Új Dunántúli Napló, 1994. február (5. évfolyam, 31-58. szám)

1994-02-07 / 37. szám

1994. február 7., hétfő Külföld új Dunántúli napló 11 Tudósítás a kulisszák Krími dilemmák moszkvai szemmel mögül Az elnök beszéde Az amerikai politikai élet je­lentős eseménye a minden év januárjában elhangzó elnöki Üzenet az Unió helyzetéről. Hogyan készült el az elnök beszéde? Ahogy az egyik bea­vatott kissé szarkasztikusán megjegyezte: „meglehetősen kaotikus folyamat eredménye­képpen.” Nem kis részben azért, mert Clinton elnök szeret szerkeszteni és átszerkeszteni; nemcsak írásban, hanem élő­szóban is. Ezért amikor Az Unió helyzetéről szóló beszé­dének tizedik változatát pró­bálta a Fehér Ház színház- és vetítőtermében, akkor családja és az elnöki tanácsadók csapata mellett a nézők-hallgatók kö­zött volt a gyorsírók teamje is, hogy a mind újabb és újabb változatokat papírra rögzítsék. Az előkészületek egyébként még jóval karácsony előtt kez­dődtek. Az elnök belső tanács­adóival beszélte át a legfőbb pontokat, konzultált a szenátus súlyos személyiségeivel, és csak azután következett a szö­vegírók csapata, közöttük olyan öreg rókákkal, mint ami­lyen Robert Shrum, aki még a néhai Kennedy elnöknek is be­szédírója volt! Az elkészült verzió egyre újabb változásokat szenvedett el a további tanácsadói véle­mények alapján. A szöveg Clinton elnökkel volt kará­csonykor és szilveszterkor, de még európai útjára is elkísérte, ahonnan nap mint nap hívta a Fehér Házi szövegíró csapatot az egyre újabb változtatások­kal. Következett a főpróba, a már említett Fehér Házi vetítőte­remben. Reggel hatkor kezdő­dött és késő délutánig tartott. A nézők-hallgatók (netán az újabb módosítást kérők?) kö­zött volt az elnök neje, Hillary, az alelnök A1 Gore, a Fehér Ház személyzeti főnöke és így tovább. Még ugyanennek a napnak az estéjén került sor az „elő­adásra”, az amerikai parlament mindkét háza előtt. A 63 per­ces beszéd után (és minden bi­zonnyal a hosszas előkészüle­tek miatt) úgy berekedt minden amerikaiak elnöke, hogy az el­következő két napra minden nyilvános megjelenését le kel­lett mondania. Ahogy Amerikában mond­ják, két dolgot soha nem lenne szabad megnézni: hogyan ké­szül a kolbász és a törvény. Az egyik amerikai lap szerint még valamivel ki lehetne egészíteni a fentieket: s arra se legyen ki­váncsi senki sem, hogyan „áll össze” egy Clinton-beszéd ... A krími elnökválasztás eredménye alighanem a kijevi vezetés mellett nem kis fejfájást okoz Moszkvának. Az első orosz reagálásokból is kivilág­lott: a Kremlnek egyáltalán nem hiányzik egy újabb feszültség- góc a déli határok mentén, an­nál is inkább, mivel a legutóbbi felmérések szerint Ukrajna más, oroszok lakta területein is erő­södnek a moszkvabarát érzel­mek, ami óhatatlanul konflik­tushoz vezethet a két ország kö­zött. Az Oroszországgal való fo­kozatos egyesülést célul tűző újdonsült krími elnök, Jurij Meskov győzelme ily módon a lehető legnagyobb óvatosságra kényszeríti Moszkvát. E sorok írójának kérésésre orosz diplo­maták vonakodtak egyáltalán kommentálni Meskov győzel­mét, az orosz hírügynökségek­nek kizárólag „név nélkül” nyi­latkozó orosz diplomaták pedig nem győzték hangsúlyozni, hogy kizárólagos ukrán belügy­ről van szó, s úgymond a határ menti térségek közötti gazda­sági együttműködésre kellene helyezni a hangsúlyt, ami csök­kentheti a szociális feszültséget. Noha a kijevi parlament az alkotmányba beépített egy biz­tosítékot, amely által ellenőrzés alatt tartható a meglehetősen vehemens, újdonsült krími el­nök átal gerjesztett független­ségi láz, Meskov nem rejti véka alá, hogy már tavasszal, egy népszavazáson dűlőre akaija vinni a terület függetlenségének ügyét. Az ukrán államfő ugyan hatályon kívül helyezheti az uk­rán törvényekkel ellentétes krími határozatokat, és adott esetben meg tudja akadályozni a népszavazást is, bár ez legfel­jebb erő alkalmazásával kép­zelhető el, ami beláthatatlan következményekhez vezet­hetne. Elég utalni a többségé­ben szintén Moszkvával szim­patizáló Fekete-tengeri Flot­tára, amely esetleg nem ma­radna tétlen egy kijevi erőde­monstráció esetén. Mindez vé­gül is egy olyan forgatókönyv, amelynek megvalósulását mind Kijev mind Moszkva minden lé­tező eszközzel igyekszik meg­akadályozni. Az igazi dilemma azonban végülis nem rövid távú. A krími és esetleg a harkovi, dnyepropetrovszki, vagy a nyi- kolajevi területen jelentkező moszkvabarátság azért lehet ve­szélyes, mert Kijevben és Moszkvában a súlyos válság miatt erősödik a nacionalizmus. Elég a RUH vezetőire, vagy Zsirinovszkijra utalni, akik el­lentétes előjellel, de nyilván meglovagolják majd a Moszk­vához vonzódó területek törek­vését és megpróbálnak nyomást gyakorolni kormányaikra. Esetleges nagyobb arányú előretörésükre, netán kormány- tényezővé válásukra jobb nem is gondolni. Nem kell ugyanis gazdag fantázia hozzá, hogy mit jelenthetne ez. Kóti Lóránt Február 4-én, pénteken megkezdte adását az egykori keleti tömb első, az egész országot besu­gárzó magántévéje Prágában. A tévé Nova néven egyelőre minden este hírekkel jelentkezik. A varsói rendőrség gondjai Nyugdíjaztatását kérte Wik­tor Mikusinski, Varsó rendőr- főkapitánya. A hírek szerint eb­ben döntő szerepet játszott az országos rendőrfőparancsnok elégedetlensége a varsói bűnül­dözés eredménytelensége miatt. Kétségtelen, hogy Miku­sinski, aki 2 éven át töltötte be funkcióját, nem sok eredmény­nyel dicsekedhet, s a közbizton­sági helyzet a lengyel főváros­ban egyre romlik. A kommentá­rok azonban úgy vélik, ezért nehéz személyét felelőssé tenni. A statisztikák szerint 1993-ban mintegy 88 ezer bűncselek­ményt követtek el Varsóban, s az elkövetőknek csupán 22 szá­zalékát sikerült elfogni. Jobb eredményt azonban nehéz lehet elvárni, ha figyelembe vesszük a rendőrség helyzetét. A fővárosban csupán 6700 rendőr van, 2300 státus betöltet­len. Ráadásul az év elejétől megkezdődött a tapasztalt rend­őrök menekülése a testületből, miután az új nyugdíjtörvény sokkal kedvezőtlenebb szá­mukra a korábbinál. A rendőrök többsége csupán 2-3 éve végzi ezt a munkát, holott a szakértők szerint minimum öt éves gya­korlat szükséges ahhoz, hogy valaki önálló, és „teljes értékű” rendőr legyen. A varsói rendőrök egyhar- mada munkásszállón él. A fiatal rendőrök 3 millió zlotynál is alacsonyabb fizetésükből több mint egymilliót fizetnek ki csu­pán a szállásukért.Ezek a fiata­lok azért léptek be a rendőrség­hez, hogy megmeneküljenek a munkanélküliségtől. Miután fi­zetésük a nyomorszintű megél­hetést sem biztosítja, általános gyakorlat, hogy a szolgálat leté­tele után másodállásban testőr­ködéssel foglalkoznak, mert így szerencsés esetben hivatalos fi­zetésüknek akár 5-6-szorosát is megkereshetik. Főnökeik kény­telenek szemet hunyni, mert - mint a Zycie Warszawy írta - ezt még mindig jobbnak tartják, mintha hagynák magukat meg­vesztegetni. Barabás T. János Ellopták a Bambinellót A népi mondás szerint az egész várost nagy baj éri, ha egyszer ellopják. A baj megtör­tént: kedden éjjel ismeretlen tet­tesek ellopták a római Santa Maria dell,Aracoeli templom­ból a Gyermek Jézus csodatévő faszobrát, a felbecsülhetetlen értékű Bambinellót. A tolva­joknak nem volt nehéz dolguk. Tárva nyitva állt a szobrocskát őrző páncélszekrény és az a szoba is, ahol a páncélszekrény volt. A rendőrség azonnal nagy erőkkel kezdett a tolvajok - fel­tehetően hárman voltak - és a szobrocska utáni kutatásba. A szakértők leginkább attól tarta­nak, hogy a tettesek nem voltak műértők, nem megbízásból dol­goztak, így félő, ha észreveszik, hogy az aranyozott szobor való­jából fából van, egyszerűen a Teverébe hajítják. Új ember az FKP élén A „nagy nevek” helyett egy fiatalabb, külföldön kevésbé ismert, de a párt tagsága köré­ben igen népszerű politikust, Robert Hue-t választotta meg a Francia Kommunista Párt veze­tőjévé az FKP szombaton zárult XXVIII. kongresszusa. A párt választási eredménye­inek hanyatlása, népszerűségé­nek csökkenése, s a több mint húsz éve a főtitkári poszton álló Georges Marchais távozása eleve a „megújulást” tette a kongresszus központi kérdéskö­révé. Ezt a szándékot tükrözte a demokratikus centralizmus el­vének feladása, a vezető szer­vek névváltoztatása (megszűnt például a központi bizottság és a politikai bizottság elnevezés), s az új - főtitkár helyett orszá­gos titkárnak minősített - ve­zető, a mindössze 47 éves Hue megválasztása. Legfőbb vetély- társával, az apparátus emberé­nek tekintett (s az FKP képvise­lőházi csoportját vezető) Alain Bocquet-tel szemben őt inkább a helyi alapszervezetek „embe­rének” vélik, aki csak 1990-ben, a legutóbbi pártkongresszuson került be a csúcsnak számító po­litikai bizottságba. A párt legfőbb vezető testületébe, a PB utódjának számító országos iro­dába egyébként minden korábbi állítása ellenére bekerült az ed­digi főtitkár, Georges Marchais - de az eddigi gyakorlatnak megfelelően tag lett a „belső el­lenzék” két tagja, Philippe Her­zog és Guy Hermier is. Ugyan­akkor lemondott minden maga­sabb tisztségről, így eddigi PB- és KB-tagságáról, a reform- szárny vezetője, Charles Fiter- man, aki Mitterrand hatalomra- jutása után egyike volt az első szocialista kormány négy kommunista miniszterének. Mint sajtótájékoztatóján kö­zölte: a kongresszus a megúju­lás szempontjából egy újabb elmulasztott alkalmom volt, s a párt nem lesz képes megvalósí­tani a kongresszuson meghirde­tett törekvéseket. Az égvilágon már mindent tapasztalt filmrendező ilyet azért mégsem látott. A ma- karszkai tengerpart strandján tó­tágast állt egy kislány, majd ci­gánykereket vetett, s végül be­állt a fiúk közé focizni. Úgy cse­Új csillag a jugoszláv filmművészet egén Kislány fiúszerepben lezett, kezelte a labdát és rúgta a gólokat, mint a fiúk. Miután a harmadikat berúgta, a rendezőnek „elszakadt” a filmje. Ott hagyta a sört az asz­talán, lerohant a pályára, s fél­rehúzta a kislányt. Majdhogy­nem kiütötték! A nyaraló gye­rekekre ügyelő testnevelési ta­nár ugyanis, aki boxoló, odaug­rott hozzá, mert azt hitte zak­latni akarja a kikindai nyaralók üdvöskéjét, a 14 éves Keller Mártát. A filmrendezőnek elő kellett kotornia személyazonos­sági igazolványát, hogy bebizo­nyítsa: csak egy filmszerepért fellobbant, művésziélekről van szó, aki dehogyis akarja bántani Mártát, hanem filmszerepet kí­nál fel neki. így kezdődött a most már 17 éves Márta karrietje. Ugyanis, 2500 kislány közül ő kapta meg a főszerepet a Virginia című ju­goszláv filmben, amely arról szól, hogy egy elmaradott, sze­rencsétlen családban kislány születik. Horvátország azon vi­dékén viszont, amelyet ma már Szerb Krajinának neveznek, s ahol rettentően nehéz a megél­hetés, a karsztos vidék talaját pedig feltörni szinte lehetetlen. Erre csak erős férfiak alkalma­sak, meg, mint a filmben lát­ható, Márta.- Valóságos sorscsapás, ami­kor ilyen körülmények között egy anya kislánynak ad életet - meséli Márta, akit az egykori Nagykikinda magyar negyedé­ben találunk meg.- Filmbeli apám le is ta­gadta, hogy kislánya született, fiút kezdett nevelni belőlem. A legkeményebb paraszti munkát végeztette velem, nadrágba, trikóba bújtatott, rövidre nyí- ratta a hajam, s tiltotta, hogy bárkinek is elmondjam, leány vagyok. Tíz-tizenkét éves ko­romban szántanom kellett két ökörrel. . . Márta beteszi a filmkazettát a tévékészülékbe, peregnek a Virginia filmkockái. A kislányt pálcával fenyíti az apja. Hatal­mas csapások hullanak az üle- pére, de ő fogszorítva tűri, hogy megbotozzák... Ki gondolta volna, hogy már az első alakításáért nemzetközi díjat kap Márta? Pedig ez tör­tént 1991 december 7-én Ber­linben. Sokszáz művész, ren­dező és magasrangú vendég je­lentlétében Márta futott elsőnek célba, övé lett a Felix filmmű­vészeti díj, amelyért a legjobb fiatal filmművészek versenge­nek Európában. Amikor felvezették a dobo­góra, csak annyit tudott rebegni, amennyit angolul tudott: Thank you, thank you ... Márta mosolyog, örül az em­léknek, de most már legújabb filmje foglalkoztatja, amelynek ősbemutatója ezekben a napok­ban történt meg Belgrádban. Nem akármilyen körülmények között, hanem ott, ahol az ilyen bakfis lányokat a hideg is ki­rázza: a katonakórházban, sebe­sültek között.- Nem bírtam őket nézni - válik fályolossá a hangja - kar­juk, lábuk nem volt, némelyik­nek az egyik szeme hiányzott. Tolókocsiban ültek legtöbben . .. Minek ez a háború! A fiata­lok nem szeretik, hisz a jövőjü­ket szeli ketté .. . Azért mutatták be a kórház­ban, a sebesültek között az alko­tást, amelyben Márta már „érett” szerepet játszik, mert a mostani háború egy megrázó epizódját eleveníti fel. ,,A könny és testvérei” című leg­frissebb jugoszláv játékfilm a sebesültek között játszódik le, akiknek az álma kizárólag a robbantáshoz, az aknához, tá­madáshoz és gyilkoláshoz kö­tődik. A kijózanodás pillanatai­ban azonban felfigyelnek másra is, egyikük például beleszeret Mártába, aki orvosi középisko­lásként a kórházba jár gyakor­latra. A súlyosan sebesült fiú­nak megtetszik, arról álmodo­zik, hogy elveszi feleségül. Amikor azonban meggyógyul, elviszik a frontra, s megszakad a háborús szerelem ...- Miért vállakozott egy ilyen szerepre, Márta?- Azért, mert a szerelem szép . .. Mert a háborúban is születhet szerelem ... Az ágyú­zás sem tudja megakadályozni két fiatal érzelmeinek kibonta­kozását ... Keller József, az apa, vasúti asztalos. Fáradt munkásember. Az édesanya háziasszony, Xe­nia, a nővér nemrég fejezte be a középiskolát. Márta júniusban lesz érettségiző. S utána?- Tavaly már felvételiztem a Színművészeti Akadémián, de megbuktam - vallja be töredel­mesen.- Nem készültem fel rende­sen. Van idő, az idén ismét pró­bálkozom. Közben egy hosszú doku­mentumfilmben is szerepelt. Nem elég ez egy 17 éves kis­lánytól? Polyvás József

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom