Új Dunántúli Napló, 1994. január (5. évfolyam, 1-30. szám)

1994-01-16 / 15. szám

A gyöngyfűzés nagy kézügyességet és rengeteg türelmet kíván a gyerekektől Fotó: Szundi György Elmaradt a csere-bere a Dozsóban Zsibongó kéthetenként Hiába vittem volna fiam megunt, a szekrény mélyére süllyesztett játékait tegnap a pécsi Dozsóba, nem tudtam volna elcserélni semmire. Ugyanis a partnerek nem jöt­tek el, a szülők feltehetően pi­henésre szánták a szabadna­pot, s kisebb gondjuk is na­gyobb volt annál, hogy játék­cserére adják a fejüket. Pedig az ötlet kitűnő, de hát Váradi Judit, a Dozsó népmű­velője azt mondja, ők bizony kéthetenként megrendezik a Zsibongó-t, s minden alka­lomra meghirdetik a játékcse­rét is, ám ha nincs jelentkező, nem tudnak mit csinálni. Per­sze nem maradtak program nélkül a délelőtti látogatók, mert a gyerekek számára bő kínálata volt szabadidő eltöl­tésének: aki a kézműves fog­lalkozásokon akart részt venni, megtanulhatta a gyöngyfűzést, nemezelést, ba­tikolást - hogy csak néhányat említsünk a nagy kézügyessé­get igénylő foglalatosságok közül. Akinek pedig mindehhez nem volt kedve, gyermekfil­meken szórakozhatott. Váradi Judit nem volt elke­seredve azon, hogy csak né­hány érdeklődővel indíthatta az új programot. Majd két hét múlva, vagyis január 29-én többen lesznek, talán már a környék iskolái is felfedezik, a tantervben sze­replő technika tantárgyhoz milyen sajátságos segítséget tud nyújtani a szombat dél­előtt megrendezett kézműves foglalkozás. B. G. Ezután a „szabadúszók” is kedvükre pecázhatnak Több, mint huszonkét tonna halat telepítenek idén a Pécsi tóba, ezzel szemben a horgászok által fizetendő tag­díjak is nőni fognak - derült ki tegnap egy Pécsett tartott horgászegyesületi küldöttgyű­lésen. A KISZÖV Megye utcai székházában Wenczel György egyesületi elnök és Kovács Zol­tán az Intéző Bizottság részéről bejelentették, hogy Baranyában az elmúlt évben harmincegyné- hány horgásztól vették el az en­gedélyt. Volt, akit időlegesen, de akadt olyan is, akit örökre el­tiltottak a horgászástól - job­bára etikai ügyek miatt. Az évadnyitó gyűlésen beje­lentették az új árakat is. Az Ál­lami Horgászjegy 300 forint, míg az ún. Szövetségi Betétlap felnőtteknek 450, az ifjúsági korúaknak pedig 180 forint. A Pécsi tavon a területi engedély 3200 forintba kerül. Szó esett a szervezeti válto­zásokról is. Mint bejelentették, az eddigi centralizált felépítést új konstrukció váltja fel, mely­ben az új vezetés irányításával működő MOHOSZ jogköre mérséklődni fog. Szintén új­donság - s ezt a horgászok ne­gatívumként említették meg - a horgász vizsgák adminisztratív jellegű bonyolódása, s az, hogy január elsejétől nem kell egye­sületi tagnak lenni ahhoz, hogy valaki hobbiját gyakorolhassa. Az ú.n. „szabadúszók” azonban az egyesületek jóindulatától függnek majd, már amennyiben az ő vizeiket lesznek kénytele­nek használni - s ez egy ideig minden bizonnyal így marad. P.Zs. Szociális lakások épülnek Barcson Az egyetlen lehetőség, a Házat Hazát alapítvány ajánlata Az elmúlt néhány évben egyetlen településen sem épültek állami vagy önkor­mányzati tulajdonú szociális jellegű lakások. A lakásépítési programból minden korábbi közreműködő szervezet kivo­nult, az OTP is felhagyott a lakásberuházási tevékenység­gel, ezzel minimálisra csök­kent a fiatal házasok és a szo­ciálisan rászorulók lakáshoz jutásának esélye. Ezen a kedvezőtlen tenden­cián próbálnak meg változ­tatni Barcson, ahol a tervek szerint még az idén 20 szociá­lis jellegű lakást épít a Házat Hazát alapítvány az önkor­mányzat közreműködésével. Az alapítvány az Amerikai Egyesült Államokból kiinduló lakásépítési mozgalom, alapí­tóinak kezdeményezésével eddig amerika számos álla­mában, illetve 35 országban, több mint 16 ezer lakás épült meg hasonló konstrukcióban. Az alapítvány és egyben laká­sépítési mozgalom célja, hogy olyan családokat juttasson la­káshoz, amelyek saját erőből erre nem képesek. A program szerint 100 ezer forint lefizetése és 500 óra közösségi munka teljesítése, vállalása fejében ígéri a la­káshoz jutás lehetőségét. A je­lentkezők helyben lakó, mun­kahellyel rendelkező, anyagi és szociális helyzete alapján igényjogosult családok lehet­nek. A beköltözőket, illetve a leendő tulajdonosokat a helyi kuratórium jelöli ki a jelent­kezők közül. Az alapítvány megelőlegezi a beruházások­hoz szükséges pénzt, a leendő lakó által igénybe vehető ál­lami támogatáson és a 100 ezer forinton felüli összeget megfinanszírozza. Ennek visszatérítése kamatmentesen, havi 6-7000 forintos maximált részletben, 25 év alatt törté­nik. Az önkormányzatoktól a helyi szervezésben, illetve a telekbiztosításban kérnek tá­mogatást. Kollárovics Lajos városfej­lesztési irodavezető elmondta, Barcson összesen 40 lakás felépítéséhez biztosít megfe­lelő nagyságú telket az ön- kormányzat. Hamarosan el­kezdődik a terület közművesí­tése, utakat, járdákat, parko­lókat, parkot építenek, a ter­vek szerint áprilisban rendez­nék az ünnepélyes alapkő el­helyezést. Az első ütemben 20 lakás készülne el a három szintes épületekben, a föld­szinten pedig üzletek lenné­nek. Ezek elkészülte után, a második ütemben további 20 lakás megépítését tervezik a városban az alapítvány köz­reműködésével. Eddig 25, elsősorban fiatal család jelentkezett a helyi ku­ratóriumnál, akik pályázatot adtak be, pontosan leírva je­lenlegi lakáshelyzetüket, anyagi erősorrásaikat, szak­mai végzettségüket. Ók vál­lalnák a kötelezettségeket is, annak reményében, hogy ha­marosan saját lakásukba köl­tözhetnek be. Hajdú Zs. Főzzünk változatosan! Rakott tepsis hal. Hozzáva­lók: 80 deka fagyasztott ten­geri hal, 80 deka héjában főtt burgonya, liszt, só, fehér bors, fokhagymapor, olaj, 5 deka vaj, 1 deci bor, 2 tojássárgája, 2 deci tejföl, 5 deka trappista sajt, 5 deka füstölt sajt. Á fa­gyasztott halat 5-6 centis dara­bokra vágjuk, sózzuk, leöntjük 2 deci száraz, savanykás fehér borral, és 2 órán át állni hagy­juk. Kicsit kinyomkodjuk a lét a halszeletekből, lisztbe for­gatjuk és olajon mindkét olda­lát átsütjük. A sült halat félre­tesszük és meghintjük fok­hagymaporral. A főtt burgo­nyát meghámozzuk, karikára vágjuk, és vajjal kikent jénai tálban sorba rakjuk. Meghint­jük sóval, fehér borssal, vajat morzsolunk rá, majd a tetejére fektetjük a halszeleteket. Vé­gül leöntjük a két tojássárgával és a reszelt sajtokkal elkevert sós tejföllel. Addig sütjük, amíg rózsaszínűre pirul. Hideg töltött vagdalthús. Hozzávalók: fél kiló darált ser­téslapocka, 3 zsemlye, 3 főtt és 2 nyers tojás, 1 nagy fej vörös­hagyma, 2 gerezd fokhagyma, őrölt szerecsendió, kevés ma­joránna, egy csapott mokkás­kanál őrölt babérpor, egy szál lángolt kolbász, zsír. A felaprí­tott hagymát zsíron megdinsz- teljük, elkeverjük a darált hús­sal, áztatott zsemlyével, a 3 főtt, reszelt tojással, ízesítjük sóval, zúzott fokhagymával, fűszerekkel, majd összedol­gozzuk 2 nyers tojással. A húsmassza közepére nyomjuk a megszurkált lángolt kol­bászt, cipó alakra formázzuk és a tetejét megkenjük olajjal vagy fagyos zsírral. Előmele­gített sütőben közepes tűznél sütjük 40-50 percig. Ha kihűlt, szeletelve tálaljuk. W. M. 1994. JANUÁR 16., VASÁRNAP Erdőgazdálkodási konferencia Simon Forster és Sissel Afstadt, mögöttük Ketie Lochole Fotó: Vincze Barbara Oslo-ban kékek a villamosok Ketie-nek hagyományaink, Simonnak a palacsinta tetszik Azt mondják, nagyon barát­ságosak, segítőkészek vagyunk, és velük nagyon türelmesek. Erre szükségük is van, hisz az AFS nemzetközi diákcsere­program keretében Pécsett ta­nuló három diák, az új-zélandi Ketie Lochole és Simon Forster, valamint a norvég Sissel Afstadt nehezen boldogul szövevényes igeragozású nyelvünkkel, be­szélgetésünk is hol magyarul, hol angolul folyik, tanáraik, Papp Tünde és Javos Edit segít­ségével. Mikor a családjukról faggatnám őket, kiderül: ők an­nak tekintik az otthonit és a fo­gadó magyart is. Itt Ketie és Simon Nagykozáron él, míg Sissel Pécsett, egy családi ház­ban. A fiú és a norvég kislány ebben a tanévben a Leöwey Gimnáziumban tanul, Ketie pe­dig a Janus Gimnáziumban. E két iskola kapcsolódott be a di­ákcsereprogramba, melyhez Pécs a vidéki városok közül el­sőként csatlakozott. Sissel egy faházban él édes­anyjával odahaza Oslo-ban. Kultúránk mellett az vonzotta épp ide, hogy egy volt kommu­nista országot szeretett volna megismerni. Ők tanultak ha­zánkról, többek közt 1956-ról is. Az ő középiskolájuk a mi gimnáziumainkhoz hasonlóan nehezek. Budapest nagyon tet­szik neki, a sárga villamosaival, említi nevetne, mert náluk „azok kékek”. Ételeink közül a gulyásleves ízlik neki a legjob­ban.- Nekem a palacsinta - mondja Simon. O imádja Ma­gyarországot, állítja, ez a „leg­szebb” ország. Valami nagyon egzotikusra vágyva jött épp ide. Az iskolánk nehéz, az ő más rendszerű oktatásukban aktí­vabbak a tanulók, közvetlenebb a tanár-diák viszony. Az embe­rekről azonban felsőfokon be­szél. Simonon látszik, élvezi, hogy figyelnek rá, szeretik. Ketieről nem nehéz megálla­pítani, hogy érdeklődő diák. Simonnal egyébként itt talál­koztak, bár közel laknak otthon. Elragadtatva beszél a /.tradíci­ónkról”. az építészetünk és az irodalmunk különösen vonzza Ketiet, aki egyébként iparmű­vésznek készül. Zavaija viszont Európa szennyezettsége, és sze­rinte túl zsírosak ételeink. Az ő életstílusuk gyökeresen más, foglalja össze. Magyarország az emberek alkotta történelemtől csodálatos, Új-Zéland szépsé­gének titkát természete őrzi. A nyári körutak után mennek haza, egy év után tapasztalattal is bőven megpakolva. S hogy visszajönnek-e? Közfelkiáltás­Szigetvár adott helyet pénte­ken és szombaton annak a szakmai találkozónak, amely­nek keretében ismertette a FI­DESZ erdő- és vadgazdálkodási koncepcióját. Dr. Illés Zoltán környezetvé­delmi és természetvédelmi ka­binetfőnök rámutatott, koráb­ban az erdők fél százaléka volt magán tulajdonban, a kárpótlás következtében ma 200 ezer ma­gán erdőtulajdonos van. Ma­gyarország területének 17-18 százalékát borítja erdő, az euró­pai átlag pedig 21-22 százalék. Évente 300 ezer tonna kőolajat válthatnánk ki azzal, ha a kelet­kező biomasszát (nyesedék, ku­koricaszár, ágak, egyebek) fel­használnánk ipari célokra. Idén 60 milliót fordít a kormány me­zőgazdasági beruházásokra, ugyanakkor az erdők fejleszté­sére csak 600 millió forint jut.- Nem az erdők magánkézbe kerülése jelenti a problémát, hanem a hibás kezelés, illetve a vadgazdálkodást is magában foglaló erdészeti törvény hiá­nya. Az új tulajdonosokat in­kább a fakitermelésre ösztön­zik, ahelyett, hogy megteremte­nék az átgondolt erdőgazdálko­dás lehetőségét, nem a nyeresé­gérdekeltségre kell törekedni, hanem a vagyonérdekeltségre. Fiatalabb erdőket is értékesítet­tek, az új gazdákat viszont nem tájékoztatták, hogy ezeknél to­vábbi beruházásokra van szük­ség. Súlyos probléma, hogy az erdők nincsenek kimérve, hi­ányzik az adminisztrációs hát­tér, nincs erdőbirtokossági tör­vény. A másik fontos téma, a földtulajdonhoz kötött vadá­szati jog megteremtése, mert csak ezáltal szüntethető meg a vadásztársaságok kiváltsága. Csoportosan elkövetett, minősített rablásért is felelnek Egyszerűen leütötték a pénzváltót Nincs eladó márkája - szólít­ják meg nap mint nap hetyke, lezserül öltözött, zsebredugott kezű, egyáltalán nem bizalom- gerjesztő fiatalemberek a pécsi Centrum Áruház előtti parkoló­ban az arrajárókat. Tudja ezt vá­rosszerte mindenki, még az ide­járó horvát bevásárlók is, s kit felháborít, hogy a szemük lát­tára folytatják az illegális pénz­váltást, ki meg egyenesen örül annak, hogy ide bármikor jöhet, ha eladni vagy venni akar. A fiatalember zsebrevágta a 4500 márkáját, gondolta jó bol­tot csinál, ha a volt Szalai And­rás úti parkolóban felkeresi az utcai váltókat. Persze azt is tudta, itt nem a hivatalos árfo­lyamon folyik a pénzügyi mű­velet, valamivel kevesebbet kí­nálnak a valutáért, de hát kike­rülheti a sorbanállást, meg aztán az átváltási illetéktől is megsza­badulhat. Meg is találta embe­rét, aki nem a téli naptól sült barnára, de mindenesetre na­gyon készséges volt, megfelelő pillanatban viszont, jó üzletem­ber módjára, nagyon határozot­tan tudta alátámasztani érveit. Az ügylet hamar megköttetett, 250 ezer forintban állapodtak meg, a kezébe nyomta a köteg pénzt, ugyan már számolja meg, nincs itt semmi csalafintaság. Amikor nyugtázta, hiánytalanul megvan mind az 50 darab 5 ezer forintos, a váltó visszakérte a pénzt, hanyagul zsebregyűrte, egyben azt is kérte, hadd nézze meg ő is a márkákat, mert ugye a pénz számolva... Amikor mindent rendjén valónak talál­tak, gazdát cserélt a két bank- jegyköteg. Á fiatalembernek persze szö­get ütött fejébe, hogy ugyan már miért távozott olyan siető­sen a váltótársa, meg az is fel­tűnt neki, hogy a környéken vá­rakozók közül többen az üzlet­felével együtt igyekeztek kere­ket oldani. És amikor újból meg akarta számolni a pénzt, akkor derült ki, hogy a köteget borító ötezresen kívül csak preparált papírt kapott a bankók helyett. Feljelentés alapján megindult nyomozás, a rendőrségi azono­sítás után sikerült kézre keríteni a csalót, akit időközben hatan is feljelentettek. De hát a parkoló­ban nemcsak egy csapat műkö­dik, s ki tudja, ki melyik bűn- szövetkezetnek dolgozik. Min­den esetre az a horvát állampol­gár sem járt jól, aki nemrégiben 10 ezer márkát akart gyorsan beváltani, de amikor szóba ele­gyedett az egyik nepperrel, az nem sokat teketóriázott, kikapta a kezéből a pénzt és elfutott. A sértett ugyan utolérte, s próbálta visszaszerezni a márkákat, el is kapta a tettest, ám ekkor jöttek a banda tagjai, s a csapat közül az egyik egyszerűen leütötte a ká­rosultat. Ezek közül is a felismerés bi­zonyítékával négyet sikerült azonosítaniuk, ám az még egyá- talán nem biztos, hogy tetteiket is elismerik. Négyet előállítot­tak, a többiek tovább űzik az ipart. Mert nemigen van vissza­tartó erő, kisebb büntetésekkel lehet megúszni az ügyet. A rendőrség természetesen tovább folytatja a nyomozást, mert a feltételezések szerint az igazi nagy halak, a pitiáner bűnözők mellett még szabadlábon van­nak. Békéssy Gábor Új VDN 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom