Új Dunántúli Napló, 1994. január (5. évfolyam, 1-30. szám)

1994-01-08 / 7. szám

1994. január 8., szombat A mai nap új Dunűntüli napló 3 Eredményesen működött a Pécsváradi Várbaráti Kör Szép sikereket tudhat maga mögött a már 230 tagot szám­láló Pécsváradi Várbaráti Kör, az 1993-as esztendő gazdag és eredményes munkát hozott. Tevékenységük szerteágazó, sokrétű, amit a lakóközössé­gük érdekében tettek. Fontos esemény volt, hogy várbaráti kör elnökének kezdeményezé­sére októberben demonstrá­ciót szerveztek a várban, ott tartották a rendkívüli közgyű­lésüket, és tiltakozásuknak ad­tak hangot, mivel a pécsváradi várat a téli időszakra a bezárás veszélye fenyegette. Felemel­ték aggódó szavukat, majd tu­domásul vették, hogy csak a szállót zárják be a télre, és re­mélik, így is lesz, míg a vár többi része látogatható. A kör a várossal, az üzemel­tetőkkel együtt szorgalmazza, hogy mielőbb tisztázódjék a vár tulajdonlása és kezelése. Az egyesület Pécsvárad vá­rosa kezében látná jó helyen a vár kezelését. A helyi polgá­rok nem csak ünnepelni, vagy vendégként jártak e falak közé, hanem akkor is, amikor dolgozni kellett a feltáráson, vagy a várkert szebbé tételén. Mindezt alátámasztja, hogy a Baranya Megyei Közgyűlés tavalyi évre kiírt pályázatán a kör a várkert helyreállításáért a „Kulturált települési kömy- zetért” díjban részesült. A 100 ezer forinttal járó díjat dr. Szűcs József, a megyei köz­gyűlés elnöke adta át Gállos Orsolyának, á várbaráti kör elnökének. Kezdeményezé­sükre a Pécsváradért Alapít­vány keretében ez évben ala­kult meg a Kígyós Emlékkor, amit fiatalon elhunyt szobrász születésének 50. évfordulója alkalmából hoztak létre. Az emlékkor köztéren szeretné felállítani alkotásait, elsőként a „Gömb és hasáb” című szob­rát a művelődési ház előtt, ez év őszén, a művész halálának 10. évfordulóján. A városi cím visszaszerzé­séhez készített pályázathoz szakmai segítséget nyújtottak és vettek részt a pályázat elké­szítésében. A várossá avatási ünnepségen „Pécsváradért Díj” kitüntetésben részesült a várbaráti kör, amely 12 éve folytatott tevékenységével példamutatóan ápolta Pécsvá­rad örökbecsű értékeit - hang­zott az indoklásban. Rendszeresen szerveznek utazásokat, kirándulásokat helyben, az országban és kül­földön egyaránt. Májusban a hagyományos Peónia túrát szervezik a Mecsekben, év végén szilveszteri kirándulást a Zengő csúcsára. Továbbra is öntevékeny egyesületként kí­vánnak működni. Céljuk az eleven egyesületi élet, a baráti kör és a nemes helyi hagyományok ápolása. Végső céljuk pedig egy méltó várostörténeti múzeum, ahol megőrizhetik értékeiket, és hozzáférhetővé tehetik a láto­gatók számára. Sántha László Ilovay Zsuzsanna mutatja be ékszereit Fotó: Läufer L. Különleges ékszerek kiállítása Szigetváron Tegnap nyílt meg Ilovay Zsu­zsanna ékszerkiállítása Sziget­váron, a Várostörténeti Múze­umban. A megnyitóbeszédet Dr. Komya László mondta, Jop­lin: Ragtime című zeneművét Csajághy Györgyné, Krómy Ju­dit és Csajághy György adta elő. A művésznő különleges, egyedülálló technikával készült nyakékeket, karpereceket, fül­bevalókat és kitűzőket mutat be. A tárgyakat réz horgolásával ál­lítja elő. Eszközei a horgolótű és a rézzsinór. Ezzel az eljárás­sal az ékszerek olyan formát öl­tenek, mintha a középkorból származnának. A sűrű szövésű, üveg- és féldrágakövekkel dí­szített fémhálók a lovagvilágot idézik fel a látogatóban. Ilovay Zsuzsanna azonban nem tudatosan törekedett régi formák felidézésére. Ami a sár­garéz drótból adódik, amit le­hetséges belőle csinálni, és ami eszébe jutott róla, azt valósította meg. Nincs szüksége arra, hogy a múltból, vagy másoktól ötle­teket lessen el, mert még na­gyon sok gondolata, elképze­lése van. Készített már olyan terveket, amelyek meghorgolá- sára nem lesz már ideje. Ez a fajta fémmegmunkálás egy elszakadt gitárhúr megjaví­tása közben ötlött fel benne. Ötvösképzésben sohasem ré­szesült. 5 évvel ezelőtt kezdett el komolyan foglalkozni az ék­szerekkel. A tárlat ennek az idő­szaknak az alkotásait öleli fel. Dolgozott butikoknak, divat- bemutatókon ékesítette a manö­keneket. A Gyulai Várszínház­tól is kapott megrendeléseket. Az ő fejdíszével koronázták meg Pécs Szépét. A kiállítás anyaga tizedét öleli fel az eddig elkészültek- nek. Azért csak ennyit, ínért az alkotásokat időközben megvá­sárolták. Többet úgy kellett kölcsönkérnie a művésznőnek a tulajdonosoktól. Fényképek is ezért szerepelnek itt olyan ko­ronákról és gallérokról, ame­lyek már nem megszerezhetők, de mégis fontosak. Újvári Gábor A tervek szerint rövidesen 1000-1200 ember dolgozik majd Vasason Fotó: Läufer László újra éled a bánya Vasason A hét elejétől újra meg­élénkült az élet Vasas Bá­nyaüzem területén. Az el­múlt évi bezárás következ­tében elnéptelenedett tele­pen újra aktívan dolgoz­nak az emberek, és ami nem mostanában történt, újra munkásfelvétel van Vasason. Reggelente sorba állnak a jelentkezők az üzemi munkaügyön, ter­melő és kiszolgáló szak­emberek jelentkeznek munkára. A környéken élők az itteni, 210 éves bányászkultúra újraé­ledésének tanúi. Az egykor önálló település hajdanán a va- sasi bánya vonzásában épült ki, a faluban éltek a bányában dol­gozó emberek. A település ké­sőbb is sokat köszönhetett az üzem közelségének, a bányavál­lalat támogatta több intézmé­nyét is, köztük az iskolát, a mű­velődési házat. Már régen nincs arra lehetőség, hogy a felszámo­lásra ítélt szénbányászat jóté­konykodjon, a bányában sem a településen élők dolgoznak többségében. A vasasi emberek zöme azonban valamilyen for­mában máig is kötődik a közeli aknához, érdeklődve figyelik a talpra állás első mozzanatait. A bányaüzem kapuján belül apró kételyekkel vegyes opti­mizmus tapasztalható. A 28 éve itt dolgozó Major Károly gép­lakatos a bezárás fenyegetése ellenére is a végsőkig kitartott.-Azt hiszem talán egy jó megérzés volt, hogy én és a kol­légáim nem mentünk más mun­kát keresni. Értjük és szeretjük is a bányát, hova mentünk volna máshová. Bejött. Pedig én nem engedhetem meg magamnak, hogy munkanélküli legyek, a három gyerek mellett nagyon fontos, hogy jól keressek. Azt mondják, hogy az új tulajdo­nossal változni fog a munkafe­gyelem is. Hát én nem bánom, ha nagyobb lesz a szigorúság, ha az a biztos munka feltétele, és elismerik munkánkat. Hasonló véleményen van Kocsis Pál földalatti lakatos művezető is.- A fejekben sok mindent he­lyére kell tenni, meg kell szün­tetni azt a zavarodottságot, amit a bezárás híre keltett. Egyelőre még korai lenne messzemenő következtetéseket levonni, de nagyon bízom benne, hogy új munkaadóinknak komoly a szándéka. Hiszen a bánya to­vább élése biztos megélhetést jelent magam és családom szá­mára. Érdekes a találkozás ezekben a napokban Kovács Mózessel, az üzemi szakszervezet vezető­jével. Az örök elégedetlen ér­dekvédelmis mintha kicsit nyu- godtabb, bizakodóbb lenne.-Nem csoda, hiszen mindig is a bányaüzem életbentartásá- ért küzdöttünk itt Vasason. A célunk az volt, hogy minél több munkahely megmaradjon, és most úgy néz ki, ha az új gazda tervei megvalósulnak, akkor több állás lesz, mint a bezárás előtt volt. Éppen ezért a szak- szervezet maximálisan támo­gatja a munkaadót. Számunkra létérdek az üzem újraindítása, aminek érdekében hajlandóak vagyunk kompromisszumokra is. Azt például mindenkinek tu­domásul kell vennie, hogy a bé­reket a kitermelt és értékesített szénből fizetik majd, állami ga­rancia nem áll a cég mögött. Többen félnek, de ugyanakkor örülnek is a munkahelynek. Bíznunk kell az új tulajdonos­ban, aki az eddigi tárgyalásain­kon bizonyította, nem érzéket­len a szociális kérdések iránt. Az Antracit Kft. december 1-jétől bérbe vette Vasas Bá­nyaüzemet. Schaller Károly főmérnök tájékoztatása szerint elkészült a bánya beindításához szükséges műszaki terv, amit a Pécsi Bányakapitányság jóvá is hagyott. A pillanatnyilag a Mecseki Szénbányák FA vállalatnál fel­számolását töltő 250 alkalma­zott a bizonyos bányaterületek felhagyási munkáit, illetve a termelés beindításához szüksé­ges műveleteket végzi. Vasason 2 millió tonnára becsülik a fel­tárt szénvagyont, ami a terve­zett 3-400 ezer tonnás termelés mellett legalább hat évig bizto­sítana munkalehetőséget az itt dolgozóknak. A cég terveiről így nyilatko­zott Vajai György, az Antracit Kft. ügyvezető igazgatója:- A kitermelt szenet négy formában, brikettként, koksz­ként, darabos és energetikai szénként fogjuk értékesíteni itt­hon, és főként külföldön. Ennek érdekében előkészü­letben van a szerződésünk a Dunaferrel, és tárgyalunk az új­hegyi szénmosó lízingeléséről. A mosóhoz csatoltan szeretnénk kialakítani egy brikettprést, így brikettálás is megoldható lenne a már bevált saját receptúránk szerint. Terveim szerint a vál­lalkozás az első hét hónapban lesz csak veszteséges, aminek kompenzálása után a harmadik év már abszolút nyereséget eredményezhet számunkra. Már most megkezdtük a lét­szám feltöltését helyi és Ma­gyarország más vidékeiről ér­deklődő bányászokból. Ez utóbbiak számára munkásszál­lót alakítunk ki Pécsett és Kom­lón. Számításaim szerint rövi­desen 1000-1200 ember dolgo­zik majd Vasason. Kaszás Endre Kós Lajos bábjai Budapesten A pécsi Bóbita bábegyüttes létrehozójának, Kós Lajosnak nyílik kamarakiállítása a Buda­pesti Bábszínházban. A szom­baton 15 órakor nyíió tárlat elé dr. Székely György színháztör­ténész mond bevezetőt. A válo­gatás Kós Lajos több, mint 30 éves munkásságáról ad képet, bemutatva kísérleteit a zene, a kép és a mozgás kapcsolódó pontjainak megtalálására. Csökkenő vízügyi létszám A vízgazdálkodásban dolgo­zók száma a pár évvel ezelőtti 20 000-ről mintegy a felére csökkent. A pécsi központú Dél-dunántúli Igazgatóságon - ha vállalkozásaikat kft. formá­jában viszik tovább - fél éven belül mindössze 250 lesz az al­kalmazottak száma, akik csak­nem 12 000 négyzetkilométeres területen látják el feladataikat Baranyában és Somogybán. Becsei gyermekek Szekszárdon Becséről, Szekszárd vajda­sági testvérvárosából 53 isko­lásgyermek érkezett csütörtök este Szekszárdra két pedagógus kíséretében. A vendégek több­ségét azoknál a családoknál szállásolták el, ahol hasonló korú gyermekek vannak. Hú­szán kollégiumba kerültek. Élelmezésük költségeit minden nap más-más szekszárdi cég állja. A testvérváros gazdag programot nyújt a becsei lá­nyoknak és fiúknak. Egyebek között könyvtár- és múzeumlá­togatást, rendhagyó irodalom- és történelemórákat, játékos testedzést és egésznapos pécsi kirándulást szerveznek szá­mukra. Német gazdasági szaktanácsadók a Kolping Házban A Schloss Lautrachban mű­ködtetett Kolping Menedzser­centrum német kormányzati támogatással ingyenes tanács­adást szervez a magyar gazda­sági szakemberek számára. A program keretében Ma­gyarországra érkező tapasztalt német tanácsadók január 17-21 között egyéni konzultáció kere­tében válaszolnak az export, a közös vállalatalapítás, a marke­ting, termelésszervezés, a minő­ségelemzés és a humán me­nedzsment működésével kap­csolatban felmerülő kérdésekre a pécsi Kolping Házban (Szent István tér 9.), ahová az érdeklő­dők előzetesen is eljuttathatják kérdéseiket. A kezdeményezés­sel kapcsolatos bővebb tájékoz­tatást Herman Sándor ad a 312-008-as telefonon. Romantika, óh ... Futnak a képek 1816 kora nyarán, a vadregé­nyes svájci hegyvidék egyik előkelő kastélyában különös társaság időzött. A sánta Lord, a már világhíres Byron látta itt vendégül költőbarátját, az Ang­liát szintén elhagyni kényszerült Shelleyt, s a kíséretében lévő hölgyeket: élettársát, Maryt, s ennek mostoha-sógornőjét, Cla- ire-t, akit annyira megigézett a házigazda titokzatos varázsa, hogy már a szíve alatt hordta Byron gyermekét. De irodalmi szempontból is termékenynek bizonyultak ezek a szerelmes napok. Byron ekkor írta a Chil- loni fogoly-1, Shelley pedig né­hány fenségesen szárnyaló ódát. S közben nagyokat sétáltak, kö­rülhajózták a genfi tavat, fellá­togattak a Mont Blancra, meg hát játszottak is. Mary fogadás­ból megírt egy rémtörténetet, vagy ahogy akkor nevezték, gó­tikus regényt, s esténként reme­kül szórakoztak a hátborzon­gató epizódokon, miközben ké­kes holdfény ömlött el a festői vidéken s a szél sejtelmesen lo­bogtatta a fehér függönyöket. Shelley kedvese bizonyára maga se hitte volna, hogy Fran­kenstein históriája olyan mara­dandónak bizonyul, hogy két­száz év múlva többen fogják ismerni, mint a Chilloni fogolyt vagy az Alastort. Ken Russel, az angol film javíthatatlan reni­tense is tudja ezt, ezért Gótika című filmjében annak a viharos júniusi éjszakának a történetét dolgozta fel, amikor a szörny megszületett. A művet horror­filmként forgalmazzák, s nem is alaptalanul, hiszen alkotója bő­ven merít a a rémfilm forrásá­ból, kissé fölösen is, mintha csak azt akarná, hogy a horror­nak ezt a misztikus-ódon-kísér- teties típusát most már gótikus filmnek nevezzük. Pedig Ken Russell valójában hősei háborgó tudatában óhaj­tana belepillantani. Alighanem az a sajátos pszichikai állapot, az a mentalitástörténeti pillanat érdekli, amikor a modem ember előképének, a romantikus em­bernek a leikéből elröppent né­hány angyal, s helyükön pokoli szülöttek ütöttek tanyát. Az áb­rázolás azonban túlságosan kül- sőséges, ezért a lélekrajz nem nagyon képes áttömi a sötétlő pinceboltokon. Végül a roman­tika tündérei el is menekültek a gonosz erők által megszállt kas­télyból, csupán a holdfényt, az omlatag drapériákat és a lobogó függönyöket felejtették ott. Ki­csit olyan a film, mint az a vil­lámsújtotta fa az egyik jelenet­ben, ami látványként sem ere­deti, jelképként viszont egészen elkoptatott, noha a pirotechni­kusok szépen felgyújtották. A horrorisztikus tárgyi ele­mek tobzódó bősége a témában rejlő irónia kiáradásának is gát­jává válik. Pedig ez nemcsak a romantikus kor hangulatának felidézéséhez s a gótikus regény világának vizuális megjeleníté­séhez lenne nélkülözhetetlen, hanem a mi jelenünkre történő utalások értelmezése is megkí­vánná. Az olyan jeleneteket ke­veslem, mint Claire keblének szürrealista bemutatása, amit Bataille ihletett ugyan, de annyi baj legyen, a fricskát megérde­meljük, s a történetbe is beleil­lik a látvány, minthogy a film­beli Shelley előszeretettel raj- zolgat szemeket, mintha az em­berek elvesztett tekintetét ke­resné. Byron is ezt teszi, amikor féltestvérének, Augustának ha­lotti maszkját egy szolgálatkész hölgy arcára illeszti. E képet látva nem tudjuk eldönteni, hogy a nemes Lord itt élővé bű­völt-e egy holtat, vagy inkább bábúvá formált egy eleven asz- szonyt. Azt hiszem, Ken Rus­sell is ezen töpreng folyvást, feltehetően ezért lépteti fel a kí­nai bábfigurákat, miközben a doktor a szörny létrehozásán fá­radozik. Ez történt azon a viharos éj­szakán? Lehet. Másnap viszont ragyogott az ég. Erről azonban a film már nem beszél. Nagy Imre

Next

/
Oldalképek
Tartalom