Új Dunántúli Napló, 1994. január (5. évfolyam, 1-30. szám)

1994-01-13 / 12. szám

1994. január 13., csütörtök A mai nap uj Dunántúli napló 3 Xantus János nyomában Emlékversenyt és amerikai expedíciót szerveznek pécsi diákok Nem kis bátorság és lelemé­nyesség kell ahhoz, hogy ma­napság bárki is azt forgassa a fe­jében: emléktúrát szervez Xan­tus János, a nagy magyar geog­ráfus halálának 100. évfordu­lója tiszteletére az amerikai kontinensen. Bodó Nándor Fe­renc és Oszvald Ferenc Nándor, a Janus Pannonius Tudománye­gyetem földrajz szakos hallga­tói azonban ezt tervezik, s a terv, úgy tűnik, valósággá is vá­lik. Országos Xantus János em­lékversenyt hirdettek, melynek első fordulója, 1018 résztvevő­vel, a középiskolákban már le­zajlott, következnek a megyei döntők, majd áprilisban a két­fordulós országos döntő Pé­csett, húsz résztvevővel. Az első fordulóban egy százötven pontos tesztet kell kitölteni, majd a legjobb tíz a professzo­rokból és egyetemi hallgatókból álló zsűri előtt nyilvános szóbeli vetélkedőn méri össze tudását. Az első három helyezett vehet aztán részt az emléktúrán. Az expedíció huszonöt fős lesz, a győztes középiskoláso­kon kívül részt vesz benne az egyetem három professzora, hét szervező diák, tíz hallgató az egyetemről, akik pályázat útján kerültek be a csapatba, Mánfai György fotóművész szintén az egyetemről, egy orvos és Xan­tus Gábor, Xantus János le­származottja, aki operatőr és filmrendező. Az emléktúra érinti Mexikó városát, Kaliforniát, Arizonát, Nevadát, a Grand Canyont, San Franciscót, Los Angelest. Megtekintenek csillagvizsgá­lókat, napfizikai obszervatóri­umot, ellátogatnak egy szürke­bálna rezervátumba, több indián rezervátumba, meg kívánják vizsgálni a húszmilliós Mexi­kóváros agglomerációs problé­máit, a NAFTA szabadkereske­delmi társaság tevékenységét, az amerikanizmus teijedését Mexikóban, a fogyasztási társa­dalom pazarlását. Ezen kívül mammutfenyőket, nemzeti parkokat és sivatago­kat, gyűjtenek kőzeteket és ás­ványokat, készítenek fotókat és filmeket. Több tv-társaság érdeklődik már most a készítendő film-epi­zódok iránt, melyek elején és végén azoknak a szponzorok­nak a reklámanyagát is bemutat­ják, akik az expedíciót támogat­ják. Az előzetes költségbecslés szerint 173 800 dollár az út tel­jes költsége, melyre eddig ti­zenegymillió forintra (kb. száz­ezer dollár) van szándéknyi­latkozatuk. Az expedíció júliusban indul, várhatóan 35 napos lesz. A be­gyűjtött, hatalmas anyag az egyetem információs központ­ját, az Érdi Földrajzi Múzeum és a Janus Pannonius Múzeum gyűjteményét fogja gazdagítani. Cseri László Százhúsz milliós árvízkár Szabolcsban Mintegy százhúsz millió fo­rint értékű kárt okozott a Tisza és a Túr karácsonyi árhulláma Szabolcs-Szatmár-Bereg me­gyében - hangzott el a régió ár- és belvízvédelmi bizottságának szerdai nyíregyházi ülésén. Minden idők második legna­gyobb árhulláma - a Túron Sonkádnál elérte a súlyos káro­kat okozó, 1970-es Tisza-Sza- mos-közi árvízkatasztrófa víz­szintjét, mig a Tiszán Tivadar­nál csak néhány centiméterrel maradt el attól - a folyószabá­lyozási létesítményekben, a partvédő művekben, a zsilipek­ben, 1 a gátak töltéskoronáiban, valamint a hírközlő rendszerek­ben mintegy 100 milliós kárt okozott. A veszélyhelyzet miatt elrendelt fokozott készültség költségei pedig elérték a húsz­millió forintot. A szakemberek megoldandó feladatként jelölték meg, hogy az igen veszélyeztetett sza- bolcs-szatmár-beregi térségben gyorsabb ütemben fejlesszék a gátrendszert, hiszen a kiépített­ség csak 52 százalékos. A Sza­mos mentén még ennél is rosz- szabb a helyzet. Fontos lenne a műszaki korszerűsítés, a véd­vonalak menték a földutak jár­hatóvá tétele, a hírközlési esz­közök felújítása, valamint az előrejelzések tökéletesítése. Ezekben a napokban Hirden tisztítják, mélyítik a vízelvezetőárkokat. A kivitelezők, a sellyei Vízgazdálkodási Vállalat dolgozói ígérete szerint a talajvíz így gyorsabban elszivárog, és a nagy esők sem árasztják el az új lakótelep utcáit. Fotó: Vince Barbara A drogosok ellátása állami feladat A kábítószerélvezőt több minden segítheti a gyógyulás­ban, egyebek mellett a pozitív példa is: ha látja, van akinek sikerült talpra állnia. A ma­gyar egészségügy azonban kevés jó példával dicsekedhet. Ennek okairól beszélgettünk dr. Kelemen Gáborral, a régió addiktológus szakfőorvosával. Meggyőződése szerint a drogosokat akkor is kezelni kell, ha nem tudják meggyó­gyítani. A kábítószeresek ke­zelését több szemből álló há­lónak tekinthetjük, amelyből, ha egy szem is hiányzik, ki­sebb az esély a gyógyulásra. A méregtelenítésre adottak a fel­tételek, e célra klinikai ágyak állnak rendelkezésre, az ezt követő a kórházi kezelést Ba­ranya megyében a szigetvári kórház addiktológiai osztálya vállalta fel. A következő stáció adott esetben a drogtanya lehet, s ebből a szempontból megyénk igen jól áll. Az ország öt drog­tanyája közül három található a megyében. Ezekben a reha­bilitációs otthonokban néhány év alatt megváltozhat a drog- fogyasztók mentalitása. Az utógondozást a drogközpon­tok látják el, amelyekre szer­vezői feladatok is hárulnának. Sajnos nem csak a pécsi in­tézményre igaz, hogy hiá­nyoznak a megfelelő technikai és személyi feltételek. Pécsett például nincs terápiás helyi­ség, ahol csoportos foglalko­zásokat tartatnának, s pusztán kétszemélyes kapcsolat nem elég a gyógyításhoz. A drogközpontok tartanák a kapcsolatot a kábítószeresek önsegítő köreivel is, ha lenné­nek ilyenek. Jelenleg az alko­holisták önsegítő csoportjai fogadják be őket. Segítségre van szükségük a segítőknek is, ezért sajnálatos, hogy a taná­rokat, orvosokat, rendőröket, lelkészeket tömörítő Baranya megyei szakértői bizottság felbomlott, miközben a kábí­tószerélvezők gyógyításában csak egy szakmai csoport együttműködésétől várható eredmény. Hiányos az úgyne­vezett kapcsolati háló is. A szenvedélybetegekre a tagadó hozzáállás a jellemző, és a drogos környezete általában nem tudja, hogyan segítsen. Jó lenne, ha a drogközpon­tokban a nyugati mintához ha­sonlóan nem egy kézben lenne az intézmények vezetése, ha­nem egy szakmai és egy me­nedzser igazgató hozná a dön­téseket. Kelemen doktor is úgy véli, a drogközpontoknak nagyobb önállóságra lenne szükségük. A pécsi például a gyermekkórházhoz tartozik, miközben betegeinek zöme felnőtt. Kevés a szakember, és álta­lában kevesen rendelkeznek a megfelelő szemlélettel. A szintén szenvedélybeteg alko­holisták például előbb találtak gyógymódot önmaguk szá­mára, mint a szakemberek. (1935-ben alakult meg Ame­rikában az első névtelen alko­holisták klubja.) A kábítósze­resekkel való foglalkozás töb­bek között nagy alázatot kí­ván. Ha a terapeuta nem ismer olyan kábítószerélvezőt, akit szeret és tisztel, aligha tudja gyógyítani a pácienseit. Az 1993-as évi III-as, a szociális törvény kimondja, hogy a drogosok számára a rehabilitációs intézmény fenn­tartása és a nappali ellátás biz­tosítása állami feladat. Ebbe a munkába az utóbbi években magánalapítványok, civil szerveződések is bekapcsolód­tak. Porth E. Augsburgba várják a pécsi iparosokat A Sváb Kézműves Kamara kiállítást és vásárt rendez Augs- burgban április 23. és május 1. között. A Pécsi Ipartestület tag­jait is meghívták erre. Január 15-ig várják az elektrotechnika és fémipar területén dolgozó iparosok, valamint keramiku­sok, bőrdíszművesek és egyéb kézművesek jelentkezését. Bő­vebb információ kérhető a Pécsi Ipartestületnél, Pécs Rákóczi út 24-26, vagy a 427-833-as tele­fonszámon. Ki kavarja a vihart az új besorolások körül? Nagy Erzsébetnek, a PDSZ városi ügyvivőjének az Új Du­nántúli Naplóban 1994. január 7-én megjelent írásából az első olvasatra érzékelhető, hogy az inkább a szervezet népszerűsí­tését szolgálja, semmint a jogi előírásokat figyelembevevő pe­dagógus-besorolásokat segíti. Utal erre saját megfogalma­zásából is az a mondat, melyben leírja, hogy az intézkedésre megszabott törvényi határidő 1993. december 31. Miért tehát az utólagos han­gulatkeltés? A pedagógia sza­kos diploma elfogadásának kér­dése mondvacsinált probléma. A polgármesteri hivatal dolgo­zói még decemberben megbe­szélést tartottak a közoktatási intézményeket képviselő szak­emberekkel, mely alkalommal megegyezés született arról, hogy a pedagógia oklevél posztgraduális képzésként min­den pedagógus fizetési osz­tályba sorolásánál elfogadható. A munkájukat tartósan magas színvonalon végző pedagógu­sok ,,F’ fizetési osztályba tör­ténő lehetséges átsorolásáról szintén kedvező döntés született a városban. Ugyanis a közgyű­lés 1993. május 13-i ülésén egyetértett azzal, hogy a kie­melkedő munkát végző peda­gógusok közül azokat, akiket írásban javasoltak a közoktatási intézmények vezetői, ,,F’ fize­tési osztályba sorolják át. Az in­tézményi javaslatok a szakmai önállóság jegyében fogalma­zódtak - vélelmezzük, hogy a munkahelyi érdekképviseleti szervek egyetértésével. Bár a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény - annak hiányos­ságaként elkönyvelve - nem utalt a fenntartói egyeztetésre, a közgyűlés dicséretes módon egyetértését adta hozzá. Ennek jelentősége azért óri­ási, mert sokkal később, az el­múlt év decemberében vált csak nyilvánvalóvá, hogy állami se­gítség nem érkezik ennek a munkának az elismerésére. Minden közoktatási intéz­ménynek volt tehát lehetősége arra, hogy minősítse a pedagó­gusok munkáját, és felelősség- teljes döntését követően a fenn­tartó önkormányzattól kérje az általa javasolt pedagógusok számára a jó munka elismerését jelentő béremelés fedezetét. Nem hivatalos információink szerint a városi szakszerve­zetiek) a tanév során folyama­tosan javasolták (netán erőltet­ték?) az ún. lehetséges „F’-be sorolást - mondván élni kell az állami támogatás igénybevéte­lével. Arról nincs tudomásunk, hogy ténylegesen történtek-e az intézményeknél később átsoro­lások. Olyan értesülésünk vi­szont van, amely szerint a szak- szervezeti vezető indított pert igazgatója ellen, mert jó mun­kája alapján nem sorolta őt ,,F’ kategóriába, bár az nem a bíró­ság, hanem az igazgató jogköre. Sajnos, a törvény és a kor­mányrendelet módosítása kö­vetkeztében valóban felmerül­hetnek újabb igényeket az ér­tékrendek következetes tiszte­letben tartása mellet néhány pe­dagógus minőségi munkája alapján történő átsorolására. Konkrétan arról van szó, hogy akiknek ma a beszámításhoz el nem fogadható diplomájuk van, (aminek következtében decem­ber 31.-ig vissza kellett sorolni őket) tartósan magas színvona­lon végzett munkájuk elismeré­seként is megérdemelték az ,,F’ fizetési osztályba sorolást. Ennek feltérképezése és érté­kelése folyamatban van. Szeretnénk, ha a megemelt bér mielőbb a pedagógusok ke­zébe kerülne. Ézen dolgoznak a hivatal munkatársai. Ezért nincs idejük - a cikkíróval ellentétben - munkájukat az újságban rek­lámozni. Tóth Béla irodavezető Pécs Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatal Közoktatási, Közművelődési és Sportiroda Lábbal vagy desodorral? Tanácsok és talányok a januári Pandúrban A hercegnő nem darabol - embert. Viszont havat lapátol és szerepet játszik. A támadói pe­dig igencsak pórul járnának, mert Medveczky Ilona meg­tudja védeni magát. Hogyan? Ez is kiderül a Pandúr januári számából. A csinos rendőrnők viszont a desodorra esküsznek. Miért? Erre a kérdésre is a ha­vonta megjelenő bűnügyi ma­gazin ad választ. A népszerű újság ezúttal is nagy terjedelemben foglalkozik az utóbbi hetek legjelentősebb bűnügyeivel, a legdöbbenete­sebb tragédiákkal. A lap mun­katársai megpróbáltak utána­járni, mi is történt a Dohány ut­cai zsinagógában azon a hétvé­gén, amikor a műkincsrablók közel kilenc milliárdos zsák­mánnyal távoztak. Miért zuhant le az a mentőhelikopter, amely­nek roncsai között öt ember - köztük két csecsemő - lelte ha­lálát és miért darabolta fel az áldozatát a pécsi gyilkos? A vodka jó pénzt hoz, külö­nösen ha 18 ezer üveg lopott italról van szó. A milliós mis­kolci ékszerrablás tettesei ehhez képest csak „aprópénzben utaz­tak”. A legeredetibb bűnmegelő­zési tanácsokkal ezúttal is Nagy Bandó András szolgál. A nép­szerű humorista - aki nemrég a New-York-i maratonin indult versenyzőként - elárulja, mi­lyen talpbetétet érdemes hor­dani az amerikai metropolisban és hogyan kell viselkednie a gyanútlan magyar turistának, ha bűnözőkkel vagy rendőrökkel hozza össze a sors az óceán tú­loldalán. A teszt, a horoszkóp, a grafo­lógia és a rejtvények mellett egy pályázati felhívás is található az újságban. Ez összefügg azzal, hogy a kiadó Pandúr Könyvek címmel egy sorozat megjelente­tését tervezi. (Ennek első da­rabja: „Fejezetek a rendőrség történetéből” címmel február elején kerül ki a nyomdából.) Bővebbet a Pandúr januári számból, amely már mindenhol kapható. A népszerű bűnügyi maga­zin mostantól színes műnyomó borítóval a korábbinál nagyobb terjedelemben és jóval na­gyobb példányszámban jelenik meg. Bálok vízkereszttől hamvazószerdáig A keresztény erkölcsi felfo­gás az év bizonyos időszakai­ban nem nézi jó szemmel, ese­tenként kifejezetten ellenzi a za­jos mulatságokat, dáridókat. Van azonban az esztendőnek egy olyan szakasza, amelyben a dalos, táncos szórakozás, viga- dás a keresztény egyházak hiva­talos felfogása szerint is he­lyénvaló. Ez a vízkereszttől - idén ja­nuár 2-ától - hamvazószerdáig teijedő ciklus, amely most feb­ruár 16-ára esik, a farsang. Pon­tosabban a hamvazószerda előtti, úgynevezett „húshagyó­keddi” napig tart, hiszen ham­vazószerdával már megkezdő­dik a nagyböjt. A farsang szó német eredetű, a „fasching”-ból magyaroso­don. Első írásbeli megjelenését 1283-ból ismerjük. A farsango­lás szokása már a középkorban is dívott. Elsősorban a királyi udvarban, másodsorban a városi polgárság körében, amely tud- valévőleg helyenként szászok­ból állt, harmadsorban pedig a jobbágyságnál. A birtokos ne­messég csak később hódolt e hóbortos mulatozásnak. A királyi udvarban jelentős volt az itáliai hatás, míg a másik két társadalmi osztálynál a né­met befolyás érvényesülhetett. Ezt az is bizonyítja, hogy a „karnevál” szó, a farsangolás megfelelője, mint olasz jöve­vényszó, nálunk nem vert gyö­keret. A farsang legjellemzőbb eseménye az álarcos- vagy jel­mezes bál. Ezeket valamikor a farsang három utolsó napján rendezték. Számos helyen már a húsha­gyókedd előtti héten elkezdő­dött a vigalom, tánc, de általá­ban a farsang három utolsó nap­ján rendezték az igazán nagy mulatságokat. Ezek közül is a legzajosabb dáridó a húshagyó­keddi volt, amely - horribile dictu - éjfélig tartott. A farsang valamelyik napján rendezték meg a páros és nős bálokat is. Fejér megyében a zártkörű - csak meghívottak ál­tal látogatható - mulatságokat „bátyus báloknak” nevezték, ahol mindenki magával hozta az enni-innivalót. Palócföldön há­romnapos „farsangi ivót” tartot­tak. A Mohács környéki sokacok - délszlávok - farsangi „busójá­rásának”, vagyis álarcos felvo­nulásának eredete újabbkori, amennyiben a török hódoltság idejét nem soroljuk a régmúlt történései közé.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom