Új Dunántúli Napló, 1994. január (5. évfolyam, 1-30. szám)
1994-01-19 / 18. szám
1994. január 19., szerda Hazai körkép új Dunántúli napló 11 Felépült a Hajdú-Bihar Megyei Társadalombiztosító Székház Debrecenben, amelyben helyet kapott a Megyei Egészségbiztosítási Pénztár és a Megyei Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság Gondozóház Szombathelyen Szállás, teljes ellátás Változó világunk 1993 Imák horvátul A magyarországi horvá- tok vallásos népéletének kis szeletébe nyer betekintést az, aki a kezébe veszi a Horvát Intézet legújabb kiadványát, ígéri a kötet szerkesztője, összeállítója, Begovácz Rózsa muzeológus. Az „Idem spati Boga zvati, I Mariju milovati...” című könyv a szerző kpzel 20 éves gyűjtőmunkájának eredménye, fontos lépcsőfok a hazai horvátok vallási kultúrája és néprajza területén. Az imák többnyire szájhagyományozás útján terjedtek, s öröklődtek anyáról leányra. Mint a népköltés egy archaikus ága kapcsolódnak a hazai és nemzetközi folklórirodalom számos műfajához. A gazdag anyagú, kottákkal is ellátott kötet szövegei az egyéni, családi, közösségi imádkozásról és éneklésről adnak érzékletes képet. Megtudhatjuk azt, hogy a hazai búcsújáró helyeket például egyes nemzetiségek más-más időpontban keresik fel, így a Dráva menti horvátok Pünkösdkor zarándokolnak Gyűdre, míg a Pécs környéki bosnyákok egy héttel később, Szentháromság napján látogatják meg a Szűzanya kegyhelyét. A történeti Magyarország egyes búcsújáró helyei jelentős hatást gyakoroltak a horvát népélet és népi kultúra alakulására. Ilyen volt Andocs, Mária- gyűd, Kiscell, Turbék, Kóp- háza, Máriakéménd, Ercsi, Vodica és a pécsi Havi Boldogasszony. Érdekesség az is, hogy külön énekei voltak a Pécs környéki bosnyákok- nak és a Siklós környéki so- kacoknak zarándoklataik során, amikor két Mária-kegy- helyet kerestek fel: Gyűdöt és a Havihegyet. A gyűjteményben a karácsonyi, a húsvéti, a pünkösdi ünnepkör énekei mellett naptárhoz kevéssé kötődő énekek is helyet kaptak. A szerző az adatközlők alapján az adott nyelvjárás sajátosságai szerint írta le a szövegeket. A több, mint 100 oldalas munka akár kiegészítő tankönyv is lehet a horvát iskolákban, a kötet létrehozói ugyanis a most megindult vallásoktatást is segíteni kívánják. A könyv egyébként a pécsi Horvát Intézet köré tömörült értelmiségiek által kiadott huszadik kiadvány. Időskorúak számára hozott létre egy gondozóházat Szombathely önkormányzata. Az ipartelep egykori bölcsődéjéből átalakított intézményben tizenheten kaphatnak teljes ellátást és szállást orvosi felügyelettel. A magányosok, kórházból hazatérők, téli időszakra behúzódok, vagy olyanok, akikről családjuk átmeneti ideig nem tud gondoskodni, a tervek szerint a mindenkori nyugdíjuk felét fizetik az ellátásárt egy hónapi időtartamra. Az egykori bölcsődét azért szüntették meg, mert a környéken a gyermekek számának csökkenése miatt arra már nem volt igény. A 3 millió forintos költséggel Az elmúlt évben a határőrök különféle szabálysértések, illetve bűncselekmények miatt 27.552 alkalommal intézkedtek, ami 15,2 százalékos növekedést jelent 1992-höz képest. Krisán Attila ezredes, a Határőrség szóvivője az MTI-nek elmondta, hogy több mint 100 ország állampolgáraival szemben kellett intézkedniük. Ezen belül 16 ezer volt a román, több mint 4 ezer a jugoszláv, ezer fölött volt a török és az ukrán, illetve 500 körül a bolgár és az orosz állampolgárok száma. A határsértők száma örvendetes módon 32 százalékkal csökkent: míg 1992-ben 14.381-en kísérelték meg illegálisan átfél év alatt átalakított otthonosan berendezett épületben 11 dolgozó tevékenykedik. Szombathelyen egyébként mintegy 120 hajléktalant juttattak intézményesen szálláshoz, kétezren részesülnek naponta szociális étkezésben, ezer emberre terjesztették ki a házigondozást, a családsegítés négyezer embert érint, százan kosztolnak ingyenkonyhán, egy úgynevezett krízisszálláson tizenhatan fémek el, idősek klubjába háromszázan járnak, s még az értelmi fogyatékosok közül is ellátnak harminc rászorulót. Az új gondozóház létrehozásával pedig a város vezetői az úgynevezett minőségi szociálpolitika felé nyitottak. lépni a magyar határt, addig tavaly 9.774-en. Közülük 8.059-en kifelé, 1715-en pedig befelé próbáltak átszökni. Elfogtak mintegy 400 embercsempészt is. A „legforgalmasabb” az osztrák határszakasz volt, ahol majdnem 5 ezren próbáltak a zöldhatáron át távozni az országból. Az osztrák hatóságok 2.238, Magyarországról szököttet adtak vissza a határőröknek. Jelentősen nőtt viszont azok száma, akik hamisított útlevéllel próbáltak hazánkba beutazni. Tavaly majdnem 5 ezer külföldi - főként jugoszláv - állampolgárral szemben kellett emiatt a határőröknek intézkedni, ami több mint kétszerese Magyar díva A chicagói opera magas elismerésében részesült Marton Éva magyar operaénekesnő, aki jelenleg Brünhilda szerepét alakítja Wagner Walkür című művében az amerikai társulatnál. A John W. Skabury emlékdíj - amelyet a chicagói operaház jeles támogatójának tiszteletére alapítottak néhány évvel ezelőtt - Marton Évának történő odaítélését Ardis Krainik, az operaház főigazgatója jelentette ■ be, elismeréssel adózva a magyar díva alakításának egyebek között a Lohengrinben, a Fidelió- ban, a Toscában és más operákban, továbbá méltatva nemzetközi szereplését, sikereit Milánóban, Bayreuthban, Salzburgban, Münchenben, Buenos Airesben, New Yorkban és természetesen Budapesten is. az 1992. évinek. Ennél is feltűnőbb, hogy az elmúlt évben a határőrök 461 lopott kocsi kivitelét akadályozták meg, míg 1992-ben csak 41-ét. Ugyancsak tavaly 723 ezer külföldi állampolgártól tagadták meg a beléptetést, mert nem rendelkeztek a beutazáshoz szükséges okmányokkal, illetve elegendő pénzzel. Ez mintegy 15 százalékos csökkenést jelent 1992-höz képest. Nagymértékben visszaesett az ideiglenes védelmet kérők száma, míg 1992-ben 3.276-an nyújtottak be ilyen kérelmet, addig tavaly már csak 885-en. Az elmúlt évben hazatérők száma 339 volt, míg 1992-ben 5.638-an utaztak vissza hazájukba. A biztonsági, a politikai és a gazdasági folyamatok Magyar- országon még a régi struktúra szerint, külön-külön működnek, de már nem lehet így kezelni azokat. Ezt Inotai András, a Világgazdasági Kutatóintézet igazgatója mondta azon a sajtó- tájékoztatón, amelyen a Változó világunk 1993 című kiadványt mutatták be. A közgazdászok, külpolitikai és biztonságpolitikai szakértők, kutatók - immár második - ösz- szefoglaló kiadványa a világpolitika és a világgazdaság 1993. évi történeteit elemzi Magyar- országról szemlélődve. A Biztonságpolitikai és Honvédelmi Kutatások Központja, az MTA Világgazdasági Kutató Intézet és a Magyar Külügyi Intézet szakembereinek megállapításai abban összegezhetők - mondta az igazgató, hogy 1993-ra végAz elmúlt héten a péntekről szombatra virradó éjszaka a Miskolci Határőr Igazgatóság és a Miskolci Városi Rendőrkapitányság jól összehangolt akciójának eredményeként a város határában 62 afgán állampolgárt vettek őrizetbe, a csoportot egy nyolctagú embercsempész banda a hidasnémeti nemzetközi határátkelő melletti zöldhatáron akarta Szlovákián és Csehországon át illegális módon Németországba juttatni. A rendkívüli esemény részleteiről hétfőn a Miskolci Határőr Igazgatóságon Redele József határőr őrnagy, a felderítő osztály vezetője tartott sajtótájékoztatót. Elmondta, hogy december 26-ától Záhonyból kisebb csoportokban, hamis útlevéllel külföldi családok érkeztek az egyik miskolci munkász- szállóra. Elzárkóztak szobáikba, előre a szállást sem fizették, csak napról-napra törlesztették tartozásaikat, miközben nemzetközi telefonhívásokat bonyolítottak le. Január 8-ig már egész nagy társaság gyűlt össze. Ekkor felkerekedtek és vonattal Győrbe utaztak. A határőrizeti szervek akkorra már felfigyeltek a csoportra. Az afgán családok Győrben szintén egy munkásszállón gyülekeztek, majd január 14-én 17 órakor egy Rajkánál belépő cseh rendszámú autóbuszra szálltak fel, amelynek útiránya ismételten Miskolc volt. Mint kiderült, az embercsempészek „átlépte- tésükre” a pénteki napot, s a Hidasnémeti környéki helyszínt tartották a legalkalmasabbnak, azért hozták az afgánokat ismét leg bizonyossá vált: a hidegháború utáni helyzet az egész világrendszer működőképességét érintő súlyos modellválság, amelyben a szocialista modell összeomlása csupán a leggyengébb láncszem kiesése. Magyarország lehetőségeit a hagyományos perifériahelyzetből való kitörés szempontjából elemezték a szakemberek. Megállapították: szertefoszlottak a gyors nyugat-európai integrálódáshoz fűzött remények. Illúzió volt a NATO-hoz, illetve a Nyugat-európai Unióhoz való azonnali csatlakozási lehetőség. Ugyanakkor a térség országai nem dolgoztak ki alternatív regionális biztonsági politikát, sőt szubregionális érdekek helyett országképekkel jelennek meg Nyugaton, ahol a kelet-európai térséget egyre inkább homogénként kezelik. Miskolcra. Egyébként azt sem tudták hol járnak, éjfél tájban sokan közülük azt hitték, hogy már Prágában. A határőrök és a rendőrök Miskolc határában éjfél után állították meg az autóbuszt, előtte azonban már a városból kifelé tartó Ladát és embercsempész utasait is őrizetbe vették. A két járművet és az utasokat a Miskolci Határőr Igazgatóságra vitték, akkor derült ki, hogy hamisított, volt szovjet útlevéllel 36 felnőtt és 26 gyermek afgán állampolgár tartózkodott a buszon. Az embercsempészek közül heten cseh állampolgárok, Asoev Chourki, a csoport vezetője pedig tbiliszi illetőségű, grúz állampolgár. Az útleveleket Moszkvában hamisították, szinte tökéletes minőségben. Az afgánok kabuli illetőségűek; a csoport útvonala Kabul-Pakisz- tán-Taskent-Moszkva-KijevUngvár-Záhony-Miskolc- Győr és ismét Miskolc volt. A családok, felnőttek és gyerekek, közöttük 2-5 hónapos csecsemők már hónapok óta úton vannak, közlekedtek azóta repülőgépen, vonaton, személyautón. Az elmondások szerint az útlevelekért Moszkvában 200-300 dollárt fizettek, további 100 dollárt kellett volna leszurkolniuk Prágában a kalauzolásért. A sajtótájékoztatón bejelentették, hogy a Miskolci Határőr Igazgatóság az afgánokat vasárnap 16 óra 30 perckor Záhonynál visszatoloncolta Ukrajnába, az embercsempészek pedig a Miskolci Városi Rendőrkapitányság „vendégszeretetét” élvezik. Nagy a forgalom a határokon Afgánfogás Miskolcnál Darimana Saudara? 3. Medán felfedezése során sok, rendkívül barátságos, segítőkész emberrel kerültem kapcsolatba. Teljesen idegen emberek mosolyogva üdvözöltek az utcán, mintha legalább is régi ismerősök lennénk. A legnagyobb forgalomban is rám dudáltak, s karlengetéssel üdvözöltek. Séta vagy vásárlás közben ki tudja hányszor kérdezték tőlem: Darimana Saudara? Azaz honnan jöttél? Válaszom után mindig visszakérdeztem: tudod e hol van hazám?-ra igen vegyes felelteket kaptam. (Pl.: Etiópia mellett). Mihelyt elmondtam, Bosznia és Szerbia fölött fekszik, máris mindenki tudta, honnan is jöttem. Az első kérdés után persze mindig a név, foglalkozás, családi állapot, majd hazánkról való érdeklődés következett. Előfordult, hogy egy indonéz pincérfiú több kilométert gyalogolt velem csupán azért, hogy közben angol beszédkészségét gyarapítsa (ez rám is rámfért), s híreket halljon Európáról és országunkról. Arc- és névmemóriájuk lenyűgöző, amit számtalan esetben tapasztalhattam. Az erőműben már a második munkanapon nevemen szólított az egész indonéz csapat, főmérnöktől a kábelhúzó segédmunkásig. Egy alkalommal vettem valamit egy nagyáruházban, ahol is a garancialevélhez be kellett mondanom nevemet és nemzetiségemet. Két hónappal később már kérdés nélkül töltötték ki az újabb garanciapapírt. Valószínűleg megkönnyítette dolgukat az, hogy nevem egy tányér zöldséget jelent indonézül. Más esetben egy pólót vettem egy kis üzletben néhány szót váltva az idős tulajdonossal. Hetekkel később vetődtem be ismét hozzá, ennek ellenére még emlékezett magyar voltamra, s büszkén mutatta GANZ-gyárt- mányú fogyasztásmérőjét. A szegényebb népréteg életének megismeréséhez megtaláltam a leghitelesebb forrást, a kerékpáros riksakulikat. Me- dánban e szakmában több tízezren pedálozhatnak, így igen nagy a konkurenciaharc az utasokért. Utcahosszat kísérgetik az embert, ajánlgatva szolgálataikat. Mecset, múzeum, krokodilfarm ajánlása a sorend, majd végső aduként a masszázsszalonok, a széplányok (kívánságra fiúk) következnek. Nem kell komolyan venni az általuk előre mondott viteldíjat, ezt akár 1/4-re is le lehet alkudni. Más kérdés, hogy a célnál mindig- dupláját szoktam adni a kialkudott viteldíjnak. Szívesen vettem igénybe szolgálataikat, s ezt nem csak olcsóságuk miatt tettem. Ellentétben a taxikkal, ezekkel bárhol-bármikor meg lehetett állni egy fotó, vagy vásárlás erejéig. Igaz, lassabban értek el a célig, ám ez jó alkalom a szemlélődésre s főleg a velük való beszélgetésre. Sorsuk nem éppen irigylésre méltó, hiszen rekkenő párás melegben, vagy szakadó esőben tapossák egész nap a bicikli pedálját, sokszor 2-3 emberrel az oldalkocsiban. S egy ilyen 3-4 km-es út után alig kapnak 1000 Ripió- nál (40 Ft) többet. S mivel ezek az emberek szinte kivétel nélkül nagycsaládosok (5-15 gyerekkel) igen szegényes körülmények között élnek. Tőlük tudom, hogy náluk a főétkezések szinte kizárólag rizsből állnak, melyre ritkán kerül feltét. Egy ilyen ismerősöm 5 tagú családja 75 kg rizst fogyaszt havonta. Szántam, s ugyanakkor csodáltam is őket, hogy tudnak mindezek ellenére mosolyogni, sőt dúdolni munkájuk közben. Egy fotósétám alkalmával az egyik ilyen riksás (eredménytelen rábeszélése után) végül is különféle külföldi papírpénzeket ajánlott megvételre. Megtetszett a kezembe adott maroknyi papírpénz tetején lévő kínai 1 yűan-os bankjegy, ezért megvettem. Vesztemre továbblapoztam és a köteg alján találtam egy 50 forintos bankót. Első örömöínet elrontotta az a tudat, hogy ezek szerint már járt itt előttem valaki, s hiú remény volt, hogy talán én vagyok itt az első magyar. Végül is nem vettem meg tőle a bankjegyet, mert a névértékének tízszeresét kérte érte. Úgy látszik itt már valóban kemény valuta a forint! S ime itt a meggazdagodás receptje: csak ki kell vinni 1 milliót Medánba, és 10 millióval lehet hazatérni (Kérdés mennyi numizmatikus él ott?) Baki Dezső