Új Dunántúli Napló, 1993. december (4. évfolyam, 328-356. szám)

1993-12-18 / 345. szám

14 új Dunántüii napló Portré 1993. december 18., szombat Szentesi Flórián közel ötvenezer kisgraflka tulajdonosa Fotó: Szundi György „Dürer az ex libris ősapja .. A kisgraflka nagy öregje Szűkösnek tűnik a szoba a pécsi, földszinti lakásban: a tö­mött könyvespolcok szinte kör- beölelik. Az egyik tárló üvegaj­taja mögött a F. I. S. A. E. ösz- szes, a nemzetközi kongresszu­sokra kiadott kötete. A rövidítés a kisgrafika-gyűjtők nemzet­közi szervezetét takarja. Ebben a különös világban - az alkalmi grafikák és ex-librisek meséi, gyakorta sorsfordulókat fel­idéző komolysága közepette - két név gyakorta bukkan elő: Dagmar Novacek és Szentesi Flórián. Flóri bácsi a baranyai - de ta­lán az ország - kisgrafika-gyűj- tőinek nagy öregje. Nem is 83 éves korából következik ez, ha­nem abból a csaknem hat évti­zedből, amit nagy alapossággal és hozzáértéssel művelt hobbi­jával eltöltött. Az érzelmeket sem szabad kihagyni. Most, hogy a délelőttöt vele töltjük Dagmar Novacek egyik unoka- öccsével, meglágyul a hangja:- Nagy gyűjtő volt... Min­den nemzetközi kongresszu­sunkon megkülönböztetett tisz­telet övezte! Az előbb még szűkösnek tűnő szoba váratlanul kitágul. Fiókok, vaskos mappák, dosz- sziék, címkézett dobozok nyit­ják a kaput. A világ minden tá­ján készült, közel 50 000 kis- grafika lapul bennünk, precí­zen csoportosítva.- Ez egy dúc, körtefából... Hogy ez mi? Egy ex-libris, 5 milliméteres ... Ezek meg iga­zán szép rézkarcok: tiszta, fi­nom munka, valójában csak na­gyítóval fedezheted fel igazi bravúrjait.. Ez a lengyel mű­vész nagyon tudott... Es a né­metalföldiek! Az utóbbiakat említve a XV. századba jutunk. Flóri bácsi fi­gyelmeztetően emeli fel ujját: Dürer volt - mondja - a kisgra- fika ősapja. Akkor még nem ex-libriseket csináltak, hanem ­főnemesek, főpapok megrende­lésére - heraldikus lapokat, el­sősorban a német területeken.- Nagynevű művészektől rendelték meg ezeket, de a mi szemünkben Dürer nem az egyik, hanem a legnagyobb kö­zöttük. Nálunk a kisgraflka csak e század legelején vált közis­mertté. Flóri bácsi - bifokális szem­üvege kicsit előrecsúszik orrán - rövid előadást tart.- Még a hozzáértők közül sem tudja mindenki megkülön­böztetni egymástól mondjuk a rézkarcot és a rézmetszetet. Pe­dig a készítés módját tekintve óriási közöttük az eltérés. Mi több: a kisgraflka értékét is meghatározza, miként készült. Az élen az acélmetszet van, kö­veti a rézmetszet, majd a réz­karc, a fa- és a linómetszet, a sor végén az ólomklisé van.- Mi a meghatározása a kis- grafikának? Mi minősül an­nak?- Hát, kérlek szépen, ha azt mondom, hogy ami 15 centimé­ternél nem nagyobb, akkor kö­zelítek a definícióhoz. De ez nem jelenti azt, hogy valamivel nagyobb ne minősülhetne kis- grafikának. Tudod, a barcelo­nai kongresszusunkon meghatá­rozták a nemzetközi jelzéseket. Ennek elvileg szerepelnie kell az alkotáson. Például a Cl azr acélmetszet, X2 a fadúc, Pl az ólomklisé. Ez mellett persze rajta van a lapon a művész neve, az évszám és az ország, ahol ké­szült. Sokakat, akik csak érdeklőd­nek a kisgrafikák után, de nem élnek közöttük, elsősorban az ér­tékük izgatja. Flóri bácsi rö­vidre záija a dilemmát.- Hát természetesen számít az is, hogy ki csinálta. Az is, mennyi lenyomat készült róla és hogy milyen papírra nyomták. De elsősorban attól függ, hogy mennyire szereti az ember a €x libris Dr.RtulnÜeress KOLOZSVÁR kisgrafikát! Én például 17x23 centiméteres, könyvalakú do­bozokban gyűjtöm a lapokat, országok és művészek szerint csoportosítva. így arra is van lehetőség, hogy az alkotó fejlő­dését is figyelemmel kísérhes­sem. Roppant izgalmas, sokat lehet belőle tanulni. Most akkor próbáld nekem megmondani: mekkora egy ilyen kisgra- fika-sorozat értéke? Megemlít még egy „érték­mérő tényezőt”: az ex librisek­nek például sajátos többletet ad, hogy tükrözniük kell a megren­delő egyéniségét, munkáját, ér­deklődési körét. Ennyiben egyediek. A művész által készült karc, metszet egyébként a megren­delő tulajdona. Annyi nyomatot készíttethet belőle, amennyi neki tetszik. Van azonban egy, a gyűjtő tisztessége és a szakma által megkívánt, alapvető sza­bály: be kell számozni a lapot, hány nyomat készült, s abból a kézben tartott a hányadik.-Sokan elfelejtkeznek erről! - legyint szkeptikusan Flóri bá­csi. 1962-ben klubot alapított Pé­csett a gyűjtőknek. Akkor több mint félszázan voltak egy-egy összejövetelükön. Ma jóval ke­vesebben. 1976-ban országos kiállítást szervezett, kitűnő anyagot hoztak akkor a kisgra- fika-barátok a városba. Eddig 10 nemzetközi kongresszuson vettem részt, elképesztően kiter­jedt „világhálózatot” építve ki kapcsolataival. Az, hogy ma Ja­pánba küldi a csereanyagot, vagy éppen Chiléből kapja - annyi, mintha a 30-as buszra szállna fel. 1971-től nyugdíjas. Marasz­talták akkor: maradj még!-Azt mondtam: van nekem egy hobbim, ami egész embert kíván, ha kedvem szerint aka­rom művelni. Végre csinálha­tom is ... Mészáros Attila Magyarul magyarán Saras vagy sáros? Szolzsenyicin 75 éves Borisz Jelcin orosz elnök üdvözletét küldte Alekszandr Szolzsenyicinnek az író 75. születésnapja alkalmából, és reményét fejezte ki, hogy orosz földön hamarosan talál­koznak. Jelcin méltatta a Szov­jetunióból 1974-ben száműzött Szolzsenyicint, amiért volt bá­torsága elmondani „a keserű és szörnyű igazságot országáról és annak népéről”, hozzátéve, hogy az író sokat szenvedett a háborúban, a szovjet munkatá­borokban és a száműzetésben. Az 1970-ben irodalmi No- bel-díjjal kitüntetett Szolzse­nyicin jelenleg az Egyesült Ál­lamban, Vermont államban él. Korábban közölte, hogy 1994-ben kíván visszatérni Oroszországba. Dél-Afrikába látogat a pápa A diplomáciai viszony ren­dezését javasolta és dél-afrikai látogatásra szóló hivatalos meghívást adott át II. János Pál pápának Frederic de Klerk el­nök, akit hétfőn első ízben fo­gadott a római katolikus egy­ház feje. II. János Pál és a dél-afrikai államfő 20 perces négyszem­közti beszélgetést folytatott, mielőtt a megbeszélésekbe be­vonták volna a dél-afrikai kül­döttség többi tagját. A pápa 1994 folyamán láto­gat el a fajüldöző rezsimmel szakító Dél-Afrikába. A két ál­lam között nincsenek formális diplomáciai kapcsolatok, a Szentszéket csupán egy apos­toli küldött képviseli Pretoriá­ban. Rövid hírben lapunk is be­számolt egy ritka természeti je­lenségről ezzel a címmel: „Sa­ras eső Budapesten” - Záró mondata szerint: „Az eső nagymennyiségű homokszem­csét tartalmaz, ez okozta a saras esőt.” - A nyelvi igényességét már korábban bizonyító Soly- mosi József olvasónk kivágta az újságból ezt a néhány soros tu­dósítást, elküldte nekem, a lap­szélre piros tintával csak ennyit írt: „Miért nem sáros??” Két kérdőjeles kérdésére a következőket válaszolhatom: A magyar szavaknak, főként a névszóknak (szavak-szók!) és az igéknek rendszerint több tőa­lakjuk van, amelyek akkor je­lentkeznek, ha toldalékoljuk, azaz képzővel, jellel, raggal lát­juk el őket. A sár-nál maradva: sarat, sa­rak, saras, de: sárban, sárral, sárnak. A -t, -k, -s ún. ősi (pri­mer) toldalékok, amelyek előtt az a-s tőváltozat használatos: a -ban, -ben, -nak stb. újabb (sze­kunder) toldalékok, amelyek a tővéghangzója vesztett tőválto­zathoz járulnak. így viselkedik a nyár (nyarat, nyarak, nyaras), a tél (telet, telek, teles) mint magas hangrendű szó. A nyelv azonban nem mindig az analógia szerint működik, mivel minden természetes, azaz történelmi (nem mesterséges) nyelvben bőven vannak kivéte­lek, amelyek erősítik a szabályt, s amelyeknek az alapja a nyelv működésében érvényesülő má­sik erő: a hagyomány. Amikor az anyanyelvét tanuló kisgyerek a szép középfokát így mondja szépebb, az analógiának enge­delmeskedik (kék-kékebb), s csak később tanulja meg a ha­gyományos alakot, a kivételt, azt, hogy szebb. A sáros is ilyen kivétel, s na­gyon sok magyar ember meg­kérdezése igazolná, hogy ez a gyakoribb, a megszokottabb, amelyhez a fülünk-szemünk hozzászokott, s amelyet éppen ezért a nyelvérzékünk is igazol. A magyar nyelvjárásokban a sa­rat helyett is a sárt az általános. Szerintem mégsem elsősor­ban a hagyomány és az analógia harca magyarázza ezt a jelensé­get, hanem a természetvédők ál­tal az utóbbi években egyre gyakrabban emlegetett savas eső. Mindkét szószerkezetnek az eső a jelzett szava; a saras és a savas pedig ún. hasonló alakú, ill. hasonló hangzású szó (páro­mmá), mint az egyelőre és az egyenlőre. A változó szótövek használa­tában mutatkozó bizonytalan­ság az oka az ilyen alakoknak: „A rozst tíz hektáron ... vetet­ték el” - A rozsot általános használatú alakkal szemben. Másutt ezt olvasom: „A propo- liszos mezt fogyasztják.” - En­nek ellenkezője, ha valaki így szólal meg: „Tedd csak vissza a késet!” Még egy példa a napisajtó­ból: „ .. .voltak ott fiatal anyák gyermekükkel a karukon.” - Minden olvasó rögtön kijavítja így: ... karjukon. Kara ugyanis az egyetemeknek van (az egye­tem négy kara, ... bölcsészet­tudományi kara). Az egyetem vegyeskórusa nem az intéz­mény énekkarja, hanem ének­kara. S végül az árva gólya sem a telek lábában áll, hanem Arany János szerint: „egy te­leknek a lábjában. ” Rónai Béla Kérész trej tvény Beküldendő a helyes megfejtés december 27-én (hétfő) déli 12 óráig beérkezőleg, LEVE­LEZŐLAPON 7601 Pf: 134. Új Dunántúli Napló Szerkesztősége, Pécs, Rákóczi u. 34. VIII. em. A december 4-i lapban közölt rejtvény helyes megfejtése: „Rossz vége lesz, hogy ennyire elké­nyezteted a gyereket!” A helyes megfejtők közül utalványt nyertek: Bokor Rita, Pécs, 7632, Maiéter P. u. 62., Gott­hard Imre, Pécs, 7632, Toldy Z. u. 39., Plevnyák József, 7305, Mecsekpölöske, Rózsa u. 13., Szá- szi Éva, Komló, 7300, Majális tér 16/A., Vizer István, 7623, Pécs, József A. u. 45/c. Az utalványokat postán küldjük el.

Next

/
Oldalképek
Tartalom