Új Dunántúli Napló, 1994. január (5. évfolyam, 1-30. szám)

1994-01-04 / 3. szám

1994. január 4., kedd Közélet új Dunántúli napló 11 Pécs óriási kihívást jelent egy építész számára „Organikus szövet a város” A Villámsújtotta ház a Felsőmalom utcában Nyelvi verseny Bolyban December 18-án tartották a hagyományos nyelvi ver­senyt, amelyen a baranyai nemzetiségi általános iskolák egy-egy hetedikes és nyolca­dikos tanulóval képviseltet­ték magukat. A résztvevő 30 tanuló írásbeli és szóbeli for­dulón mérte össze tudását. A zsűri a kommunikációs kész­séget, a kreativitást pontozta elsősorban. A hetedik osztályosok ka­tegóriájában 3 első helyezés született: Brachmann Bernadett, Babarc, Veszelkáné Maul Márta tanítványa. Merkl Beáta, Pécsvárad, Sigrid Gmeiner tanítványa. Werner Gábor, Hímes- háza, Bőhmné Kroh Katalin tanítványa A nyolcadikosok kategóriá­jában: I. helyezett: Kun Csaba, Somberek, Csíkos Istvánná tanítványa II. helyezett: Strümmer Eszter, Mohács, Széchenyi tér, Leutschuk Mária tanítvá­nya III. helyezett: Keszler Gá­bor, Pécsvárad, Sigrid Gmei­ner tanítványa IV. helyezett: Rozmer Zsu­zsa, Hímesháza, Bőhmné Kroh Katalin tanítványa V. helyezett: Siptár Luca, Pécs-Belvárosilskola, Bencze Jánosné tanítványa. A versenyzők közül öten egy­hetes németországi utat nyertek a Lenau Egyesülettől. A nyolcadikosok első há­rom helyezettje felvételi vizsga nélkül bejut a Leőwey Klára Gimnázium német nemzetiségi tagozatára. Ferences nővérek gondozó háza Szécsényben Gondozó házat nyitottak Szécsényben a Ferences rend szegény gondozó nővérei, akik három éve látnak el új­ból karitatív szolgálatot a vá­rosban. A gondozóház meg­nyitását az tette lehetővé, hogy a város visszaadta a rendnek egykori ingatlantu­lajdonát; rendbehozatalához az apácák pályázati úton nyertek több mint kétmillió forintot a Népjóléti Miniszté­riumtól, illetve alapítványok­tól. A bentlakásos intéz­ményben egyidejűleg 14 be­tegeket ápolnak, utógondo­zási tevékenységet látnak el, valamint elhagyatott öre­gekre viselnek gondot. A házba most költöznek be az első rászorulók. Dévényi Sándor (45 éves) pécsi építészt az első általa tervezett épület - Lakodal­mas-ház - elkészülte után sok kritika érte. Aztán, ahogy telt az idő, egyre inkább befutott, a szakmai elismerés jeleként 1988-ban Ybl-díjat kapott, eredeti megoldásait elkezdték dicsérni, majd utánozni. Ma­napság az ország első építészei között tartják számon.- Mennyire fontos az építész számára, hogy milyen környe­zetben épülnek meg házai?- Alapvetően meghatározó az a hely, ahová az ember dol­gozik. Az egyik az épített kör­nyezet, amely értékekkel bír, mint a pécsi történelmi belvá­ros, a másik olyan civilizált, ur- banizált hely, aminek nincsenek értékei, a harmadik pedig a ter­mészeti. Az építésznek mind három környezetben más és más viselkedésmódot kell vál­lalnia, ami nem jelenti azt, hogy az elveit fel kellene adnia.- Dévényi Sándor épületei elsősorban a pécsi belvárosban vannak jelen.-Akkor kezdhettem házakat tervezni, amikor felismertük az építészeti értékeket, s nem csu­pán a régi lerombolásával szü­lethetett új. S ezekből az érté­kekből, mintegy forrásból me­ntve, részese lehettem annak a körnek, amely felépíthetett egy új magyar építészetet. Két nevet mindenképpen szeretnék meg­említeni: Makovecz Imréét, aki ősi gyökerű, mély gondolkodást tudott az építészet nyelvére le­fordítani és Csete Györgyét, aki szintén nagy ismerője a magyar népi építészetnek és elemzője a formakincsének. Jómagam, fel­használva a magyar múlt építé­szeti jegyeit, kiegészítettem az­zal a környezettel, amiben élek: a pécsi belváros építészeti múlt­ját igyekeztem feltárni, s ezt be­építeni az új épületeimbe. Úgy gondolom, egy ilyen történelmi környezetből az épület úgy kell, hogy magába szívja az energiá­kat, mint ahogy a növény is a ta­lajból táplálkozik.- Nagyon erős a kötődése a városhoz. Ez a munkásságát is meghatározza?- Ezt maximálisan vállalom, mint ahogy azt is, meghatározó volt számomra az a fajta orga­nikus építészeti gondolkodás- mód, amit az előbb említett épí­tészektől tanultam. Ezt úgy ér­tem, hogy élő, organikus szö­vetnek tekintem a várost, ami­ben élek. S ebben érzek annyi energiát, konkrét formai elemet és mondanivalót, hogy az épüle­teimben ezek újra fogalmazva megjelenhessenek. Erre jó példa az első és legvitatottabb épületem, a Lakodalmas-ház, ahol az volt a célom, hogy a vá­ros kétezer éves építészeti múlt­jának az elemei konkrétan jelen­jenek meg az épületen, bizo­nyos átfogalmazásban.- Fontosnak tartja a laikus szemlélődő által furának is mondható megoldásokat? A nem ablak formájú ablakokat, a kettészakadt falakat, a merész boltíveket. ..- A felfogásom szerint - természetesen képletesen - az épület élőlény. Éppen ezért na­gyon fontosnak tartom a dina­mikáját: az épület mozog, len­dületet kell, hogy kifejezzen, akkor jó, ha ránéz valaki, s úgy érzi, megmozdul, van benne egy belső energia, amely meg­mutatkozik. Egy épületen a legmarkánsabb formahordozó maga a tömeg. Utána pedig, mivel az épület síkokkal, falak­kal határolt, ezeken a síkokon mutatkozó nyílások markánsak igazán, ezért tartom fontosnak az ablakok, az ajtók formáinak különös szerepét.- Mit lehetne tenni, hogy szebb legyen Pécs?-Ez a város óriási kihívást jelent egy építész számára, mert a táj adottsága, a város fekvése, történelme bőségesen elegendő ahhoz, hogy inspirációkat ad­jon. Ugyanakkor a belváros épületállománya nem olyan ér­tékes, mint például Kőszegé, ezért sokkal bátrabban hozzá lehet nyúlni. A pécsi belváros­ban megjelenhetnek az e szá­zadi építészeti gondolatok is. Mario Bottá híres svájci építész mondta, hogy Svájcban nem igen van munkájuk az építé­szeknek, mert az kész. Pécs, ez a csodálatos város még nincs kész, még mindig vannak foghí­jak, de a meglévő épületekre nagyon kell vigyázni. Éppen ezért, mint a város egyik építé­szeti tanácsadója, részvételem­mel folyik a helyi védettség fo­galmának meghatározása: konkrétan mondjuk meg, me­lyik az a ház, amit meg kell tar­tani, s melyik az, amelyik lecse­rélhető, illetve azt is, hogy egy adott épületből milyen részletet tartsunk meg. A Villámsúj- totta-házamnál például egy két­száz éves fal az eredetiből ma­radt meg.- Mennyire megfizethető ma­napság az egyedi tervezésű épü­let?- Nem feltétlenül pénz kér­dése, de sajnos az is, mert ma­napság családi házat építeni nagy vállalkozás. Hozzá kell tennem, a magyar individuális fajta, szereti, ha neki olyan háza van, amilyen a másiknak nincs. Az biztos, az egyedi tervek egy ház építési költségének elenyé­sző hányadát jelentik.- Sikeres építésznek tartja magát?- Húsz éve tervezek, ha úgy tetszik, tíz éve futottam be. Az az előtti tíz évről ne beszéljünk, ugyanis rosszabb hatásfokai dolgoztam, mint egy gőzmoz­dony, de az a tíz esztendő ala­pozta meg mai tevékenysége­met. A munkáim szinte csak Pécsett találhatók. A szeren­csém, hogy lelkesedésből, vá- rosszeretetből, hivatástudatból, tükeségből nagyon hamar hoz­zákötöttem az életemet és a szakmai pályámat a belváros­hoz, így a munkáim viszonylag kis területen valósulhattak meg.- Melyik három épületére a legbüszkébb?- Szeretem a Villámsújtotta- házat, nincsenek benne sallan­gok, s nagyon erős. A Dóm vendéglőt, itt belsőépítészeti munkát végezhettem F.Rádóczy Laci- barátommal, valamint a Munkácsy Mihály utca 9. szám alatti irodaházat.- Ma már építész irodát tart fenn, ahol tizen dolgoznak. Jól megy Dévényinek?-A kérdés gazdasági értel­mében igen, mert vannak meg­bízásaim és jól érzem magam, mert azt csinálom most is, amit szeretek. A megrendeléseim pontosan elegendők ahhoz, hogy megéljek, s eltartsam ezt kis építész irodát, amelyben öten építészmérnökök. Rólam elterjedt, hogy drága házakat alkotok, nehéz ember vagyok, meg akármit nem vagyok haj­landó elvállalni. Nem is akarom ráerőltetni magamat senkire.-Ez azt jelenti, hogy most már önmagát valósíthatja meg?- Pályám első szakaszában mindent úgy terveztem meg, ahogy jónak láttam, ám ebből semmi alig valósult meg. A má­sodikban kétszer terveztem meg mindent: egyszer úgy, ahogy én szerettem volna, utána meg ahogy megvalósíthatónak gon­doltam, s ez borzalmas, skizof­rén állapotot eredményezett. Ezt követően megtanultam, mi­lyen kompromisszumokat kell kötnöm, hogy a szakmát mű­velni tudjam, s hol vannak azok a határok, amiket a tehetsé­gemmel, az akarat- és elhitető erőmmel, a rábeszélő képessé­gemmel meg tudok valósítani. Azóta nagyjából ezen a határon mozgok, hol egy kicsit túllépve, hol egy kicsit visszalépve rajta.- Felvállalja, hogy iskolát te­remtett a hazai építőművészei­ben?- Annyira, hogy néhányan - például Kampis Miklós, Ekler Dezső, Lőrincz Ferenc, Janko- vics Tibor, Makovecz Imre, Sa- lamin Ferenc -, hasonló gon­dolkodású építészek létrehoztuk a Kós Károly Egyesületet. En­nek a társaságnak van egy ván­doriskolája, ahová minden má­sodik évben felveszünk öt-hat fiatal építészt, akik öt szemesz­teren keresztül, az előbb emlí­tett építészeknél fél évet eltölte­nek, majd tovább vándorolnak. Nálam két ilyen fiatalember dolgozik jelenleg.- Milyen elképzeléseket sze­retne a közeljövőben megvalósí­tani?- Banálisán hangzik, de sok jó házat szeretnék tervezni. Roszprim Nándor A nemrég elkészült Munkácsy Mihály utcai irodaház Fotó: Szundi György Török átok a Basa sörözőn? A szigetvári Basa söröző Fotó: Szundi György A mai szigetvári Basa söröző elődjét még nem láthatták a tö­rökök, ilyen értelemben átkot sem mondhattak rá, azonban a vendéglátó egység a pereske­déstől hangos manapság. Arról vitázik az új tulajdonos a Bettiol Kft. és a korábbi bérlő a Hor­váth és Daldi Bt, hogy ki üze­meltesse a továbbiakban a sörö­zőt. A történet ott kezdődött, hogy 1992. május 27-én szer­ződést kötött a Horváth és Daldi Bt. __ a Szigetvár és Vidéke ÁFÉSZ-szel - mint tulajdonos­sal - a Basa söröző bérletére, amely 1997. április 30-ig érvé­nyes. Andrea Daldi némi átala­kítás és kemenceépítés után megnyitotta az olasz pizzériát. Idén augusztus végén verseny- tárgyalást írt ki az ÁFÉSZ a sö­röző értékesítésével kapcsolat­ban, amelyben szerepelt, hogy bérleti jog terheli az ingatlant. Elővásárlási joga volt a bérlő­nek a versenytárgyaláson, azonban éjről lemondott, mert Daldi úr soknak találta az 5 mil­lió forintos vételárat. Az új tu­lajdonos a Bettiol Kft. lett, amely 1 millió forintot fizetett a bérlőnek kárpótlás címén, ami­ért lemondott valamiről. Ezzel indult el a lavina, mert másképp értelmezték a felek a „kárpót­lás” szót, egyikük az elővásár­lási jogot értette alatta, a másik pedig már a bérleti jogot is. Emlékezetes nap marad ok­tóber 11-e, mert néhány napos zárva tartás után Andrea Daldi másnapra tervezte a nyitást, ek­kor ment előkészíteni az üzletet. Többen összejöttek a söröző környékén, így a Bettiol Kft. képviselő, az ÁFÉSZ munka­társai, illetve rendőrök is. Az üzletet kinyitották, új zárak ke­rültek az ajtókra, Daldi úr sze­rint kizárták őt a bérleményéből úgy, hogy még a személyes holmijait, iratait sem tudta ki­hozni, illetve szintén bent ma­radt az általa hozatott berende­zés, egyéb használati tárgyak. A történtekre való tekintettel bir­tokvédelemért folyamodott a szigetvári polgármesteri hiva­talhoz, amely megilleti mint bérlőt, még a tulajdonossal szemben is. A hivatal határoza­tában kötelezte a Bettiol Kft-t, hogy állítsa vissza a sörözőben az eredeti állapotot, biztosítsa a birtokbavételt a Horváth és Daldi Bt. számára. Ez a mai na­pig nem történt meg. Bettiol Zsolt elmondta, már korábban megismerkedtek Andrea Daldival, jó barátság alakult ki köztük annyira, hogy invitálták, lépjen be a betéti tár­saságba. A versenytárgyalás előtt megindult az egyezkedés kettejük között, azonban együtt nem vásárolhatták meg a sörö­zőt, mert Daldi úr devizakülföl­dinek számít.- Három hónapos egyeztetés után sem született megállapo­dás, közben más vevő is jelent­kezett a versenytárgyalásra, ek­kor a másik partnerrel indult meg az egyezkedés, amely szin­tén nem vezetett eredményre. Szeptember 10-én összeg nélkül lemondott Andrea Daldi az elő­vásárlási jogról, szóban pedig 2 millió forintban állapodtunk meg, hogy lemond a bérleti jog­ról is. Közben átalakításba kezd­tem, hogy megfelelő színvona­lon szolgálhassam ki a vendége­imet, azonban Daldi úr akadá­lyozta a munkát, bezárta az ét­termet. Október közepén az ÁFÉSZ helyezett birtokba, a rendőrségtől kértem lakatost, ezt követően pedig őriztetnem kellett a sörözőt. Kárt okozott a berendezésben a bérlő, ezért a 2 millióról 1,5 millióra csökken­tettem az ajánlatom. Új bérleti szerződést kínáltam Daldi úr­nak, mert az ÁFÉSZ felmondta a régit, azonban ő továbbra is a régi díjat fizette, ami nevetsége­sen kevés volt. Ezt az összeget ügyvédnél letétbe helyeztem, vagy beszámítom az új bérleti díjba, vagy visszafizetem, ami­kor kéri. Új bérleti szerződést nem kötöttünk, illetve hiába vá­rom további egyeztetés végett. Nagyon nehéz ilyen körülmé­nyek között üzemeltetni a sörö­zőt, azonban eddig sikerült. Egyre többen jelzik, hogy elő­nyére vált a helynek az üzemel­tető személyének megváltozása, már hónapokra előre lekötött rendezvényeim vannak, illetve két hónap alatt már részben kia­lakult a vendégköröm. Az ügy a szigetvári bíróságon tovább folytatódik. H. Zs. 1 I t

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom