Új Dunántúli Napló, 1994. február (5. évfolyam, 31-58. szám)

1994-02-08 / 38. szám

8 aj DunantüU napló Privatizáció - Az Állami Vagyonügynökség oldala 1994. február 8., kedd Beköszöntő Széles hazai tulajdonosi réteget szeretnénk Beszélgetés Pongrácz Tibor államtitkárral, az Állami Vagyonügynökség Igazgató Tanács elnökével Pongrácz Tibor Tallózás a sajtóból Hírek, vélemények a privatizációról-A magángazdaság a fel­lendülés motorja - jelentette ki Szabó Tamás privatizációs mi­niszter a szóban forgó gazda­sági szféra fejlesztésére irá­nyuló konferencián. A minisz­ter továbbá elmondta, hogy a véghezvitt bank-megerősítési program javítja a hitelezés felté­teleit és megteremti a korszerű bankrendszer létrejöttét.(Pesti Hírlap)- Utolsó lehetőség a kárpót­lásra. Az országos Kárrende­zési és Kárpótlási Hivatal tájé­koztatója szerint február 15-től nyújthatók be a kárpótlási ké­relmek, melyek végső beadási határideje március 16-a éjfél. A határidőn túl érkező igényeket a hivatal már nem tudja fo­gadni.(Petőfi Népe)- Adókedvezmény az MRP-tagoknak. Az érvényes adójogszabályok befektetési kedvezményt biztosítanak azoknak a dolgozóknak, akik MRP-szervezetekben kapcso­lódnak be a privatizációba. (Pesti Hírlap)- Húsipari vállalatok adós­konszolidációban. A földmű­velésügyi tárca és a kormányzat 139 élelmiszeripari vállalatot kíván talpraállítani 30 milliárd forint adóskonszolidációs prog­ram keretében. A Kaposvári Húskombinát felszámolása saj­nálatosan ennek ismeretében is elkerülhetetlen volt. (Napi Gaz­daság)- Visszavonuló. A Priz- kom-birodalom magyarországi vállalkozásai nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Mivel a tulajdonos a kitermelt osztelékot az utolsó fillérig ki­viszi az országból, nem fogadta kitörő lelkesedés azt a szándé­kát, hogy vevő legyen a Duna- pack privatizációra szánt^ to­vábbi 60 százalékra is. Az ÁVÜ újabb tendert írt ki. (HVG) Összeállította: Kaszás Endre Ezentúl hetente találkozik majd az olvasó ezen a helyen az Állami Vagyonügynökség privatizációval kapcsolatos kezdeményezéseivel, a priva­tizáció országos és megyei eseményeiről szóló beszámo­lókkal, s olyan praktikus in­formációkkal, amelyek hozzá­segítik , hogy maga is részt vegyen a tulajdonszerzés va­lamilyen formájában. Most induló, minden megyei lapban rendszeresen megjelenő ÁVÜ-oldalak céljáról, leendő tartalmáról beszélgettük Pongrácz Tibor címzetes ál­lamtitkárral, az ÁVÜ Igaz­gató Tanácsa elnökével.-A privatizáció első idősza­kában meglehetősen kevés in­formáció jutott el az ország polgáraihoz. Nem véletlenül il­lették a behnfentesség, az átlát­hatatlanság vádjával a magá­nosítás folyamatát. Mostanra viszont úgy érezni, a „csapból” is a privatizáció folyik, újság­cikkek, hirdetések, tájékoztató kiadványok, prospektusok soka­sága szól róla. Még mindig úgy érzi a vagyonügynökség, hogy kevés az információ?-Egyesek szerint már való­ban többet beszélünk a privati­zációról, mint kellene, vélemé­nyem szerint viszont a lényeg még mindig csak szlogenek szintjén jutott el a szélesebb tömegekhez. Tulajdonképpen a privatizáció „hálószobatitka­iba” próbálnak belesni az embe­rek , feltételezve, hogy minden­féle sötét dolgok történnek a privatizáció háza táján. Nem igazán szívesen foglalkoznak az egész céljával és az eredménye­ivel, mivel ezek nem szenzációs történetek. Holott szerintem ép­pen az eredmények a szenzáció­sak. Csak néhány adatot jellem­zésül: a magángazdaság jelen­leg már a GDP (bruttó nemzeti termék) több. mint 50 %-át ál­lítja elő. Ma már mintegy 1,5-2 millió új tulajdonos van,jelentős a külföldi tőke beáramlása is, a gazdaság szerkezete a privati­záció révén egyre jobban átala­kul, s a versenyszférában rend­kívüli módon megnőtt a szerep­lők száma. A jogi személyiségű gazdasági társaságok száma a múlt évben mintegy 25 %-kal emelkedett, az egyéni vállalko­zók pedig immár 690 ezren vannak. Úgy vélem, ez jelenti a gazdaság igazi átalakulását, ami vitathatatlanul a privatizáció, a magánosítás eredménye. Emel­lett természetesen vannak ki- sebb-nagyobb hibák, turpissá­gok, sőt visszaélések is a priva­tizáció környékén. De megítélé­sem szerint ez nem kizárólag a privatizáció sajátossága, hanem a közerkölcsök állapotát tük­rözi.- Mi a konkrét céjla a soro­zatnak?- A kezdeti bennfentesség megszüntetésére indítottunk el egy nagyobb kampányunkat, amelynek hármas célja van: a befektetők megkeresése, szá­mukra információ-nyújtás, ami tulajdonképpen egy marketing tevékenyéség külföldön és bel­földön. A második cél a privati­zációs folyamat bemutatása azért, hogy a sajtó és a propa­ganda eszközeivel elősegítsük a tiszta versenyt. Harmadsorban pedig - s ezt legalább olyan fon­tosnak tartom, mint az előzőket - tájékoztatni szeretnénk a ma­gyar polgárokat arról, hogy a magánosítás, az állami vagyon lebontása és magánkézbe adása, számunkra egyszeri, és óriási alkalom arra, hogy kis-, és kö­zepes, vagy nagyobb tulajdont szerezzenek. Rá kell ébreszteni őket arra, hogy ezzel a lehető­séggel élniük kell, mert külön­ben kimaradnak, és később sokkal nagyobb erőfeszítésükbe kerülhet, hogy hasonló tulajdo­nosi pozícióba jussanak, mint akik ezt időben észrevették. Te­hát a sorozatunk célja az ilyen jellegű figyelemfelkeltés, más­részt a leendő tulajdonosok be­vezetése a vállalkozói életbe. Mindeddig - megítélésünk sze­rint - a privatizáció főként a központi sajtóban, az országos lapokban, elektomikus médiu­mokban jelent meg, a vidéki sajtóban kevésbé. Azt a követ­keztetést vontuk le Szabó Ta­más miniszer úrral, hogy javíta­nunk kell a megyei lapokon ke­resztül a vidéken élő lakosság tájékoztatását. Mindenekelőtt azért, mert a megyék polgárait nem csak az országos dolgok érdeklik, sőt,sokkal inkább kí­váncsiak szűkebb pátriájuk eseményeire.- Mit tartalmaznak az AVÜ-oldalak, milyen konkrét információkra számíthatnak az olvasók a jövőben? Országos privatizáció-kérdésekkel egyál­talán nem foglalkozik, kizárólag csak a helyi ügyekkel? Önök nyilvánvalóan a sikeres privati­zációkat, a magánosítás napos oldalát mutatják be. Mi törté­nik, ha ugyanazt a témát az új­ság, más oldalain, kritikusan tá­lalja?-Lesz olyan része az oldal­nak, amely az országos, általá­nos privatizációs kérdésekkel foglalkozik, a helyzetet, az eredményeket, a célokat ismer­teti, lesz egy olyan fejezet, ami kifejezetten a helyi ügyeket tár­gyalja, mi történt, mi várható: elképzelésünk szerint lesznek kiemelt tematikus összeállítá­sok, amelyek például a munka­helyteremtő, a hazai háttéripar fejlesztését szolgáló privatizá­ciót, vagy a kárpótlás és az ál­lami vagyon kapcsolatát mu­tatja be a privatizáció folyama­tában. Szándékozunk emellett kifejezetten ismeretterjesztést is folytatni, például privatizációs kislexikon címmel. Még ko­rántsem világosak ugyanis min­denki számára a privatizációval kapcsolatos fogalmak, nem árt pontosítani őket. Közölni fog­juk, mi hol található, hol kap­ható, hol érhető el - tehát a pri­vatizációban való részvételhez praktikus információkat is ta­lálnak az olvasók. Természete­sen a hirdetések, a hivatalos közlemények is helyet kapnak ezeken az oldalakon. Nagyon remélem, hogy a lapokkal nem kerülünk különösebb konflik­tusba, mert az utóbbi időben a privatizációs döntéseket való­ban nyilvánossá tettük, a konk­rét esetekben pedig a tények a leghatásosabb érvek. Ezzel él­hetnek az újságírók is, ilyen alapon pedig nem hiszem, hogy túl sok ellentmondás lenne kö­zöttünk. Ezzel együtt a kritika nagyon fontos, többnyire feltét­lenül tanulunk belőle.-A megyei lapokban nyilván nem ingyen jelennek meg ezek az összeállítások. Sokak véle­ménye, hogy aránytalanul nagy összegeket fordítanak a privati­záció népszerűsítésére. Meny­nyibe kerül a propaganda-kam­pány?- Valóban sok millió forintot fordítunk erre, bár a megyei la­poktól, különböző, de valójában szerény mértékű engedményt is kaptunk. Megjegyzem, lehettek volna nagyvonalúbbak is, mert valójában közérdekű informá­ciókról van szó. Ezzel együtt valóban nem kevés pénzt fordí­tunk erre a célra, de úgy vélem, nem vész kárba. Reméljük elér­jük vele a célunkat, ami nem szolgál mást, mint a széles ha­zai tulajdonosi réteg, az új pol­gárság kialakulását. Julius Meinl Pécsett is Átalakulás közben, megfogyatkozva Két éve zajlik a Pécsi Mezőgazdasági Rt. privatizációja A négy évvel ezelőtt 360 embernek munkát adó cég dolgozói­nak száma mára 140-re apadt Fotó: Szundi György Az Állami Vagyonügynök­ség a kárpótoltak részére megfe­lelő részvénykínálatot biztosí­tandó 246 000 000 forint össz- névértékű, 24 600 darab, egyenként 10 000 forint névér­tékű Csemege-Julius Meinl törzsrészvényt kárpótlási jegy ellenében hoz nyilvános forga­lomba. A jegyzés ideje február 7-től február 11-ig tart. Mivel a jegyzést végző egyik megbízott a Mezőbank Értékpapír For­galmazó és Befektető Rt., így annak pécsi fiókjában (7624 Privatizáció: más szóval magánosítás, az a folyamat, amelynek során az állam helyett más lesz a tulajdonos. Hazánk­ban állami kézben vannak tö­megesen olyan boltok, üzemek, vállalatok, amelyek magánkéz­ben jobban, gazdaságosabban működtethetők. A cél tehát az, hogy csak a feltétlenül szüksé­ges esetekben maradjon fenn az állami tulajdon, egyébként a vagyont privatizáljuk, magáno- sítsuk. , Az új tulajdonos lehet kül­földi, vagy belföldi jogi sze­mély (pl: Kft, Rt, vállalat), ill. egy,vagy több természetes sze­mély. Ä privatizáció legtöbb­ször az állami tulajdon eladását jelenti, ritkábban kerül sor in­gyenes átadásra, pl. a helyi ön- kormányzatnak. Privatizálható vagyon: Az állami tulajdon egy része nem vállalkozási célokat szolgál, ezeknél tehát nem lehet szó ma­Pécs, Alkotmány u. 12.) is je­gyezhetnek részvényt a bara­nyai érdeklődők. Az ÁVÜ az ér­tékesítési árat úgy állapította meg, hogy 40 000 forint címle­tértékű kárpótlási jegyért 30 ezer forint névértékű Cse- mege-Julis Meinl törzsrész- vényt lehet jegyezni. A közeljövőben az ÁVÜ to­vábbi, baranyai érdeklődésre is számot tartható új részvények (pl: Baranyatej Rt., Inter-Eu- rópa Bank Rt., MASPED) érté­kesítését is tervezi. gánkézbeadásról. Ilyen pl. a Parlament, vagy a Budai Vár épületegyüttese. Az állami tulajdon nagyobb része az ún. vállalkozói vagyon. Ide tartoznak a vállalatok, gaz­dasági társasági részesedések, amelyekkel az állam részt vesz a gazdasági életben. Mivel a vállalkozási célt szolgáló va­gyontömegben az állam része­sedése Magyarországon jóval meghaladja a piacgazdaságban célszerű mértéket, ezért a „több­letet” privatizálni kell. Azt a részt ,amit lehet, azt időleges állmai tulajdonnak nevezzük Kisebb részben azonban egy kormányrendelet alapján meg­határozott gazdasági társasá­gokban és vállalatokban to­vábbra is fenn kell tartani az ál­lami tulajdon. Ezt a vagyontö­meget tartós állami tulajdonnak hívjuk. (Jövő héten az átalaku­lási folyamatról nyújtunk bő­vebb tájékoztatást.) A több állami gazdaság ösz- szevonásából létrejött Pécsi ÁG. az átalakulási folyamat kel­lős közepén tart. A mezőgazda- sági nagyüzem mélyrepülése a '90-es évek elején kezdődött, amikor a cég külön vált a Zen­gőalja ÁG-tól. A gazdálkodást nagymértékben meghatározta, hogy az adósságok nagyrésze a pécsi gazdaságnál maradt, így 1992-ben elkerülhetetlenné vált az öncsőd bejelentése. A 115 millió forintos adósság komoly terhet jelentett a cég számára, rövidesen mégis létrejött a cső­degyezség. A csődhelyzettel egy időben a Pécsi ÁG. államigazgatási felügyelet alá került, irányítását miniszteri biztos vette át. A cé­get előbb átalakításra, majd a decentralizált privatizációs körbe jelölte a tulajdonos Ál­lami Vagyonügynökség.-A gazdaság privatizációja részben már ezt megelőzően megindult egyes ágazatok, il­letve ingatlanok értékesítésével - mondta az átalakulásról Vas­vári László főmérnök, a cég igazgatóhelyettese. - Vegyes tulajdonú társaságként kft. jött létre a baromfitelepünkből, ló­tartó részlegünkből, magánerős vállalkozás vette bérbe gyümöl­csösünket, a kastélyszállót, és vette át üzemeltetésre gomba­ágazatunkat, fűrészüzemünket pedig teljes egészében kivásá­rolták. Most a decentralizált privatizáció keretében sertéste­lepünk, a kastélyszálló az étte­remmel, a megalakult kft-kben fölhalmozódott üzletrészek, és további gazdasági ingatlanok kerültek meghirdetésre. Közü­lük többet meg is vásároltak a korábbi bérlők. A Pécsi ÁG. június 30-ával alakult át részvénytársasággá. Tevékenységét nagymértékben befolyásolják a korábbi évek működéséből örökölt hagyo­mányok: Az önállósult baromfi- telep mellett a tekintélyes mér­tékű sertés- és szarvas­marha-tartás máig meghatározó jelentőséggel bír a növényter­mesztésre is, hiszen annak je­lentős részét a szükséges meny- nyiségű takarmány megterme­lése teszi ki. Ezen túl burgo­nyát, napraforgót, borsót, kuko­ricát és búzát termeszt a rész­vénytársaság eladásra. A ko­rábban szintén nagy jelentőségű gyümölcsösöket - barack, kaj­szi, meggy, szőlő - ma már bér­ben művelik. Az átalakulás nem múlt el nyomtalanul a gazdaság foglal­koztatottainak létszámán sem. A négy évvel ezelőtt 360 em­bernek munkát adó cég dolgo­zóinak száma mára 140-re apadt. A távozók azonban nem váltak munkanélkülivé, többsé­gük az új tulajdonos, illetve bérlő alkalmazásába kerültek. A létszámmal párhuzamosan alaposan megfogyatkozott a gazdaság területe is. Két évvel ezelőtt még 4441 hektáron gaz­dálkodott a cég, ami mára keve­sebb mint felére, 2027 hektárra fogyatkozott. A csökkenés okai elsősorban a kárpótlási földek kijelölése, illetve egyéb értéke­sítések és bérbeadások voltak. A részvénytársasággá alakult mezőgazdasági nagyüzem jegyzett tőkéje megközelíti a 271 millió forintot, tőketarta­léka pedig kevéssel meghaladja a 129 milliót. A cég pénzügyi helyzete még úgy sem mond­ható túlságosan stabilnak, hogy a kivásárlások összegei az rt-nél maradnak, ugyanis fejlesztésre régóta nem telik belőle, a gaz­daság lassan, de folyamatosan föléli vagyonát.- Éppen ezért tűztük ki célul magunk elé, hogy megpróbál­junk a befolyó összegek nélkül talpon maradni - ismertette a részvénytársaság elképzeléseit Vasvári László. - Az elmúlt év­ben az átalakuláskor a mérleg veszteséget mutatott, az év má­sodik fele talán „0”-szaldós lesz. A dolgozók többsége azonban mégis bízik az Rt. to­vábbi működésében. Röviddel ezelőtt járt le a határideje az ÁVÜ privatizációs pályázatá­nak, amit a részvények 90 szá­zalékának értékesítésére írtak ki (a fennmaradó hányad kedvez­ményes dolgozói kivásárlásra kerülhet). Itt helyben is alakult egy konzorcium a vásárlásra, amelyben a menedzsment és a munkavállalók közösen, egy külső befektető bevonásával pá­lyázták meg a privatizációs le­hetőséget. ABC a privatizációhoz

Next

/
Oldalképek
Tartalom