Új Dunántúli Napló, 1994. január (5. évfolyam, 1-30. szám)
1994-01-07 / 6. szám
1994. január 7., péntek Riport uj Dunántúli napló 13 Itt a farsang Itt a farsang, áll a bál, keringőzik a kanál. míg az őrlő pergeti. Csárdást jár a habverő, Heje — huj a, vigalom! bokázik a máktörő. Habos fánk a jutalom. Mákos patkó, babkávé, Dirreg-durrog a mozsár, táncosra vár a mozsár. értünk van a parádé. A kávészem int neki, Gazdag Erzsi Farsangban „Mint a szélvész, repül a szánka A csillogó fehér havon; Virgonc ifjakkal ülve rajta Sok szép menyecske s hajadon. Farsangol a világ; kinek nincs: Feleséget keresni jő; Mellőle megszökik, kinek van ... Óh boldog farsangi idő ...!” Tompa Mihály Itt a farsang, áll a bál A farsang Magyarországon és Európában egyaránt a Vízkereszt vagy másképpen Három- királyok napjától hamvazószerdáig terjedő időszak. A kezdete pontosan meghatározott naptári nap, január 6., a vége azonban a nagyböjt első napjától függően változik. Falun, sok helyen a farsang kezdetét a legények zajkeltéssel, kolompolással, ostorpattog- tatással hozták tudomásra. A farsanghirdetésre a katolikus falvakbau_a vízkereszti házszentelés után az esti órákban került sor. Zenélés, muzsikálás, táncos összejövetelek jellemezték a farsang teljes időszakát. A farsang lehetőséget adott színhelyei. A szobai játékok zömét farsangi időszakban a fonóházakban mutatták be. Színjátékokra és maszkos alakoskodásokra a farsangkor tartott lakodalmakban is sor került. A farsang napjaira étellel, itallal készült mindenki, hogy a mulatságok ideje alatt a vendégeket is bőséggel elláthassák. Néhol a legények ezen a napon muzsikusokkal sorba járták a lányos házakat, megtáncoltatták a leányokat és pénzt gyűjtöttek a farsangvégi bál költségeinek fedezésére. A farsang általános jellemzője falun és városon egyaránt a táncmulatság. A farsang tánc nélkül elképzelhetetlen. Ebben zására. Néhol a legények a zenészekkel sorba járták a lányos házakat. A legények megtáncoltatták a lányt, aki az eljárt csárdásért fizetett, s így jogot szerzett a táncmulatságon való részvételre. A farsangi bálokon többnyire a különböző hagyományos táncokat járták. A falusi közösségekben mindenkor jelentős szerepe volt a csárdásnak. Napjainkban a hagyományosnak tekinthető tánc is egyre inkább háttérbe szorul és csak szórványosan fordul elő, mint ahogy a farsangi mulatság régi formáinak a rendezése is. A farsangi hagyománykor rendkívül szerteágazó és sokmutattak be. Amíg a farsangi szokások többnyire felvonulásokkal, utcai jelenetekkel nyilvánultak meg, a népi színjátékoknak tekinthető játékok a fonóházakban kerültek bemutatásra. A dramatikus játékok, jelentős repertoárjából különösen fontosak a farsanggal szorosan összefüggő temetési paródiák, az ún. halottas játékok. A halottat gyakran szalmabábuval, döglött állattal, a koporsót helyettesítő lefelé fordított tekenővel alakították. A farsang és a tél elmúlásának, azaz egy időszakasz, életszakasz befejezésének a gondolata nyilvánul meg a farsangi szokáskörnek ebben a jellegzeaz egyébként elég szigorúan szabályozott közösségi életben a legkülönbözőbb szórakozási alkalmakra. Nemcsak az ifjak használták ki a farsang felszabadultabbá vált légkörét, hanem a felnőttek is. A farsang jó alkalom volt egymás meglátogatására, pincézésre, disznótorokra és a lakodalmakra. A fonóházak különösen fontos szerepet töltöttek be ilyenkor, a falu társasági életében. A legkülönbözőbb játékoknak, maszkos alakoskodásnak, nótá- zásnak és táncolásnak voltak a az időszakban országszerte áll a bál. A farsangi táncmulatságok rendkívül változatos képet mutattak. A családi, szomszédi összejövetelektől az utcán, udvaron táncolástól a kocsmában rendezett bálig a táncmulatság legkülönbözőbb formáival találkozhattunk. A táncmulatság költségeit sok helyen sajátos módon szedték össze. A legények a muzsikusok részére a lányos házaknál adományt gyűjtöttek: kolbászt, szalonnát, tojást és egyéb natu- ráliákat kaptak a zenészek díjarétű. A rövid és a hosszú farsangi időszak a népszokásokat illetően többnyire nem lényeges, mivel a tényleges farsang a népi gyakorlatban lényegében három napra, a nagyböjtöt megelőző farsangvasámapra, farsanghétfőre és húshagyókeddre korlátozódik. Annak ellenére, hogy a farsangi szokások a néphagyományban az utolsó három napra öszpontosulnak, nem hagyhatók figyelmen kívül azok a dramatikus játékok, amelyeket elsősorban a farsangi időszakban tes játékcsoportjában. Maszkos alakoskodó farsangi felvonulásokat általában nagyobb falvakban, mezővárosokban tartottak. A felvonulók menetében különböző zsáneralakot jelenítettek meg és állatot utánzó maszkot vettek magukra. Különösen kedvelt figura volt a cigány, koldus, betyár, katona, borbély, vándorárus, köszörűs, terhes asszony, menyasszony és a medve megjelenítése. A farsangi szokások játékai igen kedveltek voltak, de sajnos ma már csak kevés él közülük.
