Új Dunántúli Napló, 1994. január (5. évfolyam, 1-30. szám)

1994-01-20 / 19. szám

1994. január 20., csütörtök Városaink uj Dunantüii napló 7 Pécsi Körkép Kizökkent idő Ismétlés a tudás anyja - intett sokszor gimnáziumi tanárunk. Kaján diákpalántákként persze bennünket az is izgatott, hogy ebben a vérségi kötelékben va­jon kit tisztelhetünk apaként, mert már roppant módon untuk a matriarchátust. Ugyanakkor arra is gyanakodtunk, hogy en­nek az anyának alighanem több gyermeke is van, s azok ke­vésbé sikerültek, mint a - lega­lább is elvileg - nagy tekintély­nek örvendő Tudás. Ennek a gyanúnak a parazsát azóta is táplálják bennem a ta­pasztalatok. Példaként említhe­tem, hogy amióta az önkor­mányzat fennáll, évről évre is­métlődő téma a tömegközleke­dési tarifa emelése. Sőt: mindig több fordulóban rugaszkodott neki a testület. A döntések ha­logatásának és a csekély mér­tékre terjedhető alkudozásnak az előző években az volt a ma­gyarázata, hogy a tömegközle­kedés szolgáltatását végző vál­lalat gazdálkodásába nincs iga­zán betekintése az önkormány­zatnak. Ettől persze még a tari­faemelések rendre beteljesed­tek, csak később. Most új helyzet állt elő: a szolgáltatást olyan vállalat végzi már, amelynek nagyobb hányadában az önkormányzat tulajdonosa. Hogy ettől még nem maradt el a tarifaemelési kérelem, az az inflációra tekin­tettel egyáltalán nem meglepe­tés. Az indokai is hasonlóak, mint az előző években voltak. Ennek ellenére a téma most is eddig már háromszor szerepelt a közgyűlés napirendjén, két­szer tárgyaltak is róla, de a ren­deletet elfogadni erről az elmúlt héten sem sikerült. Pedig ér­demben senki nem érvelt azért, ne legyen áremelés, vagy ne ilyen mértékű: egyszerűen nem volt elégséges számú szavazat. Mivel az ilyesmi nem számít ítélt dolognak, addig próbál­kozhatnak vele, amíg majd csak összejön. A rendelet is, no meg ennek feltételeként az ülésre is annyi képviselő, hogy a „csak azért sem szavazom meg” vok- sokat legyűrhessék. Nekünk, utasoknak minden időnyereség pénzmegtakarítás. Végül persze így is, úgy is mi leszünk a vesz­tesek: a tarifaemelés elmaradása esetére a járatsűrűség csökken­tése a fenyegető lépés. No de mi haszna ebből a közgyűlésnek? Illetve általáno­sabban abból, hogy egyes té­mák elvarratlanul maradnak és ezért újra és újra elő kell venni ezeket, noha nincs új informá­ció és legfőképpen döntési al­ternatíva bennük, csak a helyet, az időt és a figyelmet veszik el más ügyektől. Ezek aztán tor­lódnak tovább folytatólagos ülésről folytatólagos ülésre. A testület pedig Hamletként- bo­ronghat a kizökkent időn, amelyre „ő” született nem helyre-, hanem eltolni azt. Mert már akár képletbe is foglalható, hogy az ülésezés sűrűsége és terjedelme - különösen így, a választások előtt - fordított arányban áll az éppen jelen lévő képviselők számával és a hatá­rozatképesség fennmaradásá­nak valószínűségével. Bizony mondom néktek: az ismétlés nemcsak a tudásnak az anyja, de az időzavarnak is. Dunai Imre Újabb kiegészítés a történelmi belváros környezetkímélő forgalmi rendjéhez Kedvezményt kaptak a Király és Ferencesek utca lakói is Az utóbbi két évben két rendelettel is szabályozta a közgyűlés a történelmi bel­város forgalomcsillapított rendjét. Tavaly március 1-jétől a védett övezet határát a történelmi belváros észak-keleti részére is kiterjesztették, ami nem kevés érdekütkö­zéssel jár. Háborogtak az övezetben és az övezet határán lakók, illetve az ott dolgo­zók körében egyaránt. Általánosnak a téma iránti érdeklődés azonban mégsem mondható, hiszen ami­kor októberben az önkormányzat két szakbizottsága kérdőíves közvélemény­kutatást rendezett a forgalomcsillapítás­ról, a 2000 kiküldött kérdőív egy tizedére sem érkezett válasz. Arra a kérdésre, hogy legyetértenek-e a forgalomcsillapítással, a lakók közül 77-en válaszoltak: 44 „igen” és 33 „nem” megoszlásban. Az övezetben dolgozók köréből ugyanerre a kérdésre 99-en válaszoltak nem-mel és csak 9-en igen-nel. Az eredmény tehát az érdekek és vélemények erős megosztottságát mu­tatja, miképpen a szeptember végén tartott forgalomszámlálás is ezt igazolta: az 1301 autós közül 786 helyeselte a forga­lomcsillapítást, 515 viszont nem értett vele egyet. A rendelet betartottságára, il­letve betarthatóságára mutat viszont az az adat, hogy 317 autós engedély nélkül haj­tott be az övezetbe. A felmérések és a legkülönbözőbb ol­dalról kinyilvánított érdekek nyomán a Közlekedési és Kommunális Bizottság valamint a Környezetvédelmi és Városé­pítészeti Bizottság ismét napirendre tűzte a forgalomcsillapított övezetre vonatkozó rendelet módosítását. Javaslatukról a legutóbbi ülésén döntött a közgyűlés. Azt a megfontolást, hogy esetleg meg kellene szüntetni a forgalom- csillapítást az észak-keleti övezetben, el­vetette a testület. Ugyanakkor elvetette - illetve nem támogatta szükséges mérték­ben - azt a két képviselői javaslatot is, amelyek enyhítették, illetve differenciál­ták volna a tilalmakat. így került kisebbségbe Péter Pál képvi­selő javaslata arról, hogy ünnepnapokra oldják fel a behajtási tilalmat. Ugyanilyen sorsa jutott Horváth Ferenc két indítványa is. Az egyik 7 és 17 óra közötti időtar­tamra korlátozta volna a forgalomcsillapí­tást, a másik megengedte volna, hogy a lakossági szolgáltatást végző vállalkozók célforgalomban behajtási engedély nélkül közlekedjenek az övezetben. Az maradt a mérvadó álláspont, hogy a környezetkí­mélő forgalmi rendért az ott lakóknak is áldozatot kell hozniuk. Nagy többséggel elfogadta viszont a testület a két bizottság eredeti javaslatát, amely szerint a Király és Ferencesek ut­Védett övezet a Papnövelde utca is Fotó: Löffler Gábor cák állandó bejelentett lakói - akik nem rendelkeznek saját területükön gépkocsi­elhelyezési lehetőséggel - a forgalomcsil­lapított övezet területén lakókkal azonos behajtási, illetve parkolási kedvezménye­ket kapjanak. D. I. Rendezési tervek nyomában Egy foghíjjal kevesebb a város szívében A tervekben szerepel a Hal tér felszámolása is Fotó: Löffler Gábor Ki gondolta volna a 80-as évek elején, amikor nagy ne­kibuzdulással kidolgozták Pécs általános rendezési ter­vét - amely évtizedekre szabta meg a város fejlődési irányait hogy alig egy évtized múl­tán nagyon sok minden kér­dőjelessé válik benne ama egyszerű oknál fogva, hogy - megváltoznak a tulajdonvi­szonyok. Ennek következtében a dol­gok legtöbbje már nem állami, tanácsi elhatározáson múlik, hanem azon, hogy az immár je­lenlévő sokféle érdeket közös nevezőre lehet-e hozni. Ráadá­sul oly módon, hogy a város ér­deke se szenvedjen csorbát. A rendezési tervek apróbb-nagyobb módosításai révén jut ez kifejezésre mind­addig, amíg el nem készül a vá­ros mai követelményekre ala­puló rendezési terve. Egy Ferencesek utcai minapi RT-módosítás okán tartottuk szükségesnek elmondani ezt. Ennek kapcsán pedig libben­jünk csak vissza kicsit a két-két és fél évtizeddel korábbi múltba: volt az idő tájt egy el­gondolás az akkori Sallai utca déli épülettömb belsőjének tel­jes kisöpréséről és mindenféle csodákkal való megtöltéséről. Bizony akkor, amikor a bel­városi rehabilitáció még a tömbrekonstrukció fogalmaként élt, ez volt az elérendő cél: megmaradnak a tömböt hatá­roló épületek, a belsőjük pedig úgy, ahogy van felszámolódik, hogy úgynevezett közterületté alakuljon át, függetlenül attól, mit szólnak ehhez a lakók. Meg kell mondani, hogy szü­lettek erre sikeres megoldások. Például Egerben. De az sem hallgatható el, hogy az ottani tömbök méreteik miatt alapjá­ban mások voltak, mint a pé­csiek; azok elbírtak olyan bea­vatkozásokat, amilyenek vi­szont a pécsiek halálát okozták volna. Szerencsére még időben megtörtént a koncepcióváltás: a tömbrekonstrukciót belvárosi rekonstrukció követte, majd a sokkal emberszabásúbb belvá­rosi rehabilitáció. Hát most itt tartunk. S néhány szép ered­mény tanúsítja: jó helyen. A mostani RT-korrekciót az indokolta, hogy a Mátyás király utca 20. felől egy irodaépítési szándék megvalósulása látszik kibontakozni. Ennek a parkoló­szükségletét pedig - más mód nem lévén - a tömbbelsőben és a felszín alatt kell megoldani, kapcsolódási lehetőséget bizto­sítva a később esetleg a szom­széd telkeken - alattuk - is megjelenő hasonló igények ki­elégítéséhez. Egy másik RT-módosítás a Rákóczi út 49. - már időtlen idő óta üres - telkére vonatkozik. Már a tanács idejében úgy tűnt: pillanatokon belül beépítik a friss foghíjat, de nem így lett, s maradt. . . Hát nem éppen a vá­ros dísze. Most végre itt is épí­tési szándék mutatkozik: egy vállakozói csoport üzlet- és iro­daházat építene. Ezt előzi meg az említett módosítás, ami előírja a Rákó­czi úti oldalon árkád kialakítá­sát a megfelelő szélességű járda biztosítása végett: a nagyfor­galmú autóbuszmegálló jelen­léte miatt ezzel kell szavatolni a gyalogosok zavartalan mozgá­sát. Ám van a módosításnak még egy fontos eleme: felszámolja a Hal tér keleti oldalán működő autóparkolót. Ami - legyünk őszinték! - nem is olyan bor­zasztó, főleg ha összevetjük a másik oldallal, a Konzum Áru­ház rakodóterületével, ami ugyebár mégsem ékessége a vá­ros főútvonalának. De örüljünk a RT-módosítás- nak: legalább azon az oldalon rendet tartanak. Hársfai István Városvédő őrjárat Néhány hónappal ezelőtt már foglalkoztunk a Budai városrésszel - hajdani nevén: Budai külvárossal - , s megállapítottuk, hogy egykori értékei romlottak az utóbbi évtizedekben. Ehhez adalékként most két újabb példával szolgálunk. Tisztában va­gyunk a lehetőségekkel: a mai pénztelen világban nem igen van kilátás arra, hogy ez a helyzet megváltozzon. Ezért nem hábor- gunk és nem követelünk, csak csendes rezignációval készítjük felvételeinket az utókor számára: most - s még jó ideig - ilyen álla­potok uralkodnak a Búza tértől keletre. Farkas Mária, Vajgert György, Várhidy György, dr. Vargha Dezső Kibelezett hirdetó'táblák Korunkban megváltozott a reklámhordozók minősége, megjelenési formája is. Ma már az elektronikus sajtóhoz képest különösen célszerűt­len és kevéssé hatékony utcai táblákon hirdetni. Igen ám, de a város számos helyén ta­lálhatók olyan hajdan üve­gezett hirdetőtáblák, ame­lyek a garázdák martalékává lettek. A Mecsek Aruház előtt, a Krisztina téri busz­megállónál és számos olyan helyen, ahol nemrég még fel­iratos reklámok szerepeltek. Ezek eltűntével - de sok esetben még ottlétükkor is - ismeretlen tettesek törték be az üvegeket, s belerondítot­tak a hirdetőtáblákba a szó minden értelmében. S amíg arról folyik a vita, hogy kié is ezen hirdetőtáb­lák tulajdonjoga, kinek kel­lene leszerelni ezeket az építményeket, addig a Pécs polgárai és a turisták csak álmélkodhatnak: vajon ezek­kel most mit is reklámoz a város, s vajon még med­dig? Dr. Vargha Dezső Útjavítások A Lámpásvölgyi úton, a Rá­kos L. utcában és a Déli ipari úton kijavították az útmenti padkákat, s ezzel a pangó vizek elvezetése is megoldódott. A Nagy Imre út 138-140 szám előtt a szervizúton balesetveszé­lyesen lesüllyedt útburkolatot a Városgondnokság helyreállít­tatta. Kijavították az útleszaka- dást a Pécsbányatelepi úton is. Csapadékcsatornák A Pécsi Vízmű gépi csapa­dékcsatorna-tisztítást végzett a Szilágyi Dezső utcában és a Nagy Lajos király úton. Kijaví­totta a vízelnyelő rácsokat Bat­thyány utca sarkán, a Bacsó B. és a Légszeszgyár utcákban, va­lamint az Árpád híd alatt. Illegális szemétlerakó A Városgondnokság illegális szemétlerakót szüntetett meg a Bánki Donát utcában és iszapo­lást végeztetett a Megyeri téren és a Szigeti úton. Kátyúzások Kátyúzással javítják az út­burkolatot a Kálvária, a Tán­csics M., a Béke, az Anna, a Ka­kukk, a Szabadságharc, a Diósi, a Basamalom, az Almos, a Fá­bián B., a Deák F. a Koksz, a Gesztenyés, a Rákos L, az Ady E., az Auróra, az Arany J., a Bokor, a Névtelen, a Táltos, a Pélmonostor utcákban, a Hu­nyadi J., a Nagyszkókói, a Tüs­késréti, a Marx, az Asztalos J., a Bálicsi és a Donátusi úton, va­lamint Ágoston téren, a Hősök terén és a Sas dűlőben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom