Új Dunántúli Napló, 1994. január (5. évfolyam, 1-30. szám)
1994-01-14 / 13. szám
10 üj Dunántúli napló Háttér 1994. január 14., péntek A Szonda Ipsos regionális közvéleménykutatása Ahogy közelednek a választások, egyre inkább érdekessé válik, mit is gondolnak az emberek manapság a politikáról, pártokról, politikusokról. Mint minden hónapban, a Szonda Ipsos novemberben is elkészítette közvéleménykutatását ezekben a témákban. Most induló cikksorozatunkban arról lesz szó, hogy milyen a pártok, a politikusok megítélése a Dunántúlon, az ország nyugati félében, s külön jelezzük, ha lényeges eltérések mutatkoznak az országos átlaghoz képest. Első alkalommal arról számolunk be, hogy kik, milyen pártra szavaznának abban az esetben, ha most vasárnap választásokat tartanának, illetve melyikre nem voksolnának semmiképpen sem. Pártrokonszenv "Ha most vasárnap lennének a parlamenti választások On melyik pártra szavazna?" <a válaszok százalékos megoszlása a választókon) népesség körében a nyugati országrészben Illetve az egész országban) SZÖSDÄ a nyugati országrész adatai: gQ nem szavazna, bizonytalan 37 A top-lista A politikai közhangulat változását mutatja, hogy a hosszú ideje vezető Fideszt utolérte az MSZP. Dunántúlon a választó- kornak 18-18 százaléka támogatja a két pártot, egy árnyalattal többen, mint az országos átlag ("ami 17-17 százalék). Mind a nyugati országrészben CIO százalékkal ),mind országosan (9 %-kal) a „top-listán” őket az SZDSZ kő veti. A KDNP a nyugati megyékben mért 6 százalékával megelőzi az MDF-ct, ami egyben azt is jelenti, hogy az országos rangsorhoz, képest helycsere történi a két kormányzópárt között „helyi” szinten. A legnagyobb kormánypárt, az MDF ugyanis jócskán veszített egykori dicsőségéből, s nyugaton a választó- polgárok 3 százalékának szavazatával csak az ötödik-hatodik helyen találjuk. (Országosan negyedik a sorban - az emberek 6 százalékának támogatását élvezi). Amíg a parlamenti ellenzéki pártok országos és regionális népszerűsége közölt árnyalatnyi - statisztikailag nem markáns - eltérések mutatkoznak (1-1 %), addig a Demokrata Fórum esetében a 3 százalékos eltérés már nagyobb megítélésbeli különbségekre utal. A Független Kisgazdapártnak a Dunántúlon 3 százalékos támogatottsága van. A liberális koalíció három parlamenten kívüli szövetségesére - a Köztársaság Pártra, a Vállalkozók Pártjára és az Agrárszövetségre - együttesen 3-4 százaléknyian voksolnának, ha most lennének a választások. A többi parlamenten kívüli párt (MIÉP. NDSZ, Magyar Néppárt, Munkáspárt) szavazóbázisa a nyugati országrészben elhanyagolható. Biztos szavazók Egy párt támogatottságáról árnyaltabb képet kaphatunk, ha azt is megvizsgáljuk, mennyi voksol kapnak a „biztos szavazóktól”, tehát azoktól, akik biztosra veszik, hogy elmennének egy most hétvégi szavazásra. Ha csak ennek a csoportnak a pártszimpátiáit vesszük figyelembe, akkor az MSZP és a Fidesz eltérő pozíciókat Ibelal el. Itt már nem együtt találjuk őket, hiszen a biztos szavazók körében a Dunántúlon legnagyobb szavazótábora az MSZP-nek van (31 %), tőle jócskán lemaradva találhatjuk a Fideszt 20 százalékkal. (Az országos támogatottságuk ebben a körben 29, illetve 19 százalék.) Nyugaton az SZDSZ a biztos szavazók 18 százalékának támogatására számíthat, nagyobbra, mint általában az országban (ahol 15 százalékra). A választásokon aktívabbnak számítók a Dunántúlon negyedikként a KDNP-t (12 %), majd utána az FKGP-t (6 %) és az. MDF-et (5 %) nevezték meg olyan pártként, amelyre voksukat leadnák. (Az ország egészében a KDNP kevésbé szerepe] jól a biztos szavazók körében - 9 százalék; az MDF viszont jobban - 10 százalék.) Nyugaton egyébként a választásokon való részvételi hajlandóság magasabb az átlagosnál: 52 százalék bizonyosra veszi, hogy elmegy szavazni, (Az ország egészében ez az arány 49 százalék.) A biztos szavazók tekintetében az ország nyugati felében is érvényesül az a jellegzetesség, hogy az MSZP tábora politikailag sokkal aktívabb, mint a Fi- deszé. Az előbbi párt szavazóinak 73 százaléka biztos résztvevőnek mondja magát, az utóbbinak csak 45 százaléka. Ellenszenves pártok A nyugati megyékben a negatív pártlistát az MDF vezeti a 31 százalékkal, ennyien vannak olyanok, akik kizárják a választandó pártok sorából. Az ország egészében is őket említik legy- gyakrabban e vonatkozásban - 29 százalék. Mondhatni, igencsak „elhúzott” a mezőnytől, hiszen a mögötte jövő FKGP-re a választópolgárok 8 százaléka nem volna hajlandó a Dunántúlon szavazni. Országosan is ők állnak a nem kedvelt pártok listájának második helyén (11 százalékkal). Ezen adatokból látható az is, hogy az ország nyugati részében a választópolgárok nagyobb különbséget érzékelnek az MDF és az FKGP között - az előbbi kedvezőtlenebb minősítésével amikor azt veszik számba, hogy kire ne szavazzanak, mint az ország egészében. Az ellenszenves pártok rangsorában a Dunántúlon - és országosan is - a Szocialista Párt következik 6 százalékos - illetve 5 százalékos - említési arányával. Flasonló arányban fogalmazódnak meg markáns ellenérzések a Munkáspárttal szemben is (a Dunántúlon és országosan is 5 százalék részéről). A KDNP-vel szemben érzett ellenszenv még ennél is alacsonyabb. A nyugati régióban és országosan egyaránt a polgárok 3 százaléka tűntette fel olyan pártként, ’ amelyre nem szavazna. Az antipátia-rangsor sereghajtói mind az ország nyugati felében, mind általában a két liberális párt, az SZDSZ és a Fidesz. Velük kapcsolatban alig-alig mondják azt az emberek, hogy semmiképpen sem szavaznának rá. Mindkét párt esetében a dunántúliak 2, az ország lakóinak csupán 1 százaléka fogalmazott meg effajta ellenvetést. A parlamenten kívüli pártoknak, leszámítva a már említett Munkáspártot, lényegileg nincsenek „ellendrukkerei”. Minthogy igazából támogatóik is viszonylag kevesen vannak, azt mondhatjuk, hogy az emberek nem igazán ismerik őket, ennek okán véleményt sem nagyon tudnak formálni róluk se pro, se kontra. Adatfelvétel ideje: 1993. november Az adatfelvétel módja: személyes, kérdőíves megkérdezés A megkérdezettek száma: 935 fő, amely az egész országot képviseli, ebből 296 fő a Dunántúl, a nyugati országrész lakosságát reprezentálja. Alapsokaság: 18 éves és idősebb állandó dunántúli lakóhellyel rendelkező magyar állampolgár. Az alapsokaság és a megkérdezettek összetétele korcsoport, nem és lakóhelytípus szerint megegyezik. "Ha mos: vasárnap lennének a parlamenti választások, melyik pártra nem szavazna semmiképpen sem?" 'a válaszok izézatékoB nwgoezisa a válaszlókorú népesség í ; sörében a nyugati országrészkor!,lelve az egész országban)1 nem szavazna, bizonytalan jO Manfred Wörner, a NATO főtitkára: „Nem tolerálunk semmilyen újabb Jaltát” Jelcin hatalma Borisz Jelcin aláírta az orosz kormány reformjára vonatkozó, egy hónapja készülő rendeletét. A miniszterhelyettesek, illetve a kormányfő helyetteseinek számát jelentősen csökkentő intézkedés személyi vonatkozásait mindazonáltal továbbra is sűrű homály fedi - mindenekelőtt azt, hogy ki távozik Viktor Csernomir- gyin helyettesei közül. A rendelet értelmében a korábbi 120-ról 67-rc csökkentik if különböző minisztériumok, főhatóságok és állami bizottságok számát. Az eddigi kilenc helyett pedig csak négy helyettese lesz a kormányfőnek. Az államfő közvetlen alárendeltségébe vonta a külügy, a belügy és a védelmi minisztériumot, a hírszerzést és kémelhárítást. Ugyancsak az elnök irányítása alá tartozik egyebek mellett a múlt év végén létrehozott rádió- és tévébizoltság. Kőris György, az MTI tudósítója jelenti: A békepartnerségben való együttműködés éppen arra is módot ad, hogy megelőző diplomáciával elejét vegyék újabb, délszláv típusú konfliktusok kialakulásának a kelet- és közép-európai térségben - fejtette ki egyebek között Manfred Wörner NATO-főtitkár abban az interjúban, amelyet az MTI, a lengyel valamint a bolgár hírügynökség munkatársának adott a szövetség brüsszeli központjában. Wörner mindenekelőtt emlékeztetett arra, hogy a békepartnerség - kétoldalú megállapodás alapján - „a katonai és politikai együttműködés széles körét felölelő kooperációra nyújt alkalmat, beleértve olyan, a védelmi képesség fejlesztését szolgáló intézkedéseket is, amelyek hozzájárulhatnak az adott ország védelmi rendszerének NATO-szabványokhoz közelítéséhez. Ez utóbbi a tagság előkészítésének folyamatában az egyik legfontosabb feladat” - mutatott rá. Majd - a formális biztonsági garanciák hiánya kapcsán - leszögezte: „Jóllehet biztonsági garanciákat a békepartnerség keretében nem tudunk felkínálni, hiszen ez a tagsághoz kapcsolódik, de tévedés azt gondolni, hogy a formális garancia nélkül önök magukra hagyottak lennének.Azáltal, hogy egyre közvetlenebb együttműködést folytatnak a NATO-val, az önök biztonsága is erősödik, és ha bármilyen fenyegetés érné önöket, mindenkinek számításba kellene vennie szövetségünk várható reagálását is, hiszen bizonyosan nem maradnánk ölbe tett kézzel eközben.” Példaként utalt arra a békepartnerség részeként felajánlott konzultációs mechnanizmusra, amely lehetővé teszi, hogy „ha fenyegetés éri területi integritásukat, azonnal konzultációs igénnyel forduljanak az északatlanti szövetséghez. Ami a valós életben távolról sem csak azt jelentené, hogy csendben meghallgatjuk önöket, hanem együtt keresnénk annak módját, miként lehet megszüntetni ezt a fenyegetést. ” A boszniai válság kapcsán a NATO főtitkára elismerte, hogy a nemzetek közössége eddig nem lépett fel a szükséges hatékonysággal és eltökéltséggel. Hozzátette ugyanakkor, hogy a NATO a maga részéről „ENSZ mandátum alapján folytat a térségben missziót. „Sz.emély szerint azt szerettem volna, ha többre lettünk volna képesek, de erre nem volt mód. Együttműködésünk a kelet- és közép- európai országokkal mindenesetre épptín azt is célozza, hogy megelőzzük hasonló konfliktusok kialakulását a térség más részeiben. Emellett persze fő törekvésünk a konfliktus továbbterjedésének a megakadályozása, akár Bosznián belül, akár az egykori Jugoszlávia további körzeteiben, mint például Koszovó, vagy a korábbi jugoszláv köztársaság, Macedónia”. Arra az észrevételre, hogy az ENSZ-mandátumhoz kötöttség bizonyos értelemben meg is bénítja a NATO cselekvőképességét, a szövetség főtitkára elismerte, hogy „vannak tagországaink, amelyek ragaszkodnak az ENSZ-mandátumhoz. Mert hiszen most mindenki ragaszkodik az ENSZ-hez”. Éppen ezért - tette hozzá - arra bátorítaná az ENSZ-et, hogy „erőteljesebben lépjen fel. A mostani találkozón mindenesetre az volt a benyomásom, hogy a tagállamok készek a határozottabb cselekvésre, beleértve: szükség Új Oroszország? Új paloták, új szervezeti formák, új illetve új-régi pártok és személyek, de mi változott valójában azáltal, hogy összeült a decemberben választott orosz parlament? Leginkább az erőviszonyok váltak képlékennyé. Egyes számítások szerint 212:182 arányban a reformellenes erők vannak fölényben a Dumában s a függetlenek tábora 56-ra tehető. Mások úgy vélik, hogy ez az arány valójában 182:137 s több, mint 220 képviselő sorolható a függetlenekhez. De - ahogy kérdezni szokták - kinek a javára függetlenek? A parlamenti elnököt többhetes előzetes egyeztetés során sem tudták kijelölni, jóllehet annak csak szervezési kérdésekben lenne jogosítványa, elkerülendő, hogy feltűnjék egy újabb Haszbulatov. Mindenki a másikat címkézi. Gajdar, mint az „elnöki párt vezetője”, bírósági eljárásokkal fenyegeti Zsiri- novszkijt kijelentései miatt, az viszont tovább fokozza a demagógiát. A kommunisták az ülésszakra 16 kész törvényjavaslattal vonultak be, amelyeknek célja a gazdasági sokkterápia visszafordítása. /A véletlen úgy hozta magával, hogy a parlament megnyitásának napján láttak napvilágot a múlt évi adatok, miszerint 12 %-kal csökkent a GDP, 16 százalékkal az ipari termelés, s a vágtató infláció jegyében 800 %-kal nőttek az átlagbérek, viszont 1000 százalékkal az árak./ Első pillantásra úgy tűnik, hogy jóllehet hivatalosan végétért a háromhónapos elnöki kormányzás, továbbra is Jelcin van nyerő helyzetben. Hiszen szorosan kézben tartja a kül- és biztonságpolitikát, látványosan átszervezte a kormányt, 120-ról 67-re csökkentve a minisztériumok és főhatóságok számát, ami természetesen módot adott a neki tetsző személycserékre. Ugyanakkor sokan „programozott patt”-ot emlegetnek, s ha nem is olyan mértékben, mint a korábbi parlament esetén, de ismételt összecsapásokat várnak. A minden vonatkozásban háttérbe szorított törvényhozásban radika- lizálódhatnak az irányzatok, azután viszont hamar felvetődhet annak esetleges felosztása. Igaz, olyan újabb választásokkal, amelyeknek kimenetele még kétségesebb. Hiába nevezik a Dumának otthont adó egykori KGST palotát, formája miatt, nyitott könyvnek, abban egyelőre még senki sem tud igazán olvasni . .. esetén és ENSZ-jóváhagyás mellett éljenek a légicsapás eszközével”. A beszélgetés során ismét felmerült „orosz vétó” kérdésére reagálva Wörner leszögezte, hogy nincs „semmiféle orosz vétó. Nagyon világosan értésre adtuk, hogy nem toleráljuk semmilyen befolyási övezet létrehozását, mint ahogy nem fogadunk el semmilyen újabb Jaltát sem. Éppen ellenkezőleg: azt a célt tűztük magunk elé, hogy átfogó, össz-európai biztonsági rendszert hozzunk létre, s hogy bátorítsuk egy demokratikus, nem pedig egy terjeszkedő Oroszország megerősödését. És az magában foglalja azt is, hogy a NATO idővel kiszélesedik majd egyes kelet- és közép-európai országokkal is, amelyek Európához, sőt, történelmi, kulturális hagyományok alapján egyaránt mondhatom: Nyu- gat-Európához tartoznak. Szilárd meggyőződésem, hogy ennek be kell következnie, s hogy ez nem jelent majd fenyegetést Oroszországra nézve. Stabilizálni fogja Európát, s nem pedig újból megosztani”.
