Új Dunántúli Napló, 1994. január (5. évfolyam, 1-30. szám)
1994-01-12 / 11. szám
1994. január 12., szerda Oktatás - Kultúra uj Dunántúli napló 7 Állóháború, vagy békés együtt tanítás? Történeti ökológia tanulmányok v a rő rssiíg rél Európa híres kertje Miközben némelyek az egyházi iskolák előretöréséről beszélnek, a valóságban még 2 százalékot sem ér el a hitfeleke- zetek által működtetett oktatási intézmények száma. Azt is kevesen tudják, hogy a közalkalmazotti törvény - a szándék ellenére - hátrányosan érinti az egyházi iskolák tanulóit és az ott tanító tanárokat. Magyarországon 1990-ben született meg a lelkiismereti - és vallásszabadságról, valamint az egyházakról intézkedő IV. törvény, amelynek 17. paragrafusa lehetővé teszi, hogy az egyházak nevelési-oktatási, továbbá gyermek- és ifjúság védelmi tevékenységet folytassanak, s mint jogi személyek iskolákat létesíthessenek és tarthassanak fenn. Felekezeti térnyerés? 1990 óta emelkedik a különböző hitfelekezetek által működtetett óvodák és iskolák száma. E növekedés láttán, de a körülmények ismerete nélkül - főleg egy-egy önkormányzati iskola balul sikerült átadási kísérlete után -, nem kevesen vélekednek úgy, hogy az egyházi intézmények miatt máris kedvezőtlen anyagi helyzetbe kerültek a világi, vagyis az önA ciszterci rendé a pécsi Nagy Lajos Gimnázium Fotó: Läufer kormányzatok által fenntartott iskolák. Talán nem érdektelen néhány pillantást vetni a felekezeti iskolák helyzetére. Jelenleg kereken 10.100 közoktatási intézmény (óvoda, általános és középiskola) található Magyarországon. Ebből vajon hány van egyházi kézben? Mindössze 178, és ez a szám még a 2 százalékos arányt sem éri el! A katolikusok 110 intézményt tartanak fenn (19 óvodát, 57 általános és 34 középfokú iskolát), a többi a reformátusok (48), evangélikusok (17) és az izraeliták (2) között oszlik meg. A kis létszámú hitfelekezetek A város önkormányzatának képviselői jártak nemrég a pécsi TAMASz Alapítvány központjában. A találkozás legfontosabb célja az volt, hogy megbeszéljék: ki mit vár az alapítványtól, amely köztudottan a város hajléktalanjaival való törődést vállalta fel négy évvel ezelőtt. Beszéltek arról a szerződés tervezetről is, amely az elvárásokat és a támogatás mértékét tartalmazza. A tervezet várhatóan még januárban a közgyűlés elé kerül, végleges döntés akkor várható. Az elvárások szintjének megfogalmazása, a feladatok tisztázása nagyon fontos állomás az önkormányzat és az alapítvány együttműködésében. Egyrészt azért, mert egyértelműsödik, hogy a város milyen szintű ellátást kíván megteremteni a hajközül egyedül az Evangéliumi Pünkösdi Közösség irányít egy általános iskolát (18 tanulóval). Nem magas az egyházi iskolákban tanuló gyerekek 47 ezres tábora sem, hiszen ez a szám a másfél milliós tanulóifjúságnak alig 3 százaléka. Az idei tanévben hozzávetőleg 800 ezer gyerek vesz részt hitoktatásban. Pontos adat nem lelhető fel a hittanos diákokról, mivel a Művelődési és Közoktatási Minisztériumban csak a hitfelekezetek által indított csoportok számát tartják nyilván (erre az adatra is csak a hittantanárok óradíjának átutalása miatt van szükség, ugyanis ennek fedezetét az állam magára vállalja), s a minisztériumi kimutatásban 39,100 csoport szerepel. Átlagosan 20 tanulót számolva egy csoportra alakul ki a 800 ezres adat. Idén a legtöbb hittancsoportot (26,400) a katolikus egyház indította, református hittant 8,600, evangélikust 2,300 csoportban tanulnak a gyerekek. A kisebb felekezetek, illetve egyházi közösségek hittancsoportjainak száma 175 és 1 között váltakozik. Bizalmatlan önkormányzatok A felekezeti iskolák alapítása egészséges és jogszerű társadalmi törekvés; oktatási rendszerünk válik sokszínűbbé általuk. Az egyházak közoktatási intézmények szervezésével és működtetésével állami, önkormányzati feladatot vállalnak magukra, ezért jogosan illeti meg őket az állami támogatás. léktalanoknak, s hogy ennek eléréséért mekkora támogatásban részesíti az alapítványt. Nyilván azt is megfogalmazzák, hogy az adott pénz felhasználásáról mikor és hogyan kell elszámolni. A szerződésre azért is szükség van, mert enélkül elesik az az alapítvány attól a normatív állami támogatástól, amely a Szociális törvény értelmében megjár azoknak a településeknek, amelyek a hajléktalanok ellátásáról gondoskodnak. Nem utolsósorban pedig azért fontos a mielőbbi megállapodás, mert az alapítvány ezt követően tud csatlakozni a United Way elnevezésű alapítványhoz, amely segítségével képes lenne a fenntartás költségeinek egy részét fedezni. A többnyire „Közös út”- ként emlegetett alapítvány száz évvel ezelőtt alakult az Egyesült ÁllamokAz oktatás olyan alapellátás, amelyről gondoskodni törvényszabta kötelesség az önkormányzatok számára. Sajnálatos, hogy számos településen a képviselő-testület bizalmatlan az egyházi iskolákkal szemben. Legtöbbször emiatt támadnak súrlódások, konfliktusok, csak vonakodva teremtik meg a felekezeti intézmények (szerény) működési feltételeit, amikor az adófizető állampolgár törvényadta jogával élve egyházi iskolába kívánja járatni gyerekét. Tájékozatlanságra vall, ha mostanában valaki jogtalan előnyöket gyanít az egyházi iskolák háza táján. A valóságban ennek inkább az ellenkezője igaz, mert több szempontból is kedvezőtlen helyzetben vannak ezek az intézmények más iskolákkal szemben. Hátrányos megkülönböztetés, hogy a közalkalmazotti törvény nem vonatkozik az egyházi iskolák pedagógusaira, holott ők azonos teendőket látnak el, mint a világi iskolák nevelői. Emiatt aztán ha felekezeti iskolából egy tanár önkormányzati iskolába kerül, az egyházi intézményben eltöltött idő nem jöhet számításba a fizetés megállapításakor. Aki jelenleg nem közalkalmazott, annak nincs biztosítva a rendszeres fizetési előrelépés, nem jár neki a 13. havi fizetés, a jubileumi jutalom, az osztályfőnöki vagy a gyermekvédelmi pótlék, továbbá kevesebb a pótszabadsága is. Az egyházi iskolák nem részesülhetnek állami céltámogatásban (például tornaterem épíban, s ma már a világ 43 országában létezik. Azok az országok, amelyek már több évtizedes tapasztalattal rendelkeznek az elesett társadalmi csoportok helyzetéről, tudják, hogy szükség van olyan civil szerveződésekre, amelyek nem kizárólag közpénzekre alapozva felvállalják az nehéz helyzetben lévő emberek gondjainak enyhítését. Négy évvel ezelőtt, amikor a hajléktalanok helyzetén szinte egyik óráról a másikra segített a város, sokat változott a helyzet. A Gomba utcai menedékhelyből 70 fős férfi, átmeneti szállás lett, létrehozták a Bittner A. utcai 20 személyes női átmeneti szállást, kialakították a Hársfa utca 2. szám alatti 100 személyes népkonyhát s mihelyt befejeződik a kémények béléscsövezése, megnyitják a 20 szemétése esetén), nem jár nekik a tanulónkénti fenntartási norma mellé a kiegészítő pénzbeli támogatás, amit az önkormányzati iskolák azért kapnak meg, mert a normatíva összege önmagában nem elegendő egy óvoda vagy iskola fenntartásához. A mellőzöttség nagymértékben kihat az iskolaalapítási kedvre, emiatt lassult le az utóbbi esztendő során az egyházi iskolák újraindításának üteme. A művelődési tárca álláspontja szerint a megoldás csak az lehet, ha a közalkalmazotti törvény első paragrafusát kiterjesztik mindazokra a jogi személyekre, így az egyházi iskolákra is, amelyek állami feladatot oldanak meg. A közös útkeresés példái Mindenesetre jó jel, hogy szeptember óta nem alakult ki újabb állóháború az önkormányzatok és az egyházi szervezetek között iskolalapítási ügyben, sőt erőteljesen folyik közöttük az egymásmellettiség és az egymásrautaltság elvi kérdéseinek tisztázása. Eddig tizenhat megyei közgyűlés hívott össze együttgondolkodási fórumot, ahol polgármesterek, jegyzők, egyházi személyek, iskolaigazgatók vettek részt, és vitatták meg az együttműködés időszerű kérdéseit. A közös útkeresés minden bizonnyal meghozza majd az eredményt, és a lakóközösségi oktatási teendőket ellátó egyházi iskolák íj jövőben nem kerülnek hátrányba más iskolákkal szemben. lyes menhelyet a Hársfa u. 4. szám alatt. A népkonyha már régóta nem csak a hajléktalanok napi egyszeri étkeztetését szolgálja: járnak oda olyan vékonypénzű emberek, akiknek ugyan van hol lakniuk, de élelemre nem telik nekik. Ellátásukba régóta és rendszeresen besegít a Katolikus Caritas és a Vöröskereszt. Az elmúlt évben 5 400 000 forint állami normatív támogatásban részesült a TÁMASz alapítvány, a város önkormányzata 4 900 000 forinttal járult hozzá a költségekhez, 6 500 000 forintot, illetve ennek megfelelő adományt az alapítvány teremtett elő. A United Way-hez való csatlakozástól azt remélik, hogy még többet tudnak saját tevékenységgel szerezni. T. E. (Történeti ökológiai tanulmányok Magyarországról. Szerk.: R. Várkonyi Ágnes és Kosa László. Bp. 1993.) Horizont szélesítő, gyakorlati példákat és szemléletet egyaránt kínáló kötettel lepte meg a honismeret munkásait az Orpheus Kiadó. A szerkesztőket a cím megválasztásakor az államalapító István korát idéző ének ihlette: „Virágos kert vala hires Pannónia!” Aktív együttélés a természettel A „Kert” azonban itt a jelentések sokaságát görgető történeti kategória. Az Éden az ártatlanság szimbóluma, a Gecse- máné az áldozatvállalásé, a kolostorkert a növények gyógyító erejét hasznosító humánumé, a lovagkert a szerelemé. Az ismertebb barokk kertek egyszerre tükrözik az ember játékos kedvét és az uralkodó hatalom erejét; a fény századának angolkertjei pedig a természet ismeretlen szépségeit alkotják újra, emberi hozzáértéssel, annak gyönyörűségére. Tovább bővítve a kört, a „Kert” a társadalmi környezetben, tér és idő korlátái között tevékenykedő ember életének szintere is. A ,.Műveljük meg kertjeinket!” jelszóval figyelmeztet Voltaire örök kötelességünkre. Ez az oka annak, hogy csak az a munkánk vezet mikrovilágunk mélyebb megértéséhez, amely az ember természeti és társadalmi környezetéből származó, vagy abban elérhető előnyök és hátrányok (beneficia et maleficia) feltárását szolgálja. A történelem kedvelői jól tudják, hogy a környezet terep- és vegetációs viszonyai, az események történésének éghajlati körülményei mindenkor érdekelték a társadalomtudományok művelőit. A modem értelemben vett történeti ökológia azonban, amelynek első hazai eredményeit gyűjtötték egybe a kötet szerkesztői, csak 1986-ban, egy Nemzetközi Gazdaságtörténeti Kongresszuson határozta meg önmagát, tisztázta a társadalomtudományi irányzatokhoz való viszonyát, amely a földrajzi determinizmustól, annak sztálinista elvetéséig gyakran változott. Tény, hogy az ember valamilyen formában mindig használta a természetet, de a legutolsó időkig működött egy önkorlátozó rendszer, amely biztosította, hogy az utódok is tudjanak élni annak javaival. A természettel való aktív együttélés tartósságának bizonyítása céljából hivatkozik R. Várkonyi Ágnes H. Waterbolk és A. E. van Griffen biológus - illetve régész geológusok munkásságára, akik bebizonyították, hogy az őskortól a középkor végéig a vízmenti emberek ugyanazzal a módszerrel törték meg az árvizek erejét, és hasznosították vizüket, iszapjukat, halállományukat, mint hazánk vízközi civilizációinak hordozói a vízrendezések előtt. Ezt a kontinuitást igazolták a hatvanas évek közepétől Andrásfalvy Bertalan, Takács Lajos regionális és Kosa László egyetemes érvényű megállapításai az ember és a természet kapcsolatáról, de erről szólt valójában R. Várkonyi Ágnes „Pelikán a fiaival” című esszékötete is. Ugyanő az ősi kapcsolat felvételének szükségességére utalva írja őszinte sajnálkozással ennek a kötetnek a végén: „Valahol, valamikor elfelejtettük, elvesztettük a természettel való együttélés és együttműködés évezredes forgatókönyvét.” Az élő tudomány szolgálata Az olvasó számára megkönnyíti a kötet használatát a világos struktúra, amely az új tudományt bemutató, közös szerkesztői előszóból, a középkortól a XX. századig ívelő 11 tanulmányból áll, amelyeknek tudományos eredményeit R. Várkonyi Ágnes „A történeti ökológia és a művelődés históriája'’ című dolgozata helyezi el a humán tudományok rendszerében. A tudományos körökben és a könyvpiacon egyaránt elért sikerek azonban nyilvánvalóvá teszik, hogy itt nem egy megszokott kiadványról, hanem a legifjabb történettudományi ágazat eredményeinek első, gyűjteményes kiadásáról van szó. A tanulmányok szerzői között vannak országosan ismert tudósok (Sz. Jónás Ilona, Imreh István, Kosa László), de olyan kutatók is, akiknek tudományos jövője talán éppen a történeti ökológia művelése során alapozódik meg újra. Az egyre szélesedő érdeklődés megbízható magyarázata, hogy a honismeret munkásai és a regionális történet kutatói a szerkesztők alapos elméleti és szakirodalmi tájékoztatása, illetve a szerzők példamutató anyagkezelése révén ugyanazt kapják, mintha tényleges hallgatói lettek volna az ELTE Középkori Történeti Tanszékén elhangzott előadásoknak, amelyeknek szerkesztett anyagát tartalmazza ez a sokszínű kötet. Kiss Z. Géza kandidátus Az önkormányzat feladatokat ad és elszámoltat Pécsett több ezer elesett emberrel törődnek Együttműködési szerződés a hajléktalanok ellátásáról Délelőtti sétán a pécsi Apáca utcai egyházi óvoda apróságai Fotó: Läufer László Egyházi iskolák
