Új Dunántúli Napló, 1994. január (5. évfolyam, 1-30. szám)

1994-01-08 / 7. szám

1994. január 8., szombat Közélet üj Dunántúli napló 7 Megyerendszerről, szennyvíz-programról, hulladékégetőről, Csontváry-képekről Milyen volt Baranya tavalyi éve? * Ev végi kerekasztal-beszélgetés a megyei közgyűlés tisztségviselőivel A beszélgetés résztvevői: Gerlach Gábor, dr. Kurucsai Csaba, dr. Szűcs József és Mátis István Az év végén a Baranya Me­gyei Közgyűlés vezetői - dr. Szűcs József elnök, dr. Kuru­csai Csaba alelnök, Mátis Ist­ván tanácsnok és Gerlach Gá­bor tanácsnok - beszélgetésre hívták a sajtó, a rádió, a tele­vízió, a hírszolgálati iroda képviselőit. A több mint három órás ta­lálkozó során beszámoltak a közgyűlés munkájáról, a me­gyei intézmények fenntartá­sáról, a térségi feladatokról, a nemzetközi kapcsolatokról, az önkormányzatok társulásá­nak munkájáról, majd kérdé­sekre válaszoltak. Új Dunántúli Napló:- Nem olyan régen még arról rendeztek tanácskozást, hogy hová megy a megye. Manapság már egyre gyakrabban azt kér­dezik, szükség van-e a jövőben megyékre. Önök hogyan véle­kednek erről? Mátis István: - Polgármes­terként és a közgyűlés tagjaként is megyepárti vagyok. Elkép­zelhetetlennek tartom, hogy a magyar megyéknek ne legyen valamilyen helyi közigazgatási szervezetük. Az más kérdés, hogy elégedettek lehetünk-e az­zal a jogosítvánnyal, hatáskör­rel, amivel a megye rendelke­zik: szerintem nem, mert ma sok olyan elem hiányzik a haté­kony működéshez, ami koráb­ban megvolt. A megye-rend­szernek a jövőben is helye, sze­repe lesz a hazai közigazgatás­ban a megye-rendszernek, de várakozásom szerint nagyobb hatás- és feladatkörrel. Termé­szetesen úgy, hogy az önkor­mányzatok önállósága ne csök­kenjen. Dr. Szűcs József: - A megye szerepe erősödni fog. Abban bí­zom, hogy azok a szférák, ame­lyek, most önként vállalt kate­góriáknak tűnnek, törvényesek lesznek. Azt is remélem, hogy sokkal világosabb lesz az ön- kormányzati hatáskör megosz­tás, bővülnek az intézményi fenntartói feladatok, s talán né­hány dekoncentrált szerv is visszakerül a megyéhez. Dr. Kurucsai Csaba: - Azt gondolom, hogy egyetlen poli­tikai párt sem vindikálhatja ma­gának azt a jogot, hogy hosszú távra bemerevítse a középszintű igazgatási struktúrát, amelynek az ezredforduló utáni évekre kell arra a szintre jutnia, hogy kompatibilis legyen a nyu­gat-európai szisztémával. Sze­rintem a köztársasági megbí­zotti hivatal regionális szerepét meg kell szüntetni, a KMB-nek megyei hivatali szinten kell működni, de semmiképpen nem szüntethető meg a másodfokú hatásköre, munkájában a hang­súlyt a törvényességi ellenőr­zésre kell helyezni, nem pedig a felügyeletre. A megyei dekon­centrált intézményrendszert is helyre kellene tenni, csakúgy mint a megyei jogú városok stá­tusát, amely jelenleg nem fejezi ki hűen azt az igazgatási rend­szert, amely Magyarországon létezik. Például Pécs és Makó is megyei jogokkal felruházott vá­ros ... Megye csak képviseleti alapon szerveződhet, olyan ten­nivalókkal, amelyek semmi­képpen nem a községek rová­sára dolgoznának: regionális tervezésben, körzeti közszolgá­lati feladatok ellátásában, fog­lalkoztatáspolitikában, környe­zetvédelemben, idegenforga­lomban, a területi információs rendszer működtetésében. Új DN: - Elnök úr szerint a megyei kórház sebészeti műtő­jének rekonstrukciója során az örömbe üröm is vegyült. Mi volt ez? Dr. Szűcs József: - A klíma berendezés felújítása előtt ab­ban maradtunk a népjóléti mi­nisztériummal, hogy pályázatot nyújtunk be. ígéretet kaptunk arra, hogy a kormányzat ezt tá­mogatja, A megyei közgyűlés vállalta a beruházás költségei­nek 60 százalékát. Időközben megjelent egy törvény, erre való hivatkozással kaptunk a közelmúltban egy levelet, hogy mivel mi befejeztük a rekonst­rukciót, nem vagyunk jogosul­tak igénybe venni az általunk megpályázott 14 millió forintot. Számunkra ez azért meglepő, mert a törvény azután jelent meg, hogy mi ezt a halaszthatat­lan beruházást elkezdtük. Jelen­leg a levelezés folyik . . . Új DN: - Baranyában az ön- kormányzatok egy része társu­lást alakított, munkájukat kis létszámú hivatal segíti. Sok ön- kormányzat viszont nem tagja ennek a csoportosulásnak. Le­het, hogy ez kritika ? Dr. Szűcs József: - Ebben a társulásban elsősorban a kis fal­vak vannak jelen jórészt olya­nok, amelyeknek korábban még közigazgatási szervezetük sem volt, tehát az önállóságból adódó feladatokat nehezen tudnák el­látni. Ehhez nyújt segítséget a hivatal, amelynek érthető okok­ból nem tagjai a nagyobb ön- kormányzatok - városok, nagy­községek -, ahol a szakemberek jelen voltak és vannak, s a köz- igazgatási kérdésekkel képesek megbirkózni. Nem tartom kriti­kának, az elégedetlenség jelé­nek, hogy a 303 települési ön- kormányzat közül 71 nem tagja a társulásnak. Sőt, a hivatal lét­számához viszonyítva minden várokozáson felüli a tagok száma, éppen ezért tudunk csak néhány területre koncentrálni. Komló és Vidéke: - Ma­napság egyre gyakrabban ve­tődik fel a pécs-komlói út Mánfa és Arpádtető közötti szakaszának kapaszkodósávval történő bővítése. A megye hoz­zájárul az esetleges beruhá­záshoz? Dr. Szűcs József: - Annak ellenére, hogy ezt a kérdést fon­tosnak tartjuk, nem a legjobb pillanatban érkezett hozzánk a kérelem. Már csak ezért sem, mert a közgyűlésnek jelenlegi számítások szerint 130-150 mil­lió forintos hiánya lesz 1994-ben. Természetesen bi­zottság elé terjesztjük, hogy mit tudunk felvállalni. Felvetődik a kérdés azonban, hogy az útala­pot mire fordítja a kormányzat. Diskurzus: - Van-e a me­gyének szennyvíz-programja? Dr. Szűcs József: - Nem olyan régen fogadta el a köz­gyűlés a megye kistérségi prog­ramját, ennek pedig része, hogy a víz után a szennyvíz csatornák építésében is előbbre lépjünk. Mivel ezek településeket átlépő rendszerek, így minden bizony­nyal kistérségi megoldásokat kell keresni. Magyar Rádió Pécsi Stúdi­ója: - Mi a helyzet a megyében létesülő veszélyes-hulladék ége­tőművel? Dr. Szűcs József: - Ez a léte­sítmény a megye számára is rendkívül fontos, éppen ezért érdekünk, hogy a lehető legrö­videbb időn belül megépüljön, s azokkal a feltételekkel, amihez a lakosság jóváhagyását meg­kaptuk. Ez pedig azt jelenti, hogy először az 1000 tonna, majd a 3600 tonna kapacitású égető valósuljon meg. Amíg ez a kisebb mű nem indul el, a me­gyei közgyűlés a nagy beruhá­záshoz, a hitelfelvételhez nem kíván hozzájárulni, mert addig ezt az égetőt nem tekintjük be­hozott apportnak. Ugyanis nem látjuk garanciáját annak, hogy a nagy működjön, ha a kicsit nem tudjuk üzemeltetni. Éppen azért jelenleg vita, kölcsönös bizal­matlanság van köztünk és a be­ruházók között, amit reménye­ink szerint rövid időn belül megszüntetünk. Diskurzus: - Nem sok a hiva­talos idegenforgalmi szervezet a megyében? Mátis István: - Nem, mert az átalakult Mecsek Tours ép­pen olyan nyereség-orientált cég lett, mint bármelyik idegen- forgalommal foglalkozó vállal­kozás, a létrehozott Idegenfor­galmi Információs Hivatal pe­dig non profit szervezetként há­zigazdája a Baranyába érkező vendégeknek. E két tevékeny­ség elválasztása elkerülhetetlen lépés volt, a hivatal léte pedig feltehetően pezsdítőleg hat arra, hogy a megyébe érkező vendé­gek az eddiginél jobb, szélesebb körű tájékoztatást kapjanak a turisztikai lehetőségekről. MR Pécsi Stúdiója: - Mi lesz a Pécsett kiállított, s a ter­vek szerint külföldi bemutató körútra induló Csontváry ké­pekkel? Visszakerülnek? Dr. Kurucsai Csaba: - A Csontváry-képek a magyar ál­lam tulajdonában vannak, s Ba­ranyában, illetve Pécsett letéti kezelés alatt állnak. Ebből kö­vetkezik, a rendelkezési jogo­sultság sem az önkormányzato­kat, hanem a magyar államot il­leti. Mint letéteményesek szakmai érveket hozhatunk egyes képek elvitele, el nem vi­tele tekintetében, s ezeket meg is óhajtjuk tenni, elsősorban a nagy méretű képekkel kapcso­latban. Úgy gondolom, ideális az a hely, ahol a Csontváry anyag van, s nem valószínű, hogy az utaztatás után a kor­mányzati szervek más helyszínt jelöljenek ki. MR Pécsi Stúdiója: - Az al­elnök úr a választások után ho­gyan képzeli el a jövőjét? Dr. Kurucsai Csaba: - A részletekbe most nem szívesen mennék bele, de úgy gondolom, hogy számomra a politizálási tér változatlanul az a fajta a he­lyi politika, amely egy városi vagy megyei önkormányzati­sághoz kötődik. Roszprim Nándor Európa győz A tekintélyes társaság tag­jai nem a fantasztikus-tudo­mányos irodalom művelői, hanem híres tudósok, kiváló szakértők, a közélet ismert szereplői, Glenn Seaborg ké­miai Nobel-díjastól A1 Gore amerikai alelnökig. 1966-ban, Edward Comish hívta életre a World Future Society-t, a Vi­lág Jövőjének Társaságát, amely minden évkezdet előtt közzéteszi tagjai vízióit, jövő­képeit. Jeffrey Fischer pathológus szerint például 40 éven belül az emberi test annyira „átlát­ható” lesz, hogy a betegségek jelentkezését már akkor felfe­dezhetik, amikor még tünetek sincsenek. A lehetőségek so­rában szerepelnek még embe­rekbe ültetett mikroprocesszo­rok; az agy teljesítményének páratlan fokozása a biotech­nika és az informatika össze­házasításával; olyan techno­lógiák létrejötte, amelynek segítségével ki lehet szűrni a bűnözésre hajlamos szemé­lyeket. Lester Thurrow gazdasági szakértő szerint „fej-fej mel­lett” halad majd Amerika, Eu­rópa és Japán hármas mező­nye, de azután elhúz az öreg kontinens, mert Nyugat- és Kelet-Európa integrálódása „félelmetes lehetőségeket” biztosít. Az USA szuperhata­lom marad, de elsősórban ka­tonai vonatkozásban. Trevor Dupuy ezredes 5 éven belül ÍO háborút valószínűsít, közte egy újabb arab-izraeli és in­diai-pakisztáni összecsapást. A balkáni és az oroszországi polgárháború mellett harcokat vár a koreai félszigeten, az Öbölben, Egyiptom ill. Líbia és Szudán között, sőt konflik­tust Kína és Oroszország kö­zött. A Társaság tagjai többnek tartják szokásos évvégi agy- tornájukat, mint önmagáért való szellemi játékot. Az ala­pító Comish szerint minden ember elemi érdeke és köte­lessége, hogy a jövőről gon­dolkozzék. Végtére a jövő mindenkire vár s az élőkből így válhatnak jól felkészült tú­lélők. Réti Ervin A két Korea Dél-Koreában az egy főre eső nemzeti termék értéke hétszerese volt az észak-ko­reai színvonalnak, a GNP 6749 dollárt ért el „délen”, míg „északon” 943 dollárra volt tehető. A két Korea gaz­dasági teljesítményét egybe­vető adatokból kitűnik, hogy Dél-Korea nettó nemzeti ter­méke 1992-ben tizennégyszer nagyobb volt, mint Észak-Ko- reáé, a KNDK GNP-je 21 mil­liárd dollárt tett ki, míg Dél-Koreáé 294 milliárd dol­lárt ért el. Szálkák Üdülni jó! Nem is tudom, kik élvezik jobban a karácsonyi beutaló nyújtotta kényelmet a három- csillagos Ezüstpart Hotelben: a feleségem, a nagymama, a kis­lányaim, avagy jómagam? A háziasszonyokat itt nem nyomasztja a menüösszeállítás, bevásárlás, főzés, mosogatás mindennapos egyhangú kény­szere, csak azt kell kinek-kinek eldöntenie, hogy a másnapi reggeli-, ebéd- és vacsorakíná­latból melyiket tegye majd elé a felszolgáló. Ez a fajta „főzés” sem egészen rizikómentes. Van, hogy másra gondolt a vendég, mint amit bejelölt magának, ilyenkor aztán vagy beletörő­dik, hogy melléfogott, vagy csa­ládtagjaival, újsütetű asztaltár­saival csereberéli a még érintet­len falatokat, adagokat. A legjobb az egészben, hogy családi perpatvar, sértődés nél­kül megbeszélhető, hogy az adott étel netán sós, sótlan, eset­leg mi hiányzott belőle, hogy kifogástalan legyen. Mivel jó a szakács, ez sem téma. Moso­gatnunk sem kell. így önfeled­ten örülhetünk egymásnak, s annak, hogy a szeretet ünnepén az étkek miatt véletlenül se kell egymást megsértenünk. Lángossütő A finom és elegendő koszt néha lelkileg is megvisel. Mivel nem kell rohangálnom, mint munkanapokon, s a tétlenség­hez mérten nekem még bőséges is minden elém tett adag, eszembe jut anyám hajdani ok­tatása: édes fiam, ha ízlik az eléd tálalt koszt, ne hagyj belőle a tányérodon, mert azzal vérig sérted a háziasszonyt. Már csak a szemem kívánja, de tömöm magamba a finomabbnál fino­mabb falatokat, nehogy meg­sértsek bárkit, s egyre úgy ér­zem, hogy a következő étkezés­hez is még nagyjából tele gyo­morral kell majd leülnöm. A fe­dett, melegvizes uszoda nem az én világom, a gyerekek miatt rég elszoktam már az étvágy­csináló, intenzív úszástól, az órás séták Széplakon se vesznek ki annyit, hogy éhesen üljek le ebédhez, vacsorához.-Képzeld, kinyitott Erzsiké - újságolja boldogan feleségem. Az ideiglenesen vállalkozóvá lett énektanárnő, esküszöm, is5 teni lángosokat süt, de képtelen lennék most, ákár egy felet is magamba gyűrni. A forralt bo­rának viszont csak-csak találok helyet. Érzsi asszony a régi, jó kedé­lyű, öröm a vendégének lenni. A forralt bora jól is esik a de­cember végi hidegben. Meghív másnapra palacsintázni. Viszem is kislánykáimat, akik bol­dog-elégedetten tömik ma­gukba a kakaós és diós palacsin­tát, én meg a forraltbor mellett azon kesergek, bárcsak éhes lennék! Igazságérzet Egy kissé rámenős üdülőtár­sunk, L., akinek nem gond, ha elfogy a tiszta inge, vesz magá­nak újat. Alaposan feltankol itallal, szalámikkal, egyebekkel. Mindezt oly természetesen te­szi, hogy nem aláz meg engem, mást se, akinek minderre így, ilyen számolatlanul nem futja. Összebarátkozunk, kellemes beszélgetőpartner. Egy valami mégis szöget üt a fejembe: munkahelyén, a munkaköri leí­rása szerint, mivel hozta a tőle elvárt bevételt, majd egymillió forint prémiumot kellett volna kapnia, ezzel szemben alig a negyedével bökték ki a szemét. Ő mindezt úgy meséli, mint aki kedvenc focicsapata vereségé­ről számol be. Irigylem a lehe­tőségei miatt, s helyette vagyok mérges, mert megrövidítették. Piacgazdaság? Egyik üdülőtársunk többször beutazott Siófokra ezt-azt vásá­rolni, s nem győzött csodál­kozni az árakon. Nem azon, hogy már-már szinte minden megfizethetetlen az átlag halan­dónak (értsd bérből és fizetés­ből élők, nyugdíjasok, munka- nélküliek, nagycsaládosok stb.), hanem azon akadt ki rendszere­sen, hogy bármit is venne, an­nak minden boltban más és más az ára, mégpedig nem is ki^ kü­lönbséggel. .-Ez a piacgazdaság?! - fa­kadt ki dühösen.- Kinek van ideje, lehető­sége és főleg energiája, hogy kinyomozza egy-egy vásárlás előtt a legolcsóbb beszerzési forrást? Ráadásul minden cikknél kezdheti elölről a nyomozást, mert itt ez olcsóbb, az viszont ott sokkal drágább, és fordítva! Nem tudtam se lecsillapítani, se meggyőzni, mivel az ilyen ár-fonákságokkal magam se tu­dok megbékélni. Se Siófokon, se itthon. Sirályok, hattyúk A karácsonyi turnus idején is hullámzó a Balaton, külön program a sirályok és a hattyúk etetése. A sirályok vagy a vízen várják a nekik dobott kenyérda­rabkákat, vagy a nyolcemeletes épület teraszai előtt röpdösve vijjogva követelik jussukat. A gyerekek élvezik a kidobott fa­latokra lecsapó légi akrobatá­kat. A hattyúk viszont a hul­lámzó vízen békésen ringva, esetleg a parti kövekhez kiúszva várják a finom falatokat, s közü­lük nem egy a jószándékot látva, kezesbárányként a nyitott tenyérből eszi a neki szánt ke­nyeret. Az egyébként agresszív haty- tyúk az éhség miatt képesek így megszelídülni. Vagy tudják, hogy karácsony a szeretet ün­nepe, és ilyentájt jobb a békes­ség? B. Murányi László

Next

/
Oldalképek
Tartalom