Köztársaság Párt a társada­lom széles rétegeihez forduló modem választási centrumpárt. Államszervezeti-kormányzti el­képzelései gyakorlatiasak, meg­valósulásuk során a szakértel­mére helyezzük a fő hangsúlyt. Elveinknek a lakosság által közvetlenül választott köztársa­sági elnök felel meg, akinek ha­táskörét növelni kell. A köztár­sasági elnök alá kerülnének azok az államszervek, amelyeknek össznemzeti érdekeket kell szol­gálniuk. Ilyen lehet pl. az MNB, a bankfelügyelet, a közszolgálati médiák, stb. A köztárasági elnök és a kormány hatáskörét egymás­tól világosan el kell különíteni, mégpedig azon elv alapján, hogy a közigazgatás keretein belül maradó döntéseknél az államfő­nek mérlegelési joga nincs, ezzel szemben a közigazgatáson kívüli döntéseknél, a közigazgatási ve­zetők kinevezésénél és felmenté­sénél a kormány javaslatának fi­gyelembevételével az elnök ér­demben dönt. Jóval kevesebb miniszterből álló és így munkaképesebb kor­mányt kell működtetni. Tárca nélküli miniszteri tisztség csak kivételes esetben lehetséges. A kormánynak legyen Gazdasági Kabinetje, vezetője legyen a mi­niszterelnök-helyettes, a minisz­terelnök általános helyettese. Erős, tisztán funkcionális, más szervek felügyeletével nem fog­lalkozó Miniszterelnöki Hivatalt kell létrehozni a kormány és a parlament közötti koordináció és a társadalmi-gazdasági érdek- képviseletekkel való egyeztetés központi szerveként. Meg kell szüntetni a minisztériumoknál a politikai és a közigazgatási ál­lamtitkári, továbbá a helyettes ál­lamtitkári funkciót és meghatá­rozott számú miniszterhelyettest kell alkalmazni. A gazdasági kormányzat központjába a Gaz­dasági Minisztérium álljon, a Pénzügyminisztérium költségve­tési és adó- (vám-illeték-) ügyi minisztériumként tevékenyked­jék tovább. Alapvetően gazda­sági jellegű minisztériumként ál­lítandó fel az Európai Integrációs Minisztérium, amely alá kell rendelni a szabványügy, a fo­gyasztó- és minőségvédelem közigazgatási szerveit. A Kül­ügyminisztérium munkájában a gazdasági szemléletet kell erősí­teni. Az Igazságügyminiszté­rium legyen a hagyományos ko- difikáció és jogegység biztosíté­kának alapszerve, a bíróságok személyi és anyagi ügyeivel azonban egyáltalán ne foglal­kozhasson. Kialakítandó egy erős Kultuszminisztérium, amely az oktatás és a kultúra ügyei mellett átfogóan foglalko­zik a kormányzati politika, val­lás- és egyházpolitika, a tömeg­kommunikáció és a sajtóügy, va­lamint a sport közigazgatási kér­déseivel. A Köztársaság Párt az eddigi­eknél kisebb, de magasan kvali­fikált, technikailag jól alátámasz­tott kormányzati apparátus kia­lakítására törekszik a szervezeti megkettőződések, a bizalmatlan­ságból származó politikai ellen­őrző apparátusok leépítésével. A súlyt a szolgáltató közigaz­gatásra helyezzük, a lakossággal közvetlenül érintkező közigazga­tási egységeket kívánjuk erősí­teni, a lakosság ügyei intézésé­nek felgyorsításával. Vélemé­nyünk szerint önkormányzatba­rát környezetet kell teremteni. A Köztársaság Párt pécsi képviselőjelöltjei: Kádár Imre Dr.Erdődy Gyula Dr.Szabó László Magyar Igazság és Élet Pártja Az oktatás rendbetétele A múlt közoktatáspolitikájá­nak rövid bírálata: a vezetők többsége politikai megbízott (komisszár) volt. Az iskolák többsége melegedő és gyer­mekmegőrző hellyé vált. A szakmai munka háttérbe szo­rult, a követeményrendszer le- züllött. Nevelés címén minden szinten agymosás folyt. A társ- dalmi környezet, csakúgy mint az iskola munkakerülésre, ló­gásra szoktatta mind a pedagó­gusokat, mind a tanulókat. Az érvényesülés egyetlen útja az volt, ha a tanár-diák egyaránt a társadalmi elvárást hazudta. Az erkölcsi normákat a szabados­ságig menően fellazították. 1956 tapasztalata miatt elvtelen udvarlás folyt az ifjúság kegyeiért. Ránk erőltették a nemzetidegen szovjet pedagó­giát. (Most ugyanúgy a nyugatit majmolják az óvodától az egye­temig.) Az oktatás színvonala kétségbeejtően alacsonyra süly- lyedt. Az általános iskolát vég­zetteknek közel a harmada alapvető számolási, írási, fo­galmazási, olvasási készséggel sem rendelkezik. Emiatt kultú- rális értelemben analfabéták. Viselkedéskultúrájuk leginkább a „bugris” szóval jellemezhető. Nincs eszményképük, példaké­pük, jövőképük. Legfeljebb a TV sugallta olyan egyén, akit a pénz, a siker, a hatalom és totá­lis önzés jellemez. (Megvaló­sítja önmagát.) A családok tel­jes kizsákmányolása miatt azok részben szétestek, a gyermekük pedig „családpótló” körülmé­nyek közé került (bölcsőde, óvoda, napközi, tanulószoba, egésznapos iskola, kollégium, stb.) A kistelepülések iskolái­nak a megszüntetésével elide­genítették a gyermeket otthoná­tól, szüleitől. Továbbtanulni csak az olyan jó gén-állományú tanulók tudtak, akiket nem lehe­tett elrontani, ahol még volt erős szülői elvárás, mindennapi erkölcsi szorítás; vagy ahol a szülők pénztárcája megenged­hette, hogy magántanárokon ke­resztül pótolják azt, amit az is­kola nem adott meg. Az Antall-kormány alatt ezek az állapotok még tovább rom­lottak. Ennek fő oka, hogy szinte minden szinten szétver­ték, megszüntették a szakfelü­gyeleti és pedagógiai ellenőrző rendszert. (A liberális közokta­táspolitika következménye­ként.) A katedrákon ma kontra­szelektált szülőknek kontrasze­lektált gyermekei ülnek. A tan­tervek maximalisták, a tan­könyvek sok esetben tanulhatat- lanul rosszak maradtak. Túlteng az írásbeli számonkérési forma. Azért a tanulóink összefüggően, szépen még az anyanyelvükön sem tudnak beszélni. Ma egy nemzet felemelkedé­sének útja, bizonyítottan, első­sorban az erkölcsi megújulásá­tól, a kiművelt emberfőinek számától és annak minőségétől függ. (Nem csupán a gazdasá­gától!) Csak így képes egy nép a gazdasági és kultúrális szín­vonalának az emelésére, a csúcstechnika és a modem technológiák átvételére és an­nak permanens tovább fejlesz­tésére. A MIÉP ezért a közoktatást kiemelt stratégiai ágazatként kívánja kezelni. Amit a fentiekben leírtunk, az „halmaz-törvény”, tenden­cia. Nem egy adott iskolára, ha­nem iskolák és pedagógusok sokaságára vonatkozik. Közü­lük a legtöbb sajnos egyre in­kább ilyenné válik. A MIÉP az oktatás szellemét magyar alapokra kívánja he­lyezni. Esélyegyenlőséget akar biztosítani az iskolaválasztás­ban és a továbbtanulásban. A tanulóifjúságot és a pedagógu­sokat naprakész, kemény, kö­vetkezetes munkára akarja szo­rítani. Minden téren megszigo­rítjuk a követelményrendszert, hogy a bizonyítványoknak tár­sadalmilag elismert valódi er­kölcsi és tudásfedezetük legyen. A rendteremtés további rész­leteit a következő cikkünkben közöljük. Dr. Vörös György a MIÉP megyei szóvivője Fidesz szakmai vita A hétvégén Debrecenben tar­tották a Fiatal Demokraták egészségügyi koncepciójuk szakmai vitáját, melyen részt vett a Fidesz 15 egyéni körzet­ben induló országgyűlési képvi­selőjelöltje. Vitaindítót dr. Komya László a Fidesz országos választmá­nyának tagja, Baranya megye 7.SZ. választókerület képviselő- jelöltje tartotta. A résztvevők 3 fő témát vitat­tak meg: egészségügy korszerű struktúráját és prioritásait, a prevenzió-kuráció-rehabilitáció kérdéseit, végül a valós gazda­sági környezet, privtizáció, biz­tosítók és informatika szerepé­ről tanácskoztak. Dr.Komya László kiemelte, hogy az egészségügyi koncep­ció szervesen kapcsolódik a Fia­tal Demokraták programjának legfőbb prioritásaihoz, így az oktatás és gazdaságpolitikához. A hangsúlyt a megelőzésre he­lyezte, melynek az oktatásban is szerepet kell kapnia. Dr. Komya László javaslatát elfogadva, a Fidesz egészség- ügyi programismertető tanács­kozását február 25-26-án Szi­getváron tartják. Kereszténydemokrata Néppárt Bajbajutott emberek A KDNP Baranya megyei képviselőjelöltjei az elmúlt hé­ten a pécsi Regionális Munkaü­gyi Képzőközpontba látogattak, hogy megismerkedjenek az in­tézmény céljaival, tevékenysé­gével. A programot Erb József, a pécsi II. számú választókerü­let kereszténydemokrata képvi­selőjelöltje szervezte:-Nagyon fontosnak tartom ezen típusú intézmények orszá­gos hálózatának a kiépítését, mert rendkívül pozitívan befo­lyásolják a munkanélküliség alakulását. Hiszen munkanélkü­livé válni nagyon „egyszerű”, viszont új egzisztenciát terem­teni, új szakmát szerezni na­gyon nehéz. A bajba jutott em­berek megsegítésének ez az egyik kiemelkedő módja. A KDNP-nek határozott ál­lásfoglalása van a munkanélkü­liség csökkentésének megol­dási módjairól. A gazdasági program téziseink második pontjában szó van arról, a vál­lalkozás szabadságát meg kell adni mindenkinek, de ezen felül a vállalkozás lehetőségét is biztosítani kell. Ez azt je­lenti, hogy a vállalkozóvá válni kívánó embereknek lehetősé­get kell adni a gyors és haté­kony szakmai képzésre. Ezzel együtt a vállalkozás működte­téséhez hitelt és egyéb feltéte­leket is biztosítani kell. Csök­kenteni kell a vállalkozókat terhelő adókat, s külön is pre­ferálni azt, ha munkanélkülie­ket alkalmaznak. A vállalkozóvá válás azon­ban hosszadalmas, s főként tu­dati átalakulást igénylő folya­mat. Szükséges a munkanélkü­liek újbóli munkába állítása képzés, új szakmák kézbe adása révén, de szükséges az is, hogy a meglévő munkahe­lyeket továbbképzésekkel, át­képzésekkel megőrizzük. Az igazán nagy bajban azok az emberek vannak, akik sem­miféle szakképesítéssel nem rendelkeznek. Ez főleg azokra a vidékiekre jellemző, akik ed­dig a termelőszövetkezetekben dolgozva mezőgazdasági mun­kából éltek. Részükre újabb le­hetőségeket kell találnunk. Az egyéni gazdálkodáshoz szük­séges mezőgazdasági ismere­tek megszerzéséhez kell hoz­zásegítenünk őket, s elkülöní­tett pénzalapokat kell biztosí­tani az egyéni gazdaságok életképességének megteremté­séhez. Ez a program visszave­zethető a kereszténydemokrá­cia indulásához, a KÁLÓT és a KALÁSZ mozgalmak tevé­kenységére. A KDNP gazdasági prog­ramjában a munkanélküliség problémájának megoldása szo­ros összefüggésben van a köz­vetve vagy közvetlenül mun­kahelyeket teremtő térségi fej­lesztésekkel és az infrastruk­túra fejlesztésével. Ezek önmagukban is alkal­masak a munkanélküliség csökkentésére, de még inkább az eredményük: vonzó környe­zetet teremt a külföldi beruhá­zók számára. Ezért kiemelkedően fontos­nak tartjuk, hogy infrastruktú­rát fejlesztő állami beruházá­sok induljanak. Szabad Demokraták Szövetsége Miért mennének szabadságra a polgármesterek? A Szabad Demokraták Szö­vetsége Pécsre hívta össze azo­kat a polgármestereket és alpol­gármestereket, akik az ország- gyűlési választáson indulnak a párt színeiben májusban. Erede­tileg etikai és összeférhetetlen­ségi ügyekről kívántak tárgyalni a Wekler Ferenc pártigazgató ötlete alapján létrejött fórumon. Közben aztán érkezett egy le­vél. A levél Kónya Imre belügy­miniszter aláírásával azt a tör­vénymódosítást taglalta, mely szerint a választásokon induló köztisztségviselők, polgármes­terek, alpolgármesterek a vá­lasztások előtt két hónapig men­jenek szabadságra vagy lega­lábbis ne vegyenek részt az álta­luk vezetett testületek munkájá­ban. Ismeretes egyrészt, hogy az önkormányzatok mintegy het­ven százalékának élén áll olyan vezető, akit a jelenlegi ellenzéki pártok támogatnak, másrészt az MDF jelöltjei között elenyésző számú az államigazgatási tiszt­ségviselő. Néhány miniszter in­dul, rájuk ezek szerint ez a tör­vénymódosítás nem vonatko­zik, mondta a sajtótájékoztatón Wekler Ferenc. A pártigazgató szerint több nagyvárosban és kisebb településen is kaotikus állapotot okozna a tervezet par­lamenti elfogadása, hiszen sok helyen valamennyi tisztségvi­selő indul a választásokon. A csütörtöki sajtótájékozta­tón Lévai Levente Kispest pol­gármestere politikai indíttatású tettnek, a korrekt kampány el­leni ügynek nevezte a törvény- módosítási javaslatot. Wekler Ferenc, mint a par­lament önkormányzati bizottsá­gának elnöke nehezményezte, hogy vele senki sem egyeztette ezt az esetleges törvénymódosí­tást, nem is tudott arról, hogy ilyesmi készül. A pécsi helyszí­nen értesült a levélről Kovács Sándorné sásdi polgármestertől, akit mint a Községi Önkor­mányzatok Országos Szövetsé­gének vezetőjét péntekre egy ezzel kapcsolatos, budapesti ta­nácskozásra hívták. Mint azóta kiderült az ellen­zéki pártok minden eszközzel tiltakoztak az esetleges tör­vénymódosítás, a választásokon induló polgármesterek és alpol­gármesterek kényszerszabadsá­golása ellen, ám nem tartják ki­zártnak, hogy a parlamentben mégis megkaphatja az előter­jesztés a szükséges ötven száza­lék plusz egy szavazatot. Bozsik L. Párt-mustra Jelenleg Magyarországon 134 pártot tartanak nyilván. Ezek közül 98-nak a fővárosban, 36-nak vidéken van a a székhe­lye, ez utóbbiak közül tíznek fa­lun. Pártszékhely egyebek kö­zött Fót, Tiszaderzs, Csetény és Tápiószele is. A városok között Eger, Debrecen, Szeged és Miskolc áll az élen, ebben a négy városban négy-négy párt­nak van székhelye. Az Országgyűlés a választási munkák támogatására 100 mil­lió forintot szavazott meg. Ezt úgy osztják szét, hogy az egyéni választási listákra felkerült kép­viselők számával osztják a 100 milliót, és minden párt annyi egységnyi pénzt kap, ahány képviselőjelöltje megszerzi az induláshoz szükséges kopogtató cédulát. Az országban 176 egyéni vá­lasztó kerület lesz, s ha minden párt valamennyi helyen állítana képviselőt, akkor 23 584 képvi­selőjelölt lenne. Azt, hogy a hi­vatalosan bejegyzett 134 párt - ha egyáltalán működnek még ennyien - hány képviselőt tud állítani és azok mennyi ajánló­szelvényt gyűjtenek majd, ez csak tavasszal derül ki. Csupán ízelítőül közlünk néhány „érde­kes” pártot a meglehetősen hosszú listából. 1+1 Párt Nőkkel Együtt a Jövőért; 56-os Párt (Szombat­hely); 56-os Párt (Győr); A Ma­gyar Nép Érdekképviselő Pártja; Aktív Párt; Általános Párt; Átalakulás Mag; Baloldali Revízió Pártja; Boldogság Párt; Család és Gyermekvédők Pártja; Demokratikus Munka- nélküliek Pártja (Eger); Erdélyi Magyarok Magyarországi Pártja (Miskolc); Földlakók- Élet- Igazság- Szabadság Pártja (Jánoshalma); Hadköte­lezettek Ideiglenes Szövetsége; Humanista Párt; Magyar Anyák Nemzeti Pártja (Pápa); Magyar Farmer Párt (Csetény); Magyar Humanisták Pártja (Kaposvár); Magyar Ipari Egység Párt; Ma­gyar Legitimista Párt; Magyar Munkanélküliek Pártja; Magyar Munkavállalók Pártja; Munka- vállalók az Expoért Párt; Sör­párt; Szegények és Kiszolgálta­tottak Pártja; Székesfehérvári Magyar Köztársaság Párt (Szé­kesfehérvár); Torgyáni Magyar Jövő Párt. A Munkáspárt következetes baloldali pártként az ország la­kossága túlnyomó többsége ér­dekeinek érvényesítéséért küzd. A munkásokért, a parasztságért, az alkalmazottakért, az értelmi­ségért, a saját munkájukból élő kisvállalkozókért, a nyugdíja­sokért. Nemre, nemzeti és etni­kai, nemzedéki különbségre való tekintet nélkül a tényleges egyenjogúságot kívánja szá­mukra megvalósítani. Ezzel összefüggésben olyan külpolitikát céloz meg, mely minden országgal és néppel a kölcsönösség és egyenjogúság alapján jó kapcsolatot teremt. A normális viszony helyreállítását a szomszédos országokkal és népekkel, mely egyedül segít­heti elő a külföldön élő magya­rok boldogulásának kedvező feltételeit, tiszteletben tartja a határokat, a nemzetiségi ki­sebbségek jogainak kölcsönös­ségét. A Munkáspárt azért küzd, hogy valamennyi nemzetiség és etnikai csoport tagja, közössége hazánkban megkülönböztetés nélkül egyenjogúan megtalál­hassa boldogulását. Az egyéni és kollektív Munkáspárt A nemzetiségek teljes egyenjogúságáért egyenjogúság törvényes felté­teleinek biztosítása elengedhe­tetlen a munka világában, a szociális viszonyokban, az ok­tatásban ,a művelődésben, az anyanyelv és a névhasználat szabad érvényesítésében, az önszerveződés és az érdekvé­delem lehetővé tételében or­szágos szinten és a helyi tele­püléseken egyaránt, az önkor­mányzás intézményeségének megvalósításában. Ezek a fel­tételek nélkülözhetetlenek a hazánkban élő németeknek, horvátoknak, szerbeknek, szlovákoknak, bolgároknak, cigányoknak és más csoport­oknak elhelyezkedésüktől füg­getlenül. A Munkáspárt síkra száll a nemzetiségek, etnikai cso­portok érdekvédelmi és politi­kai önkormányzati jogainak alkotmányos és intézményes, törvényes biztosításáért. Az al­kotmánynak megfelelően szükségesnek tartja, hogy tör­vénybe rögzítetten mielőbb megvalósuljon a nemzetiségi és etnikai csoportok ország- gyűlési képviselete, akár teljes jogú szavazati joggal, akár nemzetiségi és etnikai ország- gyűlési bizottság messzemenő érdekegyeztetési jogosítványa­inak beiktatásával. Ugyanezt biztosítani kell a területi ön- kormányzatokban is. Jobban kell biztosítani a nemzetiségek és etnikai cso­portok kulturális autonómiáját a nyelvhasználatban, oktatás­ban, művelődési öntevékeny­ségben, a helyi és országos médiákban, vallásuk gyakorlá­sában. Nagyobb segítséget kell nyújtani nemcsak az óvodai, alsó- és középfokú képzésben, de az önálló nemzetiségi ér­telmiség anyanyelven történő tanulásához is a felsőoktatási intézmények tanszékein, tago­zatain,valamint szélesebb körű külföldi ösztöndíjak létesítésé­vel. Elengedhetetlen az önálló nemzetiségi kulturális intéz­mények: sajtó, könyvkiadás, művelődési egyesületek foko­zottabb támogatása. Szabad utat kell engedni, hogy a nem­zetiségek intenzívebben érint­kezhessenek anyanemzeteik kulturális életével. Fokozottabb gondot fordít­sunk a legnagyobb létszámú magyarországi kisebbség, a ci­gányság szociális problémái­nak, foglalkoztatásának, kultu­rális színvonala fejlesztésének, demokratikus önszerveződés- sének ösztönzésére. A Munkáspárt világnézeti értékrendjéből fakadóan, hatá­rozottan szemben áll a faj-, és idegengyűlölet, a más népek­kel szembeni ellenségeskedés, a sovinizmus, a nemzeti, etni­kai és vallási türelmetlenség minden formájával. Szerves egységben ápolja a haladó nemzeti önérzetet, igaz hazafi - ságot, a népek közötti megér­tést és együttműködést, a dol­gozói szolidaritást és összefo­gást. Munkáspárt nemzetiségi és etnikai munkacsoport

Next

/
Oldalképek
Tartalom