Új Dunántúli Napló, 1994. január (5. évfolyam, 1-30. szám)

1994-01-31 / 30. szám

6 aj Dunámon napló Hirdetés 1994. január 31., hétfő AIIAMI VAGYONÜGYNÖKSÉG PRIVATIZÁCIÓ UTÁN s •• „Nem az AVU-t akarom dicsérni, de... 99 Egy új debreceni vezérigazgató a dohánygyár privatizációjáról A hazai dohánygyárak sorában - az egri és a pécsi - után - 1992 nyarán harmadikként privatizálták a debreceni gyárat.* A nemzetközi versenytárgyalás győztese egy német eredetű multinacionális vállalat, a Reemtsma lett. A cég üzleti filozófiájára jellemző, hogy megszerzett új piacain a helyi adottságokhoz és körülményekhez szabja működését, nem az erőszakos változ­tatások, hanem az alkalmazkodó piaci magatartás híve, és sokra becsüli a hazai tapasztalatokat. A Reemtsma a Debreceni Dohánygyár Kft. élére is magyar állampolgárságú vezérigazgatót választott, bár az is igaz, hogy Horváth Árpád már öt éve az Egyesült Államokban dolgozott, amikor egy svájci „fejvadász” cég megkereste a németek ajánlatával...- Gondolom, komoly verseny lehetett a deb­receni gyárért, hiszen a cég korábban is nyereséges volt, és dohányipar jó üzletnek számít.- Valóban, pályázott a B.A.T. (British Ame­rican Tobacco), amely korábban megvette a pécsi gyárat, és érdeklődött a Rothmans, illetve a Reynolds is. Az ÁVÜ által kibocsá­tott tendernek gyakorlatilag minden pontján mi tettük a legjobb ajánlatot. Ez vonatkozott a vételárra, a foglalkoztatottságra, a béreme­lési javaslatokra és a fejlesztési tervekre egyaránt. Sőt, kötelezettséget vállaltunk a hazai dohánytermelés minőségi javításának területén is.-A vételár nyilván üzleti titoknak számít....- Az lett volna, de a hír kiszivárgott. Már megjelent a magyar sajtóban, úgyhogy nincs okom elhallgatni: hatvannyolcmillió dollárt fizettünk. Eredetileg nyolcvanöt százalékot vettünk meg az ÁVÜ-n keresztül, majd a dolgozói részvényeket és az önkormányzati tulajdonrészt vásároltuk meg. A gyár ma száz százalékban a Reemtsmáé.- A foglalkoztatásra vonatkozó kedvező ajánlatuk azt jelenti, hogy nem is került sor elbocsátásokra ?- Sőt, mivel termelésünk az elmúlt másfél évben folyamatosan emelkedett, tíz százalé­kos létszámnövelést hajtottunk végre. Át­csoportosításokra került csupán sor, felkí­náltuk a korkedvezményes nyugdíj lehetőségét, de el nem küldtünk senkit. Az eddig eltelt időszakban 1.7 milliárd forintot ruháztunk be új gépekre, technológiákra, s a következő két év alatt további 1.5-2 milliár- dot kívánunk befektetni. Jobb terméket, jó­val alacsonyabb nikotin és kátrány tartalmú cigarettákat kívánunk előállítani és értékesí­teni - döntően a magyar piacon. Ezért fej­lesztettük ki a Symphonia Primát, s ezért szeretnénk bevezetni a Westet.- A Reemtsma kevésbé ismert, mint mondjuk a Marlboro gyártója, a Philip Morris, vagy akár a Reynolds. Mit tudna elmondani a cégről?- Reemtsma korábban alapvetően a német területeken dominált, világpiaci részesedése az elmúlt években 1-1.3 százalék körül moz­gott. Összehasonlításul: a Philip Morris for­galma a miénknek körülbelül nyolc-kilenc­szerese. Ugyanakkor cégünk 1991 óta döntő változáson megy át: napról napra meghatá­rozóbb szerepet játszik a közép-kelet euró­pai piacokon.- A dohánygyárak privatizációja kapcsán is felmerült a nemzeti vagyon kiárusításának vádja. Ön, hogyan vélekedik ezekről a kér­désekről?- Először is hadd mondjam el, hogy én mód­felett imponálónak találtam a privatizáció menetét. Egy 6.8 milliárdos ügyletet hét hó­nap alatt teljes egészében lebonyolítani nem kis dolog. Nem az ÁVÜ-t akarom dicsérni, de egyszerűen tény, hogy rendkívül gyorsan és szakszerűen ment végbe az eladás. Ami pedig a nemzeti vagyon állítólagos kiárusí­tását illeti: Magyarországnál jóval gazda­gabb országok sem engedhetik meg maguk- nak, hogy önálló dohányiparral rendelkezzenek, hiszen a hatalmas, tőkeerős multinacionális cégek uralják a világpiaco­kat. Még Franciaország sem teheti meg, hogy ne privatizálja a dohánygyárait. A vé­telárként kifizetett összeghez és a tetemes fejlesztési költségeinkhez hozzá tehetjük azt is, hogy mi éves bevételünkből hetvenhárom százalékot, negyven-ötvenmilliárd forintot fizetünk be a magyar államnak. Alig hiszem, hogy a privatizáció során sok ennél jövedel­mezőbb üzlet köttetett az elmúlt néhány év­ben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom