Új Dunántúli Napló, 1994. február (5. évfolyam, 31-58. szám)

1994-02-09 / 39. szám

1994. február 9., szerda Magazin aj Dunántúli napló 11 A világ legjobb barátnője Az izraeli Bezek Telefontársaság faxon küldött üzeneteket csomagol, amelyeket a Sirató falhoz (a zsidóság legszentebb he­lyéhez) címeztek. Egy éve, amióta az akció elindult, naponta több száz üzenet érkezik abban a hitben, hogy feladója így kapcsolatba kerül Istennel anélkül, hogy Jeruzsálembe utazna. 3100 helyiség a föld alatt Szuperbunker eladó! Életmentő eső A legtöbb római átkozta a felhőszakadást és az olasz fővá­rosra zúduló víztömeget, ám volt, aki talán életét köszönhette az ítéletidőnek. A sztárügyvéd­nek számító Nicola Fera számos fenyegető üzenetet kapott, mi­vel működése során különböző vesztegetési ügyekkel is dolga akadt, sőt egyes szálak a maffi­ához vezettek. Egy alkalommal az épület kapujánál - mintha a postás hagyta volna ott - átázott csomag hevert az ügyvédnek címezve, ő azonban nem nyúlt hozzá, hanem a rendőrséget hívta, amely beállította az e célra kifejlesztett csomagnyitó robotot. A gyanú megalapo­zottnak bizonyult, a küldemény nem kevesebb, mint három ki­logramm robbanóanyagot rej­tett magában, s ha avatatlan nyitja ki, valószínűleg nem éli túl. Ezúttal viszont szerencséje lett volna: az eső ugyanis any- nyira átáztatta, hogy a robbanó­anyag ártalmatlanná vált. Ördög és Császár Egy japán bíróság kedden a helyi hatóságokkal szemben annak az apának adott igazat, aki Akumának, vagyis Ördög­nek nevezte el kisfiát. A 30 éves tokiói férfi tavaly egész Japánt lázba hozta, amikor elsőszülött gyermekének az Ördög nevet adta. Mint mondta, célja az volt, hogy olyan nevet adjon utódjá­nak, melyet senki sem felejt el. Az anyakönyvvezetői hivatal, mielőtt elutasította e szokatlan nevet, először elfogadta azt, s ez volt a pechje. A bíróság ugyanis - első fokon - erre hivatkozva adott igazat az apának, aki rossz nyelvek szerint lehet, hogy az ördöggel cimboráit. Az apa, si­kerén felbuzdulva máris fontol­gatja, hogy második gyermekét Teionak, azaz Császárnak ne­vezi el. Leállított rákkísérlet Sci-fibe illő lidércnek vetett véget a brit kormány egészség- ügyi biztonsági hatósága azzal, hogy leállított egy rákkutatási kísérletet a Birminghami Egye­temen. A kutatók rákdaganatért fel­elős gének működését akarták vizsgálni úgy, hogy génsebé­szeti módszerrel átalakított, rákkeltő gént tartalmazó vírus­sal fertőztek kémcsőben te­nyésztett emberi sejteket. A kí­sérlethez választott vírus az adenovírusok családjába tarto­zik, s ennek legismertebb tagja az influenza kórokozója. A ha­tóság nagyra értékelte a rákku­tatás fontosságát, de úgy vélte: nem lehet kitenni a lakosságot annak a veszélynek, hogy a rák-génnel kezelt közönséges vírusok valamiképp kijutnak a laboratóriumból. Hozzátették, hogy ez a veszély mérhetetlenül kicsiny, mégis leállították a kí­sérleteket. Még a rendőrség számára is rejtély, hogyan sikerülhetett, mégis tény: a világhírű szí­nésznő kicsempészett egy vi­lágsztárt mexikói szállodájából, majd úgy repültek el Londonba, hogy napokig senki sem tudta, hol tartózkodnak. Mert Michael Jacksonnak akkor szüksége volt rá, ezért Liz Taylor mindent megtett, hogy segítsen barátjá­nak. És nemcsak a popkirály számíthat rá, hanem mindenki, aki közel áll hozzá és bajba ke­rül. Ha valakinek barátra van szüksége, kell tudnia harcolni is érte - írta Nitsche. És Liz tud harcolni, ő a világ legjobb ba­rátnője. Ezt nemcsak Jackson állítja, tapasztalhatta például Rock Hadson is, amikor 1984-ben megtudta, hogy AIDS-es. Egy 1955-ben forga­tott közös film óta ismerték egymást, barátságuk azonban Emest Hemingway férfias hősei roppant halakkal és bi­kákkal viaskodtak, ám a No- bel-díjas amerikai írónak való­jában a macskák voltak a ked­vencei. Fia, Gregory így írt a papa szenvedélyéről: „Apánk rajtunk, a feleségén és a macs­káin kívül a hajóját szerette a legjobban.” Amikor Hemingway a flori­dai Key Westben élt és alkotott, írás közben csak macskáit tűrte meg maga mellett. Dolgozó- szobájához keskeny palló veze­tett, erre rajta kívül csak a macskák merészkedtek. Az író­nak ötven macskája volt, s ezek leszármazottjai mai is a múze­ummá átalakított házban élnek. A látogatók is imádják őket, nemcsak néhai gazdájuk miatt, hanem azért is, mert a pompás, hosszúszőrű állatok zöme hat­ujjú! A hatujjúak ősét, a bozontos Maine-Coon macskát egy ha­akkor mélyült el, amikor a szí­nész a nyilvánosság előtt is be­jelentette, hogy homoszexuális és AIDS-ben szenved. Amerika hisztérikusan és prüden reagált, Liz viszont mellé állt. Napokat töltött kollégája betegágyánál, akinek a szenvedése, illetve a társadalom elutasítása indította arra, hogy alapítványt hozzon létre a betegek megsegítésére és az orvosi kutatásokra. Valószínűleg véletlen, de a diva körül szinte minden bajba­jutott AIDS-es volt, így például személyi titkára, Roger Wall is. Amikor kiderült betegsége, Liz környezete azt tanácsolta, vál­jon meg a titkártól, hiszen ez nem vet jó fényt rá sem. Taylor hallani sem akart róla, inkább fizette az orvosi költségeket és bátorságot öntött belé. Malcolm Forbes, a milliárdos kiadó viszont olyan szerelmes volt a színésznőbe, mint egy jóskapitány ajándékozta az író­nak. A furcsa állat eredetét va­lóságos legendák övezik. Egye­sek szerint a macska és a mo­sómedve keveréke, de ez bioló­giailag képtelenség. Mások sze­rint az ezer évvel ezelőtt Észak-Amerikában partra szállt vikingek hozták magukkal, amit az bizonyít, hogy nagyon ha­sonlít a hosszúszőrű norvég er­dei macskához. A legfurcsább elmélet szerint a Heming- way-macskák ősei Marie Anto­inette birtokában voltak. A francia királyné a bitófa elől ugyanis az Újvilágba akart me­nekülni, és előreküldte kedvenc sziámi állatait. A hatujjúak erről persze mit sem tudnak, pompásan érzik magukat, csak a nevüket tanul­ják meg nehezen, mert író "ap­juk" fura és öröklődő neveket adott nekik: Marlene Dietrich, Ginger Rogers, Edgar Allan Poe, Spencer Tracy. kamasz. Liz mégsem ment hozzá, mert tudta, hogy bisze­xuális, de 1990-ben bekövetke­zett haláláig mellette maradt. Persze csak az tud harcolni a barátaiért, aki maga is megküz- dött az élettel És Liznek min­denből kijutott, bőven. Pályája elején tehetségtelennek tartot­ták, később mégis karriert csi­nált. „Minden az ölembe hul­lott. Siker, gazdagság, hírnév, barátok. Ez gőgössé tett, de mindezért később nagy árat fi­zettem”. A lecke kemény volt: 9 házasság /8 férjjel/, verekedé­sek, idegösszeomlások, több mint 50 operáció /!/, klinikai ha­lál, megjárta az alkoholisták és kábítószeresek poklát, draszti­kus fogyókúráinak és drámai hízásainak története bejárta a vi­lágsajtót. Mivel Liz maga sem tudott egyedül lábra állni, ezt próbálja visszaadni azoknak, akik rá vannak szorulva. Atomkereskedők? Távirányítású különleges kamerákkal próbálják felderí­teni a bodeni tóban, 150-160 méter mélyen heverő Cessna-425-ös állapotát, miután a baden-württembergi környe­zetvédelmi hivatal bejelentette: rábukkantak a másfél héttel ez­előtt szerencsétlenül járt kétmo- toros gép roncsára, vagy lega­lábbis remélik, hogy az eltűnt gép fekszik a tóban. Az elmúlt napokban ugyanis olyan híresztelések bukkantak fel, hogy a Cessna nem zuhant a tóba, a német pilóta csak szimu­lálta a szerencsétlenséget, ala­csonyan szállva kibújt a radar­követés alól, majd ismeretlen irányba távozott. A Cessna keresése közben egy két évvel ezelőtt eltűnt sportrepülőgép roncsaira is rá­bukkantak. A Cessna 425-ös fedélzetén feltehetően „atomkereskedők” utaztak, radioaktív anyaggal üz­letelhettek. (Kép: a kamerafelvétel.) A 30 cm vastag acélajtó súlya egy tonna és öt ilyen „zsilip” vezet a mélybe. A Berlintől délre lévő Wünsdorf 590 hek­tárján már 1936-ban megkez­dődött a nagy építkezés (tehát az emlékezetes olimpia idején, amikor Hitlerék annyit szóno­koltak a népek barátságáról.) Ide építették a német száraz­földi erők főparancsnokságának (OKH) titkos központját, az ak­kori Európa legmodernebb bunkerét. Évekig tartott, amíg kiala­kult a többemeletes földalatti labirintus, 3100 (!) helyiséggel és három méter vastag betonfa­lakkal. Mélyen a föld alatt északi irányba átjáró folyosó vezetett a szomszéd előváros, Zossen bunkerébe, ahol később a Canaris-féle elhárítás bizal­mas anyagait helyezték el.Itt végezték el az utolsó simításo­kat a Barbarossa-terven, amelynek alapján 1941 június 22-én mintegy hárommillió (!) Wehrmacht-katona zúdult át a szovjet határon. A második emeleten lévő „Zeppelin-teremben” ültek fül­hallgatóval a fejükön azok a rá­diósok, akik Afrikától a Spitz- bergákig tartották a kapcsolatot a Wehrmacht-egységekkel. Amikor a Vörös Hadsereg el­érte Wünsdorfot, a bejáratot az ott épült álcázott épületekkel együtt az oroszok berobbantot­ták. De a hidegháború idején megnyitották és a 60-as évek elejétől már itt működött a szov­jet hadsereg titkos hírközpontja. A hatalmas labirintust moszkvai parancsra arra az eshetőségre is felkészítették, hogy az „konflik­tus esetén” alkalmas legyen „a nyugati fronton harcoló alakula­tok” irányítására. Méghozzá úgy, hogy atom­támadás esetén is működőképes maradjon. A létesítmény a berlini fal le­omlása után fokozatosan elhalt. Burlakov tábornok, a Németor­szágban állomásozó orosz csa­patok főparancsnoka szeretne megszabadulni tőle. Le is állít­ják a szuperbunkerből napi hat­van köbméter vizet kiemelő szivattyúkat, mert a Bundes­wehr „sem mutat érdeklődést a katonai objektum iránt”. Kon­rad Freytag ezredes, német ka­tonai szóvivő ezt megerősítette, de hozzátette: jó lenne, ha ma­gánszemély vagy szervezet venné meg ezt a különleges tör­ténelmi érdekességet. 1 Az öregember és a macskák Már Colára sem volt pénze ,.. A kormánybuktató kém halála Olasz ex-külügyminiszter - hárem nélkül Hol tart a De Michelis botrány? Most 30 esztendeje, hogy a hírhedt Profumo-ügy nyomán látványosan megbukott Harold Macmillan brit miniszterelnök és kormánya. Az akkor világ­rengető sztori lényege dióhéj­ban a következő: John Profumo brit hadügy­miniszternek (ma 78 éves) vi­szonya volt Christine Keeler (most 51 éves) callgirllel. Jev- genyij Ivanov tengerészkapi­tány, a londoni szovjet nagykö­vetség helyettes haditengeré­szeti attaséja ezt megtudta, és szeretőjévé tette a hölgyet, aki­nek a miniszter kifecsegte a brit oroszlán titkait. A botrány ki­robbanása után a KGB - amelynek Ivanov magas rangú ügynöke volt - azonnal haza­hívta és egy távoli hajóra szá­műzte a tengerésztisztet, később kisebb állást kapott a kairói szovjet nagykövetségen. 1989-ben Moszkvában egy hí­rügynökség „nemzetközi szak­értőjeként” helyezkedett el. Né­hány hónapra rá nyugdíjazták teljes magányban élt és az alko­hol rabja lett. Tavaly a Sunday Express című londoni lap Moszkvában összehozta Keeler kisasszonyt egykori kedvesével.- Az utóbbi időben - mondta akkor a londoni lap által rende­zett gyertyafényes' vacsorán a még mindig jó külsejű ősz úr - már nemhogy vodkára, de még Pepsi-Colára sincsen pénzem. Ivanov bevallotta az újság­írók jelenlétében Christinenek, hogy csak Profumo miatt feküdt le vele. De nem bánta meg, mert - mint mondta - „Miss Keeler olyan temperamentumos volt, hogy táncot jártak a bútorok”. A hölgy sem maradt adós. Kije­lentette: „Csak most ismertem meg az igazi Jevgenyijt. Soha nem volt egyetlen őszinte szava sem, nem tudott másról be­szélni, csupán lelkiismeretfur- dalásáról, amiért megcsalja a fe­leségét”. Ezután a gyertyafény kialudt, a sztori öles címbetűk­kel megjelent a Sunday Express címoldalán. A BBC TV „Bot­rány” címmel bemutatta az ügy­ről készült filmet. Most pedig az immár nem szovjet, hanem orosz főváros­ból világgá röppent a hír: 78. születésnapján meghalt a kor­mánybuktató kém. A magányos öregúr halálát csak napokkal később vették észre és a városi tanács költségén temetik el. Árva a ház, nincs kacagás a római Plaza szálló koktélbárjá­ban, ahol esténként még nem is olyan régen szebbnél szebb és mélyen dekoltált hölgyikék nyüzsögtek a dundi Gianni De Michelis külügyminiszter úr kö­rül. De Michelis 1992 júniusáig volt az olasz kormány tagja. Minisztersége idején rendszere­sen addig tartott az általában a Plaza koktélbárjában kezdődött és különböző diszkókban foly­tatódott dolce vita, míg kisze­melte aznap éjszakai hálótársát. Ma már szomorúan telnek De Michelis napjai. A „háremhöl­gyek”, akik közül korábban tet­szése szerint válogathatott, el­tűntek mellőle, s a néhai diszkó-király többnyire társta- lanul üldögél valamelyik bár­ban. De Michelis már annak is örül, ha nyugton hagyják. Ve­lencében ugyanis "Bandita!" és „Hájfej!” - kiáltásokkal kerget­ték meg a dühös polgárok, s újabban, ha megjelenik egy jobb római étteremben, a ven­dégek tüntetőén távoznak. S ezzel még nem úszta meg. Egy milánói vizsgálóbíró most azt kezdi firtatni, miként lett a Gruppo Acqua cég jól fizetett munkatársa négy, egykor a mi­niszter szűkebb környezetéhez számító ifjú hölgy? Ez a tisztítóberendezéseket gyártó cég alkalmazta ugyanis De Michelis hölgyeit, a csinos Piát, Carmelát és a többieket, ilyen módon „szponzorálva” a politikus hölgyseregét a befo­lyásos férfitől kapott támogatá­sok fejében! Nadia Bolgan, De Michelis egykori sajtótitkára, aki azóta szexuális zaklatás vád­jával beperelte egykori főnökét, közben nyilvánosságra hozta, hogy az ex-külügyminiszter „politikai munkatársakként” vette fel stábjába a „megfelelő” nőket. Bolgan kisasszonynak sem csak sajtómunkát kellett végeznie:„"Mindig és minde­nütt tapogatott, s ha nem voltam hajlandó vele aludni, másnap sértődötten viselkedett és rosz- szul bánt velem.” A háremhölgyek azóta kül­földre menekültek, köztük a szőke kaliforniai Tracy Robert is, aki egy ideig hivatalosan Bolgan utódaként szerepelt a nyilvánosság előtt. A rendőrség azonban nem őt, hanem élettár­sát keresi: amint kiderült, ő volt De Michelis szocialista pártjá­nak fő kenőpénz-begyűjtője .. . t t i f

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom