Új Dunántúli Napló, 1994. január (5. évfolyam, 1-30. szám)
1994-01-24 / 23. szám
6 uj Dunántúli napló Hirdetés 1994. január 24., hétfő ALLAMI VAGYONÜGYNÖKSÉG PRIVATIZÁCIÓ UTÁN Jön a dohány a dohánygyárból Mark Jenningsszel beszélgetve az embernek különös érzete támad: szinte sajnálja, hogy nem született dohánygyárosnak. Valljuk be - állítja talán kicsit meghökkentően hogy egy jól működő dohánygyár mindenkinek csak jó. Először is jó az államháztartásnak, hisz egyetlen gyáracska olyan bevételt jelent a költségvetésnek, hogy abból a kulturális tárca működéseinek komplett fejezetei „kipipálhatok”. Másrészt jó a kormányzatnak, mert a gyár hatékonyan közreműködik a feketekereskedelem visszaszorításában. Harmadsorban jó a városnak, hisz bőkezűen osztogatja adományait, tizenötmilliós nyelvi központra, művészetekre, előadásokra, kutatásra stb. stb. Nem utolsó sorban pedig jó a dohányosoknak, ugyanis a korábbi magyar cigarettákhoz képest kevesebb kátrányt és nikotint tartalmazó füstölnivalóval látja el őket. Mindez Mark Jennings szájából meggyőzően hangzik: a Pécsi Dohánygyárat úgy tűnik, megérte privatizálni. Az igazgató Pécsett a brit B.A.T. céget képviseli, amely biztosítási üzletekben, illetve a dohányiparban érdekelt. Ez utóbbiban világviszonylatban mondjuk a második legnagyobb társulás, melynek öt kontinensen 40 dohánygyára van. Mark Jenningset idézve: „cégünk megjelent minden olyan országban, ahol az állami monopólium nem ellenőrzi a dohánypiac egészét”. Az utóbbi években Magyarország is ezek közé tartozik, a dohányipart uraló világcégek tehát „magyar pályán” is mérkőznek egymással, új területet bevonva földrészeken átívelő versenyfutásukban. Beruházás: huszonhatmillió angol font A Pécsi Dohánygyár 1988-ban kerül B.A.T. érdeklődésének középpontjába. Az első együttműködési megállapodásokat a gyár vezetésével, illetve a vállalati tanáccsal kötötték, a privatizációs megállapodást pedig 1992. áprilisában írták alá. A B.A.T. részesedése 92%, a fennmaradó 8% dolgozói tulajdon. (Ez egyébiránt fontos eleme a B.A.T. irányítási stratégiájának, újonnan vásárolt gyáraikban mindenütt ragaszkodnak bizonyos mennyiségű dolgozói tulajdonrészhez is.) A brit anyavállalat az Állami Vagyonügynökséggel szemben komoly beruházásokra, a vállalat vezetésével szemben pedig a „nagyobb létszámleépítés” elkerülésére kötelezte magát. A megállapodást betartották. Sőt...- A szerződésben 20 millió angol font befektetését vállaltuk - tájékoztat Mark Jennings. Amikor az új gépsorok dolgozni kezdtek, a beruházások számlája már 25 millió fontra rúgott. Új dohányfeldolgozó gépet, cigaretta- gyártó sort és csomagoló berendezést vásároltunk. A korszerű technika percenként akár 7 ezer cigarettát is képes előállítani. Ugyanakkor a lehető legmodernebb tűzjelző és oltóberendezéssel szereltük fel az egész gyárat. Kétharmad a költségvetésé- Tartják magukat a gyár vezetőinek tett ígéretükhöz?-Természetesen. Olyan mérvű elbocsátásokra, mint amilyenek privatizált vállalatok részénél bekövetkezett, nem volt szükség. A létszámcsökkenést lényegében spontán fluktuáció eredményezte. Másrészről hetven fős értékesítési és marketingstábot állítottunk fel. 1993-ban átlag 44 százalék volt a piaci részesedésünk, a pozíciónk azonban folyamatosan javul, hisz decemberben az eladott cigaretták 53 százalékát mi állítottuk elő.- Nem hiszem, hogy érdemes megkérdezni: nyereséges-e a Pécsi Dohánygyár. Azt azonban igen, hogy mekkora forgalmat jelent a hazai piac 44 százaléka?- Harmincmilliárd forintot. A pénz kétharmadát a költségvetésnek termeljük. A hazai olcsóbb, de kevés...- Támaszkodnak-e a hazai termelőkre?- Amennyire csak lehet, tőlük vásárolunk mindent. Gond csak az, hogy sem a dohánylevél-termelők, sem a „fermentálók” nem képesek olyan minőségben akkora mennyiséget szállítani, amire a gyárnak szüksége van. A dohánylevél 30 százalékát a világpiacon vesszük, s behozatalkor 50 százalékos vámot fizetünk rá... k
