Új Dunántúli Napló, 1994. január (5. évfolyam, 1-30. szám)

1994-01-22 / 21. szám

8 üj Dunántúli napló Riport 1994. január 22., szombat Tavalyelőtt még puszta föld volt ezen a területen, ma szinte palotákat lát az érkező Fotók: Löffler Gábor Jól kibabrált velünk ez a nyú­lós, szürke idő! Ha be is gyalo­golnánk a csizmát marasztalóan sáros úton, akkor sem látnánk a várost. Pedig a Cserepes-dűlő­ből állítólag rá lehet látni Pécsre. Este különösen szép látvány. Azt mondják olyan, mint amikor a harkányi útról érkezve ereszkedik az ember a városba. Gyönyörködhetnek benne mindazok, akiknek majd itt lesz az otthonuk. A Cserepes-dűlő ugyanis egy része annak a föld­területnek, amelyet a keszüi ön- kormányzat visszaf kapott, s ahol telkeket alakítanak ki. Egyelőre 35-öt, aztán majd folytatják. Futótűzként terjedt a terv híre, már most hatvan je­lentkezőt tartanak nyilván a község polgármesteri hivatalá­ban. Egy-két kivételtől elte­kintve mind pécsiek. Pécsiek, akik az elmúlt évek­ben itt vásároltak kertet, szőlőt, és tavasztól őszig itt töltik a hétvégéket. Csaknem 700 zár­kert van a falu határában, a tu­lajdonosok több, mint 90 száza­léka pécsi. Aki tehette, házat is vett, vagy épített a város szom­szédságában lévő faluban. Kü­lönösen az utóbbi 5-6 évben in­dult meg a kereslet. A Keszü feliratú táblán túl­növő házhelyekért versengtek a vevők. Az utolsó telekre nyol­cán jelentkeztek. Az önkor­mányzat licittel értékesítette. Tavalyelőtt még a puszta föld volt ezen a területen, ma szinte palotákat lát az érkező. Úttal, vízzel, villannyal, telefonnal. Hosszú ideig fordított világ­ban éltek a keszüiek. Bejártak Pécsre dolgozni,-tanulni, szóra­kozni, tervezgették, hogy egy­szer végleg elhagyják a falut. Különösen a fiatalok vágyakoz­tak városi lakásra. Aztán egy­szer csak megtorpantak az em­berek. Akkor, amikor úgy érez­ték, hogy falun - ha több mun­kával is - de mégiscsak köny- nyebb a megélhetés. így volt ezzel Nagy Béla, a község pol­gármestere is, aki itt született. A Keszü magára talál lányai Pécsett laknak, a munka­helye, a barátai szintén a város­hoz kötötték és mindig tervez­gették a feleségével, hogy be­költöznek a városba. Amikor határozniuk kellett, a házuk ta­tarozása mellett döntöttek. Két évvel ezelőtt választották Keszü polgármesterévé. Akkor már nyugdíjban volt. Évtizede­ken át az egykori Tanácsi Ma- gas-és Mélyépítő Vállalatnál dolgozott, mint üzemvezető.- Az első döntésünk az volt, hogy elválunk Pellérdtől, önálló jegyzőségünk lesz - mondja. - Nekiláttunk rendbe hozatni a lepusztult állagú községházát, A vezetékes ivóvíz bekötése ötvenezer forintba került há­zanként. A családoknak rész­letekben tíz év alatt kell kifi­zetniük ami 1903-ban épült. Keszü, Gyód, Málom és Kökény együtt építtette, a négy község jegyző- sége volt itt. Három és félmillió forintot költöttünk rá és tavaly januárban már itt kezdtünk dol­gozni. Helyet adtunk az épület­ben az orvosi rendelőnek és el­fért mellettünk a postahivatal is. Ugyanabban az évben aszfaltoz- tattuk, bekeríttettük a kispályát, a fiatalok ide járhatnak focizni, ping-pongozni. Két évvel ez­előtt már folyamatban volt a te­lefon fejlesztésünk, 9-ről 76-ra nőhetett a magánelőfizetők száma, de van még rákötési le­hetőség. Elkezdtük a falun át­vezető árok rendezését is. Ez gyűjti össze a környező dom­bokról lefutó csapadékvizet. Egy szakaszát már megfelelően mélyíttettük, burkoltattuk, de a java még vissza van. Rendbe te­tettük az alsó utcát is, a felső ezután következik. A faluban így különböztetik meg a vízfolyás két oldalán je­lentős szintkülönbséggel épült egyetlen utcát, a Petőfi utcát. Hovatovább tarthatatlan, hogy mind az ötszáz ember a Petőfi utcát tudja lakcímeként jelölni, itt az ideje, hogy neveket adja­nak a zegzugos régi és az újon­nan kialakult utcáknak. Már csak azért is mert na­gyon csalóka lenne, ha valaki azt mondaná, hogy Keszüben egyedül a Petőfi utcában van vezetékes ivóvíz. E hónapban ugyanis befejeződött az ivóvíz- vezeték építése. Négy község - Keszü, Gyód, Kökény, Arany- osgadány közös fejlesztése a víz. Több, mint hetven millió forintot fordítottak a beruhá­zásra. Az aranyosgadányi két kút biztonságosan el tudja látni a négy települést, de a dunai vi­zet hozó harkányi fővezetékhez is csatlakoztak arra az esetre gondolva, hogy ha valamilyen ok miatt erre is szükségük lenne... A vezetékes víz ötve­nezer forintba került házanként. A családoknak részletekben tíz év alatt kell kifizetniük. A vezetékes ivóvíz magával hozta a következő nagyon jelen­tős változás tervét: meg akarják 1.® 2.® 3.® 4.® 5.® 6.® 7.® 8.® 9.® 10.® 11.® 12.® Kuncze Gábor, az SZDSZ miniszterelnök-jelöltje: ,,Minden háziasszony pontosan tudja, mennyit költhet, és ha rászorul, mennyit kérhet kölcsön. A háziasszonyok csak ritkán tévednek. Kormá­nyunk számára ugyanez szinte megoldhatatlan feladatnak bizonyult. Az állam hazánkban pazar­ló, adósságai kiismerhetetlenek. Mindez bi­zonytalanná teszi a családok életét. Pedig a taka­rékos és gondoskodó állam segítő kéz a családok számára. Kiszámítható feltételek, tisztes, tervez­hető mindennapok - ez a családi gazdaság alapja.” SZDSZ ^ oldani a szennyvízelvezetést is. Ezt Gyóddal közösen, ugyanis Gyód tavaly júniustól szintén elvált a pellérdi jegyzőségtől és Keszühöz csatlakozott. Az biz­tos, hogy idén nem tudják kez­deni a kivitelezést, de jövőre már talán igen. Annál is inkább, mert nemrég hallottak egy új szennyvíz elvezetési, tisztítási rendszerről, s napokban erről tárgyalnak szakemberekkel. Azt szeretnék ha a Cserepes-dűlő, meg a későbbiekben lelkesí­tendő terület házhelyeit már szennyvízvezetékkel együtt tudnák kínálni. S ha így lesz, akkor szerintük az ezredfordu­lóig megduplázódik Keszü la­kossága. Ez pedig újabb felada­tokat jelent.. . T. É. Magyarul magyarán Rakodunk vagy rakódunk? Közismert tény, hogy a ma­gyarban a beszédhangok időtar­tamának (rövid-hosszú) jelen­tésmegkülönböztető szerepe van. A figyelmetlen, gondatlan beszédben sokszor elmosódik a határ a rövid és a hosszú hangok között. Az óvoda csaknem álta­lánosan két rövid o-val hangzik ovoda lett belőle, pedig nyil­vánvaló, hogy az óv szavunkból képeztük. A bölcsőde is csak kevesek kiejtésében őrzi az el­nevezés alapjául szolgáló böl­cső szóalakot. Az egykori moz­galmi dal egyik sorát sokan így énekelték: „Hűlt a por, hűlt a gyereke / Dologtalané volt az ország...” - Az első soron fönn se akadtunk, főként ha nem ügyeltünk a szövegössze­függésre. A por hullása ugyanis igen gyakran tapasztalt jelen­ség. Legfeljebb azon csodálkoz­tunk el, hogyan kerülhetett bele egy induló szövegébe. Az azonban már valóban nehezen volt érthető, hogy nemcsak a por hullt, hanem a gyereke is. így vált nyilvánvalóvá, hogy a dal szövegének szenvedő hőse nem a por, hanem a pór, közis­mertebb szóalakkal: paraszt. A köznapi társalgásban sok­kal gyakoribb a rövid o-val ej­tett korház, mint a helyes, szabá­lyos kórház. Egy kissé erőltetett humorral a korház alakot össze­tett szónak is felfoghatjuk, s így értelmezhetnénk: öregek ott­hona. Szójátéknak azonban ta­lán alkalmasabb a kortárs és a kórtárs egymás mellé állítása. Kortársam a velem egy idő­szakban élő ember, kórtársam pedig az, akivel együtt beteges­kedem, akit ugyanaz a nyavalya gyötör, mint engem. Rövid és hosszú magánhang­zóval egyaránt ejthető, de össze nem cserélhető szópárok közé tartozik a rakodik-rakódik is. Megfigyelésem szerint sokan csak rakódik alakot ismerik, és a rakodik helyett is ezt használ­ják. Jelentésük - alaki rokonsá­guk ellenére - meglehetősen tá­vol van egymástól. A rakodik ún.cselekvő ige folyamatosan- több vagy nagyobb tömegű árut, holmit rárak: csillére, ko­csira, szekérre, vagonba rako­dik. Ezzel szemben a rakódik ún.visszaható ige, s azt jelenti hogy az apró részecskékből álló anyag (por) lassanként felhal­mozódva réteget alkot valamin, ráülepedik valamire: Vastag porréteg rakódik a könyvre - Fogainkra fogkő rakódik. Nagyobb üzletek előtt agép- járművezetők tájékoztatására gyakran ilyen feliratú táblát he­lyeznek el: RAKÓDUNK. - Mivel a hosszú ó-val ejtett változat csak 3. személyű lehet, tehát valami rakódik - ez a fel­irat nyelvtani és egyben tartalmi képtelenség is. Ha szó, helye­sebben betű szerint vesszük, akkor egy ritka jelenségre, nyu­godtan mondhatjuk: tüne­ményre hívják föl vele a járóke­lők figyelmét. Arra, hogy az áru ki- és berakodásával foglalatos- kodók jókora porszemként ott­lebegnek a levegőben, s ha az erős légáram meg nem za­varja őket, akkor egy bizonyos idő múlva leszállnak, ráüleped­nek ... Mire is? Talán az ott álló teherautóra. Nyilván eszük ágában sincs ilyesmi. Csupán az anyagmozgatás irányítója, aki a tájékoztató feliratot, a táblát ki­tette, nem volt tisztában vele, hogy egészen mást jelent a RAKODUNK, mint a RAKÓ­DUNK. Rónai Béla Beküldendő a helyes megfejtés január 31-én (hétfő) déli 12 óráig beérkezőleg, LEVELEZŐ­LAPON 7601 Pf: 134. Új Dunántúli Napló Szer­kesztősége, Pécs, Rákóczi u. 34. VIII. em. A január 8-i lapban közölt rejtvény helyes megfejtése: „Biztos vagy benne, hogy így kell aláaknázni egy terepet?” A helyes megfejtők közül utalványt nyertek: Agátz Györgyné, 7696, Hidas, Rózsa u. 20., Keserű Júlia, 7623, Pécs, Bajnok u. 10., Szigeti Bamáné, Pécs, 7623, Szabadság u. 9., Szommei László, 6044,Hetényegyháza, Szőlőfürt u. 16., Vass Józsefné, 7815,Harkány, Terehegy u. 8. Az utalványokat postán küldjük el.

Next

/
Oldalképek
Tartalom