Új Dunántúli Napló, 1994. január (5. évfolyam, 1-30. szám)
1994-01-19 / 18. szám
1994. január 19., szerda A mai nap üj Dunántúli napló 3 Apácák a betegágy mellett Délutáni zsolozsmán (balról) Clarissa és Capisztrána nővér Fotó: Löffler Gábor Kitüntetett horvát pedagógusok A Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Alapítvány 1993 végén pályázatot írt ki azon, a már idős nemzetiségi pedagógusok részére, akik az 1945 utáni nemzetiségi iskolarendszert megszervezték, elindították, és igen mostoha körülmények között megteremtették az anyanyelvápolás lehetőségét magasabb szinten, valamint az identitástudat erősítését. Nem rajtuk múlott, hogy az elkövetkező időkben nem minden úgy történt, ahogyan azt ők elképzelték. Többeket közülük meghurcoltak, bebörtönöztek, mondvacsinált, koncepciós Rajk- és Tito-perekben, néhányukat még ma sem rehabilitálták. Többek a mát meg sem élhették, mások az elszenvedett atrocitások miatt súlyos betegek. A Magyarországi Horvátok Szövetsége Baranya Megyei Szervezete négy idős és megbecsült pedagógusát terjesztette fel „Életmű kitüntetésre”: Matusek Lászlót, Babity Alajosnét, Kova- csics Mátyást és Marija Vargajt. A kitüntetést a közelmúltban a Parlament Vadásztermében vehették át. Babity Alajosné betegsége miatt sajnos már nem tudott részt venni az ünnepségen, ahol a kitüntetéseket dr. Andrásfalvy Bertalan, a Kuratórium elnöke adta át, valamint az ünnepeiteket jelenlétével és beszédével megtisztelte Boross Péter miniszter elnök is. Régen még természetes volt, ma újdonság, ha apáca áll a betegágyunk mellett. Az elmúlt negyven év alatt el kellett felejtenünk őket, sokukat közülük elüldöztek, lágerekbe vittek. Pedig nem tettek mást, csak a beteget szolgálták, lelkileg támogatták. Hittek a gyógyulásukban és ezt elhitették a betegekkel is. Napjaink változásai ismét szabad utat nyitottak az újjászerveződésükhöz. Ezzel a lehetőséggel élve jött Pécsre Capistrana nővér, hogy az Assisi Szent Ferenc Leányai Apolórendet ismét életre keltse. Ma a rend keretében 13 fiatal apáca gondoz, ápol és gondoskodik a betegágy mellett. Capistrana nővérrel való találkozásom a romantikus filmek hangulatát idézte. Barna szerzetesi apácaruha, sodrott kötél-övvel. Kedves mosolya mögött határozottság, magabiztosság érződött. Még tizenhat éves sem volt, amikor felvette a rendi ruhát.- Mindig megkérdezik tőlem, hogy miért vállaltam a szerzetesi életet? Nos, ez titok! Ellenállhatatlan érzés, nagyobb, mint a szerelem. Ugyanis ez nem vakhit, mint amivel a szeretett fiatalembert látjuk, hanem nehézségeivel is önként vállalt hivatás. Saját szüleim is azt mondták, hogy ott borzasztó élet vár rád, nem fogod bírni. Végül apám engedett el, mert nem akarta, hogy boldogtalan legyek.- 1945 novemberében, regényes körülmények között, egy vonat tetején utaztam Budapestre, ahol rögtön jelentkeztem betegápoló-szerzetes nővérnek. Valóban fegyelmezett, igen kemény élettel találkoztam, de fiatal korom ellenére is nagyon szívesen gondoztam a betegeket. Éreztem-e valaha elkeseredést, esetleg meghátrálást? Persze! Igen, voltak kísértő gondolataim, de sikerült ezeket magamban leküzdeni. Kísértések még később is adódtak, de a mi életünk nem is lenne erény, ha mindezt nem tudnánk legyőzni. Capistrana nővér 1949-ben- végezte el az ápolóképzőt, egy évvel később már feloszlatták a rendeket. Ebben az időben a dorogi bányászkórházban dolgozott, amikor váratlanul megjelent a lefüggönyözött autóbusz és fél órai csomagolás után ösz- szeszedték az apácákat. Nem tudták, hogy mi vár rájuk. Volt szép múltjuk, de a jövőben csak reménykedhettek. Mivel annak idején a kórházak ápolószemélyzete apácákból állt, ezért közülük többen ugyan már civilben, de visszamehettek a betegágy mellé. Capistrana nővér is 1952-ben már az ORFI-ban dolgozhatott.- Mindenki tudta rólam, hogy apáca vagyok, ezt soha nem titkoltam. Ápoltam magasrangú pártvezetőket is. Semmi probléma nem volt közöttünk. Ahogy teltek az évek, egyre inkább vártam nyugdíjazásomat. Megítélésem szerint időközben annyira lezüllött az egészségügy, hogy a végén már szégyelltem azt, hogy betegápoló nővér vagyok. Irtóztam a durva káromkodásoktól, a nagy erkölcsi szabadosságtól. Nyugdíjba vonulása után a nővér édesanyját gondozta, közben rendszeresen látogatta a szegényeket. Már nem gondolt arra, hogy valaha is magára öltheti a rendi ruháját. Azután eljött 1989-cel a csoda is. Ebben az évben engedélyezték ismét a rendek újjászerveződését.-Azt éreztem, amit 16 éves koromban: vissza kell mennem, igaz, már hatvan évesen, de új erővel a magyar egyház szolgálatába. Ismét talpra kell állni és segíteni. A ferences rend tartomány- fönőke, Kolos atya kereste meg a nővért azzal a kéréssel, hogy Pécsett szükség lenne segítségre. Itt Volt olyan kórházve- zető, aki már hosszú évek óta szeretné kórházában az apácák segítségét. És ez a vezető nem más, mint dr. Hazafi Klára a Pécsbányai Kórház főorvosnője. A száz ágyas osztály profilja a speciális geriátriai gondozás. A doktornő időben felismerte azt, hogy az idős betegek fizikai ápolása mellett legalább olyan fontos a lelki gondoskodás is.- Igaz ügyért harcolt, és mi úgy döntöttünk, hogy teljesítjük kérését. A kórház parkjában tíz fős nővérszállás és kápolna is épült. A főorvosnő minden anyagi segítséget megadott működésünkhöz. Jelenleg 13 nővér szolgál a betegágy mellett, ők az Assisi Szent Ferenc Leányai Apolórend felszentelt tagjai. Közülük nyolcán Pécsbányán, öten a gyerekkórházban végzik az ápolást.- Mi már, mint ferences nővérek, hozzátartozunk Pécs városához. Befogadtak minket, szeretettel vesznek körül bennünket. Boldog vagyok a rendben, örömmel és fáradhatatlanul dolgozom azért, hogy minél többen legyünk, rendünk végre biztos alapokra kerülhessen, valamint azért, hogy a betegápolásban a fizikai segítség mellett minél több lelki gondoskodást is adhassunk. E. É. Cigány-néprajzi gyűjtőpályázat A Pécsi Janus Pannonius Múzeum és a Fii Cu Női Cigány Kulturális Egyesület ezúttal hirdeti meg az idei cigány-néprajzi gyűjtőpályázatát. A pályázatra olyan munkák adhatók be, amelyek eredeti ismeretanyagot tartalmaznak a cigány népéletből. Pályázni az alábbi témakörökben lehet: Cigánycsalád vizsgálata (családtörténet, rokonsági viszonyok, eredet, vándorlás); A vajda szerepe a cigány társadalomban; Egy cigánycsalád hagyományos táplálkozása; Hétköznapi és ünnepi szokások a cigányság körében; Gyermekélet, gyermekjátékok; Cigányhiedelmek (Orvos nélküli gyógyító és egészségvédő eljárások); Terhesség, szülés, gyermekágy, szoptatás; Cigánytemetés; Cigánylakodalom; Cigánytörvényszék; A cigányság vallási szokásai. A megyei pályázatok benyújtási határideje 1994. március 15. A pályázat nyílt, azon bárki részt vehet, aki néprajzzal hivatásszerűen nem foglalkozik. A pályázattal kapcsolatos további tudnivalók: Janus Pannonius Múzeum néprajzi osztálya, Pécs Rákóczi út 15., vagy Fii Cu Női Egyesület, Ignácz Jánosné elnök, 7694 Hosszúhetény, Béke utca 34. MEGRENDELŐLAP t Alulírott megrendelem az Uj Dunántúli Naplót 1994. február 1-jétől. Vállalom, hogy az esedékes előfizetési díjat a kézbesítőnek készpénzben, számla ellenében kifizetem. név lakcím (ir. szám) ..........év........... Előfizetési díj: .hó...........nap alá írás 375 Ft 750 Ft 1125 Ft 2250 Ft 4140 Ft 1 hónapra 2 hónapra 3 hónapra 6 hónapra 12 hónapra A megrendelőlapot zárt borítékban, bélyeg felragasztása nélkül küldje a kiadó címére. (7623 Pécs, Rákóczi út 34.) Strasbourgban pályázik a Kispál és a Borz A Kispál és a Borz együttes a csúcsra tör Korábban már hírt adtunk róla, hogy a pécsi Kispál és a Borz együttes, mely alternatív rockzenét játszik, országos turnén mutatta be Agy Asztal TV című III. nagylemezét. Nos a koncertsorozat sikere minden várakozást felülmúlt, s az év végi záró fellépésükön Budapesten a Petőfi Csarnokban közel 10 ezer ember tombolta végig a fiúk előadását. Szakmai körökben is jó volt a visszhangja ennek a műsornak, az egykor „Piramis”-os Révész Sándor az elsők között gratulált, de az Andersen és a Pál Utcai Fiúk is ott izgult az első sorokban a baranyaiakért. Az eseményt még politikusok is figyelemreméltónak értékelték, az együttes tiszteletére rendezett fogadáson többek közt Fodor Gábor és Pethő Iván is megjelent. A Kispál és a Borz a jó fogadtatásnak köszönhetően máris megrendelést kapott egy újabb nagylemez elkészítésére. Mostanában azonban a pécsi bandát leginkább egy pályázat végeredménye foglalkoztatja. Az RFI (Francia Nemzetközi Rádió) hirdetett versenyt tavaly ősszel kelet-európai beategyüt- teseknek „Rock in the East” elnevezéssel, és a 120 együttesből 13 felvétele került a döntőbe, köztük a Kispál és .a Borz is. A francia rádió zenei versenyeinek megbízottja, Antoine Yvernault telefonon lapunknak így nyilatkozott a rendezvényről, a baranyai esélyekről:- Örömmel fedezünk fel sajátos hangú kelet-európai zenekarokat, kezdeményezésünknek ez a célja. Mint az első forduló eredménye is mutatja, szakembereink eredetinek ítélték a Kispál és Borz zenéjét. Január 19-én pedig francia előadóművészekből álló zsűri azt is eldönti, melyik az a három együttes, amelyik meghívást kap - teljes költségtérítéssel - március 5-ére Strasbourgba, ahol neves nyugati rockénekesek társaságában szerepelhetnek. A három kiválasztott komoly díjakat kap majd (Nagydíj, a zsűri szakmai díja és a Média-díj az újságírók szavazatai alapján, egyenként 15-20 ezer frank értékben). A Francia Nemzetközi Rádió a későbbiekben rendszeresen játszani fogja ezeket a felvételeket, s a France 3 tv-csatornán is lehetőséget kapnak a bemutatkozásra a legjobb együttesek. Persze más tv-társaságok is bekapcsolódhatnak a népszerűsítésükbe, miként tavaly is történt, amikor a győztesek a MIDEM, az MTV Europe adásaiban is szerepelhettek. Ezek után csak bizakodhatunk, hogy a Kispál és a Borznak talán egy időben sikerül az, ami a legtöbb vidéki rockzenekarnak külön-külön sem jön össze, hogy elismerik a fővárosban, de nem várat magára a külföldi bemutatkozás sem. Mészáros B. Endre Képernyő előtt A televízió magyarul tanul Amióta A Hét, kormányintézményeinket szaporítandó, átalakult népnevelő intézetté, különös tekintettel a magyarságkutatásra, szüntelen identifikációs zavarban szenvedek. A lecke jól rögzült, magam sem tudom, magyar vagyok-é vagy csak álmodom, és jobb ha visz- szatelepszek az árgyelánok és a nyigák földjére, Pécska környékére, ahová anyai ágam szólít, azaz románosodjak-szlávosod- jak vissza, szórjak hamut a fejemre, zarándokoljak el a pópához és járjak bocskorban, vagy legyek inkább mátis vagy má- tics, szőke tótócska, vagy kiásva az elültöltős kardot legyek harcos felvidéki - akkor még nem negyedrész - magyar Zsigmond seregében, ahová meg apám ágán tartoznék? E földön járva, szóba állhatok-e ártalmatlan kereszténykommunista ismerősömmel, Szóba-e nyers húst előkaparó cigánnyal, buddhista zsidóval, fundamentalista arabbal, szóba-e liberál- marxista tükörképeimmel, akik hol Marxon, hol Heideggeren, hol Dosztojevszkijen térdepeltek? Ősi vagyok-e vagy új, skinhead vagy indián, szép vagy csúnya? Attól vagyok szép, mert fiatal vagyok, vagy az a szép bennem, hogy már öreg vagyok? Igaz vagyok-e vagy hamis? Hülye vagyok vagy épelméjű, vagy éppen az a baj velem, hogy épnek látszom, de hülyén lennék szép? Akkor hazudok-e, amikor hiszem, hogy igazat mondok, vagy akkor mondok igazat, amikor ha- zudok? Hányszor védjem meg az igazam a birtokomba adott szószék tetejére állva, mint Pálfy G., ha igazat mondtam? Ez a tudás ismétlésektől mélyül, mindenki mindent kétszer mond, a feladatokhoz a példát az életből merítették. Tananyag volt egy önmagát Bécsbe akkreditáló amerikai-magyar nyilatkozata, a legfrissebb lecke pedig egy magyar író ZDF-nek adott interjújából kicsippentett mondat-kígyó elemzése. Az lett volna a téma, hogy ki mit, és hogyan nyilatkozzon hazánkról külföldön, de sajnos a példák nem voltak szerencsések, (egyikük, mint kitudódott, odakint az alkoholista párttitkárokat szapulta, akik ma mind újságíróként bújnak elő a Mercé- desükből, a másik meg a reálkommunisták bűnéül rótta fel, hogy vannak még nálunk szélsőjobboldali jelenségek.) Hogy a lecke nehezebb legyen, a tévé úgy állította be, hogy az író az egész jobboldalt sározta be ezzel. De hiába próbálták a német nyelven elhangzó kijelentést lefordítani magyarra - többszöri visszajátszással sem sikerült, hiszen a magyar önmagában is rendkívül nehéz nyelv, és most akadályként ott tornyosult a német is. így most már csak annyi a házifeladat, hogy bebizonyítsuk: hírműsorunknak, mint a jó főnöknek, mindig igaza van. Folytatás jövő vasárnap. Kérdés lesz; mi legyen azokkal, akik nem Európába vágtató lovakról látják a hazát, mint mi, ősturániak? Hazugok-e, akiknek nem a fradi a legjobb, sőt folyton egy másik gyöpre járkálnak sörmeccset játszani? Elég-e kipellengérezni, maka- csabbját deresre húzni? Meg kell-e semmisíteni azokat, akik a falujuk tornyát csúnyának találják, de elfelejtik hozzá tenni, hogy szeretik? Mi lesz a megátalkodottakkal, akik ezek után is románok, zsidók, sárgák, zöldek, szőkék, németek meg oroszok maradnak? Bóka Róbert
